Délmagyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-05 / 209. szám

D'LWBGYHRORSZBG 4 Szerda, 1956. szeptember 5. Felkiáltójel nélkül... (AAAAAA.VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ MEGELŐZTEK a hozzászólással Bóday Pál cikkéhez, g így kénytelen vagyok némi kitérésekkel elmondani mondanivalómat és hoszszabbra is szabni, mint előbb gondoltam. Bosszantó ez, afféle eset, mint mikor az ember valami nagyszerű élményt ígérő alkalomra készül fel, s útközben tapasztalja, hogy elkerülhetetlenül ót kell mennie egy útszakaszon, s így feltétlenül sáros lesz a cipője. De annyi baj legyen. Fő, hogv az élmény Valóban nagyszerű legyen, a szó nemes értelmében. Bóday Pál cikke pedig az. Nagyszerű élmény, jelentős — Szegeden meg egyenesen úttörő jelentőségű —, azok között a cikkek között (mint pl. Petrovácz István ciikike a szegedi írók problémáiról), amelyek először írják történelmünk új. tiszta lapjára, nemcsak deklarációik, hanem a tények tollával: sajtónk valóban szabad, s szabadok a szó politikai értelmében, és szabadulók aszó tudati értelmében gondolataink, szavaink, tetteink. Ezt bizonyítja a cikk megíródásával, s méginkább megjelenésével, és nem bizonyít kevesebbet mondanivalójával, „lényegével" (ahogy ö. Csontos Magda írja) sem. Lényege ugyan szerintem nem az amit O. Csontos Magda felkiáltójeles című cikkében annak jelez, azaz: „Azt követeli, amit a másik írás tilt: hogy az általános iskolás gyerekek szüleik kíséretében korlátozás nélkül járhassanak este moziba", s amiről ö. Csontos Magda elmondja „amit el kell mondani." A hosszúra nyúlt Bóday cikknek, (amely különben éppen akkorára nyúlt, amekkorára akart, s ez kiderül végig szellemes, friss stílusóból és végig gondolattelt, sűrű mondanivalójából), ugyanis nem az a lényege, hogy síkra száll az általános iskolai rendtartás ellen, hanem az, hogy síkra száll a gondolattalanság, a problémátlan problémáik papírra vetése, bizonyos terminusok önkényes összekeverése ellen; síkra száll az értelemért a cikkírásban, a nevelésben, a fogalmak használatában, s az igazságért a valóság ábrázolásában. CSODALOM, hogy ezt nem vette észre ö. Csontos Magda. Hogy kerülték el figyelmét a cikk súlypontjában (még mértanilag is a közepén) álló sorok a taníkönvveknek, a személyi kultusz érdekét szolgáló hamisított, s írjujc ki: hazug szellemtelenségérol, s a gyerekek ebből Ifcöuetfcező hitetlenségéről, kiábrándultságáról és cinizmusáról. ö. Csontos Magda és a vasárnapi lapban hozzászóló Baricz Károlyné is a paragrafuséi!, korlátok és kalodák nem elegendő mennyiségben való alkalmazását tudják be a fegyelemlazulás, s a tanulók erkölcsi romlásának okául. Főként ebben nem értenek egyet Bóday Pállal és tartják hasznosnak —i —c cikikét. Nos, Bóday másban látja a problémák okát. A hazugságban, a képességektől független megkülönböztetés lélekromboló hatásában, az iskolában és más területeken is fellelhető ostobaságban és korlátoltságban. Ügy véli, hogy most KV értelmiségi határozata után, mint telies jogú állampolgár le is írhatja véleményét álcár az újságban is. Tehát semmi imást nem tesz, mint saját értelme és lelikismerete szerint őriködik f- Hatalma* vasércbányák épülnek a Ta igában A szibériai tajgában. a sztálinsz-abakai vasútvonal mentén, megkezdték több hatalmas vasércbánya építését. Az első bányában 1959ben indul meg a fejtés. Az ú1 ércbányák évente négy millió j tonna érc., szállítanak majd • a kuznyeoki kohóműveknek, I azon. hogy a szellemtelenséa ne térjen soha többé vissza. De uram bocsá' másként őrködik, mint ahogy azt ü. Csontos Magda paragrafusokból eszkábált, s némileg torzító szemüvegén át nézve tetszetős lenne és különbözik véleménye ö. Csontos Magdáétól. aki minden pedagógus és nagyon sok szülő nevében beszél. Nos. nem tudom, hogy a minden pedagógus és a nagyon sok szülő között nincs-e mégis néhány, aki az ifjúság igazságes'zményeinék, nemes céljainak megtépázott voltát, az iskola és az ifjúság más életterületének túlzottan delkorált Ikirakatát. és silány tartalmát okolná az ifjúság problémáiért. Mert azokat a 46—48-as éveket, amelyekről Baricz Károlyné beszél nem a mozik és szórakozó helyek előtt este látott gyerekek emléke teszt számunkra és magyar ifjúságj mozgalom számára örökké feledhetetlenné, hanem sokkal Inkább azok az események, amelyek a magyar Ifjúság egy nemzedékét örökre a szocializmus, az ember felemelése eszméiének harcosává kovácsolták. Pedig ezek az évek a főbb szabadság, B mégsem a mindenszabadság évei voltak, s bér az Ifjúsági mozgalmi avantgardizmus is ekkor virágzott. a kor, a Minsz és a Nékosz kora, hősi volt, Az Ifjúságot (s a felnőtteket is) értéke szerint szelektálta, nemes Jellemeket. hű vezetőket, áldozatkész közikatonákat: lelkesedést és nyugodt álmokat szült. Ezek az évek talán szolgáltatnak némi bizonyítékot arra, hogy nemcsak a paragrafusok és írásos engedélyek teremthetnek üdvözítő nevelési módszereket; ENNYIT A LÉNYEGRŐL. Lehet, hogy Bódal Pál nem pontosan így gondolta, de nem is az ő álláspontját akartam megvédeni, megvédi az magát. S végezetül még egy megjegyzést; „Bóday Pál — írja ö. Csontos Magda — kirohan a Rumjancev ügy című szovjet film bástyája mögül." A kirohan kifejezés talán nem lenne annyira nevetséges, ha riem éppen ö. Csontos Magda rohanna ki Bóday ellen, s ha nem ő próbálná vélt igazát valóban Igaa érvek híján kioktatással, ócsárlással. és kérdőmondatokkal körültámogatni. S nevetségessége mellett talán nem lenne anynyira érthetetlen sem ö. Csontos Magda hangvétele, ha a gondolattársítás a Rumjancev-ügy igaz problémája és Bóday Pál által csak mutatóban felsorolt néhány probléma között nem lenne mindennél kézenfekvőbb. BÁSTYÁJA MÖGÜL? Ha az elmúlt évek e kifejezést nem telítették volna a „leple alatt", „álcázva", „félrevezetve", „befurakodva" és társkifejezéseikkei egyetemben a politikai gyanúsítgatás mérgével — így is lehetne mondani. Mert Bóday Pál és sok más becsületes társadalmunkat az ostobaságoktól féltő értelmiségi és nem értelmiségi számára valóban bástyát jelent a Rumjancev ügy című film létrejötte. E film megszületése olyan légkört hirdet, amelyben az élet valóságai egészükben szemlélhet®!, az Igazi nehézségek és problémák ellen szót lehet emelni, nem a csinált, hanem a szocializmust építő társadalom valódi, belpolitikai hétköznapjainak legveszedelmesebb ellensége az ostobaság, aljasság és jellemtelenség ellen lehet harcolni. Olyan bástya ez a film, amelyen nem fognak már a kioktató, ócsárló, s a kirohanó kifejezések sem, akár ö. Csontos Magdától, akár erejüket az övénél még nagyobbnak vélő dorongolóktól is származnak. Nem fognak, mert e mögött a bástya mögött a többség és az Igazság, s a XX. kongreszszus óta az erő is áll; FEJÉR DÉNES cA Szeqtdi QttmzM Színház műsortervéhez Uelyes a színház igazgalón jának az a törekvése, hogy az új színiévad megkezdése előtt a műsortervet a nagy nyilvánosság elé bocsátja megvitatás céljából. Közönség nélkül nincs színház — ez régi igazság —, jó tehát, ha a közönség véleményt mondhat, és amennyire a színház eszmei és művészi elvei megengedik, a közönség jogosnak ítélt kívánságait is figyelembe veszi a műsorterv összeállításánál. Ez a helyes törekvés véleményem szerint akkor volna igazán gyümölcsöző, ha a színház Igazgatója az új színiévad műsortervét közvetlenül az előző színiévad befejezése után, még az új bérletezési felhívás és falragaszok megjelenése előtt közölné a nagy nyilvánossággal, a sajtó útján. A falragaszokor megjelent bérleti felhívásban szereplő darabokhoz képest máris változás tapasztalható. Míg a bérleti felhívásokban Anouilh — Szent Johannája és Sardeu -A szókimondó asszonyság* című darabja szerepel. A Délmagyarország augusztus 30-i számában megjelent Duka Antalné igazgató cikkében viszont Anouilh »Medea* című darabja szerepel, Sardeu •— Szókimondó aszszonyság-a pedig egyáltalán nincs feltüntetve. Egy új magyar darab beiktatására mindig jogosult a színház, de a klasszikus műsortervet már jó előre tisztázhatná. A műsorváltozás egyébként érthető és helyeselhető is. Shaw Szent Johannájával a színház méltó módon kapcsolódik be a nagy angol drámaíró jubileumi megemlékezésébe és ez fölöslegessé teszi még egy Szent Johannáról szóló darab bemutatását. Kérdés Sardeu -A szókimondó asszonyság* című darab helyett mit akar hozni a színház? Duka Antalné idézett cikkéből ez nem derül kl. Valószínű, hogy más prózai darabokat már nem akar bemutatni. A tervezett öt prózai bemutató közül csak egy a magyar. Véleményünk szerint helyesebb volna az eredetileg tervezett hat prózai bemutató, mégpedig úgy, hogy Háy darabja mellett még) egy magyar darabot iktatná be műsorába a színház. (A debreceni színház három új magyar darab bemutatóját tervezi.) Ez lehetne még egy új magyar dráma, vagy a magyar kritikai realisták művei közül valamelyik. (Tudomásunk szerint Vincze András szegedi író Juhász Gyuláról szóló drámájával komolyan foglalkozik a színház vezetősége. Ezzel a darabbal méltó módon vehetné ki a színház a részét az 1957-ben megrendezendő Juhász Gyula évfordulóból. Ö

rvendetes, hogy a színház igyekszik a világirodalom értőiéit bemutatni, véleményem szerint azonban ez a törekvés nem vezethet a magyar nemzeti értékek elhanyagolásához. Magyar dráma nélkül ugyanis nincs igazi nemzeti színjátszás sem. A műsorterv egyébként irodalmilag értékesnek és ugyanakkor a közönség érdeklődésére számottartónak ígérkezik. Seribe — »Egy pohár víz* című darabja igen jó kamaradarab, mivel azonban a nyáron a Madách Színház együttese — elhibázott módon — az újszegedi szabadtéri színpadon előadta, kérdés, hogy lesz-e elég közönsége. Megnézlk-e azok is, akik már látták? Véleményem szerint érdekes és tanulságos lehet a két előadást összehasonlítani, de nem biztos, hogy mindenki így gondolkozik. Tekintve, hogy a felszabadulás után a szegedi színháznak balettrészlege ls volt és a színház évente balettbemutatót ls tartott, felmerülhet az a kívánság is, nem tudna-e a színház a szrfniévadban legalább egyszer balettet is bemutatni. A budapesti Operaház balettkarát talán meg lehetne hívni néhány estére vendégszereplésre. Ez is még színesebbé tehetné a színház műsortervét. Nem tudom, a közönség igényli-e ezt valójában és van-e akadálya a színház, illetve az Operaház részérői a vendégszereplésnek. Shakespeare nagy tragédiái (a Rómeó és Júlia, Hamlet) közül a szegedi színház évek óta egyet se mutatott be. Nézetem szerint hoszszú éveken keresztül egy színház se nélkülözheti műsortervéből Shakespeare nagy tragédiáit. Ha az idén nem, de jövőre feltétlenül műsorába kell, hogy iktasson a színház egy Shakespeare tragédiát is. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy a színház minden kívánságnak nem tehet eleget, minden ízlést nem elégíthet ki. Lehet, hogy • Shakespeare-i tragédia bemutatásnak a személyi feltételei nincsenek teljes mértékben biztosítva. Ebben az esetben is azonban arra kellene törekednie a színház vezetőségének — ha valóban ez az eset áll fenn —, hogy ilyen tényezőik ne gátolják a színház művészi tervezését. lyíindent egybevetve, véle-? I ' ményem szerint a nemzeti jellegnek erősebben kellene érvényesülni a prózai darabok területén és ezt a jelleget nem szabadna kizárólag az operettel érvényre juttatni. Ismétlem, a jövőben a műsortervet jó volna még a bérleti felhívás előtt közölni a sajtóban és egy Shakespeare tragédiáit és egy balettet ls bemutatni. Kálmán László Mikrofonna! Moszkva uf-cáin Moszkva utcáin gyakran látni kezükben mikrofont tartó embereket; Az Egészségvédelmi Tudományos-Kutatóintézet munkatársai, akik rádió-mérőműszerekkel állapítják meg az utcai zaj erősségét. Hasonló méréseket végeztek már azokban a kerületeikiben, ahol tömeges lakóházépítkezések folynak. Moszkvában a gépkocsiknak, villamosoknak, trolibuszoknak, vasúti mozdonyok^ nak. folyami hajóknak már megtiltották, hogy hangjelzéseket adjanak. A tudósok most a városi zaj egyéb forrásait kutatják, hogy minél előbb felszámolhassák őket. Hogyan honosodott meg a bírálat Oroszlán király birodalmában Irta: JIRI MARÉK Az utóbbi időben egyes hangok Oroszlán birodalmában is mind határozottabban kezdték követelni, hogy tárják végre szélesre az ablakokat a bírálat elölt. Ez bizony kellemetlen dolog. Na, nem a bírálók számára — hiszen ezek rendszerint nem viselnek magas tisztségeket —, sok bajt hozhat azonban a bírálat a felelős funkcionáriusok fejére. Tárjuk szélesre a bírálat előtt az ablakokat? Próbáljuk meg, csak ... de ki legyen az, aki megkocogtatja ezeket az ablakokat,, amikor jön a bírálat? Érthető, hogy Oroszlán király nagy gondban volt. De lévén ő felvilágosult uralkodó, elrendelte, hogy e naptól kezdve a bírálat figyelembe veendő — amennyire a lehetőségek megengedik. A majmok, tekintettel arra, hogy jól tudnak kapaszkodni, menten felajánlották szolgálatukat. Visszautasításra találtak. A veréb is értesült a dologról és vállalta volna a feladatot, — de képzeljenek el egy verebet a bU rálát osztály élén1 Nem áll meg benne a sió, mindent széthordana. Márpedig az ügy tökéletes titoktartást kíván. A veréb egyébként termete miatt sem felelne meg erre a tisztségre. A bírálatok és panaszok felkutatásával kiválasztott teremtményeknek kell f oglalkozniok — határozta el Oroszlán király. Olyanoknak, akiknek tekintélyük van és jól feltalálják magukat minden helyzetben. Miután eként döntött, megalakította a különleges bizottságot, amelynek tagjai lettek: a tigris, a farhas és a róka. Lelkükre kötötte, hogy figyelmesen tanulmányozzák minden elégedetlenkedő és bíráló megjegyzéseit, megfelelő tanulságok levonása céljából. S miután alattvalói iránti szeretete és gondoskodása ily bölcs határozatban nyert kifejezést, Oroszlán király — mivelhogy éppen ebéd után volt — pihenésre tért. A tigris kiszemelt magának egy pontot, amelyet az állatok útba szoktak ejteni, amikor inni mennek. Várt, Érthető, hogy az állatok kezdetben tétováztak; később azonban elterjedt a hír, hogy szabad bátran bírálni, senkinek sem lehet bántódása. Elsőnek a zerge jelentkezett. — Csak bátran, drága hugocskám, — így a tigris. Ontsd ki a szívedet. Csak bátran és elvszerűen. Mondd hát, miről van sző? A zerge lassan nekibátorodott•, — Tetszik tudni. x x Azt akarom mondani, hogy a mi legelőnk nagyon messze van. Félnap a járás odáig. Kérdem én: hol itt a termelékenység? Kérelmeztünk már mindenfelé — hasztalan. Tessék mondani, nevezhető-e ez az eljárás a dolgozók iránti gondoskodásnak ? — Igazad van, tökéletesen igazad. A legelőig valóban nagy a távolság. Bizonyára azt indítványozod, hogy hozzuk közelebb. A közelben is van legelő, igaz. Csalshát látod, az a zebráké. Ha nektek adjuk, a zebrákat bántjuk meg. A zebrák viszont. ,1 de hiszen érted, nem? ... Ördög vigye el, nehéz ügy! Ám nyugodjatok meg. találok én valamilyen megoldást, A zerge előre is megköszönte a szívességet. S mi történt azután? Már beszélgetés közben egyre nőtt a tigris étvágya. Végül, mikor a zerge épp távozni készült, nem tudott tovább ellenállni: egyetlen ugrással rajta termett és.-. i — Mit tegyünk — nyalogatta ajkát a tigris. Cselekednünk kell, de csak amennyire a lehetőségek engedik. — Egyszóval — tessékelte be irodájába a farkas a félénk báránykát — egyszóval arra kérlek, minél aprólékosabban mondj el mindent. El sem képzeleg milyen nagy hordereje van a kérdések élére állításának. Csak így lehet igazságot szolgáltatni. Egyet se félj, elvégre minden közöttünk maradi Nagyon megörvendett a báránt/. A lehető legrészletesebben elsorolta az összes igazságtalanságokat, amelyek érték. Még rosszakaróit, ellenségeit is megnevezte: a róka, a hiúz, a tigris, a párduc. A farkast nem említette, gondolván megfontoltan, hogy még sem kell a dolgokat eltúlozni. A panaszokat hallva, a farkas könnyekig meghatódott. Hát nem szomorú? Milyen szép bárányka és mennyi az ellensége! Fehér, bársonyos. S milyen puha lehet a húsa! Hát nem égbekiáltó, hogy szegény örölt rettegésben éljen? — kérdi magában a farkas. Őszinte részvéttel a hangjában így bíztatta a bárányt: — Igazad van, kedvesem. Nem élet az ilyen. Azonban bízzál bennem. Megkeresem én az orvoslás módját. Megtalálta. Saját fogúlag tépte szét, saját torltúlag nyelte el a bárány földi maradványait, hogy megszabaduljon szegény a sok bajtól, rettegéstől. Közben a róka először a házinyulak küldöttségét fogadta, amely az erdei nyulahat panaszolta be, majd a tyúkok delegációjával tárgyalt. Készséges jóindulattal állt szóba minden látogatójával, még a ravaszságát is palástolta, nehogy elbátortalanítsa azokat, akik őt akarnák bírálni. Sőt, őszinte önbirálatot gyakorolt. Nyíltan beismerte, távol áll még attól, hogy alaposan ismerné a ketrecek életét. Ünnepélyesen megfogadta, hogy tanulmányozni fogja a kérdést a maga bonyolultságában. Ennek érdekében a terepre, a helyszínre is kiszáll. Nem telt bele sok idő, s a róka három kjlót hízott. Egy szép napon Oroszlán királynak eszébe jutott a bírálat ügye és jelenléstételre magához rendelte megbízottjaik — Nos, mi az eredmény? Hcr* gyan dolgoztok? — Kollektíven — válaszolták kórusban a kérdezettek, — Ennek nagyon örvendek -s derült fel Oroszlán ábrázata. -4 Es a panaszok? — Intézzük, intézgetfük — mondja a tigris, miközben minti egy véletlenül megnyalta OroszIán talpát. — Töméntelen sok a panaszt sóhajt a róka égnek fordított te* kíntcttel. — Néha még azt sem tudjuk, mit válaszoljunk. — Ez a helyzet — helyeselt <1 farkas. — De mi megtesszük, ami tőlünk telik. ®— Csak ennyit akartam — mos rog elégedetten Oroszlán. — De mondjátok csak, valt olyan, aki másodszor is panasszal fordult volna hozzátok? — Egyetlen egy sem — válás szoltált egyszerre mindhárman! mert ez volt a színtiszta igazság: — Brávó — dicsérte őket Oroszlán. ' — Csak így tovább! Halló — fordult titkára, a nagytudású kócsag felé — írja meg kérem a következő határozatot, írja kérem: Széleskörű eszmecscs re és tüzetes ellenőrzés után örömmel állapítjuk meg, bogy a panaszok elintézésére létesített különleges osztály áldásos műIwdést folytat. Létrehozásával cls évű/hetetlen tettet cselekedtünk, — De mondjátok csak — jutott eszébe valami — nincs szüksé, gélek segítségre, új káderekre? — Nincs, felség — válaszolt sietve a tigris. — Legalább is én nem érzem hiányát, mert ügyes bár, ha kell, családom is segít. S lévén ezúttal is ebéd után, Oroszlán király visszavonult pihenni. Elalvás előtt elégedetten morogta: — Igazságos uralkodó vagyok, Senki sem tagadhatja, hogy gondoskodom alattvalóimról, ameny, nyire csalt erőmből telik ., • Fordította: K. Aa