Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-11 / 162. szám

seimagyhrorsziig Szerda;, 1956, július 11. A technika dönti el az aratás sikerét Az aratás, a gabonafélék betakarítása a mezőgazdasági munka egyik legfontosabb szakasza. Ez biztosítja a nép kenyerét, meg a jövő évi vetőmagot. Az aratás dönti el elsősorban, milyen jövedelmük lesz a termelőszövetkezeti tagoknak, milyen mértékben fejleszthető állatállományunk és nem utolsósorban az is, hogyan fejlődik tovább a mezőgazdaság szocialista szektora. Érthető, hogy az egyénileg dolgozó parasztok most, az aratás alatt fokozott figyelemmel fordulnak a termelőszövetkezetek felé. Ha látják, hogy ott, ahol kombájn segít, 24 óra alatt nemcsak a kaszálást és cséplést, hanem még a tarlóhántást és másodvetést is elvégzik — amihez egy egyénileg dolgozó parasztnak nyolc napra, sőt nemegyszer 14 napra van szüksége —bizonyára mélyen elgondolkodnak azon, hogy saját érdekük lépést tartani a fejlődéssel. Az aratásnál a legjobb módszer a gépek kapacitásának teljes kihasználására, az önköltség és a szemveszteség jelentős csökkentésére a gondosan megszervezett, folyamatos munka. A Német Demokratikus Köztársaságban már tavaly is kiváló eredményeket értek el a folyamatos munkával. A legtöbb helyen tízórás műszakban dolgoztak. Ahol nem volt kombájn, éjszaka folyt a cséplés és a tarlóhántást is főleg éjszaka végezték, úgyhogy olyan táblákon, ahol előző nap még gabona állt, reggel már elvethették a másodterményt. Idén is így folyik a munka. A folyamatos munkához nem feltétlenül szükséges a kombájn, kévekötő aratógéppel is meglehet valósítani. Lássuk, hogy szervezték meg az NDK-ban a munkát? A folyamatos münka nemcsak a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban, hanem az állandó munkaközösségekben is lehetséges Lényege a jó szervezés. A gépállomások dolgozói és a termelőszövetkezeti tagok, illetve az egyénileg dolgozó parasztok munkaközösségei jó előre pontosan meghatározták a munka minden mozzanatát, például: ki dolgozik az első, illetve a második műszakban, melyik tehergépkocsik és lófogatos járművek szállítják el a gabonát az átvevőhelyekre, illetve raktárakba, melyek a szalmát és pelyvát. Igen fontos, hogy a traktoros-brigád és a növénytermesztő brigád, illetve az állandó munkaközösség munkája jól össze legyen hangolva. Arról is idejében gondoskodtak, hogy kedvezőtlen időjárás esetén a learatott gabonát malátagyárakban, cukorgyárakban, vagy másutt meg tudják szárítani. A tavalyi tapasztalatok azt mutatták, hogy a szalmagyűjtőnek és a szalmaprésnek közvetlenül követnie kell a kombájnt. Tavaly ugyanis tekintettel voltak arra, hogy egyes helyeken nem volt elég száraz a szalma. Az elfekvő szalma azonban ahelyett, hogy száradt volna, még jobban felszívta a föld nedvességét, s ez még jobban megnehezítette a szalmagyűj tők és szalmaprések munkáját. Ilyenkor a munka folyamatossága megszakadt. Idén a nedves szalmát is rögtön felszedik és légaknás kazlakba rakják, hogy gyorsabban száradjon. A szalmagyűjtőt és szalmaprést egyes helyeken a hántóeke követi, másutt éjszaka folyik ez a munka, úgyhogy a hajnali órákban már el lehet vetni a másodterményt. Ahol az aratáshoz csak kévekötő aratógép áll rendelkezésre, a kévesorokat úgy kell felállítani, hogy a hántőeke és vetőgép zavartalanul dolgozhassák. A gabonát az éjszak folyamán előre meghatározott cséplőhelyeken csépelik. Itt is pontosan meghatározták előre, milyen járművek viszik - a gabonakévéket a cséplőhelyre, melyek szállítják a gabonát az átvevőhelyekre és raktárakba, stb. Kévekötő aratógéppel