Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

VtLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA XIL évfolyam, 169. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. július 19. Mai számunk bél: Hasznosítják a déli határon felszabod alá területeket (3, oldali; Kérdések és válaszok Italelvonó kúrán (3. oldal) (3, oldal) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége július 18-án összeült. Az ülés napirendjének első pontján szervezeti kér­dések szerepeltek. A napirend előadója He­gedűs András elvtárs volt. A napirend első pontjához a Központi Vezetőség az alábbiakat határozta: Rákosi Mátyás elvtárs felmentéséről: A Központi Vezetőség megállapítva Rá­kosi Mátyás elvtárs érdemeit a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban, a ma­gyar nép jobb jövőjéért, a szocialista Ma­gyarországért vívott harcban, egyetért a Rá­kosi elvtárs levelében foglaltakkal és saját kérelme alapján felmenti őt Politikai Bizott­sági tagsága és a Központi Vezetőség első titkári tisztsége alól. A KV első titkára megválasztásáról: A Központi Vezetőség első titkárává egyhangúlag Gerő Ernő elvtársat választotta meg. A Központi Vezetőség kiegészítéséről: A Központi Vezetőség rendes tagjává kooptálta: Matusek Tivadar és Molnár Ernő elvtársakat, a Központi Vezetőség póttagjait, továbbá: Földes László, Hazai Jenő, Hor­váth Imre, Kádár János, Kállai Gyula, Ma­rosán György és Mező Imre elvtársakat. A Központi Vezetőség póttagjaivá koop­tálta: Fock Jenő, Hajdú József, Horváth Já­nos, Kukucska János, Németh Károly és Ru­das Ernő elvtársakat. A Politikai Bizottság kiegészítéséről: A Központi Vezetőség a Politikai Bi­zottság tagjaivá választotta: Kádár János, Kiss Károly, Marosán György és Révai Jó­zsef elvtársakat. A Központi Vezetőség a Politikai Bizott­ság póttagjaivá választotta: Gáspár Sándor és Rónai Sándor elvtársakat. A Központi Vezetőség napirendjének második pontjaként meghallgatta a Politikai Bizottság beszámolóját -Pártegységgel a szo­cialista demokráciáért- címmel. A napi­rend előadója Gerő Ernő elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára volt. kell pártunk egységét és fe­gyelmét! A Politikai Bizottság Rá­kosi elvtárs felmentési kérel­mének elfogadása esetén Ge­rő Ernő elvtársat javasolja a Központi Vezetőség első titkárának. Gerő" elvtárs több évtizedes munkásmoz­galmi tapasztalattal rendel kezik és nagy jelentőségű munkát végzett pártunk, né­pi demokratikus rendsze­rünk építésében. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy Gerő elvtárs meg­választása a KV első titkáró­nak, elősegíti a pórtvezetés egységének megszilárdítását és mindazon feladatok végre­hajtását, amelyek pártunk és országunk előtt állanak. A Politikai Bizottság java­solja a Központi Vezetőség­nek, hogy éljen a szervezeti szabályzat 20. pontjában le­fektetett jogával és a követ­kező elvtársakat kooptálja a Központi Vezetőségbe: Rendes tagoknak: Matusek Tivadar és Molnár Ernő elv­társakat, a Központi Vezető­ség póttagjait, továbbá Föl­des László, Hazai Jenő, Hor­váth Imre, Kádár János, Kállai Gyula, Marosán György és Mező Imre elvtár­sakat, póttagoknak: Fock Je­nő, Hajdú József, Horváth János, Németh Károly, Ku­kucska János, Rudas Ernő elvtársakat. A Központi Vezetőség ki­egészítése megerősíti a veze­tést tapasztalt elvtársakkal, részint olyanokkal, akik az 1953-as évet megelőzően alap nélkül igazságtalanul kerültek ki a vezetésből, ré­szint olyanokkal, akik a leg­utóbbi évek harcaiban, ? kongresszus óta eltelt két évben a párt- és az állami élet különböző területein jó munkájukkal kitűntek. A Politikai Bizottság java­solja továbbá a Központi Ve­zetőségnek, hogy négy elv­társat — Kádár János, Kiss Károly, Marosán György, Ré­vai József elvtársakat — a Politikai Bizottság tagjává, két elvtársat — Gáspár Sán­dor és Rónai Sándor elvtár­sakat — a PB póttagjaivá Kádár János elvtársat egyút­tal a Központi Vezetőség tit­kárává válassza meg. Rákosi Mátyás elvtárs levele a Köipottti Vezetoségkez Gerő Ernő elvtárs beszéde TISZTELT KÖZPONTI VEZETŐSÉGI Kérem m Központi Vezetősé­get: Mentsen fel a Központi Ve­zetőség első titkári tiszte és « Politikai Bizottságbeli tagságom alól. Kérelmem egyik oka, hogy 65. életévemben járok is két éve tartó, mind komolyabbá váló betegségem gátol a Központi Ve­zetőség első titkárának tisztségé­vel járó munka elvégzésiben. Emellett azok a hibák, amelye­ket a személyi kultuzz, valamint a szocialista törvényesség terén elkövettem, megnehezítik a párt­vezetés számára, hogy teljes mSrfikben összpontosítsa pár­tunk figyelmét az előttünk átló feladatokra. Felmentésemet kér­ve pártánk, dolgozó népünk, a szocializmus nagy ügyét kívánom szolgálni RAKOSI MÁTYÁS Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása Legyen szabad e kérésemhez néhány kiegészítést fűzni. Ami egészségi állapotomat illeti, két év óta hipertóniában szenvedek, vérnyomásom emelkedik, s né­hány nappal ezelőtt az orvosok a Politikai Bizottsághoz jelentést küldtek, melyből egy mondatot idézek: „Rákosi elvtárs jelen egészségi állapotát semmiképpen sem tartjuk megfelelőnek, s ez­ért a legsürgősebb beavatkozást kérjük állapota romlásának fel­tétlen megakadályozása céljából**. Az elvtársak az utóbbi két évben gyakran tették szóvá, hogy nem járok már annyit az üze­mekbe, a tömegek közé, mint ré­gente. S igazuk volt Csak azt nem tudták, hogy ennek egész­ségem romlása az oka. Egészsé­gi állapotom kezdett munkám minőségére és mennyiségére is kihatni, ami ilyen fontos munka­körben csak károkat okozhat a pártnak. Ennyit egészségemről. Ami azokat a hibákat illeti, melyeket a személyi kultusz és a szocialista törvényesség meg­sértése terén elkövettem, 1953 júniusában a Központi Vezető­ség ülésén — és azóta is — is­mételten elismertem, s velük kapcsolatban — a nyilvánosság előtt is — önkritikát gyakorol­tam. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkája és Hruscsov elvtárs be­számolója után világossá vált számomra, hogy e hibák súlya és kihatása nagyobb, mint ahogy hittem, s a kár is, amely e hi­bák következtében pártunkat érte, sokkal komolyabb, mint ahogy ezt azelőtt gondoltam. E hibák megnehezítették pártunk munkáját, csökkentették a párt és a népi demokrácia vonzóere­jét és akadályozták a pártélet lenini normáinak, a kollektív vezetésnek, az építő bírálatnak és önbírálatnak, a párt és állami élet demokratizmusának a szé­les dolgozó tömegek kezdemé­nyező és alkotó erejének kibon­takozását Végül e hibák igen széles támadási felületet nyúj­tottak az ellenségnek, összessé­gükben e hibák, melyeket a pártmunka legfontosabb poszt­ján elkövettem, súlyos károkat okoztak egész szocialista fejlődé­sünknek. E hibák kijavításában nekem kellett élenjárnom. Ha a rehabi­litáció vontatottan, időnként megszakításokkal haladt, a sze­mélyi kultusz felszámolása terén tavaly bizonyos visszaesés ál­lott be, a kritika és önkritika, a kollektív vezetés lassan fejlődött, a szektáns, dogmatikus