Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JÁRÁS DOLGOZÓINAK LAPJA } XII. évfolyam, 155. szám Ara: 5ö fillér Mai számunkból: Minisztertanácsi határozat az építőmunkások pótszabadságáról, az építők napjáról ' ^ (4, oldal) Kedd, 1956. július 3. Rövidesen befejeződik Szegeden az őszi árpa aratása A búza aratására még e héten sor kerül A szegedi termelőszövetkezetek tagjai, az egyénileg dolgozó parasztok az elmúlt héten ugyancsak dolgoztak. A szegedi tsz-ek az öthalmi Kísérleti Állami gazdaság és az egyéniek földjén szinte nnpok alatt végeztek az őszi árpa aratásával. Az aratógépek segítségével rövid idő alatt nem kevesebb, mint 650 katasztrális hold árpa termését rakták keresztekbe. Mint a Városi Tanács mezőgazdasági osztálya közli, hétfőn délben az őszi árpa aratásának teljes befejezéséből már mindösszo csak 20 hold hiányzott. A rossz időjárás ellenére is jó közepe* átlagtermésre számítanak a termelők. A Táncsics Termelőszövetkezetben az árpa egyrószét kombájnnal aratták le és csépelték el. A kombájn aratású árpa 14 mázsás átlaggal fizetett, azonban ennél magasabb lesz az átlag árpatermés a szövetkezetben, mert az árpa dőlése miatt csak a gyengébb részeket tudták kombájnnal aratni. A szegedi határban a búza aratására előreláthatólag e hét utolsó napjaiban kerül sor. Az addig hátralévő időt' a tsz-ek tagjai és az egyénileg dolgozó parasztok a második, s harmadik kapálások befejezésére fordítják; Emléktáblával jelölik meg Szeged műemlék jellegű épületeit A Szegedi Városi Tanács v. b. VKG osztálya különös gondot fordít a város mintegy harminc műemlékjellegű épületére. Jelenleg a XII. században épült az egykori Demeter székesegyház máig is fennmaradt tornyát tatarozzák. Ez a román és a gót közötti átmeneti stílusban épült toronv a délalföld legrégebbi építészeti emléke. Ügyszintén restaurálják a Toibuclhin sugárút és a Dáni ut"~ sarkán lévő ezernyolcszázas évekből való klasszikus barokk stílusú épületet; A műemlékjellegű épületeket tatarozás után emléktáblával jelölik maid meg. Jól halad az aralós Tópén Katolikus papokat részesített kegyelemben az Elnöki Tanács A tápéi dolgozó parasztok is szorgalmasan fáradoznak az aratás nagy munkáján. A falu határában lévő árpatáblák nagyrészén már befejeződött az aratás. Tari József, Ilia János, Gyémánt Mihály dolgozó parasztok az első között végeztek az árpa aratással Külön dicséretet érdemel Tari József egyéni gazda, aki nemcsak hogy készen van már az árpa aratással, de a tarlón már a másodvetést t* elvégezte, Csendes Pálné A Katolikus Papok Országos Békebizottsága nevében dr. BeresZ.'" zy Miklós érseki helynök. a Katolikus Papok Országos Békebizottsága elnöke, dr. Horváth Richárd protonotárius kanonok, a Katolikus Papok Országos Békebizottsága alelnöke és Mag Béla tiszteletbeli kanonok, a Katolikus Papok országos Békebizottságának titkára a napokban levélbe* fordult Hegedűs Andráshoz, a minisztertanács elnökéhez. Á levéi — többek között a következőket tartalmazza: . i ., Jól sikerüli vizsga a gyorsíró iskolában A Szegedi Gépíró és Gyorsíró iskola elhatározta, hogy népgazdaságunkat azzal is segíti. hogy alapos tudással rendelkező és magas színvonalú szakmunkásokat képez ki. A most megtartott vizsga bizonysága szerint az iskolának ez a célkitűzése sikerült. Az Oktatásügyi Minisztériumtól kiküldött vizsgaelnökök megállapították. hogy gépírásból és gyorsírásból is meglepően jók az eredmények. Három tanuló gépírásból 120 szó tagos. tizenegy tanuló 90 szótagos percenkinti sebességgel gépelt, és a beadott dolgozatok igen közel álltak a kiváló minősítéshez. Gyorsírásból 250. illetve 800 szótagos beszédírói fokon hét kiváló minősítésű dolgozatot adtak be a tanulók, de a beszédírói fokon beadott többi 12 dolgozat is igen lói sikerült. A vizsgázott tanulóknak nemcsak a gépírói és gyorsírói, de a helyesírási készségük is igen jó. Szép eredményt értek el az iskola tanulói az országos gyorsírói versenyen is. Az Országos Versenybizottság értékelése szerint a 250 szótagos beszédírói fokon országoson elfogadott 39 dolgozat közül hat szegedi tanuló dolgozata sikerült, és ezek közül az iskola négy tanulóin a 3.. az 5.. a 7 . és a 9. igen jó helyezést érte el országos viszonylatban. , I.^l ii.üiii^i „Örömmel mérlegelve annak a ténynek sokatmondó jelentőségét, hogy népköztársaságunk illetékes szervei a közelmúltban több elítélt egyházi személyt kegyelmi úton szabadonbocsátottak: a Katolikus Papok Országos Békebizottsága — továbbítván a hozzá többektől érkezett kérelmeket — azzal a kéréssel fordul Elnök Űrhöz, hogv a politikai vétségek miatt elítélt paptestvéreink közül azokat, akik erre magatartásukkal érdemességet mutatnak. kegyelemben részesíttetni szíveskedjék; Hisszük. ho<?v népköztársaságunk kormányának ez az újalbb nemes gesztusa az emberiség és a megbékélés útján további jó szolgálatot fog teljesíteni." A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához fordult, s kérte egyes, korábban elítélt papok még hátralévő büntetésének kegyelmi úton történő elengedését. Az Elnöki Tanács a felterjesztésben foglaltaikat megvizsgálta. s Berta Lajos. Csellér István, dr. Gyéresi Béla, Homonai Sándor, Rácz István. Szelculi Pál, Tarcza József, Veres János és Zsiga Sándor óldozópapokat hátralévő büntetésük letöltése alól kegyelmi úton felmentette. JUBILEUM Pénteken este ünnepélyes szakszervezeti ülésre gyűltek össze a ieszki szanatórium dolgozóit. A gyűlés érdekessége az volt, hogy ekkor emlékeztek meg igazgatójuk, Michailovits Lehel 25 éves orvosi munkásságáról. Michailovits Lehel egy negyedszázad óta gyógyítja betegeit, s végez kutató-munkát. Mint sebész kezdte a budapesti János Kórházban. Aztán húsz évet töltött el Szentesen, öt évvel ezelőtt került Deszkre. Mióta orvos sokat változott, fejlődött az orvostudomány. Számos új gyógyszert fedeztek jel, óriásit lendült a mellkassebészet, szívsebészet, stb. Ebben a lejlődésben jelentős sze= repe van a szanatórium igazgatójának is. Solt új gyógyszert és gyógymódot itt alkalmaztak először az országban. Az ő vezetésével a szanatórium orvosai száz, meg száz embernek adták vissza az életet. A szanatórium minden orvosának, ápolójának és alkalmazottjának része van abban, hogy valóságos üdülőteleppé változott át az épület és környéke. Gerliczy báró kastélya helyén áll a szanatórium. A húszas években alakították át az uradalmat tüdövészes gyermekeknek, akik itt mindenkitől távol éltek. Ezek a gyermekek hetenkint egyszer részesültek csupán orvosi kezelésben. A háborúban eh pusztult az épület, a park. 1948-ban alakították át ismét gyermekszanatóriummá. Azóta állandóan szépítésén dolgozik az intézet valamennyi dolgozója. Most rá sem lehet ismerni a régi, elhanyagolt épületre. Hatalmas, modem konyha, gépesített mosókonyha épült. Rendbehozták a parkot is. Mindenütt gondosan nyírt füves területek szegélyezik a tiszta, árnyas utakat. A kert végében kis tó van, a közepén lévő szigetre hid vezet. A sziget körül csónakázhatnak a betegek, s a lelkes sporthorgászok is szórakozhatnak, mert a tóban halat tenyésztenek. A sétányok mellett több száz éves hatalmas tölgyfák állnak. Az épület belül is nagyon kedves és otthonos. A gyermekosztályon apró fehér ágyakban pihennek a kis betegek, a falon a kiakasztott színes képeken életre kelnek a mesék. Nem unatkoznak a felnőttek sefn, a szanatórium halljában kéthetenként filmet vetítenek, vagy rádiót hallgathatnak a betegek. A kórház egész kollektívája azért küzd, hogy a veszélyes csont tbc. betegséget megakadályozza cs leküzdje. Ennek a küzdelemnek lelkes vezetője Michailovits Lehel, akinek 25 éves orvosi munkásságát meleg baráti körben ünnepelték meg munkatársaL , Sz SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről i. Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép, a testvéri kommunista és munkáspártok, a szocialista országok nagy közösségének dolgozói, a kapitalista és gyarmati országok embermilliói teljes helyesléssel és lelkes támogatással fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának határozatait. Ez érthető is, hiszen a XX. pártkongresszus, amely új szakasz a marxizmus—leninizmus alkotó fejlesztésében, mélyenszántó elemzést adott a jelenlegi nemzetközi és belső helyzetről, felfegyverezte a kommunista pártot, az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért folyó további harc nagyszerű tervével, új távlatokat nyitott meg a munkásosztály összes pártjainak az újabb háborús veszély elhárítására irányuló, a dolgozók érdekeit szolgáló közös akciói előtt. A szovjet nép az SZKP XX. kongresszusa határozatainak megvalósítása során a kommunista párt vezetésével újabb kimagasló eredményeket vív ki az ország politikai, gazdasági és kulturális életének minden területén. A szovjet emberek még szorosabban a kommunista párt mögé tömörültek, magasfokú alkotó aktivitást fejtenek ki a XX. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítéséért folyó harcban. A kongresszus óta eltelt időszak egyszersmind azt is megmutatta, milyen nagy életerejűek a kongresszus határozatai a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából, az összes haladó erőknek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. A kongresszusnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, a jelenlegi korszakban a háborúk elhárításának lehetőségére, az egyes országokban a szocializmusba való átmenet formáinak különbözőségére vonatkozó fontos elvi, elméleti tételei jótékony hatással vannak a nemzetközi helyzetre, előmozdítják a feszültség enyhítését, erősítik mindazon erők akcióegységét, amelyek a békéért és a demokráciáért küzdenek, előmozdítják a szocializmus világrendszere állásainak további megszilárdulását. Míg a szovjet emberek körében, a népi demokratikus országok és az egész világ dolgozói körében nagy lelkesedést, az alkotó kezdeményezőkészség és a forradalmi energia újabb felbuzdulását váltották ki az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, addig a munkásosztály ellenségeinek táborában riadalmat és ingerültséget okoztak. Az Egyesült Államok és néhány más kapitalista hatalom reakciós köreit szemmel láthatóan nyugtalanítja a béke megszilárdításáért folyó harcnak az a nagyszerű programja, amelyet az SZKP XX. kongresszusa jelölt meg. Nyugtalanságuk olyan arányban növekszik, ahogyan ez a program tevőlegesen és következetesen megvalósul. Miért összpontosítják tüzüket a kommunizmus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékosságokra, amelyekről pártunk központi bizottsága az SZKP XX. kongresszusán beszélt? Azért teszik ezt, hogy elvonják a munkásosztály és pártjainak figyelmét azokról a fő kérdésekről, amelyeket a XX. pártkongresszuson vetettek fel és amelyek megtisztítják az utat a béke. a szocializmus, a munkásosztály egysége ügyének sikerei előtt. A XX. pártkongresszus határozatai, a szovjet kormány bel- és külpolitikája zavart idéztek elő az Egyesült Államok és más államok imperialista köreiben. A Szovjetuniónak a béke és az államok közötti együttműködés biztosítására irányuló bátor és következetes külpolitikáját — függetlenül ez államok társadalmi rendszerétől — támogatják az összes országok igen széles néptömegei, e külpolitika kiszélesíti a békeszerető államok frontját és mély válságba dönti a „hidegháború" politikáját, a katonai tömbök összegyúrásának és a fegyverkezési hajszának a politikáját. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz ellen a Szovjetunióban folyó harc körül a legnagyobb lármát éppen az Egyesült Államok imperialista körei csapták. Az ő szempontjukból arra szolgáltak a személyi kultusszal összefüggő negatív jelenségek, hogy ezeket a tényeket felhasználhassák a szocializmus elleni harcra. Most, amikor pártunk bátran felszámolja a személyi kultusz következményeit, az imperialisták ebben olyan tényezőt látnak, amely meggyorsítja országunk előrehaladását a kommunizmus felé és gyengíti a kapitalizmus állásait. A kapitalizmus ideológusai igyekszenek gyengíteni az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok nagy vonzóerejét, a hatalmas néptömegekre gyakorolt hatását, ezért a legkülönbözőbb fogásokhoz és ravaszkodásokhoz folyamodnak, hogy elvonják a dolgozók figyelmét azokról az élenjáró és lelkesítő eszmékről, amelyeket a szocialista világ terjeszt az emberiség elé. Az utóbbi időben a burzsoá sajtóban nagyszabású szovjetellenes rágalomhadjárat indult. A reakciós körök erre a célra néhány olyan tényt próbálnak felhasználni, amely összefügg azzal, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elítélte J. V. Sztálin személyi kultuszát. E hadjárat szervezői minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy „zavarossá tegyék a vizet", elködösítsék azt a tényt, hogy a szovjetország életének túlhaladott szakaszáról van szó; azt is el akarják hallgatni és el akarják torzítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a Sztálin halála óta eltelt években páratlan állhatatossággal és határozottsággal szünteti meg a személyi kultusz következményeit, sikeresen oldja meg az új feladatokat a béke megszilárdítása, a kommunizmus felépítése érdekében, a nagy néptömegek érdekében. A burzsoázia ideológusai rágalomhadjáratuk szélesítése során újból és hasztalan próbálnak árnyékot vetni a marxizmus— leninizmus nagy eszméire, aláásni a dolgozók bizalmát a világ első szocialista országa, a Szovjetunió iránt, zavart kelteni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban. A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a nemzetközi proletáregység ellenségei a múltban nemegyszer próbálták kihasználni a véleményük szerint előnyös pillanatokat a kommunista és munkáspártok internacionális egységének aláaknázására, a nemzetközi munkásmozgalom megosztására, a szocialista tábor erőinek gyengítésére. Ám a kommunista és munkáspártok mindannyiszor átláttak a szocializmus ellenségeinek mesterkedésein, még szorosabbra fűzték soraikat, megmutatták megbonthatatlan politikai egységüket, a marxizmus—leninizmus eszméi iránt tanúsított megingathatatlan hűségüket. A tesvéri kommunista és munkáspártok idejében átláttak a szocializmus ellenségeinek ezen a manőverén is és méltó módon visszaverik. Ugyanakkor azonban helytelen lenne szemet hunyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg maradéktalanul a ^zemélyi kultusz és következményeinek kérdését és időnként helytelenül értelmeznek a személyi kultusszal összefüggő tételeket. A párt a személyi kultusz bírálatában a marxizmus—leninizmus elveiből indul ki. Pártunk immár több mint három éve folytat következetes harcot J. V. Sztálin személyi kultusza ellen, fáradhatatlanul kiküszöböli káros következményeit. Természetes, hogy ez a kérdés fontos helyet foglalt el az SZKP XX. kongresszusának munkájában és határozataiban. A kongresszus rámutatott arra, hogy a központi bizottság teljesen helyesen és időben lépett fel a személyi kultusz ellen, amelynek elterjedése lekicsinyítette a párt és a néptömegek szerepét, lealacsonyította a kollektív vezetés szerepét a pártban és nem ritkán komoly munkabeli mulasztásokhoz, a szocialista törvényesség durva megsértéseihez vezetett. A kongresszus megbízta a központi bizottságot, hogy következetesen hajtsa végre azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a marxizmus—leninizmustól idegen személyi kultusz teljes leküzdését, következményeinek kiküszöbölését a pártmunka, az állami és az ideológiai munka minden területén, biztosítják továbbá a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés kollektivitásának a nagy Lenin által kidolgozott elvei szigorú betartását. A párt a személyi kultusz elleni harcban a marxizmus—leninizmusnak a néptömegek, a párt és az egyes személyek történetmi szerepéről, a politikai vezetőknek — bármily nagyok legyenek is érdemei — személyi kultusza megengedhetetlenségéről szóló ismert tételeit tartja szem előtt. Marx, a tudományos kommunizmus megalapítója, hangsúlyozva ellenszenvét „min(Folytatás a 2, oldalog