Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-10 / 136. szám

DELMQGYQRORSZBG Vasárnap, 1956. június lfl. Külfö'di újságírók beszélgetése Grősz üózsef kalocsai érsekkel Mint már jelentettük, Grösz József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke pénteken délután kalocsai érseki rezidenciáján több külföldi újságírót fogadott, akik kérdéseket intéztek az érsekhez. Grösz József érsek először Gordon Shepherdnek, a Daily Telegraph munkatársának írásban feltett kérdéseire válaszolt, a többek között a következőket mondotta: — Azt a tényt, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya lehetővé tette számomra az érseki székembe való viszszatérést és jogaimba való visszahelyezést, nagy jelentőségű eseménynek tartom, mely lehetőséget ad az állam és egyház közötti kérdések további rendezésére. •— Ami az érseki jogaimba való visszahelyezésemet illeti, az eddigi ismert tényekhez sokat hozzátenni nem tudok. Hálás vagyok a püspöki karnak a kezdeményezéséért. Az állam képviselői tudomásomra hozták a püspöki kar kérését, valamint azt, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya nem gördít akadályt a püspöki kar kérése elé. Ez alkalommal kifejtettem nézeteimet, amelyek teljesen megegyeznek a Minisztertanács elnökénél május 16-án tett nyilatkozatommal. Ezt a nyilatkozatomat Isme* rik. — Egyetértek az ön megállapításával, hogy Magyarországon szabad vallásgyakorlat van. Eddig szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy híveim élnek is vallásszabadsági jogukkal, n templomlátogaitások, a szentségekhez való járulás kielégítőek. A vallásoktatás az adott körülmények miatt az iskolákban fakultatív. E tekintetben helyi nehézségek vannak, de papjaink buzgólkodnak e nehézségek leküzdésében. — Hangsúlyozni kívánom, hogy \ az állam és az egyház viszonya az 1950. évi megegyezés éta nem súrlódásmentes és cz vonatkozik az egyes egyházi személyek kinevezése körüli nehézségekre is. E kérdések rendezése azonban pozitív irányban halad, amiben igen jelentős szerepe volt a boldogult Czapik Gyula egri érsek munkálkodásának. — A szemináriumi nevelés és a teológiai oktatás normális mederben folyik, az egyházi törvények előírásai szerint, amint erről a budapesti és a szegedi szemináriumokban tett látogatásaim során meggyőződtem. Papnövendékeink egyházias szellemben, az egyházhoz és annak fejéhez való hűségben és a magyar haza, népünk szeretetében nevelődnek. Számuk megközelíti az ötszázat, ami az adott körülmények között szükségleteinknek —< utcunque •— megfelel. — A katolikus egyház központjával, a Vatikánnal az érintkezési lehetőségünk megvan. Mi tudatában vagyunk Krisztus urunk szavainak: »Te Péter vagy és én erre a kősziklára építem rá egyházamat*, és a régi igazságnak, hogy "ubi Petrus, ibi ecclesia* — ahol Féter, ott van az egyház. Ezért törhetetlen hűséggel, szeretettel és engedelmességgel tekintünk szentséges atyánkra, XII. Pius pápára és az 6 útmutatása és rendelkezései szerint teljesítjük kötelességünket, őrködünk a ránkbízottak felett és építjük a lelkekben az Isten országát. — Szabadságomat minden megszorítás nélkül kaptam vissza, lgy természetes, hogy teljes szabadságot élvezek és teljesen szabadon gyakorlom főpásztor! jogaimat és szabadon töltöm be a püspöki kar elnökének tisztjét. Ugyancsak természetes, hogy teljesen szabadon, minden előzetes bejelentés nélkül járhatok-kelhetek az ország területén. — Részleteiben nem Isme* rem az állam által egyházi épületek helyreállítására nyújtott segítséget, de tudok a papság állami kongruájáról és ez egyházi földek egy részének ellenértékeként juttatott eddigi több mint húszmillió forintról. — Ami a Mindszenty Jó* zsef bíboros hercegprímás, esztergomi érsek úr ő eminenciájára vonatkozó kérdéseket illeti, a vele való találkozásomnak nincs akadálya. Tudomásom szerint nem vonták be személyi ügyem rendezésébe. Az ön által hallott hír, a bíboros úr letartóztatásáról, nem felel meg a valóságnak. ö börtönbüntetésének megszakítása óta egyházi épületben tartózkodik, kedvező körülmények között. Helyzetében változás nem történt. — Egyébként hiszem, hogy amint a nemzetközi életben a tárgyalások útja vezet a megoldásokhoz, úgy nálunk is ez a rendezés útja. Az emberek békét akarnak, békét és megértő együttműködést akarunk mi is. — Végezetül katolikus testvéreinket melegen köszöntöm és valamennyiükre és Önökre is Isten bőséges áldását kérem. Gordon Shepherd: Egy olyan kérdést szeretnék felvetni, amely nem szerepelt az írásban előre feltett kérdések között, s amely teljesen különálló kérdés: mi a helyzet a szerzetesrendek terén, amelyeket 1950-ben részben feloszlattak, illetve részben felfüggesztették tevékenységüket. Válasz: Nem kívánok a múlttal foglalkozni. Vannak szerzetesrendjeink, vannak iskoláink, a többi majd a jövőnek kérdése lesz. Jelenleg nem ezek a legsürgősebb kérdéseink. Theodore Andrika (Oleveland Press): Szeretném megtudni, hogy az érsek úr véleménye szerint jelenleg többen, vagy kevesebben járnak-e templomba, mint tíz évvel ezelőtt? Válasz: Az bizonyos, hogy sokan járnak templomba. Arra, hogy többen-e vagy kevesebben, mint azelőtt, nehéz volna felelni. Theodore Andrika: Vannak-e nehézségek a papnövendókek toborzása terén? Válasz: Különös nehézségek nincsenek. Sydney Gruson (New York Times): Vajon eminenciád jogainaik: gyakorlásálban megválaszolhatta-e az előre feltett kérdéseket anélkül, hogy a választ előre benyújtotta volna bármiféle állami szervnek ellenőrzésre? Válasz: Természetesen minden ellenőrzés nélkül válaszoltam a kérdésekre. A külföldi újságírók nevében ezután Sydney Cruson köszönetet mondott Grösz József érseknek azért, hogy fogadta az újságírókat és válaszolt kérdéseikre. A külföldi újságírók ezután az érsekkel együtt megtekintették az érseki palota kertjét, majd az érseki rezidenciára visszatérve kötetlen beszélgetést folytattak az érsekkel. Mi történt a külpolitikában ? Szombaton tovább folytak a szovjet—jugoszláv tárgyalások lelően lássa az Egyesült Államok nemzetköd helyzetét és a Szovjelunióval való viszonyát. Legutóbb Allan Dulles, az Egyesült Államok külügyminiszterének öccse, az amerikai Köz-) ponti Hírszerző ügynökség vezetője mutatott rá nyilatkozatában, milyen nagy haladást ért el a Szovjetunió a szerszámgépek termelése és az au) toinatizálása terén, csütörtökön pedig Stassfnj Eisenhower elnök leszerelési tanácsadója a szenátus külügyi bizottságának egyik albizottsága előtt a leszerelés kérdéséről nyilatkozva volt kénytelen elismerni, hogy a Szovjetuniónak mérhetetlen ereje van. Nixon, az Egyesült Államok alelnöke a Pennsylvania-állambeli Easton városban, a „La Fayette" főiskolán mondott beszédében szintén kénytelen volt elismerni, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióval folytatott verseny során bizony többször a rövidebbett húzza. Beszéde elején Nixon arról a harcról szólt, amely jelenleg „a nemzetközi küzdőtéren folyik az emberek gondolkodásmódjának meghódításáért"— „Ebben a harcban az eszmék jelentik a fegyvereket, nem pedig nz ágyúk és a repülőgépekEzek hatalmas tényezők és a Szovjetunió javára hatnak ebben a mérkőzésben. Ila mi e tényei zchet nem vesszük figyelembe és nem kezeljük reális móclon, — mondotta — akkor elvesztheti jült az emberek gondolatvilágáért folyó csatát"t Nixon nemrégen körutat tett az ázsiai országokban és mint mondotta, ott békére irányuló törekvéseket tapasztalt. „Ezekben az országokban — folytatta beszédét az alelnök — a kommunisták békét ígérnek :.. mi viszont ellenkei zöleg, a háborút és a katonai szövetségeket emlegetjük... A Nyugathoz viszonyítva kevésbé fejlett országokban őszinte törekvés mutatkozik a gazdasági haladásra. Ezeknek az országoknak a Szovjetunió példát mutat a kommunizmus körülményei között elért lenyűgöző ipari haladásával". , Nixon beszéde befejező részében azonban újra az erőpolilika elméletét hangoztatta, amikor kijelentette, liogy „az Egyesült Államoknak továbbra is kellő katonai erőt kell fenntartania saját országában, arra kell törekednie, hogy fenntartsa életbevágóan fontos külföldi szövetségeit", de — mondotta — a katonai cs gazdasági segélyprogramok „esetleg nem lesznek jő tényezők ebben a csatában". SZOMBATI SZÁMUNKBAN teljes egészében közöltük Bulganyin elvtársnak Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett üzenc tét. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hasonlótartalmú üzenetet juttatott cl Eden angol, Guy Mollet francia miniszterelnökhöz és Adenauer nyugat-német kancellárhoz is. Bulganyin elvtárs Eisenhowerhez intézett levelében — mint ismeretes — a leszerelés kérdésével kapcsolatban fejti ki elképzeléseit, és kifejezésre juttatja nézeteit a Németországban álló megszálló csapatok létszámának csökkentéséről, melynek megvalósulása esetén a német kérdés lényegesen közelebb kerülne a megoldáshoz. TEGNAP DÉLELŐTT — magyarországi időszámítás szerint 10 órakor — Moszkvában, a Kremlben a szovjet és a jugoszláv kormányküli döttség tovább folytatta tárgyalásait. Az Associated Press amerikai hírügynökség közleménye szerint nyilvánosságra hozták azt a levelet, amelyben McCarlhy szenátor követelte a Jugoszláviának juttatott mindennemű segély beszüntetését Az amerikai szenátor a szenátus külügyi bizottságának elnökéhez intézett levelében javaslatának mielőbbi napirendretűzését sürgeti. — „Tekintettel Tito marsallnak Moszkvában tett nyilatkozatára, amelyben szolidaritását hangoztatja a Szovjetunió iránt, úgy látszik, nincs már alap arra a reményre, hogy Jugoszláviát el lehet távolítani a szovjet tömbtől" — írja McCarthy szenátor. Az amerikai képviselőház azonban nem méltányolta McCharty buzgalmát és mint az AFP francia hírügynökség közli, pénteken első szavazással úgy döntött, hogy az Egyesült Államok továbbra is folyósít segélyt Jugoszláviának, amennyiben ezt Eisenhower elnök maga is helyesnek véli. ' AZ UTÓBBI IDŐBEN egyre gyakrabban hangzanak el nyilatkozatok az Egyesült Államok felelős államfcrfiai részéről a nemzetközi helyzettel, a Szovjetunió gazdasági és politikai fejlődésével kapcsolatban. Ezek a nyilatkozatok lényegesen különböznek az amerikai vezetők korábban hangoztatott _ véleményétől: a tárgyilagosságra való törekvés jellemzi őket. Rámutatnak az Egyesült Államok álláspontjában fellelhető hibákra és a Szovjetunió sikereire, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az amerikai közvélemény egyre inkább a tényeknek megfeEisenhower, az Egyesült Államok elnöke beteg. Az erről szóló tájékoztatás pénteken reggel a Fehér Ház rendkívüli sajtóértekezletén hangzott el. Hagerthy, a Fehér Ház sajtótitkára kijelentette. hogv az elnököt vékonybél-gyulladással a Washington-i Walter Reed->kórházba szállították. Tegnap reggel Eisenhower elnökön sikeres vékonybélműtétet hajtottak végre. Kaganovicsot. a minisztertanács első elnökhelyettesét saját kérelmére felmentette a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő munkaés bérkérdésekkel foglalkozó állami bizottság elnöki tisztsége alól. A bizottság új elnökévé Alekszandr Petrovics Volkovot nevezték ki. Moszkva: A moszkvai lapok június 9-i számukban jelentést közölnek arról, hogy a Legfelső Tanács Elnöksége Lazar Mojszejevirs Prága: A csehszlovák nemzetgyűlés elnöksége úgy határozott. hogv meghívja a Csehszlovák Köztársaságba a francia nemzetgyűlés és a francia köztársasági tanácsküldöttségét. A meghívás célja a kölcsönös kapcsolatok javítása és a két ország hagyományos barátságának: elmélyítése. Zdenek Fierlinger a nemzetgyűlés elnöke a meghívást levélben megküldte André le Troquernak. a francia nemzetgyűlés elnökének és Gaston Monnervillenek a köztársasági tanács elnökének. • Belgrád: Branko 'Draskovics, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője pénteki sajtóértekezletén bejelentette. hogy Nasszer egyiptomi miniszterelnök a nyár folyamán Jugoszláviába látogat. NEMZETKÖZI SZEMLE Baráli kézfogás F, napokban a Szovjetunióban tartózkodik Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanáes alelnöke, Popovlcs külügyminiszter, valamint a jugoszláv nép több más vezetője. Mindenütt, ahol megfordulnak, árad felejtik a szovjet dolgozók millióinak meleg, baráti szeretete, lépten-nyomon tapasztalják a szeretet megbecsülés ezernyi megnyilvánulását. A jugoszláv vezetők moszkvai látogatása, találkozása a szovjet államférfiakkal két nép baráti kézfogásat jelenti. Két olyan nép kézfogását. amelynek barátságát a fasiszta elnyomás, zsarnokság elleni közös harcitan ontott vér pecsételte meg. E kézfogás egyben két kedves, de átmenetileg egymástól elvált, sőt egymással szembekerült barát újbóli egymásra találását is jelenti. E baráti találkozás, a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek közeledése felé az utat Bulganyin és Hruscsov múlt évi belgrádi látogatása, az ott lefolyt megbeszélések, és az ezeket követő történelmi jelentőségű közös nyilatkozat egyengette. Egy év telt el azóta. És ez alatt az egy év alatt izmosodott, erősödött a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek barátsága, kibővült, sokoldalúvá vált gazdasági, kulturális, sport- és egyéb kapcsolatuk. Az út nem volt könnyű Amikor bekövetkezett a sajnálatos szakadás a szocialista tábor országai és Jugoszlávia között, az imperialista berkekben felujjongtak. Arra számítoltak, hogy Jugoszlávia előbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, a világimperializmus járszalagjára kerül, elveszti politikai, gazdasági függetlenségét. a vezető kapitalista államok játékszerévé válik. Minden eszközt megragadtak ennek elősegítésére. A Jugoszláviának juttatott segélyek ellenértékeként az ország nemzetgazdaságát békeszerető külpolitikájával nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki magának, fontos szerepet tölt be, pozitív tényezővé vált az Egyesült Nemzetek Szervezetében, annak különböző intézményeiben. Jugoszlávia útja nem volt könnyű út. Nehéz, göröngyös út volt. De nem volt könnyű a Szovjetunió útja sem. A személyi kultuszból adódó hibák felszámolása, a nemzefközi munkásmozgalom helyzetének, jelenkori sajátosságainak mélyreható átértékelése kellett ahhoz, hogy elháruljanak az akadályok a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, valamint Jugoszlávia népeinek közeledése elől. Különböző módon — egyazon célért gúzsbakötő engedményeket igyekeztek kicsikarni. A Jugoszlávia, (Jörögország és Törökország között létrejött háromhatalmi egyezményt fel akarták használni arra. hogy Jugoszláviát közvetve bevonják a NATO-ba. Jugoszlávia népeinek és vezetőinek nagy erdeme, hogy ebben a számukra válságos időszakban is meg tudták őrizni az ország függetlenségét, cselekvési szabadságát. Jugoszláviát nem sikerült az imperialista táborba édesgetni Az ország független, A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik igen nagy jelentőségű megnyilatkozása volt a szocializmushoz vezető út sokféleségéről szóló lenini tanítás kidomborítása, A XX. kongresszus félreérthetetlenül tisztázta a helyzetet; a szocializmushoz vezető útnak a helyi, nemzeti adottságokat figyelembe véve, többféle változata lehet. Ma már mindenki számára világos, hogy Jugoszlávia is a szocializmust építi. A Szovjetunió cs Jugoszlávia különböző módon, sajátos formákban és ütemben bár, de egyazon végcélért küzd: a kommunizmusért. Ez a tény űj tartalommal telit! a két ország népeinek kapcsolatát. Jugoszlávia társadalmi, gazdasági arculatában a népfelszabadító háborút követő évtizedben végbementek mindazok az alapvető változások, amelyek nélkül a szocializmus építése elképzelhetetlen lenne. A munkásosztály kezében a hatalom: proletárdiktatúra van, A termelő eszközöket társadalmi tulaj* donba vették, s a mezőgazdaságban, különösen a legutóbbi időben, erőteljesen fejlődik, tért hódít a nagyüzemi, szövetkezeti forma. De a szocializmus építésének jugoszláviai módszerei sok új problémát vetnek fel, új tapasztalatokkal gazdagíthatják a Szovjetunió, a népi demokratikus országok dolgozóit, mint ahogy ezeknek az országoknak a gazdasági, tudományos-technikai tapasztalatai is segíthetik a szocializmus jugoszláviai építését. Ezért közös érdekünk, hogy országaink között minél előbb helyreálljon a jó viszony, s meginduljon az élet minden területére kiterjedő, gyümölcsöző együttműködés. Ebből a szempontból rá kell mutatnunk itt a jugoszláv—magyar viszonyban beállott kedvező fordulatra is. A kölcsönös tartozások egyenlegéről kötött megállapodás, a gazdasági, kulturális kapcsolatok helyreállításának kilátásba helyezése — őszintén reméljük — csak az első lépést jelenti a népeink közötti bizalom megszilárdulása, sokrétű együttműködésünk kibontakozása felé. Vannak, akikneknem tetszik hogy országaink kapcsolatai mind szélesebb körre terjednek ki, hogy — mint Tito elnök mondotta a moszkvai autógyárban rendezett gyűlésen — "Ami köztünk történt, már a múlté*. A jugoszláv vezetők szovjetunióbeli útja bizonyos amerikai körökben dühödt kirohanásokat váltott ki Tito elnök ellen, Jugoszlávia politikája ellen. McCarthy szenátor például a Jugoszláviának nyújtandó amerikai segély teljes megvonását javasolta, amit azzal indokolt, hogy Tito nyilatkozatai világossá tették: "Nem remélhető Jugoszlávia megvásárlása az amerikai segély révén*. Tito az amerikai újságírókkal és rádiókommentátorokkal folytatott moszkvai beszélgetésében válaszolt ezekre a megnyilatkozásokra. Kijelentette: Tudja, hogy McCarthy szenátor Jugoszlávia ellensége, azonban nem fontos személyiség. "Amiatt — mondotta — az Egyesült Államokkal való viszonyunk nem szenved kárt, olyan baráti marad, mint korábban volt*. Eddig csak államközi kapeso» latokról volt azó a szovjet és jugoszláv államférfiak megbeszélésein. De amikor egy újságíró megkérdezte, vajon szóbajöhet-e a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti pártkapcsolatok kérdése és vajon a jugoszláv vezetők óhajtanak-e ilyen kapcsolatot teremteni. Tito elnök így válaszolt: "Mi kapcsolatot tartunk fenn sok más szocialista párttal és haladó pártokkal. Miért ne tarthatnánk fenn kapcsolatokat a szovjet párttal is?* A szovjet—jugoszláv együttműködésnek tehát éppen úgy, mint a ncpi demokratikus országok cs Jugoszlávia közötti együttműködésnek szerteágazó. szinte kimeríthetetlen lehetőségei vannak. Éppen ezért kísérik a szocialista tábor országaiban olyan nagy érdeklődéssel és figyelemmel a szovjetunióbeli megbeszélésekét. Nem kétséges, hegy e megbeszélések nyomán meggyorsul e lehetőségek felkutatása és felhasználása. De a jugoszláv vezetők szovjetunióbeli útja, Bulganyin és Hruscsov belgrádi látogatásához hasonlóan, túlnő a szocialista tábor keretein. Fontos állomást jelent az általános béke, a világfeszültség enyhülése, a háborús' veszély elhárítása útján is. E tárgyalások beleillenek Genf, Bandung szellemébe. Békeszerető államok képviselői között folynak, olyan államok képviselői között, amelyek ma már a nemzetközi politika csaknem valamennyi fontos kérdésében egyetértenek, .