nézetek és módszerek ellen nem folyt elég határozott harc, úgy min­debben kétségtelenül engem, a párt első titkárát terhel komoly felelősség. Tisztelt Központi Vezetőség! Több mint 4 évtizede, hogy a szocialista mozgalom aktív kato­nája vagyok. Ott voltam pár­tunk első lépéseinél, résztvettem a magyar kommün harcaiban, a Horthy-terror elleni nehéz küz­delmekben; A hosszú börtönévek után megélhettem, hogy a hatal­mas Szovjetunió felszabadította hazánkat; s ott lehettem az el­ső sorokban; amikor a magyar kommunisták szívós, kemény harcok közepette győzelemre vitték hazánkban a szocializmus nagy ügyét. Biztos vagyok ben­ne, hogy pártunk, dolgozó né­pünkre támaszkodva, most is egységesen; a XX. kongresszus szellemében minden nehézséget és ellenséget leküzdve, s a har­cokban megerősödve halad to­vább a demokratizmus, a szocia­lista építés jobb jövőbe vivő úti ián! „ f. -t Hegedűs András elvtárs felszólalása Tisztelt Központi Vezető­ség! \ Politikai Bizottság meg­vitatta Rákosi elvtárs fel­mentési kérelmét a Központi Vezetőség első titkárának és Politikai Bizottsági tagságá­nak tisztsége alól. Egyetért ezzel a kéréssel és javasolja a következő határozati javas­lat elfogadását: A Központi Vezetőség meg­állapítva Rákosi Mátyás elv­társ érdemelt a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lomban. a magyar nép jobb jövőjéért, a szocialista Ma­gyarországért vívott harcban, egyetért Rákosi elvtárs leve­lében foglaltakkal és saját kérelme alapján felmenti őt Politikai Bizottsági tagsága és a Központi Vezetőség első titkári tisztsége alól". A Politikai Bizottság úgy látja, hogy ennek a határo­zatnak az elfogadása a párt érdekét, az előttünk álló fel­adatok sikeres megoldását szolgálja. Rákosi Mátyás elvtárs el­évülhetetlen, történelmi ér­demeket szerzett a párt meg­alapításában, a Horthy-fasiz­mus elleni harcban, a nem­zetközi munkásmozgalomban, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának létrehozásá­ban, hazánk népi demokrati­kus fejlődésében, dolgozó né­pünk szebb és jobb jövőjéért vívott harcában. Ezeket a nagy érdemeket nem feled­tethetik el azok a hibák, amelyeket a szocialista tör­vényesség megsértése és a személyi kultusz terén elkö­vetett. Rákosi elvtárs felmentési kérelmének az elfogadása el­sősorban nem ezen hibák miatt szükséges, hanem azért, mert mint a KV első titkára, részben betegsége, részben idős kora miatt is, nem tu­dott élére állni a párt előtt álló feladatok végrehajtásá­ért folyó harcnak. Rákosi elvtárs munkaideje betegsé­ge miatt az elmúlt két évben erősen korlátozva volt; egész­ségi helyzete az utolsó idő­ben tovább romlott, emiatt az orvosok hosszabb gyógykeze­lést javasoltak számára. Ez a helyzet erősen éreztette a hatását mind a Politikai Bi­zottság, mind a Központi Ve­zetőség munkájában. Látva ezt a körülményi, maga Rákosi elvtárs kérte a felmentését, azért, hogy igazi kommunista módjára elő­segítse a párt előtt álló fel­adatok végrehajtását és el­hárítsa azt a lehetőséget, hogy az ellenség rajta keresz­tül a pártot támadja. Fel kell készülnünk azon­ban arra, hogy most az ellen­ség, sőt egyes ingadozó ele­mek is fel akarják majd hasz­nálni Rákosi elvtárs felmen­tését zavartkeltésre, előfor­dulhat, hogy ugyanezt meg­kísérlik a Nagy Imre körül csoportosuló jobboldali ele­mek is. Résen kell lennünk és minden zavartkeltő kísér­letet a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Min­den erőnkkel erősítenünk Tisztelt Elvtársak! »#!'•.:*•! A helyzet úgy alakult, hogy nem minden problémá­ra kiterjedő részletes beszá­molót tarthatok, hanem csu­pán a legfőbb kérdésekre tér­hetek ki, amelyek a nemzet­kőzi helyzetet, valamint or­szágunk és pártunk belső helyzetét jellemzik, valamint az előttünk álló s általunk, pártunk, kormányunk által megvalósítandó legfonto­sabb feladatokra. Ez abból a szempontból helyesnek lát­szik, hogy ilymódon a legfőbb kérdésekre, a legfontosabb tennivalóra lehet irányítani a figyelmet. Másrészt alá aka­rom húzni, hogy a kérdések, amelyekről itten szó lesz, s a feladatok, amelyeiket meg kell oldanunk, nem rögtön­zött módon, nem hirtelen, nem már ól-holnapra merül­tek fel. E kérdéseket hosszú idő óta vitatjuk. A nemzet­közi és belső helyzetről, pár­tunk helyzetéről, meggyőző­désem szerint világos kép alakult ki, s nem kevesbé vi­lágosak és kézzelfoghatóak a feladatok és tennivalók! Ehhez hozzá kell fűzni, hogy jelen beszámolón kívül, amelyet a Központi Vezető­ség meghallgat, a Központi Vezetőség tagjainak és pót­tagjainak kezében ott van az erre a kérdésre vonatkozó részletes határozati javaslat, továbbá a második ötéves terv eredeti irányelvterveze­te és a Politikai Bizottság ál­tal, a széleskörű, országos vita alapján, s a Központi Vezetőség sok tagjának részt­vételével elkészített, számos tekintetben lényegesen mó­dosított új tervezet, amely — amennyiben ezt a vita figye­lembevételével a Központi Vezetőség majd határozattá emeli — a legközelebbi évek­re bizonyos tekintetben {jár­tunknak szinte második programja lesz, mint aho­gyan a nagy Lenin az első szovjet népgazdasági tervet nevezte. Nyilvánvaló az is, hogy a határozati javaslatot, amelyet a jelen napirendi ponthoz a Politikai Bizottság előterjesztett, a vita alapján tökéletesíteni kell, amihez valószínűleg bizottság kikül­dése is szükséges lesz, oly­módon, hogy a Központi Ve­zetőség még jelen ülésén vég­legesen dönthessen róla. Mint bevezetőül említet­tem, nem lehet szó most ar­ról, de erre nincs is szükség, hogy a nemzetközi és a belső helyzetről mindenre kiterje­dő, részletes elemzést adjunk. Ezért itt csak a leglényege­sebbekkel lehet foglalkozni, ami valóban döntő a nemzet­közi helyzetre és a mi belső helyzetünkre vonatkozóan. A nemzetközi helyzet szem- a népi demokratikus országokban pontjából a legjellemzőbb, a még jelentős számban vannak legfontosabb az, hogy a leg- olyan elemek, akik a régi népol­utóbbi három év folyamán, lenes rendszer haszonélvezői vol­amely Sztálin halála óta telt tak. Ezeket az elemeket a el, lényegesen, alapvetően demokrácia nyújtotta lehető­megerősödtek a szocialista ségek kiaknázásával igyekez­tábor állásai és sok tekintet- nek mozgósítani reakciós, im­ben új nemzetközi helyzet perialista céljaik érdekében. Az alakult ki. Megszilárdult a imperialisták mindent elkövet­szocialista világrendszer. Há- nek) hogy ezekre a belső reakei­í^a_Sz^etUnÍÓ K«T*muVsl? ós erőkre támaszkodva zavart Pártja Kozponti Bizottsága- Wtsenek a népi demokratikus imk, hála e vezetés mezész, orszáffokb megkfséreljék meg. átgondolt, lemiu pobtikájá- lazít/ni . 'k,pLlatokit ezl nak, az imperialisták tervei a „. Z • háború közvetlen kirobban- kuz°", » °rszá«ük es » tására felborultak, s sikerült me«Pr6" lényegesen meggyengíteni az -1* - ^"(Ötem a szoca­imperialisták hatalmi állásait. A nagy ázsiai, nem szó­lista tábort. Es ha arról be­szélünk, hogy a közvetlen hábe­clalista országok egész so- "" .veszély eltávolodásával éle, ra mint India, Indoné- 8?d,k az eszmei-pobukai ham; zia, Burma, s egész sereg fkkor ,ehkel hozza ,kedl ten» • más ország, valamint az arab harcnak olyan, távolról sem ész­országok nagy része az ame- mei formáit is, mint kémek, di­rikai és angol imperialisták- verzánsok; provokátorok bedo­nak felmondta az engedel- bása a népi demokratikus orszá­mességet, közeledett és köze- g°kba és a Szovjetunióba, mint ledik a szocializmus táborá- hadirepülőgépek rendszeres,^pro­hoz, csatlakozott a béke meg- vokációs berepülése, mint" pol­védelmezésének ügyéhez és a gári repülőgépünk békés utasai hatalmas szocialista táborral ellen a minap végrehajtott együtt óriási békeövezetet al- banditatámndás. Továbbá fi* kot. Csökkent a háborús fe- gyeiembe kell venni olyan for­szültség, kitolódott a háború mákat is, mint amilyen a poz­kirobbantásának közvetlen nani véres provokáció volt és veszélye. Megerősödött a szo- súlyos hiba lenne le nem vonni cialista világrend gazdasági- B tanulságokat a poznani provo­lag és politikailag. Mindez kációbél a mi helyzetünkre vo­hartalmas sikere a kommuniz- natkozóan és a mi feladatainkra must építő Szovjetumóinaik, a vonatkozóan is. Egyébként az Kínai Népköztársaságnak, az ellenség nyiltan felveti, erről egész szocialista tábornak, a nem egy ellenséges lapban és haladó emberiségnek, nem egy imperialista rádióadás­A háborús feszültség csök- ban volt szó, hogy az ellenség kenése, s a háború közvetlen magyar poznanokra" törekszik. veszélyének eltolódása nem Az éhes disznó makkal álmodik! .... . . . nonden tehát, a jelenlegi jelenti azonban, hogy a harc nemzctközi bcly^t ,ény'egc Z, a két tábor között megszu- bofry a 8ZOcialista tábor meg­nik, vagy ellanyhul. Erről so- erősödött, az imperialisták po­kan megfeledkeznek. A köz- riciói pedig meggyengültek. Mi vetlen háborús, katonai ösz- 1,a,adunk cldrea ma«"nk bcly,f .... .. . ,, ,, útján. Egyes imperialista korok szeütkozes veszélye eltoló- J " , dott, bár nem szűnt meg. azonban ebbe belenyugodni nem Ugyanekkor azonban ideoló- akarnak, s mindent elkövetnek; giailag és politikailag a harc hogy megzavarják előrehaladái ÉÍT^ÍLtí? ÜÜSSÜ^*® tó" sunkat a béke megszilárdítása, a boron beiül repedések mu- B tatkozngk. Franciaország már szocializmus építése, népünk elet, távolról sem olyan biztos osz- színvonalának emelése útján. lopa az Atlanti Szövetségnek, Ami országunk és pártunk mint volt néhány évvel ez- bels5 helvzclét illeti, a legfonto­előtt. Anglia és Amerika kö- snbb etckintctben az, hogy 1953 zött élesednek az ellentétek. júniusa óta> bár távo]xA1 Mm A nemzetközi helyzet meg- egyenletesen, g nem időleges változása az amerikai imperia- visszaesések nélkül, különösen lizmust, s a többi imperialista azonban a Szovjetunió Kommu­köröket is orra kényszeríti, hogy nistn Pártjának történelmi je­taktikát változtassanak, de a lentőségű XX. kongresszusa után harcot nem adják fel, hanem széleskörű demokratizálódási fo­más helyzetben, más formák kö- lyamnt megy végbe országunk­zött folytatják ezt. Igyekszenek ban. Megnőtt a párttagok, s a megbontani a szocialista tábor pártonkívüli dolgozók aktivitása, egységét. Igyekeznek kihasználni közvetlen részvétele az állami, a azt, hogy a Sztálin személye kö- gazdasági, a társadalmi, a párt­rül kialakult személyi kultusz munkánkban. Ezzel együtt nagy­felszámolásával, s a szocialista, proletárdemokráeia fejlődésével (Folytatás a oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom