Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

OEl*MGT!$R ORSZÁG Vasárnap, 1956. augusztus Ifi* Mi történt q külpolitikában ? Sepüov beszéde nyitva hagyta a tárgyalások további lehetőségét — állapították meg amerikai részről Szombaton délután, röviddel 16 óra elótt Ismét — ezúttal már negyedszer — összeültek a londoni értekezleten részvevő küldöttségek és folytatták tanácskozásaikat. Az ülés 17 óra 55 perckor fejeződött be. Az értekezlet hétfőn délután folytatja mun­káját* A londoni értekezlet pénteki ülésének legjelentősebb eseménye Sepilov szovjet külügyminiszter negyvenperces beszéde volt. Az értekezlet részvevői azt várták, hogy a szovjet külügyminiszter felszólalása során megjegyzéseket fűz majd Dulles négypontos javaslatálhoz. Sepilov azonban nem foglalkozott az amerikai külügyminisz­ter indítványával, hanem javasolta, hogy Anglia, az Egyesült Államok, Franciaor­szág, a Szovjetunió, Egyiptom és India kép­viselőinek részvételévei előkészítő bizottság alakuljon egy széleskörű nemzetközi kon­ferencia összehívása érdekében. Nem ér­tett egyet a három nyugati hatalom au­gusztus 7-i, arra vonatkozó javaslatával, hogy a Szuezi-csatorna igazgatása egy nem­zetközi hatóság feladata legyen. Vélemé­nye szerint ez az álláspont ellentétes az ENSZ és a nemzetközi jog alapelveivel és nem más, mint a régi Szuezi-csatorna Tár­saság, új tégtábla alatt történő megalapí­tása. Beézéde befejezésekor Sepilov hang­súlyozta, hogy megvan a lehetősége a szu­ezi kérdés békés, tárgyalások útján történő megoldásának és annak a véleményének adott kifejezést, hogy a konferencia vala­mennyi részvevője erre törekszik* Az angol Yorkshire Post című lap szombati számában hosszasan foglalkozik Sepilov beszédével. — „A szovjet külügy­miniszter által kifejtett célkitűzések az első pillantásra alig különböznek a nyu­gatiak célkitűzéseitől — állapítja meg a lap — és úgy látszik, Sepilov megérti, hogy milyen fontos érdekek fűződnek a csatorna hajózásának szabadságához". A lap szerint a lényegbevágó különbség a három nyugati hatalom és a Szovjetunió közeit nem is a célkitűzésekben, hanem a célkitűzés meg­valósítását szolgáló intézmények kérdésé­ben van. Az értekezleten legalább néhány lépés­nyivel előbbre kellene jutni" — írja befe­jezésül a Yorkshire Post — mert vélemé­nye szerint ha összetűzésre kerülne sor a Szuezi-csatorna ügyében, akkor ez az ösz­szetűzés „nem maradna helyi jellegű"* A Journal de Geneve című svájci újság azt a véleményét hangoztatja, hogy „az általános benyomás szerint a feszültség enyhült, Nasszer békülékenyebbnek bizo­nyul, mint ahogy kezdetben gondolni lehe­tett". A londoni értekezlet pénteki ülésén felszólalt Pineau francia külügyminiszter is, aki kifejtette: egyetért az amerikai ja­vaslattal és indítványozta, hogy Egyiptom a csatorna igazgatását ruházza át a terve­zett új nemzetközi hatóságra, amely Egyip­tom és a csatornát leginkább igénybevevő országok képviselőiből állna és kapcsolatai lennének az Egyesült Nemzetek Szerveze­tével is. Az új nemzeközi hatáság — mint Pineau mondotta — a bevételből szár­mazó nyereséget a Szuezi-csatorna Társa­ság kártérítésére használná fel és hasznáé­lati díjat fizetne Egyiptom kormányának. 12 év után a csatorna bevételei már teljes egészében Egyiptomot illetik meg. Beszéde befejezésekor — mintegy fe­nyegetésül — Pineau hangsúlyozta, hogy sok lehetőség van a londoni értekezlet ha­tározatainak elfogadtatására, ha azt Nasszer nem volna hajlandó magáévá tenni. Az Associated Press amerikai hírügy­nökség értesülései szerint egyiptomi hiva­talos személyiségek elvetik a Szuezi-csator­nára vonatkozó nyugati terveket Kairóban — állapítja meg a hírügynökség — Dulles tervét nem tartják elfogadhatónaSc Egyip­tom számára. Az egyiptomi kormány első­sorban a nemzetközi ellenőrző szerv léte­sítésére vonatkozó javaslatot kifogásolja. A londoni értekezlet további előreha­ladását kedvezően befolyásolják az egyes küldöttségek vezetői közötti megbeszélések és találkozások. Különösen élénk tevékeny­séget fejt ki Ali Szabri repülőtábornok, Nasszer elnök politikai tanácsadója, aki nem hivatalos minőségben megfigyelőként tartózkodik az angol fővárosban. Pénteken háromórás megbeszélést tartott Krisna Menőn államminisztsrrel, az indiai küldött­ség vezetőjével. E megbeszélés során Me­nőn kifejtette az indiai álláspontot Dulles javaslatával kapcsolatban. Sepilov pénteken ebéden látta vendégül az iráni, a pakisz­táni, a ceyloni és az etiópiai küldöttségek vezetőjét, ezt követően pedig Ali Szabrival, az egyiptomi kormány megfigyelőjével ta­nácskozott. Tegnap délben a szovjet kül­ügyminiszter Dulles-szal folytatott megbe­széléseket, A Német Kommunista Párt betiltásának nemzetközi visszhangja MOSZKVA: A szovjet lapok hírma­gyarázatokat fűznek a nyu­gatnémet alkotmányjogi bí­róságnak a Német Kommu­nista Párt betiltásáról hozott határozatához. Mihajlov, a Pravda berlini tudósítója ismerteti azt a helyzetet, amelyben a bonni hatóságok ehhez a lépéshez folyamodtak, és beszámol a Német Kommunista Párt el­len indított megtorló intéz­kedésekről. Ezek a megtorló intézkedé­sek — állapítja meg Mihaj­lov — felháborodással töltik el a dolgozókat országszerte A Német Kommunista Párt­tal szembeni önkényes in­tézkedést újabb lépésnek te­kintik Nyugat-Németorszag militarizálása és fasizálása felé. A nyugatnémet monopolis­ták és militaristák kedvére hozott karlsruhei határozat — folytatja a tudósító — el­lentmond a német nép lét­érdekeinek és arról tanúsko dik, hogy a nyugatnémet ha­tóságok Hitler nyomdokain haladnak. LONDON: A Manchester Guardian szombat reggel számában kü­lön cikket szentel a karls­ruhei alkotmányjogi bíróság döntésének, amellyel törvé­nyen kívül helyezi a Német Kommunista Pártot. Az angol lap azt a véle­ményét fejezi ki, hogy a Né­met Kommunista Párt elleni intézkedés „Adenauer kelet­németországi vetélytársai­nak malmára hajtja a vizet" A lap szerint az ő „hasznuk" ebből nyilvánvalóan sokkal nagyobb lesz, mint „az a po­litikai előny, amely ebből az intézkedésből a bonni kor­mány javára származhat", BELGRÁD: A szombati jugoszláv la­pok foglalkoznak a karls­ruhei bíróság döntésével, amelv betiltotta a Német Kommunista Párt működé­sét. A Borba ezzel kapcsolat­ban a többi között ezeket ír­ja: Pénteken befejeződött a második világháború óta Né­metországban megrendezett legnagyobb politikai per. amely 56 napig tartott, s több mint másfélmillió márkába került, és amelynek jegyző­könyvei körülbelül 4.500 gé­pelt oldalt tettek ki. A jegy­zőkönyvben szereplő szemé­lyek — ügyvédek, politiku­sok és képviselők — száma meghaladta a 150-et. Ez a per, amely semmi­képpen sem kerül be arany­betűkkel a német nép törté­netébe, nem ér azonban vé­get a karlsruhei bíróság dön­tésével. Minthogy politikai perről van szó, tulajdonkép­pen csak most kezdődik — az utcákon, a politikában, a pártok közötti vitában, gyá­rakban és bányákban. Erről még hosszú időn át fognak beszélni és lesznek még vád­lói, valamint vádlottal. Eb­ben a perben a német mun­kásosztályé a döntő szó. A Földművelésügyi Min szienum a tsz-mozgalom fejlesztéséről A teremlőszövetkezeti moz­galom fejlesztésének idei első féléves eredményei arról ta­núskodnak, hogy az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok közül mind többen választják a szövetkezeti gaz­dálkodás útját. Erre mutat­nak a termelőszövetkezeti mozgalom idei eredményei: 1955 első felében 101 ter­melőszövetkezet alakult, 55 mezőgazdasági termelőszö­vetkezet