Szegedi Néplap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-24 / 31. szám

Meddig lesz tilos víz Kapják vissja a nagyfai holtágat a szegedi haüsza* ! Köd gomolyog a Tisza víztükre felett. Csónak siklik tova-a sodródó vizem; halász ül benne. Jó a szerencséje, ós a ikeceháló megtelik hallal. S mostanában igencsak jó fogást csinálnak a szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet tagjai. Uztetükben friss tiszai halat mindig lehet kapni. Halászcsárdájukban pétiig készül az ízes halászlé, a rántottha.1 és a halpaprikás. Régi sérelmük Az országban is elsők között állnak a szegedi halászok és hírnevet szereztek maguknak. Tavaly egy-egy tagra átlagosan tízezernyolcszáz forint kereset jutott. Ahogy mondották, az idén sem lesz kevesebb a jövedelem. Készül a zárszámadás és utána a halászszövetkezet negyvenöt tagja megkapja tisztességes járandóságát. Az irodájukban és halászás közben kint a Tiszán gyakran beszélnek azonban jogos sérelmükről. Ez nem mai keletű és — ahogyan a halászemberek mondják — visszanyúlik a "személyi kultuszos* világba. Ha kérdezed a szövetkezet elnökét, vagy a tagokat, különbözőképpen, de a tartalmat tekintve azonosan mondják el: "intézkedést kérünk ügyünkben, orvoslást sérelmünkre*. „Dédelgethettük" Miről van hát szó? 1945-ben, amikor a nagy lialászbérlök működése megszűnt, úgynevezett bérlőszövetkezet alakult. Ez volt a magja a Kossuth Halászati Szövetkezetnek, amely 1952ben kezdte meg működését a vízen. Már bérlőszövetkezet torukban és később is, amikor létrejött a halászati termelőszövetkezet, az ő vízterületük volt a körülbelül 7 kilométer hosszú nagyfal liolt-tiszaág. Becsülettel »dédelgették* ezt a holtágat. Telepítettek bele ponty- és harcsaivadékot. Süllöfészkeket is raktak le. hogy minél több legyen ebből a jófajta haliról is, A Kossuth elnöke: Juhász József, régi kishalászcsalád gyermeke, most már maga is javakorabeli ember, megállapítja: — A nagyfai holt-tiszaágból, amit persze jószíwel gondoztunk, évenként 200— 220 métermázsa halat fogtunk. Aztán ivadékot mindig telepítettünk, Egyszer azonban, 1950 lombhullatő őszén beütött a baj. Elvették a halászszövetkezettől a nagyfai holtágat. Az eseményre így emlékeznek vissza: Dönt a miniszter Éppen az őszi lehalászás zajlott a nagyfai holtágban, amikor a nagyfai gazdaságban (a KÖM! után a Konzervgyár célgazdasága lett Nagyfa) megállt egy gépkocsi. Altómáré Iván, az akkori élelmiszeripari miniszter lépett ki belőle. Látta, hogy tevékenykednek a halászok. Éppen húzták a hálót, amelyben — meséli az egyik halász — szép búcók voltak és ugrándoztak. Nagyon megtetszett ez a miniszternek, s lehet, hogy az egész környezet is. Már akkor nyilatkozott, hogy elveszik a halászoktól a holtágat. Űgy beszélik, a miniszter azt as kijelentette, hogy a holtágat tógazdaságnak építik át, és halfeldolgozó üzemet létesítenek Nagyfában. Közel állt-e ez a valósághoz, vagy csak ábránd volt? A halászok — akik tudvalévően jól értiiki mesterségüket — állítják, hogy ábránd volt. A holtág rendkívül ingoványos. "Ha leszúrunk egy ötméteres rudat, semmi nem látszik ki belőle a vízből. Elnyeli az iszap. Egyenetlen a holtág fenék. Aztán Hódmezővásárhely és Makó felőj beszalad a holtágba a vadvíz. Szóval nem lehet kipusztítani a naphalat, a törpeharcsát; ezeket a nemes hal ikrákat pusztító kártevőket*. Száz szónak is egy a vége, a nagyfai holtágban nem lehet intenzív halgazdaságot kialakítani. Ám mégis az törtónt, hogy a nagyfai holtágat elvették a Kossuth Halászati Szövetkezettől. Hegedűs András volt akkor a földművelésügyi miniszter és (Folytatás az 1. oldalról) ünnep örömére koccintani, az maradion otthon, mert e két helyre az ünnepek alatt autóbusz nem iár. Ha valaki nagvon elázik, de még a 33—33-at fel tudja tárcsázni, nvugodtan tegve. mert a taxiszolgáiat. no meg a konflis mind a három napon a szegediek rendelkezésére álL A távolsági autóbuszok a Takaréktárutcából hétfőn a rendes módon indulnak. lgv Bajára. Kalocsára reggel 6kor. Budapestre negyed 3-kor Kedden, szerdán forgalom nincs, a legközelebbi távolsági járatok csak csütörtökön indulnak. Az ünnepekre érvényes vasúti menetrendet lapunk más oldalán találhatja az olvasó. A Lili bárónő, Hipolif, a lakáj, Én és a nagyapám és sokan mások.., A rendelkezésre álló szórakozási lehetőségekkel élve. a karácsonyi ünnepekben is jól akarnak szórakozni a szegedi dolgozók. A színház és a filmszínházak előadásaihoz lesz elegendő és zavartalan áramszolgáltatás. A „Lili bárónő" 25- és 26-i előadására máris számos jegy elkelt elővételben, hasonlóképpen a Szabadság Filmszínház keddi és szerdai előadásaira: mintegy félházat mutat máris az eladott jegyek száma, A Fáklya és a Vörös Csillag Filmszínházak előadásaira váltott elővételi jegyek számai is szépen emelkednek. A Postás Művelődési Otthonban is nagy az érdeklődés az s,Én és a nagyapám" című magyar film iránt, amelyet 25-én és 26-án délután 4 órakor vetítenek a környék dolgozóinak. A Juhász Gyula Művelődési Otthon szokásos mesedélelőttjét a mese és diafilm-vetítés mellett bábszínház előadással is gazdagítja, amelynek már előre is örülnek a kicsinyek. A felsorolt híradásokból is látható, hogy az objektív nehézségek ellenére sem állt meg a kulturális élet vérkeringése Szegeden. Reméljük. hogy újesztendere még több szórakozási lehetőség kínálkozik városunkban. Zavartalan árams? o'gál • atást ígér a DÁV az ünnepekre Ha netalán mégis..* „Jai de ló ez a háromnapos ünneo. legalább iól kipihenem magam" — mondogattuk egymásnak az ünnepek előtt. Már előre terveket készítettünk: melvik könyvet olvassuk el ez idő alatt, melvik barátunkhoz megyünk el egv kis tercierére, s nem utolsósorban kártyázni. Űiságot olvasunk. közben rádiónkon valami ió zenét közvetítő állomást keresünk. — Egyszóval pihenünk. E gondtalan pihenés nélkülözhetetlen kelléke a villamosenergia. Villanyfény kell az olvasáshoz, áram a rádióhoz. Sötétben még beszélgetni sem illdomos. Éppen ezért kerestük meg a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatot. s megkérdeztük, miiven kilátások vannak? — Előrsláthatólaa nem lesz áramkorlátozás az ünnepek alatt. De ezt úgv írják meg. hoavha netalán mésis előfordulna. ne nagvon szidjanak berniünket. ő is "magáévá tette* minisztertársa elgondolását. Hiába kilincseltek — Aztán Tolnát-Baranyát összejártuk — mondja az elnök i—, de nem sok eredménye volt. Legfeljebb annyi, hogy elutaztunk Pestre, meg vissza. Amikor nagynehezen bejutottunk — id. Gercsó András algyői halásztársammal és a szövetkezet könyvelőjével — Altomáré Ivánhoz, előadtuk kérésünket. Azt a választ kaptuk; arról szó sem lehet, hogy visszakapjuk a nagyfai holtágat. Hozzátette azonban, beszél Hegedűs Andrással, hogy kártalanítsák a szegedi halászokat, illetve adjanak számukra más vízterületet. Aztán nem tehettek mást —, hazajöttek a szegedi halászok küldöttei. Egy hónap múlva — ez is az igazsághoz tartozik — az Élelmiszeripari Minisztériumból levél érkezett a Kossuth Halába ti Szövetkezethez. Közönök, hogy a nagyfai holtág elvesztése utáni kárpótlásként kap a szegedi szövetkezet Budapesten egy halászcsárdát, vagy másik vízterületet,. Mind a mai napig ezekből nem lett semmi. Csak a sérelem maradt meg —• fájón, égetően. A történethez az Is hozzátartozik, hogy a Földművelésügyi Minisztérium halászati főosztályának vezetője nem helyeselte, hogy a nagyfai holtágat elvegyék a szegedi halászoktól. Helyesen azt tartotta, hogy a nagyfai holtág jogos tulajdona a halászoknak. Hiábavaló volt ez, mert — amikor a főosztály vezetője szabadságon volt — újból előkerült a nagyfai holtág ügye. A főosztályvezető helyettese aláírta a végzést. S mint. maga mondta a halászoknak, azért, mert a miniszter parancsolta. Hozzáfűzte: »Ha nem írom alá, akkor az a kenyerembe kerül*. A halászok erre azt mondják: "Kz is mutatja, hogy egy ember gondolkodásán múlott a dolog«. Az ország halászati termelőszövetkezetei is sérelmesnek tartották a döntést. Maguk között elmondottál;: "Folyton azt beszélik, hogy a szövetfeezet vagyona szent és sérthetetlen, hát akkor minek rúgja fel a miniszter7 Rája úgy látszik ez nem vonatkozik*. Intézkedést A nagyfai holtágban a szövetkezet 19 tagja halászhatna. Olyan emberek, akik Aligyőn laknak. S mivel a nagyfai holtágat elvették tőlük, sokszor kénytelenek elmenni fel a Marosra, Makó felé 25, meg 30 kilométert is. A fő érv azonban, ami a halászclk mellett szól, az, hogy 1945-től kezdve egészen a miniszteri döntésig övék volt a nagyfai holtág. Joguk van hát rá! A tiszta erkölcs, az igazságosság nevében kérik a szegedi halászszövetkezet tagjai — és mi magunk is —, hogy a Földművelésügyi Minisztérium és a Halászati Főosztály találjon megoldást a szegedi sérelemre. A halászoknak ne legyen tilos víz a nagyfai. Akkor aztán nem lesz ráfizetéses a holtág, hanem hasznot hoz. Es azt sem bánják a halaszok, ha a gazdaság kacsái ezután is a vízben úszkálnak. A hosszú huzavona után intéződjók hát el igazságosan a szegedi halászszövetkezet tagjainak jogos kérése. (Mo. S.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Nagyszegedi Ideiglenes Intéző Bizoitsága békés karácsonyi ünnepeket és népünk felemelkedéséi, hazánk felvirágzását hozó BOLDOG ÜJESZTENDÖT KlVÁN Szeged város dolgozóinak Fiatalok, jöjjetek a bányákba! Nagykovácsi János oroszláni bányász levele a Csongrád megyei fiatalokhoz ütési tartott az MSZMP Nagyszegedi Ideiglenes Intéző Bizottsága Vasárnap délután ülést tartott az MSZMP Nagyszegedi Ideiglenes Intéző Bizottsága. Megtárgyalta az elmúlt hét politikai és gazdasági eseményeit, a pártszervezés helyzetét és megfelelő döntéseket hozott. Gyorsítani kell például a pártszervezést az üzemekben, rendszeresen kell pártnapokat tartani. December 24-ről 25-re virradó éjszakán nincs kimenési tilalom December 23-tól kezdődően a szovjet erők parancsnokságával egyetértésben Budapesten a kijárási tilalom 22 órától hajnali négy óráig tart. December 24-ről 25-re virradó éjszaka az egész ország területén az éjféli mise megtartásának biztosítása végett a kijárási tilalmat felfüggesztem. December 25-től további intézkedésig a kijárási tilalom a szovjet erők parancinokaival egyetértésben Ba dapesten 22 órától hajnali négy óráig tart. Budapest, 1956. december hó 23. Garamvölgyi Yilmcr, rendőralezredes, gz OF,K vezetője Olvastam a forradalmi munkás-paraszt kormány felhívását a bányászokhoz. Megrendült szívvel olvastam minden sorát. Bevallom őszintén, egy kicsit arcomra égett a szégyen. Gondolatban végig kísértem az elmúlt hetek semmittevéseit. Mi tagadás, nem sokat tettünk mi, bányászok, azért, hogy minél előbb meginduljon a békés munka, hogy újra zakatoljanak a mozdonykerekek. Csak tanakodtunk. — Vártunk! — Vártunk! Nem termeltünk... Kértünk, de nem adtunk szenet. Politizáltunk és üresen álltak a csillék. A gyárak nem tudtak és még ma sem tudnak termelni. Legyünk őszinték: ha mi élelmet kertünk — élelmet kaptunk; fizetésemelést kértünk — fizetésemelést kaptunk. De a csillék üresen álltak. A családom otthon hideg szobában van. A villany alig ég — nincs petróleum, nincs gyertya. De mi sztrájkoltunk. Felültünk minden sztrájkra uszítónak, és kiabáltuk, hogy nem ismerjük el a Kádár-kormányt... — Miért kérdeztem én olyan sokszor. — Miért? Hát hol él maga honfitárs! — támadtak rám egyszerre százan Is —. Hát nem tudja, hogy a becsületes, igaz magyar testvéreinket letartóztatta a kormány? — Nem, nem tudok erről! De arról tudok, ha ilyen mégis előfordulna, ekkor azt ki is fogják engedni, anélkül, hogy mi sztrájkolnánk. Voltak, akik igazat adtak, hogy minket fizetnek, s mi még sem dolgozunk! Vajon hová fogunk jutni? A régi bányászok még emlékeznek az inflációra; emlékeznek, mikor egy marék főtt kukoricán, s egy-két szem sült krumplin dolgoztak egész nap, és ment a termelés, mert dolgoztak a fáradságot nem ismerő bányászok. S ma? Miért nem akarunk dolgozni? Van zsír, szalonna, hús. Ha kérünk — mindent kapunk. Micsoda lelkiismeretlenség mindig csak kapni és sohase adni semmit. Beszéljünk őszintén: amelyik szomszéd csak kér és sohase adja vissza a kölcsönt, vajon mit mondunk Ma esie kiderül Hii % a kaiát&afityfia alatt? erre a szomszédra? Csak jöjjön még egyszer, de nem fog kapni semmit... Mi ezt a választ soha nem kaptuk. Mindenki örömmel sietett teljesíteni a bányászok kéréseit Ka beteg volt a hozzátartozónk: sietve álltak a betegágyhoz az orvosok, az ápolónők; a pékek kenyeret sütnek, a cipészek cipőt javítanak nekünk. Mi ezt egyszerűen tudomásul vettük. így van ez rendjén — gondoltuk. S közben elfelejtettük, hogy akik értünk dolgoztak a legnehezebb napokban Is, ma hideg szobában ülnek. Fáznak. dideregnek a kisgyermekek. Az aggódó édesanyák kisírt szemmel, vádolva tekintenek ránk... Most rajtunk a sor! Álljunk munkába! Lendüljenek magasba a csákányok, zúgjanak a bányagépek. A szénnel megrakott csillék vigyék el válaszunkat a kormány felhívására. A csillogó széndarabok — tudom — mosolyt varázsolnak a hideg szobák reménytelen csendes homályába. Most rajtunk van a sor, és adjuk vissza a kölcsönt; — adjunk meleget a kórházaknak, az iskoláknak, az egyszerű munkás lakosoknak, adjunk szenet mindenkinek, aki fázik. Méltók akarunk lenni a nép szereteté* re, a kormány megbecsülésére. Dolgozunk, és nem hallgatunk a provokátorok hazug meséire! Elég volt a bizonytalanságból. Elég volt a rettegésből. Bűnhődjék, ki még mindig fegyvert fog békés dolgozókra. Legyenek szigorúak a bíróságok. Tűrhetetlen ez a sok kalózkodás. Ki fegyvert fog a csilingelő villamosra, a munkába induló dolgozókra: az ellenség — • ki ellenség, annak a számára ne legyen kímélet. Nem hagygyuk beszennyezni a forradalmi vívmányainkat! Mi, bányászok, tudjuk, hogy milyen nagy felelősség hárul ránk. Bizhat bennünk az ország. Helyt fogunk állni! De ez nem elég! Kevesen vagyunk, nagyon kevesen! Fiatalok, jöjjetek a bányákba, ne féljetek! Nem veszélyesebb, mint máshol is dolgozni. Ti eddig megmutattátok. hogy bátrak vagytok. Tisztelünk, szeretünk benneteket. De most új feladat áll előttetek: fegyver helyett jöjjetek, fogjatok csákányt, lapátot. Segítsetek ebben a nagy munkában! Tőletek is függ, bogy édesapátok vajon tud-e dolgozni a gyárban, a műhelyben. Ezekben a történelmi órákban, napokban rajtatok is múlik, hogy sokat szenvedett népünk elindulhasson a felemelkedés útján. Azt ma már nektek Is látnotok kell, hogy a továhbi sztrájk a nemzet öngyilkosságát jelenti. A sztrájk nyomorba sodorja az életünket, a tiétekét is: aláássa azokat a vívmányokat, amit ti vérrel vívtatok ki. Szenet a hazának! — ezt a jelszót törvénynek, szent törvénynek vegyétek és jelentkezzetek az oroszlányi bányákba. Jó szerencsét! Hétfő, 1956. december 24. 8