Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-02 / 28. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSÖNG 1 RADMEGYE1 BIZOTTSÁG A N AK LAPJA XII. évfolyam, 28. szám Ara: 50 fillér Csütörtök. 1956. február 2. MAI SZAMUNKBÓL: Ű.I TERMELŐSZÖVETKEZETI CSOPORTOK ALAKULNAK ALSÓVÁROSON ÉS ÚJSZEGEDEN (3. oldal) UJABB SEGÍTSÉG A CSALÁDIK AZ ÉPÍTŐKNEK (3. oldtC) LELKES MUNKA A LADAGYARBAN (2. oldal) Életbevágó kérdés * Alapvetően új és életbevágó kérdésről van szó — így jellemezte Rákosi elvtárs a SZOT nemrégiben megtartott teljes ülésén a műszaki fejlesztést A gyors és határozott fordulat szükségességét Szeged könnyűipari üzemeiben is több jelenség bizonyítja. Ha összehasonlítjuk az egyes gyártmányok előállítására fordított öszszegeket -egyes külföldi gyártmányokra fordított költséggel, akkor azt tapasztaljuk, hogy esetenként drágábban termelünk. Ebben az is benne van, hogy egyes könnyűipari gyártmányokat nem gazdaságos külföldre szállítani. Mint ismeretes, a könnyűipari termékek nem gazdaságos exportjának csökkentése miatt az idén mintegy 3 százalékkal kevesebbet kell termelnünk, mint tavaly. A (könnyűipar termelésének országos vonatkozásban való ilyen csökkentése korántsem jelenti, hogy nem tudjuk fedezni a szükségleteket. Sőt: növeljük a lakosság könnyűipari cikkekkel való ellátását. A technika fejlesztése nem öncél, hanem eszköz a termelékenyebb munkára, a termelési költségek csökkentésére és ezen keresztül a dolgozó nép életszínvonalának növelésére. A technikai elmaradás a külkereskedelemben jelentkezik a legégetőbben, de nyilvánvalóan belföldön is megmutatkozik egyes gyártmányok magas önköltségében. „S ez az elmaradás — mondotta Rákosi elvtárs a SZOT teljes ülésén — már most is erősen érezteti hatását az életszínvonal alakulásában. Hiszen azok az összegek, amelyeket mi árkiegyenlítés címén drágán, anyagpazarlással, nem szépen készített, korszerűtlen export-áruink után fizetünk, bizony hatalmas összegekre rúgnak. Ezeket az összegeket pedig az ipar műszaki színvonalának emelésével, a népjólét emelésére fordíthatnánk". Ez is mutatja, hogy életbevágó kérdés, előrehaladásunk döntő láncszeme a technika fejlesztése. Szeged, — a könnyűipar városa — üzemei a belföldi és a külföldi igények kielégítésére egyaránt termelnek. A Központi Vezetőség és a Minisztertanács levele, a novemberi párthatározat után a város üzemeiben sok hasznos javaslat született a műszakilag kulturáltabb munkára. Ezek közül jónéhányat még az elmúlt évben nagy eredményekkel alkalmaztak a termelésben. A Szegedi Ruhagyárban például műszaki intézkedésekkel, helyesebb gyártási eljárásokkal csupán decemberben 364 ezer 571 forinttal csökkentették a termelési költségeket. A Textilművekben — ebben az igen* korszerű üzemben — az elmúlt évben 62 műszaki intézkedést, újítást valósítottak meg. Ezek is azt bizonyítják, hogy az üzemen belül, „házilag" sok minden megoldható és vannak kimerítetlen lehetőségek. Ezért a korszerűsítést, a munkamódszerek tökéletesítését elsősorban helyi erőforrásokból kell végezni. S itt kell megmondani, hogy gépiparunknak is kell könnyűipari gépeket gyártani, — így is segítjük a könnyűipari üzemek korszerűsítését. A műszaki fejlesztés, a munkamódszer tökéletesítése harcot is jelent az újért, a jobbért, a maradiság és a bürokrácia ellen. E harc sikeres megvívásához az üzemi pártbizottságok, pártszervezetek politikai munkájára is szükség van. Az üzemi pártszervezeteknek, a kommunistáknak meggyőző szavakkal, jó példával sok apróbb és nagyobb tett kiváltását kell megteremteni; az üzemi dolgozók ügyévé tenni a technika fejlesztését. Ismerje meg jól minden műszaki és munkás, hogy legsajátosabb egyéni érdeke a viszonylagos technikai elmaradás minél gyorsabb megszüntetése, új módszerek alkalmazása. Korábban — a Központi Vezetőség és a