Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-11 / 162. szám

Szerda, 1956. július 11. DELMBGYRRORSZftG Rászánta magát az írásra Kovács Mihály, a „Viharsarok* vezető szerkesztője ^Szemellenzős újságírás?* cím alatt a „Viharsarok" július 10-i számában megtámadta a „Délmagyarország"-ban július 6-án megjelent tudósítást, amely a szegedi párttitkári értekezletről adott Ihű képet. Elképzeljük szinte oblomovi küszködését önmagával, mire rászánta magát a cselekvésre, és mielőtt cikkét megírta, felkiáltott: az a titkári értekezlet szemellenzős doktrinerek gyűlésének volna nevezhető, ha a tudósítónak lenne igaza. íme az ember, aki íróasztalán könyökölve, újságcikkekből értesül hosszú hónapok óta az élet eseményeiről s amikor olyasmit olvas, amit eddig nem olvasott, feliháborodik, majd végül eldönti magában, hogy fellép a dogmatizmus ellen. De miért mondja Kovács Mihály: „nem lehet igaz, hogy az érteSkezlet valamennyi részvevője elítélné Molnár Erik elvtárs cikkéi", amikor a szóban lévő titkári értekezleten ott sem volt, tehát halvány fogalma sincs az ott elhangzottakról, az ottani hangulatról? Csak egy dolog lehetséges: elképzelte — nem tapasztalta, (hanem elképzelte — a „Délmagyarország" tudósításában foglaltaik ellenkezőjét, hogy aztán saját feltevéséből kiindulva elmondhasson olyan eseteket, amelyek mindenki által nagyon jól ismertek, s amelyeket ma már mindenki elítél. Ez az a bizonyos kozmikus locsogás, amelynek a valósághoz a világon semmi köze nincs. A szegedi munkások a tudósítás — igaz, nem éppen precíz megfogalmazása — olvasásakor egyáltalán nem jutottak arra a következtetésre, mintha a titkári értekezlet Molnár Erik elvtárs „Igazságszolgáltatásunk és a szocialista törvényesség" című cikkének többi részévei sem értett volna egyet Nagyon jól tudta mindenki, hogy a párttitkárok — több mint kétszáz vezető és felelős kommunista, akiket azért mégsem lehet mindenestől szemellenzősök tömegének nevezni — a cikknek csupán azt a részét nem fogadták ei, amely azt mondja, hogy az izgatás általában nem fog a politikai bűncselekmények körébe tartozni. Joguk van éhhez a pórtíitkárofcnák? Igen, joguk van, hiszen ők mégiscsak jobban ismerik az emberek véleményét, mint Kovács' Mihály elvtárs, akiről a legjobb szándékkal sem lehet elmondani, hogy ott él, ahol a szocializmus építése legjobban zajlik, lükteti Am Kovács Mihály = hogy, hogynem =- mégis így beszél: „Állítják, hogy a munkások józan tömegei MoVnAr Erik cikkének eme részével is tökéletesen egyetértenek." S hogy ,igazát" bebizonyítsa, ilyen példákat hoz fel: „Egy munkás aoosszantó anyagellátási zavarok miatt eUcáromkodja magát és szidja — mondjuk — a Tervhivatalt. A munkás feltétlenül jószándékú és becsületes." De hált ki állítja ennek az ellenkezőjét? Ki mondta Kovács Mihálynak, hogy ez is izgatás a munkásosztály államhatalma ellen? Függetlenül a BHÖ-től, a gyakorlatban ezt még a legnagyobb törvénysértések idején sem vették izgatásnak. A munkásnak, és minden becsületes állampolgárnak mindig joga volt szidni a hibákat, ostorozni az egyes szervekben előforduló fogyatékosságokat. Sőt a párt őszintén, becsületesen igényelte az ilyen kritikát ós mindent elkövetett, hogy bátorítsa; Az esetek többségében a tisztességes dolgozókat még akkor sem ítélték el, ha nyilvánvalóan államrendszerünk ellen izgattak. Kovács Mihálynak emlékeznie kell — hiszen akkor is ő volt a szerkesztő —• a következő esetre. A szikéncsi Engels Termelőszövetkezet egyik tagja — sok gyermekes családanya — 1952. őszén, a kölcsönjegyzés alkalmával elkeseredett hangon szidalmazta a kormányt, az államot. Ezt meghallotta a „Viharsarok" egyik munkatársa és másnap közzétett egy cikket, amelyben kuláiknak, alávaló osztályellenségnek bélyegezte az asszonyt. Cikkének az volt a csattanója: börtönbe vele! A dolog vége az lett, — igen helyesen — hogy az újságírót menesztették, az asszonynak pedig semmi baja sem történt. Persze történtek durva túlkapások is, de a XX. kongresszus után éppen ezért fogott hozzá a párt és a kormány teljes határozottsággal a törvényesség megszilárdításához. Nem a dolgozó emberek .izgatáséban" látta tehát a veszélyességet a szegedi titkári értekertet, hanem a volt tőkés elemek, kulákok, csendőrök, stb. izgatásában és adott esetben ezek ellen követelt továbbra is szigorú megtorlást. S ezzel egyetért mindenki, aki saját bőrén tapasztalta, mit jelent a kizsákmányolás és védelmezője: a bikacsök. a kardlap;, a puskagolyó; Ezzel egyetért mindenki, akinek drága ez a rendszer, amelyben az ember valóban emberré tudott növekedni. Ezért történt az, hogy az értekezlet valamennyi felszólalója '— utalva a poznani eseményekre is — azzal kezdte szenvedélyes hangú hozzászólását, hogy nem ért egyet Molnár Erik elvtárs cikkének már említett részével. A végén pedig hangos és általános helyeslés közben megbízták a ,X)élmagyarország"-ot, hogy közölje az elhangzottakat. Nem a XX; kongresszus előtt betanult szöveget szajkóztak ott tehát az elvtársak, hanem — mint az üzemek, hivatalok, tsz-ek, intézmények dolgozóinak képviselői — azt mondották ed, amit osztályhelyzetükből eredően természetesen éreztek; Joga van mindenkinek, Kovács Mihály elvtársnak is polemizálni a titkári értekezleten elhangzottakkal. De befejezésül engedtessék meg egy kérdés. Milyen jogon gyanakszik az újságíróra, milyen jogon állítja, hogy a tudósító pxmtatlanuíL, felületesen és szemellenzősen, nem p>edig a tényeknek megfelelően számolt be a helyzetről? NAGY ISTVÁN öfven gabona irányvonalot indít a MÁV szegedi igazgatósága A MÁV Szegedi Igazgatósága is felkészült az idei gabonaszállítások gyors, zavartalan lebonyolítására. A szállíttató vállalatokkal együtt a termésbecslések alapján megállapították, hogy ez csaknem olyan nagy feladatot jelent, mint a tavalyi bő gabonatermés idején. Az Igazgatóság kereskedelmi osztálya minél több irányvonat összeállításával akarja elősegíteni, hogy az új gabona a legrövidebb idő alatt rendeltetési helyére kerüljön. A harmadik negyedévben legalább 50 olyan vonatot indítanak, amely minden más szállítmányt megK£NY£S K £ S £ K R KÉSISZERSZáMGYÁBBRN Mikor az indiai kereskedelem számára szecskavágókéseket kezdtek gyártani a Szegedi Kértszerszámgyárban, az ördög se hitte volna, hogy annyi gondot, annyi műszaki problémát okoz ez az egyszerű szerszám. Közben derült ki, hogy igen kényes munkadarab — talán azért, mert Indiába készül — és kényetek a minőségre az indiai kereskedők is. Így mindjárt bokrostól mutatkoztak a bajok. Ügy kellett formálni a késeket, ahogy az indiaiak akarják — és nem úgy, ahogy az anyag saját akaratából formálódik —, úgy kellett csiszolni a kések két oldalát is, és nem úgy, ahogy korábban a kevésbé igényes munkadarabokat! És edzeni, köszörülni, de még csomagolni is a külföldi igény és ízlés szerint kellett, meg kell ma is, ha kulturáltan akarunk kereskedni a külföldiekkel. Szóval, ez nem ment olyan egyszerűen, s még ma sem roegy teljesen úgy, ahogy kellene —v de tisztulnak a rengeteg töprengést okoeó műszaki problémák és sz emberek kezdik érezni azt a különös felelősséget, hogy öle is a magyar ipar hírnevét képviselik külföldöm munkájuk eredményével. Az export egyszerűen felforgatta az üzemet, megbillent az egyensúly — a kovácsoló és szerelőmunkáról a lemezmunkára kellett áttérni, mert az üzeni termelésének négyötödét a külföldre készülő árucikkek teszik ki. Egész műhelyeket kellett átszervezni és amellett meg kellett küzdeni az új cikk műszaki problémáival is —, de sürgősen, nagyon sürgősen, mert a kezdetben kidolgozott technológia sehogysem bizonyult csalhatatlannak, és a selejt egyre szaporodott. Egyrészt ez a sürgősség és a károk szaporodása, másrészt az üzem műszaki és fizikai dolgozóinak aktív érmozzanat következett. A munkafolyamat így fizikailag igen nehéz volt — ráadásul haladatlan is! Mindenki előtt világossá vált, hogy valamilyen célgépet kell szerkeszteni, ami majd több kést élez egyszerre és legalább háromszoros teljesítményt nyújt a kézi élezővel szemben. A közös felismerést közös tevékenység követte: Falkenstein, Láng és Veres elvtársak ügyes kis gépet szerkesztettek egy régi köszörűgépből — s ha az első próbák nem hozták is a várt eredményt, az elgondolás ésszerű volt és annak alapján a kollektív hozzáértésből megszülethetett a léséről és egészségűi megóvásáról. Érthető, hogy a termelési érdekeknek és ennek a szép törekvésnek a találkozása növelte a dolgozók felelősségét. S ha már a felelősségnél tartunk, illusztráljuk még egy példával: Rónyai László és Dosztál András szerszámlakatosok megbízást kaptak, még korábban, művezetőjüktől egy kézi élező szerkezet megépítésére, s mivel ők munka közben látták ennek a szerszámnak a tökéletlenségét és voltak sejtéseik az új, jobb megoldásra — aszerint építették meg a szerszámot. Nem hódították meg egyből a legfejlettebb technikát, de új megoldásukkal minden tekintetben megfe- a kfek é^zésé" lelő szerkezet foloslegesso tettek egy lenyeges mozdulatot. Bennük élt, És ez izgalmakkal Járt A h am5t tlldnai felelősséggé -intoend- - ^em akerm* átadják mlmkatár8^knaki ^ kérdést mmden órában fel- (5k ^ k soha gem éle'sitettck adták maguM azer^rek szecska^g6 kés(jkel _ munka_ végleges igenlő tfíf^i . megoldása tokkal expttríképetebbé született a válasz — maga a célgép. De izgalmas dolog maga az edzés is — s még az előbbi problémánál is izgalmasabb volt annak a feladatnak a megoldása, ami szintén embereket (kímélt meg nehéz fizikai munkától, s egyúttal tette,- illetve teszi az üzem termékeit; s ha továbbra is ezen az úton haladnak; az azelőtt gyakran keserű szájízzel emlegetett flzem dolgozói, végre fel tudnak egy komoly balesetforrást zárkózni a derékhadhoz — és talán ebben a hónapban már elő is kiküszöbölt. Edzés után rideg maradna az anyag, ha nem eresztenék egy 350 fokos sós oldatba. Ebbe az oldatba egyszerre Ienni ;nd;aiak egy kereten 32 darab szecska- eI3tt tgynr6j^ vagókést szokás belehelyezni <— s ha ezt negyven ötször kell egy nap egy dolgozónak megismételnie kért erővel 1— szintén az emberi teljesítőképesség határáig jutunk. A megoldásra az volt az első javaslat, hogy valami csigasorral kell kiküszöbölni a megerőltető munkát, de ez nem ígérkezett elég biztonságosnak, mert ha a forró oldatba zuhant volna véletlenül a keret, az ott dolgozó emberek súlyos égési sebeiket szenvedtek volna. Az edzők megelégedésére & főmérnök és más vállalatok tapasztalatai alapján egy hét múlva ezt a műveletet már játszva; tudják állítani azt a húszezer darab szecskavágó-kést is, ami határozott céljuk; feladatuk; s amire majd büszkék szeretnének és magyarok i. deklodese és szakmaismerete ydraulikus emelők segítségével különös izgalmat kölcsönzött , , , , műszaki lehet elvegezni; De még mindig nem elég via fel-felbukkanó problémák megoldásának, nemcsak a főmérnököt, meg lágos; miért is voltak olyan iza művezetőket —, az egysze- _alma5ak ezek a feladatok, rű szerszámlakatosokat ss ° , , , , ,. fogva tartotta az a felelős- Mondhatnank, hogy a termeles ségteljes gondolat, hogy a hatalmas erővel követelte ezekgyártást teljesen tökéletessé nek a megoldását és a többiekét is; amiről most nem beszélünk i— de ez a dolognak csak az egyik oldala lenne. Az izgalmat főleg az adta ezekhez a feladaemberekről kell tenni. Dehát mik is ezek a problémák és mi lett a megoldásúk? Kézzel kellett élesíteni a szecskavágökéseket! Ebből tokhoz; hogy fl Hazafias Népfront Békebizottságának vitaestje Ma este 6 órakor rendezi meg aktuális nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos vitaestjét a Hazafias Népfront Békebizottsága Vörösmarty utca 7. sz. alatti helyiségében. Vitavezető: Búza László egyetemi tanár, akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi jogi tanszékének vezetője. A vitaindító előadást Petrovics István, lapunk külpolitikai rovatának vezetője tartjaTÁVÍRAT A kenyér- és takarmánygabona aratását július 9-én befejeztük. Asotthalxni Állami Gazdaság - Megkezdték a Baross i József utca kövezetének kipedig két nagyon hátrányos volt bennük szó m erejük kimé,, javítását ^ útépítők a régi, már-már használhatatlan kockaköveket felszedték, s a járdával együtt újjáépítik az útburkolatot is, előzve jut el a városokba, malmokba. A legfontosabb szállíttató vállalatoknak — mint a Terményforgalmi Vállalat — javasolták, hogy létesítsenek diszpécser-szolgálatot. A diszpécser mindig pontosan tudná, hogy mikor és milyen mennyiségű gabonát szállítanak, s így még több irányvonatot is indíthatnának. A MÁV telefont bocsát rendelkezésére és minden más szükséges segítséget megad a diszpécsereknek a zavartalan munkához. Ezeket a feladatokat a jövő héten közös értekezleten tárgyalják majd meg a vállalatokkal, v Vigyázat: áremelés ! T Tgü gondolom; nem felesleges megírnom a következőket; már azért se, mert az árleszállítás után a párt és a kormány a sajtó — így a Délmagyarország is — jelhívta a lakosság figyelmét a burkolt árdrágítás leleplezésére. Körülbelül három hetei hogy a feleségemi — a Lenin utcai jjfői modell" ruhaüzletben (Ruházati Bolt 3. sz. fiókja) háromrészes női nyári ruhát vásárolt 180 forintért. Tegnapelőtt — hétfőn — meglepődve tapasztaltuk, hogy ugyanaz a ruha 200 forintéri van kitéve a kirakatba. Nyilvánvaló, hogy itt 11 százalékos áremelkedés történt. Ki az, aki felemelte, vagy felemeltette az árat? Vagy talán azért lett drágább, mert hamar elkapkodták?" Ezeket irta szerkesztőségünkhöz címzeit levelében Danyi Dezső és jogosan vár választ. Szerkesztőségünk megvizsgálta a beérkezett levél alapján a panasztA Ruházati Bolt vezetője szerint azért volt olcsóbb a ruha előbbi mert a válla poros volt f/J. A ruhát a Nagykereskedelmi Vállalattól kapta és ő nem tudja miért lett drágább, Felkerestük előbb a RÖVI- . Kü?-öt, onnan a Textilnagykereskedelmihez utasítottak, onnan vissza a RÖVIKÖT-höZi végül a SZETEX-nél Fekete László elvtárs elmondta, hogy ők szállítottak a Ruházati Boltnak is ilyen ruhát. Ugyanakkor emlékeztetett a következőkre: mi a REX-től kaptuk és úgy tudom, a Ruházati Bolt vásárolt közvetlenül is onnan ilyen ruhát. Nálunk az ár nem változott, nincs áremelés! Hát akkori hogy lett dtágább 20 forinttal mégis a ruha? Erre várunk sürgősen választ a Textilnagykereskedelmi Vállalat vezetőjétől, a REX vezetőjétől és a Ruházati Bolt vezetőjétől. Kinek az utasítására emelték fel a 180 forintos ruha árát 200 forintra?! 1 ö F=HÍREKM <— Készletrendezési napot és ankétot tart július 16-án és július 25-ón az MTESZ helyiségében az MTESZ, a Műszaki Bizományi Vállalat és a Magyar Nemzett Bank VI. Területi Irodája. Július 16-án 14 órakor az elfekvő készletek keletkezésének megakadályozása címmel Gergely Sándor tart előadást. Július 25-én készletrendezési napot tartanak. — A mai magyar irodalom helyzetét Erdei Sándor elvtárs ismerteti a városi Somogyi Könyvtárban tartandó könyvtáros tájértekezleten, július 12-én és 13-án. A tájértekezleten részt vesznek a környező megyék megyei, járási és városi könyvtárainak vezetői, községi és üzemi könyvtárak vezetői, valamint a népművelési osztályok képviselői. — A Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja csütörtökön este 6 órakor tartja vezetőségválasztó taggyűlését a TTIT Horváth Mihály utcai klubjában. A taggyűlésen újraválasztják a Tiszatáj szerkesztőségét és az írócsoport vezetőségét, a tagság javaslatai alapján. Az írócsoport jelenlegi vezetősége ezúton is felkéri a csoport valamennyi tagját, hogy a taggyűlésen feltétlenül jelenjen meg. — Gyapjú-mackók készülnek rövidesen nagyobb tömegben is a Nivó KSZ-ben. Különböző színben és méretben a mintadarabokat a szövetkezet vezetői már elküldték a kereskedelemnek. — 11 dolgozó kapott rendkívüli segélyt ebben az évben a Szegedi Hangszerkészítő Vállalatnál. — Többen sikeresen vizsgáztak a Szeged 2. Posta dolgozói közül a szakmai tanfolyamon. Körmendi Kálmán, Székely György és Bubori János jeles eredményt értek el. — Az »-If júsági üdülő- és vízisport-telep- bejárata elé szánt nagyméretű szobrot már készíti Tápai Antal szobrászművész. A készülő két és félméter magas nagyságban ábrázolt férfi sportoló egyik jellegzetes szimbóluma és hirdetője lesz a szegedi vízisportnak. — »Mi a személyi kultusz és miért küzdünk ellene?* címmel előadásit tart Móricz Béláné, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára csütörtökön este fél 8 órákor a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. '— Befejeződött a szabó, varró tanfolyam a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. Ma délután 5-től 7-ig kiállításon mutatják be a tanfolyam részvevői azokat a munkadarabokat, melyeket a tanfolyamon készítettek. — A Juhász Gyula Művelődési Otthon vezetősége elhatározta, hogy gyermekek és felnőttek bekapcsolásával megalakítja a báb-szakkört. A szakkörbe jelentkezni lehet mindennap délelőtt 9-től 1 óráig és délután 4-től 8-ig a művelődési otthon irodájában. Uj gép a Ruhagyárban A terítőgéppel befejezték a kísérleti munkákat a szegedi Ruhagyárban. Most átszerelés alatt van a gép, a jövő hét elején újra munkához kezd. A terítők megerőltető munkája a gép üzembehelyezésével jóval könnyebbé válik. Ügy számolják az üzemben, hogy a dolgozók munkájának megkönnyítésén kívül évente hozzávetőlegesen félmillió forint anyagmegtakarítás is jelentkezik, mert az eddigi 6—7 méteres terítés helyett egyszerre 15—20 méteres terítést is végezhetnek Á v • L RMeteaoa fel*. Fény. Sz5»4