és jó szervezéssel el lehet érni, hogy 24 óra alatt a gabona a raktárba, a másodnövény pedig a földbe kerüljön. Persze, az NDK-ban is akadnak még, akik úgy gondolkodnak: minden esztendőben learattunk, majd csak megleszünk idén is a régi módszerrel. Ezzel saját magukat, és az egész népgazdaságot megkárosítják, mert nagyobb a szemveszteség és nem vethetnek idejében másodterményeket, amelyek jó takarmányalapot biztosítanak az állatállománynak. A parasztság zöme azonban tisztában van azzal: a mezőgazdasági technika fejlődése, a rendelkezésre álló gépek kapacitásának kihasználása nagy előnyt jelent saját érdekünk és az egész ország szempontjából. KARCOILAT Egy ügyintézés hiteles története sok párbeszéddel A „magasan szervezett" ügyintézés nagy szatirikus megrí jelenítésénék lehetőségeit áldozom fel azzal, hogy az alábbi néhány sorban tömörítem a történetet mégis megteszem ezt abban a reményben, hogy talán Ikerül némi egyszerűsítésre sor ebben a szállítási komédiában, melyet még egyetemi végzettséggel is csak nehezen lehet felfogni, — bár a Mávtrans szerint még senki sem kifogásolta „ügyintézésének" ilyetén módját. íme az „eset". Egy könyvállványt kívántam Pestre juti tatni a háztól-házig vállalat útján. Részemről beható érdek' lődés előzte meg a hozzáértőknél, hogy miként megy ez? Lígy, hogy az ember első nav bemegy a Mávtrans városi iroaajábá (munka- vagy ebédidejéből): ott kitöltenek vagy háromféle szállítási űrlapot (több másolatban), majd megkérdik, hogy magán vagy közületi ügylet lesz-e? Miután „magánügylet" volt, ezt a tényt rávezették feltűnő helyre a szállítólevélre és egyben előre kérték a szállítási előleget, — jelen esetben 20 forintot — utólagos elszámolásra. — Ja kérem, — mondta az ügyintéző — a vasút magánfelékkel szemben kell, hogy biztosítsa előre a várható költséget. (Legalább kétszerannyi( kérnek, mint amibe kerül.) t— No jó — mondtam —, a különbözetet kiküldik vagy érte jöhetek személyesen? — (5, azt nem nálunk intézik, hanem a Tisza teherpályaudvaron, — (A Tisza. p. u. 3 kilométerre van munkahelyemtől és csak munka- vagy ebédidőmből intézhetem ott is az ügyet!) S ezzel minden rendben van as kérdeztem reménykedve? —t Nem kérem, mi csak a Nyugatl-ig szállítunk, onnan egy másfJc vállalat viszi tovább az árut házhoz. Az természetesen külön számláz, stb. —i Az előre beszedett összegből nem lehetne ezt a költséget is levonni? t- Nem, mert Pest már egy másik igazgatóság területén van, — Na és mi lesz akkor, ha közben én, a feladó is elutazom Szegedről, — mondjuk á Riviérára? — Hát kérem az már a posta dolga, hogyan kézbesíti ki önnek a visszajáró pénzt, mert ha nem tetszik személyesen elmenni érte, akkor postán küldjük el. Ezek után érzékeny búcsút vettünk. Másnap jönnek a kocsival az állványért. Az árukísérővel előszedjük az összes ez ügyben szereplő iratólcat és egyeztetjük, majd ő sorrá lepecsételi mindegyiket, utána eszmecserét folytatunk az „ügyintézés" firkáiról a következőképpen: Az árulásérő: — Mondtuk mi annakidején, hogy ez így nagyon bonyolult, nem lesz jó, de letorkolták bennünket, hogy „ott fenn jobban tudják, hogyan kell ennek lenni, mint maguk." Így a dolog maradt „annyiban"-,.! Harmadnap tehát elmentem a Tisza p. u.-ra (munkaidőben), ott újabb fuvarleveleket állítottak ki, valahogy így: „Megállapított súly 15 kg, díjszabás 20 kg után, a 20 forintból visszajár 9 forint. Figyelmeztetés: a fuvarlevél másodpéldány elfogadásával a feladó elismeri a fuvarlevélben foglalt adatok helyességét." — A fuvarlevelet elfogadtam, elismertem, csakhogy szabaduljak már a Mávtranstól, útközben azonban eszembejutótt, hogy karai az örömem, mert Pesten várhatom a kiszállítási fuvarlevelet és az ezzel járó költségeiket. Hát röviden ennyi az én történetem. Nem lehetne valahogy egyszerűsíteni?! A 46.766 számú fuvarlevél ' •* boldogtalan tulajdonosa Vita után Jól sikerültek a középiskolai levelező okfafás tanulóinak évvégi vizsgái A dolgozók gimnáziuma mellett a felnőtteknek a középiskolai levelező oktatás is lehetőséget nyújt a továbbtanulásra. A szegedi középiskolai levelező oktatásban közel 150 dolgozó vett részt ebben az iskolai évben. A tanulók nagyabb, részt honvédtisztekből és B. M. dolgozókból, valamint a MÁV, a posta, a tanácsok és nagyobb vállalatok dolgozóiból kerültek ki. A levelező oktatásban ebben az évben is igen nagy volt a lemorzsolódás. A dolgozók év közben döbbentek rá a tanulás nehézségére. Az első osztályba beiratkozott 143 tanuló, de ebből mindössze 65 tanuló jutott el az évvégi vizsgáig. A tanulmányi eredmény átlaga 3.13, ami jónak mondható a levelező tagozaton. A végzettek közül kitűnő rendű 4, jeles rendű 20, jó rendű 21. 15 tanulót utasítottak javítóvizsgára. A levelező tagozat dolgozói közül többen igen szép eredményt értek el a vizsgákon. Így: Komócsin Mihályné postafelügyelő, Vigh Rudolfné házkezelő, Gescheck Miklósné előadó, Gaál Györgyné, a Kossuth Zsuzsanna ápolónőképző vezetője és Répássy Zoltán repülő technikus. A tanfolyam megbízott vezetője Tihanyi Nándor, a Rdanóti Gimnázium igazgató. helyettese volt, aki munkáját gondosan és jól végezte el. KSzel ezer hold másodvetés Kisteleken Kisteleken ma valószínű befejeződik a gabonaaratás a zab kivételével: Az őszi árpa és a rozs helyére mintegy 1000 holdon másodnövényt vetettek. Sisák István (Tanya 160.) félhold burgonyát, Sisák Pál (Tanya 166.) egy hold burgonyát és egy hold kölest, Papp Ferenc bárom hold másodnövényt, Simon Antal másfél hold kukoricát. Lespár Imre (Tanya 138.) másfél hold burgonyát. Risóczki István (Tanya 539.) fél hold burgonyát vetett. Rajtuk kívül közel ötszáz egyéni termelő vetette be földjét másodjára. De nemcsak elvetettek Kisteleken, hanem a kedvező időjárás hatására a legtöbb helyen már ki is kelt a másodvetés, sőt egyes helyeken kapálják is. A z elmúlt hetek kora es" téltől késő hajnalokig tartó írószövetségi vitái eredményeképpen holnap új vezetőséget választanak a szegedi írók a Magyar Írók Szövetsége szegedi csoportja élére, s ugyanakkor újraválasztják a "-Tiszatáj* szerkesztőségét is. A mostani taggyűlést megelőző tisztító viták voltak hivatottak arra, hogy a széles közvélemény előtt — a vezetőséggel és a szerkesztőséggel egyetemben — ki-ki számot vessen nem is. a közelmúlt, a múlt év végi és ez év eleji tévedéseivel, hibáival, hanem messzebb lapozva: számot vessen a korábbi esztendők lakkozásaival, az egyformás í t ássál, a hurrázással, a téves és nern egyszer bűnös tájékoztatással, melyben részesültek, s mely akarva-akaratlanul szemellenző közé fogta a bátrabb írói látásmódot és zsilipekkel zárta el a felelősségteljes írói szókimondást. Ám ki hiszi egy pillanatig is, hogy csak a hibák sorozata jellemezte a szegedi írók munkáit, hogy nem voltak érdemleges útkeresések, erőfeszítések, komoly próbálkozásokban született írások — ha nem is tiszta arculatú művek —, melyeket nem kell szégyelni a közvélemény előtt és fordítva sem, mert őszinteségükkel a nép és a párt közös ügyét segítették nemcsak láttatni, hanem küzdeni is érte. Mint ahogy a magyar nép lelkesedésével és akaratával találkozó több mint tízesztendős országépítő munkának voltak ellenzői, visszahúzói, kénytelen-kelletlen viselői, úgy most is akadnak, akik. irodalmi életünk problémáit tisztázó sürgős vitáin, kat és teendőinket kárörvendő fintorral-vigyorral magyarázzák. A mi dolgainkat senki nem fogja helyettünk elvégezni, mint ahogy elkövetett hibáinkból is mi tanultunk elsősorban. kJ yilvánvaló, hogy nem könnyű vallani arról, ami tévedés, ami hiba, amin nem gondolkoztunk el hamarabb, csak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után. Pedig azok az írói jelzések, amelyek 1953 júniusa után elsősorban Benjámin László költészetében, de egész irodalmi életünkben is jelentkeztek, komoly figyelmeztetések lehettek volna a provincializmusba gubózott szegedi írók számára is, akik úgy vigyáztak a régi, kényelmes, ^vonalas*, egyértelműen pozitív jelenségeket tükröző és szajkózó írásaik "-hitelére*, hogy hovatovább akadályozóivá váltak az egészséges kritikai szellem ég írásművek létrejöttének, valamint azok tolmácsolásánál?. Ezt bizonyítja az Irodalmi Újság októberi szegedi matinéjának hideg, ellenséges fogadtatása, majd az azt követő decemberi és a későbbi szegedi szektás kampány, melyben mindaz a lelkiismeretes igazságkeresés elítéltetett, melyet Benjámin, Aczél, Kónya, Csoóri és a többiek képviseltek szegedi szereplésük alkalmából is. C bben a szektás aktiéban nekem is részem volt, holott fel kellett volna emelnem a szavam úgyis, mint költőnek, és úgyis, mint a »-Tiszatáj* szerkesztőbizottsági és az Írószövetség vezetőségi tagjának. Ehelyett ágáltam én is a tiszavirág-életfl szektás >-sifcerek*-ért, melyekben — mondjuk kii őszintén — nemigen hangosan osztoztak a széles tömegek, akikre apelláltunk. Hiába minden igaznak és őszintének vélt szándók, be kell ezt vallani, ha fáj is. S hogy ma a termékeny és hasznos viták után elérkeztünk a vezetőségválasztásig, az egyes egyedül a XX. kongresszus szellemének köszönhető, mely hazánkban —< és Szegeden is! — megmozgatta az elméket, hogy mind lelkiismeretesebb gondolkozásmódra és cselekvésre szoktassa az írókat is, akik a szocializmust építő magyar nép és az egyetemes emberiség lelkiismereteként akarnak élni és alkotni. C okat hangoztatott az a J 'tétel, hogy az irodalom közügy. Ez igaz. Ám az is igaz, hogy az írók szervezeti életét is az íróknak kell vezetni, nem pedig olyanoknak — Szegedről szólva —akik eddig ügyintézkedtek, szónokoltak, de akik sose voltak és sose lesznek írók. A szegedi írók és költők kerüljenek hát egyszer s mindenkorra saját ügyük vezetésébe 1— és ez most rajtuk múlik! —, hogy saját akaratuk és lelkiismeretük szerint együtt és egyenként — hozzásegítsék a pártot minden területen a helyes, a munkásosztály és dolgozó népünk érdekeit szolgáló politika kialakításához, 11 Li Ll: li i v[ Lődi Ferenc A Ikonyodott. s. Csak egy-egy szekér verte fel időnként a deszki főutca porát. A naphosszat lengedező levegő megállt, mintha csak igazolni akarná azt a paraszti mondást, miszerint a tisztességes szél estére eláll. A közelgő nyárvégi este álmosító melege rátelepedett a falura, melyben szokatlan, méla csend honolt. Tudom jól: a látszat csal. Mert bármilyen mérhetetlennek látszik a nyugalom, az emberek bensejét vad tusák rázzák. A nyugtalanság, az emberi vívódás legfőbb oka ebben a faluban is a termelőszövetkezet. Mint a tanácsházán elmondták, a Kossuth kitűnő termést aratott, az esztendő gazdag jövedelmet ígér a szövetkezetieknek. Ezek aztán mondogatják is a kívülállóknak: gyertek közénk, velünk együtt többre mentek, jobban boldogultok, lássátok be, sohasem értek utói már bennünket. A mi földünket gép segíti művelni, s ezzel az erővel az egyes ember sohasem veheti fel a versenyt. Szó ami szó, sok igazság van ebben. Dehát kétszer is meggondolja magát az ember, míg azt mondja a hívó szóra: igazatok van, veletek tartok, A nagyobb termés, a ULMÁSI ISTVÁN: OlES^KI TÖRTENET A Mezőgazdasági Kiadd most Jelentetett meg nltve az egyes tsz-ek megszületését, fejlődd életét, egy kötetet azokből az Irodalmi riportokból, ame- a termelőszövetkezetek hétköznapjait. Almás! István: , ,. , ,, , , , , ,, . Deszki történet című riportja is, amit folytatásoklyekben az országot Járd újságírók mutatnak útat ban ismertet[lnk mec ofvasóinkkkl, ebben a köteta magyar falu szocialista átalakulásához, megjele- ben jelent meg. busásabb jövedelem nem csodaszer, ami egycsapásra eloszlatja a kételyeket a közös iránt. Ha így lenne, már tízés tízezrekkel lenne eresebb a közös gazdálkodás útját taposó parasztok tábora. A mostaninál sokkal, de sokkal egyszerűbb volna az új termelőszövetkezetek szervezése, a régiek taglétszámának, földjének, jószágállományának növelése. Míg ezeket a gondolatokat forgatom a fejemben, elérem a Vörös Hadsereg utcában a Kossuth Termelőszövetkezet székházát. Befordulok a kapun, hogy választ keressek iménti gondolataimra. Miért is nem olyan egyszerű a parasztnak otthagyni a régit — vagy ahogy mondják: a sajátot — a közösért még akkor Bem, ha a közös többet, szebbet ígér? Azzal az elhatározással fordulok be a kapun, hogy a régebbi szövetkezeti tagokat szólaltatom meg. Beszéljenek a belépés előtti vívódásról azok, akik legyűrték már a belépés előtti gondokat. Az ő nyelvüket jobban megoldja az a tudat, hogy életüknek olyan szakaszáról szólnak, amelyik a múlté, s az egykori aggodalmaik, az egyéni paraszt aggodalmainak elmondása nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy akivel beszélnek megcáfolja, sőt talán rossz néven veszi aggályaikat, ellenvetéseiket. Ezért aztán, gondolom, bátrabban ejtik a szót, hisz tetteikkel, az aláírással, a szövetkezetbe való belépéssel saját maguk cáfoltait rá régebbi elképzeléseikre, i A szövetkezeti székház " ajtajai azonban zárva vannak. Hiába jónapotozok egy darabig, sehol nincs egy lélek sem, csak az udvar eléggé elhanyagolt díszbokrai sütkéreznek a leáldozó nap sárgás sugaraiban. Valósággal megrezzenek, amikor a hátam mögül valaki megkérdi: — Ki az? Kit tetszik keresni? — Kit tetszik? Kit tetszik? Hát már itt is így kérdezik a házba betoppanó idegent? — gondolom, de hangos szóval csak ezt mondom: — Az, elnököt. — Nincs itthon. A pénztárossal együtt elment az éjjel Pestre, a mezőgazdasági kiállításra, hogy átvegye az ősziárpa-termésért a díjat. Akkor valamelyik vezetőségi taggal vagy könyvelővel szeretnék beszélni, aki eligazítana a termelőszövetkezetben. — A vezetőség tagjai még kint vannak a földéken, de a könyvelő az én vagyok. Jöjjön beljebb. Az ízlésesen berendezett lakásban aztán megismerkedem ifjú Bálint Istvánnal, a könyvelő férjével, aki miután, megtudja, mi járatban vagyok, azt mondja: — Könnyen segíthetek én a maga gondján. Én most lettem tag a nyáron. Elmondom én szívesen, mi volt a gondom esztendőkön keresztül, csak írja le. Bálint István harminc év körüli, vékonydongájú ember. Magabiztosan, de olyan nyugalommal beszél, olyan csendesen ejti ki a szót, mint akinek az a leghatározottabb véleménye, hogy ideges ember nincsen, csak bolond. Amit mond, szinte változtatás nélkül papírra kívánkozik. Fel-< szólításának, vagy ha úgy tetszik, kérésének eleget teszek, s az alábbiakban hűséges krónikás módjára tovább adom, amit elmondott. j i> (Folytatása következfic) .'