Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-14 / 191. szám

OELMQGYORORSZflG Mi történt q külpolitikában ? Egyiptom nem vesz részt a londoni értekezleten Kedd, 1956, augusztus 14. Azt követően, hogy Görögország kormá­nya szombaton közölte, nem küldi el kép­viselőit a londoni értekezletre, az egész vi­lág érdeklődéssel várta, hogyan dönt Nasz­szer egyiptomi elnök a londoni értekezletre való angol meghívással kapcsolatban. Va­sárnap délután, közel más félórás sajtóér­tekezletén Nasszer elnök bejelentette, hogy Egyiptom kormánya nem fogadhatja el a londoni értekezletre szóló meghívást, mivel a tervezett értekezletnek semmiféle foga sincs az Egyiptom hatáskörét illető, vagy érintő kérdések megvitatására. „Tekintet­tel azonban arra, hogy az egyiptomi kor­mány —. mondotta Nasszer elnök — hive az ENSZ alapolcmánvának, továbbá a ban­dungi értekezlet határozatainak, hajlandó az 1888-as konstantinápolyi egyezmény alá­íróinál összehívni egy értekezletet, amelyen részt vennének azoknak a nemzeteknek a képviselői is, anu>lyeltnek hajói áthaladnak a S rueri-eta tornán." Vasárnap esti rádióbeszédében Nasszer elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt már azon a ponton volt, hogy bejelenti: hajlandó elmenni Londonba és részt venni az augusztus 16-i értekezleten, bizonyíté­kául annak, mennyire ragaszkodik Egyip­tom a világbeikéhez éts a nemzetközi kér­dések békés úton történő rendezésének el­véhez. — „Később — jelentette ki az egyip­tomi elnök — főleg Eden beszéde után — rájöttem, hogy ennek az értekezletnek a célja az egyiptomi nép megalázása, hogy diktátumot kényszerítsenek rá a gazdasági nyomás és a katonai fenyegetések eszközé­vel." A londoni értekezletre meghívott 24 or­szág közül tehát Görögország és Egyiptom utasította vissza az angolok meghívását. Várható volt — írja a Borba című jugo­szláv lap —, hogy Egyiptom nem vess részt az értekezleten, mert nehezen lehetett volna elképzelni, hogy egy szuverén állam bele­egyezhet abba, hogy egy megrendezett ér­tekezleten való részvételével önként vállal­ja a vádlott szerepét". And Görögország távolmaradását illeti, Itt nemcsak arról van szó, hogy a görög kormány nem ért egyet az Egyiptommal szemben elfoglalt nyugati állásfoglalással, hanem legfőképpen arról, hogy a ciprusi kérdésben felmerült angol—görög ellenté­tek annyira elmérgesítették Görögország és Anglia viszonyát, hogy a görög kormány ezúton is kifejezésre kívánja juttatni: egy­általán nem kíván olyan értekezleten részt­venni, amelyen az angol kormány képvise­lője is megjelenik. Ami a nyugati sajtónak az egyiptomi ese­ményekkel kapcsolatos állásfoglalását illeti, megállapítható, hogy az angol és a francia lapok legtöbbje lényegesen enyhébb han­got használ már, mint néhány nappal ez­előtt. A vasárnapi angol lapok határozottan leszögezik, hogy Anglia semmilyen érvvel nem tudja megindokolni az erószaikos be­avatkozást Egyiptom ellen s a katonai akció különben sem tudná megoldani a szuezi kérdést. A People című angol lap a fején találta a szöget, amikor a következőket írja: „Lőni, vagy nem lőni, ez itt a kérdés. De vajon van-e egyetlen olyan őrült, aki Egyiptom ellen akarná fordítani az ágyúkat? Ha csak egyetlen lőrést merészelnénk leadni, az egész világ — talán az egyetlen Franciaor­szágot kivéve — lámadónak bélyegezne bennünket s olyan háborút indítanánk, amit sohasem tudnán'k indokolni. Eden ezt jól tudja. Az értekezletre meghívott nemr­zetek közül legalább féltucat hangoztatni fogja, hogy nincs illetékessége és hogy az ügyet az ENSZ elé kell vinni, Ezt nem utasíthatjuk vissza. De nevetségessé tesszük magunkat a Közép-Kelet szemében, ha egész handabandázásunk ENSZ-vitával vég­ződik ma)d"i A Szovjetunió Minisztertanácsának dön­tése szerint az augusztus 16-1 londoni érte­kezleten résztvevő szovjet küldöttséget Se­pilov külügyminiszter vezeti. A küldöttség tagjai V. Sz. Szcmjonov, és G. T. Zajeev. Az Associated Press amerikai hírügynök­ség jelentése szerint Eisenhower, az Egye­sült Államok elnöke vasárnap délben ösz­szeült külpolitikai és katonai tanácsadóival és megvitatta a szuezi helyzetet; kérte a két párt támogatását az Egyesült Államoknak Egyiptommal kapcsolatban követendő poli­tikájához. Valószínű, hogy a londoni értekezletet zárt ajtók mögött rendezik és előrelátható­lag 10 napig tart majd; ,.^i .,,.. Kérdések és feleletek Nasszer vasárnapi sajtóértekezletén ' Párizs: Az AFP a kairói rádió alapján közli azokat a kérdéseket, amelyeket vasár­nap délután Nasszer elnök­sajtóértekezletén feltettek és a köztársasági elnök vála­szolt a kérdésekre. Alább -köziünk néhány kérdést és választ: — Kapott-e ön szovjet ajánlatot az asszuáni duz­zasztógát megépítésére? — Igen, de a duzzrssztógá­tat a volt csatorna-társaság jövedelméből tervezzük meg­építeni. A társaság a múlt évben tizenhat millió font tiszta jövedelmet könyvelt el, amelyből 5.5 milliót a tisztvi­selőknek fizettek ki, a többi a részvényeseké lett. A jövő­ben ez a jövedelem nem pa­loták építésére fog szolgálni. A bevételt az egyiptomi nép rendelkezésére fogjuk bocsá­tani, amely igen alacsony színvonalon él. A lakosság rohamosan növekszik és meg­állapítottuk, hogy ha nem ho­zunk sürgős intézkedéseket, az élet elviselhetetlenné vá­lik népünk számára — Miért nem tájékoztatta az érdekelt hatalmakat a csa­torna-társaság államosítására irányuló szándékáról? — Azért, mert megtudtuk, hogy összeesküvés folyik a társaság koncessziójának meghosszabbítására és nem akartuk, hogy erős nyomást gyakoroljanak ránk. _ Szándékozik-e más egyiptomi társaságokat és az arab olajtársaságokat ls álla­mosítani? — Sohasem gondoltam ar­ra hogy államosítsunk más egyiptomi társaságot ls. Ami az arab olajtársaságokat ille­ti, ez nem tartozik rám. Egylntom határozottan a más országok ügyeibe való be nem avatkozás elve mellott van. — Igaz-e. hogy az arab ál­lamok arra készülnek, hogy lerombolják a területükön lé­vő és a Nyugathoz tartózó olajvezetékeket cs repülőteri berendezéseket? — Ez plyan kérdés, amely nem rajtam múlik és csakis az arab nóppket illeti. — Elfogadná-e. hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­te garantálja a hajózás sza­badságát a Szuczl-csa tor­nán? — A legfontosabb az, hogy az egyiptomi kormány és nép maga garantálja a hajózás szabadságát. — Az ön véleménye sze­rint a csatorna-társaság jö­vedelme elegendő-e ipari és más terveinek megvalósításá­ra? — Igen. Nem áll szándé­kunkban felemelni az átkelé­si illetéket. Ezenkívül ki akarjuk mélyíteni a csator­nát, hogy a legnagyobb olaj­tartályhajók is átkelhessenek rft jtö. — Tekintettel az Egyiptom ellen megtett katonai előké­születekre, miért nem for­dul panasszal a Biztonsági Tanácshoz? — Mi csak saját magunk­tól függünk. Egyébként még mindig van időnk arra, hogy a Biztonsági Tanácshoz for­duljunk. — ön azt mondja, högy kormánya garantálja a hajó­zás szabadságát. De mi tör­ténnék, ha a kormányát egy másik váltaná fel? — Soha nem mondtam, hogy ellenzem a hajózás sza­badságának nemzetközi ga­rantálását. Mindamellett el­lene vagyok a kollektív im­perializmusnak. — Azt mondják, hogy ön diktátor. Mi a véleménye er­ről az állításról? — Mondtak már ennél többet is rólam. Nemrégiben a modern Egyiptom fáraójá­nak tituláltak. A diktátor szót minden esetben csak akkor lehet egy emberre rá­mondani, amikor az egy né­pet, annak akarata ellen kormányoz. Önök maguk lát­hatják, hogy népem érzelmei ós legőszintébb törekvései el­lenére járok-e el, vagv sem. —- Mikor határozta ej, hogv államosítja a Szuezi­csatorna Társaságot? — Két és fél évvel ezelőtt már tervbe vettük ezt a lehe­tőséget, végleges elhatározá­sunkat azonban csak azután hoztuk meg, hogy angol­amerikai részről elutasítot­ták az asszuáni gát megépí­tésében való segítséget. Ek­kor megértettük, összeeskü­vést szőnek ellenünk, hogy megtartsanak bennünket nyomorunkban. Kénytelenek voltunk tehát gyorsan csele­kedni, hogy anyagi erőforrá­sokat és ragyogó jövőt bizto­sítsunk az egyiptomi nép­nek. Tekintettel arra. hogv mind Sepilov 6zovjet külügymi­niszter, mind Sigemicu japán külügyminiszter Londonba utazik, hogy a szovjet illat­ve japán küldöttség élén részt vegyen a Szuezi-csatornával kapcsolatos értekezleten, a Moszkvában folyó szovjet— japán megbeszéléseket félbe­szakították. A megbeszélése­ket a londoni értekezlet után folytatják, • A belgiumi marcinelleí bá­nyában nagy nehézségekbe ütköznek a mentési munká­latok. A londoni rádió tudó­sítója beszámol arról, hogy egy mentőosztagnak vasárnap ezer méterrel a fald alatt si­került 50 méternyire behatol­ni abba a tárnába, ahol a még lent levő 259 bányász felte­hetően bennrekedt. Egy lezu­hant zikla azonban útját állta a további előrehaladás­nak. A bánya igazgatóságának jelentése szerint még mindig van remény a bányászok egy részéneik megmentésére. Pártélet Pártmegbízatás a selejf csökkentéséért Élénkül a pártélet és n pártmunka és ez kedvezően érezteti hatását a politiká­ban, s a termelésben is. Ma­napság már nemcsak messzi előre néznek a pártmunká­sok, hanem kiterjed figyel­mük a napi munkára és az emberek ügyes-bajos dolgai­ra is, s ahol így történik, ott kedvező változások vannalc folyamatban minden vonat­kozásban. A Szegedi Vasöntöde párt­szervezete is megérezte, hogy elevenebb és gyor­sabban ható pártmunkára van szükség, s ezért sokat foglalkozott azzal, hogy el­ső lépésként kiszélesítse a pártszervezet tevékenysé­gét, — tagjain keresztül. Mint Lambert elvtárs, a ve­zetőség tagja mondja, az volt a cél, és ma is az, hogy min­den kommunista aktív erőki­fejtéssel dolgozzék — a ter­melőmunkában és a politikai munkában egyaránt, a Köz­ponti Vezetőség határozatá­nak végrehajtásáért. Ehhez első lépésként a pártcsopor­tok munkáját kellett újjá­szervezni illetve ismét élet­rekelteni. Sikerült. Ma már ott tartanak, hogy a pártszervezet gyorsan és hatékonyan tud intézked­ni, a helyszínen — a ter­melésben, termelési kérdé­sekben, emberek közös és inagánproblémálban egy­formán. Nagyon érdekes és meg­szívlelendő, hogy ilyenfor­mán egyre ritkább esetekben kell fölösleges gyűlésekre, ülésezésekre összejönni az üzemben. Az eleven párt­munkával gyakran meg lehet előzni a kicsinyes dolgokkal foglalkozó hosszas tanácsko­zásokat, több idő marad a tartalmas, komoly megbeszé­lésekre — s ezeken szívesen részt vesznek a dolgozók is, Hogy példával ls éljünk: régi és fájó probléma a Vas­öntödében a selejt. A havi termelésnek általában 12—13 százalékát kell selejtnek nyilvánítani — s jóllehet, ezen más szakmabeliek el­csodálkoznak, — öntödei vi­szonylatban nem olyan két­ségbeejtő jelenség. De mégi; beteg doleg és tenni kell, tenni akarnak ellene a párt­szervezet tagjai és vezetői. Megérdemelne az ügy egy alapos szakmai vitát, de ad­dig is, amíg erre sor kerül­het, a pártszervezet segíteni akar a selejt csökkentésében: külön megbízta néhány tag­ját, hogy a legselejtveszélye­sebb munkahelyeken — és a technológiai osztályon — kü­lönösen ügyeljen a selejt csökkentésére. Ennek a fel­adatnak a megoldásához már hozzá is fogott a technológiai osztályon Lambert József, az öntésnél Csánk István, az át­vevőinél pedig Gyapjas Já­nos elvtárs. Ha a pártszervezetnek ez a kezdeményezése még szé­lesebb körre terjedne ki, valamennyi munkahelyre, a szakmai képzésre és a felelősségtudat növelési* re, akkor bizonyosan mé® nagyobb ütemben lehetne csökkenteni az öntödében nem kétségbeejtő, de nem ls tűrhető selejt mennyisé­gét. És minden üzemben van tennivaló: kis és nagy dol­gokban. Elsősorban a párt tagjainak kell tenni, vala­hogy úgy kezdve, mint itt a Vasöntödében, — minden kommunistának aktív erőki­fejtéssel kell dolgoznia —• termelésben és politikában; az egész közéletben. A tagjelölt és ajánlói A Szuezi-csatorna Társaság igazgatójának nyilallt ozafa Izmailia: Mahmud Junisz ezredes, az államosított Szu­ezi-csatorna Társaság ügyve­zető igazgatója nyilatkozott az AFP munkatársának. A többi között kijelentette: — Erővel senkit sem tar­tunk vissza és elfogadjuk az európai alka'mazottak esetle­ges lemondását. A társaság külföldi alkal­mazottai tetszésük szerint en­gedelmeskedhetnek a régi társaság utasításainak, vagy elhatározhatják, hogy együtt­működni az új egyiptomi társasággal. # j Akik itt akarnak maradni, azoknak továbbra is bizto­sítjuk a régi társasággal kötött munkaszerződések­ben leszögezett összes elő­nyöket és előjogokat. Viszont, akik távozni akar­nak, azokkal szemben alkal­mazzuk a törvényt, azaz nem folyósítunk nekik sem nyug­díjat, sem kártalanítást, de ismétlem, visszatartásukról szó sincs, A TAGJELÖLT: Lantos Józscfné elvtársnő, a Szegedi Ruhagyár l-es termének munkásnője. Szerény asszony és a szava is csendes. Közel három éve dolgozik a gyár­ban és nem ő, mások mond­ják, hogy egyetlenegyszer sem késett el a munkából. Édesanyja és két szép nagy fia van. József egyetemre jéj;, gyógyszerésznek készül. Ti­bor gimnazista. Lantos Józsefné elvtársnő tagjelöltségéről ezeket mond­ja: — A férjem a felszabadu­lástól kezdve párttag, külön­ben a MÁV Igazgatóságnál dolgozik. Engem ez év ápri­lisában vettek fel alapszerve­zetem kommunistái tagjelölt­nek. A párt olyan, mint egy nagy, egységes család és cél­kitűzései a dolgozó embere­kért valók. Értük küzd, tevé­kenykedik. Ezért szerettem volna a pártba kerülni, meg azért, hogy így is egy család­ba tartozzam a férjemmel. Kicsit elgondolkozik és csendes szóval, de határozot­tan állapítja meg: — A továbbiakban is olyan munkát szeretnék végezni, hogy a párt tagja lehessek. A termelésben továbbra is tu­dásom legjavával igyekszem, hogy így én is hozzájáruljak valamennyiőnk óhaja: a nép­jólét növeléséhez. S ha ősszel megkezdődik a pártoktatás, én is részt veszek benne. Beszél arról is, hogy két ajánlója továbbra is kicse­réli vele gondolatait és elbe­szélgetnek az egyes kérdé­sekről. A két ajánló — és ez nagyon helyes, mindenütt így kellene lennie — tovább­ra is felelősséget érez Lantos elvtársnőért. ELSŐNEK az áprilisi tag­gyűlésen Huszka Sándor elv­társ, főművezető ajánlotta tagjelöltnek Lantos Józsefnél. Hogy miért? Röviden így mondotta el: — Amikor új munkához Végétért a uagaszaki értekezlet Tokió: Augusztus 11-ém be­fejeződött Nagaszakiban az atom- és hidrogénfegyver el?, tiltására összehívott másodig világértekezlet. A szombati záróülésen az értekezlet határozatoltat fo­gadott el, amelyekben kéri az Egyesült Államokat, Angliát és a Szovjetuniót, hogy kössenek egyezményt az atom- és hidrogénbomba­robbantási kísérletek betil­tására kezdtünk, átállások voltak, Lantos elvtársnő is jól segí­tett, hogy a nehézségeken úrrá tudjunk lenni, ö volt a szalag egyik erőssége, és ma is így van ez. A pártszerve­zet még tagjelöltsége előtt kisebb-nagyobb feladatok­kal bízta meg és ő ezt min­dig nagyon lelkiismeretesen, jól elvégezte. Gondot fordí­tott a faliújságra, maga is cikket írt rá. Nem sajnálta az időt és különböző kérdé­sekben kedvesen, szeretettel beszélgetett el dolgozótársai­val, akik a munkája, maga­tartása után becsülik és sze­retik. Most is népnevelő. Tu­dom, hogy a pártoktatásban is részt lq'ván venni, és eb­ben is minden segítséget megadunk. — Én most már nem ab­ban a teremben vagyok, ahol Lantos elvtársnő. Így most már ritkábban találkozunk, de azért beszélgetünk egyes kérdésekről... S el ne felejt­sem, Lantos elvtársnőt az­óta ismerem, amióta a gyár­ba került, felelősséggel mer­tem ajánlani tagjelöltnek. Á MÁSIK AJÁNLÓJA Lantos elvtársnőnek Nagy Pálné elvtársnő volt, annak a szalagnak a vezetője, ame­lyikben együtt dolgoztak. Nagy Pálné elvtársnő a kö­vetkezőket is elmondotta: — Közel három év óta is­merem Lantos elvtársnőt. Munkáját mindig nagyon lel­kiismeretesen végzi el és sza­kított időt arra is, hogy a termelésben szerzett gya kör2 lati tapasztalatait átadja. A' szalag eredményeinek egyik részese ő is. S ha a tagjelölt­sége előtt is, mint pártcso­portbizalmi, megkértem va­lamilyen feladat elvégzésére, annak szívesen elegett tett. Bízom abban és hiszem is, hogy pártunk lelkes, öntuda­tos tagjává válik. Ebben se­gítünk neki. Lantos elvtárs2 nővel, úgy gondolom erősö2 dött pártszervezetünk. így van ez. S minden bi2 zonnyal Lantos elvtársnő to2 vábbra is olyan munkát vé­gez, hogy érdemessé válik 3 párttagságra. Az osztrák sajtó nagy figyelmet szentel Hegedűs András soproni beszédének Bécs: Hétfőn a bécsi esti lapok vezető helyen számol­nak be Hegedűs Andrásnak, a Minisztertanács elnökének Sopronban elhangzott beszé­déről. A lapok kiemelik He­gedűs Anarás bejelentését, amely szerint 1956. őszéig tel­jesen eltűnik a műszaki zár az osztrák—magyar határ­ról és a magyar miniszterel­nök beszédében kifejezésre jutott reményt, hogy Magyar­ország és Ausztria szomszédi kapcsolatai a jövőben to­vább javulnak. A népi demokratikus or­szágok ellepi elfogultságáról ismert Neuer Kurier vitába száll Hegedűs András azon kijelentésével, hogy az impe­rialista hatalmak kihasznál­ják az osztrák semlegességet. A Der Abend című bécsi lap ezzel szemben a követke­ző kommentárt fűzi a magyar miniszterelnök beszédéhez: — Semlegességi kötelezett­ségünk azt követeli, hogy az osztrák kormány is aktív módon járuljon hozzá a szom­széd népekkel való kapcsola­taink megjavításához. Min­denekelőtt az a feladata, hogy akadályozzon meg min­den kísérletet, amely orszá­gunk semlegességének meg­sértésére irányul. így eré­lyes intézkedéseket kell fo­ganatosítani azokkal szem­ben, akik a népi demokrati­kus államok mentén húzódó határainkat a kémkedés és a békétlenség fészkévé akar­ják változtatni. Heeodiis András soproni beszédéről az osztrák rádiq és az Oztták Távirati Iroda is megemlékezett. Ingadozó, váhozókony dőjáránra számríhatunk Szombaton a késő esti órák­ban rendkívül heves viharok dúltak a Dunántúlon. A szubtropikus eredetű meleg és az Észak-Nyugat — Auszt­ria, Csehszlovákia — felől be­áramló hűvösebb légtömegek ugyanis hazánk felett talál­koztak, s a kialakult ciklon hatására igen erős helyi szél­viharok keletkeztek. Az egyes széllökések sebessége megha­ladta az óránkinti 100 kilo­métert. A legerősebb viharo­kat Veszprém és Somogy me­gyéből jelent3'.ték, az Ipoly mellett Letkésen pedig ezen a napon 53 milliméternyi eső esett. A hűvös levegő hatására hétfőn hajnalban 8—9 fokig süllyedt a hőmérséklet. Most délnyugati áramlással újabb felmelegedés következik, amit ismét hűvösebb idő követ. A közeli napokban tehát inga­dozó, változékony időjárásra számíthatunk, /

Next

/
Oldalképek
Tartalom