Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-03 / 233. szám

Szerda, 1956. október 3. DÉLM1GYSR0RSZBG VITAFÓRUM MÉG MINDIG hajlamosak vagyunk így osztályozni az emberek egy részét: régi £

új értelmiség. Azt kérdem , aki a felszabadulás előtt fejezte be tanulmányait, de a felszabadulás után végzett értékes munkát, új. régi értelmiség? Hajlamosak voltunk ugyanis a régi értelmiség elnevezést egv kicsit becsmérlően használni a felszabadulás után végzett új értelmiség javára. Véleményem szerint egv-egy műszaki dolgozó értékét jelenlegi tevékenységének kell eldönteni; mit tett a felszabadulás óta a szocializmus építésének érdekében. Ezzel automatikusan megszűnne a régi értelmiségiek lebecsülése. Megszűnne a bizalmatlanság. amelv sokszor abban nyilvánult meg. hogv egyes idősebb, hosszú évi gyakorlattal rendelkező műszaki dolgozó higgadt, megfontolt véleményét maradinak nevezték még akkor ís. ha az később teljes egészében beigazolódott. Ez előidézte, hogy az idcsebb értelmiség nem kapcsolódott bele a munkába úgy, mint azt tehette volna. A műszaki és agrárértelmiség MTESZ-ben végzett munkáját az üzemi tömegszervezetek nem ismerik kellően és ígv nem tudják értékelni. Véleményem szerint, ha a műszaki dolgozó a MTESZ valamelyik munkabizottságában hasznos ós építő munkát végez, nagyobb hasznot hoz a közösségnek, mintha egv vöröskeresztes üzemi csoport alakuló gyűlésén vesz részt. Már pedig az utóbbiról való távolmaradást még ma is igen rossz néven veszik. A MTESZ-ben nyugodt és' alkotó munkát hátrányosan befolyásolta a helyiség bizonytalan sorsa is. Az elmúlt években többszór is az a veszély fenyegette egyesületünket, hogv meglévő helyiségeinket más tcmegszervezetnek adják. Megnyugvást hozna a helyiség kérdésének végleges rendezése. Beszélnünk kell a bérezés kérdéséről is; A fiatal műszaki értelmiséget ma semmi nem sarkallja: hosszú évek óta tapasztalja, hogy az előrehaladás a bérekben csak nagyon ritkán jut kifejezésre. A technikus, művezető kartársak ritkán vállalják a felelősségtejes beosztást, mert egy iobb szakmunkás darabbérezés esetén az őt irányító művezetőnél lényegesen többet keres. HÁTRÁNYOS HELYZETBEN vannak a mérnökök — munkakörüknél és kötöttségüknél fogva. — például az ovosokkal szemben. Ha egy egyetemről kikerült — talán bem is a legiobb tanulmányi eredménnyel végzett — fiatal orvos nem a legkívánatosabb vidéki beosztást kapja, akkor is néhány hónapon belül egy húszéves gyakorlattal rendelkező vezető állásban lévő mérnök fizetésének 3—4-szeresét megkeresi. Ez valahogy nincs rendién. Véleményem szerint a népgazdaságnak csak javára szolgálna, ha bizonyos gyakorlattal rendelkező mérnököknek módjukban állna tervező munkát is vállalni, hisz igen sok létesítmény a tervező irodák szűk kapacitása miatt nem kerülhet kivitelezésre. Ez csak serkentené őket a jobb munkára. A külföldi tapasztalatcserére vonatkozólag csak anynyit: nocsak a vezetők utazzanak külföldre. Eltekintve ez utóbbi néhánv hónaptól, az üzemiek és gyárak műszaki dolgozói közül nagyon kevesen kerültek ki külföldre. A felsőbb szervek képviselői külföldi látogatásaiknál i— beosztásuknál fogva — csak a felsőbb szempontokat tudják figyelembe venni. Az üzemeik műszaki dolgozói viszont az eoves részletek tanulmányozásával sok értíkes. gyakorlatilag hasznos tapasztalatot tudnának hazahozni. melynek eredménye nemcsak a technika; színvonal emelésében volna tapasztalható, hanem azt önÁ műszaki értelmiség problémái költség terén !