Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-20 / 118. szám

DELMöGY*IRORSZ$G „Minden területre kiterjedő baráti együttműködésünk egyre bővül és mindjobban erősödik« Micsunovics jugoszláv nagykövet beszéde a moszkvai rádióban és televízióban Vasárnap, 1956. május 90. OEimYHORSflKI Pá rtélet Moszkva (TASZSZ) Veljko Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete május 18-án beszédet mondott a moszkvai rádióban és televízióban. Beszédét a szovjet és a jugoszláv kormányküldöttség között folyt belgrádi tárgyalások közelgő első évfordulójának szentelte. A Belgrádban aláírt nyilatkozat — mondotta a nagykövet — magában foglalja azokat az elveket, amelyekhez országaink a nemzetközi és egymásközti kapcsolataikban igazodnak és leszögezi az országaink közötti normális viszony és baráti együttműködés megteremtését célzó — időközben jobbára már megvalósult — konkrét intézkedések programját. — Ilyenformán lépések történtek a közelmúlt ama súlyos örökségének felszámolására, amely hosszú éveken át lehetetlenné (ctt minden együttműködést. Ha végeredményben számot vetünk a gyakorlati lapasztalatokkal — az adott politika helyességének és értékének fő kritériumával —, akkor megállapíthatjuk, hogy az eddig etört eredmények ékesszólóan bizonyítják a múlt évben Belgrádban megkötött egyezmény pozitív Jelentőségét. Ezek az eredmények meggyőzően bizonyítják a múlt évi tárgyalásokat megihlető elvek alkotó erejét és mély igazságosságát. Mindeneik előtt igazolja azt, hogy mindkét fél minden tőle telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy eleget te* gyen korunk követelménycinek országaink népei, továbbá az egyetemes béke és haladás érdekében. A nagykövet ezután utalt egyes olyan eredményekre, amelyek a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Szovjetunió közötti baráti együttműködés széles frontján létrejöttek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának és Minisztertanácsának meghívására Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke a közeljövőben hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban — folytatta többek között Veljko Micsunovics —. Jugoszlávia népei különösen nagy megelégedéssel fogadÉrdemes a dolgozók segítségét kérni ták a látogatás hírét és őszintén kívánják, hogy a látogatás a legnagyobb sikerrel járjon. Meggyőziődésem, hogy ugyanilyen érzelmeket táplálnak a Szovjetunió népei is. A közelgő látogatást rendkívül nagy jelentőségű eseménynek tekintjük a két ország közötti baráti kapcsolatotok további elmélyítése szempontjából és bízunk benne, hogy ez a látogatás a népeik közötti megértést, bizalmat és békés együttműködést szolgálja majd, ami közös törekvésünk. Országunkban jól ismertek — fodytatta a továbbiak során — azok az erőfeszítések, amelyeket a Szovjetunió kormánya a nemzetközi feszültség enyhítése, a nemzetközi (kapcsolatok megjavítása és valamennyi ország békés együttműködése érdekében kifejt és mi örömmel üdvözöljük ezeket az erőfeszítéseket. Azt a határozatot, amelyet a Szovjetunió kormánya nemrégiben fegyveres erőinek lényeges csökkentéséről hozott, ml az egyik legjobb példának tekintjük azokra a konstruktív erőfeszítésekre, amelyek csak örömmel üűvözölhetők, mint közvetlen és eredményes lépések a nemzetközi feszültség további enyhítése, a világbéke biztosítása érdekében. Befejezésül arra is rá szeretnék mutatni, hogy mindössze két hónapja végzem nagyiköveti teendőimet a Szovjetunióban. E rövid idő alatt lehetővé tették számomra, hogy beszélgessek a Szovjetunió legfelelősebb vezetőivel. Ezenkívül több ízben találkoztam és elbeszélgettem a szovjet állami és társadalmi élet különböző köreinek képviselőivel. Mindezeknek a beszélgetéseknek közös és alapvető értelme ez volt: a Szovjetunió és Jugoszlávia egyaránt kívánja országaink barátságának és minden területre kiterjedő együttműködésének további bővítését és elmélyítését. Mindezek alapján joggal bízhatunk abban, hogy a minden területre kiterjedő baráti együttműködésünk egyre jobban fejlődik és erősödik mind országaink, mind pedig az egyetemes béke és haladás érdekében. Hazautaztak a Német Demokratikus Köztársaságból a leszerelt szovjet katonák első csoportjai Berlin (MTI). A Szovjetunió kormányának ismert határozata értelmében több mint 30.000 fővel csökkenti a Német Demokratikus Köztársaságban állomásozó szovjet csapatok létszámát. A német demokratikus sajtó közli, hogy a leszerelt szovjet katonák első csoportjai már hazautaztak a Német Demokratikus Köztársaságból. Aláírták a szovjet-francia nyilatkozatot Moszkva (TASZSZ) Május 19-én, moszkvai idő szerint 19 óra 50 perckor a Kremlben N. A. Bulganyin és Guy Mollet aláírta a Szovjetunió kormányküldöttsége és Franciaország kormányküldöttsége közti tárgyalásokról szóló zárónyilatkozatot. Az aláírásnál jelen voltak a szovjet állam vezetői, a francia miniszterelnökkel együtt érkezett személyiségek, továbbá n sajtó, a rádió és a filmhíradó képviselői. Moszkva (TASZSZ) Május 19-én a Kremlben volt N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és V. M. Molotov zárólalálkozója Guy Mollet francia miniszterelnökkel és Ch; Pineau külügyminiszterrel. Jelen voltak mind a szovjet, mind pedig a francia fél tanácsadói és szakértői. Az említett találkozón megvitatták a Szovjetunió és a Francia Köztársaság kormányküldöttségeinek tárgyalásairól kiadandó zárónyilatkozatot. Az őszinte és kölcsönösen megértő légkörben lefolyt megbeszélés eredményeképpen megállapodtak a közös nyilatkozatban, amelynek szövegét nyilvánoságra hozzák. A Szegedi Kenderfonógyár előfonó osztálya a fluktuáció miatt az utóbbi hónapokban állandó nehézségekkel küzi dött. A sok új munkaerő i nehezen birkózott meg a ter; melés feladataival, sok volt a jlOO százalékon alul termelök ; száma. Az osztálv kommunisj tál. vezetői sokat töprengtek | a megoldáson, míg végül la az i osztály egyik népnevelő értekezletén megoldás született. Az ötletet maguk a. dolgozók, az egyszerű párttagok vetették fel a népnevelő értekezleten. Az ötlethez mindjárt többen hozzászóltuk, s nemcsak azt jelentették ki, hogy csatlakoznak az ötlethez, vállalják vsgrefeajtósát. hanem felhívtok a műhely vezetőségét: fejlessze ezt a kezdeményezést a műhely dolgozóit átfogó, valamennyi sztahanovista munkáját hasznosító mozgalommá. A sztahánovisták vatronáijá'k a 100 százalékon alul teljesítőket, — ez volt a dolgojzólc javaslata. Hogv ki moidj ta el először, mar nem emlék; szik rá 6enki. Mint ahogy azt i se tudja senki megmondani, hogy ki tette hozzá a javaslathoz: nem sokat ér az. ha a sztahanovista a saiát munkaideje alatt patronál. Így ő is visszaesik az is kevéslbé hatod, akivel foglalkozik. Vállaljuk azt. hogy ezt a munkamódszerátadó feladatot munkaidőnk után teljesítjük. Eisinger Teréz, Nagy Pálné. Teleki Margit elvtársnők azonnal csatlakoztak a kezdeményezéshez, úgyszintén a pártonkívüli népnevelő Pozsonyi Gizella és Balogi Júlia is. A dolgozik körében születelt mozgalom terebélyesedósét elősegítette a vártszervezet és az osztálv vezetőinek agitációs munkája. Bár nem is nagyon kellett agitálni. A termelés mindenkinek szívügye. Az osztály dolgozóiban erősen kifejlődött a kollektív felelősségtudat. Mikor híre ment a népnevelő értekezleten elhangzott munkafelajánlásoknak. az osztály valamennyi sztahánovistája csatlakozott a mozgalomhoz. Minden sztahanovista nevel, oktat valakit. Helyettesítik Süli Istvánné munkamódszeráíadót is. aki jelenleg a Német Demokratikus Köztársaság gépipara által gyártott gépek termében, a kísérleti teremben is dolgozik, s aki két terhelés mellett bizony nagyon keveset tud az előfonón tar- | tózkodni Az egyszerű kommunisták, pártonkívüliek által kezdeményezett mozgalom már két hónapja nem lankad. — Mi vállaltuk, nem hagyhatjuk abba. — mondják, s büszkék az eredményeikre. Ügy érzik: alkottak valamit, nem országoshírű mozgalmat, de mégis olyasmit, ami előre lendíti a termelést. Embernevelő ereje van ennek a mozgalomnak. Naponta cy-egv félóra nem sok idő. De rendszeresen odaadni ezt az időt, nem elkönnyelműsködni azzal, hogy ,,á, ma nem megyek, mit számít az a félóra" — növeli a fegyelmet. Növeli a felelősségtudatot. Növeli az emberi segítőkészség, a közösség, p- összetartozás érzését, a legmagasaborendű humanizmust az emberekben. Azokban is növeli, akik néhány hete a gyárban dolgozó munkáslányokat tanítanak a gépel; kezelésének művészetére, s azokban is, akik az önzetlen segítés mellett teszik a munkásosztály soraiban első lépéseiket. Ennék a mozgalomnak sikere a termelés alakulása is lemérhető. Lázár Ilona teljesítménye 90 százalék körül mozgott a mozgalom megindulása előtt, azonban Nagy Pálné elvtársnő segítségével már 101 százalékra emelkedett teljesítménye. Zsokor Magda teljesítménye is állandóan emelkedik — őt Eisin-í ger Teréz patronálja. A pártszervezet helyesen tette, hogy a kérdést az üzem legöntudatosabb dolgozóinak testülete elé, a népnevelő értekezlet elé vitte. A pártvezetőség bízott a dolgozókban* Ez a bizalom teremtette rmg az olyan légkört, amel'ben az osztály dolgozói saját ügyüknek tekintik a termelés ügyét, s úgy segítenek a ne" hézségek leküzdésében, mint* ha a legszemélyesebb, saját ügyükről volna szó. Ncm nagy dolog pedig az egész mozgalom, Mindössze tizenöt-húsz sztahanovista —* párttag és pártonkívüli —• megmozdulása. Mégis példa és mégis bizonyíték. Példa és bizonyíték arra, hogy a gyár munkásai felnőttek. Érdemes meghallgatni véleményüket, érdemes segítségüket kérni. Mert ez a dolgozók közül elindult kis mozgalom, ahol nem kérnek, hanem adnak, áldozatot vállalnak, lelkesen, napról napra pontosan helytállnak a tervek teljesítéséért — ez a kis mozgalom is a XX. kongresszus frissítő levegőjének. a szocialista demokratizmusnak egyik hajtása. Sz. C. A Komszomol Központi Bizottságának határozata Moszkva (TASZSZ) Mint már jelentettük, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa felhívta a Komszomol-szervszeteket, a komszomolistákat és az egész ifjúságot, hogv 1956—1957-ben 400—500.090 fiatalt válasszanak ki maguk közül az ország keleti és északi vidékein, valan.int a Donyec-medencében létesítendő villanytelepek, kdhóipari. vegvi. olajfeldolgozó és gépgyártó üzemek, ércbányák, szénbányák, vasutak és előregyártott vasbetonelen _ket. készítő üzemek építésére. Az állandó munkaerő biztosítása ezeknek az ország szempontjából igen fontos építkezéseknek és vállalatoknak a számára nagyban elősegíti a 6. ötéves tervben előírt, a népgazdaiág újabb hatalmas fellendítésére irányuló feladatok sikeres megvalósítását. A Komszomol Központi Bizottsága az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Miniszertanácsámk felhívását felelősségtel toi megbízatásnak, az egész szovjet ifjúság nagy. hazafias ügyének tartja — hangzik a határozatban. Figyelembevéve. hogy a Komszomol-bizottságok mostanában sok nyilatkozatot kapnak a komszomolistáktól és fiataloktól. akfik kérik, hogy küldjék őket az ország keleti és északi vidékeire, valamint a Donyec-medencébe dolgozni, a Komszomol Központi Bizottsága utasítja a kerületi, városi, területi, határterületi Komszomol-bizolt^ ságokat. a Szövetséges Köztársaságok Komszomol-bizoítságait, hogv gondosan válaszszák ki az úi építkezésre irányítandó fiatalokat. A Komszomol az ifjúsác legméltóbb képviselőit választhatja és kell. hogy válass a ki soraiból, azokat, akik becsülettol megbirkóznak a párt. a kormány kitűzte feladattal. A Komszomol Központi Bizottsága azt a szilárd meggyőződését feiezi ki. hogv a komszomolisták és a fiatalos, a fiatal hazafiak. lelkesen követik a Kommunista Párt és a szovjet kormány felhívását és a rájuk jellemző energiával és fiatalos lelkesedéssel mennek dotoozni a keleti és az északi vidékekre, valamint a Donyec-medencébe. és önfeláldozó munkájukicai gyarapítják a lenini Komszomol harci tetteinek dicsőségét. NEMZETKÖZI SZEMLE Moszkvára figyel a világ Sokszor hallottuk, sokszor leírtuk az utóbbi hónapokban ezeket a szavakut: „enyhülés", „megváltozott légkör", „békés együttélés". Valóban az emberiség egy idő óta szabadabban, mélyebben lélegzik. új, friss szellem hatja át a nemzetközi életet, a népek mintha közelebb kerültek volna egymáshoz, a nyelvi, gazdasági, világnézeti különbségek ellenére, mintha jobban megértenék egymást. A népek lassan hellyel-közzel tétován, de rálépnek arra az útra, amelyet az emberek százmilliói áhitanak: a megbékélés útjára. Alig egy hónap telt el azóta, hogy Bulganyin és Hruscsov nagy-britanniai látogatásáról hazatért, cs máris újabb, nagy jelentőségű találkozóra keriilt sor, ezúttal Moszkvában. Bulganyin és Hruscsov a 200 milliós szovjet nép békeköveteként látogatott cl Angliába. Ez a látogatás a két ország társadalmi, politikai, gazdasági rendszerében rejlő, mélyenszántó különbségek ellenére is méltó folytatása volt Bandungnak, Genfnek, előre tett lépést jelentett a béke, a barátság és az együttműködés útján. Igaz, hogy Londonban nem születtek látványos megegyezések. Nem oldották meg egv esapasra a világon fennálló kulcsproblémákat, de a sz«vjet és angol államférfiak személyes érintkezése megvetette az alapját a két nép közeledésének, egyengette az utat egymás kölcsönös megbecsülése és megismerése, a két ország közötti széleskörű kulturális és gazdasági kapcsolatok kiépítése felé. London után most Moszkvára figyel a világ. Guy Mollet és Christian Pineau szovjetunióbeli útja hasonló célt szolgál, mint Bulganyin és Hruscsov angliai látogatása. A szovjet és francia vezetők eddigi megbeszélésein sem születtek váratlan szenzációk, ncm hallatszottak szépenhangzó, de a való tényeket elködösítö, túlzott derűlátást keltő nyilatkozatok. A Szovjetunió és Franciaország ncpei ma különböző társadalmi rendszerben élnek. A szovjet ás francia kormány álláspontja igen sok kérdésben eltér egymástól. Franciaország ezenkívül tagja az északat'anti szerződés szervezetétének, gyarmatbirodalom is. Mindez azonban nem zárla ki, hogy felelős vezetői leüljenek a tárgyalóasztalhoz, és kicseréljék véleményüket a szovjet politikusokkal. Az emberiség sorsáért felelős négy nagyhatalom közül három, a Szovjetunió, Nagy-Britannia . és Franciaország már a legmagasabb szinten, kormányfői szinten, megkezdte az együttműködés útjának keresését. E megbeszélések eddigi eredményei és a széles vllág-közvétoményben keltett visszhangja világosan megmutatták, hogy nem az eszeveszett fegyverkezési hajsza, a kardcsörtetés, a hideg- és az idegháború a vitás kérdések megoldásának módja, hanem a gondolatoknak, az ellentétes véleményeknek, a tárgyalóasztal melletti fesztelen, szabad, nyílt kicserélése, a kölcsönös jóindulat, a megegyezésre való őszinte törekvés alapján. Mit várhatunk Guy Mollet és Pineau moszkvai útjától? Sokan teszik fel most ezt a kérdést és sokféleképpen igyekeznek rá válaszolni. Vannak, akik lebecsülik c tanácskozások igazi értékét, kétségbevonják kimenetelük sikerét. Lehetnek olyanok is. akik valamiféle csodát várnak égiktől, úgy gondolják, hogy egy-egy Ilyen megbeszélés megoldást hozhat a népekei egymástól elválasztó minden ügyesbajos problémára. Nem vitás, bogy ha francia képviselők ugyanolyan őszintén törekszenek a megegyezés elérésére, mint amilyen őszintén szívükön viselik ezt a megbeszéléseket kezdeményező szovjet államférfiak, ha komolyan számotvetnek népiik és a világ-közvélemény hangulatával, követelésével; akkor a moszkvai tárgyalások, ha nem is mindenben, de igen sok kérdésben sikerre vezethetnek. A moszkvai szovjet—francia njegbeszélések fontos állomássá válhatnak a békéhez vezető nehéz, fáradságos úton, s döntően hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél több akadályt eltávolítsanak erről az útról. A moszkvai tanácskozások előestéjén szinte bombaként hatott a Szovjetunió kormányának az a bejelentése, hogy a Szovjetunió 1,200.000 fővel csökkenti fegyveres erőinek, köztük a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó csapatainak létszámát. Külön kiemeli e nagy horderejű bejelentés értékét az a tény, hogy a londoni leszerelési értekezleten tanúsított nyugati huza-vona után hangzott el, mintegy válaszképpen arra. A szovjet bejelentés szinte azonnal széles visszhangra talált az egész nemzetközi életben. A világpolitikai helyzet érzékeny lázmérőjc, a tőzsde csaknem azonnal reagált erre. New Ycrk-ban, Londonban a hadiipari részvények árfolyama szinte egyik pillanatról a másikra zuhanni kezdett. A fegyveres erők csökkentésén;k híre politikusok, közéleti személyiségek nyilatkozatainak özönét, sajtókommentárok hosszú sorát indította cl. A közlemény nagy jelentőségét szinte kivétel nélkül mindenki elismerte. A különbség csak az volt, hogy mig az egyszerű emberek szerte, a világon a legnagyobb örömmel, lelkesedéssel fogadták ezt a valóban szívdobogtató hírt, addig a háborús kalandok szervezői, a népek megbékélésének ellenségei, hátsó gondolatokat kerestek c lépés mögött. Voltak olyanok, akik , propagandamanövernek" állították be az újabb szovjet kezdeményezést. Akadtak olyanok is, akik a Szovjetunió „belső gazdasági nehézségeivel" magyarázták ezt a döntést. Nos, ki vonja kétségbe, milyen nagy népgazdasági jelentősége van annak, bogy csaknem egy C3 egvncgycdmillió munkáskéz ezentúl nem a fegyvert, hanem a szerszámot markolja! De vajon erre vezethető vissza, egy ország haderejének ilyen páratlan arányú létszámcsökkentése? Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy nem. Lehetett volna szó ilyen nagyarányú létszámcsökkentésről, tegyük fel például, a koreai háború idején? Nyilvánvalóan nem. A dolgok elevenjére tapintott rá_a Figaro című francja lap, amikor" megállapította, hogy a szovjet hatalom számára „a helyzetnek a Szovjetunió kialakította mai fejlődése" tette lehetővé a nagy létszámú katonaságról való lemondást. A nyugatnémet revanspclitikusok természetesen azok közé tartoznak, akik csökkenteni akarják e lépés horderejét, akik el akarják titkolni annak igazi célját. Azt mondják a szovjet leszerelési határozatról, hogy annak egyik célja ..megnehezíteni a nyugat-német hadsereg felállítását". Fhhez a nyugat-németországi amerikai megfigyelők siettek hozzátenni, hogy a három hadosztály kivonása a Német Demokratikus Köztársaság területéről egyáltalán nem csökkenti annak szükségességét, hogy a nyugat-német haderőket ..az előirányzott mennyiségnek megfelelőera állítsák fel". A nyugat-nőmet közvélemény egészségesebben gondolkodó, tárgyilagosabb részének hangja tükröződött ezzel szemben a Süddeutscbe Zeitung című müncheni polgári lap megállapításában. E lap hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány új határozata után „még értelmetlenebbé, még ártalmasabbá vált a bonni kormány felfegyverkezési erőfeszítése". Hasonló, a józan, a tényeket jobban megértő kommentárok hangzottak el más nyugati körök részéről Is. Ezek szerint a szovjet leszerelési határozat után „határozottabb jelleget ölthet egyes nyugati országok szembehelyezkedése a katonai kiadások súlyos terhével". Többen — így az AFP francia hírügynökség — rámutattak arra is, hogy a nyugati hatalmak már most kénytelenek lesznek újból átgondolni leszerelési terveiket, s a soron következő júliusi leszerelési értekezleten „Igen nehéz lesz visszautasítaniok a szovjet javaslatokat".