Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-30 / 103. szám

HétfG, 1950. április 30. DELMBGYflRORSZAG Vita a második ötéves terv irányelveiről A faipari szakemberek külföldi tanulmányútjáról I A technikai színvonal emelése az Újszegedi KenderLenszövő Vállalatnál A Faipar tm «l»ő atéves ?v«bcn új gúpekat; bi kat alig kapott. Eafat nem u utóink közül ugyan tudott lépést tartani ez egyéb bányán külföldön, de PARTUNK KÖZPONTI I VEZETŐSÉGE és a Minisz; tertanács múlt év második s terv ez ideig nem szerezhettünk sok I felében nyilvánosságra hohásáso- tapasztalatot más üzemektől. Vc-I zolt ]evele a műszaki és technem u ütőink közül ugyan voltak né-í r,i<kai színvonal állandó emeni'kai színvonal állandó eme azok,! lését tűzte ki elénk. A levélUZEMÜNK MŰSZAKI DOLGOZOI a beérkezett javaslatok feldolgozása során elkészítették az 1956-os évre szóló kisgépesítési és automatizálási tervet, amely 26 pontot foglal magába. Ez a nincsenek problémák. Számos olyan nehézség előtt állunk, amelynek leküzdése komoly erőfeszítéseket kíván, mind a pártszervezet, mind a műszaki vezetés részéről. Ma már pártszervezeteink életédoskodni kell arról, hogy a dolgozók, a tervek végrehajtói megfelelő műszaki ismeretekkel rendelkezzenek. Mi tanfolyamok szervezésével kívánjuk ezt biztosítani. Sajnos, nem tudtuk még legazdasáji úgakkaL A minőségi akiknek munkájánál a tapaszta-l lel kapcsolatos tennivalókat kezdeményezés úttörő lépés ben döptő a műszaki fejlesz- küzdeni a tanulástól való topog, latcsere nélkülözhetetlen — • üzemünk kollektívája megmeg- üzemvezetőink, gépészeink; ve-| tárgyalta és a vezetés számunkában egy helyben tunk, sőt a mindjobban növekvő szükséglet miatt többet gycszeink, külföldi szaklaphoz J mos használható javaslatot termelve; a minőség romlott, is alig-alig jutnak. Pedig nagy? kapott mind a fizikai, rytin-d Nekünk; fában szegény ország- szükség volna egy olyan külföl-1 a műszaki dolgozók részévolt és ezért a Len-Kenderipari Igazgatóság dicséretét fejezte ki, s elrendelte a tervek elküldését több iparvállalathoz, nak, öt évvel korábban kellett di tanulmányútra, ahol hosszabb! r.oi Aulában az üzem min- Nem gzabad meg£eledkezni volna megkezdeni a fapótló-;idő alatt alkalmunk lenne a fej-J deF dolgozója helyeselte a arról> hogy e terv akkor ér anyagok előállítását. Nagy öröm- >Uebb technika apró fogásainaki muszaiti fejlesztest, a Kisge- valamit> ha a felvett javas„„1 „ mnvnáíh -i—"-í-z-z— * —'— „..« pesitest Cs az automatizaiast. iatok m4r a közeljövőben kémei veszem, hogy a második elsajátitasara, mert ezeken az. Rövid idő alatt 60 olyan jaoteves tervben az aranyok he- apró dolgokon nagyon sok mu-. született, amelyek lyesebb felméresevel megszűnik Uk. Nehéziparunk cs mezőgaz-1 gyakorlatilag megvalósíthaa faipar elhanyagoltsaga. A oaságunk erre mar megtalálta az; tók A kezdsti stádiumban Központi Vezetőség és a Minisz- „mt, a faipar még mindig nemi azonban néhányan idegenterlanács novemberi hatarozata jutott el idáig. Pedig 47.500 ton-l kedtek a műszaki fejlesztés a faipar fejlesztését sürgős pro- na farostot és forgácslemezt kell. e formájától. Ügy vélték: a gramként jelölte meg. ócska- 1960-ban hat nagyüzemnek elő-| fejlesztés egyetlen útja esakvasnak való keretfűrészeinket állítani. Második ötéves ter-; is új gépek beszerzése, az elmodern gyorsjáratú, nagy ter- vünk irányelveibe be kelleneí avult technikai és műszaki melékenységű keretfűrészekkel venni e nagyüzemek káder-szük-| berendezések kicserélése lecseréltük ki és a Szegedi Fale- ségleteinek biztosítását, mert; het. Ez az álláspont műsza- ayííyjiii L ic ^ mezgyér Gőzfűrész üzemrésze a azok még biány.oznak. Nem he-j kilag helyes, azonban szé.ní- Yelyből"rnár nég^y'YgvaTólemczgyár megnagyobbított terű- iyes a2 az állapot, liogy csak| táson kivul hagyja azt a ko- gul a ponyvás szövőgépeken, létén épül fel. Modern, fűthető az utoisó 24 órában gondosko-J rulmenyt, hogy ez indokolat- Folyamatban van egy kísérportalanított fűrészcsarnok áll dimk képzett szakemberekről -I laF áldozatokkal jarna tehát ]eti cérnázógép elkészítése is. majd dolgozóink rendelkezésére, ;tt a farost előállításához szük-l S®™1®3 az életszínvonal eme- Harmincegy gépre szereltük a rönkök mozgatását 80 száza- géges műszaki szakkáderekre • * lékig gépesítjük, ^egkonnyUjuk d ]ok, mert akkor olyanl vállalatunkhál különösen a a munkát. Három traktor napi inbaba esnenk, mint egy gy<*;! müszaki fejlesztés kérdése a 16 orai munkaja melyet eddig raek> alu egy szép orat kapott.- jelentős> mert üzemünk gép_ rönk szállítással töltöttek el, ro- de nen, tanítottak meg azt {el'l parkja nagyrészt régi több videsen feleslegessé vélik. A le* húzni. Szükségesnek tartjuk ! mint 70 éves — a mai teehni- A műszaki fejlesztés ezen mezüzem is új épületeket, nagv- öt(sves terv irányelvei közé fel-? kai színvonalnak nem meg- feladatainak végrehajtása a teljesítményű szárítógépet és pre- venn; a tanulmányutat, és érrel felelő egységekből áll. Emel- napi munka mellett csak cíz furnirmegmunkáló gépeket népgazdaságunk biztosítson kiilett az üzem a kapitalista úgy lehet zökkenőmentes, ha kap. Ezek egy részét máris szál- íön a;apot. / I örökség következtében ma libák. Farostüzemünkhöz mi- már sok tekintetben, főleg az sedelem nélkül megvalósulnak. Máris beszámolhatunk több javaslat megvalósításáról. Elkészült az üzem festődéjében a fonalfestés mechanizálása. Ez jobb minőséget biztosít, és igen nehéz fizikai munkától mentesíti 3 dolgozókat. A termelékenységet növeli és a szövőnők naynkáját könnyíti a csévelváltó automaták felszerelése, fel a lánchenger visszahúzó készüléket és befejezés előtt áll a mángorlási időtartam automatikus jelzésére szolgáló készülék felszerelése. tés egjres pontjainak ellenőrzése. Itt azonban van még javítanivaló. A műszaki szervezés terén egyik legfontosabb megoldandó feladatunk a hulladék keletkezésének meggátlása, illetve az elkerülhetetlen hulladék csökkentése, összegyűjtése és hasznosítása. Már dolgozunk egy olyan tervezeten, amely tartalmazza a kérdés megoldásának lehetőségeit. Célunk az, hogy minden anyaggal dolgozó munkás naponta 20 gramnj, avagy néhány centiméter szövetet mentsen meg, mert ez egy évben több százezer. forintos önköltségcsökkentést jelent. NEM ELEGENDŐ AZONBAN terveket készíteni. Gonidegenkedést, a dolgozók még vonakodnak anyagi és időbeli áldozatot hozni szakmai ismeretük bővítéséért. Nevelőmunkával reméljük ezt az idegenkedést legyűrni. Vázlatosan soroltam fel az üzem problémáit, azzal a céllal. hogy e kérdések felvetése után vita induljon meg a „Délmagyarország"-ban. Ügy hiszem, több szegedi üzemben számos olyan elképzelés van még, amelyek bevezetésével, hasznosításával vállalatunk is foglalkozik. Mi érdeklődéssel várjuk a szegedi üzemek hasonló témakörben felvetendő problémáit, Pongrácz István, az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat igazgatója nosegiavuo oereriuezescna , - . punk! ezek segítségével dolgozó- Z^TUZ *ft* az érdekelt dolgozókat anyajuiaK. rorraiKii™,™.,, -— ,„„ . ... .... . lum.iuuui, iui/6 gilag is ösztönözzük. Ezért noségiavitó berendezéseket ka- Vállalatunk fejlesztes, lene. anyagmozgatásnál nem felel mind fokozottabb mértékben * - i—-Wi „,01 , .. ... használjuk fel az igazgatói alap jutalmazási részét e feladatok megvalósításának elősegítésére. Egyik legdöntőbb megoldásra váró feladatunk a ma még kisebb méramelv a műszergyártás ténvlegesi ezzel járó idő- és munkaerő- tékben jelentkező meg nem maSOdlK oie\ es ,.,',. , ' I rwvnrlás rnrw-iinfrt/W irolo„ Uld I meg a korszerű szervezési el'ink örömmel 'vállalták, hogy mi- tenni az előirányzott önköltség-1 veknek. Ezek az adottságok kül- csökkentési és termelékenységi • szabják meg elsősorban üzefeladatoknak. Dolgozóink, én j münk müszaki fejlesztésének | útját. A legfontosabb feladat punk és az ország javára fejlőd- irányelvcKneK azt a mieteiet,; a távolságok leküzdése és az jünk és a nöségben túlszárnyaljuk a /0 De K:Cb^e'dVó né- magam is örömmel üdvözlöm az | útját." Alegtontc«abb , ,„V X. „ „r„L í a vára feilőd- irányelveknek azt a kitételét,; a távolságok lekuzdeí 'a 'Ar. fainuninL- elérie a kül- fejlesztésével, gépalkatrészek, | pazarlás megszüntetése, valar-fi® IX Té esebb látó- csapágyak, szelepek, villamos-í mint a nehéz fizikai munka VZn .ÍLi"' Farostüre- kapcsolók és a többi tömegesebb I gépesítése. Másfelől: a tert I n Jlmink szakembert előalblásával foglalkozik, mert I meló gépek teljesítőképessénmnket orezagunk szakemberei , megkönnyíti mun-I gének fokozása, a kisgépes,kutató intézetek, tervező irodák e* itnjcge h , ^ & me{,hanizálás ég az tömegesen látogatták. Érdekelte kunnai. | automatizálás a feladat. A őket ez a kis vertikum; melynek Barabas István, , fervban felvett javaslatok Rendeltetése a saját faipari hul- a Szegedi Falemezgs-árí végrehajtásával nő a gépek ladék feldolgozása. Mi, sajnos főmérnőke | kapacitása és nagymérték; ben csökken a gépeken dolÍ

gozóík fizikai igénybevétele. Nem vitás az, hogy a kis; gépesítés, az automatizálás I" és az anyagmozgatás gépesítése í WM tt Bizottság alakúit a fraktorosnap előkészítésére jelentős önköltségcsök / _ , • s. • intést eredményez. Ezekből Juruus ZU-en országszerte meg- lami Gazdasagok Minisztérium^, j az tűnik ki, hogy a műszaki rendezik a traktoros napot. Azaz Élelmiszeripari Minisztériumi fejlesztés meggyorsítása elő- ,„,„„„, 0Muau ailí linnep elokészitesere a Fuldmű- és az Erdészeti Főigazgatóság kö-. segíti a dolgozók életszínvo- gondolni, hogv vállalatunkvelesüg*-. Minisztérium, az Ál- zös bizottságot alakított. j nalának hathatós emslését. nál a müszaki fejlesztéssel értés leküzdése. Emiatt a munkálatok sokszor igen vontatottan haladnak, hátráltatják a technika fejlesztését. Távlati tervünkben jelentős figyelmet szentelünk a vállalaton belüli szervezési hiányosságokra és az anyagraktárak nem megfelelő elhelyezésére. Ez a terv hoszszabb időre szabja meg a munkát, s minden bizonnyal néhány év alatt átszervezéssel felszámolható a jelenlegi kapitalista örökség anélkül, hogy erre nagy összegű beruházást igényelnénk. Távolról sem szabad azt Több gondol a XX. kongresszus anyagának ismertetésére ll — LEVÉL — A Szegcdi Erőmű dolgozói számára is nagyon fontosak a XX. kongresszuson elhangzott irányelvek. Ezért szükséges, hogy pártszervezetünk mindennapi feladatának tekintse a XX. kongresszuson elhangzott beszámolóknak és hozzászólásoknak az ismertetését és különösen azt, hogy a dolgozók alkalmazzák ezeket az útmutatásokat mindennapi munkájukban. Nálunk is megszervezte a pártszervezet a kongresszusi anyag tanulmányozását. De a hiba ott van, hogy gyengén szervezte meg. A kongreszszusi anyag első részének megvitatásban mindössze 15 dolgozó vett részt. Közülük legtöbben olyanok voltak, akik eddig is részt vettek a pártoktatásban. Kopasz Lajosné, a DISZ-szervezet titkára, sokat tett azért, hogy a fiatalok résztvegyenek az előadáson és a szemináriumon. Lett is eredménye, mert legtöbben fiatalok voltak jelen. A hibát elsősorban a pártvezetőség követte el, amit Komócsin Balázs párttitkár elvtárs az április havi taggyűlésen el is ismert. Mindenekelőtt az agitációs- és a szervezőmunka volt gyenge, a dolgozók nagyobb része nem is tudta, mikor tartják meg az első konferenciát. Ez természetesen a taggyűlésre is rányomta a bélyegét, elmaradtak a XX. kongresszus anyagával kapcsolatos hozzászólások. A tanulság az. hogy ezután több gondot kell fordítanunk a szemináriumok előkészítésére. Misán György — Üj apaállatokat kapnak a Szeged III. kerületi Tanács dolgozó parasztjai. Állattenyésztési terveink teljesítését nehezítette az is, hogy kevés fajtiszta apaáUattal rendelkeztünk. — Hatvanötezer csomó hőnapos retkei és tízezer fej salátát szállítottak a mihály teleki termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok az elmúlt napokban a szegedi dolgozók részére. Zuusta-ufon a Szwietuhiá6aH ' MÁRCIUS 21-EN DÉLUTÁN ÖTORAKOR fa mi óráink szerint háromkor) a Vereckei-szoros festői faóriásai közölt lihegett felfelé mozdoryunk. Néhány nekirugaszkodás meg — és lefelé ,gurulhatunk, a Kárpátok galíciai lejtőin, .4 hókucsmás hegycsúcsokra már az étkezőkocsiból vethettünk búcsúpillantást, ahová Szigetiné elvtársnö, csoportunk IBUSZ-megbizottja terelt össze bennünket, mint jó kotlós a csibéit. Udvarias, mégis temperamentumos, mosolygós, de szükség esetén férfias erélyre is hajlamos fiatalasszony, ö is orosz származású, s a szavakat olyanformán ejti, mint a voronyezsi menyecske. Az étkezőkocsi szélet, kényelmes, mintha nem is vonaton ülnénk, hanem egy pompásan berendezett szállodai étteremben. A vonat nem zötyögtet, szinte libeg a levegőben, s az ember nem a gallérja mögé rakosgatja az ételt, mint a mi ide-oda lötyögő étkezőkocsinkon, hanem minden különösebb tornamutatvány nélkül eltalálja vele a száját. Ezt már meg kell szokni, Persze az ételeket is. Előételként kaviárt kopunk zöldhagymával, majd hatalmas adag csirkeleves következik főtt hússal. Aztán vajban-sült disznóhúst kaptunk, sült krumplival, s málna-kompótot, ragyogó, metszett üvegű pohárban. Ezüst-abroncsban szervírozott nagy po, hár tea fejezi be a végnélkülinek tetsző étkezést. Tán a beszüremlő hegyi-levegő leszi, vagy mi, de meg lehet állapítani, hogy a társaság kezdi egyre jobban birni a nagy iramot étkezés dolgában. Tombácz Imre bácsinak a kaviár ízlik különösen, Meg is fűszerezi az ebédet egy általános derültséget arató megjegyzéssel. — Ezt se gondoltam volna — csóválja a fejét. — Mit? — kérdezzük hárman is egyszerre, — Hogy két napig meg tudjak élni — telefon nélkül. Akármilyen kellemetlen szerszám is néha a telefon, most azért nem bánnánk, ha innen, az étkezőkocsiból haza lehetne üzenni rajta. HA TELEFON NINCS IS, van képeslap. Sztrijben, ahol húsz percet rostokolt vonatunk, DÉR ENDRE útinaplója leugrottam bélyeget venni a lapjaimra. Többen álltak a postai cikkeket árusító hivatalnoknő ablaka előtt. Mielőtt rám került volna a sor, egy ipari tanuló-forma kamasz futott elő valahonnan, s szelesen hadonászva az orrom előtt, hadarósan magyarázott valamit az elvtársnőnek. Ukránul mondta, valamit hát kihámozhattam belőle. Olyasfélét, hogy siet, mert indul a vonat. Az elvtársnö félbeszakítva a szóáradatot, kemény hangon utasította rendre a gyereket, s az elhúzódott a sor végére. Ügy látszik, ez a rend ideát. Ha többen várakoznak valamire, érkezési sorrendben, türelmesen sorba kell állni. Lyvov fénybenúszó pályaudvarát gusztáljuk még meg ezen az estén, s italmérést is keresünk közben, mert a bőséges ebéd után nemkevésbé hosszas vacsora következett, s roppant elkelne egy „hosszúlépés". Ám csakhamar belátjuk, hogy le kell mondanunk róla, mert bort csak palackokban árulnak, s a többi élelmiszer-árhoz viszonyítva igen drága. Mégis megvigasztalódtunk valamelyest, mert gyöngyöző, aranyszínű gyümölcsszörpöt is kaphatunk potom áron, kopekekért. Remek-jó íze van. Én a „Klyukva" felírású gyümölcsbort is megkóstolom. Áfonya-forma fanyar íze van, pompásan oltja a szomjat. A körülöttünk nyüzsgő ukránok inkább fagylaltot szopogatnak. No, ehhez már kevesebb a kedvünk. Igazi téli este van, hidegen világit a hó, s a szél kicsípi arcunkat. SORRA SZÁLLINGÓZUNK VISSZA egyenletesen meleg fülkénkbe. Hálóruhát öltünk, kiki elhelyezkedik matrác-fészkén — s pár perc múlva alszunk, mint az agyonverlek. Mintha nem is „Klyukvát" ittunk volna, hanem legalábbis badacsonyit. Fagyos reggelre ébredünk. Amerre csak a szem ellát, hó szikrázik, vastag, fehér takaró borítja a'beláthatatlan ukrán mezőket. A síneket kétoldalt védősövény óvja .t hótól-széllöl. Olykor erdősávok tűnnek elő, igen sok bennük a fenyő és a nyir. A falvak lazánépiteltek, nagykiterjedésű udvarok, s kertrész látható a házak körüL Jobbára tágasnak tetsző, terjedelmes falusi házak ezek, olyik-olyik zsuptetös. Egyegy házcsoport közelében rendszerint modernül épített, frissen emelt magtárak, emeletes raktárfélék emelkednek. .4 csípős időjárás ellenére több helyen építkeznek, gyakran fából készítik a falakat. Csak most fedeztük fel a Voronyczsbe utazó kis családot kupénk legszélső fülkéjében. A szőke menyecske megfrissülten sürög-forog Sanyika körül, át-át szalad az étkezökocsiba, s különféle pépes ételeket hordogat onnan a babának. Kijevben mondunk búcsút nékik, itt közvétlen csatlakozást kapnak, nem kell nagyot kerülve Aloszkva irányába jönniök. Azzal búcsúzunk, hogy feltétlenül szerét etjük majd a találkozásnak a Vásárhely-SzékJiUtasi Gépállomáson, ahol Sanyika édesapja a szovjet egyetemen szerzett tudását gyümölcsözteti. — Feltétlen jöjjenek ám, — köti lelkünkre az asszonyka —, mert nemcsak Voronyezs körül szép a nyár, hanem Székkutason is. Hosszan integetünk nekik. Majd ismét a végtelennek tetsző ukrán síkságra röppen velünk a masina, s az erdőkkel megszakított, változatos tájban gyönyörködünk hosszan. Hullámzani-látszón piheg a messzenyúló síkság az egyre nagyobb kedvvel mosolygó napban, örül a bontakozó tavasznak ez az áldottméhű, dúsantermő humusz, melynek minden göröngye a munkálkodó, alkotó ember-kezek dicséretéről szól, — s melynek minden röge — másfél évtized — a romboló ember kezenyomától nyögött. Emberétől? Hát nevezhetők embereknek a fasiszta őrület szadizmussal telitett ember-állatai, akik követ-kövön nem hagytak Ukrajnában annakidején? S MÉGIS A SZOVJET NÉPNEK arra is volt ereje, hogy a mi nyakunkról is lerázzák ezeket az emberi [enevadalsat. A második és harmadik Ukrán Hadseregcsoportnak oroszlánrész jutott országunk felszabadításában. Hiszen — ahogyan a költő énekli: Barátságot, bíkét e tájról Vitt szovjet földünk hős fia A Kárpátok ormára s távol, A Duna-táj lankáira. Hosszas robogás után ismét áll a vonat, Nechnijben vagyunk, s a tuliképü parasztme* nyecskék mozgalmas vásárral várják a vonatot• Deszka-sátrakat sikeritettek a falombok alá, s szclcsipte, piros arccal, nevetgélve erednek szapora beszédbe a vonatról leugráló utasokkal, Kíváncsian nyújtogatjuk nyakunkat: mi látható az árus-asszonyok asztalán? Van ott minden: fontos-almák, uborka-halmok, nagy csomó hagyma, sülttök, s sültcsirke egészben. Egy hajatincsét homlokára buktató, szőke kis katona alkuszik hevesen mellettem a sültcsirkére, s némi csatorázás után csakugyan gazdát cserél a ropogósra sütött jószág. Már viszi is a katona a fülkéjébe. Társai harsogó nevetéssel, élénk taglejtéssel mondogatnak neki valamit, bizonyára csúfondárosut, de őt ez cseppet se bántja. Olyan öröm* mel lóbálja combjánál fogyást a csirkét, mintha színaranyból volna. k MÁSNAP DÉLELŐTT FUT BE A VONAT Moszkva pályaudvarára. Dobogó szívvel, elfogódottan ballagunk a tisztaságtól ragyogó pályaudvar kupolája alatt, A kijáratnál egyetlen szobor, Leniné, ő köszönti a Moszkvába érkezőket, akinek „homloka ráncában — az emberiség" .. > Délután fél ötkor a Mauzóleum előtt szorongunk, hogy valóban láthassuk öt. A fegyelmezett sorokban tömörülő moszkvaiak udvariasan előreengednek bennünket, s egy francia küldöttség társaságúban az elsők között léphetünk be a Mauzóleum bejáratán. Felejthetetlen pillanat! Csakugyan olyan az üvegkoporsóban, mintha élne, mintha derűsen álmodna valamiről.. > De jó is, hogy láthatjuk öt, — s de nagyszerű, hogy láthatjuk mindazt, amit 0 megálmodott, — s együtt lehetünk azokkal az emberekkel, akikért élt-halt, akik éltek-haltak értes tanításai szerint lendül alkotó kezük, s nagy szívükben hordozzák halhatatlan emlékét.,, De gyönyörű is Moszkvában a tavasz! \ (FolytatjukJ I