Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-03 / 130. szám

OELMUGYIIRORSZfln ^•^^mmmmmmmemmmmmmmmmmmm 4 Vasárnap, 1956. Június 1 PEDAGÓGUS-O LDAL Édesapa helyett pyerclt tipeg a folyosón. Lépteinek zaja hallt knppanáskint száll tovább a csen­det folyosón. Szaggatott, lassú cz a koppanás. Aki Ügyeli, észreveszi, hogy a folyosón a sán­tító Huszár Jancsika lépked. Alacsony, vékonycsontú, csendes kit gyerek a Jancsi. A bal lába ép, de a jobb lábán már vastagtalpú a cipő, mert az a lába rövidebb. S bizony, nem olyan egyszerű így a járás­kelét. Meg az a lábacska is olyan sovány, hogy szinte azon csodálkozik a: ember, miként bírja emelni azt a vaslagtalpú lábbelit. Olyan cz a Jancsi gyerek, mint egy finom árnyék. Hol itt tűnik fel, hol ott. Sétál ide, t oda. S hogy mik a tervei? Nemigen tudja az ember. Hallgatag. Talán ilyen a természete. Köszön, mosolyog, azután indul is tovább. A „kismamák" me.g-megslmogatják a fejét, szól­nak hozzá pár Itedvcs mondatol és útnak en­gedik újra. Ha pedig néha pajkosan megkér­dezik tőle, hogy „kit szeretsz legjobban, Jan­csi?" — akkor olyan vörös lesz, mint a rák. Üe azért kedves gyermekzavarral mindig meg­adja a választ: „Az igazgató bácsit!" Minden öröm és boldogság ott sugárzik a kis Jancsi gyerek arcán; ha az igazgató bácsit látja. Hátha még megsimogatja az arcát? Akkor oda­bújtatja' a fejét az igazgató bácsi feliér köpe­nyéhez, mintha ő lenne egyes egyedül az igaz­gató bácsi legkedvesebb és legjobb kislia. A szeretet kölcsönös. Hogy mi fűzi őket . össze, amikor nem rokonok, nem testvé­rek és mégcsak nem is régi ismerősök, erre nehéz megtalálni a választ. En azt felelném: a szív. Az a jóság is az a szeretet, amely az új­szegedi Gyermekvédő Otthonban árad az elha­gyottak, a kis elfelejtett emberkék felé. A kár­pótolni akarás az anyai és apai szeretet helyett. A meleg, segíteni akaró emberi érzés. Talán ezeket érzi a kis Jancsi ösztönösen, amikor any­nyira ragaszkodik Szénási László elvtárshoz. Mert, ha valaki valamit köszönhet, Huszár Jancsi igen-igen sokat köszönhet a pedagógus szívnek és felelősségérzetnek. Nagyon., szerencsétlen körülményék kőzött kezdte meg az életet Jancsi Az irodai sárgára sztneződáit-'tfrrt jegyzőkönyvek és akták sok szomorú vitdósítást mondanak róla, Édesapja részeges volt és könnyelmű. Ami­kor a gyermek féléves volt, az anyjával együtt elkergette őket és összeállt egy másik asszony­nyal Azóta arra se volt kíváncsi, hogy él-e, lial-e a gyerek. Pedig tudta róla jól, hogy va­lami-nincs rend/'én a gyerek testi fejlődésében. Az asszony akkor hazament a szüleihez. De ők se. tudtak vele mit kezdeni öregek voltak, nem tudták a gyerekkel való vesződés gondját vál­lalni. Az anyának pedig dolgoznia kellett, ha még akart élni S hogy mindketten el ne pusz­tuljanak, az asszony munkába állt, de a gye­reket rábízta a gyermekotthonra, hogy törőd­jenek vele, és neveljenek belőle embert. (Jzómorú volt a gyerek helyzete. Rosszul & fejlődött, sovány és nyűgös volt. És még ráadásul csipőficamban szenvedett. A gyermek­otthonban is csak csóválták a fejüket, amikor a gyereket látták: vajon mi is lesz ebből a sze­rencsétlenből? A törődés azonban nem hagyta magára a gye­reket. Segíteni akartak rajta. S egyéves korá­ban megkezdődött ismét a szegény kis Huszár Jancsi kálváriája, Először Pestre vitték kórházba. Megoperálták. A műtét azonban nem sikerült. Sőt! Még rotz­szabb lett a helyzet, mint azelőtt. Ügy látszik, a pesti kórház is napirendre tért az ügy felett, s' hogy véget vessenek az ügynek, berakták szinte nyakig gipszbe a gyereket, s mint aki­nek már úgyis mindegy, leküldték valahova vidékre. A vidéki otthon azonban ugyancsak nem fö­dött mit kezdeni a gyerekkel. Szólt a kórház­mik. A vidéki kórház nem vállalta, mondván: ,.hozzák helyre ott, ahol elrontották!" Egy na­gyobb és jobban felszerelt kórházba irányítot­ták hát. A kórházak jóvoltából talán még most is- vándorolna a gyerek, ha időközben nem kezdi keresni az otthon. Na, ők is alaposan megle­pődtek, amikor újra látták a kis Huszár Jancsi állapotát • i • Most látszott meg valóban, hogy van a vi­lágon nevelői szív. A nemtörődömség már le­gyintett volna fölötte. De az otthon nem hagy­ta annyiban a dolgot. Megkeresték a szegedi professzorokat. Szinte rimánkodtak is érdeké­ben. „Elhagyott, szerencsétlen gyerek! Neki is joga van az élethez. Miért legyen nyomorék, vagy vesszen el örökre?! Kellene valamit lenni!" Szegeden megtört a szíveken <i jég, ét a megértés virágait nyitotta az emberi szeretet. A komoly, felelősséget érző emberek összeültek tanácskoztak a kis elhagyott sorsa felett. Épp úgy, mintha milliomot egyetlen fia lett volna... /Mint ahogy talán mindig, most is győzött az emberi szív szeretele. Mintha csak az élet íratlan törvénye érvényesült volna — mely szerint a jóság és szeretet mindig megtermi gyü­mölcsét — sikerült a műtét! Levették a gye­rekről a gipszet végleg. A sipolyok • is begyó­gyultak, s hosszú kórházi kezelés után újra visszakerült az otthonba a kis Jancsi. A gondok azonban még nem szűntek meg most sem. „Hogyan tanul meg járni a gye­rek?" — tették fel újra a kérdést. De ezt is ki­találták az orvosokkal együtt. Még ágybanfek­tében méretet vettek a lábáról. S mikor már felkelhetett az ágyából Jancsi, már olt is volt nz ágya melleit az új cipő, melynek egyik al­ján jóval vastagabb volt a talp. Az embiri szívnek az aggódó percei voltak azok a percek, amikor Jancsi először húzta lá­bára a cipőt. Mindenki ott volt akkor az ágya mellett. Várták, hogy mi történik ott nyomban. Nehezen múlott az idő. Végül a lábán volt a cipő, aztán talpraállították Jancsit! Mint amikor szivárvány ragyog az ég alján pompás teli fénnyel, ragyogó színekben, olyan volt Jancsi szeme is, orrúkor érezte, hogy áll a lábán. Körülnézett. Hálós szemit rávetette a körülállókra, s azután értelmes nagy szemeivel, nézte a két csillogó, fekete cipőt. Az egyik nevelőnő törte meg először az öröm j csendjét. Ügy két méterre állva Jancsitól, ki-' tárta a karját ét úgy szólt Jancsinak: „Gyere ide, Jancsim!" A gyermek szeme ismét felcsillant a kedves: szavakra. Sovány arcán vissza is tükröződött az erő, az elindulni vágyás akarata . -. • Csak pillanatok szaladtak tova, — mégis mindenkinek az arcára fagyott ekkor a mosoly, mert látták a céltalan vergődést, a tehetetlensé­get BelesiliolloU a csendbe a kis Jancsi két­ségbeesése: „Jaj, nem tudok! Jaj nem birja a lábam! < > A körülállók nem tudtak szólni. Talán az­ért, mert túlon-túl nagy volt az első öröm. Ki is buggyant némelyik szemből a könny, amikor látták az apró kis ember tragé­diáját. Nem tudtak mást tenni, mint bíztatni és vigasztalni. De ez a vígasztalán azért telis­tele volt bátorítással. „Meglásd, elindulsz hol­nap! Majd szép botot csinál az asztalos bácsi, azzal segíteni fogsz magadon. Nem lesz semmi baj, Jancsika!" A gyerek pedig hitte, és meg­főtt tőle az akarata. Két nap se telt bele, amikor csoszogni kez­dett. Igaz, csak centiket tipegett tovább, de felkiáltott az örömtől. Azután még távolabb ment az ágytól. Majd vissza. Látta, hogy sike­rül Még nagyobb lett 'benne az erő. Az otthon­bcliek is körülfogták. Megsimogatták, megciró­gatták a fejét. Ügy őrült vele minden ember, mint anya őrül gyermekének, amikor járni kezd a baba. S epj hét múlva, amikor az egyik dél­előttön az igazgató bácsi benézett a szobába, azt vette észre, hogy Jancsi szép lassan közele- ( dik a szoba közepén lévő asztal felé.»