Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-19 / 117. szám

' Szombat. 1956. május 19. 3 A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktívaértekezlete ( TPttty'laiás a 2. oldalról.J •61 Mentögy-rí* vesszük; látjuk, \bogy 9 munka dandára meg előttünk van. Ezért nekünk most 'Jel kell venni a szektaszellcm minden megnyilvánulása ellen is a harcot, mert e nélkül nem tudjuk megerősíteni és elmélyíteni kapcsolatainkat a tömegekkel. Minden módon bátorítsuk és tái nógassuk a kritikát és önkritikát, azt a kritikát amely •építő; segítő szándékú; s araelyet a szocializmus erőfcitésénck szelleme hat át. Jtátnn támaszkodjunk a tömegekre; szívleljük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosoljuk jogos panaszaikat, legyünk figyelmesek velük Vizemben. Ugyanakkor informáljuk őket a lehető legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen kérdéseket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen álílásri foglalni; (Nagy taps); A Központi Vezetőség egyik #onto* (feladatának tartja, hogy «zámba-vegye a régi párthű elvtársakat; (Nagy taps), akik az ilJegalités nehéz éveiben a spanyol •szabadságharc tüzében, a II. világháború idején a legnehezebb -viszonyok közt bátran küzdöttek i)l kommunizmus nagy ügyéért, s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagv taps.) Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mely cl akarja fojtani a szabad kritikát. Ha a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek azt tapasztalják, hogy mindenütt, ft pártban csakúgy, mint az államgépezetben erőteljesen érvényesül a demokratikus szellem, úgy ez fokozza a párttagok és párlonkívüliek politikai aktivitását és egyben megnöveli tömegbefolyásunkat. Már most is tapasztaljuk, hogy a XX. kongresszus óta sokkal bátrabb, elvibb természetű hiányosságaink bírálata és szaporodnak azok a hasznos javaslatok, melyeknek az a célja, hogy hibáinkon, liiányosságainkon segítsenek. Nekünk minden eszközzel bátorítani kell az ilyen kritikát, melyet szocialista építésünk és a nép érdeke fűt és mely azok ellen irányul, akik bürokraták, akik félnek az újtól, akik már elfelejtették a dolgozó néppel szemben fennálló kötelezettségeiket. A kritika, főleg az egyszerű dolgozók kritikájának bátorítása a legbiztosabb módja annak, hogy pártunk tömeg befolyását gyorsan megerősítsük; tot változatlanul az akarat egysége iellemzi. Az ilyen párt — Lenin szavaival élve — a harcos forradalmárok fegyelmezett hadserege. Ezért a kritika és önkritika, a kollektív vezetés, a pártdemokrácia lenini elveinek további szilárdítása mellett őrizzük meg, mint szemünk fényét pártunk egységét és összeforrottságát! Nekünk nem arra kell a kritika és önkritika, hogy lazítsunk soraink egységén. hogy lazítsunk a párt vasfegyelmén. hanem* arra, hogy nagy. dicső pártunkat még hatalmasabbá, még öntuda'osabbá. még egységesebbé, még cselekvőképesebbé, a tömegekkel még összeforrottabbá tegyük, hogy pártunk egész tagsága megértse, magáévá tegye, segítse kidolgozni Központi Vezetőségünk helyes Dofljtikáiát és egy akarattal és vasfegyelemmel biztosítsa e politika sikeres megvalósítását. (Nagy taps.) A pártmunka stílusának megjavítása Szakadatlanul harcolnunk kell a bürokrácia ellen " Szakadatlanul küzdenünk kell a bürokratizmus minden megavilvánulása ellen. A mi munkánknak; különösen gazdasági •téren a bürokratizmus a legnagyobb ellensége. Lenin kíméletSrnül harcolt a bürokratizmus eldűli; „Minden gazdasági szerv •jagész munkája nálnnk legtöbbet « bürokratizmustól szenved" «= mondotta annakidején. A bürokrácia nálunk is kezd olyan méreteket ölteni, hogy ha nem vesz* azük fel vele szemben erőtelje* 0en a harcot, nagyon komoly veszéllyé válhat; ' Nálunk rengeteg a felesleges Alés, a papirosmunka, a felelüSrtes ellenőrzések légiója, a rengeteg statisztika és kimutatás; a Ssürokratizmust tenyésztő rendelet I Rákosi elvtárs ezután néhány; JKoel kapcsolatos esetet ismertewA bürokratizmus elleni határozott, rendszeres és eredményes harc egyik legjobb módja annak, hogy megerősödjön pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolata. A pártélet lenini normáinak megerősítésével kapcsolatban nem kell félni attól, ha az egyszerű dolgozók kritikája nem mindig találó, vagy csak részben helyes. Mi magunk vagyunk hibásak abban, ha az egészséges építő kritika nehezen bontakozik ki, mert azelőtt az ilyet bizony nem nagyon bátorítottuk és támogattuk: Az egyszerű emberek alulról jövő kritikáját akkor is fogadjuk el, ha annak csak egy része megfelelő. Ismétlem, ne féljünk a • legszélesebb kritikától sem, ha azt valóban építő szándék, valóban népi de* mokratikus rendű, szocialista építésünk szeretete sugalja* Harc •— két fronton ' A pártszerű bírálat és őnbírá* lat mellett, elkerülhetetlenül előferdül nálunk is, más országoklan is, hogy kispolgári, vagy kispolgári befolyás alatt álló trlemek <*ak hibákat látnak, nagy .eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát megkísérlik a párttal szemt>en, a párt kárára és a párt egysége ellen felhasználni. Az ilyen Kispolgári, vagy ingatag elemek n XX: kongresszus határozatait 5s — nemegyszer a szocialista építés védelmének ürügyével — pártellcnes szellemben próbálják kommentálni. Az ellenséges, burzsoá propaganda hatására igyekeznek a tömegek figyelmét elvan kérdésekre összpontosítani, mint Sztálin hibái, mint a szocialista törvényesség megsértése és ezzel megkísérlik gyöngíteni pártunk befolyását, vezetőszercpét, kétségbevonni politikai vonalának helyességét és elterelni a .dolgozók figyelmét a szocialista építés soronlévő legfontosabb feladatairól. Mi erőteljesen íelveszszük a harcot az ilyen kispolgári ingadozással és elvtelenréggel szemben, mely megkísérli a párt sorainak egységét megbontani, sérti a pártfegyelmet és gyengíteni akarja pártunk befolyását. Ezt is Lenin szellemében, tesszük, aki nemegyszer élesen aláhúzta, hogy nem szabad megengedni olyan bírálatot, mely árt a pártnak, vagy megnehezíti a párt által meghatározott akciók egységét. Világosan látnunk kell a jobboldali elhajlás és a baloldali szektáns hibák kérdésében. A pártnak két fronton kell vívni a harcot, s a párt magatartását a mindenkori konkrét viszonyok alapján kell meghatározni. A jobboldali elhajlás és a szektaszellem ellen akkor és ott kell fpkozni a küzdelmet, ahol és amikor a két veszély közül az egyik megnövekszik és akadályozna a párt előtt álló feladatok megvalósítását. S szakadatlanul őrködni kell azon, hogy e harcok közepette a párt helyes irányvonala jusson érvényre. Az ellenséges bírálat elutasítása mellett azonban változatlanul telies erővel támogatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a pártdemokrácia minden megnyilvánulását. Küzdeni keli a bírálat elfolytása. az utasítgatás. a parancsolgatás. a dogmatizmus. a bürokratikus maradiság ellen. Nem szabad megengedni, hogy nélhánv demagóg páitellenes kritika miatt csökkenten az egészséges kritika, a pártdemokrácia szabadabb levegőiének áramlása. Minden kommunista szent kötelessége, hogv miközben az elkövetett hibákat és bajokat bírália. mindig azt tartsa szem előtt, hogv ez a kritika erősítse és ne gyengítse a pártot, azt mutassa, hogv (hogyan t'idunk jobban dolgozni, hogyan tudjuk a hiányosságokat ikiküszöbölnt. így minden téren gyorsabban és eredményesebben haladunk előre. A kritika mellett nem szabad elfelejtkeznünk az önkritikáról sem. Á kritika és önkritika egymást gyakran kiegészíti. alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hamarosan mindenütt, kiegészítse a helyes önbírálat. Erre annál inkább szükség van. mert az önbírállatról mostanában szinte egy szó sem esik. Ugyanakkor ne felejtsük el. hogy a pártélet lenini elveihez tartozik a demokratizmus mellett a centralizmus is. vagyis a felsőbb pártszervek határozatainak kötelező végrehajtása. Mindezt együtt nevezte Lenin demokratikus centralizmusnak. És hozza tartozik a szigorú pártfegvelem. a pártegység megvédése és a párt vezető szerepének biztosítása. A lenini munkás párA XX. kongresszus tanulságai alapján meg kell javítanunk a pártmunka stílusát is. Most, hogv nálunik is a marxizmus—leninizmus gazdasági oldala és a tömegek politikai nevelése kerültek előtérbe. szükséges. hogv pártfunkcionáriusaink és párttagjaink konkréten éq ne általánosságban dolgozzanak és vezessenek. Ismerniök kell saját területük gazdasági kérdéseit, az ötéves terv és az éves terv saiát területükre vonatkozó célkitűzéseit a termelőszövetkezetek helyzetét és fejlesztési terveit, az ott dolgozó vezető kádereket, a nehézségeket és lehetősé :sket. Közvetlenül a helyszínen dolgozzanak úgv, hogy munkájuk gyakorlati segítséget jelentsen és megkönnyítse a dolgozóknak feladataik megoldását. Sajátítsák el legalább a maximális szakismereteket, amelyek lehetővé teszik számukra. hogy a felmerülő kérdésekhez biztosan tudjanak hozzányúlni, A terv perspektívái felköttették a dolgozók érdeklődését és ezt fel kell használni arra. hogv erősítsük köztük pártunk befolyását, népszerűsítsük a szocialista építés célkitűzéseit, erősítsük bennük a szocialista haza szeretetét. A munkájuk folyamán ne csak gondosan, figyelmesen hallgassanak meg minden panaszt, bírálatot, vagy javaslatot, de tudiamk a dolgozóknak olvan tanácsokat adni. olyan segítséget nyújtani, melyek gyakorlatilag használhatók, s amelyek a dolgozókat közelebb hozzák pártunkhoz. Most hogy a széles tömegek közti munka kérdése újra előtérbe kerül azt halljak, hogy a pártfurtkeionáriusok helyenként nem szívesen mennek a tömegek közé. Ha ez igaz. úgy az ilyen funkcionáriusok elszakadtak a tömegektől és bürokratákká váltak. Mj a felszabadulás utáni nehéz esztendőktől kezdve, amikor a dolgozók többsége még nem állott pártunk mögött. állandóan, örömmel és szívesen dolgoztunk a tömegek sűrűjében. A tömeg a mi elemünk. Ügy érezzük magunkat, benne, mint a hal a vízben. Ma. amikor több mint 11 esztendő szocialista építésének tapasztalatai és sikerei állnak mögöttünk, bátran megyünk a tömegek közé. hirdetjük pártunk helyes célkitűzéseit és verjük vissza' mindenütt az ellenséges nézeteket. A mi pártunk mindig a Horthy-terror ideién csakúgy. mint a felszabadulás utáni esztendőkben, a nagy tömegek, az egész nép párttá volt és az is maradt! (Nagy taps.) Mindannyian tudjuk, hogv a XX. kongresszus óta, a XX. kongresszus hatására nálunk is megelevenedett a pártélet. A párt kezd aktívabban dolgozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek ;s kezdeti eredményei. Most teljes súllval fel kell vetni a kommunisták felelősségét, a rájuk bízott területekért, a pártért, a pártfegvelemért, a szocializmus építéséért, a bürokratizmus elleni harcért. Ezt azért kell így aláhúzni, mert a pártmozgalom megelevenedésével egyidejűleg helyenként tapasztalható, hogy a kommunista felelősségvállalás kezd elsikkadni, s a felelősséget nemegyszer igyekeznek a felső szervek munkájára hárítani. A pártdemokrécia kiszélesítése, a szabad bírálat és önbírálat szorosan összefüggenek a pártfegyelemnek, a pá-t. egységének és a kommunisták felelősségének kérdésével. Ezek a kérdések) összetartoznak: a pártfegvelem növekedése megerősíti a kommunisták felelősségét; bátor kiállásukat a párt. mellett, s azt az áldozatos példamutatást, mely a dolgozó tömegeket a párt köré tömöríti. A felelősségvállalás kérdését nálunk minden alkalommal fel kell vetni, annál is inkább, mert. pártkádereink zöme helytáll, jel dolgozik a maga posztján. Hogyan állunk a XX. konS* resszus után az osztályharccal? Az ipari munkásság a legnagyobb helyesléssel fogadta a kongresszus határozatait. lelkesen veszi ki részét a termelésből, a második ötéves terv irányelveinek megvitatásától és mint mindig, most is egységesén felzárkózva követi pártunkat. A mi hősi munkásosztályunk, pártunk vezetésével változatlanul egész szocialista fejlődésünk motorja. i Ami a dolgozó parasztságot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése egvik mutatója annak, hogy a falu dolgozó népe is egyre fokozottabb mértékben érti meg az idők szavát és követi pártunk vezetését. A tavaszi munkák .ió elvégzése, a begyűjtés. az adófizetés menete mutatja, hogy úgv az egyénileg dolgozó, mint a termelőszövetkezeti parasztság állampolgári fegyelme erősödik. Az olyan rendkívüli esemény. mint az idei árvíz, ahol a falu .és város dolgozóinak tízezrei vívtak vállvetve hősi harcot az elemi csapás ellen, az bizonyította, hogv a munkás-paraszt szövetség eleven és aktív. Ugyanezt mutatta az az áldozatkészség, mellyed országszerte a dolgozó nép f z árvízkárosultak segítségére sietett. A munkás-paraszt, szövetség erős és a második ötéves terv, irtf'v annyit tesz a falu fejlesztéséért, ezt még csak szilárdabbá teszi. Az értelmiség zöme. a régi csakúgy, mint az új. döntő többségében szilárdan áll a népi demokrácia oldalán, s hazafias lelkesedéssel végzi munkáját, melyhez úi lendületet. adnak a második ötéves terv irányelveinek hatalmas távlatai. Az értelmiség zöme tudatában van annak a növekvő szerepének, melv szocialista építésünk folyamán egyre fokozódik s annak a megbecsülésnek is. melyet úgy a párt. mint. az állam szervei az odaadóan, jól dolgozó értelmiségiekkel szemben tanúsítanak. tosságát, a pártirányítás szükségességét, s a szabad kritika. jelszavával nemegyszer a párt eszmei vagv szervezeti egysége ellen léptek fel. A párt és az állam irodaiammal foglalkozó szervei is követtek el hibákat e téren. 1953. után abban. ho?v eeves írók életünk főleg negatív jelenségeit ábrázolták, nem vették észre annak a csíráit, hogv ezek nz írók életünk egészét: hibáival együtt, akarják visszatükrözni. Előfordult, hogy a meggyőzés. elvi útmutatás helyett olyan adminisztratív rendszabályokat foganatosítottak. melyek a jobboldali elhajlók malmára hajtották a vizet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy irodalmunkban vannak egészségtelen jelenségek, axnelvek leküzdésében a kommunista írókkal közösen kell munkálkodnunk. Azoknak az író elvtársaknak, akik 'munkánkban elsősorban a hibákat ós a negatívumokat látják, javasoljuk, hogy szívleljék meg T,eninnek azt a büszke megállapítását, liogy minden száz hibánkra, amiről szerte a világon a burzsoázia és lakájai nnnyit kiabálnak, a nagy és hősi cselekedetek tízezrei jutnak, melyek annál nagyobbak és hősiesebbek, mert egyszerűek, nem láthatók és a gyári negyedek, vagy a falvak mindennapi életében vannak elrejtve. (Hosszantartó nagy taps.) A XX. kongresszus munkája ntán az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb figyelmet kell szentelni az ideológiai frontra is, Amit az íróknál tapasztalunk; as ideológiai munkánk gyengeségének egyik mutatója. A párt Központi Vezetőségének határozata alapján, ez év végérc felül kell vizsgálni a párt történetéről szóló előadásokat, a népi demokratikus állam felszabadulás utáni történetét tárgyaló tankönyveket Át kell vizsgálni őket abból a szempontból, hogy jobban kifejezésre jusson bennük a tömegek történelemformáló szerepe és az, hogy a történelmet a párt vezetésével maga a nép csinálja; (nagy taps), s ki kell hagyni mindazt, ami bennük a személyi kultusz maradványa és ezzel kapcsolatban nemegyszer a tények elferdítése is. Az ideológiai munkában nálunk is eléggé el van terjedve a dogmatizmus, a betűrágás, a citátumok halmozása és variálása; s hiányzik az igazi marxista—* leninista alkotókezdeményezés, a marxizmus—leninizmus továbh fejlesztése, az elvi kérdések felvetése és megválaszolása. Az ideológiai front megerősítésére egy sor határozatot hoztunk, s a XX. kongresszus óta mutatkozik is valamelyes javulás például a központi lapunknál, a Szabad Népnél, mely most már bátrabban veti fel a kérdéseket. Hasonló a helyzet a Társadalmi Szemlénél is. De azt még nem mondhatjuk el, hogy komoly változást tudtunk előidézni. Ez a helyzet most, amikor a XX; kongresszus hatása alatt pártunk minden területén pezsgőbb az élet, tovább tarthatatlan. Áz osztályharc egyes kérdései Egészségtelen jelenségek irodalmunkban Ugyanakkor nem hunyhatunk szemet afölött, hogy az értelmiségen belül vannak egyes csoportok, ahol olyan kedvezőtlen jelenségekkel találkozunk. melyeken még nem tudtunk úrrá lenni. Az irodalom egyes területein kétségkívül vannak eredmények. De a párt az íróknál nem végezte el a feltétlenül szükséges ideológiai és politikai nevelőmunkát. Az íróknak jórésze a felszabadulás után rendszerint rózsaszínűén „lakkozva" ábrázolta p fiatal népi demokrácia életét. 1953. júniusa után, amikor önkritikusan feltártuk hibáinkat, egy részük az ellenkező végletbe csapott át. csak a hibákat látta, s fitymálta a szocialista építés eredményeit. A politikai élet. más területein jelentkező jobboldali nézefek az írók közt is kezdtek tért hódítani. Egyesek tagadni kezdték az irodalom párSzőlsni kívánok az osztályharc egyes kérdéseiről is. A XX. kongresszus megállapította, hogy Sztálinnak 1937-ben kifejtett azon tétele, mely szerint a szocialista építés sikerével párhuzamosan az osztályharc egyre erősödik, liibás. A szocializmus győzelmével a Szovjetunióban megerősödött és szilárdabb lett a népi hatalom, gyengültek a kizsákmányoló osztályok maradványai. Sztálin fenti megállapítása figyelmen kívül hagy ta ezt a tényt, valamint azt is, hogy a kizsákmányoló osztályok felszámolásával a Szovjetunió számára az éles osztályharc nemzetközi porondra terelődött át, ami egyebek közt abban is megnyilvánult, hogy a német fasiszták lázasan készülődtek a Szovjetunió megtámadására. Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk a falun még előttünk áll a szocialista mezőgazdaság, a nagyüzemi termelés teljes megvalósítása. Azt azonban már előre meg lehet mondani, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásra való teljes áttérés nálunk nem jár olyan megrázkódtatásokkal, mint 1930 -31-ben a Szovjetunióban a kulákok ellenállása miatt történt Ennek az az oka, hogy nálunk a kulákság gazdasági és politikai ereje a korlátozó rendszabályok és sok kulákgazdaság felszámolása következtében jelentékenyen meggyengült. Nálunk a kulákok éppen, mert ismerték azt, ami e téren a Szovjetunióban végbemént, valamint látták, hogy hazánkban csakúgy, mint a többi népi demokratikus országokban a párt. és a kormány el van szánva a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés megvalósítására, részben maguk számolták fel gazdaságukat és elhelyezkedtek az ipar, az állami gazdaság, stb. területein; részben a kulákot korlátozó rendszabályok hatása alatt elvesztették régi gazdasági és politikai befolyásukat. Jelenleg körülbelül egy tizede t an meg azoknak a kulákgazdaságoknak, amelyeket 1948—49-ben számbavettek, olyan földterülettel, amely kizsákmányolásra lehetőséget nyújt. Ezek a gazdaságok is aránylag kiesik, ritkán haladják meg a 25—30 kat. holdat. Ezért a kulákok, bár mindent megtesznek arra, hogy a mezőgazdaságban a. szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést gátolják, dc olyan károkat, mint 1930—31-ben a Szovjetunióban, nálunk aligha tudnak okozni. A kulákok gazdasági erejének csökkenése természetesen politi<: kai befolyásuk csökkenésével jár. Sokkal kisebb a befolyása ma a faluban annak a kuláknak, akinek tíz évvel ezelőtt még 60—80 holdja volt, anyagi és politikai függőségben tartott nem egy szégénvparasztot, de most már önkéntes likvidálás vagy a korlátozások következtében csak 20 holdja maradt, vagy még annyi se, vagy éppen csak időnként tér vissza a faluba a városból, ahol elhelyezkedett; Felmerült nálunk a kérdés; hogy ilyen viszonyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszövetkezetekbe be is vegyék a kulákot E kérdés egy sor termelőszövetkezetben felmerült A kulákok felvételével szemben azonban a legtöbb termelőszövetkezet elutasítóan viselkedik: helyenként, ahol ez a kérdés felmerült, a termelőszövetkezetek szegényparaszt tagjai azt mondották, hogy inkább otthagyják a szövetkezetet, semmint együtt legyenek a kulákokkal. Ott is, ahol egy-egy volt kulák bekerült a termelőszövetkezetekbe, legtöbbször nehézségek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívánatos változtatni. Ellenben feltétlenül ki kell javítani azokat a hibákat, amelyek úgy álltak elő, hogy középparasztokat kulákká nyilvánítottak, bár földjüket maguk művelték még, és rendszeresen nem alkalmaztak idegen munkaerőt. A mi véleményünk szerint kívánatos felülvizsgálni az olyan kuláknak minősített dolgozó parasztokat is, akiknek esztendőkkel ezelőtt cséplőgépjük, vagy műhelyük volt, s ezen a rímen kerültek a kulákok közé. Végül ajánlatos felvenni a termelőszövetkezetek tagjai közé azokat a dolgozó parasztokat, akiket eddig a kulák-rokonság miatt utasítottak el. Ezek az esetek, melyek szinte kizárólag középparasztokra vonatkoznak, rendkívül sok kárt okoznak, nierl elkeserítik a középparasztokat, a kulákok karjaiba kergetik őket, s nagyon megnehezítik a középparasztokkal való szövetséget. Az ilyen esetekben, melyek száma elég. nagy, a termelőszövetkezetek helyesen teszik, ha gondos vizsgálat után felszámolják őket és így kibékítik a joggal sértődött középparasztokat, akiknek kulákká nyilvánítása gyakran az egész falu középparasztságánuk politikai hangulatút rontja. Ha az ilyen középparasztot bátran felveszik a termelőszövetkezetbe, példáját biztosan szá- (Folytatás a 4. oldalon).