Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

Vasárnap, 1059. mept. 19. 0EW!1GYRR11R$M AZ ÍRÁSTUDÓK FELELŐSSÉGE Hozzászólás a Ti szatáj-vilához NAGYON HELYES, hogy kezére? Azt hiszem, szó sem Ökrös László szerkesztő e lap hasábjain, vitaindító cikklében felvetette ezt a régen vajúdó és kényes kérdést Abban ls örömünk telik, hogy Petrovácz István író — ha lehet erről Révai elvtárs, valamikor 1950 tavaszán, a „Lukács-vita" elemzésénél — többek között — ezt irta: „::; Fiatal (és öreg) szocialista íróink legyenek bátnéhány hét elteltével is — rabbak. merészebbek a vaelsőként válaszolt né. De a lóság ábrázolásában. Ne félbevezető cikk és a hozzászó- jenek a nehézségek leírásálás olvasása közben az a szo- tói ne egyszerűsítsék az élemorú érzésem támad, hogy tet. ne azt a hangulatot erőSzeged legfontosabb és leg- sítsék népünkbea hogy fájóbb irodalmi problémájának megoldásához nem elsősorban a hiányzó — és va.,minden simán megy", hanem azt a hangulatot, hogy simán semimi sem megy, nelóban hiányzó! — tárgyi és hézségek vannak és lesznek, technikai feltételek megte- de leküzdiük őket. Ne féli Jremtését kell sürgetni. Szerintem, városunk szunnyadó irodalmi életére alapvetően más tényezők hintenek álomport. Szerkesztő és író elmennek a bírálattól, sőt fogyatékosságaink ostorozásától sem, nem gyenge és beteg újszülött a mi szocializmust építő néfli demokráciánk, amely körül csak lábuiihcdották őszinte és legjobb vé- ST ^J™*™** leményüket erről. Harmadik néaőpontból az olvasó kell minden fuvallattól." Ügy érzem, irodalmi helyzenevében hadd fejtsem ki én ^nk országos gondjainak ez a hat évvel ezelőtti meghatározása Szegedre is vonatkozik, sőt: ma aktuálisabb. te néhány gondolatomat A PÁRTHATÁROZATNAK nálunk is komoly mbit valaha. Ugyanakkor, visszhangja támadt. A sze- egyáltalán nem mond ellent giedi írók és irodalombará- a júliusi párthatározat fő tok között nemrég két telies irányelveinek. éjszakán át szenvedélyes véleményharc folyt, elsősorban arról hogy megvan-e. avagy hiányzik az a korlátlan mozgási, cselekvési és érvényesülési szabadság, amelyben szabadon virulhatnak ki a legszebb írói hajlamok? „MIRŐL ÍRJUNK?" — teszik fel mostanában egyre többen és egyre sóvárabb kíváncsisággal a kínzó kérdést. A válasz egyszerű: írni mindenről lehet — és kell —. ami a fejlődés ügyét szolgálja, ami valamilyen Azt mondják, nagyon ter- formában segíti megoldani mékeny volt ez a vita. Nos. társadalmunk országos vagy én végighallgattam és azóta helyi, közös is kíváncsian várom pozitív problémáit, fejleményeit, de — szivemre tett kézzel mondom — hiávagy egyéni Az sem igaz, kedves író ba. Az olvasó jogán egyelőre elvtársak, hogv irodalompokicsit aggódom a szegedi irodalom jelenlegi állapotáért litfkai funkcionáriusaink teljesíthetetlen követelméés mélységesen nem értek nyéket támasztanak. A XX. egyet azokkal, akik ugy vélik „beteg irodalmunk' denekelőtt minkongresszu6 óta sokkal ina rossz orvosolt kább. de azelőtt is adva volt íróink száméra elegendő „alkotói szabadság". A saiés kul túr-bábok miatt lábadozik olyan kínos lassúsággal Irodalompolitikánk fogyatékosságai helyett inkáb£ nálatos események és szomoíróinkban látom a hibát. I-e- rú tények egész sora igazolhet. hogv túlságosan kényei- ja, hogy mennyien visszaélmes a betegágy a beteg pe- tek írólnk közül a kapott és dig nehezen 6zan.ia rá ma- , , , , , gát. hogy újra járni tanul- me* nem erdemeit .lábadjon. S ha ez így vaa ki kell rág" lehetőségeivel. Talán modani nyíltan hogy vajon nem árt felidézni Lenin idemit ér az orvos leggondo- vágó, ma is érvényes szasább gyógyító szándéka a beteg őszinte gyógyuló akarata nélkül?!;.: ValószínűiMfc láterik. hogy az Írószövetség országra konferenciája pontra értékelést fog adni az új magyar irodalom eddigi eredményeiről. jelenlegi helyzetéről és legsürgősebb feladatairóL De az is valószínű, hogy ez a konferencia, az írói alkotómunka szűkreszabott lehetőségednek és irodalompolitikánk fogyatékosságainak elmarasztalása mellett — élesebben fel fogja vetni az írástudók felelősségét. Azonban. addig is. jó lenne kicsit világosabban látni és tudomásul venni, hogy — ha az írók nem írnak, ezért elsősorban íróinkat terheli felelősség NEM IGAZ. hogy nincs papír és nincs meg az írói munka nyilvánosságának lehetősége — mert egyik fógond unkát éppen az okozza, hogy túlsók ..fércmunka" jelenik meg Nem igaz. hogy hiányzik a helyes értelemben vett politikai követelmények és a legmagasabb igényű írói alkotómunka megfelelő összhangja — mert a felszabadulás óta íróink — még a valamirevaló kezdő írók is — sokkal, de sokkal több támogatást . és ösztönzést kaptak, mint „el nem ismerést" vagy „fejbeverést". És az sem igaz. hogy mai életünk sekélyes és témaszegény, hogy tehát: nincs miről írni — mert a szó legemberibb és legmagasztosabb értelmében is „történelmi időket" élünk és széo. mai életünk izgalmasan sodró esménvei ritka bőkezűséggel ontják a friss és érdekes élményanyagot. Hát akkor — hol van a kutya eltemetve? Talán a júliusi párthatározat rakott béklyót íróink írásra lendülő vait: „Átkozott Ideje az aesopusí beszédnek, az irodalmi szolgaságnak, a rabszolganyelvnek, a szellemi jobbágyságnak! :;. olyan korban élünk, amikor mindenütt és mindenben megmutatkozik a nyílt, becsületes, egyenes, következetes pártosságnak és a földalatti, leplezett. „diplomatikus", rossz „legalitásnak", természetellenes összekapcsolása." Tudomásul kell végre venni, hogv írói munkát sem lehet kétértelmű ravaszkodással folytatani. Éppen a XX. kongresszus beáradó, tisztább levegője, pártos irodalmunk egyre szélesebb skálája teszi szükségessé, hogv vessük fel az írástudók felelősségét: íróinknak is nviltan színt kell vallani! Az ég szerelmére, író elvtársak, ki az a balga halandó, aki még csak elképzelni sem restell hogy bármelyik társadalmi rendszer — tudatosan, szántszándékkal fegyvert ad ellenségei kezébe?! Miért várják el egyesek, éppen a szocializmust építő népi demokráciánktól hogy nyílt, vagy burkolt reakciós írásművet támogasson ..: vagy társadalmi fejlődésünket akár tudatosan, akár jószándékúan hátráltató „irodalmi alkotásért" utalványozzon szerzői honoráriumot?! A telies írói szabadság igazi váltságdíját nem a kiutalt vagv megtagadott . csengő forintok" fejezik ld. hanem az íróinktól elvárt.és joggal megkívánt őszinte hit és bizalom — a szocializmus nagyszerű ügve iránt. Tévedés ne essék. Lehet, hogy irodalompolitikánk főirányvonalátcil egyes funkcionáriusaink erre vagy arra néha elhajoltaik. Lehet, hogv a főirányvonalban is volt néhol hiba De ezek „ellenértékét" semmiesetre sem szabad — a „vagy —vaffv" elve — alapján — a „vagy azt írók. amit akarok, vagy nem írok semmit!" számláiára elkönyvelni. NEM AKAROK senkit megbántani. De szeretném, ha e<*ves írónknak kicsit fájna, hogy nem csinál semmit, vagy alkotómunka helyett meddő vitákon töri a fejét. A viták és hozzászólások fontosak, segítenek szétválasztani a iót a rossztól. Nincs szocialista építésünknek olvan területe, ahol erre a megkülönböztetésre ne lenne szükség. De ne ezek helyettesítsék az igazi írói munkát. Most a cselekvésen a sor. írni kell, író elvtársak! írni, írni, írni! Rajta hát. alkossanak minél tobb. minél szebb és minél maradandóbb műveket! Lehet, hogy nagyon nehéz lesz a kezdés. De merjenek őszintén szembenézni önmagukkal! Az igazi íróemberben megvan az a kivételes lelkierő, ho«v becsületesen bevallja önmagának és a nagyvilág előtt, hogy valamikor és valahol tévedett valamiben. Dolgozni kell. hisz' egész népünk heroikus, úi erőfeszítésbe kezdve építi boldogabb életét. Közös dolgaink nagy tárháza után teremtsünk végre rendet az íróasztal porlepte polcain és az írói lelkiismeret pókhálós kelléktárában is. Meglátják, vidámabban és könnyebben megy a munka DOLGOZNI KELL s akkor talán majd önök sem talál* nak rajta semimi csodálnivalót, hogy eddig nyitott kapukat döngettek. Ügy gondolom, már ennyi is elég lenne, hogy színvonalasabb legyen a „Tiszatáj", a „Délmagyarország", gyakoribbak a felolvasások. Lehet, hogy egycsapásra — minden ceremónia nélkül — meg javulna viszonyunk" a pártbizottság, vágy a tanács kulturális ügyekkel fogla'koeó osztályaival a „laikusok" egyre kevesebbet szólnának bele az egyéni stílus kialakításába és nagyobb összegek jutnának írói tiszteletdíj, vagy irodalmi pályázat céljaira. És nem utolsó sorban: sokkal de sakkal több lenne a — hálás olvasó!... SAS ISTVÁN MEGERKEZNl Este egy városba megérkezni Európa bármelyik részén szobát kérni egy szállodában az utak köpenyét ledobni megcsodálni a fénymezőket a szobakulcsot is leadni megkérdezni a hotclportást otthonos utcákon tévedezni keresni hol lakik a részvét elégületlen lefeküdni aludni nyugtalan mint otthon reggeli napfényben ébredni felöltözni tiszta ruhába rágyújtani és beleszületni az utak ébredő zajába. NÉMETH FERENC Kulturális heii'apot Szegednek I Ucsityesz po~ruszki — Tanuljatok oroszul! A Magyar—Szovjet Társaság 0T06Z nyelvtanfolyamai ismét megkezdődtek megyénkben. Az elmúlt esztendők folyamán sokan ismerkedtek meg az orosz nyelvvel, nemcsak az iskoláiban, hanem az MSZT nyelvtanfolyamain is. Vannak, akik még az írás-olvasásnál tartanak; vannak, akik már szakmai írásokat, szépirodalmi részleteket megértenek. Mindannyian kedvvel, szívesen, nagy igyekezettel tanulmányozzák Lenin népének nyelvét. Nemcsak az a cél lebeg előttünk, hogy szovjet újságokat, szépirodalmi műveket, szakmai cikkeket megértsenek, hanem az is, hogy minél jobban elsajátítsák az élő beszéd gyakorlatát, hogy szovjet emberekkel oroszul beszélgethessenek. Sokan tanulják az orosz nyelvet más népi demokratikus országban is és napjainkban, amikor egyre többen látogatnak el a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba küldöttségekkel, rokonlátogatásokra, vagy turistaként, mind többen és többen érdeklődnek az orosz nyelv megismerése iránt. Sok ifjú titkos álma, hogy a jövő évi moszkvai Világifjúsági Ta'álkozón részt vehessen és ezért megismerkedhessek a szovjet ifjúság nyelvével. A tanfolyamok régebbi hallgatói lelkesen beszélnek a nyelvtanulásban elért eredményeikről. Havas Gyula, a csongrádi gimnázium igazgatóhelyettese kijelentette, hogy szívesen és örömmel tanul tovább az orosz nyelvtanfolyamon. Nagyobb betekintést nyer ezáltal a szláv nyelvekbe, amelyeket nem ismert eddig. Hamarosan szaklapot és szakmai folyóiratot olvas. Mindennapi munkájában hasznát látja az orosz nyelv tanulásának, mivel ellenőrzési feladatait ebben a szaktárgyban jobban el tudja látni. így nyilatkoznak a MÁV Igazgatóság dolgozói is, akik csak egy éve vesznek részt az MSZT nyelvtanfolyam munkájában, de ez idő alatt megismerkedtek olyan részletekkel. amelyeket jól fel tudnak már használni. Oroszul beszélő utasokkal szót értenek s ez komolyan megkönnyíti munkájukat. Az elmúlt évben megyénkben különösen sok pedagógus kapcsolódott be az orosz nyelv tanulásába. Kitűnő alkalmat találtak az oroszszakos nyelvtanárok, hogy nyelvkészségüket tökéletesítsék az MSZT társalgási felsőfokú tanfolyamain. Megyénk dolgozóinak minden rétegét hívjuk: vegyenek részt az orosz nyelv tanulásában, jelentkezzenek az MSZT orosz nyelvtanij'yamaira. Ezzel is szorora'obra fűzzük kapcsolatunkat felszabadítónkkal. a szovjet néppel. A tanfolyamokon különböző szakmák szerint ismerik meg a nyelvet, hogy minél e'őbb hasznosíthassák ismereteiket, nemcsak beszélgetésre, hanem szakmai munkájuk során. Az MSZT tanfo'yamoknak erre a nagy jelentőségére külön felhívjuk megyénk dolgozóinak figyelmét.. A Szegedi Kísérletügyi Igazgatóságon az elmúlt évben a szakmai szövegeket fordították a dolgozók és a legjobb szovjet szakírók cikkeit ismerték meg. Ez nagyban emelte szakismereteiket és. ezáltal szakmai munkájuk minőségét. Fontos megismerni az orosz nyelvet, többek között a vasút, a vendéglátóipar, a kereskedelem dolgozóinak, mert gyakran kerülhetnek olyan helyzetbe munkájuk során, amelyben orosz nyelvtudásukat felhasználhatják. De nagy jelentősége van az orosz nyelv megismerésének más szakmabelieknél (műszaki értelmiségieknél, orvosoknál, pedagógusoknál, agronómusoknál stb.), hogy könnyebben hozzáférhessenek a szovjet tudomány eredményeinek tanulmányozásához. szovjet szaklapok olvasásához és munkájukban ezeket felhaszná'hassák. Ebben az évben az MSZT a DISZ-szervezetekkel együtt különleges tanfolyamokat :s indít. -Tanulj meg 200 szót oroszul!* mozgalom keretéhen. Ezen a tanfolyamon készülnek fe' a f'ata'nk ?rra. hogy a jövő évi moszkvai VIT kezdetéig a 'egfontosabb beszélgetési elemeket, kérdéseket. kéréseket orosz nyelven kifejezhessék és megérttessék magukat szovjet emberekkel. Már megkezdődtek a tanfolyamok- szervezési munkái az MSZT alepszerveze'ekben a járási és városi titkárságokon. Jelentkezzünk minél többen az orosz nyelvtanfolyamokra! Fábián Miklós az MSZT Csongrád megyei alelnöke kJ néhány hónappal ezelőtt összejöttünk, fiatal szegedi írók, s a viták zajában elhangzott egy mondat: kulturális hetilapot Szegednek! Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, s aki nem hallotta Iizas beszélgetéseinket, jószerivel azt hihetné, szalmaláng volt a tervezgetés. De közben , mi számot vetettünk mi gunkkal, sorra vettük mindazokat, akiktől támogatás várhatunk, s mérlegeltük a szükséget is. Ezeknek a hoszszú éjszakákba nyúló tervezgetéseknek az eredménye ez az elgondolás, amellyel most a nyilvánosság elé lépünk. Éppen ideje, hiszen néhánv nappal ezelőtt jelent meg a Kilátó, amellyel a miskolciak megelőztek bennünket. | Szeged nagy kulturális I múltú város. Valamikor töbo i napi- és hetilap készült a váj rosban, versengett egymással, : hogy számot adjon életéről. Ügy gprwjpijuk, hogy Szeged kulturális élete ma is, sőt méginlíább megkívánhat ilyen lapot, amely hétről hétre a művészeti, irodalmi, | társadalmi események mél | tatója, a a problérhák feltárója;-egyszóval a gondolatom ébresztője lénne. De nemcsak a város életéről adna számot •s nemcsak úgy, hogy a szegediek számára legyen érdekes. Inneni/Szegedről figyelné szűkebb hazánk, az ország és szomszédaink életét, ezáltal elősegítené azt, hogy Szeged kulturális szempontbó' is „jelentőségéhez -mérten" — amint az új ötéves terv irányelveiben írták — eleven, serkentő és számbaveendő központja legyen Dél-Migyarországnak. Mindez, jól .tudjuk, komoly és nehéz feladátot jelentene egy ilyen lap kéSzítőinek, de érzünk maguhkban erőt és magunk mögött támogatást a sikeres munkához. U ogy milyen feladatol tűztünk magunk elé, legjobban talán a lap anyagi megalapozását célzó terveink jellemzik. Mi egyszerűen a rentabilitásra alapoznánk lapunkat, tehát arra, hogy olyan újságot adunk a közönség kezébe, melyet az érdemesnek tart hetenként az utolsó példányig megvásárolni. Nemcsak kritikák, novellák s versek kötnék le érdeklődését, hanem szegedi s egyben országos problémákra megoldást kutató cikkek, rendszeres külföldi tudósítások, főként a szomszédos Jugoszláviából, és számos más anyag. Helyet kapna ebben az egyetemek, a színházak, a képzőművészek munkája és élete. Dehát lehetetlen is így előre részletesen ismertetni egy olyan lapot, amely számára még nincs életlehetőség: C hhez a laphoz kérünk papírt. Tapasztalataink szerint annyi papír fogy e'. fölöslegesen az országban, hogy annak csekély hányada is kielégítene bennünket s mi azt — hiszen máskülönben líem élne meg a lap, mert nem vásárolnák — sokkal eredményesebben nagyobb közmegelégedésre használhatnánk fel. Ez a mi kívánságunk s úgy gondoljuk, Szeged javát szolgálja. Reméljük, már előre is számíthatunk a közvélemény támogatására, amelylyel mi mindig közvetlenül érintkezni kívánunk. Szeged, 1956. szeptember 15. Dalnoki András Dcr Endre Farkas László Lődi Ferenc Magyar V. László Nacsádi József Nagyfalusi Tibor Németh Ferenc Tctrovácz István Szegeden vendégszerepel az Állami Bábszínház A Budapesti Állami Bábszínház Szegeden vendégszerepel a j Gorkij Művelődési Otthonban szeptember 20-21-22. és 23-án ' 4 és 8 órakor. Műsorra kerül a Csehszlovákiában rendkívül nagy sikerrel előadott Esztrádparádé. A csehszlovák sajtó és rádió azóta nap mint nap foglalkozik a csehszlovák Operaházban vendégszereplő Budapesti Állami Bábszínház sikerével. A szegedi előadáson konferál: Darvas Szilárd. Szereplők: Balogh Klári, Bánd Anna, Györkös Kató, Nijinszky Tamara Balajthy Andor Jászai Maridíjas, Csanaki József, Dalmady Géza, Elekes Pál, Kiss István; Iláray Ferenc, Kovács Gyula, Miklóssy Dezső és Simándi József. Jegyek a Gorkij Művelő-i dési Otthonban 11—14 óra között és az előadás előtt váltható. A bábszínház előadása kizárólag felnőtteknek. A TTIT hírei A Babits-emléktábla érdekében kezdeményezett gyűjtésre máris több száz forint érkezett a társulathoz. Rarőtl Dciső egyetemi rektor . 2Ö0, Péter László könyviáros 50, Pósa Péter főiskolai docens 100 forintot adományozott, és többen járultak hozzá az emléktábla felállításához kisebb összegekkel. A TTIT titkársága ezúton is kéri mindazokat, akik Babits Mihály költészetét kedvelik és méltányosnak tartják, hogy egykori szegedi lakhelyén emléktábla hirdesse nevét, adományaikat csekken az adomány céljának megjelölésével küldjék el a társulat részére. A: keleti o'ai regénye címmel tart előadást Martos György egyetemi docens a TTIT előadássorozatának keretében szeptembe- 24-én este 8 órakor a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. © A magyar történet vitás kérdései elmü előadássoroíatot októberben kezdi meg a társulat. Az előadássorozatban a magyar munkásmozgalom történetének legszámottevőbb és vitatottabb kérdéseiről, a szociáldemokrácia szerepéről, az 1919-es forradalom problémákéi beszélnek ismert szaktekintélyek. ® Kolozsvárra háromnapos aiitóbuszkírándulást szervez október elején a TTIT kizárólag tagjai részére. Az útiköltség személyenklnt körülbelül 300 forintba kerül.