Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-19 / 117. szám

2 Szombat, 1956. május 19. 1 A Magyar Dolgozók Partja Budapesti Pártbizottságának aktívaértekezlete (Folytatás a 1. oldalról), dekád.iában a munka lazán, lassú ütemben folyik, sok az állásidő. Az utolsó dekádban viszont kezdődik a túlórázás. 8 hóvégi hajrá, melynek eredményeképpen végülis legtöbbször teljesítik a havi tervet. Az egyszerű munkás azt látja, hogy az anyagot, a hónap utolsó 10 napjában ÍSY vagy úgy előteremtik. Az anyag tehát megvan, de mert a szervezés, a termelés folyamatosságával való törődés rossz, szinte megszokottá válik a hóvégi rohammunka, a kapkodás, az anyagpazarlés és ami ennek velejárója: a növekvő selejt, a minőség romlása és nemegyszer a dolgozók keresetének csökkenése, , . i , i' A dolgozók egészséges türelmetlensége a hibákkal szemben , — Rá kéli mutatni elvtársak, hogv most. amikor minden téren támogatjuk és bátorítjuk az építő kritikát, ez a helyzet hovatovább tarthatatlanná válik. A dolgozók egyre türelmetlenebbül követelik a hibák kiküszöbölését. A minisztériumok, elsősorban a Kohó- és Gépipari MinisziéVium. a Könnyűipari Minisztérium. az Élelmiszeripari Minisztérium és az iparigazga1 óságok, gyárigazgatók, az üzemek vezetői számoljanak ezzel az új jelenséggel. Most már nem lehet a dolgozik kritikáját, javaslatait, újításait. a hibák kiküszöbölésére irányuló erőfeszítése11 úgy kezelni, mint egy félévvel, vagy egy évvel ezelőtt. A pártdemokrácia és az állami demokrácia fejlődése ezen a téren is kezdi meghozni gyümölcseit s az az egészséges türelmetlenség, melv most a hibákkal, a bürokratikus módszerekkel szemben életünk minden területén megÁ mezőgazdaság fejlődése a második ötéves tervben — A második ötéves terv célkitűzései között ott szerepel a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és ezzel együtt a mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelkedésének nehéz feladata. Ennek minden előfeltétele megvan. A magyar termőföld egyharmadán a szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik. A termelőszövetkezetek iclentekeny része egyre erősödik és terméLési eredményeik, tagjaiknak növekvő anyagi jóléte egyre nagyobb vonzóerőt, gvakorol az egyénileg dolgozó parasztságra. Türelmes, szívós, meggyőző munkával, különösen ha az sgitációban a már meglévő termelőszövetkezetek tagjai és főleg 8 volt középparasztok iárnak clen. bizfon m?g tudjuk oldani ezt. a faladatot •is. ' — A termelőszövetkezetek egészséges és gyors fejlődésének előfeltétele, hogy az ú.1 tagok önként, saját meggyőződésükből lépjenek he. Rendkívül fontos a szövetkezeti demokrácia és a szövetkezeti fegyelem erősítése. A középparasztok belépésének nem egv heh'en az a hátráltatója. hogy látják, egves tszclnök nem hallgat a tacságia. hogy önlkénveskedik. hogv a tsz ügyeiben önhatalmúlag kívülről intézkednek, hogy a bank a tsz pénzével nemegyszer tetszés szerint rendelkezik, hogy néhol Csáki-szalmája a tsz vagvona. s végül, de nem utolsósorban, sokhelyütt háttérbe szorítják a 1sz-ben a középparasztot. Amilyen gyorsan kiküszöböljük e hibákat, úgv fog erősödni a középparasztoki belépése a termelőszövetkezetekbe. A termelőszövetkezetek fejjesztése a párt- és kormányszervek állandó feladata, melyen szakadatlanul dolgozni kell. Ugyanakkor élesen kell küzdeni az önkéntesség elvének megőrzéséért, nem szabad tűrni a tsz-szervezés folyamén semmi erőszakoskodást, s ahol ilyen mégis előfordulna. gyorsan és erélyesen meg kell torolni és nyilvánosan meg kell bélyegezni. Á mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelése a termelőszövetkezetek fejlesztése köziben nem könnyű feladat Végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges. hogv a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztése mellett megfelelő támogatásban részeljenek az egyénileg A második ötéves terv megkezdésére a szokatlanul hideg tél zavarólag hatott, de a minisztériumi ipar az ez évi első 4 hónap célkitűzéseit egészében 101.5 százalékra teljesítette. Még jobb a teljesítés a budapesti üzemekben, amelyek május l-re 102 százalékra teljesítették tervüket. Most minden lehetőség megvan arra, hogy pótolják a kiesést azokban az iparágakban, amelyek a rossz időjárás miatt az első negyedévi tervüket nem teljesítették1, A mezőgazdaságiban a bő májusi esők hatására megjavultak a termelés kilátásai. Minden oldalról azt látjuk, hogy a munkásosztály, az egész dolgozó nép optimista, lelkes, hogy a munkafegyelem javul. Már pedig ez az egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy az 1856-os tervet minden mutatójában teljesítsük, sőt túlteljesítsük, nyilvánul, feltétlenül megköveteli. hogy gazdasági vezetőink változtassanak eddigi módszereiken. dolgozzanak szervezettebben. előreiátóbban, tervszerűbben, biztosítsák a termelés ütemességét, és folyamatosságát, s számolják fel a meglévő szervezetlenséget. hanyagságot. Ahhoz viszont, hogv az igazgatók bátrabban kezdeményezzenek. ne várjanak mindent felülről. mozgósítsák a fellelhető tartalékokat és felvegyék a harcot a bürokratizmussal szemben, az is keli hogy nagyobb legyen a hatáskörük, ne legyen a kezük megkötve, mint most. — Nekünk tovább kell táplálni és fokozni azt az egészséges aktivitást, tettvágynt és segíteni akarást, ami második ötéves tervünk irányelveinek megvitatáséval kapcsolatban szerte az országban megnyilvánul s ezzel is hassunk oda. hogy a tervet minden nehézség ellenére teljesítsük. Tervünk nyugati visszhangja dolgozó parasztok is. akik mindjobban eleget tesznek az állam iránti kötelességüknek. Minden módon lehetővé kell tenni számukra a gazdaságukban még meglévő tartalékok mozgósítását, termelésük és ezzel együtt jövedelmük növelését. Végül, de nem utolsósorban. már az idén is tervszerűen fokozni kell n mezőgazdasági termelést és gondosan elő kell készíteni az aratást, a begyűjtést. A legközelebbi 5 évben a traktóréllománv 19 000 darabbal szaporodik, több mint 50 százalékkal nő az öntözött terület, megötszöröződik a vegyszeres gyomirtás, fokozódik a műtrágya használata, a hibrid-vetőma«"k alkalmazása. tovább terjed a gépek használata —1 mindezek öszszessége lehetővé teszi a mezőgazdasági tervelőirányzat minden célkitűzésének végrehajtását. A második ötéves terv időszakában az ipari és mezőgazdasági termelés növelése, a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése alapján rendszeresen növekedik a munkások és alkalmazottak jövedelme jelentősen fejlődik egészségügyi ellátása és kulturálté színvonala. A XX. pártkongresszus szakadatlanul a leenagvobb figyelmet fordította a népjólét emelésének kérdésére, a szociális kérdésekre, a munkavédelemre. a dolgozók helyzetének megjavítására s arra. hogv a párt. állami és tanácsszerveik törődjenek jobbén a dolgozókkal, használják ki jobban, ésszerűbben a helyi lehetőségeket és a rendelkezésükre álló eszközöket. Az egész második ötéves terv irányelveit is áthatja a dolgozókról való gondoskodás. Ezért a terv az eddigieknél sokkal részletesebben szabja meg a dolgozók életkörülményei javításának, kulturális felemelkedésének, a tudomány, a kultúra fejlesztésének feladatait és módjait. Meg vagyunk győződve róla, hogy a terv hatalmas célkitűzéseit, hazánk további felvirágoztatásának e programját egyforma lelkesedéssel fogja támogatni az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség és mindenekelőtt a példamutató, áldozatkész, lelkes budapesti dolgozók százezrei. Ez a második ötéves terv valóravál'tásának legbiztosabb záloga! Szólni kívánok a második ötéves terv irányelveinek külföldi, kapitalista visszhangjáról is. Azok a nyugatra szökött fasiszták, és reakciósok, akik a különböző imperialista rádiók szerkesztőségeiből hirdetik nekünk a tiszta demokráciát ós akik foglalkozásúidból kifolyóan szakadatlanul keresik a kákán is a csomót, természetesen csak szitkot és átkot szórtak az irányelvekre. De az a lárma, amit a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatban most csaptak, csak halvány visszhangja annak, amit az első ötéves terv megkezdésekor hallhattunk. S most már fik sem nevezik az irányelveket „kommunista blöfnék*, -üres propaganda-szólamnak-, mint azelőtt tették. Ennek már lejárt az ideje. A tőkés sajtó zöme pedig ezúttal a fanyar tárgyilagosság hangján foglalkozott az irányelvekkel, s megállapította, hogy célkitűzései reálisak és megvalósíthatók. Ebben az állásfoglalásban, mint egy cseppben a tenger, viszszatükröaődnek a változott viszonyok s az a tény, hogy a terv irányelveit népi demokratikus államunk egészséges gazdasági fejlődésének mutatójául tekintik. A második ötéves terv irányelveinek célkitűzései reálisak, de ez nem jelenti azt, hogy teljesítésük könynyű. hogy nem követeli meg az összes erők megfeszítését. Az első ötéves tervhez képest a második minőségi változást jelent. Elég rámutatni arra, hogy a termelés emelkedését ezúttal kétharmad részben a munka termelékenysége biztosítja, míg az első ötéves tervben ez a forrás csak az emelkedés egyharmadát adta. A második ötéves terv irányelvei igen jelentós fajlagos anyagmegtafcarítást, komoly műszaki fejlesztést, a termelés korszerűsítését követelik meg. Azt se felejtsük él, hogy az új ötéves terv irányelveiben minden százalék — mint mondottam — 50 százalékkal több termeivényt jelent mjnt az első ötéves tervben. Nagy megelégedéssel fogadták dolgozóink az árleszállítást, mely évi kihatásában 900 millió forinttal növeli reáljövedelmiünket, Az a körülmény, hogy az árleszállítás utáni napon például a Corvin Áruháznál 4000-en vártak a nyitásra és 100.090-en vásároltak, mutatja, hogy a dolgozók helyeslik az árleszállítást és élnek a vele kapcsolatos előnyökkel. Sokan szerették volna, hogy a hús és zsír ára is jelentékenyen csökkenne, de erre még nem voltak meg az előfeltételek. Arról is gondoskodunk, hogy a leszállított árú cikkekben ne álljon be hiány, őrködni fogunk azon is. hogy a leszállított árú cikkekben ne forduljon élő burkolt áremelés. Az árleszállítást elsősorban az tette lehetővé. hogy az ipari termelés tavaly óta újra egészséges, emelkedő irányzatot mutat? rálóam kell e téren példát mutatni. Eddig mi a nagy nyilvánosság előtt legtöbbször általánosságban beszéltünk a nálunk eluralkodott személyi kultuszról. Ez nem elég. A valóság az, hogy ezt a személyi kultuszt én magam is eltűrtem, sőt nemegyszer támogattam. Ezt azért is kerekein ki kell mondani, mert különben az elvtársakban az az érzés keletkezhetne, hogy kerülgetjük a dolgot, mint a macska a forró kását. Hasonló a helyzet a személyi kultusszal összefüggő törvénytelenségek kérdésében is. Itt is tovább kell mennünk. Meg kell mondani nyíltan és őszintén, hogy abban, hogy nálunk ilyen súlyos törvénytelenségeit előfordulhattak, hibás vagyok én magam is, aki a párt legfontosabb posztján állottam, de hibás bizonyos fokig pártunk akkori vezetése is. S legyenek meggyőződve az elvtársak, hogy mélyen fájlaljuk és sajnáljuk — és különösen én sajnálom és fájlalom —, hogy nálunk a szocialista törvényesség megsértésének ilyen súlyos esetei fordulhattak elő. Az akkori pártvezetés nem dolgozta ki és nem valósította meg az államvédelmi hátóság párt- és állami ellenőrzésének olyan rendszerét, mely lehetetlenné tette volna a törvénysértéseket. Ez volt a főhiba s ebben hibás vagyok magam is. Ez tette lehetővé Berija ügynökeinek, Péter Gábor és bandájának garázdálkodását. Pártunk Központi Vezetősége levonta ebből a szükséges tanulságokat s mindent megtesz, hogy hasonló esetek soha többé meg ne ismétlődhessenek, A {örvényesség megszilárdítása A pártélet lenini normái Á Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának legfontosabb tette, hogy minden területen érvényre juttatta a pártvezetés lenini normáit: a kollektív vezetést, a kritikát, az önkritikát, a pártés állami demokráciát, a demokratikus centralizmust és kérlelhetetlenül hadat "üzent a személyi kultusz minden megnyilvánulásának. Ez utóbbival kapcsolatban bátran felvetette és kritizálta Sztálin működését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nem felejti el Sztálin nagv érdemeit, melyeket a pártban, a Szovjetunió létrehozásában és az egész nemzetközi munkásmozgalomban szerzett. Közismert az a pozitív szerep, melyet Sztálin a szocialista forradalom előkészítésében és megvalósításában, a polgárháborúban, a párt és a Központi Bizottság harcácában a leninizmus eltorzitói és ellenségei, a trocklsták, a jobboldali opportunisták, polgári nacionalistak ellen vívott harcban, a szocializmus építéséért folyó küzdelemben játszott. Sztálin kiemelkedő marxista volt, akinek műveiből tovább is fel lehet használni azt, ami értékes és maradandó és kritikusan el kell választani tőlük a helytelen tételeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja, miközben józanul értékelte és elismerte Sztálin érdemeit, élesen rámutatott azokra a súlyos hibákra, melyek a vele kapcsolatos személyi kultuszból eredtek és azokra a nagy károkra is, melyeket Sztálin különösen élete utolsó két évtizedében okozott azzal, hogy gyakran megsértette a pártélet lenini normáit, a kollektív vezetés elvét, hogy fontos párt- és állami kérdésekben gyakran egyedül döntött, amiből komoly hibák, a párt- és államvezetés lenini elveinek elferdítése, a szocialista törvényesség súlyos megsértése származott. A személyi kultusz, mely szerint egy ember mindent láthat, mindent meg tud tenni, mindenki helyett gondolkodhat, háttérbe szorította a párt és a néptömegek történelemalkotó szerepét és gátolta a dolgozó tömegek teremtő tevékenységének szabad fejlődését. A személyi kultusz nagyban' hozzájárult a marxizmussal összeegyeztethetetlen dogmatizmus elterjedéséhez, növelte a bürokratizmust, a nyers adminisztratív eszközök alkalmazását, helyes kezdeményezések semmibe vevését, a hibák elkenését és a felelőtlenséget a néppel szemben. Azt a bátorságot és határozottságot, mellyel a Szovjet* unió Kommunista Pártja minden téren felvette a harcot a személyi kultusz ellen, helyenkint egyesek félremagyarázták s art hitték, hogy a személyi kultusz elitélése egyben a vezetőik szerepének tagadását, a gazdaságban az egyszemélyi vezetés elvetését is jelenti. Ez a nézet téves. Lenin szakadatlanul aláhúzta a vezetés és vezetők jelentőségét. ^Egyetlen osztály a történelemben — tanította Lenin — nem jutott uralomra, ha ki nem emelte volna saját politikai vezetőit, élenjáró képviselőit, akik képesek szervezni és irányítani a mozgalmat-. — A személy kultusz elterjedt a népi demokratikus országokban ós sajnos nálunk is. Káros hatásai a párt- és állami élet minden területén megmutatkoztak. S bár a harcot a személyi kultusz ellen pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi helyes határozatai óta felvette, igazi ielentősége csak most, a XX. kongresszus bátor munkájának nyomán kezd kibontakozni. Nekünk az eddiginél jobban, konkrétabban kell foglalkozni a pártvezetés lenini elveinek megszilárdításával, s ezzel kapcsolatban a személyi kultusszal is, Felülről, önbíMeg keli mondani, hogy a rehabilitáció, mely kezdetben nem folyt eflég gyorsan és konzekvensen, de amelyet az illetékes szervek a legközelebbi hetekben megnyugtatóan és véglegesen lezárnak, a párt igaziságéraetét és erejét bizonyítja. Mi pártunk és dolgozó népünk előtt nem titkoltuk, nyíltan feltártuk elkövetett hibáinkat. -Ha mi nem fogunk félni attól, hogy a legkeservesebb és legnehezebb igazságról is egyenesen beszéljünk, akkor megtanuljuk, feltétlenül, biztosan megtanuljuk legyőzni az összes és mindenféle nehézségeket* Ezt tanította Leniin. S a ml pártunk Lenin pártja és hűen követjük tanításait! 1953 júniusa óta a Központi Vezetőség és a kormány jól átgondolt, sorozatos rendszabályokat foganatosított arra, hogy biztosítsa a szocialista törvényességet. E rendszabályokhoz tartozott az internálőtálbarok megszüntetése, széleskörű amnesztia, a rendőrbíráskodás eltörlése, egy sor politikai per felülvizsgálása, melynek elítéltjeit, amennyiben ártatlanok voltak, rehabilitálták, mások pedig. akik bűncselekményt, követtek el, amnesztiában részesültek. Létrejött az ügyészség. mely állami vonalon rendszeresen ellenőrzi a szocialista törvényesség betartását. A Belügyminisztériumot, az ügyészséget, az Igazságügymánisztériuimot több száz becsületes, párt hű elvtárssal erősítették meg. Azóta egyre fokozódott ezeknek a szerveknek állandó párt- és állami ellenőrzése. Ezen a téren az u'tolsó három esztendőben kétségkívül komoly eredmények mutatkoztak. De ezzel nem lehetünk BKfelégedve s szakadatlanul résen kell lennünk, hogy az ellenőrzés állandó fokozásával, a kritika és önkritika, különösen pedig a pártdemokrácia felhasználásával biztosítsuk, hogy ezeket a szervekie* át, meg áthassa a szocialista demokrácia szelleme és a törvényesség, az alkotmány tisztelete, a szocialista haza becsületes, hű szolgálata. Ugyanakkor szükség van szilárd, jó államvédelemre. A Központi Vezetőség mindent megtesz, hogy az állambiztonság az államvédelem szerved érezzék, hogy nehéz munkájukat teljes bizalommal kíséri és támogatja a párt, a kormány, az egész dolgozó nép és segíti kialakítani azt az egészséges, harcos szellemet, mely legjobb biztosítéka annak, hogy feladatukat odaadóan és sikerrel tudják elvégezni. Az össze® volt szociáldemokraták is szabadlábra kerültek. Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert Hruscsov és Bulganyin elvtárs múlt havi angliai tartózkodása alkalmával az angol Labour-Party egyes vezetői ezt a kérdést felvetették és az angol sajtóban vagy három hete meg is jelent egy lista, rajta a nálunk állítólag még börtönben ülő volt szociáldemokraták neveivel. E névsoron szereplő szociáldemokraták valamennyien szabadlábon voltak, s az angol Labour-Party egyes vezetői, akik, mint Hruscsov elvtárs mondotta, nemegyszer reakciósabbak a konzervatívoknál, ezt nagyon jól tudták. Azt is tudták, hogy ezzel a lépésükkel csak a reakciónaki, a békés együttélés ellenségeinek malmára hajtják a vizet, Harcolni kell a szekta-szellem ellen Elvtársak! A pártélet lenini namái érvényre juttatásának kérdését, mint említettem, a maga teljességében és mélységében csak a XX. kongreszszus határozatai után vetettük fel. A kollektív vezetés, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia teljes érvényesülését csak úgy tudjuk biztosítani, ha bátran rámutatunk azokra az akadályokra, amelyek kibontakozását nálunk gátolják. A mi pártunkban a felszabadulás első napjától kezdve erős volt a szektaszellem, a 25 éves illegalitás velejárója. Az elvtársak emlékeznek rá, hogy 1945-ben és 1940-ban milyen szívósan kellett harcolnunk a szektaszellem különböző megnyilvánulásai, bizonyos elvtársak baloldali túlzásaival szemben. Ez a kérdés később is gyakran felmerült, különösen a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban és másutt is, de mélyreható, komoly eredményeket nem hozhatott, mert közben a személyi kultusz elterjedése is erősítette a szektaszellemet, gyengítette a pártdemokráciát. Amikor a dolgozó nép hatalomra jutott, sok elvtársunknál az a nézet kerekedett felül, hogy most már nincs szükség érvelésre, hogy most már nem is olyan fontos a tömegek meggyőzése; a gondos, aprólékos agitáció és propaganda, helyette megfelelnek az adminisztratív rendszabályok, az utasitgatús, a parancsolgatás. A szocialista törvényesség megsértése, a személyi kultusz e velejárója, ugyancsak ab* an az irányban hatott, hogy elszaporodtak a basáskodó, öntelt kiskirályok és velük együtt a karrieristák, a talpnyalók, a fejbólogató jánosok, akik nem egy régi rendes elvtársat háttérbe szorítottak és megbántottak; Ilyen körülmények között nem fejlődhet megfelelően a bátor kritika és öpkritika, a pártdemokrácia, a kollektív vezetés. Ugyanakkor erősödött minden téren a centralizáció, s a helyi kezdeményezés helyett egyre inkább a felülről jövő utasítás hódított teret. Már az 1953 júniusi határozat követelte, hogy harcot kell indítani az ellen az érdes, rideg bánásmód ellen, amellyel az állami, de nemegyszer a párt funkciunáriusok is helyenként kezelték a dolgozókat. S most, hogy a XX. kongresszus munkájának fényében ezt a kérdést közelebbFolytatás a 3-ik oldalon,