Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-09 / 238. szám

SELMRGTnR ORSZBG 2 Kedd, 1956 október 9. Miről ír a külföldi sajtó? BOBBA : Rajk rehabililác ó;a oz új irányzat kifejezője Magyarország politikai éleiében AVANTI: Az egység módosíthatja Olaszország politikai egyensúlyát AL MASZA; Nassser nyilatkozata a Biztonsági Tanácsról A külföldi sajtó érdeklődésének homlokterében a magyarországi események, Rajk Lászlónak és társainak rehabilitálása, mint az országban erősödő új irányzat eredménye, továbbá a nemzetközi közvéleményt továbbá is erősen izgató, megoldatlan szuezi kérdés, valamint az olasz szocialista erők újraegyesítése áll. A francia lapok beszámolnak Rajk László, valamint dr. Szőayi Tibor, Pálffy György és Szalai András nemzeti temetéséről az AFP jelentése alapján. A Populaire első oldalán közli a temetésről szóló egyhasábos beszámolót. A jelentés szerint 300 ezer budapesti lakos vett részt a temetésen. A beszámoló megemlíti, hogy jelen voltak a pórt vezetői és a kormány tagjai is. A népfront nevében, annak a szervezetnek a nevében — folytatja a Populaire — amelynek Rajk volt az első elnöke, Apró Antal mondott gyászbeszédet. Beszéde valóságos vádbeszéd volt a sztálini tévedések ellen. Számunkra még ennél is érdekesebb az. amint a szomszédos jugoszláv lapok és hírközlő szervek írnok ezekről nz eseményekről. Amint az MTl jelenti Belgrádból, a Borba hétfői számúban „Rajk és elvtársainak rehabilitációja az új, friss irányzat kifejezője Magyarország politikai életében" cimmel nz első oldalon közli Altmnn budapesti tudósítását, amelyben a többi között oz áll: ;,Az ilteni közvélemény úgylátszik egyetért abban, hogy a szombaton lezajlott eseményekre elengedhetetlenül szükség volt függetlenül attól, hogy ezek ismét „felkorbácsolták" a múltat. Igen sok pesti ismerősöm és sok ismeretlen egyén is azt mondta nekem, hogy ilyen eseményre „bárom hónappal ezelőtt még rsnk gondolni sem mert volna. „Mindez az új, friss irányzatnak kifejezője a magyar politikai életben és a többi között akadályt állít minden további „restaurációs" kísérlet elé. Mindez egyben utal arra is, hogy a restaurációs erűk még nem haltak el, még nem vesztették el minden erejüket, de tevékenységük előtt mind magasabb és magasabb gát emelkedik. A magyar politikai élet a párt júliusi plénuma óta szemmel láthatólag bizonyos fajta purgntoriumon ment át — folytatja Alttnan. — A sztálini maradványok gyors el'úvolílúsn különösen jól kifejezésre jutott a rehabilitációkban. Egyes emberek, akik óveken át börtönben sínylődtek vagy pedig „elhajlóknak" bélyegezték őket, ismét megjelentek a politikai porondon. Szakasits Árpádot, a Szociáldemokrata Párt egykori vezérét, aki később nz MDP elnöke lett, ismét felvették a pártba. A magyar sajtó lioszszú évek után most először közölte ismét Tildy Zolián volt mugvar köztársasági elnök, kisgazdapárti politikus nyilatkozatát. Mindkettőről úgy vélik, hogy beválasztják, őket az újjászervezett népfrontba, amelynek tevékenységéi a júliusi határozat alapján ki kell bővíteni. Azokkal az újságírókkal, akiket a múlt évben nz úgynevezett irodalomról szóló határozat alapján kizártak a pártból, közölték, hogy büntetésük téves és alaptalan volt. A rehabilitált egykori elítéltek mind nagyobb számmal jelennek meg magas állami párt- és társadalmi funkciókban. A parlamenti tevékenység bizonyos felélénkülése után egészében véve megélénkült az élet. Ügy latszik, hogy túlhaladlak az ország demokratizálása körüli ingadozás válságán, amely különösen az SZKP XX. kongreszszusa és n Rákosi leváltása közötti időben éleződött ki. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden problémát megoldottak. Az ilyen elképzelés nem lobot reális, már rsnk azért sem. mert olyan problémáról van szó, amelyeket a régi politika okozott. Altman utal az ország gazdasági nehézségeire, mindazonáltal megállapítja: úgy látszik, hogy végetért az életszínvonal csökkenésének tendenciája. A nemzeti egység, valamint a pártegység erősítésére irányuló politikai akciók inegönnyítették a gazdasági nehézségek leküzdését Az olasz sajtót főként a szocialista erők újraegyesítése foglalkoztatja. Az Avanti és az Unita vasárnapi számában vezércikkben foglalkozott a szocialista egység kérdésével és az új szocialista-kommunista megállapodással. Az Avanti, az Olasz Szocialista Párt lapja a többi között ezeket írja: Áz egcsz pártnak az a meggyőződése, hogy a szocialista erők újraegyesítése Olaszországban hatalmas erőt fog jelenteni, amely gyökeresen módosítani tudja majd az ország jelenlegi politikai egyensúlyát, s az országot demokratikusan a szocializmus felé viszi. A vezércikk ezután megállapítja, hogy egységtörekvés nemcsak a kommunista dolgozók irányúban áll fenn, hanem ugyanolyan mértékben a szociáldemokrata és a katolikus dolgozók irányában is, Az Unita bevezetőben hangsúlyozza, hogy a szocialisták és a kommunisták harcai következtében az elmúlt tíz esztendő után új helyzet alakult ki, s ez a helyzet a dolgozó osztályok új együttműködési formáit teszi szükségessé. A külföldi sajtó továbbra is jelentős helyen foglalkozik a szuezi kérdéssel. A Reuter Port Szaid-i jelentése szerint egyébként a Csatornán a forgalom zavartalan, sőt szombaton és vasárnap 96 hajó haladt út a csatornán, s ez a régi társaság révkalauzainak eltávozása óla rekorderedménynek számít. A szuezi kérdést illetően — mint az MT[ jelenti New Yorkból, az egyik amerikai televíziós társaság tudósítója kértléseket intézet} Nasszer egyiptomi elnökhöz és Selwyn Lloyd brit külügyminiszterhez. Egy kérdésre válaszolva Nasszer elnök kijelentette, hogy Egyiptomnak nem áll szándékában megkülönböztetéseket tenni angol hajókkal szemben. Az elnöktől ezután megkérdezték, hogy Angiin és Franciaország gazdasági nyomása a Szovjetunió felé taszítaná-e Egyiptomot. Nasszer ezt válaszolta: nem lesz más választásunk, mint vagy megtartjuk magunknak a gyapottermést, vagy pedig a Szovjetuniónak adjuk el. Selwyn Lloyd nyilatkozatában egyetértett azzal a megállapítással, amely szerint a gazdasági megtorló intézkedések arra késztetnék Egyiptomot, hogy inkább Kelet-Európa felé forduljon. Ez azonban szerinte súlyos kockázatokkal járna Egyiptom jövőjére; Nasszer elnök egyébként nyilatkozott az Al Masza című lap felelős szerkesztőiének kérdéseire is. Nyilatkozatában az elnök kiemeli, hogv a szuezi kérdés megviktatása a Biztonsági Tanácsban döntő próbája az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A Szuezi-csatorna államosítását követő napokban elhangzott angol és francia nyilatkozatoéckal félrevezetett nemzetközi közvélemény ma már jól ismeri az igazi helyzetet és tuclia. hogy Egyiptom semmiféle nemzetközi szerződést nem szegett meg. A Szuezí-csatorna Társasag ugyanis részvénytársaság volt. és Egyiptom a társaság államosításával csak felmondta a vele kötött koncessziót. Nasszer elnök a továbbiakban rámutat, hogv a nyugati hatalmak által mostanában emlegetett „internacionalizálás" lényegében csak újabb kifejezése az erőszaknak és a leigázásnak. Az AFP jelenti egyébként. Pár télét ' Az értelmiségi pártszervezetek feladatai hogy a Biztonsági Tanács hétfői ülésének első szónoka Favzi egyiptomi külügyminiszter volt. A miniszter beszédében ismét leszögezte, hogv Egyiptom a csatorna államosításával csak egy szuverén és független állam előjogát gyakorolta, maid kiemelte, hogy „a franciák és angolok szabotáló cselekményei ellenére" az államosítás után szabályosan és eredményesen biztosították a csatorna működését. Nasszernek az ENSZ-szel kapcsolatos nyilatkozata mellett említést érdemel egy másik — szintén az ENSZszel foglalkozó — nyilatkozat is, amelyet Jose Maza tett, aki az ENSZ tizedik ü'ésszalkán a közgyűlés elnöke volt, Kalkuttában vasárnap kijelentette, hogy rövidesen különleges értekezletet hívnak össze, amelynek feladata lesz az ENSZ alapokmányának gondos felülvizsgálása és módosítása. Maza véleménye szerint az alapokmány revíziójánál eltörlik a vétójogot. Washingtoni jelentések szerint Nixon republikánus és Kefauver demokrata párti alelnökjelölt vasárnap, az amerikai cionisták szervezetének közgyűlésén mondott beszédében főként az Egyesült Államok közép-keleti politikájával foglalkozott és érintette a szuezi kérdést ls. Nixon kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem szándékszik akadályt gördíteni Izrael és arab szomszédai viszályának rendezése útjába, de emlékeztet arra, hogy a Köztársasági Párt célkitűzése Izraelt fenntartani úgy, mint „az amerikai politika eavik fontos részét." Megígérte, hogy az Egyesült Államok támogatja Izraelt minden fegyveres agresszióval szemben. Kefauver demokratapárti alelnökielölt bírálta az Eisenhower-kormány közép-keleti politikáját. A közgyűlés megelőző, szombati ülésén, dr. Neumann cionista vezető többek között a következőket mondotta: a Nyugat, amely nagymértékben az Egyesült Államok vezetése alatt áll. a közép-keleti kérdésben lépésrőllépésre visszakozott. Az amerikai politika arcátlanságra buzdította az arab vezetőket, arar ösztökélte Angliát, hogy kellő biztosíték nélkül kiürítse szuezi katonai támaszpontját. elősegítette a bagdadi szerződés létrejöttét, ami az egyiptomi, a szovjet vezetők ellenkezését kiváltotta. Az SZKP XX. kongresszusa szellemének hatását mindannyian saját eletünkben, munkánkÍján, a közélet légkörében érezzük, Az MDP júliusi Központi Vezetőségi ülése által meghirdetett „tiszta lap" politikája egy sereg nehéz akadály elhárítását, a demokratizálódási folyamat meggyorsítását, a differenciáltabb és egyre reálisabb politikai vonalvezetést jelenti. Sok, és sokféle határozat születelt már meg az utóbbi 11 év alatt. A széles néprétegek — vagyis a közvetlenül érintettek — véleménye szerint n júliusi határozat azonban az összes eddiginél reálisabb, konkrétebb, előremutatóbb. És az azóta eltelt több mint 2 hónap tényei megerősítik ezt: kézzelfogható eredményt hozó intézkedések születtek és születnek n megvalósítás útján. Bár még nem megy minden simán, még van bizonyos vonalakon ellenállás — a júliusi határozat teremtotte lehetőségek egyre inkább valósággá válnak. Abban az ütemben és mértékben, ahogyan mi szorgalmazzuk, mindennapi munkánkkal elősegítjük ezt. Pártunk augusztusi, az értelmiségi politikánk néhány kérdéséről hozott határozata egyenes, logikus folytatása a júliusi döntéseknek. Áz előző évek hibáinak. elsősorban a szektás politikai hibáknak a kemény, önkritikus feltárása, az értelmiség fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülése, az értelmiség minél szélesebb tömegeinek megnyerésére irányuló törekvés — ígv lehetne summázni az egyébként már remélhetőleg mindenki által ismert K. V. határozat lényegét. A határozatnak természetesen igen sok fontos vonatkozása van, mindnek elemzése tálhaladná nem egy cikk lehetőségeit. Ezért itt csak azokat a legfontosabb sajátos feladatokat érintjük, melyek n zömmel értelmiségieket összefogó intézmények (egyetemek, iskolák, színház, slb.) pártszervezetei előtt állanak. Terim-szelesen a többi pártszervezetekre is jelentős munka vár e fontos párthatározat feldolgozásában és főleg megvalósításában. Edén üzenete Bulganyinhoz Moszkva (TASZSZ). Antliony Edcn Nagy-Britannia miniszterelnöke október 4-én n következő üzenetet intézte Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez. „Feleségemnek és nekem nagyörömet okozott a Nagy Színház balettjének első előadása, a Romeo és Júlia. A művészeknek igen lelkes fogadtatásban volt részük és mi nagyon hálásak vagyunk önnek, hogv nagyszerű csoportjukat elküldték Londonba". Itéie! Pozii?(rian Varsó (TASZSZ) A poznani vajdasági bíróság befejezte az 1956 június 2R-i poznani államellenes provokáció egyik részvevő csoportjának perét. A bíróság Foltynowicz, Zurek és Sroka vádlottakat bűnösnek mondotta ki Izdertny tizedes ha'ált otkozó bántalmazásában, valamint államvagyon fosztogatásában. A bíróság Foltynowicz vádlottat négyévi és hathónapi börtönbüntetésre. Zűröket négyévi és Srtíkát pedig négyévi és hathónapi börtönbüntetésre ítélte. A személyi kultusz és a társadalmi* szellemi élet csaknem minden részére kiterjedt súlyos kihatásai a párt politikai vonalvezetésében a szektás elvek és gyakorlat meghonosodásához vezettek. A szektás gyakorlat gyökeres felszámolására most sor került. Dc az is világos, hogy ezt végrehajtani, az e téren elkövetelt hibákat kijavítani egyik napról a másikra nem lehet. Következményei nemcsak szerteágazóak, nzaz sokakat érintettek, de mélyek is; sok ember gondolkodásába, módszereibe, munkastílusába ivódtak bele. Ebből természetesen nem azt a következtetést vonjuk le, hogy még egy ideig legyünk elnézőek az ilyen hibák és hordozóik iránt. A „tiszta lap" politikája nem azt jelenti, hogy most már hallgatni kell a múltról. Beszélni kell a múltról, elemezni kell, annyiban, amennyiben ez a bibék leküzdéséhez szükséges. Ma az á döntő, hogv ki mennyire teszi magé.évú a júliusi határozatok, szellemét és a gyakorlatban, a saját munkaterületén menynyit és hogyan valósit meg. Éppen ezért a bizalom — mint több vezető tudós, színész Szegeden is kifejtette — előlegezett bizalom. Azokkal szemben pedig, akikről kiderül, hogy nem képesek új módon dolgozni, akik visszaesnek n régi hibákba, már mostantól kezdve nagyon következetesen, személyekre és múltbeli érdemekre való tekintet nélkül szigorral és minél nagyobb nyilvánosság előtt fogunk fellépni. Mindenekelőtt a káilerinunkúban kell gyökerestől felszámolni a szektás maradványokat. A kérdőív, az életrajzi adatok misztifikálása, az emberek mostani tevékenységének, évtizedes fejlődésének ignorálására vezetett, ebből pedig nemegyszer származtak súlyos, bűnösen egyoldalú intézkedések. Amennyire utólag lehet, maximálisan jóvá kell tenni nz e téren elkövetett hibákat. Pártszervezeteink a legnagyobb körültekintéssel foglalkozzanak az elmúlt években megbántott, igazságtalanul hátrányt szenvedett elvtársakkal, és ne várják feltétlenül azt, hogy az illetők maguk forduljanak a púrlvezetőségekhez. De a rehabilitálásokon túlmenően biztosítani kell, hogy ilyen túlkapások, igazságtalan meghurcoltatások elő ne forduljanak. Sokkal bátrabban és nagyobb számban vegyék fel n párt tagjelöltjei és tagjai sorába a legkiválóbb munkát végző tudósokat, tanárokat, művészeket. Meg kell szüntetni azt a káros gyakorlatot is, amely eddig nagymértékben jellemezte a marxizmus-leninizmus propagandája terén végzett munkánkat. Ki kell irtani a marxizmus oktatásából azt az erősen dogmatikus jelleget, amely már önmagában is — teljesen jogos — belső ellenállást váltott ki a természeténél fogva kritikai és logikai szemléletű értelmiségnél, a szellemi alkotómunkának pedig egyenesen rákfenéjévé lelt. A szovjet tudomány és kultúra ismertetését tárgyilagosan, a valódi értékeket kiemelve, a vitatható kérdések vitatható jellegét pedig alábúzva kell végezni. Elő kell segíteni ugyanakkor, hogy a szegedi értelmiség az eddiginél teljesebb képet kaphasson az egész világ tudományos, technikai és kulturális fejlődéséről. És hogy ez tükröződhessen a tudományos eredményekben, technikai újításokban, áz oktatás színvonalúnak emelkedésén. A legfontosabb feladatok egyike az, hogv az értelmiség közötti pártmunka új stílusát kialakítsuk; Az új. lényegesen megváltozott viszonyok, a légkör felfrissülése ezt követeli tőlünk. Kétségtelen, hogy az utóbbi bárom évben tartalmasabb és formáiban, módszereiben is változatosabb lett nz értelmiség között végzett pártpolitikai ró unka. Azonban — mint egyébként más területeken is — jó adag merevség, a helyi sajátosságoknak nem kellő figyelembe vétele még mindig Inegvan, ft pártmunkának nz egyes területeken (pl. nagyüzemekben) bevált módszereit sokszor akaljltk általános érvényűvé, mindenütt egyaránt ható gyógyszerré tenni. Ami a pártmunka tnrtnbnát illeti, úgy vélem, két, egymással Szorosan összefüggő, állandó jellegű feladat adódik. Az egyék nz, hogv az illetékes állami vezetők, szervek funkcióiba való beleavatkozás nélkül az eddiginél alaposabban kell foglalkozni nz iskola, kar, stb. szakmai problémáival. Arra kell összpontosítani a pártszervezet kommunistáinak figyelmét: hogyan lehet emelni a szakmai munka színvonalút. A másik pedig nz, hogy a pártmunkúban a szervezési, slb. kérdések mellett elsősorban a jó módszerekkel folytatott agitációs munkára kell a legtöbb erőt fordítani, arra, hogy állandónn, türelmes, meggyőző munkával alakítsák nz emberek véleményét, gondolkodásmódját. Pártunk minden határozata, a kormány minden fontos intézkedése jusson el minden értelmiségi tudatáig. Ugyanakkor ózonban közvetítsenek a pártszervezetek fordítva ist minden szépítgetés nélkül jelezzék n felsőbb pártszervek felé azokat a felmerült kérdéseket, melyekre ők ltlflguk setn tudnak választ ndni. Felül kell vizsgálni és ki kell alakítani a pártmunka új formáit is. Véget kell vetni az elmúlt évek sematikus gyakorlatának, a pártmunka végzésének módszereit, formáit hozzá kell idomítani az intézmény sajátos profiljához. A módszereket illetően kevesebb „központi szempontot" vigyünk lefelé (mint kötelező direktívákat) és többet kísérletezzenek, próbál* kozzanak az egyes szervezetek; Az új formák, módszerek, ta* pasztalatok gyűjtése, általánoséi lósa és közkinccsé tétele a párt* bizottságok, mindenekelőtt a városi párt v. b. de nem utolsó* sorban a sajtó fontos kötelessége} III. Az eddig vázoltak mellett kü* lönös erővel kell aláhúzni az al* kotó viták jelentőségét. Mi nem* csal; azért vagyunk hívei a vi* Iáknak, mert ígv demokratikus módon, a különféle vélemények szenvedélyes harcai útján tisz* lázódnak az ideológiai front lc* nyeges kérdései, hanem azért is, — és erre egyben fokozottan törekednünk is kell —, hogy a viták tüzében nevelődjenek az emberek, alakuljon ki, illetve szilárduljon meg nz értelmiség marxista-leninista világnézete} Elsősorban a legfontosabb kér* dések nyilvános, tudományos színvonalú vitáin biztosíthatjuk nz értelmiség ideológiai fejlődé* sét; Bár a Személyi kultusz lég* köre nem kedvezett ennek, né* hány fontos problémát az el* múlt évek vitái is megoldottak; Most, amikor az összes körül* menyek a vélemények szabad harca javára szólnak, még in* kább szükség van rájuk. A XX} kongresszus után bekövetkezett demokratizálási folyamatban, a politikai merevség feloldása egyáltalán nem jelentbet ideológiai fegyverszünetet! Egyesek vára* kozásúval és óhajaival ellentét* ben a marxizmus-leninizmus nem megy nyugdíjba, sőt éppen most és ezután lesz szükség ar* ra, hogy még inkább fokozzuk a politikai nevelőmunkát az ér* telmiség körében. Az egysége* demokratizálódási folyamatban, a közszellem felsznbnduló légkörében helyenként felszínre kc* rülnek egészen zavaros, nem* egyszer nviltan ellenséges néze* lek is. A tapasztalat az, hogy egyes helyeken u kommunisták nem szálinak szembe eléggé ezekkel a nézetekkel, visszahú* ZÓdnak valamiféle álszemérem* érzetből, mondván, bog}' „nem szabad visszautasítani a birála* tot". Bizonyos nézetekkel való vitatkozás egyáltalán nem jelen* ti a bírálat elfojtását. Termé* szelesen — és itt tanulnunk kell az elmúlt évek tapasztalataiból — senkinek sem szabad megens gedni, hogy ledorongolással, különféle hangzatos bélyegek rá* ütésével és ennek eredményeké|H pen adminisztratív úton „intéz* ze el" a vitát. Mert ez csakis a viták elsorvasztásához, nz ein* berek elbntortnlanftósáboz és a „kettős vélemény" kialakításához vezethet. Tanuljunk a saiát kórunkon: a marxizmus—leninizmust nem lehet adminisztratív eszközökkel terjeszteni. Csak az eszmei harc, az érvek, a tények harca a számunkra járható Út; A július óta eltelt több mint két bóhap meghozta a kezdeti eredményeket, de persze nem oldott még meg minden problémát. Az egyetemi, iskolai, stb; pártszervekben dolgozó elvtársak mindennap tnpnszlaljók, hogy nz értelmiség helyesli a bekövetkezett változtatásokat. Tapasztalni azonban bizonyos fenntartást, szkepszist is: „a határozatok jók, minden nttól fligg, hogv — főleg helyileg — mennyire váltják valóra" — mond ja nem egy tudós, tanár és színész. És nekiink ezt a Véleményt figyelembe kell vennürtk. Ne feledjük el: n júliusi és ez érteimis'"! határozat nrra elég, hogy megteremtse a pártaktíva egységét. n nép osztatlan bizalmát és feltétlen támogatását. Az osztatlan bizalmat és feltétlen támogatást azonban csak szívós bnrceal, jó politizálással és mindenekelőtt konkrét eredményekkel lehet visszaszerezni. Fenyvesi István. a Szeged Városi Párt-végrehajtóbizottság kulturális és köznevelési osztályának vezetője