Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-07 / 185. szám

OELMIlSTIKRORSZaO Mi történt a külpolitikában ? A bagdadi szövetséghez tartozó Irak kormánya is helyesli a Szuezi-csatorna Társaság államosítását Kedd, 1956. augusztus 1. Pár télét A SZUEZI-CSATORNA TARSASAG államosítását követő fejleményeik ezekben a napokban is változatlanul a külpolitika legnagyobb érdeklődését kiváltó eseményei. Azóta, hogy Nasszer egyiptomi elnök július 26-án bejelentette a Szuezi-csatorna Tár­saság államosítását, lezajlott Londonban a három nyugati külügyminiszter ötnapos ér­tekezlete, amelynek befejeztével Selwyn Lloyd, Dulles és Pineau abban állapodott meg, hogy e hó 16-ra 24 ország részvételével Londonba értekezletet hívnaík össze, amely foglalkozni fog a Szuezi-csatorna Társaság ál­lamosításával kapcsolatos kérdésekkel. A meghívott országok között szerepelnek az 1888. évi konstantinápolyi konferencián részt vett államok.' (Ezen értekezlet rész­vevői fektették le a Szuezi-csatorna hasz­nálatával kapcsolatos rendelkezéseket), vagyis: Franciaország, Olaszország, Hollan­dia, Spanyolország, Törökország, Anglia és Oroszország, továbbá Egyiptom, (amely 1888-iban a török birodalom része vollt), va­lamint az alább felsorolt országok, ame­lyek a nyugati külügyminiszterek nyilatko­zata szerint nagymértékben érdekeltek a Szuezi-csatorna használatában: Ausztrália. Ceylon, Dánia, Etiópia, Nyugat-Németor­szág, Görögország, India, Indonézia, Irak, Japán, XJj-Zéland, Norvégia, Pakisztán, Portugália, Svédország és az Egyesült Ál­lamok. Az értekezletre szóló meghívókat az angol kormány küldte szét és több, felso­rolt ország kormánya mór közölte, hogy részt vesz az értekezleten. Egyiptom kor­mánya még nem döntött részvételét illetően.­Az angol és francia sajtó legtöbb lapja az elmúlt hét végén továbbra is azon a véleményen volt, hogy a nyugati hatal­maknak „határozott lépéseket." kell tenniük közép-keleti érdekeik megvédésére. Erzsé­bet angol királynő az elmúlt hét csütörtö­kén rendeletileg hatalmazta fel kormányát, hogy tartalékosokat hívjon be, a londoni rádió katonai hírmagyarázója pedig a föld­közi-tengeri angol hajóhad parancsnokának intézkedéseiről számolt be, melynek értel­mében egyes hadihajók új állomáshelyre indulnák a Szuezi-csatornától északra délre. és A kollektív vezetés az alapja Kisteleken ís az eredményes pártmunkának A londoni értekezletről kiadott nyilat­kozatban a nyugati hatalmak még egysé­gesen foglaltak állást az egyiptomi kor­mány lépéseivel kapcsolatban, leszögezve, hogy elismerik az egyiptomi kormánynak sajat politikai fennhatósága alatt álló tu­lajdon államosításához való jogát, amelyhez nem fűződik nemzetközi érdek, elítélik azon­ban a viziút „önkényes és egyoldalú lefog­lalását". Dulles amerikai külügyminiszter pénteki televíziós beszéde során azonban helytelenítette az angol és a francia kor­mány erőszakos lépésekre vonatkozó elha­tározását, mivel a kilátásba helyezett angol és francia lépések ellentétben álltak volna az ENSZ alapokmányával és széleskörű el­lenségeskedéseiket válthattak volna ki. Ugyancsak ellentétes az amerikai álláspont az angol és francia felfogással szemben a Szuezi-csatorna használatáért járó díjak kérdésében is: az Egyesült Államok kormá­nya hozzájárult, hogy a Szuezi-csatornán atmeno amerikai hajók az egyiptomi kor­mányunk fizessék ki az előírt díjákat, ki­kötve, hogy „ezt tiltakozva és a későbbi kártérítési jog fenntartása mellett teszik". A Franc-Tireur című francia lap szerint az Egyesült Államok kormányának ezen intézkedése az első szakadás a londoni há­romhatalmi frontban. „Az illetékek fizetése tárgyában elfoglalt amerikai álláspont a fenntartások ellenére lényegében Nasszer erőszakos lépésének de facto elismerése" — állapítja meg a lap. Az angol és a francia állásfoglalással szemben az arab országok egységesen Nasz­szer mellett foglalnak állást. Legutóbb Irak kormányának elnöke, Nuri el Szaid jelen­tette ki, hogy országa helyesli Nasszer lé­pését, a Szuezi-csatorna Társaság államosí­tását. Irák állásfoglalása azért is nagy je­lentőségű, mert egyetlen arab állam, amely tagja a bagdadi szövetségnek. Ez a szövet­ség, mint ismeretes, Anglia vezetésével jött létre és feladata, hogy megvédje a nyugati hatalmaik közép-keleti érdekeit. Alapos munkát végzett a Saegedi Járási Párt-végre­hajtóbizottság legutóbbi ülé­se. Feltárta a Kisteleki Párt­bizottság munkájában lévő fogyatékosságokat, rámuta­tott az eredményekre és meg­mutatta, milyen úton kell tovább mennie, ha a XX. kongresszus szellemóban és a Központi Vezetőség júiiu. oktatási évben, továbbá agi­tálni se nagyon mennek a ta­gok az egyéni gazdálkodók közé. Nyilván hozzájárult ez ahhoz, hogy a tsz gazdasági­lag nem a legjobban áll és társ hibáit. Ezeknek a bírá-i latoknak köszönhető, hogy felismerte, mennyire' rossz módszerekkel dolgozott idáig es megígérte, hogy gyökeresen változtat magatartásán. nincs vonzó hatással a dolgozó parasztokra. « , Elismerte, hoev ^^lai»zervezet titkára ré- még most is a lényegében XX. kon g-i rozat alapján akar munkál­kodni. Nagyon komolyan változ­tatniok kell munkamódszerü­kön a kisteleki elvtársaknak, mert eddig — mint ahogy Tóth Mihály, a községi párt­Hétfőn folytatták a szovjet—japán tárgyalásokat Moszkva: Á szovjet kül-i ügyminisztériumban augusz­tus 6-án folytatták a tárgya­lásokat a Szovjetunió és Ja­pán kapcsolatainak rendezé­séről, Ez volt a harmadik ülés. A hétfői ülésen tovább folytatták az eszmecserét a Szovjetunió és Japán viszo­nyának rendezésével össze­függő kérdésekről. A japán és a szovjet külügyminiszter kifejtette országa álláspont­ját a területi kérdésről. A legközelebbi ülést au­gusztus 8-án tartjáik. • A Pravda "Megfigyelő* aláírással cikket közöl a szovjet—japán tárgyalások­ról, amelyek négyhónapos szünet után július 31-én Moszkvában újból megkez­dődtek és amelyek célja ren­dezni a két állam közötti vi­szonyt. A Pravda cikke hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió és Japán vi­szonyának rendezése utat nyit a széleskörű gazdasági együttműködés előtt, ami különösen nagy jelentőségű Japán számára. Á cikk rámutat, hogy a két ország közötti kereskedelem széleskörű fejlődésének igen kedvező feltételei vannak és elemzi azokat. A Szovjetunió feltételezi — írja —, hogy a. legközelebbi öt év alatt a két ország közötti évi áruforga­lom elérheti a minimális egy­milliárd rubelt. A továbbiakban a Pravda cikke arról ír, hogy a japán sajtóban megjelent közlemé­nyek tanúsága szerint még mindig vannak akadályai a szovjet—japán viszony teljes rendezésének. Ilyen akadályt jelentenek például az alapta­lan japán területi igények. A cikk ezután utal az 1943-as kairói és az 1945-ös potsdami nyilatkozatra, amelyek meg­határozták a területi kérdés megoldásának feltételeit. Eze­ket az 1945. szeptember 2-i fegyverletételi okmányban Japán fenntartás nélkül el­fogadta. A Pravda utal még más okmányokra is, amelyek alapján lezártnak tekinthető a területi kérdés. Ennek elle­nére a Szovjetunió békesze­rető politikájából kiindulva, hajlandónak mutatkozott át­adni bizonyos feltételekkel Japánnak a Habomai-szigete­ket és a Szikotan-szigetet, hogy elébemenjen Japánnak. Magától értetődik, hogy a szovjet félnek ez az enged­ménye csak a kapcsolatok teljes rendezése, azaz a szov­jet—japán békeszerződés megkötése e§etén hajtható végre. A japán lapok kom­mentárjai és a japán félnek a moszkvai tárgyalásokon is kifejezésre juttatott állás­pontja mutatja, hogy Japán helytelenül fogja fel és nem értékeli a Szovjetuniónak ezt a nagylelkű lépését, Üjból felvetette a területi kérdést és most azt köve­teli, hogy adják át Japán­nak a Szovjetunióhoz tar­tozó Kurili-szigetek elsza­kíthatatlan alkotórészét ké­pező Kunasir és Iturup szi­getét, A Pravda hangsúlyozza, a szovjet fél úgy véli, hogy a területi kérdés, amelyet Japán képviselői a jelen­legi tárgyalásokon ismét megpróbálnak felvetni, vég­legesen eldőlt és erről a kérdésről a további viták nem lehetnek termékenyek. A cikk foglalkozik még a Szovjetunióban háborús bű­neikért elítélt japán alattva­lók hazatérése körül a japán sajtóban ártó szándékkal csa­pott lármával, majd befeje­zésül a Moszkvában folyta­tódó szovjet—japán tárgya­lásokról megállapítja: "Két­ségtelen, hogy ha a felekben megvan a jóakarat és az ösz­szes rendezetlen kérdések megoldására irányuló őszinte törekvés, a moszkvai tárgya­lások a két szomszédos or­szág közötti viszony rendezé­sére vezetnek*, Hírek a Szuezi-csatorna Társaság államosításával kapcsolatban Kairó: Az Associated Press hírügynökség tájékozott amerikai forrásra hivatkoz­va azt írja, hogy az egyipto­miak átengedik a Szuezi-csa­tornán az Izraelbe irányított nem katonai szállítmányo­kat. A hírügynökség egy másik értesülése szerint a legutób­adatok arról tanúskodnak, hogy az államosítás óta nö­vekedett a csatornán átha­ladt hajók száma, illetve űr­tartalma. * London: A Hindustan Ti­mes című indiai lap azt írja, hogy India „nem tenné oko­san, ha részt venne a londo­ni értekezleten, amennyiben az értekezletnek az a célja, hogy nemzetközi támogatást biztosítson az Egyiptomra gyakorlandó nyomáshoz". » A kairói rádió közölte, hogy az egyiptomi kormány — te­kintettel a nyugati hatalmak magatartására — tartaléko­sokat hív be. Ezenkívül fia­talokat képeznek ki, hogy előkészítsék őket a fegyveres ellenállásra. A fiatalok ki­képzését külön e célra léte­sített táborokban folytatják. « A szíriai kőolajmunkások szakszervezetének elnöke — a londoni rádió értesülése szerint — kijelentette, b°gy ha az imperialista államoK lépést tesznek Egyiptom él­len, a szíriai szervezett mun­kások azonnal el fogják zár­ni a Szírián átfutó olajveze­téket. Washington: A Reuter­iroda közli,, hogy McCarthy szenátor vasárnap televíziós interjút adott. Ebben katonai lépéseket sürgetett Egyiptom ellen, hogy „megdöntsék Nasszer hatalmát a Szuezi­csatorna felett". A szenátor szerint az Egye­sült Államoknak, Angliának és Franciaországnak „feltét­lenül hadihajókat kell kive­zényelnie a kikötő és a csa­torna megtisztitására, vala­mint annak biztosítására, hogy ugyanolyan szabadon használhassák a csatornát, mint korábban". 18-21-i ülésén hozott ható- Sfgefi' ktobotrányokat okoz, resszus előtti módszerekkel lossegre vo^ák. éven vett™Í2lS ™ Ezek a bajok nem azért biralta. Belátta, hogy helyte­tortentek meg, mintha a ve- len minden apró-cseprő üey­zető kommunisták képzettle- be beavatkoznia olyan nek lennének, vagy nem ta- ügyeikbe is, ami a' tanácsra bizottság titkára el is is- nulmányozták volna a XX. tartozik. Belátta hogy a párt­merte — kongresszus anyagát. A hi- bizottság tagjainai: az irá­bák oka — ezt hangsúlyozni nyitás, az ellenőrzés a poli­kell — hogy a kollektív ve- tikai nevelőmunka a legfőbb zetést nem tudta a mai napig feladata. Ezért mindenek­sem megvalósítani a községi előtt a párt-végrehajtóbizott­pártibizottság, s emiatt a fel- ságban szükséges jobban adatok végrehajtásában nem ' " képes támaszkodni a tömeg­szervezetekre, a széles dol­gozó tömegekre. Tóth Mihály elvtárs magatartásában, be­szédmodorában van bizonyos keveset tettek a kollektív vezetés megerősí­téséért, a lakossággal, külö­nösen a tanyán lakó dolgozó parasztokkal való kapcsolat szilárdításáért. Azok a kommunisták, akik kint a helyszínen tanulmá­nyozták a pártpolitikai hely­zetet, egyöntetűen megálla- katonás, illetve gúnyos vonás, pítottak: Kisteleken — 'bár amit nemhogy a pártonkívü­li Párt-végrehajtóbizottság liek, de a párttagok sem sze kéthetenkent megtartja ülé­seit, s ezeken az üléseken előre meghatározott napi­rendi pontok szerepelnek — nem érvényesül eléggé a vég­rehajtóbizottság tagjainak ja­vaslata a határozatok meg­retnek. Többen elmondották, hogy azért nem mennek el a taggyűlésre, mert amikor szóvá tették a hibákat, belé­jük fojtották a szót. A párt­vb. egyes tagjai hasonló okok miatt nem fejtük ki vélemé­hozataIában. Legtöbb esetben nyüket, mielőtt döntenének Tóth Mihály elvtárs szava a döntő, s ez károsan hat ki a pártmunka egészére, az ége­tően fontos feladatok végre­hajtására is. Károsan hat ki azért, mert az ilyen légkör­ben nem nevelődik a pártbi­zottság minden tagja, nem tö­rekednek jcbbnál-joibb javas­latokra és a nagyobb felelős­ség vállalására. Egyenesen következett eb­ből a helyzetből, hogy a párt-végrehajtóbizottság tag­jai között is hiányzik az egy­ség, nem is beszélve az egyébként hatalmas erőt kép­viselő tagságról. Üléseiken, értekezleteken nem azon vi­tatkoznak elsősorban, hogyan lehet a tsz-mozgalmat fellen­díteni, a betakarítást, a be­gyűjtést gyorsítani, hanem olyan személyi ügyeken, hogy például a földművesszö­vetkezetből, a tanács appará­tusból kiket váltsanak le, vagy kiket állítsanak oda be. Mintha a községi pártbizott­ság nem a termelési, az álla­mi feladatok jó végrehajtását segítő harci szervezet lenne, hanem holmi állásközvetítő hivatal! Ugyanakkor a fő fel­adattal — a meglévő tsz erő­sítésével és újak szervezésé-_ vei — csak nagyon kevesen r törődnek, hiszen sok a sértő- 1 döttség, a személyeskedés. A párt-végrehajtóbizotts áginak van ugyan munkaterve a tsz­mozgalom fejlesztésére, de ezt a tervet nem hajtotta vég­re: több mint két hónap óta teljesen szünetel az ilyen irá­nyú politikai felvilágosító munka. De korábban is csak a község belterületére gondol­tak. ahol fuvarozás, fizetéses állás, kisebb-nagyabb speku­láció stb. miatt, alig volt eredménye a tsz-agitációnak. Ugyanakkor sem a népneve­lők, sem a vezetők megosztani a munkát, jobban bízni az elvtársak erejében, tudásában és neki keli leg­több segítséget nyújtani a bá­tor bírálat és önbírálat lég­körének kialakításához. Ez elengedhetetlen feltétele, hogy egységessé kovácsolód­jék a pártbizottság, hogy a legszélesebb demokrácia ér­vényesüljön mind a pártban, mind az állami életben. Ter­mészetesen ez a demokrácia nem vonatkozhat az ellenséges elemekre, akik jelenleg Is rágalmazzák a pártot és izgatnak rendsze­rűink ellen. Ma még sok mende-monda járja a községben, amely nagy részben a pártbizottság tekintélyének lejáratására irányul. Ennek elejét lehet venni, de csak úgy, ha a pártvezetőség mindenről — az úgynevezett kényes kérdé­sekről is — tájékoztatja a tagságot, s ha őszintén törek­szik a hibák felszámolására. A kommunisták, a népneve­lők csak akkor tudják visz­szaverni a rágalmalkat, ha birtokában vannak a teljes igazságnak. A község dolgo­zóinak bizalmát kell növelni — ez a legfontosabb. A kö­vetkező lépés pedig a politi­kai tömegmunka megszerve-' zése és állandósítása, súllyal a tanyai lakosság körében, hi­szen ott nagyon sokan élnek olyan emberek, akik rokon­szenveznek a közös gazdál­kodás gondolatával, csak bá­torítani kell őket. Nem baj, ha egyelőre nem termelőszö­Helyrehozhataitlanok-e ezek vetkezetet, hanem alacso­egy-egy kérdésiben. Csak egyetlen példa: a végrehajtó­bizottság ülésén valaki azt indítványozta, hogy a tanács dolgozói is segítsenek a csép­lőgépekhez kijuttatni az új­ságokat, vagyis amikor el­lenőrizni mennek, vigyék ma­gukkal. Tóth Mihály elvtárs azt mondotta: Nem, ezért egyedül a gépállomás a fele­lős. A többség'nem értett ez­zel egyet, vagy hallgatott, mégis ügy történt, ahogy a titkár akarta. A cséplőmunkásck persze az­óta is zúgnak, hogy megren­delték, de nemigen kapják meg idejében az újságot. Tel­jesen világos: a kollektív ve­zetés éivényésüléséhez az is szükséges, hogy a hozott ha­tározatok a vezetőség tagjai többségének javaslatán ala­puljanak, azokon a javaslato­kon, amelyek kifejezésre jut­tatják a dolgozó emberek ér­dekeit. a hibák? Szó sincs róla. Igen nagy eredmény az, hogy a legutóbbi időben a párttagok már meg merték mondani és ezután még bátrabban meg­mondják Tóth Mihály eiv­nyabb típusú csoportot akar­nak alakítani, mert az a fon­tos, hogy saját tapasztalatuk­ból ismerjék meg lépésről lé­pésre a szövetkezés előnyeit. N. I, Még van ilyen] Ha az intézkedés nem ful e! az illetékesekhez... J úlius 6-án a Délmagyar- vezetőivel, országban vezércikk io é.takkoi o?, nem mentek hl a tanyav:lágba, ahol még szinte érintetlen te­rületek vannak. A törnegszervezeteknelk igyekszik segítséget nyújtani a községi pártbizottság. A végrehajtóbizottság tagjai egyenkint felelősek az alap­szervezetek, a tanács, a DISZ, az MNDSZ stb. munkájáért. Részt vesznek ezek értekezle­tein, buzdítják őket, s veze­tőiket beszámoltatják. A Fel­szabadulás Tsz pártszerveze­tével azonban keveset törőd­nek, jóllehet itt működik leg­gyengébben a vezetőség. Rendszertelenek a vezetőségi ülések és a taggyűlesek, nem beszélgettek még a kommu­nista tsz-tagokkal arról, hogy hol akarnak tanulni a jövő olkík ezért az országban vezércikk je- évekkel ezelőtt kiadott bü­lent meg a szegedi járás be— rokratikus intézkedéshez tar­gyűjtési problémáiról, a citofc tolták magukat. Vagyis sok többek között szóvá tette, helyen nem engedték meg a hogy számos vidéki terménu- , , . , . raktárban még mindig nagy- dol°ozo Parasztoknak, hogy mértékben akadályozza a zsákolják be gaboná­gyors gabonaátvételt az, hogy jukat a raktárba, azért, hogy azt az egyéni gazdát, aki sa- ne kelljen a bejelentéssel kap­r'SuS^Í ^ ^^éciót el­ha10 perces munkáról is van veQ'ezniok- A Terményforgal­szó, be kell jelenteni az mi Vállalat vezetősége dzon­SZTK-nak. ban, ha késve is, most már . ^ ikerről szóló részével jóvá tette ezt a mulasztását, IZ^al^S* * ° ** let írt szerkesztőségünkhöz, KorLevel°en értesítette a raik­melyben Szántai Tibor elv- tárak vezetőit, hogy nyugod­társ ügyvezető-megbízott köz- tan vegyék igénybe a dolgo­li, hogy a cikkben említett zó parasztok segítségét a tor* dolgozó parasztok által vég- mény-ávételnél. Most már zett munlka nem folyamatos nem kell bejelenteni őket az munkaviszony, ezért nem esik SZTK-ba. biztosítás alá, vagyis az SZTK nem tart igényt biztosítási járulékra. A Terményforgal­mi Vállalat vezetőségét erről már korábban értesítette az SZTK. Az értesítést azonban a vállalat vezetősége nem közölte a terményraktárak — Az Attila utca 3. szám alatti ház lakóbizottsága a múlt szombaton gyermekdél­utánt rendezett a ház udva­rán. A bájos műsorban sza­valatokkal, táncokkal és kis színdarabbal léptek fel a ház gyerekei,

Next

/
Oldalképek
Tartalom