Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-03 / 233. szám

níiMüsraoüszSG Szerda, 1956. október 3. Színes szovjet film, a Szabadság-moziban T

al*n nem ls Illik ismertetést írni egy fi.mről, amikor a kritikus azt érzi, hogy minden magyarázat gyönge ahhoz, hogy csak megközelítőleg is visszaadja azt a szépséget, művészi ötletet, a színeket, a ritmusnak és kísétőzen'.nck a Shakespeare-i tragédia m ivészi aiá-a^nn fogant filmszerű remekléseit. Az Othello megfilmesítésénél a főprobléma úgy érzem, abban állhatott, ami minden színdarab megfilmesítésénél joggal merőiket fel. A színdarab cselekménye általában a filmbez viszonyítva a műfaj sajátos törvénycinek megfelelően kevesebb színhelyen' játszódik lé. A cselekmény' se olyan sokágú, mint ált; iban a filmben. Az Othclto-ban valójában csak egy dolog történik, a szörnyű tett, Desdemona meggyilkolása. A filmhez vi-. szonyítva aránylag kevés színhelyen lejátszódó és alapjában véve egyágú cselekménynek a hordozója a tragédiában a szú. A film sajátos műfaja viszont kedveli a sok és változatos színhelyet, a szóból, a hosszú monológokból és dialógusokból viszont kevesebbet bír el, mint a tragédia. A főprobléma' tehát az, hogyan tudja a rendező a tragédia kevés színhelyét úgy megsokszorozni, az eredeti Shakespeare i szöveget úgy rövidíteni, hogy ez a törekvése ne legyen öncélú és ne hamisítsa meg az eredeti mű szellemét. A főprobléma az, hogy a rendező megtalálja-e az eredeti mű szellemét, és a film sajátos eszközeivel' hogyan tudja azt szólgálni. Véleményem szerint Jutkevicsnek, a film rendezőjének ez tökéletesen sikerült. Ennek igazolására csak néhány kiragadott részletet szeretnék idézni: Ami-, kor Jago azt mondja Othellonak, hogy Desdemona megcsalja, Othellon szinte epilepsziás roham vesz erőt. Ebben a jelenetben a színész mindig ki volt téve a patologikus realizmus veszélyének. Jutkevics mesteri módon ezt a beszélgetést úgy rendezte, hogy az lovaglá közben folyik le. Othello mérhetetlen fájdalmában és dühében vad vágtára sarkallja lovát, majd a hajó kabinjába fut el az emberek elől szégyenével, mint vad a vackába, és a jelenet befejező része ott zajlik le. A film befejező része hatásos és filmszerű módon húzza alá a megcsalt bizalom tragédiáját. Az árbochoz kötözött Jago az egész hajóúton szemtől szembe találja magával áldozatait. Nagyszerű rendezői megoldás Jago és Othello tengerparti sétája a halászhajók között. A Shakespeare-i tragédia szövegének természetes és egyben •szimbolikusan ható megoldása ez. Jago azt mondja ugyanis a tragédia helyén, hogy hálót fon Othello köré. A tengerparton a szemünk előtt látjuk a ravasz, ördögi ármánynak ezt a külső hasonlatát is. A bőségnek gazdag tárM házából csak néhány morzsát tudtunk felszedni. Ilyen mindjárt a prólógus beiktatása. Ez a teljesen filmszerű megoldás tulajdonképpen azt eleveníti meg, amit Othello a szenátusban Desdemona apjának vádjára a saját védelmére elmond, azt, hogy hogyan hatotta meg Desdemonát szenvedéseinek elbeszélése. A tragédia szövegének filszsrűen hatásos színhelyfelbontása a kútjelenet js. Jago a kút vizében visszatükröződő arcképének mondja, hogy milyen rendes fickó ő és Othello is, aiki a féltékenység kínjától hajtva odamegy és a víz tükrében nézi sötét gyanúval barna arcát. A filmen, mint az operában általában, -végigvonul néhány főmotívum. amely művészi erővel, szimbólíkus eszközökkel hangsúlyozza a rendező által a Iragédiában lényegesnek érzett mozzanatokat. Így a film első kockáján először a mór barna kezét látjuk. A kezek szimbólikája a film során többször is felmerül. Amikor Dosdemona Cassie érdekében szól Othellonak, Desdemona és Otíhejjo kezdek eny&eÉm* mutatja be a rendező. És ugyanazt a kezet, ami úgy tuJja simogatni Desdemonát, látjuk premierplanban, amint Desdemona ágya felé tart, hogy megfojtsa azt, akit mindei.nél jobban szeret. A zsebkendő motívumot is, jelentőség'-nek megf-lelően, erőteljesebben hozza a film a néző elé, mint a tragédia. Először akkor látjuk, amikor Desdemona a szenátusból jövet leejti, majd Jago felemeli és odpadja neki. És a film végén, amint Cassie a távolódó hajó után néz, szintén a zsebkendőt tartja a kezében elgondolkozva. C

sodálatos hatásokat ér el a film a színszimbolikával is. ^Desdemona fehér hálóköntösben — az ártatlanság szimbóliuma — a bíborvörös színű ágyon — a vér színe — ül és fekszik. Gondoljunk Jago fekete köpönyegére és az Othello által legtöbbször viselt bíborszínű köpenyre. A hajó kabinjában Othello elhatározza, hogy megöli Desdemonát: a fény-árnyas zöldesszín a féltékenység -zöldszemű szörnyetegét-" juttatja az ember eszébe. A monológok használatában kétféle eljárást használ a rendező. Othello monológjai valóságos monológok. Ez felel meg a mór egyenes és nyílt természetének. Jago monológjai a legtöbbször belső monológok, hiszen ezek legtitkosabb gondolatait tartalmazzák, amiket nyíltan nem mondana el. A film elkészítése meg^ érte a ráfordított hoszszú időt, mert olyan filmalkotás született, amely méltán nyerte el a Cannes-i filmfesztiválon a rendezés első díját és méltán állítható az angolok Hamlet filmje mellé. Kálmán László Helyi hagyományaink megbecsülése A Szeaedi irodalmi Múzeum Nagysikerű Babits-emlékünnepség Szegeden Emléktátblát lepleztek le a házon, ahol a költő lakott Szabó Lőrinc tartott előadást Babits Mihályról Kedden délután került sor azokra a Babits-emlékünnepségekre, amelyet pár héttel ezelőtt kezdeményeztek a költő szegedi kedvelői a TTIT keretében. Délután 5 órakor — a lapunkban megjelent felhívás eredményeképpen — emléktáblát lepleztek le a Partizán utca 16. számú ház falán — amely egyébként még mindig nem Babits Mihály utca! —, ahol ötven évvel ezelőtt városunkba, a főgimnáziumba tanítani érkező Babits Mihály megszállt. Osváth Béla nyitotta meg a szűkkörű emléktábla-avatást, majd Barótl Dezső professzor, a tudományegyetem rektora emlékezett meg a költő szegedi életéről és működéséről, tömör, de az eseményeket is alaposan ismertető beszédében felidézve, mit jelentett Babitsnak Szeged s mit jelent ma nékünk az ő szegedi működése. Majd leleplezte a táblát, melynek szövege így hangzik: „Nem Játék a világ! Látni. Iteremtenl kell." Ebben a házban lakott szegedi tanárkodása Idején (1906—1908) BABITS MIHÁLY Este 8 óra tájt — mintegy félórás indokolt késéssel — a várakozást messze felülmúló sikerrel került sor a TTIT emlékünnepélyére. Ezt az ünnepséget eredetileg — az előzetes érdeklődés nagyságára való tekintettel teljesen érthetetlen módon, nem tudni, milyen meggondolásból — zártabb körűnek tervezték a társulat Horváth Mihály utcai klubhelyiségében, de a nagy számú közönséggel kénytelenek voltak átvonulni a Juhász Gyula Művelődési Otthonba, ahol bizony szintén kicsinek bizonyult a hely. Jáky Gyula orvosprofesszor, a TTIT megyei elnöke megnyitója után Szabó Lőrinc vette át a szót. Mint mondotta, "-rögtönözve-. kezdett élményei rendkívül érdekes ismertetésébe. Ezt a rögtönzést azonban jó felkészülés előzte meg; a költő magával hozta hanglemezen az Esti kérdést, mestere, Babits Mihály előadásában. A tartalmas és terjedelmes előadás felölelte Babits Mihály és Szabó Lőrinc barátságának útját, és a tanítvány szemével nézve a mester életének hosszú szakaszát. Az előadáson közreműködött Mentes József, a Szegedi Nemzeti Színház művésze is, aki Babits verseiből adott elő. létesítése annakidején osztatlan örömet keltett. Tömörkény, Móra, Juhász Gyula emlékeinek összegyűjtése — hogy csak a kimondottan szegedi írókat említsem — igen jól sikerült. Nem akartunk akikor ünneprontók lenni. viszont ma hiba lenne elhallgatni, hogy nem szabad a szegedi irodalmat „1848-tól napjainkig" terjedő időre leszűkíteni. Túlzott, óvatosság érvényesült h igyományaink értékeléséné1. amikor kimaradt a 16. század szegedi irodalma, és a 19. század első felének korszaka. Hazai viszonylatban ls 1elentős voh a 16. század helyi irodalma — hiszen Szeged az ország második városa volt aikkor. s teli csen magyar lakossága volt. Kis vándornyomdában akkor nyomtatták az első könyvet Szegetten, s műfajaiban is változatos volt ez az irodalom. Iskola dráma, történeti ének. Boccaccio novella, énekeskönyv. bitvitázó irat található közte. Fraxinus (Körösi) Gáspár elbeszélése az első ízes szegedi nyélven írt anyagunk. S nem is egyházi ember volt, hanem korának legkiválóbb tudós magyar orvosa. Hiányoljuk tehát, hogy az Irodalmi Múzeumban nem kaptak bebocsátást. A török pusztítás, s a német elnyomás okozta súlyos károk folytán csak 250 év múlva készült ismét nyomtatott könyv Szegeden. Csak a 19. század elején Dugonics András és Vedres István összefogása teremtette meg a helvi tudományos-, és szépirodalmat. Dugonics azonban csak mint népköltészeti gyűjtő van megemlítve a múzeumban. Nem mint teljes ember, aki matematikatanár volt. regényeket írt, a helyi színészet megteremtésén fárac"'-ott. és piarista pap volt. Ezért azonban sem ő. sem Révai Miklós, Verseghy, stb. nem szégyenkezhet. De mi sem. Az Irodalmi Múzeum rendezői maguk is ingadoztak abban a kérdésiben, hogy meddig is teried a szegedi irodalom, milyen műfajok kerülhetnek be. Nagyon helyesen került be Kálmány Lajos, de nem/ kaptak helye1 a Móra és Tömörkény körül Egy nagysikerű hangverseny LEV XIKOL4JEEICS CI4SZE1VKO SZEGEDEX A SZEGEDI BARTÓK BÉLA FILHARMONIKUS ZENEKAR évadnyitó hangversenyét nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadta Szeged zenét kedvelő közönsége. Az öröm. elsősorban annak szólt, kogy városunk, akol a kangverscnyéletnek régi hagyományai vannak, .ismét rendelkezik egy olyan \ zenekarral, mely mind mérete, mind minősége alapján komoly művészi feladatok megoldására képes, s az Országos Filharmónia rendezésében máris olyan színes, változatos programot tűzött maga elé, mely a zene iránti érdeklődés ugrásszerű megnövekedését hozta magával. Az első hangverseny élményszerűségét fokozta az, hogy nem kisebb vendégművész lépett fel, mint a napokban véget ért budapesti Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny győztese — Lev Niholajevics Vlaszenkó. Szereplése nemcsak elhozta számunkra az izgalmas verseny szellemi légkörét, hanem közvetlen megismertette velünk kiváló képességeit, melyekkel a verseny várakozáson felüli erős mezőnyében elnyerte a nemzetközi bírálóbizottság és a közönség kitüntető elismerését. Liszt Á-dur zongoraversenyére vállalkozni nagy feladat. A mű a romantikus versenyirodalomnak egyik csúcspontja, nemcsak a romantikus formálási mód — az egy zenei gondolatból való kibontakozás — legszebb példaképei hanem l irst költői arculatának kristályosan tiszta mélységeit is feltáró tükre. A mű előadása lehetőséget adott Viaszenhónal: tehetsége minden oldaléi kibontására. Hangszertudása oly kápráztató, hogy felszabadítja minden technikai megkötöttségből, s szabad szárnyalást ad újjáteremtő, ihletett költészetének. Zenei formáiétkészsége nagy vonalakban bontakozik ki. drámai erűvel, tudatosan épiti fel a nagy csúcspontokat, ahol megdöbbentő, emelkedett pillanatokkal ajándékozza meg közönségét. Egyénisége, vérmérséklete a drámai lehetőségek kiaknázására serkenti, a lírai elmélyülés intenzitása még nem ennyire meggyőző. A közönség lelkes tapsait Liszt XII. magyar rapszódiajétnah előaddsdval viszonozta, ebben ls elragadó temperamentuma és káprázatos zongoratudása halott lenyűgözően. A zenekar sikerrel oldotta meg a kíséret nehéz feladatát, Rubányi Vilmos karnagy kitűnő muzikalitása itt bontakozott ki legfölénycsehben, a szólistával eggyeforrva irányítóira a zenekar játékát. WAGNER: NÜRNBERGI MESTF.RDAINOKOK cimű operájának előjátéka volt a hangverseny nyitószáma. A zenekar kibővített fuvóskarával hatásosan interpretálta az ünnepélyesen jcnkölt hangidatú részleteket, de a közben fel-jelröppenö humoros hangúlatok tolmácsolása elmaradt. A hangzás egyensúlya sem valósult meg mindenütt, a vonóskar aránylag kis létszáma miatti Beethoven III. szimfóniájának előadása mindig ünnepi jelleget ad, korszakot jeleryö monumentalitásával nemcsak Beethoven életének, hanem a zene történetének is nagy pillanatát idézi. A négy tétel elütő, de mégis cgyscgbcfoglalt merész mondanivalója átfogó elgondolást kíván karmestertől, zenekartól egyaránt. Dinamikus, hősies szárnyalású s'olt az első tétel, talán rsak a hódéban hiányzott n küzdelem után a magasbaérhezés győztes biztonsága — a lőlcma diadalmas kicsengésében. A második tétel a gyászinduló megrázó hang'ilatát meggyőzően tolmácsolta, a scherzo tétel életvidám öröme is könnyed, fesztelen muzsikálással szárnyalt, csak az utolsó teleiben éreztünk kissé színtelen fáradságot a zenekar játékában. Bubányi Vilmos karnagy munkája fémjelezte a hangverseny töretlen művészi színvonalát. néhol azonban zárhózotlabb objektív irányításra szorítkozott, s így nem mindig élvezhettük a tőle megszokott szenvedélyes muzsikálást. A HANGVERSENY NAGY, MŰVÉSZI- és közönségsikere megmutatta, hogy Szeged kulturális életéhez a Filharmonikus Zenekar elválaszthatatlanul hozzátartozik, s a hivatalos szerveknek mindent el kell követniük, hogy további fejlődéséhez minden feltétel biztosítva legyen. [erdős) csoportosuló kisebb írók, nem kapott helyet a tudományos és publicisztikai irodalom. Irodalmunkat pedig helyesen csak akkor lehet bemutatni, ha a könyvnyomtatás. a sajtó története is helyet kap a szépirodalom mellett. Igaz ehhez több terem kellene, s csak a Múzeum továbbővítése tudná megfelelően biztosítani a jé megoldást. De miután az anyag túlzsúfoltságán amúgy is szükséges volna segíteni, az átrendezésnél ezekre a szempontokra is lehet gondolni. A szegedi szobrok közül raktárban heverve várja "rehabilitálását" a reformer Klauzál Gábor (Vastagh György műve) és Szent György (Kolozsvári György ét Márton). Az utóbbi félreállításával kapcsolatban az az anekdóta kering, hogy nemcsak a vallásos tárgya okoz nehézséget, hanem az a meggondolás is, hogy a cseh látogatók megsértődnének, ha a prágai szobor másolatát meglátnák nálunk. Sajnos, sok kincsünk vándorolt külföldre, de ezen már nem múlik a csehszlovák barátság, hogy a 14. század kiváló magyar szobrászainak alkotását másolatban legalább megmutatjuk a szegedieknek is. Vedres Istvánról is készült egy mellszobor a múlt évben (Tápai Antal, Építőipari Technikum), de senki sem tud róla. Az iskolát "kirakatpolitikával" vádolták akkor, mert a szegedi műemlékek feldolgozását különösen szívén viselte, s így a szoborról meg sem emlékezett a sajtó. Tápai Antal különben így járt a színház számára készült két nagyszerű szobrával is. Felkerültek a szobrok a homlokzatra, s a járókelők találgatják, hogy kit ábrázol. Egy kis táblával jó lett volna megjelölni —, de utólag is elkészíthető a tábla —, hogy Tápai Antal készítette 1956-ban. Szeretnénk, ha Juhász Gyula szobra után elkészülne Dózsa szobra is. S szeretnénk, ha a város népművelési osztálya nyilatkozna ezekben a kérdésekben: Dózsáról lesz-e elnevezve a híd, visszakerülnek-e helyükre a szobrok, készülnek-e újabb szobrok Szeged számára? A y:eaedi műemlékek megjelölését joggal hiányolják azok, akik látták Srpront, vagy Pécset. De méginkább mi, akik tudjuk, hogy több év óta dolgozik egy "műemléki bizottság" Szegeden hivatalos támogatás nélkül. Egy-két tervét a tanács meg is valósította, azonban az a terve, hogy a tanács és a társada'om támogatásával megjelölteti a szegedi műemlékeket. süket fülekre talált az Illetékeseknél. Kürölbelüi 10 ezer forintról lenne szó, ami nem nagy összeg, ha azoikra a még nagyobb számokra gondo'unk amit az Idegenforgalom hozhat Szegednek. 1937-ben 23 filléres voriat jött Szegedre, 33.000 belföldi éts külföldi vendég fordult meg itt, a városnéző autókörsé'án 4500 részvevő volt. Azt hiszem a rövidesen megjelenő Szegedi T"^lauz mellett nem volna szabad sajnálni a költséget egy szegedi diafilm elkészítésétől sem. Ezzel szegedi felnőtteket, s iskolásokat is megismertethetnénk műemlékeinkkel, s az idegenforgalomnak is jó propaganda-eszköze lenne. Giday Kálmán EURÓPAI FESTÉSZET A XVIII. SZÁZADBAN Kiállítás nyílik a Móra Ferenc Múzeum Képtárában któber 7-én, vasárnap ^ nyílik meg először Szegeden a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában olvan kiállítás, amely a régi művészet egy korszakát mutatja be. A kiállítás anyagát, huszonöt festményt és több. mint ötven grafikai lapot, az Országos Szépművészeti Múzeum kölcsönzi. A kiállítás a XVIII. századi európai (olasz, német— osztrák, magyar, francia, angol, spanyol) festészetet kívánja a látogatókkal megismertetni, a későbarokk vagv más néven rokokó, kecses, csillogó, játékos és könnved művészetét Európa különböző országaiban. A kiállítás látogatói. a képek és az egészen kiváló minőségű grafikai lapok megtekintésekor, észre fogják venni, a kor egyetemesen érvényes stílusjegy A mellett azokat az egvéni jellegzetességeket és sajátosságokat, amelyek a XVIII. század festészetében az egvs országokban, a különböző gazdasági, társadalmi és kulturális adottságok folytán kialakullak. A kiállításnak az a célja, hogv az egyetemes művészet egv korszakát — esetben a XVIII. századot — lehetőleg a maga teljességében ismertasw; meg. ezért mutatja be a festmények mellett a kor legnagyobb művészeinek, például TI'mólónak, Canalettonak, Wattéaunak, Hogarthnak. Goyának stb. gyönyörű rézkarcait, laszországban a XVIII. században, Velencében éli esodálatos másodvirágzását a festészet A velencei köztársaságban —. ahol viszonylagosan szabadabb az élet, mint Olaszország többi részén — vidám, fényűző és színes az élet. Ennek ragyogását. tarkaságát és mozgalmasságát Goldoni derűs és kecses komédiái és Vivaldi zenéle mellett a kor festőinek alkotásai őrizték meg számunkra. A velencei rokokó-festészet világos színekben pompázó ünnepélyes derűlátása hatással van egész Európábaoi A velencei festők szívesen látott vendégei az európai udvaroknak és alkotásaikkal díszítik az európai fővárosok palotáit és templomait. így például Bécsben is igen sok olasz művész dolgozik, akik azután nemcsak az osztrák, de a magvar festőkre is hatást gyakorolnak. Németország festői is sokat tanulnak az olaszoktól, a protestáns területek művészeinek egv csoportja viszont előszeretettel fest ótestamentumi jeleneleket és Rembrandthoz, a XVII. századi nagy holland festőhöz fordul Ihletért. A rokokó festészet igazi hazája Franciaország. A nagy enciklopédisták, a francia forradalom előkészítői, intim rokokó szalonokban hirdetik egyház- és királyellenes tanaikat. A szalonokat képek díszítik, arrx-lvek gáláns kirándulásokat, pásztoridilleket. mithológiai szerelmeket ábrázolnak. A frivol könnyedség mallett a polgárságnak is van festője, aki a mindennapi élet köznapi eseményeit ábrázrí'a finom rokokó bájial. A forradalom előtt lehiggad, megkomolyodik a művészet és a század végén hideg klasszicizmusba merevedik. A polgárság igénye .sokszor édeskéssé és szentimentálissá teszi a klaszszicizáló törekvéseket. Anglia XVIII. századi festészete kettős arcot mutat. Az angol polgárság, amely életformájában az arisztok* ráciát utánozza, az arc képfestők tői idealizált, nagyvilági portrékat kíván, ugyanakkor azonban az ironikus Hogarth a romlott polgári erkölcsöket humorral bírálja. ^ kiállításra kerülő festmények. rézmetszetek és rézkarcok először láthatok Szegeden és remélhetően nagy örömet és gyönyörűséget nyújtanak Szeged iművószetkédvelő közönségének^ , - Czobor Agrm\