« Az arca sugárzott a boldogságtól •>• Talán négy év múlt már el azóta, hogy ez az eset történt. A kis Jancsi bizony megnőtt, és nemsokára indul az általánosba. Tizenltét éves korában majd csontműtéttel helyrehozzák a lábát és nem is sejti senki az ő korai tragé­diáját. Olyan lesz, mint a többi egészséges gye­rek. Hogy mérnök, orvos, vagy tanár lesz-e, azt nem tudja mig előre az ember. Azt mond­ják róla mások, hogy igen eszet és jóravaló gyerek. úgy érzem, nem is az a fontos most, hogy mi lesz. Az a fontos, hogy ember lesz. Az, hogy életben maradt, hogy egészséges ember lesz ö is. Hogy édesapja, és az időköz­ben meghalt édesanyja nélkül gondviselői vol­tak, akik lehetővé tették gondoskodásuk és tö­rődésük révén, hogy boldog és küzdő ember legyen Huszár Jani. Tudom jól, szürke kis emberke Jancsika. S talán, ha nem találkozom véletlenségből vele, sokan azt sem tudnák róla, hogy él. Lehet, hogy nem is fontos még a neve sem, hisz tok ilyen példát tud találni az, aki megnézi a gyer­mekvédő otthonok életét és az ottani gyerme­kek sorát. De azért én mégis örömmel írtam le ennek a kis emberkének a történetét, mert annyi emberi szépség és hősiesség van élete útjában, rövid pár éves múltjában. lAm, milyen sok múlik az emberi jóságon és megértésen. Milyen szép és jó tudsz lenni, te nemes érzéssel cs jósággal teli pedagógus szív! Bánfalvi József I — Az iüín is megrendezi I hagyemányoo iskaUnapját a Sitóatarientók Seegvtói Állami Tanintézete. Június 14-én és 15-án bemutató tswiitísokat tartemíés, 15-én délután fél ij órakor pedág teararsovoléii ixanutató tesz. A látogatói: úmekas Kiáílftásc&at (rajz, női kézimunka, íamurika, kéz­ügyeaségi) tekintenek meg az isxolau tápon. — A nyáron 25 általános iskolai fizika-szakos nevelő egyhetes továbbképzési gya­korlaton vesz részt. — Húszezer forintot fordít ebben az évben a Szegedi Városi Tanács oktatási osz ­tálya a középiskolás tanulók nyári táborozására, az úttö­rők szegedi nyári táborozásá­ra pedig 25 ezer forintot, Büszkék vagyunk rá Tegnap nyújtották át az Országházban dr. Szolnoki Jinosncnak, a Mátyás téri általános iskola énékszakos nevelőjénék c „Kiváló tanár" kitüntetést. Dr. Szolnoki Jánosné elvtársnő, mint énekszakos tanár felélesztette az alsóvárosi ének- és népdal-kultúrát. Népdalgyűjte­ményc, melyet cz általa szervezett énekkarban is hasz­nosít, a magyar népdalgyűjtésnek is igen értékes része. Eredményei tizenöt évi nevelőmunka termései. Ta­pasztalatcsere céljából kapcsolatot tart a Szegedi Peda­gógiai Főiskolával és a többi általános iskoláik ének­szakos nevelőivel. A ncpdalgyijtő és feldolgozó munlca mellett népballada esten, melyet a Földműves utcai is­kolával közösen rendezett, népszerűsítette a magyar nép­balladáikat. Dr. Szolnoki Jánosné — háromgyermekes család­anya — nemcsak a szakmai mukában tűnt ki. Jó mun­kát végez a Mátyás téri iskola pártszervezetében is. Mint párttitkár foglalkozik a fiatal pártonkívüli pedagógusok­kal, segíti politikai és szákmai fejlődésüket. Büszkék vagyunk Szolnokiné elvtársnőre. További hasznos és eredményes munkát kívánunk neki. A politechnikai oktatás jelentősége és gyakorlati megvalósítása Szeged városának nevelői ankétokon, gyűléseken, a sajtó hasábjain és alkalmi megbeszéléseken igen sokat foglalkoztak a politechnikai neveléssel s annak jelentősé­gévei. Valamennyi, a viták­ban felszólaló nevelő elfo­gadta azt a tényt, hogy szük­séges a politechnikai nevelés és azzal foglalkozni kell, mi­vel a politechnikai nevelés abból indul ki, hogy a szo­cializmus építése a munka termelékenységének szaka­datlan fokozását, és a mo­dern technika vívmányainak alkalmazását követeli meg. Ez a nevelési eljárás ket­tős feladat megvalósítását kívánja meg: 1. elméletileg a termelés tudományos elveinek megis­meretetését, 2. gyakorlatilag a munka­eszközök használatához szük­séges készségek kialakítását. Felmerül az a kérdés, hogy mennyiben tudunk ennek a feladatnak megfelelni a je­lenleg érvényben lévő tan­terv keretein belül, s meny­nyiben tudjuk majd segíte­ni az új óra- és tanterv, to­vábbá az új tankönyv meg­szerkesztését. Minden gyakorló ' pedagó­gusnak keresni kell a kap­csolatot tárgya és a gya­korlati élet, a termelés kö­zött. Élénk, színes képekkel kell ecsetelni országunk szocia­lista építését, fejlődésének hatalmas ütemét. Ezeknek a feladatoknak megvalósításá­ra rajzokat, grafikonokat, szemléltető képeket és esz­közöket kell bemutatni. Se­gítségül jönnek itt a filmek és a mind nagyobb számban megjelenő diapozitívek is. A középiskolákban rend­szeresített biológiai, kémiai és fizikai gyakorlati órákon olyan gyakorlatokat kell be­állítani, amelyek a politech­nikai képzés szolgálatában állnak. Ezeknek összeál­lítása, gyűjtése és publikálá­sa a pedagógusoknak, a szak­mai munkaközösségeknek a feladata. Olyan házi feladatok rend­szerét kell kidolgozni és a tanuló további megterhelése nélkül megvalósítani, amely a megfigyeléseken, rajzok, grafikonok megszerkesztésén, egyszerű mérési feladatok el­végzésén, kísérleti eszközök elkészítésén keresztül köze­lebb viszi a tanulót a min­dennapi élethez. Kirándulásaink legyenek tervszerűen kidolgozottak. Vagyis minden kirándulás­nak legyen célja és feladata, amelynek megvalósítását a kirándulás utáni értékelése­ken kell megvitatni. Ide kí­vánkozik a tanulók nyári foglalkoztatása, a termelő­munkába való bekapcsolása is. Jó lenne, ha gondoskodás történne előadások formájá­ban atról, hogy a tanuló a nyári nagyszünet idején ho­gyan használhatja fel idejét a leggazdaságosabban. Helyes volna, ha az iskola tanítványait azokba az üze­mekbe, tsz-ekbe küldené, amely üzemek vállalták az iskola patronálását. Tapasztalatunk az, hogy bő­séges élménnyel gazdagodva bérnek vissza ezek a tanu­lók, s vesznek részt az isko­la további gyakorlataiban. Ilyen előkészítéssel kell a tanulókat érettségi után a termelőmunkába irányítani is. Az osztályon kívüli foglal­kozás a szakkörökben törté­nik. A szakkörök szervezése a DISZ feladata. A szakköri munka vezetése azonban a szaktanárra hárul. Szegeden kiváló szakkörök működtek. A Gépipari Technikum rá­diós szakköre, a Vegyipari Technikum matematikái szakköre, a Radnóti Gimná­zium fizikai szakköre köve­tésre méltó munkamódszert dolgozott ki. Igen üdvös len­ne, ha minden szakkör a leg­megfelelőbb körülmények között dolgozhatna. A bioló­gus szakkörök ólma a bota­nikus kert, a kémikusoké a komolyan felszerelt laborató­rium, a fizikusoké a gyakor­ló műhely, stb. Egyéni és társadalmi mun­kával mindez részben, vagy egészben meg is va­lósítható. Vannak iskolák, ahol igen szép sikerrel folyik a kertek betelepítése, a műhelyek fel­szerelése. Az iskolai műhe­lyekkel kapcsolatban a neve­lők között nem akadnak olyanok, akik eltévesztve a célkitűzést, ezekben a mű­helyekben kisiparos-képzésre gondolnának. Szükségesnek tartjuk még megemlíteni, hogy miben tudnánk még a politechnikai képzést szolgálni? Elsősorban abban, hogy politechnikai munkakö­zösségeket állítanánk (cl iskolán, iskolatípusokon és városon belül egymás megsegítésére a közös cél elérése érdekében. Jó len­ne, ha gondoskodnánk arról, hogy az új óra- és tanterv­ben milyen mértékben kap­jon helyet a biológia, kémia, fizika, stb. a politecinikai képzés szempontjából, a ta­nulók további megterhelése nélkül. Gondoskodnunk kell arról, hogy hogyan oldjuk meg a jó tankönyv problémáját a fen­tiek szellemében, ha azt a leninj tanítást valljuk: „nem kell mindent taníta­ni, de tanítani kell általá­nosságban a modern ipar alapjait". Féltétlenül gondolni kell arra, hogy térvünk úgy való­suljon meg, hógy anyagi és személyi igényeinket az or­szág gazdasági erejéhez mé­retezzük. Nekünk, nevelőknek biztosítani kell, hogy az if­jú nemzedék elsajátítsa a természetre és a társada­lomra vonatkozó tudomá­nyos ismeretek alapjait, és elsajátítsa azokat a mód­szereket, amelyek segítségé­val ismereteit gyakorlatilag is alkalmazni tudja. Ennek alapján alakul ki az ifjúság­ban a tudományos világné­zet. így válik a gyermek a kommunista társadalomban sokoldalúan fejlett, s a ter­melőmunkában hasznos em­berré. A Radnóti Miklós Gya­korló Általános Gimná­zium politechnikai mun­kaközössége A Pedagógus Szakszerveset Városi Bizottságának nyelvtanfolyamai A tanfolyamok megindítását körülbelül egy évvel ezelőtt ha­tározta el a városi bizottság a területi bizottság tanácsára. A nyelvtanfolyamokat különösen aktuálissá teszik fokozódó nem­zetközi kapcsolataink, növekvő külkereskedelmünk szükségletei és a dolgozók növekvő kulturá­lis igényei. A tanfolyamokat ere­detileg esak a pedagógusok szá­mára terveztük, de láttuk, hogy helytelen volna a többi szakszer­vezet dolgozóit kizárni a tanulási lehetőségekből. Az első időben igen nagy volt a tanfolyamok hallgatóinak létszáma, több tan­folyamot azonban nem lehetett indítani — a helyszűke miatt. Vannak olyan hallgatóink, akik egyévi tanulás után szótár segítségével már könyveket tud­nak olvasni, jóllehet tanulásra csak a rropi munkájuk elvégzése után jut idő. A felnőttek tanfolyamánuk megindítása után számos szülő kérte, hogy iskolai tanfolyamok is induljanak gyermekek szá­mára heti két órában. Az okta­tási osztálynak és a Magyar— Szovjet Társaságnak a felhívása alapján valamennyi iskolában díjtalan orosz nyelvi tanfolyamo­kat rendeztünk. A szakszervezet épületében ezenkívül kezdő és haladó német, francia és angol nyelvű tanfolyamok is folynak, melyeken n pedagógusok 20 fo­rintos kedvezményes havi tan­díjjal vehetnek részt. A tanfo­lyamok hallgatói jelentékeny részben közülük kerülnek ki. Az erkölcsi sikerek mellett a nyelvtanfolyamok jelentékeny anyagi bázist is teremtettek a pedagógus közösségnek. A tan­díjak egy részét kulturális célok­ra, lemezjátszó készülék és le­mezek vásárlására, kulturális összejövetelek rendezésére lehe­tett fordítani, másik részét pedig a költségvetési terv szerint a strandon lévő szakszervezeti öl­tözőhelyiség építésébe fogjuk fektetni. Freimann Zoltán Pedagógusaink kérfcére la­punk ezután minden hónap első hetében kiilön oldalon foglalkozik a nevelők és a nevelés Időszerű problémái­val. Ezt az első ilyen oldalt a pedagógusnapra a Pedagó­gus Szakszervezet Városi Bi­zottsága állította össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom