Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

CsfltörtOk, 1956. július 19. Gerő Ernő elvtárs beszéde (Folytatás az első oldalról.) mértékben megnőtt a párttagok, a púrtnktivisták, s a pártonkivtlliek jogos bírálata hibáinkkal szemben, s alkotó kezdeményezése annak érdekében, hogy a hibákat és hiányosságokat minél előbb leküzdj ük, s hogy minél eredményesebben építsük országunkban a szocializmust, minél biztonságosabban emelhessük népünk életszínvonalát, ami egész munkánk egyik legfontosabb célja. Er n hatalmas aktivitás, cselekvőkészség, alkotó, segítő bírálat, amely a tömegekből kibontakozik, mérhetetlen, leblrbatatlan erő. Pártunknak és vezetésének értenie kell ahhoz, hogy ezt nz erőt sikeresen használja fel nz előttünk álló feladatok eredményes megoldására. Ezt a megnövekedett aktivitást mutatja az a vita is, amely n második ötéves terv irányelvjavaslata körül kibontakozott és vnlósággal népi mozgalom jellegét öltötte. Ismeretes, hogv esupán Írásban több mint 35.000 javaslatot tettek n fizikai dolgozók, értelmiségiek, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, különféle kisemberek, szervezetek, tudományos és egyéb intézmények. Mindez azt mutatja, hogy a mi rendszerünk igazi népi rendszer, hogy a dolgozók, ba bírálják is egyes liibáinknt ós kinövéseinket, ba fellépnek a bürokratizmus ellen, magukénak vallják népi demokratikus rendszerünket. Ugyanakkor azonban, amikor kibontakozott és tovább kibontakozik a pártban és a párton ktvül a tömegeknek cz az aktivitása, amelyet mindenképpen bátorítani, fejleszteni, s a pártnak irányítania kell. egyben az ellenség is kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja a m«ga számára kihasználni a helyzetet. Természetesen, súlyos hiba volna mindenkit, aki egy, vagy más -kérdésben nem ért egyet a párttal, vagy annak vezetésével, ellenségnek tekinteni. Nem szabad elfelejteni, hogy az új helyzetben sok rendes párttagnál és pártonkívülinél vnn értetlenség, hogy nem könnyű tájékozódni az új viszonyok között, s hogy egyeseket nz ellenség is megzavar anélkül, hogy e/.t ők maguk is észrevennék. Aki nem lát tisztán, az még nem ellenség, éppen az ellenség próbálja elérni, hogy mindenkit egy zsákba gyömölszöljiink, hogy az egy, vagy más kérdésben nom kellő megértést, vagy értetlenséget tanúsító embereket azonosítsunk az ellenséges elemekkel, mert az ellenség számára szükséges ez, mint valami fedezék. Mindenesetre, ha az ellenséges elemekkel azonosítnnánk azokat, akik nem helyesen tájékozódnak az új helyzetben, akik egy és más kérdésben értetlenséget tanúsítanak, ezzel nem a pártnak, nem a munkásosztálynak, nem a népi demokráciának használnánk, hanem az ellenségnek: Azonban megfeledkezni arról, hogy ellenség van, hogy az ellenség az utóbbi időben aktivizálódik, — » hogy különösen a külső imperialista erők megkísérlik a belső reakciós erőket mozgásba hozni, s abból kiindulni, hogy most már teljes az osztálybéke bent az országban, s nemzetközileg, hogy mindenki „jóember", — végzetes hiba Volna. Nem kommunisták, hanem burzsoá liberálisok volnánk, ba mi ilyen módon Ítélnénk meg a helyzetet. Az osztályellenség igenis működik. És részben sikerült befolyása alá kerítenie jóhiszemű, becsületes, megtévedt embereket is. Jó órában mondjam, nálunk Poznan nem volt, dé az egyik imperialista rádió azt, ami a Petőfi-körben történt, dicsekedve kis-Poznannnk nevezi. Persze, a Petőfi-körben voltak helyes dolgok is, elhangzottak megszívlelendő javaslatok is, amint azt a Központi Vezetőség június 30-i határozata világosan megállapította. A Petőfi-körben sok becsületes, pártunkhoz, népi demokráciánkhoz hűséges ember volt, köztük nem kevés számú kommunista, aki félti a pártot, feltedéit híve a szocializmusnak, jó magyar hazafi és egyben prolctárintcrnacionalista is. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani, hogy a Petőfi-körben és körülötte kezdett egy második pobtikai centrum kialakulni, amely szemben állott az ország igazi politikai központjával, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével. Kétségtelen, hogy ennek szervezett jellege volt. Jogosan lehet feltenni a kérdést, hogyan jött létre ilyen helyzet? Vajon nem volt helyes pártunk politikája, pártunk főirányvonala a XX. kongresszus előtt és a XX. kongresszus után? Pártunk politikája lényegében helyes volt, pártunk főirányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után, a márciusban tartott Központi Vezetőségi ülésen nem volt lehetőség arra, hogy maga a Központi Vezetőség részletesen kidolgozza azokat a tennivalókat és intézkedéseket, amelyeket a XX. kongresszus szellemében, a magyar viszonyok figyelembevételével meg kell valósitanunk. Talán helyesebb lett volna egy hónappal később tartani a Központi Vezetőcég ülését és mindjárt a Központi Vezetőség ülésén a konkrét tennivalókat is magában foglaló határozatot elfogadni. így a Központi Vezetőség a Politikai Bizottságnak csak általános utasítást és irányelveket adhatott arravonatkozóan, hogy milyen módon dolgozza ki a tennivalókat. A Politikai Bizottság ehhez a feladathoz hozzáfogott Mi úgy gondoljuk, hogy a XX. kongresszus után a Politikai Bizottság irányvonala helyes volt De a helyes politikai elgondolások, helyes politikai állásfoglalás végrehajtásúban és megvalósításában egy ideig volt bizonyos tétovázás, huzavona. Ebben szerepet játszott az, hogy a Központi Vezetőség első titkára, Rákosi elvtárs — bár igyekezett — nem tudta teljes mértékben nz új követelményeknek megfelelően átállítani saját munkáját és a Politikai Bizottság, valamint a Központi Vezetőség Titkárságának munkáját, amely utóbbinak elsősorban feladata a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság határozatni végrehajtásának biztosítása. Belejátszottak ebbe a tétovázásba a személyi kultusz és a törvényesség kérdésében régebben, főként 1953 júniusa előtt elkövetett súlyos hibák, amelyeknek felszámolása még 1953-ban elkezdődött, de közben egy időre némileg megtorpant, hogy azután újabb lendülettel folytatódjék, s végül most elérkezzék a befejezéshez. Végül hozzájárult a bizonytalansághoz az is, hogy a Politikai Bizottság nem érezte maga mögött — s ennek különféle okai voltak — a Központi Vezetőség egységes támogatását. Ellenkezőleg, azt érezte, hogy a Központi Vezetőségben, részint a Politikai Bizottsághoz, vagy annak egyes tagjaihoz való viszony tekintetében nincsen meg n teljes egyöntetűség, s másrészt nincs teljes egység a párt által követendő politika minden kérdésében a Központi Vezetőség tagjai között. Persze, hogy a helyzet így alakult, ebben mindenekelőtt a Politikai Bizottság a hibás, mert nem volt elég határozott és bátor o gátló tényezők megszüntetésében; mert nem vezette következetesen az eszmei-politikai harcot a múltbeli hibák felszámolásáért és a XX. kongresszus szellemének érvényesítéséért a magyar Viszonyok közölt, valamint állami, társadalmi, gAZdásági és pártéletünk következetes demokratizálódásáért Bár a pártszervezetekben vitatkoztak, a párttagság aktivizálódott, a pártmunka felélénkült, a legfontosabb, az ország egész sorsát érintő kérdésekről mégsem elsősorban a párton belül folytak a viták, s nem a Központi Vezetőség, a Pobtikai Bizottság, a párttzervek irányításával. Ezért nőhetett ki a Petőfi-kör szinte második pobtikai centrummá. Meg kell jegyezni, jóllehet cz nem a döntő, hogy ezenkívül a DISZ Központi Vezetősége, illetve ennek Intéző Bizottsága is hibát követett cl, amikor a Petőfi-kör vezetését kiengedte a kezéből. Súlyos hiba volt továbbá részünkről, hogy kiengedtük a kezünkből a Szabad Nép általában a sajtó irányítását, s nem megfelelően irányítottuk a rádiót, ami természetesen nem kis zavart okozott pártkádcrcink, aktivistáink, párttagságunk és a becsületes, pártunkhoz ragaszkodó, népi demokráciánkat támogató dolgozók közölt. A Politikai Bizottság kezdeményezésére a Minisztertanács is számos intézkedést tett és további intézkedések meghozatalát készítette, s készíti elő a túlzott centralizmus megszüntetésére az államigazgatásban és a népgazdaságban. Elindította 'az államigazgatás és az egész államgépezet egyszerűsítésének fontos munkáját. Lépéseket tett a demokratizmus kiszélesítésére. Ugyanakkor azonban, minthogy nem maga irányította az eszmel-politikai harcot, ez helytelen irányba csúszott. Igenis, vitázni kell. Részleteiben és alaposan meg kell vitatni a párt politikáját, s az ország előtt álló fontos feladatokat. Mint említettem, nem volt helyes, hogy az alapvető kérdéseket nem a pártszervezetekben vitattuk meg. Ezen változtatnunk kell. De persze, nemcsak a pártszervezetekben lehet és kell vitatkozni. Vitatkozzanak egymás között a biológusok, a közgazdászok, a filozófusok, a történészek, a fizikusok, írók, stb., stb. Nem feltétlenül szüksége®, hogy a párt és annak vezetése mindenben és mindenkor közvetlenül beleszóljon az ilyen vitákba. Vitázni kell a pártban, de a marxi—lenini párt — mirtt ahogyan ezt tanítónk, a nagy Lenin mondotta —, nem vitaklub, hanem harci szervezet. Ezért vitázni lehet, sőt kell a határozat meghozatala előtt, a határozatot pedig a párt minden tagjának, minden szervezetének és minden szervének végre kell hajtania. S ehhez még hozzá kell fűzni, hogy a párt a vita híve. a szabad vélemény-nyilvánítás híve. de nem engedhet teret az ellenséges nézetek hirdetésének, olyan nézetek hirdetésének, amelyek ellentétesek népi demokráciánk lényegével, annak alkotmányával, A pártnak szüksége van szövetségesekre. Együtt akar működni minden becsületes hazafival minden jószándékú és jóhiszemű emberrel, mégha ezek nem marxisták—leninisták is! De a párt — ezt félreérthetetlenül megmondjuk — nem tehet és nem tesz engedményeket a marxizmus —leninizmus kérdésében, nem alkudhat meg, és soha nem fog megalkudni ideológiai kérdésekben! Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, ez 1954 óta — bár viszonylag lassan —, de állandóan javul. Az Ipari termelés 1956. í. félévi tervét nemcsak teljesítettük, de több, mint 2%-kai túl is teljes'tettük. Emelkedik a termelékenység és csökken az önköltség is. Van valamelyes javulás a .műszaki színvonal fejlődése terén, jóllehet ezt a javulást kielégítőnek egyáltalán nem lehet elismerni. Külkereskedelmünk 1955-höz képest javulást mutat. De helyzetünk még mindig feszült. A tőkés országok felé való eladósodásunkat a múlt év vége óta sLkeríRt megállítanunk, s ha jól dolgozunk, úgy ez év végéig tőkés adósságunk bizonyos csökkentését is elérjük. Ügylátszik azonban, hogy a viszonylagos eredmény mellett a kitűzött feladatot e téren előreláthatóan nem fogjuk teljes mértékben elérni. ígen nehéz, s ez jelenleg népgazdaságunk legnagyobb problémája, országunkban a tüzelő- és fűtőanyag-ellátás, s ezenkívül az ipar ellátása néhány nyersanyaggal, főként fémekkel. Ami a tüzelő- és fűtőanyagellátás nehézségeit illeti, ezek túlnyomórészt onnan származnak, hogy legjelentősebb nyersolajvidékünk, a nagylengyeli mező erősen elvizesedik, s annak érdekében, hogy a föld mélyében lévő olajat, ha hosszabb idő múlva is, de megkapjuk, kénytelenek voltunk a nyersolajtermslés tervét ez évben az eredeti előirányzathoz képest menetközben mintegy 320 ezer tonnával csökkenteni. Ez a mi viszonyaink között igen nagy mennyiség, összesen kb. 1 millió tonna szénnek felel meg. És bár nagyszerű bányászaink a széntermelés tervét túlteljesítik, s azt kérjük tőlük, hogy az 1956. II. félévében legalább 300 ezer tonnával adjanak több szenet az országnak, mint amit a terv előír, látni kell. hogy a tüzelőanyag- és fűtőanyagkérdést ez egymagában nem oldja meg. Ezért a kormány mindent elkövet e nehéz kérdés megoldására. A másik igen nehéz kérdés az anyagellátásban a réz, az ón és néhány más fém és vegyianyag problémája. Itt is azon leszünk, hogy a kérdést, ha nem ls tudjuk teljes mértékben azonnal megoldani, de elérjük, hogy az ellátást elviselhetővé tegyük, s hogy 1957ben az anyagkérdé^ben a jelenlegi feszültséget alapjában megszüntessük.. Ami a mezőgazdaságot illeti, bár végleges véleményt mondani nem lehet, úgy látszik, hogy jó közepes termésre számíthatunk, s ez elősegíti népgazdasági terveink zavartalan megvalósítását. Ügy gondolom, hogy a Jelenlegi helyzetben a múlt és a jelen mindenekelőtt annyiban foglalkoztatja a Központi Vezetőséget, hogy helyesen tudjuk meghatározni az előttünk álló feladatokat, hogy helyesen állapítsuk meg a tennivalókat. A párt figyelmét nem a múltra kell fordítani. A hibákat látni kell, ismerni kell azok okait, a körülményeket, amelyek a hibákhoz vezettek, s ennek segítségével ki kell javítani a hibákat. De az önbírálat nem önmarcangolás. A párt figyelmét most nem azokra hibákra kell összpontosítani, amelyeket mi magunk fedtünk fel, minden külső kényszer, vagy nyomás nélkül, hanem a tennivalókra, a feladatokra, az alkotó, szocializmust építő munkára. A múlt kérdéseit, hibáit megvitattuk, s ezen az ülésen megvitatjuk. A Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság már tett számos hathatós intézkedést a múlt súlyos hibáinak felszámolására. s a Központi Vezetőség jelen teljes ülésén további intézkedések születtek és születnek ennek érdekében, s azért, hogy ilyen hibák soha többé meg ne ismétlődhessenek. Pártunk, munkásosztályunk érdeke azt követeli, hogy ezzel ezeket a kérdéseket lezárjuk és új, tiszta lapot nyissunk a párt történetében. Nern a párt, a munkásosztály, a nép érdeke az, hogy mi most a hibákon rágódjunk, a múlt hibáiban vájkáljunk. A párt a munkásosztály, népünk érdeke, hogy előremenjünk a szocialista demokrácia, a szocializmus építésének, népgazdaságunk fejlesztésének az életszínvonal emelésének széles országútján! Ehhe- -zílárd elvi egység kell. mindenekelőtt a Központi Vezetőségben, ezen túlmenően a Központi Vezetőség. s annak politikai szerve, a Politikai Bizottság között. továbbá a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság és a széles pártaktíva között, s végül az ggész pártban. Ehhez az kell, hogy pártunk valóban az azonos nézeteket valló, egy és ugyanazon politikát megvalósító emberek önkéntes harci szövetsége legyen. Ez a feltétele annak is, hogy pártunk mégirakább összeforrjon a milliós pártonkívüli tömegekkel! A Központi Vezetőség egysége, a párt egysége, világosan meghatározott elvi alapon, s iíymódoii a cselekvés teljes egysége a záloga annak, hogy urrálegyünk minden nehézségen, s a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk azt az igen kedvező helyzetet, amelyet a népi demokratikus országok, az egész szocialista tábor számára főként a Szovjetlunió Kommunista Pártjának és kormányának helyes, bátor, következetes lenini politikája teremtett meg az utóbbi 3 év folyamán, s amely politikára a koronát a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa tette fel. Melyek tehát a legfontosabb feladatok, amelyeket meg kell valósítanunk, amelyek pártunk. államunk, egész országunk előtt állanak? Mindenekelőtt biztosítanunk kell, minden ingadozás nélkül, az ország további demokratizálását. Ezzel a feladattal a Központi Vezetőség elé terjesztett határozati javaslat részletesen foglalkozik. De ez a demokratizmus proletár szocialista demokratizmus és nem burzsoá demokratizmus. mint ahogv ezt egyesek elképzelik. A demokratizálás nem utolsósorban azt jelenti hogy nagyobb szerepet kell biztosítani az Országgyűlésnek. El kell érni, hogy az országot, az egész népet érintő legfontosabb kérdések lehetőleg ne a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletei útján, hanem az Országgyűlésben kerüljenek eldöntésre és megvitatásra. Ezért az Országgyűlésnek gyakrabban és szélesebb napirenddel kellene üléseznie. Szükségesnek látszik növelni az Országgyűlés bizottságainak szerepét és aktivizálni munkájukat. Mindent el kell követni, hogy az országgyűlési képviselők szorosabb kapcsolatban legyenek választóikkal, beszámoljanak nekik. Annak érdekében, hogv a szorosabb kapcsolat lehetővé váljék, a Politikai Bizottság véleménye szerint, javasolni kell a jelenlegi lajstremos választási rendszer megváltoztatását, s az egyéni kerületek szerinti rendszer bevezetését. Ez lehetőséget ad majd a közvetlen kapcsolatra, s lehetővé teszi, hogy az életbe átültessük Népköztársaságunk Alkotmányának azt a követelményét, hogy a választóknak módjuk legyen leváltani a képviselőt, aki nem képviseli a választók akaratát. Az Országgyűlés aktivizálásával egyidejűleg meg kell növelni, véleményünk szerint. az Elnöki Tanács szerepét is. Ugyanakkor a Minisztertanácsnak fokozottabb mértékben kell a legfontosabb gazdasági, kulturális, politikai és egyéb kérdésekben az irányítást kezébe venni, de csak a legfontosatobakban, ezzel növelve a miniszterek, a fővárosi és a megyei tanácsok, s általában a helyi tanácsok szerepét. A felsőbb szerveknél az alsóbb szervekhez jelentős számú funkciót kívánatos leadni. tényleges hatáskört kei! biztosítani számukra, kezdeményezésüket fokozni kell. El kell érni, s etekintetben már számos Intézkedés történt, hogy a helyi tanácsok nagyobb gazdasági, pénzügyi önállóságot nyerjenek, s hogy az egységes Irányítás elvének megtartása és biztosítása mellett egyéb területeken, pl. kulhtrábs iskolaügyl. egészségügyi kérdésekben ls. nagyobb legyen a ható-közük. Az ország demokratizálása feltételezi a nagyobb nyilvánosságot, az ország népének rendszeresebb tájékoztatását, az alsó és a helyi kezdeményezések tervszerű kibontakoztatását és felkarolását, és azt, hogy a felsőbb szervek a dolgozók széles tömegeire, valamint az alsóbb szervekre jobban támaszkodj anak; hogy az összes állami szervek, s mindenekelőtt a tanácsok, szélesebb kapcsolatokat teremtsenek a néppel, s hogy biztosítsuk minden téren a nép fokozott részvételét a hatalom gyakorlásában. A szocialista demokratizmus kiszélesítésének egyik alapvető feltétele a legszigorúbb szocialista törvényesség biztosítása minden téren, • személyi biztonság és vagyoni biztonság megerősítése, a bíráknak az Alkotmány elő-. írása szerinti választása, a belügyi, az igazságügyi szervek munkájának megjavítása és legszorosabb kapcsolatuk a néppel. A szocialista törvényesség megsértése terén elkövetett durva hibákat pártunk vezetésével már felszámoltuk. De itt még sok a tennivaló. A KV elé terjesztett határozati javaslat szóles. nagy jelentőségű intézkedések átgondolt, összefüggő programját vázolta fel. amelyet amennyiben ezt a KV magáévá teszi, vaskövetkezetességgel kell megvalósítani. A gyakorlatban kell bebizonyítanunk. hogy a szocialista törvény védi a Magyar Népköztársaság minden polgárát, és kötelező minden állampolgárra, hogy népi demokratikus államunk törvényei előtt, személyekre való tekintet nélkül mindenki egyenlő! A törvénytelenségek és törvénysértések nem tartoznak a népi demokratikus rendszer, a szocializmust építő állam életéhez. A demokratizálás az állami, a gazdasági, a társadalmi élet" ben, népi demokratikus, szocialista értelemben, elkerülhetetlenné teszi ugyanakkor az állami és állampolgári fegyelem fokozott erővel való felvetését: Népi demokratikus, szocialista fegyelem nélkül — nincs szocialista demokrácia! Népi demokratikus államunkat most nem gyengíteni, hanem szilárdítani, erősíteni kell! Az erősítés, természetesen, nem létszámemelést jelent, hanem azt jelenti, hogy még demokratikusabbá tesszük, méginkább valóra váltjuk, kifejezésre juttatjuk munkásparaszt jellegét, hogy helyes intézkedéseinkkel, jó munkánkkal méginkább biztosítjuk számára a széles, dolgozó tömegek támogatását; hogy milliók agyával és kezével, milliók alkotó munkájával fejlesztjük, erősítjük népgazdaságunkat; hogy kemény, szfvós harcban, átgondolt intézkedésekkel, ugyancsak a dolgozókra támaszkodva leküzdjük népi demokratikus államunk bürokratikus kinövéseit és torzulásait. De azt is jelenti, hogy honvédelmünket és államvédelmünket, megint csak nem létszámban növeljük, ellenkezőleg, csökkenteni kívánjuk, azonban ugyanekkor minőségben megjavítjuk, korszerűsítjük honvédségünk fegyverzetét, s különösen a légvédelmet, korszerűsítjük és magasabb színvonalra emeljük a kikéozést és biztosítjuk, hogy valóban hús legyen népünk húsából, és vér népünk véréből; hogy hadseregünket és államvédelmi szerveinket, valamint rendőrségünket, ggrclyrírre nagy szüksége van hízónknak, népünk mind odaadóbban támogassa. A* MDP Kíiznontl Veretflsíg lilísírPl stóla tMd-W*áMi"h kfizlísét holnapi számunkban folytatjuk. Brionban szercBn délelőü foíylatlák a jugoszláv - egyiptomi megbeszéléseket Belgrád. Szerdán délelőtt, magyar idő szerint fél 11 órakor folytatták Nasszer és Tito államelnökök megbeszéléseit. Tito elnök szerdán a fehér villában estebédet adott az egyiptomi köztársasági elnök és az indiai miniszterelnök tiszteletére. A tárgyalások részvevői este megtekintették a Lado horvát népi együttes előadását. Lapjelentések szerint a jugoszláv—egyiptomi tárgyalásokról ma közös közleményt adnak kl. Ugyanez várható a hármas megbeszélésekkel kapcsolatban is. I