Szeged Népe, 1956. november 1-13. (1. évfolyam, 1-9. szám) - Szegedi Néplap, 1956. november 20-30 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-27 / 7. szám

I / A szocializmus erőinek ú r r saert a marxizmus—leninizmus elvei alapján A Pravda cikke a magyarországi eseményekről és Tito puíai beszédéről v A magyarországi események — amelyeit során áz ellenforradalomnak sikerült aktivizálódnia és támadásba menni a szocialista vívmányok, a népi demokratikus rendszer ellen — széles visszhangra találtak mindazok fejében és 6zívében, akiknek drága a szocializmus ügye. A szocialista tábor országai egyöntetűen elítélték a reakció intrikáit. Kína Kommunista Pártjának sajtója a proletár nemzetköziség szellemében fogant cikkeket közölt. Ezek a cikkek, amelyek mély marxista—leninista elemzését adják a magyar eseményeknek, általános érdeklődést keltettek. A francia, az olasz és más kommunista pártok vezetőinek kijelentései azt bizonyítják, hogy egységesek a világ kommunista mozgalmában a magyar eseményekről alkotott nézetek. A tőkés országok kommunista pártjai hősies harcot folytatnak a reakció rohama ellen. A magyar események lefolyása bebizonyította, hogy a reakció népellenes céljaira igyekezett felhasználni a dolgozó tömegek felgyülemlett elégedetlenségét, jogos követelésüket az ország vezetésének megjavítására és a lakosság életszínvonalának emelésére. szükséges az ellenforradalmi ! buzdította az ellenforradalmi erők leverésére, másrészről : elemeket és kapcsolatot tarazonban aktív ellenállásra j tott azokkal. A Nagy Imre-korináBiy gyengesége A felgyülemlett elégedetlenség okai Kétségtelen, hogy a magyar események kirobbanásához hozzájárultak a Rákosi—Gelő-féle állam- és pártvezetés bűnei, amelyek a szocialista építésben súlyos hibákat okoztak mind az általános, mind a gazdaságpolitikában és a kulturális építőmunkában ls. A Rákosi- és Gerő-féle pártvezetés elszakadt a párt tömegeitől, a néptől, nem ismerte a munkásosztály, a parasztság és az érteimiséig hangulattá! Súlyosan megsértették a szocialista törvényességet (a Rajk-ügy és egy sor nvás ügy, amelyekben ártatlanul szenvedett sok becsületes pártmunkás és államférfi). Gazdasági téren súlyos hibák történtek; az eszközök nagy részét új nagyüzemek építésére fordították, amit nem bírt el olyan kis ország, mint Magyarország. Az iparosítás feszített ütemét, amely helyes volt a Szovjetunióban, mechanikusan alkalmazták Magyarországon, olyan nagyüzemeket építettek, amelyek gazdaságilag nem voltak kellően megalapozva, mert nem voltait nyersanyaggal elláthatók. A volt magyar párt- és államvezetés — mechanikusan másolta a Szovjetunió iparosítási tapasztalatait, bár az MDP vezetőinek nemegyszer elvtársHag tanácsoltuk, liogy ne tegyék ezt. — A gazdasági építés tervezésében Magyarország konkrét feltételeiből kellett volna kiindulni és számolni azzal, hogy nem minden országnak szükséges megteremteni minden iparágat, mert támaszkodhat lk a szocialista országok egész kollektívájára. Többet kellett volna fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére és a közszükségleti cikkek termelésének növelésére, mert ez lehetővé tette volna a lakosság életszínvonalának folyamatos emelését. Ezen a térén megsértették az arányokat. A Szovjetunió útját, amely rövid Idő alatt hozott létre hatalmas ipart, az lette szükségessé, hogy a Szovjetunió abban az Időben egyetlen szocialista ország volt a kapitalista környezetben. Népünknek nagy áldozatokat kellett hoznia és nagy befektetéseket kellett végeznie a nehéziparban, minthogy az az ország függetlenségének és a gazdasági fejlődésnek legfőbb garanciája volt. Ennek az útnak a helyességét a történelem egész menete igazolta. Ha ezt nem tettük volna, ak- j kor a Szovjetunió nem tudott ! volna szembeszállni a hitleri j Németországgal és nem tudta : volna szétverni a fasizmust, j Magyarországon hibáknf követek «•! a pdirtépiféthen is. Ezek a hibák meggvcngltellék n pártot. A 9 milliós Mnjrvnrorsz.1gon az MDP-nok 90U.000 lapra volt. A párt kapui mindönki számára nyitva voltak és ezért .0 legkülönfélébb emberek léptek be. Beléplek a munkások, ntoil oz az fi pártjuk, mert csak ennek a pártnak a létrehozásával és megerősítésével képesek megőrizni, inegerősflcni, és továbbfejleszteni a munkúsoszlálv vívmányait. A pártba beözönlőnek n kispolgári nacionalista elemek is. n póritól idegen cm! erei: karrieristák, nkik n pártot saját üíÍjaikra nkorták felhasználni. A pártvezetés nem fordított elég figyelmet arra, hogy a nép valóban legjobb élenjáró erőit vonja bo a pártba, kevés g mdot f .rdltott arra, hogy a párt kádereit és minden tagját a marxizmus—leninizmus szellemében, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának szellemében nevelje. Ezért azután, amikor nehézségek léptek fel, a párt nem tudott ura lenni a bonyolult helyzetnek, nem tudta megmozgatni a nép élenjáró erőit a reakció elleni harcra, sőt mi lőbb, maga a párt is dezopganizálódott. Az MDP vezetése nem vette figyelembe kellően az ország nemzeti sajátosságait. Kétségtelen, hogy a népi demokratikus fejlődés tíz éve alatt lehetőség volt arra, hogy a párt és a kormány éléro a ténylegesnél nagyobb mértékben neveljenek, és emeljenek ki embereket a Magyar Népköztársaság alapvető nemzeti erőiből. Olyan intézkedések történlek, amelyek megsértették a magyar nép nemzeti önérzetét Például olyan egyenruhát kezdtek bevezetni, amely a Szovjetunióban használatos egyenruhára hasonlított Minden népnek vannak olyan tradíciói, és nemzeti szokásai, amelyeket tiszteletben kell tartani. Nem lehet mindenkit egy kalap olú venni. Vagy talán a hadsereg egyforma hajviselete, vagy az egyforma iskolai osztályzatok a szocialista országok internacionalista összefogásának és egységének a mulatói? Mindezek természetesen szükségleien és káros intézkedések, amelyek bizonyos mértékben megsértették a nemzeti érzéseket. Az SZKP XX, kongresszusa után Rákosi nem volt képes, és nem akart az egész munka átszervezésének élére állni, hanem ellenkezőleg, a pártaktíva többségének véleménye ellenére kijelentette, hogy az MDP vezetésének politikája egészében helyes volt, és abban semmit sem kell kijavítani. Ez komoly elégedetlenséget keltett a pártban. A pártvezetés, határozott politikai vonal nélkül, semmit sem tett annak érdekében, hogy határozottan és rövid idő alatt kijavítsa a múlt hibáit. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az írók, a diákok stb. egy részo hónapokon keresztül Magyarországon nyílt propagandát fejlett ki a sajtóban n párt és n kormány ellen. Ebben a propagandában a vezelésl érintő helyes bírálat mellett mind nagyobb teret nyerlek nacionalista, soviniszta mozzanatok ós jelszavak, amelyek a burzsoá demokráciához való visszatérést követelték, olyan szocialista ellenes hangulatok, amelyeket gyakran „a szocializmus jugoszláv útjánnk", és az egész szocialista tábor, közlük a Szovjetunió tapasztalatainak szembe&llftásávul álcázlak. A Rákosi—Gerő-vezetés egyáltalán nem szállt szembe ezzel a negatív hangulattal, nem volt képes a munkás pártszervezetekre támaszkodni, amelyekben abban az Időben még egészséges, internacionalista hangulat uralkodott. A pártvezetés, az államhatalom szervei az éberség hiányáról tettek tanúságot, elkerülte a figyelmüket a nép jogos elégedetlenségének növekedése és az ellenforradalmi elemek mind szélesebb méreteket öltő di verzáns összeesküvő tövé kenysége. Az ellenforradalmi erők, amikor nem talállak lialározolt ellenállásra a Nagy Imre-kormány részéről, fegyvert szereztek, fegyveres bandákat hozlak létre, amelyek segítséget kaptak az imperialista országoktól, és saját feltételeiket diktálták a Nagy Imre-kormánynak. Ennek a kormánynak a kezében ténylegesen semmiféle hatalom nem volt az országban, a parlamentben ülésezett, és a lakossággal a mikroj fonon keresztül érintkezett. Ugyanakkor pedig a Horthy-fasiszla bandák azzal számollak le, akivel akartak, az utcán fogdosták össze a haladó emberc, ket, akasztották, lefejezték őket. Hét-nyolc nap alalt többször : megváltozott n Nagy Imre-kormány összetétele, és minden esetben mindinkább jobbra csúszott : A Nagy Imre-kormány spanyolfallá változott oz ellenforradalmi I erők ténykedése számára. Mind nagyobb nyomást gyakorolt rá az összeesküvő katonai központ. Ebben a helyzetben a legjobb emberek, olyanok, mint Kádár i János, Münriich Ferenc és Horváth Imre elvtársak, nkik a Nagy hiire-kormány tagjai voltak, szu, kitollak ezzel u kormánnyal. | Az újonnan szervezett fórra1 dalmi munkás-paraszt kormány, Kádár Jánossal az élén, úgy döntött, hogy véget vet a vérontúsnak, visszaveri a reakciós fasiszta erőket és a Szovjetunióhoz fordult segítségért. A. szovjet csapatok (segítségéről Ilyen körülmények között a szovjet kormánynak az a döntéí se, hogy segítséget nyújt Ma' gyarország forradalmi erőinek, I nz egyedüli helyes döntés volt. Egy szocialista állam nem szemlélhette tétlenül a fasiszta reakció véres farsangját a magyar népi demokratikus országban. Amikor majd Magyarországon minden megnyugszik, amikor nz j élet normális kerékvágásba lép, | a magyar munkásosztály, a pa: raszlság és az értelmiség kétségtelenül jobban megérti és helye' son értékeli a mi lépésünkéi. Ml internacionalista köteles: tgünk I teljesítésének tekintjük a ma* gyár munkásosztály számúra az ellenforradalom ellen nyújtott segítségünket Mi ebben a liarc-t han csak azért áldoztunk, hogy megakadályozzuk Magyororszá* gon a fasizmust, hogy megőriz-, zük a magyar munkásosztály és a magyar dolgozó nép szociális* la vívmányait, és hogy ezeket továbbfejleszthesse, a maga életét élje, és a maga független szuverén szocialista országát építse; Mi továbbra is barátai leszünk Magyarország dolgozóinak, közös ügyünkért folytatott : harcunkban, a szocializmus vé* ' delméért, nz új alapokon nyugi vő új társadalom felépítéséért, a béke ügyének megszilárdításáért I folyó harcban. Pártunk kötelességének tartja, hogy támogassa a Magyar Szocialista Mun* , káspártot a marxizmus—lcninizI mus forradalmi alapelveinek va* : lóraváltúsábon. Amikor Magyarországon hely* rcáll a normális rend, és kor* mánya úgy véli, hogv' a szovjet csapatok további jelenlétére nincs szükség, a Szovjetunió » maga részéről semmi esetre sem fogja erőszakolni csapatai ottmaradását. A magyarországi esemény ek visszhang ja A véres események kirobbanása 2 Kedd, 1956. november 27. Ebben a helyzetben az elégedetlenség mind élesebb formákat öltött, ami október 23-ón Budapesten utcai tüntetésekhez vezetett. Ezeken a tüntetéseken részt vett a munkások egy része, amely jószándékkal volt el telve és igyekezett kifejezni a régi vezetés hibáival szembeni jogos elégedetlenségét Ezt ti spontán elégedetlenséget azonban felhasználták az ellenforradalmi erők. Most már pontos megállapítást nyert, hogy az ellenforradalmi elemeket jóslőre megszervezték. Volt egy katonei irányító központjuk, élőké szítették és megszervezték a fordulathoz szükséges erőket, különítményeket szerveztek fegyverraktárak cl foglalasára, meghatároztak az elfoglalandó objektumokat, közlekedési eszközök >t mozgósítottak a fegyverek el szállítására és helyeket jelöltek ki a fegyverek szétosz tására. Igy robbantak ki Budapesten a Horthy-fasiszia bandák által provokált vé res események A nyugati burzsoá újságok elég nyíltan írnak arról, hegy a magyar eseményeket hosszú időn keresztül és gondosan előkészítette a belső és a külső reakció, hogy kezdettől fogva az egészben érződött az összeesküvők tapasztalt keze. Allan Dulles, oz amerikai kémszolgálat vezetője nyíltan kijelentette, hogy a magyar eseményekről „mi előre tudtunk". A nyuga* németországi Welt am Sonntag című újság tudósítója ír ja az egyik felkelőről: „Az első, amit megláttam nála, a német vaskereszt rendszalagja volt". A Francé Soir c;mű újság kijelenti, hogy az amerikai rádióállomások amelyek „felkelésre hívta* fel, sok bajt okoztak" Ma gyarországon. Ugyanez az újság beismeri, hogy a magyar eseményekben a vezető szerepet „a legreakeiósabb és nyíltan fasiszta elemek" játszották. A magyar kormány véget akarva vetni a népellene; elemek tevékenységének és azért, hogy minél előbb helyreállítsa a rendet Budape? ten, a szovjet kormánytól kért segítséget. Kérte azoknak a katonai egységeknek a segítségét, amelyek a varsói szerződésnek megfelelően Magyarországon tartózkodnak. A szovjet csapatok bevetése és a rend helyreállításában való részvétele megfékezte a reakció tevékeny ségét és visszavonulásra késztette őket. Mihelyt azonban a szovjet kormány a Nagy Imre-kormány kérésére utasítást adolt a szovjet csapatoknak Budapest elhagyására, az ellenforradalmi erők megkezdték a társadalmi és politikai élét aktivistáival, a népi demokratikus rend híveivel való kegyetlen leszámolást. Számos tény tanúskodik arról, hogy Nagy Imre kettős politikát folytatott: egyrészről hangoztatta, hogy a szovjet csapatok bevetése közül figyelmet érdemel Tito elvtárs nemrég mondott pulai beszéde. Tito elvtárs helyesen megjegyzi, hogy ezekben az eseményekben az ellenforradalmi elemele provokációs szerepet játszottak. "Ezek a reakciós erők —• mondotta Tito — nagyon gyorsan, kéthárom nap elteltével megmutatták igazi arcúitat. Amikor már az egész nép felháborodott mindaz ellen, ami a múltban történt, az akkori vezetés nem mutatott törekvést arra, hogy kiküszöbölje a magyar népet felháborító momentumokat, nem mutatott szándékot arra, hegy a szocializmus valóban magyar útjára térjen, annak minden belső sajátosságaival. Ennek kapcsán az események hamarosan más fordulatot vettek, és a reakció mindinkább uralkodóvá lett". A Pravda foglalkozik azzal, hogyan jellemezte Tito elvtárs a Nagy Imre-kormányt, majd így folytatja: A magyarországi események, amint Tito megjegyezte, olyan méreteket öltöttek, hogy világossá vált: rettenei tes vérfürdő és borzalmas polgárháború következik, i amelynek során teljesen leszámolhatnak a szocializmussal, és mindez egy harmad'* világháborúval végződhetik. 1 Ncha ml a beavatkozás ellen vagyunk, mondotta Tito, a szovjet beavatkozás elkerülhetetlen volt. Ez természetesen a magyar események hej lyes értékelése. De ugyanebben a beszédben Tito azt a 1 segítséget, amelyet a szovjet csapatéit nyújtottak n ma' gyár körménynek, "hibának-. 11.evezi és kijelenti: "mi sohasem tanácsoltuk nekik hadsereg igénybevételét". Nem lehet egy ilyen álláspontot következetesnek és helytállónak nevezni. Ma már mindenki előtt teljesen világos, hogy e nélkül a segítség nélkül Magyarországon az ellenforradalom győzelmet aratott volna, és egy Horthy-faslszta rendszer jött volna létre. Következésképpen a szovjet csapatok segítsége szükséges és elkerülhetetlen lépés voit. Ismeretes, hogy a Szovjetunió segítsége a magyar dolgozó népnek az ellenforradalom elleni harcban, helyeslésre talált a testvéri kommunista pártok és a szocialista országok dolgozói részéről. Kína Kommunista Pártja állásfoglalását juttatta kifejezésre a Zsenmtnzsipaóban, amikor azt írta: "a Szovjetuniónak a magyar eseményekkel szemben elfoglalt álláspontja a proletár internacionalizmus alapján álló, teljesen helyes álláspont... A szovjet kormánynak és a szovjet népnek semmi oka sincs tétlenül szemlélni az eseményeket, amikor a magyar kormány, amely a nép akaratát és nemzeti érdekeit fejezi kl, a Szovjetunióhoz fordult segítségért, és amikor a magyar nép a fasizmus rabságába került volna, ha a Szovjetunió válaszul nem nyújtott volna baráti kezet". Az elmúlt hetekben Magyarországon a szocializmus sorsa dőlt el. Ha Európa közepén egy fasiszta Magyarország jelent volna meg, akkc egy sor kelet- és közép-európai ország politikai helyzete jelentősen megváltozott volna. és kétségtelen, hogy r.z egész európai kontinens nemzetközi helyzete rosszabbodott volna. iTiío elvtárs taes^dének bírálata Annál nagyobb csodálkozás' 1 váltott ki Tito beszédének néhány tétele — írja a Pravda —, amely egyáltalán nem segíti elő sem a szocializmus ö-v-zes híveinek konszolidáló dását, sem pedig azt. hon/ helyesen értelmezzük a nem zetközi helvzetet és a kom munistá világmozgelom aktuális feladatainak egy sor fontos kérdését. Tito beszédében — folytatja — a magyar események helyes értékelése melleit vannak olyan értékelések '» ezekről az eseményekre', amelyek csalt jogos ellenzést válthatnak ki. „Nézzék csak meg — fordul Tito hallgatóihoz —, hogy milyen erős ellenállást tanúsít egy nép üres kezekkel, rosszul fel- \ fegyverezve, ha egy cél le- I beg előtte: felszabadulni éfüggetlennek lenni. Többé nem érdekli, milyen lesz ez a függetlenség, hogy visszaáll e az országban a burzsoá és reakciós rerd-zer csr. * független legyen nemre vonatkozárben El ez fogfalta el gondolatai! ' Először, Tito elvtárs szemmelláthatóan túloz, amikor ebben az esetben a .,népről' beszél; másodszor a marxlz mus—leninizmus arra tön:í bennünket, hogy az ílyesíé!.' jelenségeket más módon vizsgáljuk. Ha a dolgozók egy részének közömbös, hogy a kizsákmányolás jármát te szik a nyakára („a szabadságról és a függetlenségről" sz V16 hamis jelszavak leple alatt), hogy országukat a nagy imperialista hatalmak játékszerévé teszik, hogy új háborúba rántják, hasonlóan ahhoz, ahogyan Horthy— Hitler fasiszta klikkje tette ezt a magyar néppel 1941— 1944-ben, akkor ez azt jelenti. hogy a dolgozóknak cz a része a reakció által felállított csapdába esett bele. J Ez azt jelentette volna következésképpen, hogy a tömegek nem a felszabadulás és a függetlenség felé men nek, hogy egy teljesen ellentétes irányba, a leigázás és a függetlenség elvesztése l'c • lé. A marxizmus—leninizmus megköveteli, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálata közben mindig feleletet adjunk arra az egyenes kérdésre: milyen osztályok ér dekeltek ezekben vagy azokban az eseményekben, mi lyen osztály érdekeit szolgálja az emberek társadalmi tevékenységének ez vagy az a formája. Igaz, hogy Magyarországon az események : sodrásába kerültek jelentős 1 dolgozó rétegek. A történelem nem egy olyan esetet ' ismer, amikor a tömegek nemzeti érzéseit a reakciós erők a nép alapvető érdekei ellen élesztették, gyújtották 1 és használták fel. ! Kitér a Pravda Tito elvtársnak Anglia, Franciaotr.zág és Izrael Egyiptom elleni agressziójáról, azok éttékelésére és azt a következtetést vonja le, hogy a békeszerető népek éberségét és i összeforrottságát növelni kell. A magyar események kapesán Tito elvtárs egy sor kritikai magjegyzést tesz a Szovjetunió Kommunista Pártja ' címére is. Ezekkel a m< '•• jegyzésekkel külön kell fog' lalkozni. Mi természetesen nem vagyunk a kritika ellen. A moszkvai deklarációban ' leszögeztük mint nz SZKP és JKSZ közös véleményéi:, hogy együttműködésünk a baráti kritikára, a pártjaink közötti vitás kérdések baráti jellegű megvitatására f tg épülni. Semmi okunk rincs arra, hogy eltérjünk ettől ;tr elhntározástól. Tito clvtári kritikai msgjegyzé.ei mn ben azzal voe'ák m—.uVra figyelmünket, h JJ «>: j.i hingre'mban ' t\ "•-<* •lyet az utóibi kl . mar csaknem kiküszöböltünk Vegyük Titónak a szovjet rendszerről mondott fő állításait. Makacsul hangsúlyozza, mintha ..a személyi kultusz lényegében egy meghatározott rendszer terméke ! lenne". Kijelenti, hogy olyan rendszerről kell beszélm, amely „lehetővé lette a személyi kultusz létrejöttét". A l valóságban azonban a szemé*