Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-19 / 117. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VAROS ÉS A SZEGEDI JARAS DOLGOZÓINAK LArjA XII. évfolyam, 117. szám Ara: 59 fillér Szombat, 1956. május 19. Mai számunkból: A Szegedi Ruhagyárban készül az üzem ötéves terve (5. oldal) Megvitatták a Szegedi Tudományegyetemen az új ötéves terv irányelveit (5. oldal) Gyorslista az Első Békekölcsön tizedik húzásának második napjáról (4. oldal) áinÉi ^01! yunkf ozeime A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságán ah aktívaülése A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottsága pénteken délután aktíva­ülést tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktívaUlcs elnökségében foglalt he­lyet Apró Antal, Aes Lajos, Hegedűs And­rás, Hidas István, Kovács István, Mekis József. Rákosi Mátyás, Szalai Béla, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagjai. Bata István és Piros László, a Politikai Bizottság póttagja, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, va­lamint az MDP Központi Vezetőségének, Budapesti Pártbizottságának több tagja; több megyei pártbizottság titkára, a párt­ós az állami munkában, termelésben, a kul­turális munka területén kitűnt dolgozók. Az ünnepélyesen feldíszített sportcsarno­kot zsúfolásig megtöltötték a meghívott pártmunkások. Az aktívaülést Kovács István, a Magyar Dolgozók Páríja Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titká­ra nyitotta meg. Ezután Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségének első titkára tartotta meg beszámolóját. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Tisztelt Pártaktíva! Kedves Elvtársak! Alig negyedév telt el azóta, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XX. kong­resszusa megkezdte korsza­kot formáló munkáját és bá­tor, a marxizmus—leniniz­must tovább gazdagító követ­keztetéseket vont le a jelen­kor olyan fontos nemzetközi kérdéseire, mint a szocialista ég kapitalista rendszer békés egymás mellett élése, a hábo­rú elkerülhetősége és a szoci­PnrtjSt, de az egész nemzet­közi kommunista és munkás­mozgalmat, a világ minden népét érinti. Nmdannyiurvk szamára világos, hogy egész nemzetünk, egész jövőnk szempontjából milyen sors­dontőek voltak az olyan ese­mények, mint a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom, vagy a Szovjetunió győzelme a második világháborúban. Felszabadulásunk, egész szo­cialista fejlődésünk ezeknek az. eseményeknek egyenes fo­alizmusba való átmenet, békés' lyománya. Hatalmas jelentő ségű nemcsak partunk, de egész dolgozó népünk számá­ra a XX. kongresszus munká­ja is. Ezért kísérte soha nem tapasztalt figyelemmel a kongresszus menetét az egész magyar nép, ezért üdvözülte és helyeselte az ott hozott ha­tározatokat. Ezért valljuk mi, magyar kommunisták ma­gunkénak azokat az eszmé­ket, melyek a XX. kongresz­szust lelkesítették és fűtötték, s ezért tekintjük cíket vezér­fonalul további munkánkban, a szocialista építésben. formái a különböző országok­ban. Nem kevésbé fontosak a XX. kongresszus határozatai a pártélet lenini normáinak szigorú betartásáról, a kollek­tív vezetésről, a párton bejüli demokrácia fejlesztéséről, a kritika és önkritika erősítésé­ről, valamint a személyi kul­tusz maradványai elleni áll­hatatos harcról. Ma már nyilvánvaló a XX. -kongresszus óriási jelentősé­ge, mely nemcsak a Szovjet­Uniót, s annak Kommunista A XX. kongresszus határozatainak alkalmazása Két hónapja,- hogy pártunk Központi Vezetősége meg­kezdte a XX. kongresszus ha­tározatainak a magyar viszo­nyokra vaió alkalmazását. Mit tett ez idő alatt pártunk Központi Vezetősége? Mindenekelőtt dolgozó né­pünk elé tárta a kongresszus anyagát. A pártértekezlete­ken, a pártaktívákon, pártunk százezres tömegei előtt, is­mertettük és megtárgyaltuk a XX. kongresszus munkáját, s mozgósítottuk a pártot arra, hogy egész tevékenységében érvényre jussanak a pártélet lenini normái, s hogy a Köz­ponti Vezetőségtől kezdve a tmegyei, járási, és helyi szer­vezetekig, az eddiginél sok­kal következetesebben kerül­jenek alkalmazásra a kollek­tív-pártvezetés lenini elvei. Pártunk Központi Vezető­sége nyilvánosságra hozta és megvitatás céljából a dolgo­zók elé terjesztette a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves terűéről szóló irányelveket. Ezekben az irányelvekben már felhasz­náltuk a XX. kongresszus és a Szovjetunió hatodik ötéves 1 ervének tanulságait. A kor­mány, pártunk Központi Ve­zetőságének javaslatára évi 900 millió forint értékű árle­szállítást hajtott végre, hogy ilymódon is emelje a dolgo­zók életszínvonalát. Még, eb­ben az esztendőben olyan bérkorrekciók literülnek vég­rehajtásra. elsősorban az ala­csonyabb fizetési kategóriák­nál. melyek év) Kihatása 800 millió forini. A part javasla­tára a Minisztertanács szabá­lyozta az újonnan épült laká­sok elosztásának rendjét oly­módon, hogy az új lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül résztvevő dolgo­zóknak kell juttatni és Buda­pesten a tanácsok osztják szét az új lakásck 40 százalékát. Kibocsátás előtt áll a rende­let, mely napi 6 órára csök­kenti a vegyi iparban és a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium egyes üzemeiben az egészségre ártalmas munka­helyei; dolgozók munkaide­jét. A Minisztertanács újabb rendszabályokat foganatosí­tott a dolgozók panaszainak és bejelentéseinek gyorsabb intézésére. Előkészületben vannak a tanápsok mellett lé­tesítendő szabálysértésekkel foglalkozó bizottságok. E bi­zottságok a kisebb ügyeket, melyekért azelőtt, gyakran börtönbüntetést szabtak ki. ezentúl bírósági beavatkozás nélkül, helyben, gyorsan ren­dezik. Tavaly november ót.-í újabb amnesztiával több mint 9000 közönséges bűncselek­mény miatt elítélt ember ke­rült-szabadlábra. s több mint 11.000 kisebb bűnügyben megszüntették az eljárást. Egy sor rendszabály van kidolgozás aiatt, melynek céija, hogy a párt- és az ál­lami életben megerősödjön a demakratikus szellem, s a szo­cializmus építéséből népünk legszélesebb rétegei az eddi­ginél sokkal aktívabban ki­vegyék részüket. Végül, de nem utolsósor­ban. jelentékenyen megjavult a közellátás. Néhány vidéki hely kivételével, ahol a hús­és zsírellátás körül időnként még nehézségek vannak, az élelmiszer-ellátás jó, és soha az iparcikkek ilyen mi­nőségben és választékban nem álltak a lakosság rendel­kezésére, mint most. Népünk örömmel fogadta a második ötéves terv irányelveit Népgazdaságunk fejleszté­sének, második ötéves ter­vünknek irányelveit az egész dolgozó nép a legnagyobb helyesléssel és örömmel fo­gadta, mert érezte, hogy ez­zel még szélesebben kitárul előtte a szocializmus építésé­nek, hazánk további felvirá­gozásának és a népjólét emelésének nagyszerű pers­pektívája. E terv célkitűzései reálisak, megalapozottak, számba veszik a felszabadu­lás óta eltelt 11 esztendő fej­lődésének hatalmas eredmé­nyeit és tapasztalatait, pár­tunk III. kongresszusának utasításait, s mindazt, amit hároméves, ötéves tervünk megvalósítása. valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulságai számunkra nyúj­tottak. Kidolgozásuknál Köz­ponti Vezetőségünk számolt azokkal a lehetőségékkel, me­lyeket a szocialista országok közötti együttműködés a jö­vőben fokozottan nyújtani fog .és nem felejtkezett meg az eddigi tervgazdálkodásunk folyamán elkövetett hibákról sem. Az első ötéves terv mene­tét résziben zavarta, hogy vég­rehajtása közben olyan célo­kat is tűztünk magunk elé, melyek meghaladták erőin­ket. 1953 júniusa után meg­kezdtük e hibák kijavítását, s komoly eredményeket ér­tünk el az életszínvonal meg­javítása, az áruellátás terén. Javult a parasztság termelési kedve is. Gyorsabb lehetett volna fej­lődésünk, ha az 1953—54-es esztendők gazdaságpolitikájá­ban megnyilvánult jobboldali nézetek nem okoztak volna ko­moly károkat. Elég megemlí­tenem, hogy 1954-ben egész ipari termelésünk csak 0.'3 százalékkal növekedett. A nehézipar termelése 1954-ben majdnem három százalékkal volt kevesebb, mint 1953-ban. A nemzeti jövedelem 4 szá­zalékkal volt kevesebb .1954­ben, mint a megelőző évben. A termelékenység esett, az önköltség emelkedett. A ter­melőszövetkezetek jelenté­keny része feloszlott. Soha a tervgazdálkodás óta ilyen visszaesés a termelésben és a nemzeti jövedelemben nem fordult elő, mint 1954-ben. A hiányok pótlására feléltük tartalékaink jelentékeny ré­szét, s az anyagellátás rr.ég ma is sínyli ennek következ­ményeit. Megnőtt külföldi adósságunk. Amikor Központi Vezetőségünk határozottan fellépett e jobboldali elhaj­lás ellen, leleplezte és elszi­. getelte ennek , hordozóit, ak­kor megváltozott a helyzet: megszűnt a termelésben a visszaesés, az egy helyben topogás, emelkedett a munka termelékenysége, csökkenni kezdett az önköltség és nép­gazdaságunk minden terüle­tén újra megindult az egész­séges fejlődés. Az elmúlt 1955-ös eszten­dő a fnásodik ötéves terv elő­készítésének éve volt, s emiatt egy évre korlátozott feladatai nem adtak elég perspektívát. Ez a perspek­tíva, szocialista építésünk széles távlatai most, a máso­dik ötéves terv célkitűzései­ben bontakoznak ki s adnak új lendületet.' új energiát a további munkához, az újabb sikerekhez. A második ötéves terv irányelvei azt az alapvető feladatot tűzik ki célul, hogy az egész népgazdaság ter­melő erőinek további jelen­tős fejlesztésével egyidejűleg a mezőgazdaságban is ural­kodóvá váljanak a szocialista termelési viszonyok, rendsze­resen emelkedjen a dolgozó nép életszínvonala és szilárd alapon folytatódjók az ország további felvirágozásá. kában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanez idő alatt a paraszt­ság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékkal kell emelkednie. A második ötéves terv folya­mán fokozatosan meg kell kezdeni elsősorban a nehéz, a földalatti és az egészségre ártalmas munkáknál a 7 órás munkanapra vajó áttérést. A második ötéves terv idején tehát a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala je­lentékenyen emelkedik. A termelés fejlődésének üteme viszonylag lassúbb, mint az el­ső ötéves terv során. Ez egy­részt a terv gondosabb megala­pozottságával, a helyesebb ará­nyok kialakításával függ össze, másrészt azzal is, hogy a máso­dik ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem' minden egy százalékos emelkedése közel öt­ven százalékkal nagyobb ter­mékmennyiséget ad, mint az el­ső ötéves terv során. A második ötéves terv beru­házásai legtöbbet az alapanyag­termelés elmaradottságának megszüntetésére fordítanak, hefar ezzel megjavuljon az anyagéi­látás, melynek nehézségei ko­molyan zavarják a termelést, s ami miatt sok a panasz a dol­gozók között. Különösen erőtel­jesen nő a vegyipar, melynek fejlődési illeme valamennyi iparágét meghaladja. A vegyipar termelése a második ötéves terv alatt megkétszereződik, ami ugyancsak jelentékenyen hozzá­járul uz alapanyagtermelés el­maradottságának felszámolásá­hoz, Az irányelvek nem annyira a nagyszámú új létesítményekre; hanem a meglévő üzemek mo­dernizálására fektetik a hang­súlyt. Ez elsősorban Budapestre vonatkozik, ahol a megnöveke­dő termelést főleg a meglévő gyárak rekonstrukciójával, új gépek beállításával, az ipar mű­szaki színvonalának emelévévcl kívánja a terv biztosítani. Az ötéves terv célkitűzései között rendkívül fontos az ipar műszaki színvonalának emelése, az ipar és a közlekedés korszerűsítése; s ami ezzel jár, iparunk molor­jánuk, a gépiparnak további gyorsütemű növelése. A második ötéves terv irányelveinek vitája A második ötéves terv .irány­vonalait a párt ezúttal, nagyon helyesen, megvitatás céljából az egész dolgozó nép elé bocsátotta. Ezt a lépést — melynek lényege, hogy az ötéves tervet a dolgozók véleményének kikérésével, ak­tív közreműködésükkel, kezde­ményezésük szabadabb kibonta­kozásával akarjuk kidolgozni — mindenütt örömmel és lelkese­déssel fogadták. Ebben a lény­ben is annak bizonyítékát, lát­ják, hogy pártunk e téren is ér­vényre juttatja a XX. kongresz­szus szellemét. „Ez a mi tervünk" — mond­ják most az üzemekben a dolgo­zók és ennek megfelelően fognak a terv megtárgyalásához és ki­egészítéséhez. Mióta a terv irány­.vonalainak megvitatása elkez­dődött, pártszervezeteink, párt­funkeionáriusuink és párttagja­ink aktivitása fokozódott, mun­kájuk konkrétabbá vált, tekinté­lyük emelkedett a dolgozók és a műszaki értelmiség előtt. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a vállalati tervezés során a dolgozók cse­lekvően vesznek részt a tervezés munkájában, s kiszélesedik látó­körük, mikor üzemük fejlesztési terveit, s ezzel kapcsolatos saját feladataikat évekre előre látják és felvetik. De látják és bírálják a hiányosságokat is, mindenütt tapasztaljuk, liogy komolyan mognőtt a dolgozók aktivitása; vitakószsége, harcosabb lett ma-, gulariásuk és hangulatuk. — Bengcteg javaslat érkezik az ötéves terv irányvonalához. Ezek a javaslatok igen sokrétű­ek és gyakran helyesen mutat­nak rá a tervezés egyes gyen­géire, vagy a meglévő, de ki ncm használt lehetőségekre. A leg­több üzemben a dolgozók nem­csak javaslatokat lesznek, de keményen kiállnak és harcolnak javaslataik elfogadásáért, azért, hogy előterjesztéseiket a válla­lati tervben beépítsék. A használható javaslatok kerüljenek a tervekbe A dolgozók életszínvonalának emelése A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozók anyagi és kulturális életszín­vonalának emelése. A mi má­sodik ötéves tervünkben is ez az alapvető, náiunik is erre kell a fő figyelmet fordítani. Ez a terv megvalósításának egyik legfőbb biztosítéka s egyben mutatója annak, hogy a tervben is erőteljesen érvé­nyesül a XX. kongresszus szelleme. Jól tudom elvtársak, hogy valamennyien ismerik a má­sodik ötéves terv irányelvei­nek fő mutatóit. Ezért csak röviden szólok róluk. A szo­cialista ipar termelése 5 év alatt 50—52 szézalékikal, a mezőgazdaságé 1950—54. évek összes mezőgazdasági terme­léséhez képest az 1956—60. évek összes mezőgazdasági termelése mintegy 27 száza­lékkal nő. Ennek alapján a nemzeti jövédelem 1960-ban 43—44 százalékkal lesz na­gyobb, mint 1955-ben. öt év alatt mintegy 78 milliárd fo­rintot kell beruházni, amihez még a termelőszövetkezetek körülbelül 2 milliárd forint összegű beruházása járul. A lakosság fogyasztása 1960-ban 34—35 százalékkal lesz na­gyobb, mint 1955-ben volt. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv idösza­— Ugyanakkor (helyenként az is tapasztalható az irány­elvek megvitatásával kapcso­latban. hogv lazítani kívánják a terveket, vagy lehetőségein­ket meghaladó beruházásodat követelnek, pedig a beruhá­zások növelése legtöbbször csak az életszínvonal emelésé­nek rovására történhet. — Hatalmas mozgósító ere­je van annak, hogy a terv irányelveit az egész nép elé vittük és végleges kidolgozá­sába bevontuk az üzemek, a bányák, az építkezések, a Ma­gyar Tudományos Akadémia, a kutatóintézetek, az egyete­mek. a hivatalok, az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozóit, a termelőszövetke­zetek tagjait és az egyénileg dolgozó parasztokat is. Leg­többjük nagv örömmel és al­kotó kedvvel vesz részt az országépítő vitában. Most gondoskodnunk kell arról, hogy a felmerült használható javaslatok, kiegészítések bete is kerüljenek a tervekbe, hogy mindazok, akik aktívan résztvettek a tervek meg­vitatásában. lássák hogv nem dolgoztak hiába, jo­gos kritikájukat és helyes javaslataikat megszívlelik es valóravált.iák. — Ami alapanyag-ellátá­sunkat illeti, az itt tapasz'ai­ható nehézségeknek részben objektív okai vannak: például a külföldi nyersanyag nem érkezik meg idejében. Ezen csak fokozatosan lehet segíteni az export, az t—port megnö­velésével. készletek felhal­mozásával. melyek a folyama­tos termelést biztosítják. De egy sor üzemben előfordul, hogy a hónap első és második (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom