Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

DELMMiYQRORSZRG Vasárnap, 1956. áprfHs B. A szegedi pártértéheslet (Folytatás a 3. oldalról) élet területén elért eredmények. A párt egységének és fegyelmének megszilárdítása érdekében — az ideológiai és politikai munka fokozásán túl — azonban igénybe kellett venni pártfegyelmi eszközöket ls. Több vezetőfunkcióban lévő párttagot, például az Ecsetgyár párttitkárát, a DÁV párt- és gazdasági vezetőit kellett a KV határozatai, a párt politikájának megsértése miatt pártbüntetésben részesíteni, egyeseket funkciójukból is eltávolítani. 4 fog- és tagjelöltfel vétel A kellő egység hiányát nemcsak a jobboldali elhajlás, hanem a párt helyi öszszotétele ls okozta. Ezt egyébként napjainkban különösen a kollektív vezetéssel és a személyi kultusszal, a békés átmenettel összefüggő kérdések meg nem értése — és ezzel együtt az ellenséges híreszteléssel kapcsolatos helyzet is bizonyltja. A párt proletár magva erősítésének fontosságát nem tudtuk minden pártszervezettel megértetni. A Szegedi Cipőgyár, Ládagyár, Vágóhíd, Paprikafeldolgozó és ir.ég több üzem párt VB és pártszervezete, — pedig ezeken a helyeken is jelentős számban vannak a termelésben élenjáró kiváló dolgozók, újitók, — nem vett fel kellő szómban tag- és tagjelöltet. Az értelmiségiek százalékos aránya növekedett, de a műszaki értelmiség arányának növekedése az egész értelmiségen belül lassú. Kevés a tsz-paraszt párttagunk száma iá. A márciusi határozat végrehajtása során elért politikai, gazdasági, kulturális eredmények nem tükröződnek kellően a tag- és tagjelölt-felvételben. A párt- és tömegszervezetek osztálya a felsőbb pártszervek és a VB helyes határozatai végrehajtásában nem volt elég következetes. Nem szervezték meg és nem ellenőrizték kellően ezt a munkát Eperjesi, Vereska elvtársuk és én magam sem törődtem vele kellően. Ebből következően 16 üzemi pártszervezet egy tagjelöltet sem, 15 pártszervezet egy-két tagjelöltet vett fel az elmúlt két év alatt. Hiba a tagjelöltség Idejének 6 hónapon túl történő' elhúzódása. valamint az is, hogy a DISZ- és szakszervezet ls csak az utóbbi hónapokban nyújtanak nagyobb segítséget e téren a pártnak. A KV 1955 márciusi határozuta után különösen az utóbbi időben a tagjelöltfelvételi munkában van javulás. Számos pártszervezet, mint a Textilművek, Szegedi Kender, Ruhagyár, Jutafonó tervszerűen végzik munkájukat, a tagjelölt-felvételt hosszabb idejű nevelőmunka előzi meg. Azonban ezzel az ütemmel nem tudjuk a helyes arányokat kialakítani. A párt egysége, erősítése, összetétel-beli javítása érdekében ia növelni kell a termelésben közvetlenül résztvevők: munkások, tsz-tagok. egyénileg dolgozó parasztok, műszaki értelmiségiek, pedagógusok, irók, tudósok, művészek felvételét és erősen korlátozni kell a más kategóriába tartozók felvételét. Az új politikai és ideológiai kérdések felvetése, a múlt és a vezető személyiségek múlttal kapcsolatos tevékenységének új módon való értékelése, a párt kezdeményező lépései a kill- és belpolitikában nagy érdeklődést és egyetértést váltott ki a párttagok és pártonkívüliek körében is. Ez a helyzet azonban az ideológiailagpolitikailag nem elég szilárd — főként kispolgári rétegek — ingadozásának lehetőségét, s ezzel együtt a pártegység és fegyelem lazulásának veszélyét is magában rejti. Az ellenség pedig igyekszik ezt elősegíteni. Ezért a párt eszmei-politikai és szervezeti egységének minden eszközzel való erősítése különösen időszerű feladat most. Kezdeményezően léptünk fel fontos várospolitikai kérdésekben ls: a közismerten nehéz lakásprobléma megoldásában, az ismert „száz lakásos" akció és általában a gazdaságos lakásszerzés kérdésében, továbbá abban ls, hogy a lakások kétharmadrészét termelő munkások kapják. Kezdeményeztük a 60 kh. Felszabadulási Liget telepítését, a 20.000 darab fa elültetését. Javaslatunkra a Városi Tanács VB megtervezte az ifjúsági üdülő- és vizisporttelepet, amelyet társadalmi gyűjtés és munka útján kívánunk létrehozni. E munka megszervezését a DISZ-nek pártmegbizatásként adtuk. Felléptünk a Pedagógiai Főiskolán jelentkező jobboldali elhajlással szemben és intézkedéseket tettünk ezzel kapcsolatban egy sor olyan fontos kérdésben, amelyet a KV 1955 augusztusi, az egyetem politikai munkájára vonatkozó határozata ls leszögezett. Bár számos jó kezdeményezés indult ki a pártbizottságtól, nem gondoskodtunk azonban ezeknek a közbeeső pártbizottságoknál, alapszervezeteknél és más területeken való hasznosításáról, sem a gazdasági, sem a politikai feladatokat illetően. sek. Előfordult, hogy a taggyűléseit beszámolóját — a vezetőségen kívül álló szeszemélyekkel, sőt pártonkívüli adminisztrátorokkal készítették el, mint például a Ládagyárban. A beszámolók elkészítésének módszere csak a mostani választásoknál alaikult ki. A párttagság zöme dolgozott az anyag gyűjtésén, a javaslatok összeállításán, Figyelmeztető tanylság ez arra nézve, hogy a mai pártélet igényének megfelelő beszámolót csak akkor lehet készíteni, ha az az egész pártszervezet véleményére és tapasztalataira támaszkodik. E módszer eredményessége megmutatkozott abban is, hogy a párttagságnak 80—85 százaléka vett részt a taggyűléseken és körülbelül 20 —25 százaléka aktívan résztvett a taggyűlések munkájában. Korábban a pártszervezetek vezetőségének körülbelül 40 százaléka nem készített semmiféle munkatervet. Munkájuk a véletlenül adódó feladatokra, vagy legjobb esetben a titkári értekezleteken kapott szempontokra épült. Nem tanulmányozták eléggé a helyi pártszervezet területének problémáit. A pártcsoportvezetők tevékenysége lényegében a tagdíjbeszedésre korlátozódott. A Szovjetunióban járt pártdelegáció és néhány pártszervezet — mint például az egyetemek, a Jutafonó, a Lemezgyár —. pártcsoportjai munkájának tapasztalatai alapján kezdtük megérteni és újra szorgalmazni, nogy a párttagság nevelése, mozgósítása, pártmegbizatásokkal való ellátása, határozatainak végrehajtása és ellenőrzése szempontjából nélkülözhetetlen a pártcsoport-élet, •hogy a párttagság aktivitásának óriási tartaléka rejlik a pártcsoportok munkájának megjavításában. Ennek eredményeként az utóbbi időben jelentős fejlődést tapasztalhatunk. Jelenleg a párttagság körülbelül 70 százalékának van pártmegbizatása. Azonban éppen a pártcsoportok kezdetleges tevékenysége miatt a rendszeresen pártmunkát végző párttagok aránya ennél jóval kisebb. Az SZKP XX. kongresszusa és a Központi Vezetőség legutóbbi határozata szelleméből következően a városi és közbeeső pártbizottságok munkájának középpontjába az alapszervezetekben a pártélet fellendítését, a gazdasági szervezőmunka segítését, a tömegek közötti ideológiai-politikai nevelőmunkát, a párt- és népnevelőcsoportok munkájának fellendítését kell állítani. Ehhez azonban le kell faragni a pártbizottság apparátusának munkájában még meglévő sokat bírált bürokratikus vonásokat. Kevesebb instruktív jellegű értekezletet, és több, a helyszínen tartott tapasztalat-megbeszélést, kevesebb határozatot, körlevelet és több operatív segítséget kell adni. Ha a tömegek közötti munkát akarjuk megjavítani, figyelmünket feltétlenül az alapszervezetek megerősítésére kell fordítani, és az államhatalom fegyelmező eszközeivel, az alulról jövő bírálat elfojtásáért és az ezzel kapcsolatban okozott politikai és gazdasági károkért a legutóbbi időkig nem gondoskodtunk példás büntetésről, egészen addig, míg a megyei pártbizottság ki nem segített bennünket ebből az állapotból. Ezt a liberalizmust sürgősen meg kell szüntetni. A KV márciusi és novemberi határozata ismételten aláhúzza a bírálat, önbírálat, különösen a munkánk alul-< ról jövő bírálatának nélkülözhetetlenségét. A dolgozók, a párttagok és pártankívüliek csak úgy érezhetik a rendszert és a rendszerrel együtt az anyagot, a gépet és nem utolsósorban a pártot magukénak, ha figyelmeztető észrevételeiket, hasznos javaslataikat figyelembe veszik, Aki ezzel nem számol, akarva, nem akarva a pártnak árt, és ennek megfelelően kell vele szemben eljárni. A kádermunka problémái A kollektív vezetés kérdései A kollektív vezetés, amely a legszorosabban összefügg a párton belüli demokráciával, a pártvezetés legfőbb törvénye, a pártélet fejlődésének egyik legfontosabb tényezője. Az SZKP XX. kongresszusa — mint minden más kérdésben — ebben is széles távlatokat nyitó iránymutatást adott a mi számunkra is. Az általános vélemény, hogy a most lefolytatott választások egyik legfőbb eredménye a kollektív vezetés módszerének olymértékű elterjedése, amilyen még nem volt tapasztalható semmiféle más feladat megoldásánál. A leglényegesebb ebben az, hogy a vezetés a párttagság véleményére és közreműködésére támaszkodott. Továbbra is ezt a módszert kell követni és fejleszteni. Az előbbi pártértekezlet a legfőbb hibát helyileg a kollektív vezetés terén abban jelölte meg, hogy fontos kérdésekben egyes személyek, egyes vezetők döntöttek. A kollektív vezetés feltétele, hogy a vezető testület tagjai és a párttagság éljen jogával áa f sal, hogy a pártbizottság egyes kollégiumai e fontos területeken ellenőrizzék és tanulmányozzák a felsőbb pártszervek határozatai végrehajtásának állását és ennek alapján adjanak a VB munkájáról a pártbizottság elé jelentést és megfelelő javaslatokat. Hasonló kísérleteket tettek a közbeeső pártbizottságaink ls. Ennek azonban még csak igen kezdeti eredményei vannak. Bár a legkirívóbb és a korábban meglévő durva hibákat sikerült lefaragni, a kollektív vezetés elvének megsértése a gyakorlati munka során még mindig eléggé jellemző. A márciusi határozat előtt számos pártszervezet, mint például a Barnevál, a Seprűgyár, a Kiskereskedelmi Vállalat, a Posta I., sokszor hónapokig nem tartott taggyűlést, a beszámolókat a vezetőség meg sem tárgyalta. A Textilművekben például hét hónapig nem tartottak partbizottsági ülést. A Városi Pártbizottság is a beszámolási időszakaszban 12 ülés helyett csak tízet tartott. A XX. kongresszus feltárta a kollektív vezetés, A beszámolási időszakaszban az egyik legnehezebb kérdés a kádéi-politika helyes megoldása volt. Atni a párt káderhelyzetét illeti: a pártbizottság apparátusa és a szerkesztőség összetétele, politikai és általános műveltség szempontjából javult. A választás során erősödtek a pártbizottságok, a végrehajtóbizottságok és az alapszervezeti vezetőségek is. A munkásosztály súlya a vezető szervekben tovább növekedett. Nem kielégítő azonban a munkánk a pártkáderek utánpótlás-biztosítása és nevelése terén. Különösen az egyetemeken, de máshol sem. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani erre, az eddiginél bátrabban kell előléptetni az alapszervezeti titkárokat és pártaktívákat politikai munkásokká és gazdasági vezetőkké is. Egészében eredményesen oldottuk meg az új tanácstörvény alapján a megyei jogú és a három kerületi tanács káderproblémáját ls. Bár gondatlanság itt is előfordult. Több év óta húzódó probléma volt a városi DISZ Ikáderproblémájának rendezése, amelyet a megyei pártbizottság segítségével oldottunk meg. A jobboldali elhajlás különösen az állami, gazdasági területen okozott sok kórt. Sokszor megsértették azt az alapvető elvet, hegy a kádereket együttesen, politikai és szakmai alkalmasság szempontjából kell megítélni. Ennek következményeként sok helyen — például az Üj szegedi Kenderben — egyes régi szakemberek nem törődtek a munkáskáderek továbbképzésével, sőt nehezítették a helyzetüket, nem szorgalmazták a szakmai továbbképzésüket, még kevésbé gondoltak a vezető pozícióknak munkáskáderekkel való betöltéséről. Változatlanul azt tartjuk, hogy a politikai alkalmasság mellett az embereknek a felszabadulás óta tanúsított magatartása és munkája a legfontosabb értékmérő. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a régi, rendszerünkhöz hűséges és a fiatal államunk nevelte szakemberek megbecsülésére és nevelésére. Azonban le kell szögezni, hogy az élet minden területén a hatalmi poziciókat a munkásosztálynak és a vele szövetségben lévő dolgozó parasztságnak, a néphez hű értelmiségnek és nem az osztályellenségnek keli adni. Ezen a téren semmiféle engedményt tenni nem lehet. A párt, állami, gazdasági területeken folyó kádermunkát meg kell javítani, le kell faragni bürokratikus vonásait és biztosítani kell, hogy a kádermunka támassza alá a párt politikáját minden területen. Ehhez szükség van a személyzeti munkások jobb kiválogatására és nevelésükre, hogy a papírok helyett az emberekkel foglalkozzanak elsősorban. E téren a pártbizottság mulasztását és személy szerint az ón mulasztásomat ls be kell hozni. A politikai és szakmai nevelésen túl gondoskodni kéli arról is, hogy a káderek magánélete ls megfeleljen a szocialista erkölcs követelményeinek. Nagyobb helyet kell biztosítani a nőknek a politikai és gazdasági vezető helyeken. Az ideológiai munka A beszámolóban már szóltunk azokról az ideológiai és politikai kérdésekről, amelyet a KV márciusi és novemberi határozata az ipar, a mezőgazdaság, a kulturális élet és a pórtélét lenini elvével kapcsolatban felvetett. Az ideológiai, politikai muntuk minden esetben alaposan megmagyarázni a dolgozó tömegek által felvetett kérdéseket, nem tanulmányoztuk megfelelően a legjobb munkamódszereket és ezért nem tudtunk kellő segítséget adni a termelés fokozásához. A Szovjetunió Kommunista A pártélet fellendülése a márciusi határozat után íeSófiéreZZe ÍS a k<110 P^tan telüli demokrácia és terén értünk el eredmé- PáVá^ XX kc^S eldönté- a kritika-önkritika hiinvf. gyeket a meglevő hibák mel- T.f^T f A KV 1955 márciusi határozata óta a pártéletben — a korábban tapasztalható pangással szemben — jelentős javulás következett be. A párttagság bizakodóbb és aktívabb lett. A párt tekintélye nőtt — bár nincs olyan, mint korábban volt, de a márciusi határozat előttinél e téren is jobb a helyzet. A párt ellenőrző és irányító befolyása új területekre is kiterjedt. A párt ellenőrző tevékenységének kiterjesztése céljából az elmúlt időszakban létrehoztunk 41 új alapszervezetet, s az állami, társadalmi és tömegszervezetek vezető szerveiben 12 MDPcsoportot. Bár még nem kiforrott az MDP-csoportok munkája, de néhány esetben tapasztaltuk, például az Írószövetségben, a tanácsoknál, hogv komoly jelentősége van a kommunisták összefogása és egyöntetű, aktiv fellépése szempontjából. Ladányi elvtárs ezután a pártapparátus munkájáról szólva a többi között elmondotta, hogy az apparátus kevés helyi segitséget ad a pártszervezeteknek. Ezután a párttagság elért eredményeinek fokozottabb megbecsülését hangsúlyozta. Igen jelentős lépés volt a pártéletben a KV-mck az idős párttagok anyagi és erkölcsi megbecsülésére vonatkozó határozata. A korábbi években elterjedt az a helytelen nézet, hogy az idős párttagok mind szektánsok. A "19-esjelző néha már megbélyegzés ás volt. Ez az idős elvtársakat eltaszította a párttól. Ezzel nemcsak ők, hanem a párttagság sem értett egyet, sőt még a pártankívüliek som. 1954, május 1-i felvonulástól kezdve több jelentős lépést tettünk e határozat végrehajtása útján — annak jegyében, hogy -a párt önmagát becsüli meg, ha megbecsüli régi harcosait". Több elvtársat terjesztettünk fel párt- és állami nyugdíjra, kitüntetésre, üdülésre. Létrehoztuk az idős párttagok klubját a Kálvin téri' székházban. Azóta is tapasztaltuk. hogy az idős elvtársak az őket ért sérelmek ellenére is változatlanul hűségesek a párthoz, erejük végső fogytáig készek a párt mindennapi harcálban résztvenmi. A pártnak nélkülözhetetlenül és változatlanul szüksége van rájuk. Ezután így folytatódott a beszámoló: A márciusi határozat előtti időben számos helyen voltak határozatképtelen taggyűlé-önkritika hiányá „ „„ i. r . es a szemé'yj kultuszpanaszolja, r.ak az összefüggését és kásóért. Több VB és alapszerhogfa VBrtagok T vS- ros'kUwtósá^az^élet;1 minden kenőin80* hT VeSZ"?k résZt területére. A KözpollTvezekelioen a hatarozatot- mn„ tőség márciusi határozata kia határozatok meghozatalában és különösen a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében Erősen bírált hiba volt, hogy a pártbizottságok csak formálisan vezető szervei az adott területnek. Kísérletet tettünk arra, hogy a városi Pártbizottságot ebből a formális helyzetből kimozdítsuk és ténylegesen vezető emelte ezzel kapcsolatban azt, hogy az ilyen pártszerűtlen légkörben törvényszerűen kialakul a vezetők körül a kritikátlanság, a hízelgők a talpnyalók, a karrieristák rendkívüli veszedelmes köre. Ilyeneknek zata többek lett az között áldoBalla szervvé tegyük. A párt bízott- kS^L!1^8 i6' ** lém is. ságot 5 fontos terület szerint r? "Etetés tagja volt a — pártépítés és tömegszer- p rtnak korábban, végül a vezeti, gazdasági, mezőgazda- Vlsszaélések miatt le kellett sági. kulturális és várospoli- valtani- Tanulság kell, hogy tikai — kollégiumokba szer- lppyen ez minden vezető veztük, azzal az elgondolás- számára. lett. Az 1955—56-es évben a pártoktatás jelentősen kiszélesedett. Az elmúlt évben a párttagság 30—35 százaléka, ebben az évben a párttagság 50 százaléka vesz részt szervezett pártoktatásban, több funkcionárius, munkás ás értelmiségi, mint az elmúlt évben. Emelkedett a propaganda-munka szívomala. különösen a szakosított tanfolyamokon, bér a követelményeket még ma sem elégítd ez ki. Javult a tanulmányi fegyeA bírálat, finbírálat nélliülözhefellen mnuliánliban A beszámolási időszakban — különösen a párt és tömegek kapcsolatának erősödése szempontjából — igen egészséges vonás volt párt- és társadalmi életünkben az önkritika jelentős fejlődése. Azonban a márciusi határozatok előtt kibontakozó kritikai szellemet egyes helyeken egészségtelen, anarchista irányban ferdítették el. Ez különösen a Tudományegyetemen hető, Ez ellen sen léptünk fel. A destruktív bírálat visszaszorításáról azonban sokan úgy vélekedtek, hegy különösen az alulról jövő bírálat nélkülözhető a párt-, állami és gazdasági vezetés számára. Az újraválasztás idején láthattuk ezen a téren az aggasztó* jelenségeket. A legfőbb mulasztásunk ott van, hogy míg az anarchista, destruktív bírálat volt érez- megszüntetése érdekében keeredménye- menyen felléptünk a pártA politikai töimegmunka elősegítette, a párt politikájának népszerűsítését és a gyakorlati végrehajtását. Több mint 500 vezető funkcionáriust vontunk be népnevelő-munkára, akiknek túlnyomó többsége rendszeresen végzi ezt a munkát. Az agitációs munka fejlődésének legfőbb eredménye, hogy ideológiai-politikai kérdések megmagyarázására irányult. Az eredmények mellett az agit.-prop. munka hiányossága, hogy nem tudragyogó példát mutatott a marxizmus—leninizmus tanítsainak gyakorlati alkalmazsára. A kongresszus szellemében és pártunk határozatai alapján egész Ideológiai, politikai munkánkat közelebb kell vinni az élethez, a szocializmus gazdasági építésének kérdéseihez. Meg kell mutatni, hogy a személyi kultusz következménye volt többek között az elméleti renyheség, sematizmus és a dogmatizmus, a betűrágás, amely a propaganda-munka elszürkülésében mutatkozik még ma is. Változatlan feladatunk, hogy harcoljunk a pórt politikájának jobb- és baloldali eltorzítása ellen, a párt, a munkásosztály vezető szerepének lebecsülése, pártunk Központi Vezetőségének elvtelen kritizálása, a párthatározatok végrehajtásának elhanyagolása. a prrtfegyelem lazítása ellen. Harcolni kell a párt eszmei-politikai és szervezeti egységének megszilárdításáért. i Ilarc az idealista nézelek ellen Az ideológiai politikai munkának a dolgozók szocialista szellemben való nevelésére kell irányulnia. Ezért mindenekelőtt harcot kell folytatni a kapitalista gondolkodásbeli maradványok. az idealista, vallásos világnézet ellen. Türelmes nevelő-munkával, de kirívó esetekben a Folytatás az 5. oldaXm)i