Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-26 / 175. szám

WTL'AG PROLETARJÁI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LAPJA S XII. évfolyam, 175. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1056. július 26. Az MDP KV első titkára fogadta az NDK és az Albán Népköztársaság nagykövetéi Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőcégének első titkára július 25-én, szerdán fogadta Rudolf Keimért, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövetét és Piro Kocit, az Albán Népköztársaság távozó magyarországi nagykövetét. Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez Elfogadta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956. július 18-21-i ülésén Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fejlődik Az anyagi javak termelésének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista munkaverseny. Mindez jelentékenyen meggyorsította a termelőerők fejlőíését. A szocialista iparosítás eredményeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszer annyit termelt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit. Nem sikerült azonban még kiküszöbölni a népgazdaság néhány olyan fogyatékosságát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több termelési ágban a technika színvonala elmarad a követelményekhez képest: főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, s a termelési költségek általában magasabbak, mint a gazdaságilag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lényegesen a háború előttit, é3 ennek következtében elmarad a népgazdaság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és alkalmazottak száma öt év alatt közel egymillió fővel növekedett. Lényegesen javult a lakosság egészségügyi ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társadalombiztosításban részt vevői: száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg áz 1949. évif, és a társadalombiztosításra fordított kiadások összege megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő kibontakozása lehetővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló aránytalanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlesztésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, szüntetlenül erősödő szocialista világrendszernek. A második ötéves terv időszakában, 1956— 1960-ban a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparosítást, a termelés fellendítésével egyidejűleg uralkodóvá kell tenni a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emelni kell n dolgozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszakában a következő fő feladatokat kell megvalósítani: | | I Az iparosítást olyan ütemben kell foly! ! tatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 47—50 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásán-'! abból kell kiindulni, liogy az egész népgazdaság fejlesztésének, „ technika haladását.ajc alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, liogv a termeléshez szükséges számos fontos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősorban nehézipari termékek, túlnyomórészt gépek ellenében, valamint a könnyűipar termékeiből a kivilel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök („A-csoport) termelését 58—60 százalékkal, a fogyasztási cikkekét („Ii"-csoport) 38— 4-J százalékkal keli növelni. Az anyagbehozatal viszonylagos csökkentése és az anyagellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését. A második ötéves terv időszakúban a feldolgozó iparágak termelésének 45 —17 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok termelését 57— 58 százalékkal kell emelni. Elsősorban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás színvonalának emelése, a termelőszövetkezeti mozgalom fokozatos, számszerű fejlesztése, valamint oz egyénileg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés általános fellendítését kell elérni. A mezőgazdaság 1955—60-ban összesen mint* m egy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakúban. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek előnyei a tagság gazdasági ós kulturális felemelkedése révén meggyőző erővel bontakozzanak kl, és ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek száz katasztrális holdra számítva rendszeresen növekvő termékmenynyiséget termeljenek és csökkentsék a termékegységre fordított munkát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó parasztság fokozottabban érdekelt legyen gazdasága meglevő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, termelése emelésében. 13 I A termelés növelése érdekében I ! gyors ütemben kell emelni a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonalat és széles körben kell alkalmazni a tudomány és a technika eredményeit. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének növelésére és az önköltség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesztésének alapján lényegesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazdaság minden területén. Jelentősen javítani kell mind ú belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minőségét. A teljesítmények mennyiségi számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minőséget. I 4 I A munka termelékenységét az ipar! ! ban úgy kell emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a termelékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy munkásra eső termelést — a jelenlegi, még. nem csökkentett munkaidő alapján számítva — az állami iparban öszszesen mintegy 36 százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a könnyűiparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 százalékkal kell növelni. A gépállomásokon a munka termelékenységét 23—24 százalékkal, az állami gazdaságokban 35—36 százalékkal kell emelni. | JJ | A folyamatos termelés feltételei! I nek biztosítása érdekében már a második ötéves terv első éveiben lényegesen meg kell javítani az anyag2 ellátást. Jelentősen növelni kell a központi állami anyagtartalékokat. Az anyagkészletek emelése mellett biztosítani kell, hogy a készletek választék és minőség szerinti összetétele megfeleljen a szükségleteknek. Ennek elérése végett fokozni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal való takarékosságot. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és melléktermékeinek hasznosítását: A csak külföldről beszerezhető színes fémeket minél nagyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett széles körben kell használni vasbetont, fémet, műanyagokat és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslcmcz gyártását és alkalmazásút. Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában. I g I A gazdasági és állami élet minden tertti I I letén következetesen érvényesíteni kell a takarékosságot. Valamennyi népgazdasági ágban rendszeresen csökkenteni kell a termelési, illetve forgalmi költségeket. A minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó iparban öt év alntt az összehasonlítható termelés önköltségének mintegy 16 százalékos csökkentését kell elérni. Az építőiparban a költségvetésekhez képest legalább 10 százalékos költségcsökkentést kell elérni, és ezen túlmenően gazdaságosabb műszaki tervek készítésével további megtakarítást biztosítani. A közlekedésben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban nz önköltséget mintegy 17 százalékkal kell csökkenteni. i _ I Növekvő számban kell a népgazdaság I I rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett —— • szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbképzést a népgazdaság minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák nz alapvető műszaki és mezőgazdasági ismereteket. | g | A magyar népgazdaság fejlesztésénél fi! 1 gyclembc kell venni a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés növekvő lehetőségeit és követelményeit. Erre támaszkodva a termelőerőket, az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelőberendczéscinek legelőnyösebb felhasználása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre lehessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar minden ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfcldolgozást, a kohászaton belül a finomabb hengerelt acélfajták termelését, a gépiparon belül a munkaigényes, valamint az olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástechnikai ipart, Diesel-motorok és Dieselmozdonyok gyártását, a kombájnok, traktorok stb. gyártását. Nagy figyelmet kell fordítani világszerte ismert élelmiszeripari termékeink, gyógyszerkészítményeink gyártásának fejlesz, tésére. R

A külkereskedelemnek a második ötéves terv időszakában biztosítania kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését és a behozatal ellentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését. Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítéso mellett nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott kereskedelem ápolására és szélesítésére, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök ulupján, Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert, illetve gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcso. latok fejlesztésére. A termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelésének növekedése, a munka 10 termelékenységének fokozása és az önköltség csökkentése révén a második ötéves terv idői szakában a nemzeti jövedelem mintegy 10 százalékos emelkedését kell elérni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20-22 százalékot kell felhalmozásra fordítani. Állami eszközökből öt év alatt mintegy 76—78 milliárd forintot kell beruházni, 10—12 milliárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megvalósított beruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek esetén is zavartalan legyen, a felhalmozás megfelelő részét tartalékok képzésére kell felhasználni. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján biztosítani kell, 11 hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv időszakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munka védelmet, kényelmesebbé kell tenni a közlekedést, emelni kell a kulturális színvonalat, elsősorban az oktatás, valamint a színházak, mozik, rádió, televízió, a könyvtárhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. A második ötéves terv sikeres megvalósításához lényeges változásokat kell végrehajtani a gazdasági irányítás módszereiben. A vezetés színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a központosítás túlzásainak felszámolása és a vezetés minden szintjén — a miniszterektől a vállalati igazgatókig, mérnökökig, művezetőkig, — a hatáskör és a személyi felelősség növelése12 így a többi között fokozni kell a tervezzőmunka megalapozottságát. A népgazdaság távlati tervezési irányvonalának meghatározására tudósok és más szakemberek széles körének részvételével ki kell dolgozni a legfontosabb ágazatok, a főváros, és az ország egyes területi fejlesztésének 19—13 éves tervét. A második ötéves terv kidolgozásánál szerzett tapasztalatokat felhasználva, a vállalati és iparági terveket a dolgozók bevonásával kell elkészíteni; a tanácsi terveknek ugyancsak a lakosság széles rétegeinek kezdeményezésére kell támaszkodniuk. Növelni kell a vállalatok és helyi tanácsok szerepét és felelősségét a tervek kidolgozásában. Lényegesen csökkenteni kell a központilag és különösen a vállalatok számára jóváhagyott tervmutatók számát és az előírt tervmutatók keretein belül ls nagyobb hatáskört kell adni a vállalatok igazgatóinak a szükségleteknek megfelelő átcsoportosításokra. Budapest, a megyék és megyei jogú városok számára tervmutatókat csak a Minisztertanács írhat elő. Biztosítani kell, hogy a tanácsok a jóváhagyott anyag-, beruházási és pénzügyi kereteken belül teljes önállósággal gazdálkodjanak. A mezőgazdasági termelési tervben — biztosítva a kenyérgabona szükséges vetésterületét — csak az állam részére történő értékesítés feladatait kell meghatározni. Jelentősen csökkenteni kell a központi gazdálkodásba vont anyagok, félkész- és késztermékek számát és azok sokkal nagyobb részét kell kereskedelmi úton forgalomba bocsátani. Lényegesen egyszerűsíteni kell -az í|iyaggazdálkodás rendszerét, le kell szállítani a megrendelési határidőket, meg kell szüntetni egy sor, a termelők és fogyasztók közé feleslegesen közbeiktatott szervet. Nagymértékben egyszerűsíteni kell a beruházások előkészítését és lebonyolítását, a beruházásoknak sokkal szélesebb körét kell a vállalati igazgatók, illetve a helyi tanácsok hatáskörébe utalni. Lényegesen nagyobb mértékben kell felhasználni az anyagi érdekeltség ösztönző erejét a feladatok megoldására: ezért feli kell számolni azokat a módszereket, amelyek az anyagi ösztönzést helytelen irányba terelik, anyagpazarlásra, selejtgyártásra vezetnek, egyszersmind gyakran elzárják az utat a tartalékok feltárása elől. Ezzel összefüggésben a termelő árrendszert úgy kell átalakítani, hogy az helyesebben tükrözze a termékekre fordított muilka arányalt. A bér- és prémiumrendszert, valamint a pénzügyi és a hitelrendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a tervek mennyiségi teljesítése mellett döntően a jóminőségű munkára, az önköltségcsökkentésre, az anyagtakarékosságra, a műszaki színvonal emelésére ösztönözzön. Növelni kell a vállalatok dolgozóinak kollektív érdekeltségét a jövedelmezőség fokozásában, fokozni kell a vállalatok részesedését a nyereségből. Biztosítani kell az exportra termelő vállalatok érdekeltségét és részvételét a külkereskedelmi tevékenységben. • Meg kell szüntetni a felesleges adalsroigáltnlást, egyszerűsíteni kell a mérlegbeszámolókat, a bérelszámolást, az anyagnyilvántartást. A nagyszámú párhuzamos, sőt egymást keresztező, felületes ellenőrzést meg kell szüntetni és az ellenőrzéssel foglalkozó apparátus — Ideértve az üzemeken belüli minőségi és egyéb ellenőrző hálózatot is — lényeges csökkentése mellett növelni kell az ellenőrzés hatékonyságát. Mindezeket a rendszabályokat úgy kell végrehajtani, hogy az alkotó kezdeményezés széleskörű fellendülése mellett az állami fegyelem szilárduljon és a gazdálkodás eredményesség növekedjék. • Legyen a második ötéves terv jelentős lépés 1 előre a népgazdaság további fellendülésének, népünk fokozódó anvngi és kulturális felemelkedésének, a szocializmus megvalósításának útján. A népgazdaság egyes ágainak és területeinek második ötéves tervét a következő iránve'vek szerint kell megállapítani: