Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-16 / 219. szám

Vasárnap, 1956. mvt 16. 00 -L-F-Ö4HH 1HHH>"R SZOBRAINK HUMORA A noi frizura evolucioja. A pult Icaiul (Jezs, Jugosziav.a) Napjainkban még gyakran előforduló iragikomédia kél képben és löbb képtelenségben I. KÉP Síin: Üzlethelyiség. Az elmaradhatatlan pult mögött beszélget karba tett kezekkel Elárusító I. és Elárusító II. E. I.: Na és mit csinált erre a Recolta? E. II.: Támadni kezdtek. Egyik (ólt lőtték a másik után. E. I.t Képzelem, ml volt ott. De szereltem volna látni. Vevő (Javakorahell. be): Jó napot kívánok. (Elárusítók tlgyelemre sem méltatják). E. I.: Szegedi hogy Játszott? (Lesújtó pillantásokat vetnek a vevőre). E. II.: Tudod te A tőle megszokott formában. Rövid passzok, pontos leadások, biztos gólok. Vevő (szerényen) i klm-klm. E. II.: Na és a kapusunk. Elete legnagyobb lormáját Játszotta, ügy dobta magát a labdára, mint egy tigris. Vevő: Bocsánat, hogy alkalmatlankodom, de vásárolni szeretnék. E. I. (Oda se neki. Folytatja): Cs a védelem tóbbl tagja? E. II.: Néha-néha kihagytak, de sztán sikerült tisztázni. Vevő: Szabad egy pillanatra? E. I. (keményen): Mit akar, tata? Mért zavar. amikor látja, hogy fontos napirendi pontokkal tartunk röpgyfllést. Vevő (kedvesen): Vásárolni szeretnék egyet s mást. E. II.: Akkor álljon sorbat Vevő: De miért álljak sorba, ht még nincs Is sor? E. II.: Nem baj. Majd lesz... (szünet) Na, nyögje már kl, hogy mit akarl Vevő (még mindig kedvesen): Legyenek szívesek, adjanak nekem egy (él kiló lecsót. E. I.: Az az egy nincsen. Vevő: De én ott látom a legfelső polcon, abban a kerek üvegben. E. !.: Nagyon rosszul tátja. Cs különben Is az magasan van és most nincsen létránk. Azt még sem kívánhatja, hogy klhlvassam a tűzoltóságot, vagy hogy kitörjem a nyakam? Vevő: Akkor kérek egy Nlvea szappant E. t. (kiveszi a fiókból és a pultra dobja): Tessék. Itt van • szappan, ^nyomatékkal) csak ez az egy van belőle. Vevő (kezébe veszi, vizsgálja): De hiszen ez használt? I E. I. (egyre hangosabbsn): Mi az? Már az Is baj? Ha tetszik, tetszik, ha nem. Írjon haza ,.. Vevő: Hogyan? (Ijedten). E. II.: Nézze apafej. ne sokat Idegesítsen. Inkébb lépjen olajra. Vevő: Milyen hang ez? Kérem a panaszkönyvet! E. II. (csípőre leszi a kezét): Micsodát? A panaszkönyvet? (fenyegetően). Nem szégyelli magát? Idejön, megzavarja a röpgyfllést és még panaszkönyv kellene? (E. I. és E. II. közös erővel kltuizkolják a Vevőt, majd visszatérve). E. I.: Ezt elintéztük. Most pedig folytaihatjuk a megbeszélést. E. II.: Hol Is hagytuk abba? ... II. KÉP Szín, Időpont, mint előbb. Pult mőgőtt szolgálatkészen áll az Elárusító. Vevő: (Köszönés nélkül be). E.: Jónapot klvánokl Mi tetszik kérem? Vevő (erélyesen): Nekem nem tetszik semmi. Én vásárolni akarok! ... Mondja csak. szalámijuk van? E.: Hogyne volna Vevő: Azért mondom, mert szt nem kérek. És virsli? E.: Az Is van. Mennyit mérjek? Vevő (határozottan): Semcnynyltl Csak azért kérdeztem, mert a Tólhfalvl azt mondta, hogy már hetek óta nem lehet kapni és én most erről meg akartam győződni. E.: Igenis kérem ... (még mindig udvariasan) Hát akkor... ha szabad tudnom, mégis mire lenne szüksége? Vevő: Adjon nekem 10 deka valódi török nadragulyát. De nehogy a reszllből mérjen, mert nem felelek magamért. E. (megdöbbenve): Azzal nem szolgálhatok. Olyat nem Is tsrtunk. Vevő: Maga nekem né halandzsázzon. Adja csak elő a pult alól. Mit gondol, hol vagyunk? A régi fasiszta világban? Majd elintézem én magukat... (Szünet. Majd nyugodtabban, de fenyegetően): És mondja csak. abált szalonnájuk nincs? E.: Hogyne volna. Melyikből mérjek? Van . Itt ez s húsostajta. Ez Itt Inkább zsíros. Ezen több a paprika, ezen meg itt kevesebb. Vevő: És mondja, maguknál csak piros színű paprika van? Kéket nem tartanak? E. (csodálkozva): Nem kérem. Vevő: Nahát, ez felháborító. Persze. A kéket azt bezzeg elzár|ák a dolgozók széles tömegei előtt. A kék paprikát azt elfeketézik ... Különben a szalonna sem kell. (szünet). Hanem várjon csak ... E.: Várok kérem. Vevő: Mondja, mi van abban a dobozban ott fönn, oldalt?? E.: Májpástétom. Vevő: Az sem kell. De várjon csak. amig végiggondolom kissé a dolgot. E. (birkatürelemmel): Megvárom kérem. Vevő (homlokára csap): Hz az. SOlttök van? E. (megingathatatlan nyugalommal): Az sajnos, nincsen. Vevő: Hát ez borzasztó. Itt semmit sem lehet kapni. Engem mindjárt megüt a guta. E. (bizakodással): Azt még megvárom kérem. REMÉNYI SÁNDOR (Előre, Bukarest) A szabónál történt Ügy kiszül ez a sokszor behararigozoti szegedi városismer'elő kalauz, útmutató, mint a '.uca széke. Evek óta pöngetik, Hogy legyen, vagy, hogy lesz, le még mindig csak .,előkészületben" van. Hanem lesz benne egy rész, a „Szegedi séták", amely végigvezeti a bennszülött szegedit a várossal ismerkedni akaró vendéget is Szeged utcáin, terein, bemutatja neki városunk nevezetességeit, műemlékeit, történelmi jelentőségű épületeit, irodalmi vonn'kozású házait, szobrait, emléktábláit, természeti szépségeit, technikai vívmányait. Nos, ebből ki-ki megtudhatja, mikor készült Dugonics András, vagy Tisza Lajos szobra, ki készítette, bronzból-e, vagy köböl... Kimaradt azonban a szövegből az a néhány anekdota, melyet a szegcdi szájhagyomány őriz néhány szegedi szoborról. > • Emlékezetes embere volt Szegednek Masa János, népszerű nevén „Masa sógor". Tipikus alakja a korlátolt tudákosságrutk, minden lében kanálhodásnak. Sok anekdota keringett jámbor bemondásairól, ö volt az például, aki az emigrációból hazaiért 48-as kultuszminiszter, Horváth Mihály szegedi látogatása alkalmával 186!) februárjában azzal köszönt el a püspöktől, hogy az isten éltesse — a családfával együtt.., (A püspök nagyot nézett és azon töprengett, vajon ez a kékmándlis városatya tán hallott valamit harangozni arról, hogy 5 az 50-es években, mint' fiatal emigráns, Hatvani Mihály néven Svájcban lakott és házasságban élt bizonyos bájos, szőke francia hölgygyei? ...) I . ; I . ! I . 'I Nos, ez a Masa sógor, amikor a Dugonics-szobor felállításáról folyt a vita, amellett kardoskodott, hogy a jó öreg Dugonicsnak lovas-szobrot állítsanak, mert 5 látta „Kálikszbád fővárosában", hogy ott a szobrok mind lovon ülnek Dugonicsról még egy szóbeszéd forog. Amikor a mai Központi Egyetem épületében az ítélőtábla tanyázott, az épület tetején állott a Igazság istenasszonyának szobra, tartva kezében azt a bizonyos, sokszor ide-odabillegő mérleget. A mérleg idővel elpusztul, s felemelt keze hívogató mozdulatot látszott tenni. Dugonicsot hívfa — mondta a szegedi tréfa, s hozzátette: az öreg meg azon töpreng, (mert szcmmrlláthatóan igen erősen spekulál), menjen, vagy ne menjen.,.? Megírjuk a „Szegedi séták" megfelelő helyén, hogy a város első modem szobra, az Izsó Miklós tervezte Dugonics-szobor eredetileg nem a mai helyén állott, hanem a Központi Egyetem — akkor a főreáliskola — előtti kis parkban. Felekezeti elfogultság vitette el onnan 1883-ban. A dolgot hirtelen csinálták, egyik napról a másikra áthelyezték a szobrot mindenestül. Az alsóvárosi polgár álmélkodott ugyancsak. Meg is született a szegedi szóláshasonlat: arra, aki nyom nélkül eltűnik valahonnan, máig azt mondják Alsóvároson: ,.Mö glépött, mint Dugonics ..." • Diákkoromban magam is foglalkoztam házitanítóskodással, gyengén bútorozott fejű alsóbb osztályosok instruálásóval, ösz táján, meg az első félévi bizonyítványosztás után, februárban szoktak alkalmatos ajánlatok születni, hogy ezt, vagy azt a gyereket: mindenre, vagy csak egynémely tárgyból „agyusztól• ni" kell. s a pénzes, vagy kevésbé pénzes, de fiúkból „urat" nevelni akaró szülök ennyit, meg ennyit szánnak. Ilyenkor szokták a tanítványt kereső nagydiákot megörvendeztetni, hogy tudnak egy gyerekről, csakhogy az „kőfejű!" Ncm baj, szól a válasz magabiztosan — így hetvenkedtem jómagam, is —, beleverem én a kölyökbe. -. • Lelkesülten ballagtunk, a fövendő kereset ígéretével, a „kőfejű" gyerekhez. A lelkesedés csak akkor lohadt le, amikor barátom megmutatta a „köjejű gyereket" — a Klauzál téri Kot, suth-szobor mellékalakjai között. Azóta tudom már, hogy mindenkit ezzel ugratnak be, aki csak nem hallott még a „kőfejű gye, rekröl" >,, Vásárhelyi Pál szobráról azt mondta a bennszülött szegedi nz itt megforduló idegennek, hogy az valami különös szobor. Az a nevezetessége, hogy ha délben meghallja a városháza tornyában a harangszót, megemeli a kalapját! Mióta az emberek nem nagyon hisznek a szellemekben, viszont a technikában annál inkább, sokan úgy vélték, s-alami ötletes szerkezetet mesterkedtek a szobor fejébe ezek a furfangos szegediek. F.zért hát a legtöbben megkérdik: hogyhogy ...? A válasz kissé kiábrándító. Mondom, ha meghallja: sajnos, eddig még nem fordult elő. hogy a szobor meghallotta volna! Tisza Lajos szobráról azt tar, tották régen, hogy ez az „igazság szobra". Mert az a keserű igazság, hogii a paraszt dolgozik — tessék rsalt megnézni a küszködő-erőlködő mrUéhalakokat — az úr meg csak botra (ás maszkodva nézi! Volt benne va, lami! Nemcsak az árvíz utáni újjáépítésre vonatkoztatva, amely — királyi biztosság ide> Tisza Lajos oda — mégiscsak a magyar kubikos és építőmunkás két keze munkájából, a magyar mérnökök eszéből, fáradozásából született, de általában a ré, gi magyar életre is. Dankó-szobráról pajkos tör, ténetet mesélnek, mégpedig különösen a nőszemélyeknekÜgy szól a fáma. hogy a híres muzsikus, ha szűziány megy el szobra előtt, megpengeti a hegedűjét. De azért ne tessék messzemenő következtetéseket levonni) ha a hegedűszó elmarad. ' Szegedi Péter %icdti>tmi ... liecdt^e. ÉRDEKES_SA_ROK \AAAAAAAAAAAAAAAA,\AAAAAAAAAAA/A^ áAAAAAAAAAAAAAAA^ Napi 250.000 szó az olimpia idején Az a 800 újságíró, aki az olimpiára érkezik, éppen elég gondot okoz az ausztráliai postaügyi minisztériumnak. Naponta a világ különbőzé részeibe összesen 250 ezer szóból álló híranyagot röpítenek szét. Ebből 15 ezer jut az angol, 77 ezer az amerikai, 42 ezer az európai, 16 ezer az ázsiai és dél-afrikai tudósítóknak. Megrendelő: Nem érteni, mi ért ilyen szúk ez az öltöny. (Krokodil, Moszkva) Nemrég Szaratovnál kifogtak egy kecsegesöregtok hibridéi. Ezt ismét kecsegével keresztezték és az ivadékaikat a „Tyeplovka" halgazdaság tavában helyezték el. Idén tavasszal az új fajtát volgai vizával keresztezték. Az igy nyert harmadik hibridizáH nemzedék rendkívül életképesnek bizonyult. Az édesvízi kecsege jól megél a tavakban, de, mint mirden tokféle, csak folyókban szaporodik. Más a helyzet a hibridekkel. A kecsegének söregtokSkal vagy vizával való kereszteződéséből nyert utódai könnyen alkalmazkodnak a szokatlan körülményekhez és szaporodnak is. ...A Káspi-tengerből tokfélék nagy csapata vonul a Volgába és többszáz kilométeren át felúszik a folyóban az ivóhelyekig. Miután az ikrardkás befejeződik, visszatérnek a tengerbe, ahova fokozatosan leúsznak az ikrákból kikelő apró halacskák is. A volgai gátak felépítése elzárja az utat a természetes ivóhelyek felé. A halaknak meg kell változtatniok életmódjukat. Most halgazdaságokat létesítenek, amelyek mesterségesen tenyésztik majd a tokféléket a gátak alatt. Ezenkívül a halbiológusok és haltenyésztők előtt az a feladat áll, hogy új, szapora tokféléket nemesítsenek ki, amelyek képesek állandóan édesvízben élni és szaporodni, anélkül, hogy visszatérnének a tengerbe. Nyikolaj lvanovics Nyikoljukin professzor, a biológiai tudományok doktora, munkatársaival együtt azt a célt tűzte ki, hogy — micsurini módszereket alkalmazva — megváltoztatja a tokfélék természetét. A legérdekesebb eredményeket a kecsegének söregtokkal és vizával való keresztezése hozta. Az így nyert hibridek egyesítik magukba az édesvízi kecsege sajátságait, a söregtok és különösen a viza gyors fejlődésével; életképesek, jól áttelelnek a tavakban. A kísérletek azt mutatták, hogy a hibridizált tokfélék elterjeszthet ők a hatalmas víztárolókban — „édesvizű tengerekben", valamint a tavakban is, A RÉMHÍRTERJESZTÉS DIALEKTIKÁJA A sajtó képviselőinek 50 távíró- és 19 telefonkábelt bocsátanak rendelkezésére. Két hét alatt 44 ország 120 rádiórlporterc 8.500 közvetítésben számol be hallgatóinak az olimpia eseményeiről. A hét ausztráliai rádióállomás naponta összesen 81 órán át sugároz olimpiai híreket az óceánon túlra. A XVI. olimpiai játékok szervező bizottsága az olimpia 8.668 részvevője számára küldött szét igazolást, amely egyúttal ausztráliai vízumul is szolgál. •Abbahagyni! A kocsit csupán mosni kell*. (Berliner Iilustrierte) 1950 Hát azt hiszi, lehet ma súrolókefét kapni? 1953 •— Hát azt hiszi, lehet ma nylon-fehérneműt kapni?. 1956 *- Hát azt hiszi, lehet ma autót kapni?