Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-10 / 136. szám

Vasárnap, 1956. június 10. DEimraRORSzts Párté i et A pártszervezetek már most fogjanak hozzá a jövő pártoktatási év előkészítéséhez A SZEGEDI PARTSZERVEZETEK titkárai június 7-én megtárgyalták az 1956— 57-es pártoktatási év előkészítésének feladatait, Balogh István elvtárs, a városi partvégrehajtóbizottsáig titkára tartott beszámolót a most befejeződött oktatási év tapasztalatai alapján. A beszámoló kiemelte, hogy az elmúlt oktatási évben nagyobb volt az érdeklődés a marxizmus—leninizmus tanításai iránt. Ez részben annak köszönhető, hogy a pártszervezetek szervezetileg elég jól előkészítették a politikai oktatást és tartalmilag is sikerült többet nyújtaniok, mint a korábbi esztendőkben. Különösen a XX. pártkongresszus anyagának tanulmányozása vonzotta a hallgatókat. Legtöbben megértettél* hogy marxista—leninista tudásuk fejlesztése elengedhetetlen a mindennapok gyakorlatában. A propagandisták sok kérdést tisztáztak a szemináriumokon, többé-kevésbé sikerült megértetniök a hallgatókkal, hogy az ideológiai munka — ha száműzzük belőle a dogmatizmust és a betűrágást — valóban sokat segít a kommunistáknak az előrelátásban, a vezetésben. Néhány elméleti kérdést nem tudtak ugyan tökéletesen megmagyarázni, de ezért elsősorban nem ők a felelősek. Az volt a hiba, hogy néhány esetben a városi pártvégrehajtóbizottság is késedelmesen válaszolt a propagandisták kérdéseire. Az elmúlt oktatási év eredményeihez tartozik az is, hogy több pártonkívüli dolgozót tudtunk felvenni tagjelöltnek, a poLit'kai iskolák tapasztalatai alapján. A pártszervezetek — hangsúlyozta a beszámoló — a múlt évben előfordult hibákból minél sürgősebben vonják le a tanulságot: június 20-ig tárgyalják meg, milyen feladatokat kell megvalósítani a jövő évi pértoktatás még tökéletesebb előkészítésere. Már most hozzá kell fogni ehhez a nagy és felelősségteljes munkához, hogy ki tudjuk küszöbölni az előfordult hibákat. Mindenekelőtt egy bizottságot kell alakítani — a pártvezetősóg egy tagjából, a propagandistából és egy pártbizalmiból —, s ez a bizottság legalább két alkalommal személyesen beszélgessen minden párttaggal és a tanulni vágyó pártonkívükekkel. Beszéljék meg velük, hogy melyik oktatási formában kívánják tovább képezni magukat, mondják el nekik, hogy jövőre milyen tanfolyamok lesznek és ezek mit nyújtanak a hallgatókrak. Az olyan elvtársak részére, akiknél a családi körülmények. vagy valamilyen betegség akadályozza a szervezett tanulást, tegyék lehetővé a pártszervezetek, hogy tömegpropaganda előadásokon vegyenek részt, vagy egyénileg tanuljanak. RENDKÍVÜL FONTOS a propagandisták kiválogatása. A múlt évi tapasztalat is azt mutatja, hogy a -tanfolyamok sikere jelentős mértékben attól függ, hogy a propagandisták mennyire ismerik az anyagot és milyen színvonalon tudják azt megmagyarázni hallgatóiknak. A legjobb módszerekkel dolgozó propagandisták mellett ezért tanárokból, orvosokból, s egyéb értelmiségiekből kell kiegészíteni. megjavítani a propagandista hálózatot. Lehetőleg minden pártszervezet csak annyi és olyan tanfolyamot szervezzen a jö-vő évre, ahány és amilyen propagandistát be tud állítani ezek színvonalas vezetésére. Természetesen mindezt csak úgy lehet elérni, ha a hallgatók és a propagandisták kiválogatását széleskörű és alapos »politika] agitációs munka előzi meg, olyan agitáció, ameÍvből a párttagok megértik: marxista—leninista képzettségük továbbfejlesztése egyrészt nélkülözhetetlen számukra. másrészt a Szervezeti Szabályzatban lefektetett kötelességük. Türelmes meggyőzéssel, esetleg többszöri személyes beszélgetéssel kell elérni, hogy mind a párttagok, mind a pártonkívüliek meggyőződésből és szívesen járjanak azokra a tanfolyamokra, amelyeket maguk választanak, képességeiknek megfelelően. Október 15-én kezdődik az 1956—57-es oktatási év, tehát eddig teljesen fejezzék be a pártszervezetek az előkészítést. A MÜLT ÉV TAPASZTALATAI arra intenek, hogy a pártoktatás nem lehet sikeres jól megszervezett, állandó ellenőrzés nélkül. Az oktatást ellenőrző hálózatnak olyannak kell lennie jövőre, hogy a legmesszebbmenő segítséget tudja adni a propagandistáknak, hozzájáruljon a vitás elméleti kérdések tisztázáshoz és rendszeresen reális képet tudjon adni az oktatás helyzetéről. Nagyon fontos feladata lesz mind az alsó-, mind a felsőfokú tanfolyamoknak, hogy fejlesszék a párttagok vitakészségét, gondolkodva tanuljanak és ne tűrjék meg az olyan tanulási módszert, amely csupán tételek felsorolásából, idézetek elmondásából éli. A 'propaganda-munkának nálunk is a szocialista építés gyakorlati feladataiból kell kiindulnia s a termelékenység, az életszínvonal emelését kell elősegítenie. A beszámoló ezután tájékoztatta a pártszervezetek titkárait a pártoktaitás agitációjámak és megszervezésének egyes szakaszairól, majd néhány szervezési kérdést érintő hozzászólás hangzott el. Hóesés és hősüllyedés Tirolban Bécsi jelentés szerint Tirolban nagy hóesések voltak, amelyeket a hőmérséklet jelentős csökkenése kísért. Ausztria legnagyobb részéből nagy esőzéseket jelentettek, A szombati kora reggeli órákban 70 cm-es friss hó borította az Innsbruck feletti kettőezer méter magas Patscherkofel csúcsát. Tirol fővárosának környéke téli díszt öltött. A völgy egyes helyein a hó 10 centiméter magas és komoly károkat okozott a gyümölcsösökben. A zord időjárás akadályozza a közlekedést is. Osztrák—magyar tanácskozások Budapesten Dr. Szita János, a pénzügyminiszter első helyettese vezetésével a magyar kormánydelegáció és dr. Ernst Lemberger rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetésével az osztrák kormánydelegáció — a februárban Bécsben történt megállapodásnak megfelelően — 1956. május 28. és június 8. között Budapesten folytatta a függőben levő vagyonjogi és pénzügyi kérdések tárgyalását. A barátságos légkörben folytatott tárgyalások során részletesen megbeszélték az eddig nem érintett kérdéseket is. A két fél álláspontját sikerült egymáshoz közelebb hozni. Egyes konkrét ügyek megoldásának előkészítésére munkacsoportokat létesítetek. Megállapodtak abban is, hogy a tárgyalásokat mielőbb Bécsben folytatják. Csak elvi alapon .. • A házasélet egészségiig} i problémáiról tart előadást június 14-én, hétfőn este fél 8 órai kezdettel dr. Batizfalvy János egyetemi tanár a Dugonics téri egyetemi épület második emeleti nagytermében. Az előadáson kizárólag nők vehetnek részt. Jegyek a helyszínen válthatók — csoportos jegyvásárlásokat előre is be lehet jelenteni a TTIT titkárságán, Négy évvel ezelőtt, 1952 telén megemlékező cikket írtam József Attiláról a „Szabad Ifjúság"-ban. Kezdő újságíró voltam. még nem szoktam meg az utolsó percben más helyett való írás rnegűehetősen idegesítő légkörét s amikor az írásiból még a végén húsz sort „húzni" is kellett, az olyan szerencsétlenül sikerült, hogy végül ez a kétségtelenül súlyos hiba csúszott az írásba: ..Dunának Oltnak egy a hangja" — mondta József Attila." Megmondom őszintén, akkor rettenetesen szégyellem magam, hiszen a hiba igazi okát csak én ismerem, s az olvasók joggal hihették rólam. hogy az idézett verssort tudatlanságom miatt kölcsönöztem József Attilának. Az „Irodalmi Újság" rákövetkező száma — igen helyesen — meg is bírálta ezt a „baklövést". s az ügyből kifolyólag néhányan fegyelmit is kaptunk a szerkesztőségben. A „Szabad Ifjúságiban megjelent a hibaigazítás — s ezzel az ügy annak rendje és módja szerint elintéződött. Illetve úgy látszik mégsem intéződött el.:. Az „Új Hang" ez évi júniusi száma „Gondjainkról" címen Abody Béla írását közli. A szerző óva inti a kritikusokat a dogmatizmus veszélyétől s rámutat bizonyos hibákra, amiket „a nem dogmatikus szán® dókú kritikánk" is elkövetett. Ezek egyike: „Elhittük, hogy meg kell védeni Juhászt ... egv szegedi kritikus önképzőkört és öngerjesztő buzgalma ellen. egy olyan szerző kétes értékű indulataitól. aki néhány évvel ezelőtti filológiai kutatásai során a „Dunának Oltnak egy a hangja"-sort József Attilának tulajdonította." Ez bizonv valóban súlyos hiba volt! Nem kellett volna megvédeni. Annál is inkább, mert ez a szegedi kritikus —> jómagam — nem hántotta Juhászt, csupán elmondta néhány megjegyzését Juhász Ferenc egyetlen versérőL Hogy ezek a megjegyzések minden tekintetben helytállóak voltak, nem állítom, hiszen nem érzem magam olyan tévedhetetlen Ítésznek, mint Abody Béla érzi magit) De hogy a vers által kiváltott indulataim azért volnának „kétes értékűek", mert négy évvel ezelőtt elkövettem egy újságírói hibát, ez — véleményem szerint — nevetséges és nem egészen fairé megállapítás. Már csak azért sem. mert Abodv cikkéből senki nem tudja megállapítani, hogy azzal a verssorral mi is az igazi helyzet, éppen ezért jélehlegi megfogalmazásában rágalmazás. Ez aztán az elvi vita! GURSZKY ISTVÁN T[/l unkával eltöltött fáradságos zrx hétköznapik után pihenést, felfrissülést, kikapcsolódást nyújt a természetjárás. Szerte a világon kedvenc szórakozása, sportja ez az embernek. Hazánk a legszebb és legváltozatosabb tájaikban bővelkedő országik közé tartozik, s ha erről esik szó, önkéntelenül a Balaton és környékének festői vidékeire, a Mecsek, a Pilis vagy a Mátra változatos kirándulóhelyeire gondolunk. Nem is szólva a borsodi BükSk csodás, lenyűgöző sziklabérceire, tarka virágpompában virító fennsíkjaira, mely érintetlen eredetiségében gyönyörködteti a szemlélőt. Szomorú szívvel gondolnak erre Szeged természetjárói is. Bizony a távolság nehezen léküzdhető akadály, hisz 3—Í00 kilométert kell utazni, hogy e szépségekben gyönyörködhessünk. Nincs okunk azonban nekünk, Alföldön élőknek sem csüggedni. Itt is megtalálhatók a felüdülést, pihenést jelentő kiránduló helyeik, csak nem eléggé ismerjük, vagy megfeledkeztünk róluk. Hiába keressük ezeket a portyavezető zsebkönyvekben, vagy színes plakátokon. Szerényen, de itt vannak városunk környékén. Nem a Fehértó madárvilágának megcsodálására, se nem a dorozsmai széksósfürdő annyi érdekességet magábarejtő környékére akarom a figyelmet felhívni, majd más alkalommal. Ásotthalom homoki erdőit szeretném bemutatni az olvasóknak. Ásotthalom, vagy ahogy régen nevezték Királyhalom, régóta kedvenc kiránduló helye a szegedieknek, csak kissé megfeledkeztünk róla. Ma, amikor utazási korlátozások sem gátolják megközelítését, mind többen és többen keresik fel árnyas tölgyeseit, a lenyűgözően szép fehér nyárosdkat s nem utolsósorban a tisztásók árvalányhajas homokbuckáit. Ha másfélórás út után leszállunk a gazdas.'tgi vasút végállomásán, a királyhalmi erdő, alig néhány száz méter. A Négyökrű felé kanyarodva a környék egyik legszebb tölgyesébe juthatunk. A zárt lombsátor alá beszűrődő napfény apró fénykarikái ide-oda táncolnák a korhadó avaron. Aljnövényt alig látni, itt-ott az elnyílt gyöngyvirág ritkán jelentkező foltjai, másutt homoki ibolya terméses példányai s a kányazsázsa élénk zöldje. Az ebnyelvű fű akkor is jelentkezik, ha elfelednénk észrevenni; köztűk járva ruhánk teleragad tavalyi termésével. — Újabb forduló után virágillatot hoz a szél, nyíló akácerdön haladunk keresztül, mézédes illata keveredik a letaposott turbolya fűszeres szagával. A legjobb akáctermő helyeket jelzi, amerre elhaladunk. Félórai bolyongás után hirtelen emelkedik a térszín, homokbuckáik alkotta tisztásra érünk. Feljutva tetejükre, gyönyörű kép tárul elénk. Teljes szépségében virít a magyar csenkeszes társulás, a buckaflóra. Sovány, meszes talaján, mely 2—3 méter mélyen is humusz, szegény sárga futóhomok, erdőtelepítésre nagyrészt alkalmatlan, így az ősi homokpuszták növényei vígan tenyésznek napsütötte lejtőin. Itt van azúikék virágaival a homoki pirosító, melynek gyökere népgyógyászati z e g e és orny e ne Homoki erdeink szépségei Bodrogközy György um •< .iimfm Fehérnyár liget, mint rezervátum cikk, festéknyerésre ma is használják. Másutt a homoki pinnpó tűnik fel, kénsárga virágai már elnyílóban. A pusztai és hegyi ternye, pusztai kutyatej elszórva a magyar cseriikesz s a 1karcsú fényperje fűcsomói között, melyeknek fontos szerep jutott a valaha itt futóhomokként tovamozgó talaj megkötésénél. A legsoványabb talajú buökák éke a pusztai árvalányhaj. Tokiászainak tollas szálkáit, mint fehér zászlócskákat lengeti a koranyári szél. az ásotthalmi erdőből ismeri a tudomány. A meleg nyári esők kicsalják a 'különböző gombafajokat is. Számos tinorú faj található az őzláibgombával együtt. Legérdekesebb mégis a hegyvidéki fegyvesek jellemző faja, a rizikó. Kitűnő ízű; megsértve narancsszínű tejnedvéről könnyen felismerhető. A több ezer holdat kitevő Szegedkörnyéki homóki erdők homokbucriilő erdők alig 80 évesek. Kiss Ferencnek s lelkes munkatársainak köszönhetjük létezésüket, akik az erdői sítések hősi korszakában minden hektárnyi erdőért ádáz harcot vívtak a mostoha viszonyok, egyrészt a mozgó homok, az aszály, másrészt a közöny s megnem értés ellen. Mennyi változás, mennyi új, alig egy évszázad alatt. Ha erdőjárásunkat folytatva jobbra kanyarodunk, hamarosan elérjük az Alsóásotthalmi erdőt. Már messziről látszik, hogy a kép mennyire megváltozik. Egymást érik a szélfelhalmozta buckasorok s a régi erdők s mocsarak humuszos rétegei elérhetetlen mélységbe kerültek. A több méter vastag silány, terméketlen sárga homok itt is csalk a pusztai növényzetnek kedvez, a leromlott. sínylődő alkáeerdöket csak itt-ott szakítják meg az ellenállóbb feketefenyvesek sötétzöld körvonalai. „Futnánáslwmok" — mondják az erdészek. Nevét egy kis törpecserjétöl a naprózsától (Fumana) kapta, mely a legsivárabb termőhelyeken kialakult növénytársulás tagja s ahol tömegesen jelentkezik, telepítésre legkedvezőbb viszonyokra következtet az erdőművelő. Keleti irányba haladva csakhamar feltűnnek a rezervátum, vagy ahogy a nép nevezi, emlékerdo, fehérnyár ligetei. Nincs benne semmi feltűnő. Keresetlen szerűségének vonzó varázsával lenyűgözi, s ejti csodálatba azt, aki először pillantja meg, s mind többet mond annak, aki már többször látta. Fehér- és szürke nyárcsoportók alkotta park, melyet nem gondoz senki, nem vágják, nem nyesik csak a viharok. Nyugodt fészkelöhelye csókáknak, fakopáncsnak. Az erdősítések során Kiss Ferencnek volt az a zseniális gondolata, hogy a régi pusztai tájak hírmondó darabjának hagyja meg ezt a területet. Évtizedeik óta nemi nyúl hozza erdész; a kidőlt, villámsújtotta törzsek ott hevernek, korhadnak, helyt adva a következő sarj generációinak. Elvileg nem legeltetik (sajnos, számos megszegője akad e törvénynek), így a nyárasok aljnövényzete közt s a tisztások rétjein számos olyan növényfaj maradt meg. melyek a kultúrát nem tűrik, s Alföldünkön mind ritkábban találhatunk rá. Itt viszont, nem messze városunktól gyönyörködhet benne a természetjáró. A homoiri ibolya összefüggő kékje áprilisi éke. A sárgavirágú, pompás illatú homoki noszirom virítási ideje a májussal együtt múlt. De júniusban sem panaszkodhatunk. A bucka között, nyárasainak zugaiban most. virit a piros kákkal megszakított tájaik, túlnyomóit indennek hátteréül, mint festő- részt emberi kéz alkotta kuliúrerdő. ecset vonta mély zöld csík er- A történelem előtti idők erdős pusz- tnadársisaik. cgy kosborféleség, mely a fái, mocsár és lápvirága helyén ma a homoki erdők, egyik le&kecscsebb ruy történelem folyamán kultúrvusria, s lkuttúrtáj alakult ki. Az eredeti pusztai- és gyöngyvirágos tölgyeseik a századokon át dúló háborúk viharában elpusztultak. A múlt század várostörténeti leírásai közt lapozgatva számos olyan feljegyzés kerül elő, amelyek arról tanúskodnak, hogy az Alföld végeláthatatlan pusztaságán, igy Szeged környékén is a nyárbozótökon kívül erdő alig volt. A júniusi üde zöld színében szemünk előtt eltedet - és feketefenyvesek szemnyugtató foltja jelentkezik Merőben más a környezet; más növényzetre talál bennük a látogató. A fenyvesek alján uralkodó fény és pára és hőmérsékleti viszonyok, és vem utolsósorban a nehezen korhadó, elsősorban a mohafajoknak kedvez. Tüzetesebb vizsgálódással olyan fajokra is rábükkanhatunk, melyek ritkák az Alföld homokján — vagy egyáltalán elő sem fordulnak. Sőt egy, a déli tájakról bevándorolt fajt, eddig csak innen, vénye. A tisztások rétjein, a füvek elénkzöldjeben két szin versenyez egymassal, a fehér és a kék. A réti legyezofü fehér virágai tömegükkel hatnak, míg a kék pacsirtafü, réti zsálya, s a pongyola harangvirág színárnyalataiból adódik... A homoki, erdő nemcsak testi és szellemi felfrissülést nyúit látogatójának. de tanít is. Tanít a termés-et íratlan törvényszerűségeinek fel tárásara és azok hasznosításara.., 4