Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-27 / 7. szám

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEG EDI LAPJA I. évfolyam. 7. szám Ara: 50 fillér Kedd. 1956. november 27. Olimpiai híradó! Budapesti jegyzetek i i Forradalmi párt nélkül nincs munkás-paraszt hatalom Kígyót-békát kiáltanak most a kommu­nistákra — s nem is kevesen. Az MDP-t — amely vezetőinek bűnei miatt jogos közgyűlöletet váltott ki — sokan meggon­dolatlanul egy kalap alá vonják most a marxizmus—leninizmus eszméjét valló, becsületes, puritán párttagokkal, vagyis azokkal is, akik jóhiszeműen hajtották végre azokat a határozatokat, amelyek annyi bajt zúdítottak népünkre. A pártta­gok semmiképpen nem azonosak a Rákosi­klikkel, hiszen nagyrészt ők is szenvedő alanyai voltak a bukott és csődbe jutott politikának. Az MDP nem volt marxista­leninista párt, — bármennyire annak val­lotta magát —, mert azok, akik kisajátítot­ták benne a parancsnoki posztokat, a szer­vezeti szabályzatot megcsúfolva nem a ma­gyar dolgozó nép boldogulásáért, nem a haza felvirágoztatásáért, szabadságáért és függet­lenségéért küzdöttek, hanem olyasféle szo­cializmusért, amelyben kétségkívül épül­tek nagy gyáróriások, de megfelelő nyers­anyagbázis nélkül, s ez annyit jelentett, hogv a munkások, akik verejtékes fárad­sággal építették ezeket a gyárakat, kény­telenek voltak évről évre lemondani igé­nyeik kielégítéséről. Ilyen körülmények között az MDP veze­tősége csak gúnyt űzött a ma>nbmus— leninizmus igazságából, lejáratta a párt tekintélyét a tömegek előtt, sőt o'yan el­keseredést szított, amely október 23-án egy hatalmas népi megmozdulásban csúcsoso­dott ki. A hazai és a külföldi ellenforra­dalmi erők pedig — amelyek csak erre vártak — rögtön zászlajukra írták a pro­letárdiktatúra. az egész népi rendszer fegy­veres megdöntését, s ami ezzei együtt jár, a kommunisták és a szocializmus híveinek kiirtását. S mivel az MDP már régen el­szakadt a néptől, mivel nem a munkásosz­tály harci vezérkara volt többé, hanem egy bürokratikus adminisztratív gépezetté alacsonyodott, tehetetlen volt az ellenfor­radalom befolyása és irányítás* alá került tömegekkel szemoen s egyedül csak a szovjet hadsereg menthette meg a népha­talmat, a szocializmus ügyét. Az október 23 után bekövetkezett véres események fényesen igazolták azt a lenini tételt, hogy a munkásosztály nem képes megtartani a hatalmát, ha erejét nem fogja cselekvő egységbe egy forradalmi párt. Eb­ből egyenesen következik, hogy a jelenlegi nendWvül súlyos helyzetben legeliső és leg­fontosabb kötelességünk a szétzüllesztett párt sorainak haladéktalan rendezése, a Magyar Szocialista Munkáspárt megszer­vezése. A termelés, az életet adó munka már több mint egy hónapja stagnál, vagy csak ímmel-ámmal folyik a szegedi üze­mekben is, mert nincs egy határozott for­radalmi erő, amely megmutassa a válság­ból kivezető utat, amely bátran leleplezi a zavarosban halászó ellenséges elemeket, vagyis azokat, akik munkaruhába bújva izgatnak, uszítanak a normális élet kialakí­tása ellen. Olyan pártra van szükség, amely szi­gorúan elhatárolja magát a Rákosi—Geró­klikk bűneitől, az MDP káros módszereitől és valóban a marxizmus—leninizmus elvi alapjaira épül fel. Azoknak az embereknek, a segítségével, akik nem aljas haszonlesés­ből vallják magukat párttagoknak, vissza lehet és vissza is kell szerezni a kommu nista párt becsületét, le kell mosni róla a rákent gyalázatot. Politikai tisztánlátás, őszinte szó, tisztességes cselekedet, a leg­mélyebb humanizmus szükséges ehhez, de mindenképpen fel kell építeni a Magyar Szocialista Munkáspártot, mert e párt nél­kül, amelynek eltökélt szándéka kifejő zésre juttatni a nép akaratát, amely tel­jesen eggyé akar forrni a néppel és kész minden erejével küzdeni a szocialista tár­sadalom felépítéséért — ilyen párt nélkül nincs munkás-paraszt hatalom, nincs sza badság, függetlenség és béke. Tudatában vagyunk annak, hogy soraink megritkultak. Sokan meginogtak meggyő­ződésükben, nem hisznek az új párt cél­kitűzéseinek megvalósításában, vagy eddig is egzisztenciális okokból vallották magu­kat kommunistáknak. Az ilyenek nyilván elhagynak bennünket, s jóllehet, Szegeden nem tízezer, hanem csak két-háromezer tagja lesz a Magyar Szocialista Munká"­pártnak. Ez azonban nem ejt kétségbe bennünket. Meggyőződésünk, hogy megfo­gyatkozva is erősebbek leszünk, mert egy­ségesebben tudunk cselekedni és készek vagyunk következetesen küzdeni sekat szenvedett népünk boldogulásáért, neon ri­adva viissza a félrevezetett emberek szidal­maitól, vagy az eilenfarradalmárok rágal­maitól, Egyáltalán nem ringatjuk magunkat olyan ábrándokban, hogy most már csak a puritánok, a legszerényebbek, a legbecsü­letesebbek vannak, vagy lesznek soraink­ban. Tisztában vagyunk azzal, hogy jelen­leg is maradtak a pártban olyanok, akik méltatlanok arra, hogy a párttag büszke címet viseljék. Éppen ezért most, amikor az. alapszervezetek megkezdték soraik ren­dezését, erejük számtoavevését, nem sza­bad akár egy pillanatra is szem elől tévesz­teni: csak azok az elvtársak maradhatnak az alapszervezeti intézőbizottságokban is, akik bírják az üzem. vagy az intézmény kollektívájának bizalmát, akik, nem voltak aktív részesei és végrehajtói a Rákosi-féle önkényuralomnak. Azok eltávolítására van szükség, akik az SZKP huszadik tengresz­szusa után sem szálltak le az autóról és nem vettek maguknak annyi fáradságot sem, hogy megnézzék, milyen keserves gondok nehezednek a dolgozó ember vál­lára. Nem engedünk meg semmiféle bo­szorkány üldözést, semmiféle általános le­váltást. Mindenkire szükségünk van, aki egyetért velünk a szocializmus, a függet­lenség és a béke ügyének megóvásában, és ezentúl a néppel a népért akar dolgozni, fáradozni. Határozottan fellépünk az ellen, hogy a jóhiszemű, kisebb-nagyobb hibá­kat elkövető párttagokat félreállítsák a közéletből, hogy megfosszanak valakit be­osztásától egyedül csak azért, mert kom­munista. Csupán azt akarjuk és követeljük, hogy azok, akik gondolkodó és a vélemé­nyüket bátran kimondó embereket üldöz­tek. azok, akik funkciójukkal visszaélve szebbnél-szebb lakásokat cserélgették, míg mások egészségtelen, szűk odúkban ' nyo­morogtak — álljanak félre és ne kapjanak se párt, se állaim, se vezető gazdasági be­osztást. Az ő számukra is iehetővé kell tenni azonban, hogy a maguk szakképzett­ségéinek megfelelő munkában tegyék hasz­nossá magukat, Vannak a városban aggodalmak az új párt szegedi intézőbizottságának jelenlegi összetétele miatt is, bár azt mindenki he­lyesli, hogy a legjobban kompromittált sze­mélyeket már eltávolították. Hangsúlyozni lóeld, hogy a városi intézőbizottság csak ideiglenes és körülbelül egy hónap múlva át kell adnia a helyét annak a bizottságnak, melyet a pár talapszervezetek küldöttei vá­lasztanak meg, nem a régi módszerekkel, hanem teljesen demokratikusan. Egy azon­ban már most bizonyos: lehetetlen a párt nevében ezután úgy beszélni, vagy intéz­kedni, mint régen, mert aki ezt megkísé­relné — legyein az bárki —, a tömegek, a párttagsággal együtt kíméletlenül elsöpör­nék. A kommunistáknak úgy kell viseiked­niök, dolgozniok, hogy soha többé ne üt­hesse fel a fejét a hazugság, a demagógia, a parancsuralom, hanem a rend, a nyuga­lom, a biztonság, a legszélesebb szocialista demcfirácia bontakozzék ki hazánkban. S akkor reményünk lehet arra, hogy a jelen­leg visszahúzódó becsületes párttagok és a joggal bizalmatlankodó, már-már szkepti­kussá lett párton/kívüliek ismét politizálni kezdenek' és naggyá, erőssé építik együttes erővel a Magyar Szocialista Munkáspártot, Közlemény a magyar—remén kömény­es párikiiidötisígek tárgyalásairól Ez év november 22-én és 23-án Budapesten tárgyalások folytak a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt képviselői, valamint a Román Népköztársaság kormányánál: és a Román Munkáspártnak küldöttsége között. A tárgyaláson részt vettek a Magyar Népköztár­saság részéről: Kádár János miniszterelnök, Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kiss Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt intéző bizottságának tagja, Apró Antal, Marosán György és R.ónai Sándor miniszterek, valamint Sebess István külügymi­niszterhelyettes. A Román Népköztársaság részéről: Gheorghiu­Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a nagy nemzetgyűlés elnök­ségének tagja, Chivu Stoica, a Román Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke, Emil Bod­narac, a Román Népköztársaság Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, Aurél Malnazc.n külügyminiszterhelyettes, Valentin Steriopol kül­kereskedelmi miniszterhelyettes, Valter Román egyetemi tanár és Ion Popescu, a Román Nép­köztársaság magyarországi nagykövete. A két ország kormányának küldöttsége az őszinte és baráti, a kölcsönös egyetértés szellemé­ben lefolytatott megbeszélés so­rán kicserélte véleményét az utóbbi hetekben a Magyarorszá­gon lezajlott események követ­keztében előállott helyzetről, va­lamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. A tárgyalásokról nyilatkozatot, adtak ki, amely megállapítja hogy a román kormány örömmel üdvözli a ncpi demokratikus rendszer megdöntésére irányuló magyarországi kísérlet meghiúsí­tását, és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak a törvényesség és a nyugalom helyreállítására, valamint a népi demokratikus rendszer és a dol­gozók szociális vívmányainak megőrzésére tett erőfeszítéseit. Mindkét kormány egyetért ab­ban, hogy az ellenforradalmi erők felülkerekedése Magyarországot a szomszéd népek és Európa bé­kéjét veszélyeztető háborús tűz­fészekké változtatta volna. Nem kélséges az sem, hogy a sovi­niszta uszítás levitézlett erői is­mét megkísérelték volna a ma­gyar és román népet egymás el­len fordítani. A tárgyalófelek egyöntetűen megállapították — közli a továb­biak során a nyilatkozat —, hogy szükségszerű és helyes volt a magyar kormány azon elhatáro­zása, amellyel — élve szuverén jogával — a szovjet csapatok se­gítségét kérte. Mindkét kormány egyöntetű véleménye szerint elismerés il­leti az ENSZ azon törekvését, hogy segítséget nyújtson a so­kat szenvedett magyar népnek. A két kormány azonban nem ért egyet az ENSZ azon határo­zataival, amelyek az ENSZ alap­okmányát figyelmen kívül hagy­ják és beavatkozást jelentenele Magyarország belügyeibe. A két kormány küldöttsége — megtár­gyalva a jelenlegi nemzelközi helyzetet — megállapította, hogy az imperialista reakciós crőlc nagyarányú aknamunkát fejte­nek ki a nemzetközi feszültség enyhülésének meggátlására. E körök tevékenységének megnyil­vánulása az Egyiptom ellen meg­indílott angol—francia—izraeli támadás. A két kormány azonos álláspontot foglal el az időszerű nemzetközi kérdésekben. Mind­két kormány örömmel üdvözli a Szovjetunió újabb leszerelési ja­vaslatát. A két kormány — a nyilatko­zat további részében — kifejezi szilárd elhatározását, hogy elmé­lyítsék és tovább fejlesszék ön­zetlen baráti kapcsolataikat és testvéri együttműködésüket a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány legőszintébb köszönetét fejezte ki azért a politikai és er­kölcsi támogatásért és jelentős anyagi segítségért, melyet a ba­ráti román nép és a Román Mun­káspárt Magyarországnak nyúj­tott a népi demokratikus rend­szer megvédéséhez és a súlyos gazdasági nehézségek leküzdésé­hez; A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány kérésére a Ko­mán Népköztársaság kormánya az eddigi segítségen felül 60 mil­lió rubel hitelt nyújt a Magyar Népköztársaságnak a számára legszükségesebb áruk beszerzé­sére. A megbeszélések folyamán a két fél hangsúlyozta a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Ko­mán Munkáspárt közötti együtt­működés elmélyítésének szüksé­gességét, amely a Magyar Nép* köztársaság és a Román Nép* köztársaság közötti barátság és együttműködés állandó erősödé* sénck alapját jelenti. A Román Népköztársaságkor* mánva — közli a nyilatkozat be* fejező része — annak a meggyő­ződésének ad kifejezést, hogy a baráti szocialista országok segít* ségével és azokkal együttműköd­ve, a magyar nép le fog győzni minden nehézséget és sikeresen fog haladni a boldog életet jo* lentő szocialista Magyarország megteremtésének útján. 800 forintra emelték az állami gazdasági dolgozók minimális havi keresetét Az Állami Gazdaságok Mi­nisztériuma és a Mezőgazda­sági és Erdészeti Dolgozók Szabad Szakszervezete a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány 1956. nov. 13-i rende­lete alapján azoknak az álla­mi gazdasági dolgozóiénak a bérét, akik havonta 26 mun­kanapot ledolgoznak és önhi­bájukon kívül eddig 800 fo­rintnál kevesebbet kerestek, 800 forintra emelte. A forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány rendelete alapján az állami gazdasági fizikai dolgozók bérrendezését a rendelkezésre álló béralap felhasználásával a gazdasá­gok munkástanácsa hatá­rozza meg. Az állami gazdaságok terüle­tén is alkalmazni kell a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánynak azt a határozatát, hogy aki saját hibájából nem dolgozik, nem kaphat fizetést. A műszaki és adminisztra­tív dolgozók részére — to­vábbi intézkedésig — az ed­digi fizetést kell adni, de ezeknél is — a havi 800 fo­rint a minimum. A terhes anyák tejjuttatá­sán felül a dolgozók gyerme­kei részére 12 éves korig gyermekenkint napi félliter tej adható, 1.50 forintos ked­vezményes áron. Az anyák és a gyermekek részére juttatott tejen felül a jövőben 3 forintért a dolgozók is részesíthetők tejellátásban. A dolgozók kenyérgabona­juttatását változatlanul kell biztosítani és emellett a dol­gozók feleségei részére Í9 biztosítani kell a kenyérga­bona-fejadagot, minden meg­kötés nélkül. Azok az állami gazdasági dolgozók, akik az üzemi konyhát nem veszik igénybe — a rendelet alapján a jövő­ben — családonként és he­tenként két kiló hús-zsíreliá­tásban részesülnek fogyasztói áron. kifpolíle üres - röviden Port Said. (AP) Mohammed Riad. Port Said egyiptomi kormányzója szombaton kö­zölte. hogv a hónán korábbi részében végrehajtott angol­francia partraszállások alkal­mával háromezer egyiptomi halt meg és több mint 000 sebesülés történt. Mohammed Riad adatai a halálos áldozatok számát ille­tően magasabbak a szövetse­gcs főparancsnokság által ki­adottaknál. de iobban meg­közelítik a helvi megfigyelők becslését. * Belgrád (LDP) A Vlagyimir Komarov vezérezredes veze­tése alatt álló szoviet kato­nai küldöttség 12 napos ju­goszláviai tartózkodása után vasárnap visszautazott Moszk­vába. A szoviet küldöttség viszonozta a jugoszláv kato­nai küldöttségnek az elmúlt hónapban Szovjetunióban te:; látogatását. * Varsó (PAP) A Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsa szombati értekezletén elhatározta, hogv százmillió zlotv összegű árucikket szál­lít Piaci áron Magvarország­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom