Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

Csütörtök, 1956. július 19. Deszki aratók között A technika gyorsabb és eredményesebb fejlesztésének egyik lehetősége Török István, a Deszki Gépállomás híres traktorosa, aki már a tavaszi kampány alatt teljesítette évi tervét, öccsével, Török Fercnccet arat a helybeli Kossuth Tsz földjén. A traktorról is figyeli, hogy hogyan dolgozik az aratógép, hiszen ö is termelőszövetkezet tagja. Déli szünet idején a kéverakók behúzódnak az egyetlen árnyékos helyre, a traktor pótkocsija alá. — Hány munkaegységet is kerestünk eddig? — számítgatják a lányok. A tsz learatott 50 holdas tábláján a gépállomás hat traktora megkezdte a szántást. Simon Szilveszter és Török József traktorosok versengve húzzák a barázdákat. A tábla végében pedig a másodvetés földjét hengereli a Zetor. _ i. Siflis József felvételei. (Fény. Szűr.) Bolgár vendégek érkeztek Szegedre Tegnap délután 5 órakor Szegedre érkezett a városi tanács meghívására Plovdiv város népi tanácsának két elnökhelyettese. A Szegedi Városi Tanács küldöttsége Budapesten várta a vendégeket, Kosztadinka Aposztolova elvtársnőt és Sztefén Konsztantinov elvtársat. A bolgár küldöttek előreláthatólag több napig tartózkodnak Szegeden. Látogatásuk célja a Városi Tanács ipari-, városgazdálkodási, kereskedelmi. mezőgazdasági, kulturái. közoktatás- és egészségügyi munkájának tanulmányozása. Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat vezetősége két hónappal ezelőtt 11 pontból álló pályázati felhívást bocsátott ki, melyre június 30-ig 23 pályázat érkezett be. Az értékelés megtörténte után elfogadtak tíz pályamunkát és hatezer forint pályadíjat fizettek ki. E rövid bír mögött sok olyan dolog van, amiről érdemes beszélni. Először is talán említsük meg, hogy a vállalat 131 pontból álló úgynevezett „házi" intézkedési Üervének végrehajtása sokkal nanvobb feladatot jelent, mint amennyit a már mepszokott tempóval megvalósíthatunk. Az intézkedési tervben már nemcsak olyan feladatok szerepelnek, amelyek kidolgozott, kész bevezetésre váró témák, hanem olyanok is, amelyek megoldása még nincs kidolgozva; melyek megvalósításához nagyob'l) elmélyülés, több munka, ötletesség szükséges. Ilyen például a fűthető impregnáló foulard tervezése is. A nagyobb Jeladatok, a sürgősebb problémák megoldásának egyik helyes eszköze a most alkalmazott pályázati kiírás. Helyes ebben a módszerben az, hogy bizonyosimértékig az anyagi érdekeltségre támaszkodva több dolgozó megfontolt munkáját lehet igénybe venni egy-egy kérdés megoldásához. Az kétségtelen, hogy a műszaki fejlesztés nagyobb vonalú és bátrabb megvalósításához tblb dolgozó vé'eménve szükséges. Ezt bizonyítja az is, hogy a mostani pályázatban 24 különböző beosztású mérnök, technikus, munkás és adminisztratív dolgozó vett részt, hiszen a pályázati kiírás szerint: a pályázat nem lehet csupán ötlet, annak teljes megoldást jelentő részletes munkának kell lenni. Az elfogadott munkák közöl már bevezetésre kerültek a közvetlen anyagok utalványozási rendszere, a szövődéi segédanyag felhasználás csökkentésének premizálása, a bérelszámolás ésszerűsítése, a szövődéi új munkaszervezés, a láncbedolgozás helyes megállapítása tárgyú pályázatok és még ez évben alkalmazásra kerülnek a különböző cérnák készítéséhez alkalmazandó futók, a helyes vetélőpálya kialakítása megmunkálása és a fonalsflrűségek gyorsabb meghatározásának új módszere témájú munkák. Folyamatban van az anyagmegrendelés, a pácaanyagok géphez szállításának mechanizálásához és a fűthető impregnáló foulard létesítéséhez. Ha az anyag időben beérkezik, mór ez évben hozzákezdenek az új létesítmények elkészítéséhez. Meg kell jegyeznünk, hogy több pályamunkaként el nem fogadott pályázat újításként szerepel és ezek nagyrésze hasznosítható. Érdemes még megemlíteni, hogy a beérkezett pályamunkák közül kettőt a Szegedi Kenderfonógyár kívánságára tapasztalatcsereként már el is küldtünk. Az a véleményem, hogy a pályázati kiírások igen hasznosak, a dolgozók kezdeményező készségének kibontakozását segítik elő. A mi tapasztalatunk azt bizonyítja: nagyon sok lehetősége van a technika gyorsabb és eredményesebb fejlesztésének. Javasoljuk, hogy más üzemek, de a minisztériumok is tegyék fontolóra a pályázati felhívások kibocsátását, ' s alkalmazzák országos viszonylatban. , Kurali Antal főtechnológus Hasznosítják a déli határon felszabaduló területeket A Minisztertanács határozatot hozott az ország déli határán a műszaki zár felszedésével kapcsolatban felszabaduló területek hasznosításáról. A felszabaduló, müvelésre alkalmas területeket a korábbi földtulajdonosoknak, illetve földhasználóknak kell visszaadni. Az állami gazdaságok vagy termelőszövetkezetek területéhez korábban hozz&csa; tolt, vagy az ahhoz csatlakozó í területek helyett — amelyekre j állami gazdaság, illetve tcrmelői szövetkezet igényt tart — a korábbi tulajdonosnak (használónak) csereföldct kell juttatni. Ha a felszabadult területeket a korábbi tulajdonos nem kívánja igénybe venni, vagy a tulajdonos nem található, a föld hasznosításáról a községi tanács végrehajtó bizottsága köteles gondoskodni. Az ilyen területeket ál* lami gazdaság vagy lermelőszö* vetkezet használatába lehet adni; vagy — ha azok a földet nem igénylik — kishaszonbérletbe kell kiadni. A felszabadult területek rendezését a községi tanács végrehajló bizottsága készíti elő és egyben határoz a területek visszaadásai illetve hasznosítása felól. A határozat ellen benyújtott fellebbezések ügyében a járási tanács végrehajtó bizottsága végérvényesen dönt. A tulajdonjogi viták eldöntése a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A műszaki zár megszüntetése következtében művelésre felszabadult területek után 1957. december 31-ig az adófizetési és beadási kötelezettséget nem lehet megállapítani. Kérdések és válaszok Az új gabona őrlése előtt -r Á •t A szegedi malmok már felkészültek az új gabona fogadására, s a jövő héten minden bizonnyal megkezdik az őrlést. Az előkészületek során az üzem karbantartói mindent megtettek a malmok zavartalan üzemeltetéséért. A képen: Hullás Sándor karbantartó a megye malmainak hengerjavítását végzi a Tisza Malomban. — Cj régész került a szegedi múzeumba: Trogrnayer Ottó szovjet ösztöndíjas, aki itt tölti el egyéves szakmai gyakorló idejét. — Üj szobor díszíti az újszegedi védönőképző initézet kertjét több hónap óta, s a szoborról még jóformán senki sem tud. Ispánki 'szobrászművész alkotása és egy védőnőt ábrázol. (NF) Az olvasó megvásárolja az újságot és elkezdi böngészni az utolsó oldalon, így olvassa, hátulról előre, mint valami ó-héber szöveget. Ez nem tréfa, hanem az olvasóik állításaikkal megerő. j sített tény. Egy olyan jelen| ség. amelynek az újságíró számára figyelmeztető tanulsága van. És ez a tanulság az, hogy érdekesebbet kell írnunk. Érdekesebbet, az első betűtől kezdve. Már évek óta sarkall bennünket ez az Igény és mi napról-napra igyekszünk 'óbban kielégíteni. Érdekesebbet — ez más szóval azt jelenti, hogy olyan problémáikat megírni. amelyek foglalkoztatják az olvasókat- És minden bizonnyal ilyen problémák azok. amelyekkel oly gyakran foglalkozunk bíráló cikkeinkben. Ez az állítás nagyon kézen fekvő és szinte bizonyítósem szorul. Pedig megszómlálatlan bizonyítékot hozhatnánk fel mellette. A legfontosabb bizonyíték azokban a levelekben keresendő. ame1—k nap, mint nap érkeznek szerkesztőségünkbe az olvasóktól. E levelek jelentős része ilyen problémákra hívja fel a lap figyelmét, vagy éppen egy-egy bíráló cikkünkhöz ad támaszt újabb, kiegészítő adatok formájában, így már ezek a levelek is szinte kötelességünkké teszik, hogy rendszeresen foglalkozzunk a különböző szervek munkájában előforduló hibákkal. amelyek idegesítik a közvéleményt, amelyek boszszantják az embereket. És mi nem la takarékoskodunk a nyomdafestékkel, hogy szóvá tegyük ezeket a proplémókat. Az újságíró életében egyre gyakrabban fordul elő az. hogy felkeresi egy-egy olvasó és előhozakodik valamilyen problémával, mintegy bizalmat előlegezve. Ennek a bizalomnak nyilvánvalóan az említett bíráló cikkek vetették meg az alapját, mert ezekből az írásoktól érezték leginkább a dolrozók. hogy a lap szót emel érdepirospozsgás arcú, 45 év ' körüli ember fekszik az egyik hófehér ágyon. Alig negyedórája jelentkezett a kezelőorvosnál. Hetenként kétszer jön kezelésre s erős az akarata, hogy leszokjék a mértéktelen alkoholfogyasztásról. A szegedi Pulcz utcában pénteken nagy a forgalom. Vidékről is többen érkeznek az úgynevezett „itatásra". A három-négy hetes italelvonó kúra — ha a beteg betartja az orvosi előirásokat — eredményre vezet. Visszaadja az ital rabját az életnek, a családjának. Két ápoló lép a kórterembe. Az ágyon fekvők szeme felcsillan. A 45 év körüli ember szeme is csillog, mintha örülne a pohárnyi vörös kadarnak. A szem azonban sokszor nem hű tükörképe az érzelmeknek. A pirospozsgás arcú talán most arra gondol, hogyan is jutott el idáig: rossz baráti kör, züllött életmód, italozások, családi veszekedések, elválás — és most, italelvonó kúra. Remegő kezekkel nyúl a pohár után, melyben gyöngyözik kedvenc itala, a vörös kadar. Szinte megfesti Italelvon6 kúrán a bor az üveget. Amint szájához emeli, egyhajtással szeretné meginni. Valamikor, alig három hete meg sem kottyant a két deci vörös. De most? Félpohár bor és a szem már zavaros színűvé válik. Megártott volna a szervezetnek ennyi ital? Igen. Ugyanis a beteg naponta rendszeresen szedi az anethil, gyógyszert, amely undort kelt legkedvesebb itala ellen. Közben szederjes színt ölt az arc, majd sárgulni kezd. Dr. Kolonics László, a kezelőorvos, szívműködését hallgatja. Az ápoló a vérnyomást, a légzést figyeli. Amikor már hörögni kezd a beteg, arca viaszsárga. Minha egy szobor feküdne az ágyon. Pallag Lajos főápoló újabb gyógyszerért megy. Az anetil reakciója ugyanis erős. Tíz percnyi vergődés után a beteg kezd megnyugodni. Mintegy két óráig fekszik ezután — természetesen orvosi felügyelet alatt. Közben többször rosszullét, undorérzés, hányinger váltogatja egymást. Amikor tizenkettőt veri a kórház melletti nagytemplom órája, jól öltözött 45 év körüli pirospozsgás arcú ember lép ki az utcára s a villamosmegálló felé siet Zsebében figyelmeztető cédula: „Italelvonó kúrán kezelnek. Gyógyszerem: anethil.". Ha ugyanis a rosszullét az utcán, vagy bárhol eléri a beteget, az orvos tudja, mit kell tennie. M

ár az ókorban a rómaiak és a görögök is kísérleteztek olyan szerekkel, amelyek az alkohol rabjait leszoktatják az ivásról. Kezdetben az Ametisz lilás kő porát használták erre a célra, később fecskehamuval, juhtüdővel, petróleummal kísérleteztek — kevés sikerrel. A gyógyszeripar fejlődésével párhuzamosan fejlődött a betegek kezelési módja is. Keserű orvosságokkal kísérleteztek, majd Enciáme gyökérrel, végül hashajtókkal, hánytatókkal, vastartalmú gyógyszerekkel, brómmal és egyebekkel. Az anetilt a dánok találták fel és a norvégok alkalmazták először sikerrel. A szovjet orvosok Apomorfinnal is kísérleteztek, ami szintén bevált. Az anetilt orvosi felügyelet mellett alkalmazzák az italelvonó kúra folyamán. A legkedvesebb ital ivásakor — később minden szeszesitalra — heves rosszullétet idéz elő. Ugyanis a kúra tartama alatt a betegben egy feltételes reflex alakul ki, amelynek a hatása természetesen a beteg erős akaratától is függ. A lényeg az, hogy az ital rabja akarja is a meggyógyulást. Kényszeríteni senkit nem helyes elvonó kúrára. Nagyon fontos, hogy a családi környezet megváltozzék az elvonókúrás ember számára. Minden esetre a baráti körből való kiemelés segíti a családi körülmények megoldását. Dr. Huszák István, a szegedi intézet igazgatójának megállapítása szerint az alkoholizmus elleni védekezés nemcsak orvosi probléma, hanem társadalmi is. Orvosilag hiába küzdenek ellene, ha a társadalom szervezetei vajmi keveset tesznek. Dr. Varga Miklós egyetemi docens mondja az elvonó kúra eredményeiről: — Jó módszer, hogy a kevésbé súlyos betegeknek megmutatják a súlyos betegeket. Előadást tartanak a családvédelemről, s egyebekről. Az alkohol mértéktelen fogyasztása elbutuláshoz vezet, néhány esetben pedig vakulást is idézhet elő. Az ital rabjai betegek lesznek. Látomások gyötrik őket. Nem dolgoznak rendesen, tehát a szocialista építést is akadályozzák. Helyes lenne, ha minden kórházban szakorvosi felügyelet mellett kezelnék az alkoholizmus áldozatait. kJit is lehetne még ten' • ni az alkoholizmus ellen? Hogyan lehetne segíteni az ital rabjain? A megoldásra váró kérdéseken mindenkinek érdemes elgondolkoznia ... Kiss György kükbe. De az sem volt ritka eset, hogy az olvasó, amikor feljött a szerkesztőségbe. először megkérdezte az újságírótól, hogy mi lett a folytatása egy-egy bíráló írásnak, hogy megoldódott-e a probléma? Ez az érdeklődés örömmel tölt el bennünket -cm sajnáljuk a fáradságot, hogy utána járjunk a közérdekű kérdéseknek. mert látjuk azt. hogy munkánkat a dolgozók figyelemmel kísérik. Annál nagyobb bosszúságot okoz, hogy egves szervek. va"v egyes vezetők vattát dugnak a fülükbe és talán még azt a közmondást is elmondják hogy: ,.A kutya ugat a karaván halad". Talán még azt is hozzáteszik, hogy .JTLÍ bírjuk a kritikát", más szóval: „kibírjuk a kritikát" csak beszéljetek. Nem tudjuk például, hosnr a Szabad Nép szerkesztőségének válaszolt-e a MÁV arra a cikkére, amelyben szóvá teszi, hogy miért kell az IBUSZ-nái vásárolt jegyeket, lebélyegeztetni az állomáson — minden ese+re arra az írásra, amit mi tettünk közzé a pedagógusok utazási kedvezményének kiállításával kapcsolatos bürokráciáról. csuDán hallgatással válaszoltak eddig. „Olcsón jót enni" címmel írtunk a Keletmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat bürokratizmusáról és javaslatot teltünk. Mi volt a válasz? Hallgatás. Karcolat jelent meg'lapunkban „Az egészségügyi bürokrácia diagnózisa" címmel. körülbelül egy hónappal ezelőtt. Talán még azóta sem döntötték el, hogv válaszol janak-e. Levelezőink leveleiben is nem egy közérdekű probléma került nyilvánosság elé lapunk hasábjain. Nem is győznénk sorolni, hogv hány helyről maradtak adósak a válasszal. Szinte bizonyosra vesszük, hogv ezekre a sorokra reagálni fognak az említett. szervek, de arra is számíthatunk. hogy azok. akiknek a nevét nem írtuk ki, nem veszik magukra ezt a bírálatot. Hopv elvegyük olcsó nyugalmukat, kijelentjük itt: nem sajná]ink a fáradsáj got. hogy a jövőben még ( gyakrabban visszatérjünk a I válasz nélkül hagyott bíráló ! írásokra. Ezt követeli olvasóink tömege, és mi ennek a követelésnek eleget teszünk. nem azért, hogv a népszerűséget hajhásszuk, hanem azért, hogy az orszagépítő munkát elősegítsük. Hi népszerűbbek leszünk, ha jobban kielégítjük olvasóink érdeklődését azt éppen ez a törekvésünk okozza. Tudomásul kell venni a bírálatra hallgatással v-áiaszoI lóknak, hogy az ú'ság a közj vélemény fóruma amelv a tömegekkel '-özvetlen kapcsolatot tart fenn levelezőin keresztül, és éppen ezért nem lehet a fülök mellett elengedni azt. amit az újság szóvá tesz. Bezzeg, ha eevetlen adat is sántít a bírálatba, nem késlekednek a válasszal. Természetesen olyan válaszszák amely kihasználja a hib- adta lehetőséget a bírál it megkerülésére, vagy visszaverésére. Ezzel számolunk a iövőben is de a megbírált szervek és vezetői is számolhatnak azzal, hogv nem hagyjuk csendben pihenni, nem hagyjuk hallgatással válaszolni őket.