<• eredményhez vezetne. Előnyben kellene reszesíteni a külföldre utazók közül azokat, akik ismerik az adott ország nyelvét. Meg kellene vizsgálni az egyes csereakciók lehetőségét is. SOKAT JAVÍTANA a tájékozódásban és a továbbfejlődésben a külföldi folyóiratok beszerzése is. Ezen a vonalon hiányosságnak látom. hogv a nyugati- nvelvek ismerete a legutóbbi időkig inkább hibapontnak, mint előnynek számított. Már pedig: az idősebb műszakiaknak a múltban elsősorban a nyugati nvelvek megtanulására volt lehetőségük. Nem vitás, hog- a nyelv ismerete a látókört tágítja és ezért minden lehetőséget meg kell adni arra. hogv az értelmiség bármilyen idegen nvelvű szsikfolyóirathoz, vagy szakirodalomhoz hozzájusson.Feltétlenül meg kell szervezni a nyelvismereteket oktató nyelvtanfolyamokat, különös tekintettel a műszaki kifejezésekre. Meggondolandó volna, hogv a nyelvtudás érdekében nem kellene-e a nyelvpótlékok kérdésében a szúk anyagias- és merev szemszöget, megszüntetni. A régi Magyarországra sokszor használták azt a jelzőt. hogy a jogászok döntenek a legfontosabb kérdésekben. Ma majdnem ígv áll a helyzet, hogy a jogászok helyét elfoglalták a számviteli dolgozók, legalább is üzemi vonatkozásban. Nem az üzem műszaki állapota, nem a biztonságos üzemeltetéshez szükséges munkák mennyisége dönti el például a vállalat tartalék anyagraktárkészletét. a forgóalapon hanem a vállalat nagyságából. termelési értékéből megállapított és valami titokzatos kulccsal átszámított értékből adódó forgóalap határozza meg. hogy hánv tartalék alkatrésze, milyen biztonsági anyagraktár készlete lehet a vállalatnak. Nem vitás, hogy ez az álláspont országos szinten megfelelő lehet, de merev alkalmazása egyes vállalatoknál komolv nehézségeket, sőt károkat okozhat. A felújítások teljesítésének pénzügyi mérése egyáltalában nem helyes, mert nem ösztönöz a fejlettebb technika alkalmazásából adódó anyag- és önköltség megtakarításra. A felújítások mérésénél egyedül helyes mérőszám azoknak helyes műszaki kivitelezése. Javasolom, hogv ezek elbírálásához vonják be a műszaki értelmiséget és bízzanak azok hosszú üzemi gyakorlattal bíró szakképzettségében. A TOVÁBBKÉPZÉSSEL kapcsolatban sajnálattal kell megállapítani. ho»y a technikusok és mérnökök továbbképzésére Budapesten kívül nincs ailkallom. Véleményem szerint lehetne és kellene vidéken is bizonyos körzeteket összevonva továbbképző-tanfol vamot szervezni. HEIMANN PÁL a Szegedi Közlekedési Vállalat. főmérnöke ^te^edi UuíatÁMA&dli&an A néma ásványok vallatása A kutató csodálatosan kacska- celángyárak hazai anyagellátáringós utakon jár. Belekezd egy sót. kutatási témába, s még talán meg sem oldotta, a téma máris egy másikhoz vezeti el, mert ahogy ismerkedik a természet rejtett törvényeivel, mindig találkozik olyan jelenségekkel, amelyekre világos magyarázatot kér a tudomány és maga az élet. Ezt a kacskaringós utat járja évek óta Mezősi József, a Szegedi Ásványtani Intézet docen Igenám, de a lelőhelyek felkutatása és a keresett ásvány felismerése végtelenül nehéz és körülményes volt. Egész sereg olyan ásványunk van, amelyekről csak bonyolult vizsgálatok alapján lehet a nagy hasonlóság miatt eldönteni, hogy kaolinnal, bentonittal, vagy ezek változataival áll-e szemben a kutató. Elektromikroszkóp, spea semlegesítését —; s fgy az 9 vizsgálati eljárásában az alkal-t mázott szerves vegyszerek csak az, ásvány reakcióját adják. A szovjet színskála egy másik hibája az volt, hogy a kémiai reakcióban fellépő színváltozások alapján nem lehetett pontosan elhatárolni, hogy például kaolint, vagy montmorillonitot talált a geológus, mert egy szín különféle árnyalatait adta a vizsgálat. A gyakorlat ennél tös Pár esztendővel ezelőtt ciális röntgengészülék, vagy ké- kéletesebb megoldást kíván egyik munkatársával még n Tisza és Maros vizének kémiai összetételét vizsgálta — két éven keresztül minden harmadik napon megjelent a két folyó egy-egy megbatározott pontján, hogy vizet vegyen a laboratóriumi vizsgálatokhoz és ott helyben is mindjárt különböző vizsgálatokat elvégezzen. Ila hó esett, ha jég kopogott a ladik oldalán, egyrement. Most szintén érdekes és hasznos kutatási feladat megoldására vállalkozott Mezősi József miai analízis szükséges ahhoz, hogy megszülessék a pontos meghatározás. A terepen kóborló geológus egyik módszert sem tudja gyorsan és helyben alkalmazni, pedig a kutatás eredményessége azt követelné. Mezősi József a közelmúltban kidolgozott egy gyors meghatározási módszert, s ezzel nemcsak a magyar geológusoknak adott segítséget, hanem minden külföldi kutatónak is. hiszen igen nehézkesen ment ez a vizsgálódás az egész világon. — • s az eredmények minden bi- - ,, . , zonnyal meglepik még a szovjet Jlí ÚJ, d-lMbédkcíűés amerikai tudósokat is, \ie0iUé# a gealí^událinali olyat, amelyben a kémiai reak-t ció során a különféle ásványok egymástól határozottan elütő színt öltenek. Sikerült, s hogy erről meg i« győződhessek, Mezősi elvtárs kis üvegtányérkákba helyezett egyegy aprócska ásványt, rácsöpög* tetett valami szerves vegyszert; s mire elszívtunk egy cigarettát,az eredetileg egyforma, fehér színű ásványok egyikéből lila,a másikból kék lelt —, s egy tányérkában semmi színváltozás nem jelentkezett. — A lila kaolin, a kék mont* morillonit, a fehér illit. S ezt a geológus ugyanúgy végigcsinálhatja uzsonnaidőben a hegyoldalon. Magyarországon igen gazdag kaolin és bentonit lelőhelyek fekszenek, s a hazai geológusok napjainkban is kutatnak a lelőhelyek után. A geológiai kutatás fontosságát a második ötéves terv irányelvei is rögzítették. Közimert dolog, hogy a magyar porcelánipar nagyobbrészt ma is külföldi kaolinból gyártja a világhírű cikkeit. Most n geológusok azon fáradoznak, hogy megoldják a magyar porA Szovjetunióban és Amerikában már foglalkoztak egy úgynevezett színreakciós vizs- minden lié-Ut? galati módszer kidolgozásúval, de teljesen meghízható, csalhatatlan vizsgálati eljárást még n — Nem. Ez csak a kezdet. A szovjet tudósoknak sem sikerült gyakorlat kialakult, sikerűit kidolgozniok. Nem vették megtalálnom azt a vegyszert, ugyanis kellőképpen figyelembe ami határozottan útbaigazítja a a külföldi kutatók, hogy a kao- geológust, megmutatja ezeknek lin és bentonit lársaságáhan je- az ásványoknak az előfordulási lenlévő különböző fémek, például a vas, megzavarják a színreakciós vizsgálatot. A szegedi kutató el tudta érni ezeknek a kísérő anyagoknak A Tiszaiái vitához Az írástudók felelőssége OLVASTAM Sas István vasárnapi elmefuttatását irodalmi életünk álom-poros betegágyáról, és "szíves- tanácsait Városunk írástudóihoz. És olvastam Németh Ferenc "Nyilatkozat.. .--át, Gerő János "Kísérte tjárás«-át is! Németh Ferenc az írástudó felelősségével válaszolt és szívemből szólott. Nagyon a szívemből ! Elég is lenne tán, így enynyi is ahhoz, hogy véleményem kitessék belőle: nem értek egyet Sas Istvánnal! Nem értek egyet aggodalmával íróinkért, az ilyenfajta aggodalmával irodalmi életünkért. Néhány megállapításával mégis, külön is vitáznom kell. DICSÉREM szándékát, ha ezzel íróinknak indult segítséget nyújtani, de megbocsásson Sas István nekem: éppen az efféle segítségnyújtás gátolta eddig is a "kényeimes beteget- lábadozásában, sőt: effajta döntötte ágyba is, hogy hasonlatánál maradjak. És engedje meg e megállapítást is: az a beteg, amely szűknek érzi eddigi életlehetőségeit és így kiált: "Kulturális hetilapot Szegednek !« nagyon, nagyon őszinte akarattal kívánhatja a gyógyulást! Jobban talán, mint ezt orvosai elősegíthetnék! Tény, hogy íróink egy része most lábadozik, tény, hogy nem eléggé bizonyítják ezt még megjelent alkotások. Tény az is tehát, hogy nem elég gyors ez a folyamat, de tény, hogy a Sas István által keretbe foglalt — valóban értékálló — 1950-es idézet és napjaink között volt egy-néhány év, mely íróink számtalan döngetésére sem tárta ki a "nyitott kapukat!is aludta. (Hogyan is láthatná másként oly egyszerűnek a megoldást: "MIT ÍRJUNK? ... A válasz egyszerű: írni mindenről lehet —és kell —, ami a fejlődés ügyét szolgálja...-) És tovább: mint olvasónak, talán megbocsájtható, a magát írónak valló embert viszorít semmi sem menti azért az alaptalan feltételezésért, hogy az író: vagy azt ír, amit akar, vagy semmit sem ír... ! Olyan író, akinek alkotó tevékenységét ilyen szűkreszabott önigény kormányozza, aki meg tud lenni ilyen szimpla kívánalom mellett: nem író! Olyan író, aki semmit sem ír: nincs! Az írónak mindig írnia kell valamit — mert akar!. —, mert e nélkül nem író. És szeretnie kell azt, amit ír és írni akar, mert e nélkül sem író! És az író csak az igazságot, az őszinte szót, az őszinte életet: a valóságot szereti! — ezt meg az a néhány év is — az ötven és ötvenhatos közt — mindennél jobban igazolhatja. szakszervezeti kmr A szakszervezet és a munkásvédelem A tények, amelyeket itt fel- delkezés ellenérc a vállalat igazsorazoktatunk. a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelőjének egyik ellenőrzési körútján tárullak napvilágra. Apróbb, vagy nagyobb dolgok ezek, — a munkavédelem mai követelményeinek enyhébb, vagy brutálisabb megsértései, s az emberekről való fokozott gondoskodás időszakában egészségtelen, tűrhetetlen jelenségek. Az időben és távolságban szűk ellenőrzési körút állomásai és tanulságai következnek tehát. A „botaorltánrhonyha" Itt rejtőzik Szegeden, a Royal-szálló alatt egy mosoda a Szegedi Szálloda és Vendéglátó Vállalat kezelésében. Van itt egészségtelen gőz és kóborló villamosáram, szennyvíz és fülledt levegő, omló vakolat és szennyes halmok, pókháló — szóval minden, minden, ami egy középkori boszorkánykonyhára emlékeztet. (Igaz, az életveszélyes elektromos-hálózat az újkor szülötte!) gatúja továbbra is ezen az életveszélyes munkahelyen vasaltatott. Ivanics elvtárs mosolyog és arra kapacitálja a szakszervezetet, hogy engedje meg továbbra is ezen a munkahelyen a vasalási, mert nagy a költség és a szállodában már nem tudtak törülközőket adni. A válasz rövid: — Nem! Az ember fontosabb. Tessék más megoldást keresni, tessék azonban egyúttal a vendéglátóipar többi munkahelyén is körülnézni, mert a munkavédelem követelményeit egyik helyen durvábban találtuk megsértve, mint a másikon. Vila van — daru nincs A Szegedi BELSPED régi problémája a nehéz tárgyak rakodása, s hogy ezen segítsen a vállalat, az idei kollektív szerződésében rögzítette: erre a célra mpgfelclő darut fog biztosítani. Különösen azóta vált szívügyévé a vállalatnak a daru, mióta egy súlyos baleset megmutatta, li,ogy ez a feladat nem tűr halasztást. A rönkök szállításánál ÍRÓINK pedig, — és ilyen íróink — vannak Szegeden. Vannak és dolgoznak is! Csodálatos, hogy erről Sas István mit se tud. Ami cikkének sértő, több helyütt rágalmazó megállapításait illeti, előttem erre illetékesebbek már válaszoltak. Hozzászólásom elején állást foglalásom ezekre is vonatkozik, nem kívánom ezeket részletesebben érinteni. VÉGEZETÜL I «akannyit ' "Az írasSAJNÁLATOS hogy erről Sas elvtárs megfeledkezett. Annál Is inkább az, mert azon a vitán — melyről úgy emlékezik cikkében: "Azt mondják, nagyon termékeny volt ez a vita. Nos, én végig hallgattam ...«, nos azon a vitán megismerhette e néhány év átkos következményeit —. ha a korszakot, magát valami csoda folytán-át tudók felelősségé«-hez, hqgy meghallgatva Sas István hozzászólását az írócsoport emlékezetes vitáján, várakozással fogtam "Délmagyarország«-beli cikkének olvasásához. Ha azt vártam, hogy közös ügyünket segíti — mert ezt vártam —, mélységesen csalódnom kellett: mint önkritika is célját vétette. Andrássy Lajos Nyolcan dolgoznak itt, (illet- mulaszthatatlanul szükség volna ve dolgoztak, mert a szakszer- erre a gépre. helyét ós fényt derít az ásványok társaságára, — mondja Mezősi József. — Arra még ezután kell magyarázatot keresnem, hogy milyen összefüggés van a különböző, emlegetett ásványféleségek elszíneződése és szerkezete között. Nos. ez a feladat laboratóriumi vizsgálatok, a kutatószobai töprengések egész sorozatát követeli. Ez már szigorúan elméleti munka lesz. Jelen esetben a gyakorlat megelőzte az elméletet. Ez is egy vargabetű a kutató munkájában, de nem ritkaság. És bár ezt a láncszemet meg nem is sikerült teljesen kikovácsolnia a kutatónak — az eddigi eredmények, kutatási témák Ismét kitűztek egy új, ezután megoldandó feladatot Mezősi Józsefnek: a magyarországi kaolin és bentonit lelőhelyek végigvizsgálását, egy erről az ásványcsoportról készülő összefoglaló munka megírását. Uoídltotiia. vezet leállította a mosodát!) ebben az egészségtelen és életveszélyes mosodában. Az asztalon gyzölgő szennyesek mellett étkeztek, a külső levegőtől teljesen cl voltak zárva. A szabványellenes villamosáramvezelcs miatt bármikor életveszélyes baleset következhetett volna be. Ide évtizedek óta nem kötöttek be egy új vezetéket, — s az asszonyok olyan körülmények között dolgoztak, mint akkor, amikor még jelszóként sem élt a munka- cs egészségvédelem Magyarországon; A szakszervezet többször figyelmeztette a vendéglátó vállalat vezetőséget cs új, meg új batáridőket szabott a körülmények megváltoztatására, de itt a dolgozó ember háttérbe szorult — a munka volt a fontos. — A termelés nem állhat meg! Hol mossunk? — ez volt az örök szózat. — Nincs pénz, nincs keret! — ez az újabb variáció! A szakszervezet azonban nem ismert tréfát, az egyetlen célravezető megoldással élt: leállította a mosodát Azóta sem történt semmi — ha csak azt nem vesszük eseményszámba; hogy a tiltó tvts A kollektív szerződés pontjáért felelősséget vállalt a szakszervezet cs a minisztérium is. A batáridő már lejárt — daru még nincs, csak a vita tart, arról: elektromos meghajtású, vagy nyersolajmotoros daru kellene. A megfelelőbb az utóbbi lenne, de ilyen egyelőre nincsen. Akkor miért az egész vita? Legyen helyette elektromos daru — legalább addig, amíg szereznek nyersolajmotorosat, vagy átépítenek egyet. A' Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium számára máig sem elég beszédes a múlt évi baleset — de még az az anyagiakba vágó adat som, miszerint a daru egy napi munkája 1800 forint megtakarítást eredményezne. Mit lehetett a vállalat? A kollektív szerződés e pontjának módosítását kérte a szakszervezettől. A válasz rövid: — Nem! Ez a feladat nem tűr halasztást! A minisztériumnak is számolnia kell azzal, hogy ezen a munkahelyen is fontosabb az embect mini a rönkszáltításj Az olvasó most még arra kérhetne feleletet: mire jók ezek az ásványok? A kaolinról általában tudják az emberek, hogv a porcelángyártás alapanyaga — bentonitról azonban már képesén hallották, hogy ipari segédanyagként használják. Különleges tulajdonságai miatt nagyon alkalmas például zsírok és olajok elnyelésére és töltőanyagok-ezen j nak. Különösen a földfúrásoknál veszik nagy hasznát, mert érdekes tulajdonsága, hogv folyadékként viselkedik az oldata, amíg keverik, energiát közölnek vele, de szilárddá válik, ha abbahagyják a keverést — majd ismét visszanyeri korábbi folyadék halmazállapotát, ha ezt a folyamatot megismétlik. A tudósok ezt a jelenséget úgy nevezik: tixotrópia. A szép, dallamos ásványnevek: kaolin, illit, bentonit, montmorillonit az ipar száméra nagyon fontos anyagokat jelentenek. S ahogy a tudomány egyre jobban kidolgozza felkutatásuk és hasznosításuk módszereit — eg>re többet jelentenek a népgazdaság számára. Ha számbavesszük, hogy ezekből az ásványokból országunkban komoly hasznot lehet hajtani, könnyebb számbavenni, hogy ehhez a haszonhoz a kutató munkája is közelebb segít bennünket. ej Simon István / A