és 46 termelőszö­vetkezeti csoport, összesen 25.536 belépővel nö­vekedett a tsz-tagok száma s 60.907 holddal a közösen mű­velt terület. Ezzel szemben az idén január elsejétől jú­nius 30-ig 327 termelőszövet­kezet alakult s ebből 264 a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet és 63 a termelőszö­vetkezeti csoport, összesen mintegy 55 ezer belépővel és 220 ezer holddal emelkedett a tsz-tagok száma, illetve a szövetkezet által művelt te­rület. Az ez évi június 30-i állapot szerint az országban összesen 4863 termelőszövet­kezetben és termelőszövetke­zeti csoportban 343.394 tag kétmillió 479 ezer hold föl­dön folytat nagyüzemi gaz­dálkodást. A Központi Vezetőség jú­liusi határozatai megszilárdí­tották a termelőszövetkeze­tek helyzetét. A Központi Vezetőség ismételten megál­lapította, hogy szilárdan haladunk tovább a mezőgazdaság szocialista átszervezése útján, A termelőszövetkezeteik gaz­dasági megerősödése, politi­kai és szervezeti megszilár­dulása azonban nem jár együtt a tsz-ek számszerű megerősödésével, a tsz-moz­galom még nagyobb arányú fejlődésével. A második ne­gyedévben a tsz-ekbe belépő tagok száma és a bevitt föld­terület erősen csökkent. Jú­liusban összesen mintegy ezerháromszáz belépő, 4300 holddal növelte a tsz-tagok számát, illetve a termelőszö­vetkezeti földterületek nagy­ságát* • i Tavaly ugyanebben a hő­napban jóval több volt a belépő, lényegesen nagyobb volt a számszerű fejlődés. A termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének a gazdasági, politikai előfelté­telei kedvezőek. A termelő­szövetkezeti mozgalom min­den harcosa dolgozzon azért, hogy az elkövetkező hetek­ben minél több egyénileg dolgozó paraszt válassza a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás útját. Németország Kommunista Pártja megmarad! Nyugat-Németországban két nap óta kommunistának len­ni: bűn. A népért kommu­nista módra élni, harcolni: vétek. A német nép cs a „vi­lág békéjéért, a fegyverke­zési hajsza ellen fellépni: büntetendő cselekmény. Németország Kommunista Pártját betiltották. Betiltot­ták azt a pártot, amelynek megalakuíáaa óta mártírok jelzik a történetét. Azt a pár­tot, amely Róza Luxembur­got és Kari Liebknechtet adta a világnak. Azt a pártot, amelynek élén a nemzetközi munkásmozgalom olyan ki­emelkedő harcosa adta életét hazájáért cs a világ proleta­riátusának győzelméért, mint Ernst Thaltu&nn. Marx cs Engels szülőföld­jén ismét féktelen terrorral csapnak le a munkásokra és a munkások pártjára. A né­met reakció újtól bebizo­nyítja engesztelhetetlen gyű­löletét a dolgozókkai szem­ben. Bebizonyítja, hogy a hit­leri martalócok nyomdokain halad. Huszonhárom évvel ezelőtt Hitlerek már megkísérelték, hogy a párt betiltásával, kommunisták tízezreinek le­gyilkolásával elfojtsák a né­met nép legjobbjainak har­cát. A német kommunisták azonban — támogatva a nem­zetközi munkásmozgalomtól — amikor Európa nagy része és Észak-Afrika a nácik lába előtt hevert, amikor a japán fasiszták végigdúiták Dcl­Azsiát, akkor is harcoltak és szembeszálltak a fasiszta fe­nevadakkal. S Németország Kommunista Pártja — bár óriási veszteséget szenvedett — fentmaradt. Hol vannak viszont a Hitlerek, Gőringek, Göbbelsek? A végső eredmény mosf sem lehet kétséges. Németorn szág Kommunista Pártját tör-* vényellenesen be lehet til-s tani, megsemmisíteni azon­ban sohasem sikerül. A be­börtönzött, elesett kommu­nista harcosok helyére újak állnak. Az üldözötteket pedig az egész német nép rejtegeti majd. Németország Kommu­nista Pártja nagy és hatal­mas lesz akkor is, amikor Adesiauerék már rég nem lesznek, Német elvtársainkra nehée napok, sőt talán nehéz évek is várnak. Hitler utódai nem válogatósak az eszközökben, Az üldözött, az illegalitás ne­hézségeivel küszködő elvtár­sainkra óriási felelősség há­rul. Rájuk vár. hogy irápy­mu tatásuk kai, hősi példájuk­kai cgységwHté kovácsolják a német népet, Adenauerek, a Kruppok háborús politikája ellen. Németország Kommunista Pártjának betiltása figyel­meztetés: Hitler utódai el­szánták magukat az átkos náci örökség folytatására. El­szánták magukat a világ bé­kéje, szabadságunk, függet­lenségünk elleni merényletre. Mi is szánjuk el tehát ma­gunkat a harcra Hitler utó­dai ellen. Még nagyobb erő­vel, elszántsággal küzdjünk hazánk biztonsága, szabadsá­ga, függetlensége védelmé­ben. Merítsünk erőt a német elvtársak hősi helytállásából és buzdítsa harcunk őket is kitartásra. A közös harc le­foghatja Adenauerék bűnös kezét és minél elszántabb lesz ez a küzdelem, annál erő­sebbnek, annál nagyobbnak marad meg Németország Kommunista Pártja. Keleti Ferenc, a Magyar Népköztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete augusztus 17-én átnyújtotta megbízólevelét Mihail Sadoveanunak, a Ro­mán Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnöksége el­nökhelyettesének. • A Magyar Népköztársaság csatlakozott az életnek a tengeren való oltalmáról 1948, június 10-én Londonban meg­kötött nemzetközi egyez­ményhez. Az erről szóló ok­iratot a Magyar Népköztár­saság londoni követsége au­gusztus 15-én helyezte letét­be az angol külügyminiszté­riumban. • Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára csütörtökön vizsgálatot rendelt el a Ne­I gebi-riva tagban történt me­rényleteik miatt, amelyben összesen 4 izraeli vesztette életét és 13-an megsebesül­tek, • Az egyiptomi kormány szombaton megcáfolta azt a nyugati hírügynökségek ál­tal terjesztett hírt, hogy Egyiptom közvetítésre kérte volna fel Irakot a szuezi kér­désben, • Szasztroamidzsozso indo­néz miniszterelnök augusztus 15-én az indonéz parlament­ben kijelentette: a kormány meggyengítésére irányulnak azok a valótlan híresztelések, hogy Abdullah Gani külügy­miniszter — aki most a lon­doni értekezleten Indonéziát képviseli — korrupciós ügybe keveredett. NEMZETKÖZI SZEMLE A londoni értekezlet A "huszonkettő- tanácsko­zása a szuezi-kérdésről csü­törtökön megkezdődött. így nevezik Nyugaton a részvevő államok száma után az an­gol—francia—amerikai kez­deményezésre Londonban összehívott értekezletet. Le­hetséges, hogy a fenti macs­kakörmök közé tett titulussal a nyugati sajtó ezúttal is csu­pán a hagyományos rövidí­tés! szenvedélyének hódol, mégis a "huszonkettő" elne­vezés akaratlanul is arra em­lékeztet, hogy a londoni Lan­chester-House tanácstermé­ből hiányzik további 22, a Szuezi-csatorna használatá­ban közvetlenül érdekelt ál­lam képviselője. S nincs je­len a tárgyaló asztalnál a leg­főbb érdekelt fél — Egyip­tom. „ Az értekezletet kezdemé­nyező angol, francia és ame­rikai kormány igyekezett a saját szájaize szerint össze­állítani a meghívandó orszá­gok listáját. Nem hívtak meg számos olyan országot — kö­zöttük Magyarországot —, amelyeknek nemzetközi szer­ződéseken alapuló jogigényük van a részvételre és nem von­ták be az elsősorban érdekelt Egyiptomot az értekezlet elő­készítésébe. Köztudomású, hogy a tár­gyalást még a gyarmatosítás diplomáciájának történetében is párját ritkító kardcsörte­tés előzte meg. Az Egyiptom­ra zúduló rágalmak és fenye­getések özönének, a harcias nyilatkozatoknak és a nyílt erőszakra felhívó sajtókam­pánynak a Kelet felé irányuló hadihajók és nehézbombázók szolgáltattak drámai hátte­ret. A londoni értekezletet meg­előző héten azonban már vi­lágossá vált, hogy a gazda­sági és politikai nyomásnak, a zsarolásnak és a katonai fenyegetésnek ez a kombinált hadművelete összeroppan, és az Egyiptom elleni perből — amelyről Pineau beszélt — nem lesz semmi. Az első tárgyalási napok után még túlságosan korai lenne jóslatokba bocsátkozni az értekezlet végkifejlődését illetően. Annyit azonban máris látni lehet, hegy az an­gol és francia hivatalos kö­rök harciassága kezd alább­hagyni. a kedélyek lassan le­csillapodnak és az ülésterem­ben felülkerekedik a józan álláspont. A küldöttek nyu­godtan, meggondoltan, gya­korlati érvekkel folytatják az eszmecserét. Milyen tényezőknek tulaj­donítható, hogy a páratlanul rossz előjáték után a londoni tárgyalások most mégis ked­vező irányba fordulnak? Hogy csak a legfontosabba­kat emeljük kl: Egyiptom álita és állhatta a sarat, mert nem ő, hanem a kardcsörte­tők szigetelődtek el. Bátor függetlenségi harcát az arab világ teljes szolidaritása tá­mogatta és Egyiptom népe napról napra érezhette a bandungi hatalmak és a szo­cialista tábor országainak ro­konszenvét, erkölcsi-politikai támogatását. „ Másodszor: Éppen a fenti­ekre, valamint az amerikai közhangulatra való tekintet­tel az elnökválasztás évében Anglia és Franciaország nem számithatott az Egyesült Ál­lamok katonai támogatására. Emellett az amerikai diplo­mácia az általános imperia­lista érdekközösségen túl cseppet sem tartja szívügyé­nek Anglia közel-keleti had­állásainak erősítését, sőt re­méli, bogv az angol poziciók megrendülését majd az ame­rikai olajkonzorciumok javá­ra kamatoztathatja, végül is. miközben a Szovjetunió egyértelműen támogatta Egyiptom jogos nemzeti kö­veteléseit, ugyanalikor a szu­ezi válság kirobbanásától kezdve rendkívül pozitív, mérséklő szerepet játszott és ez a szerepe különösen szem­betűnő most. a londoni érte­kezlet munkájában. Történt-e előrehaladás a tárgyaiások első liárom nap­ján? A nyugati hatalmak ál­láspontjában bizonyos fejlő­dést mutat az a tény, hogy az értekezleten nyíltan már fel sem vetették a felszámolt Szuezi-csatorna Társaság helyreállításának kérdését. Ez mindenesetre bizonyos alapot nyúlt az ellentétes ál­láspontok további közeledésé­re. Másfelől azonban tovább­ra is szorgalmazzák, hogy hozzanak létre egy "nemzet­közi szervet" a Szuezi-csa­torna irányítására, Azaz ke­rülő úton ismét kétségbe von­ják azt az elvitathatatlan tényt hogy a Szuezi-csatorna Egyiptom szerves és elidmre­níthetetlcn része. Ez líiabb kísérlet arra. hogy a csator­nát kivonják Egyiptom szu­verénitása alél és új köntös­be ö'töztetvc ugyan, de lé­nyegében a volt Rzuezi-esa­foroa Társaságot csempész­szék vissza. Az eddezj tárgya'é "okból ls látnivaló, hogy a kibonta­kozás csakis az egyiptomi ól­JScnont — amelyet sok or­szág támogat — figyelembe vételével történhet. Eszerint az egyiptomi nép a Szuezi­csatornát saját, elidegeníthe­tetlen tulajdonának tekinti, szavatolja azonban az 1888-as konstantinápolyi konvenció­nak megfelelően a csatorna használatának teljes szabad­ságát. Egyiptom kész az ENSZ keretében összehívan­dó nemzetközi értekezleten megvitatni a Szuezi-csatorna jövőjét, ha ezen az értekezle­ten részt vesznek az összes érdekelt, s a csatornát hasz­náló országok képviselői. Egyiptom elfogadható-ok tartja, hogy a szabad hajó­zást nemzetközileg garantál­ják. Sepilov elvtárs, a Szov­jetunió képviselője ennek az álláspontnak szem előtt tar­tásával tette meg javaslatait. Az első nyugati visszhangok­ból arra lehet következtetni, hegy a nyugati hata'mc.k ki­indulási alánnak tekintik a szovjet javastetot. A most fo'vő londoni érte­kezlet nem é-b.et el végleges megoldást a Szuezi-csatorna figvében. a hLányos kénvise­let és Fgvintom távolmara­dása miatt,. He, azonban a Jó­zan rrtegíonto'ás továbbra ls uralkodó vonása marad en­nek a konferenciának akkor a mostani tanácskozás hidat verhet a végleges és minden érdekelt felet kielégítő ren­dezéshez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom