Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

Vasárnap, 1MM. április 8. OELMBGYÜRORSZBG A szegedi pártértekezlet T (Folytatás a 2. oldalról), seben, és a párt- és tömeg- zene elhanyagolása volt Jel- gl feltételek megteremtésészervezetek segítségével ösz- lemző. Március óta a terüle- vei az eddiginél mind a pártpet kell biztosítanunk a sze kell hangolnunk az is- teken elért kezdeti eredmé- bizottságnak, mind a taDlSZ-nek az ifjúság neveié- kolai és a családi nevelést, nyeket fokoznunk kell. Vá- nácsnak többet kell törődnirosunk zene- és képzőművé- ök. A Népművelési Minisz. . . . . szeti életének fejlesztéséhez tériumtól is több segítséget A tudomány és az ipar kapcsolatai szükséges politikai és anya- várunk ezen a téren, A szocialista törvényesség megtartásának biztosítása 'Az elmúlt időszakban tovább fejlődtek a tudományos intézetek külföldi kapcsolatai: szegedi tudósok résztvettek külföldi tudományos kongresszusokon, külföldi vendégek látogatták meg a szegedi tudományos intézeteket. Különösen jelentős a szovjet tudományos élettel való kapcsolatunk fejlődése. Az elmúlt két évben 4 tudósunk járt a Szovjetunióban, 10 szovjet tudós látogatta meg intézeteinket. Egyetemeink ismét gazdagodtak 6 Kossuth-díjjal. Az egyetemek kiérdemelték munkájukkal, tudományos eredményeikkel a párt elismerését. Városunk gazdasági fejlődése szempontjából különösen figyelemre méltó az a törekvés, hogy tudományos intézeteink az utóbbi időben aktívabban foglalkoznak a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos problémák megoldásával. A Szerves Kémiai Intézetnek például az Üjszegedi Kendergyárral, a Növénytani Intézetnek a Lemezgyárral van kapcsolata. A tudomány és az élet szoros kapcsolatának elvét a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa is erőteljesen hangsúlyozta. Az értelmiségnek jelentős politikai-társadalmi szerepe is van a városban, tevékeny részt vesznek a tömegszervezetek munkájában. Mindezek mellett a város, a párt többet is várhat az egyetemtől, különösen az ideológiai-politikai kérdések tisztázásában. Helyesnek tartjuk a vallásos világnézet és a nacionalizmus-sovinizmus elleni harc kérdéseiről rendezett ideológiai vitákat. Lehetne városi méretekben is további vitákat kezdeményezni, például az osztályharc jelenlegi problémáiról, a műszaki színvonal emeléséről, a népi kultúra vallásos behatásoktól való megtisztításáról, stb. A jobboldali elhajlás egyik megnyilvánulása volt, hogy elhanyagoltuk a munkásparaszt tudományos utánpótlás biztosítását. Ennek megszüntetése végett gondoskodni kell megfelelő osztályöszetételű tudósutánpótlásról és az egyetemi oktatók politikai-szakmai neveléséről. Sok a tennivaló még a marxizmus—leninizmus jelentőségét és a marxista tanszék szerepét lebecsülő nézetek felszámolása terén. A kommunista professzorokra támaszkodva tovább kell folytatni a harcot az ellen a tarthatatlan nézet ellen, mely szerint a szaktárgyakat lehet a marxista filozófia ismerete és alkalmazása nélkül is jól tanítani. Nem számolták fel még teljesen az egyetemi hallgatók egy részénél elterjedt pacifista hangulatot. Kitüntetésekre és külföldi utakra való javaslatoíknál érvényesíteni kell a szakmai és politikai szempontok egységét. Fel kell számolni az Orvosegyetem és a Tudományegyetemen még egyeseknél megtalálható nyugat-imádatot és a szovjet tudományos eredmények lebecsülését, a tudományos érdeklődés állandó bővítése mellett. Az egyetemi pártbizottságok munkájával kapcsolati ban meg kell állapítanunk, hogy a márciusi határozat előtt is igyekeztek ellenállni az akkori állami vezetés — a Tudományegyetemről van szó — részéről gyakorolt jobboldali nyomásnak és sok kérdésben helyes álláspontot képviseltek. Most már mindkét ' egyetemen megfelelő kapcsolat alakult ki az állami és a pártvezetés között. Mindkét egyetemi pártbizottság több tekintélyes egyetemi tanárt tudott bekapcsolni a márciusi határozat óta a politikai munkába, s nagyobb elvi-politikai segítséget nyújt az egyetemi tudományos, oktató és nevelő munkához, A tömegkrallnrális munka Korábban a színjátszó csoportok műsorában nagy mennyiségben szerepeltek a kabarék, szovjet darabokat úgyszólván alig adtak elő, az énekkarok elhanyagolták a munkásmozgalmi indulókat és tömegdalokat. Az ismeretterjesztő előadássorozatokból majdnem teljesen hiányoztak a világnézeti és a termelést segítő műszaki előadások. A könyvtárak kölcsönzési és könyvvásárlási munkája is azt tükrözte, hogy az ideológiai olvasmányokat, szovjet szépirodalmat, mai életükről szóló irodalmat elhanyagolták. Az üzemi kultúrcsoportok munkájában 1955 március óta van fejlődés. A színjátszócsoportok több nevelő hatású mai magyar és szovjet színművet adnak elő, az énekkarok munkájának szerves része lett ismét a magyar és szovjet tömegdalok, munkásmozgalmi indulók tanulása. Gyengén megy azonban még a tömegéneklés, fiataljaink nagyon kevés lelkesítő dalt tudnak. Sok a tennivalónk még a szavalóművészet kifejlesztése terén is. Nem fejlődött kielégítően az üzemi ismeretterjesztő tevékenység. Sem a párt-, sem a szakszervezetek nem értik meg eléggé az ismeretterjesztés jelentőségét és nem törődnek vele. Az ismeretterjesztő előadásokat a pártoktatás kiegészítő részeként kell tekinteni, mellyel a dolgozók politikai, műszaki és általános műveltségének fokozását biztosíthatják és amelynek közvetlenül kapcsolódni kell a termelési és politikai feladatok megoldásához. A tömegkulturális munkában elért eredményekben nagy szerepe van annak, hogy a pártszervezetek március óta intenzívebben foglalkoznak a kulturális kérdésekkel. Arra kell törekednünk, hogy — mint áz SZKP XX. kongresszusának beszámolója hangoztatja — a kulturális tevékenység a pártszervezetek politikai munkájának — mindenekelőtt a munkásosztály között folytatott — tömegnevelő munkájának fontos támasza legyen. Az SZKP XX. kongreszszusának határozata feltárta Sztálin tevékenységével kapcsolatban a személyi kultusz és a tövénytelenségek összefüggését. A pártértekezlet résztvevői ismerik a kongresszus erre vonatkozó határozatát, ezért a kérdés elemzésére nem térünk ki. A SZKP XX. kongresszusa után pártunk, a KV-nek legutóbbi ülése is levonta a tanulságokat. Meg kell mondani, hogy a szocialista törvényesség jelentőségét eddig magunk sem értettük kellően. Csak most ismertük fel, amikor a XX. kongresszus és a KV határozata a személyi kultusszal, a kollektív vezetéssel, a pártdemokráciával, a kritika, önkritikával, és ezen túl rendszerünknek a kapitalista országok dolgozóira gyakorolt hatásával összefüggésben mutatta meg. A szocialista törvényesség betartása fölötti őrködés mindenekelőtt a párt feladata. Meg kell szüntetni azt a szemléletet, amely megengedhetőnek tartja a törvény egyes esetekben történő áthágását a vélt cél érdekében. Minden szükséges eszközzel rendelkezünk ahhoz, hogy proletárdiktatúránk éraekeit minden körülmények között törvényes úton biztosítsuk. Ebben, én utánam, Vereska elvtársnak van ktrmoly mulasztása. Biztosítani kell azt, hogy a rendőrség, ügyészség, bíróság a KV idevonatkozó határozatainak szellemében végezze a munkáját, legyenek öntevékenyek t törvényesség megvédésében és ne úgy óvakodjanak az esetleges hibáktól, mint ahogy esetenkint tapasztalható — különösen a rendőrségnél —, hogy inkább tartózkodnak az ügyekbe való beavatkozástól, nehogy hibát csináljanak. Az állam és államhatalmi szerveink a nép szervei. Dolgozó népünk törvényes jogát, szabadságát kell védeniök, az osztályellenséggel, a lumpen elemekkel, a tolvajokkal, a züllött elemekkel szemben. Erre megvan a törvényes lehetőség. Saját törvényeink áthágása gyengeségünket bizonyítaná, márpedig rendszerünk erős és ezért nincs szükségünk a törvényesség megsértésére. Minden törvénysértés az ellenségeinknek és nem nekünk kedvez. Az életszínvonal alaku'á«ánnk problémái Szeged sporlja Művészet és Irodalom Az Irodalmi életben Szegeden is jelentkezett a márciusi határozatig több antimarxista, jobboldali nézet: a narodnyikság, a burzsoá esztétikai nézetek újraéledése, az irodalom pártirányításának tagadása. A szegedi írók többsége a márciusi határozatot elfogadta és állásfoglalásaikkal, egyesek alkotásaikkal harcoltak a jobboldali elhajlás ellen. E mellett nálunk is érezhető volt március után Is a budapesti írók egy része pesszimizmusának, pártirányítást tagadó nézeteiknek hatása. E nézetek leküzdéséhez nagyban hozzájárult az emlékezetes Vajda— Vajtai-vita, majd a Központi Vezetőség decemberi, irodalomról szóló határozatának széleskörű megtárgyalása. Az Irodalmi élet területén folyó politikai harcból különösen aktívan vették ki részüket Lődi Ferenc, és Dér Endre elvtársak alkotásaikkal, Kiss Lajos és Székely Lajos elvtársak bírálataikkal. Az íróknak jelentős helyi publikációs lehetőség áll rendelkezésükre: a Tiszatáj, a Tiszatáji Magvető Könyvkiadó és a „Délmagyarország." Az írókon múlik, hogy az élettel, különösen a munkásokkal való kapcsolatuk erősítésével ezeket a lehetőségeket előremutatóan a társadalmi valóság ábrázolására, szocializmust építő népünk nevelésére, a párt politikájának Irodalmi eszközökkel való tolmácsolására használják fel. A színház munkájában korábban jelentős hibák voltak. Aránytalanul kevés szovjet darabot adtak elő, mai tárgyú magyar színművet pedig egyáltalán nem játszottak. Háttérbe szorult a közönség, mindenekelőtt a munkások eszmei-politikai nevelésének szempontja. A színház pártszervezete gyengén működött es a színészek politikai neideológiai képzése elégtelen volt. Ugyanakkor büszkén számolhatunk be arról, hogy 1954 decemberrében megalakult a Kamaraszínház, amelynek 1955-ben 19.600 látogatója volt, bár műsorterve és közönségszervezése még nem elég céltudatos. A márciusi határozat óta, különösen az 1955—56-os évadban a színház munkájában is sikerült bizonyos eredményeket elérni Néhány előadás és nem egy művészünk, Barsy Béla, Inke László, Miklós Klára, Papp Júlia, Miklóssy György, Kormos Lajos és még több elvtárs országosan gazdagította színházunk művészeinek jó hírnevét. Az ez évi műsortervben az eszmei-politikai nevelés feladatai jobban érvényesülnek. De a munkásosztály jelenlegi harcait, vagy a mezőgazdaság szocialista átszervezését szolgáló színművek még mindig nem kerültek bemutatásra. Tovább kell javítani a tájelőadások színvonalát, hiszen a szegedi színháznak megyeszerte magasszínvonalú előadásokat kell biztosítania. Meg kell javítani a színház közönségszervező munkáját, mindenekelőtt az üzemekben. Ezzel az üzemi szakszervezeti bizottságoknak és pártszervezeteknek is kell foglalkozniok. E munkának az ellenőrzését Telkes elvtárs is elhanyagolta. A színház pártszervezetének munkája javult, azonban még sok a tennivaló a színészek politikai nevelése érdekében, nemcsak a pártpropaganda és agitációs, hanem a művészeti munka által nyújtott lehetőségek gondosabb felhasználásával is. 1955 márciusa előtt a képzőművészetre a politikai témától való elfordulás, a zenei életben a könnyű zene túlsúlyba kerülése és az cfosz klasszikus és szovjet A Központi Vezetőség 1954 decemberi, 1955 márciusi, augusztusi hatarozatai megszabták a szocialista sport fejlődésének fő irányát és a tennivalókat, amelyek a honvédelem szempontjából is különös jelentőségűek: atlétika, úszás, evezés, torna, kerékpár stb. Szeged város sportja nagy múltra tekint vissza. A vízisport, az atlétika, a kerékpár, valamint a labdarúgás és más területeken kiemelkedő eredmények is vannak, de a sportélet általában nem kielégítő, A vfzisport terén visszaesés tapasztalható. Az atlétikának sincs kellő becsülete Szegeden. Az iskolai testnevelés valamivel jobban áll, de itt sem kielégítő a helyzet. A legnagyobb érdeklődés a labdarúgás iránt van. örülünk a labdarúgás eredményeinek, de hiba az az egyoldalúság, ami itt tapasztalható. A sporttal történő nevelésre egyre több figyelmet fordítanak. Az utóbbi időben a DISZ is egyre inkább foglalkozik a sportkörök munkájával, a szakosztályokon belül létrehozott DISZ-csoportok segítik a sportoló ifjúság nevelését. De ez még csak a ikezdet. Ezen a téren jobban együtt kell működnie a DISZ-nek, a MÖHSZ-nek és VTBS-nek. A város sportjának fellendítése rendkívül fontos feladata párt-, állami és társadalmi szerveinknek egyaránt. A sport helyzetéért elsősorban a tanács és a szakszervezetek felelősek, mert egyik szerv sem teljesíti kellően az e téren rá háruló feladatokat. Fokozott gondot kell fordítani a sportegyesületekben dolgozó kommunisták összefogására és a sportolók politikai nevelésére. Gondoskodni kell arról, hogy a sportélet fellendítésének az anyagi feltételeit is a lehetőség határain belül megteremtsük, Tanácsaink munkája A SZKP XX. kongresszus határozata nagy figyelmet fordított a közélet demokratizálására. Erre nálunk is szükség van többek között azért is. hogy belső életünk — az állandóan emelkedő anyagi jólét mellett — a szocialista demokratizmus és törvényesség fejlesztésével is gyakoroljon vonzást a kapitalista országok dolgozóira. Népköztársaságunk Alkotmánya, amely magasan fölötte áll bármely burzsoá alkotmánynak — erre megadja az alapot, csak be kell tartani. KV 1953 júniusi határozata szellemében hozott új tanácstörvény fejlődést jelentett ezen a téren is. Városunkra ez több közvetlen eredménnyel járt. Az 1954-es tanácsválasztás alkalmával városi tanácsunk megyei jogot kapott és létrejöttek a kerületi tanácsok. Ezzel együtt a tanács önállósága, felelőssége megnőtt, s a munkája is jelentősen megjavult. Megerősödött a lakosság és a tanácsok kapcsolata, amelynek egyik legjobb bizonyítéka a tanács által szervezett 900 000 forint értékű társadalmi munka. A kerületi tanácsok költségvetésük nagyobb részét a külterületi lakosság szükségletének megfelelően használják fel. A tanács tömegkapcsolata tovább jayult és jobban megfelel a választók igényeinek. Ez többek között olyan kiváló tanácstagoknak is köszönhető, mint Zöldi Imréné, Frányó Antal, Fodor Bélán éc Rózsa István elvtársaik. Az emberek ügyeinek kezelése szempontjából is javult a tanács munkája, azonban távolról sem eleget. A bürokrácia, amely leginkább taszítja a tanácstól — s ezen keresztül — a párttól a tömeget, még mindig nem csökken kellően és nem ritkán vezet törvénytelenséghez. Előfordult, hogy ugyanazon ügyben nyolcszor hoztak egymásnak ellentmondó határozatot a tanácsszervek. Az I. kerületben egy 8 gyermekes családanyát gyermeke kötelező beoltásának elmulasztása miatt szabálysértésárt eljárás alá vonták. Közben ő beoltatta gyerekét, de az előadó az eljárást mégis le akarta folytatni. El lehet képzelni, hogy az ilyen intézkedés mennyire csökkenti a tanács tekintélyét. Nekünk abból kell kiindulni, hogy a tanácsok munkáját mindenekelőtt a választók véleménye alapján kell értékelni. A tanácsnak a jövőben többet kell tenni a szakigazgatási osztályok bürokratizmusa ellen, növelni kell az osztályok felelősségét a várospolitikai kérdésekben és a lakosság hangulatáért. A tanácsnak eddig a gazdasági építőmunka volt az erősebb oldala. Ez változatlanul helyes és szükséges. Az SZKP XX. kongresszusa is erre irányítja a figyelmet. Ugyanakkor az eddiginél jóval többet kell tenni a kulturális nevelő feladatok jó elvégzésért, mert a népművelési és az oktatási osztály a leggyengébben működik, A város társadalmi helyzetének alakulására az utóbbi két évben az a jellemző, hogy míg a munkások létszáma lényegében változatlan maradt, az alkalmazottak létszáma csökkent, ami — ha nem is kellő mértékben — javította a termelő munkában résztvevők és az adminisztratív munkát végzők arányát. Jelentős eredmény, hogy a kisipari szövetkezetek taglétszáma másfélszeresére emelkedett két év alatt. Ez mind gazdasági, mind politikai szempontból figyelemreméltó, mert ezzel szervezetten szocialista vágányra tudjuk terelni a város számottevő kisárutermelő rétegét, könnyebbé válik átnevelésük és az építésbe való bekapcsolódásuk. A város paraszt-lakosságában is további tért hódított a közös gazdálkodás, a szövetkezeti mozgalom eszméje. A paraszti lakosság több mint 50 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. Az elmúlt években emelkedett a város dolgozóinak életszínvonala — bár az eredményekkel nem lehetünk megelégedve. Bár sok még a jogos panasz az élelmiszer-ellátásra, mégis meg kell állapítani, hogy ezen a területen is komoly előrehaladásról számolhatunk be: 1955-ben a szegedi kiskereskedelmi vállalatok 38.6 százalékkal több élelmiszert adtak el, mint 1953-ban. Emelkedett a ruházati cikkek áruforgalma és bővült a választék. 1955-ben állami erőből 155 lakást, magánerőből 29 lakást, OTP-kölcsön igénybevételével 69 lakást építettek. Ezenkívül a hivatali helyiségek visszaalakításából szereztünk 100 lakást. Mindez, ha jelentős is, mégis messze elmarad a szükségletek kielégítésétől. Jelentősen bővült az egészségügyi és a szociális intézmények hálózata. Az üzemi bölcsődék és óvodák bővítése és újak létesítése különösen azért fontos, mert Szeged üzemei nődolgozóinak munkáját e szociális intézmények nagymértékben megkönnyítik. Jelenleg több mint 3.000 csecsemőt és gyermeket gondozunk a bölcsődékben és óvodákban, ez azonban, még korántsem elég. A színháznak 1955-ben 235.000 látogatója volt. 12 százalékkal több, mint az előző évben. A mozik látogatottsága majdnem másfélszeresére növekedett 2 év alatt. Ez ait a követelményt tűzi elénk, hogy a külterületen még két normál-mozit létesítsünk a közeljövőben. Az utóbbi két évben 2 új kultúrotthont és két kultúrtermet létesítettünk. A város lakossága és mindenekelőtt a munkások műveltségi színvonalának emelkedését bizonyítja az, hogy . 1955-ben közel 2 millió forint értékű könyvet vásároltak. Ez azt jelenti, hogy a város minden lakosára — a csecsemőtől az aggastyánig — évenként átlag 2 könyv jut. A további megalapozott életszínvonal-emelkedés csak a termelési tervek teljesítése és túlteljesítése alapján válik lehetővé. Csak így tudjuk megvalósítani a munkanap megrövidítésével, a bérek felemelésével és az árak leszállításával kapcsolatos célkitűzéseinket, amelyeket a XX. kongresszus útmutatása nyomán a mi pártunk Központi Vezetősége is megjelölt. Pártunk vezető szerepe A beszámolási időszakaszban a párt vezető, kezdeményező, irányító szerepe — ha rem is mindig kellően —. de érvényesült és erősödött. Ennek alapvető feltétele a párt eszmei-politikai és szervezeti egységének megszilárdítása volt. A KV 1953. júniusi határozata után a párt helyes marxista politikájának elferdítése, a káros burzsoá nézetek elterjedése következtében meglazult a párt eszmeipolitikai és szervezeti egysége. Ez mindenekelőtt a párt kispolgári, vagy polgári gondolkodású rétegei körében a bizonytalankodásban, a politikai és termelési aktivitás csökkenésében, a pártfegyelem lazulásában, a párthatározatok figyelmen kívül hagyásában, a tsz-ekből való kilépésekben jutott kifejezésre. A helyi pártpolitikai munka fő iránya a KV 1955. márciusi határozata előtt és azóta is a tíz év alatt elért történelmi Jelotfaéiá eredményék megvédése és a pórt, valamint a munkásosztály szerepének ismertetése volt a jobboldali elhajlókkal szemben. Már 1954. júniusában a hangulatot tanulmányozva, a termelékenység és életszínvonal emelkedése, a párt parasztpolitikája, a párttagság és általában a dolgozók passzivitása, az osztályharc időszerű kérdéseiben lényegében helyes — a márciusi határozatoknak Is megfelelő — álláspontot foglaltunk el. S ezzel segítettük a pártszervezeteknek a III. pártkongresszus határozatainak megfelelően helyes, egységes álláspontot kialakítani. E2en az úton haladva a KV. 1955. márciusi határozata után a párt egysége jelentős mértékben megszilárdult. Enne* legfőbb bizonyítéka — mint ahogy a KV. 1955. novemberi és az 1956, márciusi határozatai is leszögezik — a politikai, gazdasági és kulturális {Folytatás a 4. oldalomL