Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-24 / 251. szám

Jf yfy 71 o VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MAGYAR 0 RS A Magyar Dolgozók Pártja SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA Központi Vezetőségének Poli­XII. évfolyam, 251, szám Ara: 50 fillér Szerda, 1956. október 24. Kedden este összehívták a Központi Vezetőséget A Magyar Rádió jelentette tikai Bizottsága a politikai z esti órákban: helyzet tárgyalására a Köz­Pártunk vezetősége szükségesnek tartja országunk számos politikai és gazdaságpolitikai kérdésének megvizsgálását Gerő elvtárs rádióbeszéde Közlemény a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága képviselői és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége képviselői közötti megbeszélésekről — Kedves Elvtársak! Drá­ga Barátaink! Magyarország dolgozó népe! — A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezető­sége ez év júliusában fontos határozatokat hozott. E hatá­rozatokat pártunk tagsága, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmisé­günk, népünk helyesléssel, megelégedéssel fogadta. A júliusi határozatok lényege az volt. hogy szilárd elvi ala­pokra helyezett pártegység­gel továbbfejlesszük pár­tunkban, az állami életben, a termelésben, egész társadal­munkban a szocialista de­mokráciát. s kijavítva a műit számos hibáját, eredménye­inkre támaszkodva építjük országunkban a szocializ­must, erőnkhöz, lehetősége­inkhez képest, fokozatosan emeljük munkásosztályunk, népünk életszínvonalát. — A júliusi határozatok nyomán szélesen kezdett ki­bontakozni a dolgozó töme­gek kezdeményezése az egész országban. A határozat meg­hozatala óta eltelt rövid idő alatt számos intézkedés tör­tént ezek megvalósítására. Természetesen azonban né­hány hónap alatt nem lehe­tett a határozatokat teljes mértékben megvalósítani. Emellett előfordultak a meg­valósítás során hibák is. A júliusi határozatok emel­lett csak az Irányt szabhat­ták meg, a főfeladatokat állíthatták előtérbe, de nem adhattak megoldást minden olyan kérdésre, mely or­szágunk, népünk előtt áll. Számos ilyen kérdés további alapos vizsgálatot követel meg, hogy megtaláljuk azo­kat a megoldásokat, amelyek országunk tényleges helyze­tének, nemzeti sajátossága­inknak, munkásosztályunk, népünk érdekeinek legin­kább megfelelnek. — Pártunk vezetése a leg­határozottabban el van szán­va arra, hogy a júliusi határozatok szel­(Folytatás a 2. oldalon) A budapesti egyetemi ifjúság hatalmas tüntetése — SCétszásezer fiatal az utcán Budapest, 1956 október 23. Különtudósitónk telcfonjelen­tése. .Miénk az utca" —hir­deti címében a Szabad Ifjú­ság néhány perccel ezelőtt megjelent: H«lönkj,adásn Va­lóban miénk az utca,' hiszen dél óta több mint 200.000-en hömpölyögnek a pesti utcá­kon. Amikor ezeket a soro­kat diktálom, már égnek a lámpák a főváros utcáin, de még mindig több mint száz­ezren állnak egységes sorok­ban, rendben és fegyelmezet­ten a parlament előtti téren. Tüntet a pesti ifjúság. Meg­próbálom röviden, gyorsan rendszerezni a mai nap viha­ros eseményeit. A kora reg­geli órákban a budapesti egyetemek ifjúsága rendkí­vüli nagygyűléseken elhatá­rozta, hogy a lengyel esemé­nyek kapcsán rokonszenvük kifejezéseként ma délután népes tüntetést rendez. Az el­határozás még a délelőtti órákban nyilvánosságra ke­rült, a pesti egyetemisták a Petőfi-szobornál, míg a bu­daiak Bem József szobránál beszélték meg a találkozót. Közben a délelőtti órákban az egyetemi ifjúság küldött­ségei felkeresték a budapesti nagyüzemek munkásfiataljait és közös gyűléseken fogadták meg, hegy mindenben köve­tik a hős lengyel ifjúság pél­dáját, az új politika legtel­jesebb magyar győzelméért. Mint derűit égből a vil­lámcsapás, úgy jött vala­mennyivel dél után a várat­lan hir, hogy a belügyminisz­ter a mai napra gyülekezési tilalmat rendelt ei és betiltot­ták a pesti ifjúság tüntetését. A belügyminiszteri betiltás után az ifjúság legkülönbö­zőbb rétegeiben — egyeteme­ken és üzemekben egyfor­mán — óriási felháborodás tört ki. Különböző küldött­ségek keresték fel néhány percen belül az éppen ülésező Politikai Bizottságot. Köve­telték a belügyiminiszteri ti­lalom azonnali feloldását. Közben a ragyogó napsü­téses időben a márciusi fia­talok mai örökösei példás rendben, vidáman, nótaszóval gyülekeztek. Fél 3 után né­hány perccel két gépkocsi ér­kezett a Petőfi-szobor előtti térre a jó hírrel, hogy 6zabad a tüntetés. Kuczka Péter, a fiatal magyar költő e szavait, hogy szabad a tüntetés, óriási tapsvihar és éljenzés fogadta. Néhány perccel később a Pe­tőfi-szobor talapzatáról Sin­kovits Imre, a Nemzeti Szín­ház fiatal művésze már a Nemzeti Dalt szavalta, s az eskü szavait véle együtt zengte a budapesti ifjúság. Megindult ar ifjúság hatalmas erős, népi egységet, bátorságot és a jövőbe vetett biztos hitet kifejező ragyogó menete. Végig a városon, amerre csak elvonult ez a több százezres tömeg, minde­nütt éljenzés, tapsorkán fo­gadta az ifjúságot. Eközben a sorokban hatalmas hangor­kánban szólalt meg egyre több, közös akaratunkat ki­fejező jelszó. »Élien a ma­gyar szabadság, éljen a haza! — Lengyel—magyar barátsá­got, jólétet és szabadságot! — Szovjet—magyar barátságot — az egyenlőség alapján! — Munkás, diák egyet akar: jöj­jön velünk, aki magyar! — Ne csináljunk mindent késve, Nagy Imrét a vezetésibe! — Ifjúságunk így kiált, mutas­son utat a párt!-* — hangzot­tak e harcos jelszavak végig a fővárosi utcákon. S közben, ahogyan Buda felé halad a tömeg, a házak ablakaiban már megjelennek a nemzeti­színű lobogók és mindenütt a budapesti nép legteljesebb rokonszenve kísérte az ifjú­ság harcos tüntetését. Ami­kor Bem tábornok szobrához értek, már ott lengett a szo­bor két oldalán a magyar és a lengyel lobogó. A szobor homlokzatán a megjelenő Kossuth-címert a tömeg má­moros üdvrivalgással fogadta. Innen ez a 200.000-es, nagy evőt és egységet kifajeaő tö­meg a parlament elé vonult. Útközben röpcédulákon ter­jesztették az egyetemi ifjú­ság követeléseit. Ezek között a legfontosabbak a követke­zők: "Új alapokra helyezett sza­bad. demokratikus választási rendszert, önálló és kezde­ményező külpolitikát. Teljes egyenjogúságon alapuló ma­gyar—szovjet barátságot. Farkas Mihály és társai bűn­perének nyilvános tárgyalá­sát. Március 15, október 6 nemzeti ünneppé nyilvánítá­sát követeli az egyetemi ifjú­ság*. Mindezek a követelések forró lelkesedéssel találkoz­tak az ifjúság százezres töme­gében. Amikor a parlament elé értünk, már velünk ha­ladt az üzemekből és hivata­lokból munka végeztével az utcán járó egész pesti nép. A parlament előtt felhangzott a himnusz százezrek ajkán, s amikor beköszöntött az ünne­pélyes, szinte fenséges csend, akkor érzetük csak igazán, hogy mennyire egységes a mi ifjúságunk, a mi népünk. A himnusz utolsó hangjai után ez a hatalmas tömeg egy erő­vel. egy hangon kiáltotta: "Éljen a magyar szabadság, éljen a hazai* Sömjén Péter A Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének küldöttsége a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Központi Bizottságá­nak meghívására október 15-től október 22-ig Jugoszláviában tartózkodott. A küldöttség tagjai: Gerő Ernő, az MDP KV első titkára, valamint Apró Antal, He­gedűs András, Kádár János és Kovács Ist­ván, az MDP KV Politikai Bizottságának tagjai megbeszélést folytattak Joszip Broz­Titoval, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége főtitkárával és a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége végrehajtó bizottságának tagjaival. Ismételten találkoztak és meg­beszéléseket folytattak a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Központi Bizottságá­nak és a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetségének képviselőivel — Alekszandar Rankovics-csal, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége végrehajtó bizottságának titká­rával, Szvctozar Vukmanovlcs-csal; Vladi­mír Bakarics-csal, Lazar Kolisevszkivcl, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége végre­hajtó bizottságának tagjaival, Dobrivoje Radoszavljcvics-csel és Dusán Petrovics­csal, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagjaival, valamint a politikai és a társadalmi élet számos ve­zetőjével Belgrádban, Szarajevóban, Zág­rábban és Llubljanúban. A barátság, őszinteség és kölcsönös meg­értés szellemébén folytatott megbeszélése­ken a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége képviselői és a Magyar Dolgozók Pártja képviselői a következőkben állapodtak meg: A két párt képviselői megelégedéssel ál­lapították meg, hogy az utóbbi időben a r -jv*.'' f.-s'FY"'* <:'—'*".:», • nerfrH­közi kapcsolatok kiszélesedtek és az orszá­gok közötti aktív együttélés tovább fejlő­dött. Szükségesnek látják, hegy további erő­feszítések történjenek a rendezetlen nem­zetközi kérdéseknek tárgyaiások útján való megoldására, így a leszerelésre, a tömeg­pusztító fegyverek eltiltására, a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére, a né­met nép egységének demokratikus úton való lérehozására, a szuezi kérdés békés ren­dezésére. Ebben az új légkörben fokozódott az ENSZ nemzetközi tekintélye és szerepe. Az új tagállamok — köztük a Magyar Népköztársaság — felvételével az ENSZ lé­pést tett előre azon az úton, hogy egyete­messé váljék, ami növeli szerepét a világ­béke megőrzésében. Mindez hozzájárul az országok közötti bizalom és kölcsönös együttműködés elmélyítéséhez. A két párt képviselői egyetértettek ab­ban, hogy feltétlenül szükséges az együtt­működés fejlesztése a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége cs.a Magyar Dolgozók Pártja között mint olyan vezető pártok kö­zött, amelyek szomszédos országokban har­colnak a marxizmus—leninizmus elvei sze­rint épülő szocialista társadalomért. Ez az együttműködés elősegíti a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság és a Magyar Nép* köztársaság közötti kapcsolatok fejlődését, a népeink közötti barátság erősítését, a vi­lágbéke megszilárdítását, az emberi hala­dás iigyét. A két párt közötti együttműködésnek a teljes bizalom, őszinteség, egyenjogúság, önkéntesség, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás, az elvi szempontokból kiinduló cs a szocialista fejlődés érdekeit szem előtt tartó, építő s az clvtársia3 bírálat szabad­ságát magában foglaló eszmecsere alapján kell fejlődnie. Ezen elvek következetes al­kalmazása lehetetlenné teszi, hogy megis­métlődjenek a múlt hibái, amelyek a mun­kásmozgalomnak súlyos kárt okoztak. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége cs a Magyar Dolgozók Pártja képviselői meg­állapodtak abban, hogy a gyakorlatban az együttműködés személyes érintkezés, eszme­csere. kiadványok cseréje, kölc Cnös kül­döttségek, pártmunkások találkozása és minden más, az együttműködés folyamán jelentkező és hasznosnak mutatkozó for­mában valósuljon meg. Hangsúlyozták a szélesebb véleménycsere szükségességét, az állami és társadalmi tevékenység terén szerzett tapasztalatok tanulmányozásának fontosságát. A szocialista fejlődés során szerzett gazdag tapaszlalatok kicserélése, valamint szabad, önkéntes, minden kény­szertől mentes felhasználása értékes segít­séget nyújt a szocializmus ügyének az egyes országokban. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Magyar Dolgozók Pártja képviselői külö­nös figyelmet szenteltek a két ország közötti viszony fejlesztését érintő kérdéseknek. Egyetértettek abban, hogy elő kell mozdí­tani a megfelelő siesvek egy üti;* iWhét, különösen gazdasági és kulturális téren, mivel e tekintetben széles lehetőségeink vannak, melyek feltárása és hasznosítása csak az utóbbi időben kezdődött meg. Az a tény, hogy szomszédos; országainkat hagyo­mányos gazdasági érdekek fűzik össze es hegy mindkél országban teljes erővel folyik a szocialista építés, kedvező körülményeket teremt gazdasági kapcsolataink további ki­szélesítéséhez, különösen az ipar, a mező­gazdaság, az áruforgalom és á közlekedés terén. E célból elő kell mozdítani a megfe­lelő szervek és testületek együttműködését, az összes lehetőségek tanulmányozását, olyan egyezmények megkötését, amelyek megfe­lelnek mindkét fél érdekeinek. A két párt képviselői a kulturális együttműködés elő-, mozdításának érdekében hangsúlyozták kulturális egyezmény megkötésének szük­ségességét is. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége meghívást intézett a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­ságához, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének delegációja tegyen látoga­tást Magyarországon. A Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének Központi Bizott­sága ezt a meghívást elfogadta. Hazaérkezett Jugoszláviából a Magyar Do'gozók Pártja Központi Vezetőségének küldöttsége A Magyar Dolgozók Pártia Hegedűs András. Kádár Já­Központi Vezetőségének kül- nos. Kovács István, az MDí' döttsége Gerő Ernő. az Politikai Bizottságának taa­Lapzártakor jelentik : Az Országház előtt, a Kos­suth téren összegyülekezett ha­talmas tömeg hosszú ideig együtt maradt. A tüntetők tö­mege állandóan növekedett. A tüntetők követelték, hogy Nagy Imre elvtárs beszéljen. Nagy Imre elvtárs este 9 óra körül rövid beszédet mondott a Kos­suth Lajos téren. Az esti órákban a város több pontján rendzavarásra került sor. Különösen súlyosan alakult a helyzet a Magyar Rádió szék­házának környékén, ahol a megtámadott karhatalmi alaku­latok szorongatott helyzetükben jegyvert is használtak. Az ösz­szcülközésnek halálos áldozatai és sebesültjei vannak. MDP Központi Vezetőségé- jai — kedden reggel vissza­nek első titkára. Apró Antal, érkeztek Jugoszláviából, ahol . megbeszéléseket folvtattak a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak képviselőivel. A küldöttség fogadásara a Nyugati-pálvaudvaron megjelent a párt és a kor­mány vezetői közül Ács La­jos. Hidas István. Kiss Ká­roly. Mikes József. Marosór. György, Révay József. SzaUti Béla. Bata István. Gáspár Sándor. Piros László. Rónai Sándor. Egri Gyula. Vég Bé­la, valamint Horváth Imre külügyminiszter, a Magyar Dolgozók Pártia Központ" Vezetőségének, a Magvar Népköztársaság Miniszterta­nácsának és Elnöki Tanácsá­nak számos tagia. a politikai élet több vezető személyi­sége. Jelen volt az érkezésnél Dalibor Soldatic, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti rendkívüli követe ROHANUNK Rohanunk. Lépésben menni nincs időnk. Nem várjuk meg, hogy roppant szélvihar rontson fejünkre, amely kidönt. A vihar mi vagyunk. A nép, a nemzet. Milliós sereg vagyunk, nem kell nekünk se próféta, se jós. A vihar mi vagyunk. Pirosló szívünk és agyunk vezet ma minket, s rohanunk! Lépésben menni nincs időnk, mert mi vagyunk a nagy vihar, mely minden piszkot, minden bálványt végleg elsöpör és kidönt. GURSZKY ISTVÁN és meghatalmazott minisz­tere és a követség tagiai. Gerő E-nő. a Magvar Dol­gozók Pártja Központi Veze­tőségének első titkára, a kül­döttség vezetőie a pályaud­varon a következő nyilatko­zatot adta a sajtó képviselői­nek: — Elvtársak! A Magvar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének küldöttsége 8 napot töltött a szomszédos baráti Jugoszláviában. Ez idő alatt megbeszéléseket foly­tattunk a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége vezetőivel a két párt kapcsolatairól és a két országot érintő legfon­tosabb kérdésekről. A meg­beszéléseket az első perctől 'kezdve őszinte elvtársi léa­'körben folytak. A megbeszé­léseket igen eredményesnek tartjuk, mert minden kér­désben, amelyet megtárgyal­tunk. teljes megegyezés­re jutottunk. A záróközle­mény. amelyet elsőnek a rá­dió hozta nyilvánosságra szerda délután, tartalmazza (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom