Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-14 / 243. szám

DELMRGYSStRSZftG Vasárnap, 1956. október 14. Megjegyzések egy könyvbíráiaf margóiéra Az SZKP XX. kongresszusa és póriunk Központi Vezetőségének határozatai által teremtett szabadabb légkör Szeged szellemi életében megindította az alkotó vitákat. Ezeknek — igen helyesen — egyre nagyobb teret szentel a Délmagyarország. A bátorhangú bírálat, amely előbbreviszi egyes kérdések megoldását, hasznos és kívánatos. Ezért jelentős az a kritikai isimertetés, amelv nemrégiben jelent meg a Délmagyarországban Végh Joachim tollából A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért 1917—1919. c. könyvről. Hálás vagyok Végh Joachimnak azért, hogy cikkében rámutatott munkám néhány hiányosságára és felhívta figyelmemet olyan tényezőkre, amelyeket további tudományos munkámban is feltétlenül meg kell szívlelnem. A cikknek azonban több megállapításával elvileg nem lehet egyetérteni. Akadnak benne olyan tételek, amelyeknek elolvasása után egyesek helytelen következtetésekre juthatnak fontos elvipolitikai kérdéseikben. Ennek elkerülése végett szükséges, hogy a Délmagyarország hasábjain tisztázzuk nézetelteréseinket. Az 1919-es ptoletárdikla'úra időtartama Szegeden E probléma eldöntése első pillanatra egyszerű kronológiai kérdésnek látszik. Valójában a — főként a fíancia megszállás következtében igen bonyolult '— szegedi viszonyok gondos társadalmi, politikai elemzését kívánja meg. Végh Joachim nem fogadja el könyvemnek azt a megállapítását, hogy Szegeden 1919. március 22-től március 27-ig, öt napig tartott a proletárdiktatúra, hanem kiterjeszti azt a március 14-től 22-ig, illetve március 14-től április közepéig terjedő időszakra. Hogy a március 27-től április közepéig eltelt napokban Szegeden proletárdiktatúra volt-e vagv sem. azt az dönti el. hogv níl volt ekkor a hatalom osztálytartalma, a hatalom gyakorlása kiknek a kezében volt, történtek-e, és ha igen, akkor milyen természetű változások a hatalom gyakorlását illetően. Március 14-én a szegedi munkástanács megbízottai felszólít! tták Dettre János kormánybiztost és Somogyi Szilveszter polgármestert a közigazgatás vezetésének átadására. (Lásd könyvem 9(3. lapját. A további hivatkozások is erre a könyvre vonatkoznak.) Noha Wallisch Kálmán és Czibula Antal átvették a kormánybiztosi, illetve polgármesteri hivatalt. Dettre és Somogyi továbbra is helyükön maradtak (!). úgyszintén a közigazgatási apparátus. a hatalom szervezete teljes egészében a régi maradt. (97. lap) Semmi olyan intézkedés nem történt, ami a proletárdiktatúrára jellemző. Tehát csak formai változás következett be, a hatalom továbbra is a burzsoászociáldcmokrata koalíció helyi szerveinek ikiezében maradt. osztálvtarlalma nem változott meg. Igaz — mint erre Végh Joachim rámutat —, e változás ..a forradalom rohamos fejlődését mutatta1', de nem közvetlenül, hanem közvetve. A jobboldali szociáldemokrata többségű munkástanács azért eszközölte ezt a változást, hogv a hatalom közvetlen kézbevételének látszatával elvonia a tömegeket, a forradalmi harctől. Proletárdiktatúráról tehát nem beszélhetünk. (Az ellenforradalmi történetírók ezeket a napokat denaturált bolsevizmusnak" nevezték, ezzel is jelezve, hogv ekkor még nem valódi proletáridktatúra volt. hanem csak látszata.) A forradalmi proletariátus március 22-én ragadta kezébe az államhatalom és az államigazgatás helvi szerveit. A hatalom osztálytartalmában tehát ékkor következett be döntő változás. Március 27-ig a direktórium és a Forradalmi Intéző Bizottság a munkásosztály bizalmából, a proletariátusra támaszkodva, annak érdekében gyakorolta a hatalmat (112—116. lap). Március 26-ról 27-re virradó éjjel a franciák intervenciója következtében a direktórium és a Forradalmi Intéző Bizottság a várost elhagyni kényszerült (119—120. lap). A hatalom osztálvtartalmában újabb döntő változás következett be; a burzsoázia megbízottai vették át a hatalom gyakorlását. Működésük során a munkások nem támogatták őket. Az új városvezetés a francia burzsoá csapatok fegyveres erejére támaszkodott és megkezdte a kommunisták bebörtönzését (121—122. lap). A francia „városkormányzóság" útmutatásainak és szándékainak megfelelően a Tanácskormány néhány rendeletét — forradalmi lényegük kidobásával — „végrehajtotta" (123. lap.) E rendeletek ..végrehaitásában" — amit Végh Joachim a szegedi proletárdiktatúra fennállása bizonyítékának tekint — ugyancsak közvetve tükröződött a munkástömegek forradalmi harckészsége. A burzsoá városvezetés taktikai okokból, nem pedig a munkásosztály érdekeinek érvénvrejuttatása céljából tette közzé a Tanácskormány rendeleteit. Igazi célja a munkásig megtévesztése volt. Azt a látszatot akarta kelteni. hogv március 27-én nem történt változás a hatalom, osztálvtartalmában. így kívánta a jelentős forradalmi erőt képviselő munkásságot elvonni a harctól. így próbálta a nyílt ellenforradalmi diktatúrára való átmenetet zökkenőmentessé tenni. Ilyen körülmények között március 27. után nem beszélhetünk proletárdiktatúráról. A tények tehát azt bizonyítják. hogv Szegeden az 1919-es proletáridktatúra március 22-től március 27-ig tartott. A szoc'áldomoViác'a szerepének érlékeiése Helyesen mutat rá Végh Joachim arra. hegv könyvemben a szociáldemokraták szerepének értékelése több esetben nem a leghelyesebb. Előfordulnak baloldali túlzások. Helyenkint a megfogalmazás nem elég pontos; ennek folytán keletkezhetett Végh Joachimnak az a benyomása, hogy a szociáldemokraták tevékenységét „egyoldalúan", „mesterkélten" értékelem és „erőszakolt konstrukciókhoz" folyamodom munkásáruló tevékenységük bizonyítására. Kezd terjedni olyan felfogás, amelv az összes szociáldemokraták tevékenységét egyértelműen pozitíven értékeli. A szociáldemokratákkal kapcsolatos. a múltban elkövetett súlyos hibák ióvátétele azonban nem azt ielenti. hogv a munkásosztály érdekeivel (egy bizonyos történelmi helyzetben) ellentétes politikátokat elleplezzük, illetve ami fekete, azt fehérre mossuk. Ha ezt tennénk, akkor eltérnénk a történeti igazságtól. Nemcsak a ..balos" túlzások ellen kell küzdenünk, hanem ugvanakkor az ellenkező előjelű torzítások és hamisítások ellen is. 191!?—19-ben a történelmi fejlődés a munkásosztály elé a proletárforradalom győzelemre juttatásának feladatát állította. A munkásosztály érdeke a proletárforradalom megvalósítása volt. Azok a munkás vezetők. akik ezt akadályozták, (akár tudatosan. mint pl. Garami Ernő, Peidl Gyula, vagv Szegeden Ábrahám Mátyás. Olejnyik József, akár jóhiszeműen, attól a reformista ideológiától vezetve, hogv a polgári demokratikus forradalmat csak évtizedek múlva követheti proletárforradalom) mindenképpen a munkásság érdekei ellen cselekedtek. Könyvemben számos olyan r- az eseméayekkel egykorú forrásokból származó — adatot sorolok fel (pl. a 25. 33— 34, 35. 50. 62. 82. 87. 90. 95, 135—136. 148. 178. 195. 201— 202. lapokon), amelyek azt bizonyítják, hogy a helvi szociáldemokrata vezetők fékezték a munkásság forradalmi harcának kibontakozását. Állásfoglalásuk nemegyszer az adott viszonyok helytelen megítéléséből, vagv abból a meggyőződésből fakadt, hogy a fennálló helyzetben a mozgalom mérséklésével szolgálják legjobban a munkásosztály ügyét. Ezt bizonyítják pl. az 1919. júniusi események. Ebben az időben a szegedi munkásság harcának legmegfelelőbb formája a Politikai tömegsztráik volt. Ezzel akadályokat gördített az ellenforradalmi kormánv működése elé. késleltette a Tanácsköztársaság elleni támadás megindítását Szeged környékéről. védelmezte a magyar kommünt. A szociáldemokraták állást foglaltak a sztrájk ellen. Abban igazuk volt. hogv a politikai tömegsztráik a kezdődő fehér terror viszonyai közepette Igen nagv áldozatokat követelt a szegedi munkásoktól. Azonban a főkérdés a Tanácsköztársaság fennmaradása volt, ennek kellett, alárendelni az osztályharcot Szegeden. Éppen ezért a szociáldemokraták állásfoglalása helytelen volt. Bár fellépésükkel a szegedi munkásságot kivonni igyekeztek az ellenforradalmi terror csapásai alól. ez a körülmény nem változtat azon. hogv a valóságban, obiefktívc a munkásság igazi érdekei ellen dolgoztaik. Ebben az értelemben használom többször „a jobboldali szociáldemokrácia árulása" kifejezést, ami tehát lényegét tekintve helytálló. csak megfogalmazásbelileg nem egészen pontos. • Ennyit kívántam Végh Joachim cikkével kapcsolatban elmondani. E választ elküldtem a Délmagyarország szerkesztőségének azzal a kéréssel, hogv a lap közölje. A szerkesztőség azonban nem kívánta közölni, hanem ehelyett a Délmagyarország október 7-i számában, a baloldali szektás nézetekkel foglalkozó szerkesztőségi cikkben többek között sommásan elítélte könyvemet is. Ha Végh Joachim (aki egyébként az 1919-es Csongrád megyei események történetében kutat és így a kérdés egvik szakértőjének tekinthető) cikkének több — főleg a szociáldemokraták értékelését illető — megállapításával nem érthettem egyet, még kevésbé fogadhatom el a szerkesztőbizottság a régi parancsuralmi időkre emlékeztető és akkor divatos kiielentésszerű. „vezénvszavas" „bírálatát". Ez a „bírálat" minden érvelés, bizonyíték, tehát a tudományosság, vagyis a marxizmus megkövetelte kellékek nélkül egyszerűen a dogmatikus történetírás csődjének nevezi könyvemet. Az ilven kijelentésekkel baios vitatkozni mert hiszen nincsenek tón vei. érvei. amelyeikkel állítását alátámasztja. Elfogadni éppen űgv nem lehet. mert könyvemben állításaimat adatokkal, az 1910 — 19-es szegedi munkásmozgalom történetére vonatkozó, az általam elérhető és szerintem telies forrásanyag feldolgozásával. tudományosan alátámasztottam. Jelen esetben azonban nem is annyira a könyv maga és konkréten a rá vonatkozó állítás az érdekes. hanem a szerkesztőbizottságnak — ismét csak a régi időkre emlékeztető — sematikus, általánosító állásfoglalása. amelv konkrét vizsgálat és mélyreható elemzés nélkül ielent ki valamit, mond ítéletet elevenek és holtak felett. valamint az, hogy elvárja és azt hiszi, hogy a júliusi határozat után az ilyenféle kijelentéseknek önállóan gondolkodó ember hitelt adhat. Engedie meg a szerkesztőbizottság, hogy felhívjam figyelmét a következőre: a szerkesztőbizottság szóbanforgó cikkében veszélyesen kísért annak lehetősége, hogv egyesek a júliusi előtti helytelen nézetek végletéből az ellentétes oldalú helytelen nézetek végletébe essenek, és továbbra is csak fehér-fekete alapon gondolkodianak a valójában sokszínű dolgokról is. Az ilyen szemlélet hibáján mitsem segít. az. hogy időnként felcseréljük a fehéret és feketét. Ez legfeljebb a fényképés;(3ti technikában elfogadható eljárás azzal a megjegyzéssel. hogv az árnyalatoknak még a ió fényképeknél is nagy a jelentőségük. A kritikának — július után és július szellemében, tanulva régi hibáinkból — igazságosnak. megalapozottnak kell lennie. És ha ilyen és csak ha Ilyen, éri el a célját, csak így használ az ügynek. A szerkesztőbizottság cikke nagyon hasonlít azoknak az eljárásához, akik a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. Az ilyen eliárás ellen azért kell óvást emelni, hogy bizonvos idő múlva, amikor a higgadt és józan mérlegelés mércéje alá állítjuk a múlt eseményeit, ne legven szükség újabb önkritikára, most már a régi. mindnyájunk által elítélt módszerek ellenkező előjelű használatáért. Sem egész cikkemmel, sem pedig a fényképezésre vonatkozó hasonlatommal nem azt akarom mondani, hogy megbírált könyvem hiánytalanul betölthetné az önmagam által is felállított követelményeket. Ügy vélem, hogv a hozzáértés, az eszmecsere, a bizonyítás és ellenbizonyítás ad majd válasz' arra. hogv munkámnak hol va-nak 1avítandó hiányosságai, kiküszöbölendő gyenge pontial. hol lesz szükség több árnyalatra (és ez jogos igény egész történetírásunkkal szemben), több színre. GAAL ENDRE • A szerkesztőbizottság nem hagyhatja megjegyzés nélkül Gaál elvtárs cikkét. Mindenekelőtt: nem tudjak, honnan veszi azt az értesülését, hogy szerkesztőségünk "nem kívánta* megjelentetni korábban megírt cikkét. Semmi ilyet nem közöltünk vele se szóban, se írásban, hiszen közöltük volna azt a cikkét is, ha nem kéri vissza. Ami az október 7-i szerkesztőbizottsági állásfoglalást illeti, az ameilet, hogy — a benne felvetett kérdések nyilvánvalóvá teszik ezt — Gaál elvtárs eredeti cikkétől teljesen függetlenül készült, nem vállalhatta Gaál elvtárs könyvének kimerítő értékelését. A cikk végén viszont volt egy megjegyzés, amely a lap által az utóbbi hónapokban elkövetett hibák kijavítására vonatkozott. A szerkesztőbizottság ezen — Gaál elvtárs megnyugtatására közöljük ezt — a könyv új értékelését is értette, amit a közeljövőben, most már nemcsak könyvével, hanem mai cikkével kapcsolatban is, el fogunk végezni. | j November 4-én lesz az Irota'mi Újság matinéja Szegeden Nagyon sokan emlékeznek még Szegeden és az egész országban is a TTIT szegedi szervezete által 1955. szeptember 10-én rendezett Irodalmi Újság matinéra. Tulajdonképpen ekkor bontottak zászlót a magyar irodalom legjobbjai az önkény és a dogmat.zmus <~"°n. s bár a matiné közönsége nagv tetszéssel és lelkesedéssel fogadta a megújuló magvar irodalom friss verseit, hiszen mind Benjámin, mind Aczél Tamás, vagy Zelk Zoltán verseiből a valóság, az igazság kutatása, a nép sorsáért való aggódás csendült ki. Az önkény és a dogmatizrnus bajnokai elekor kezdték meg rágalomhadjáratukat a magyar írók ellen, az Irodalmi Újság szerkesztőbizottságát leváltották, stb. A TTIT megyei titkársaga most örömmel értesítette szerkesztőségünket, hogy az Irodalmi Újság szerkesztőgárdája nyilvános szereplését Szegeden kívánia megkezdem — ott. ahol utolsó nyilvános szereplése volt 1955-ben, a Szegedi Nemzeti Színházban. A november 4-i, vasárnapi matinén a következő írók vesznek részt: Aczél Tamás, Benjámin László, Csoór Sándor. Dutka Ákos, Hámos György. Háv Gyula. Kónya Lajos. Ktoezka Péter. Nagy Sándor, Sarkadi Imre. Zelk Zoltán és Erdei Sándor, az Írószövetség főtitkára. Közreműködik Szörényi Éva. Palotai Erzsi és Ungár Imre zongoraművész. Nagy várakozással és szeretettel tekintünk íróink szegedi szereplése elé. A színház sajtófogadása Sajtófogadást adott tegnap délben a Szegedi Nemzeti Színház a Városi Tanács elnöke hivatalában. A sajtófogadáson megjelent Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács v. b.elnöke. a Szegeden tartózkodó Kolozsvári Állami Román Operaház három képviselője: Constantin Ursulescu. Stella Simonetti Állami-díjas és Theofil Carabiberi. a Népművelési Minisztérium színházi főosztályának, a vidéki színházak és a Szegedi Nemzeti Színház, valamint, a különböző sajtóorgánumok képviselői. Dénes Leó v. b.-elnök bevezető szavai után Duka Antalné igazgató isimertette a Szegedi Nemzeti Színház idei műsortervét, és a környező országokkal —• Románia, Jugoszlávia — kötendő csereelőadásókat. Duka Antalné igazgató tájékoztatójában beszélt, az idei évad színházbérletezői számának örvendetes emelkedéséről, amelv összefügg azzal, hogv a Szegedi Nemzeti Színház idei műsortervét a közönség igénve szerint állította össze. Jugoszláviából — Eszékről — a napokban kaontt levelet a Szegedi Nemzeti Színház. A levélben szó esik a két. város színházának közeli csereelőadásairól. A Szegedi Nemzeti Színház a Hoffmann meséivel és az Álarcosbállal kíván bemutatkozni Eszéken. Egvéb színházi gazdasági kérdések mellett szó került a szegedi szabadtéri játékok jövő évi megrendezéséről is.Dénes Leó v. b.-elnök elmondta. hogv a szabadtéri játékok tervét és egész költségvetését a Minisztertanács elé terjesztette a Városi Tanács jóváhagyás végett. A tervezet szerint jövőré 8 előadással kezdené működését a Szegedi Szabadtéri Játékok az 1930-as évek művészi színvonalán. A sajtófogadás meleg baráti légkörben ért véget JAVASLAT AZ ÉLELMISZERBOLTOK NYITVATARTASANAK SZABALYOZASARÖL Az élelmiszerboltok nyitvntar- azok, amelyek reggel 6-kor nyit* lási idejének szabályozását - "fi®, szombaton csak ú órakor mely szerint ezek a boltok naponta íél órával hamarabb zárnának — helyesnek tartom. F.zzel kapcsolatban mégis volna egy módosító javaslatom. Megzárnának, a reggel 7-kor nyitók szombaton csak 5-kor zárnának. Szerintem ez a módosítás mind n helybeli vásárlókra, mind a vidékről a szombati piacra be? figyelésem szerint a hét legíor- 'jövőkre egyaránt kedvező lenne.galmasabb üzleti napja a szom- módosításhoz persze hallgas? hat. Ezért helyesnek tartanám a a vásAdó közönséget és nvitvatartasi idot — mas nap ro- ° vására - úgy módosítani, hogy boltok dolgozóit is. az egy műszakos boltok közül Ma/orossi Gusztáv KEVÉS AZ ÖZVEGYI JÁRULÉK 50 kilónál több szenet venni, na* gyón szegényesen élek, magam vagyok, nincs senkim, aki segítsen rajiam. Még egyszer üdvözlöm a szakszervezetet, mutassák meg lapomat nekik, bogy mi, öregek mennyire örülnffnkj ha teljesedne, hogy többet kap? nánki Csiszár lmróné Én egy özvegy SZTK járadékos vagyok. Olvastam lapjukban, liogy a szakszervezet ajánlotta a kormánynak, liogy az SZTK özvegyi járulékot — mivel nagyon kicsi — emeljék fel. üdvözlöm a szakszervezetet, bogy rólunk, hetvenéves özvegyekről is jó szívvel gondoskodnak, mert bizony 175 forint nagyon kicsi. Jön a tél, sohase tudok ASSZOMYdKNAK Ne vásároljunk az utcáról! A Széchenyi téri új Mezőker-iboltot a berendezése, megépítése 'teljesen alkalmassá teszi arra, hogy az áru eladása kedvező egészségügyi körülményeik között történhessék meg. A Mezőker azonban ezzel úgy látszik, nem törődik, nem elégszik meg a ragyogó üzlettel. Árujukkal kihurcolkodnalk az utcára. Ládában áll az üzlet előtti járdán á gyümölcs, zöldség. Lepi a por, amiből jócskán van a forgalmas útszakaszon. A hulladékból pedig szinte bokáig érő szemetet "gyártanalt* a ládák körül, ami megint csak egészségtelen és csúnya is. Addig is, amíg illetékes szervek — remélhetőleg — megtiltják az utcai árusítást a Mezőíker előtt, figyelmeztessék a hibákra az üzlet vezetőit az asszonyok. Ne fogadjanak el olyan árut, amelyet az utcán tartanak, onnan árusítanak! Gesztenye püié Félkiló gesztenyét héjában megfőzünk, meghámozzuk, áttörjük. Tíz delta cukrot, egy csomag vaníliás cukrot, féldeci rumot adunk hozzá és összekeverjük. Krumplipyomón étnyomjuk, tejszínhabbal adjuk asztalra. Gyümölcsborok ALMABOR: Másfél kiló almát héjastól lereszelünk, ráteszünk nyolcvan deka cukrot és négy liter vizet. Uborit ás üvegben lekötve állni hagyjuk tíz napig. Naponta megkeverjük. Tíz nap után leszűrjük, üvegbe öntjük. Frissen fogyasztjuk el, de egy-két hétig el is áll. Teába is jó ízesítőnek. CSIPKEBOR: Két liter csipkebogyót megmosva üvegbe teszünk. Egy kiló cukrot felfőzünk két liter vízzel és langyosan a bogyóra öntjük. Egy deka élesztőt és egy deka borkősavat (citromsót) adunk hozzá. Tüllel lekötjük és két-három hétig meleg helyen állni hagyjuk. Amikor letisztult, palackokba szűrjük. Halványpiros bort kapunk így, amely szintén igen jó ízesítő teába,