Minisztertanács levele után — .tömegével tettek javaslatot a dolgozók. Sajnos, a nemrégiben megtartott tervismertető értekezleteken elenyészően kevés volt a javaslatok száma. Ez is azt jelzi, hogy erősíteni kell a műszaki előrehaladásért a politikai meggyőző, felvilágosító munkát. Az idén a minisztériumi iparban 48 százalékkal kell emelni a munka termelékenységét, s 3 százalékkal csökkenteni az önköltséget. Nem könnyű, de megoldható feladat ez és elengedhetetlenül megköveteli a technika fejlesztését, a munkamódszerek tökéletesítését. A műszaki konferenciákon az 1956-os év első negyedére és a későbbi időre is megjelölték, milyen intézkedéseket. újításokat valósítanak meg a technikai előrehaladásért. Követelmény, hogy ezeket megvalósítsák és itt alkunak helye nincs. Szeged iparának is javítani kéli a minőséget, bővíteni a választékot és ami talán a legfontosabb, maximálisan kell takarékoskodni a nyersanyaggal. Ne engedjünk lazaságot az anyagnormáknál és munkálkodjunk azon, hogy belföldre éppúgy, mint küldföldre tetszetősebb, jobb árukat készítsünk, természetesen csökkentve az önköltséget. Helyesen van ilyen törekvés például a Szegedi Kenderfonógyárban is, ahol sikerült olyan vékony fonalat előállítani, amilyet eddig soha nem készítettek. Ez nagy eredmény, azonban a Kenderfonőgyárban is tovább kell menni, mert jelenleg — bár az exportjuk bővült —, mégis kevesebb külföldi országba szállítanak, mint korábban. A Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál — a városi párt-végrehajtóbizottság javaslatára —, mint ismeretes, újításokat kivitelező részleget hoztak létre. Az üzemek az újítások (kivitelezésénél éljenek a lehetőséggel, vegyék igénybe a részleg munkáját. S az eddigieknél jóvál jobban kell kérni az üzemeknek a tudomány dolgozóinak segítségét. Az egyetem különböző tanszékei szívesen nyújtanak segítséget. Az MTESZ könnyűipari tagegyesületeire is szép és nagy feladat vár. Az üzemek vezetői, dolgozói, a tudomány emberei munkálkodjanak szüntelenül a technika fejlesztéséért. Nem kétséges, hogy a párt útmutatásával, közös erővel végrehajtjuk ezt a nagy fontosságú feladatot. A MŰSZAKI KONFERENCIÁK NYOMÁBAN Olcsóbb nyersanyagból minőségi ionál l i«l>'> '•1", rl'-1 » Hálógyárba.. Mi a helyzet a Szegedi Textilművekben? Hogyan használták fel az üzem fejlesztésére azokat a javaslatokat, amelyek a dolgozóktól érkeztek, amikor a technika fejlesztésére pártunk Központi drágábból, tehát jelentős öszszeget takaríthatnak meg. Egy másik javaslat — amelyet ugyancsak hamarosan bevezetnek — a segédanyagokkal való takarékosságot Vezetősége felhívta figyel- szolgálja. A kártológépeken műnket? Bodó elvtárs, az üzem főtechnológusa válaszol erre a kérdésre a pontos számítások alapjáig: 165 javaslat érkezett be, ezek közül 107-et találtak hasznavehetőnek. Ügy tervezték, hogy 1955— 56-ban 50 javaslatot valósítanak meg, 57-et pedig a távlati tervhez csatolnak. — Azonban jóval gyorsabb ütemben haladtunk előre, mint eredetileg terveztünk — mondja Bodó elvtárs. A számokból ugyanis az tűnik ki, hogy a múlt évben már 40 javaslatot megvalósítottak, hogy az idei évre pedig további 27 javaslat kivitelezését határozták el, s így a távlati tervekben már csak 40 javaslat szerepel. A 27 javaslat közül — amelyek megvalósítását az idei évre tervezték, — jelenleg több gépesítési és szervezési problémával foglalkozik. Közöttük talán az előfonó nyújtóművek meghajtásának átalakítási javaslata a legjelentősebb. Lényege abban áll, hogy a fonál nyújtását végző két — különböző sebességgel mozgó — hengerpárt néhány milliméterrel közelebb kell hozni egymáshoz, hogy a gyengébb minőségű, rövidebb elemi szálrészű gyapotot eddig pamut meghajtó-kötelet használtak. Most ehelyett perion-kötelet fognak alkalmazni. A perion-kötél élettartama tízszer nagyobb, mint a A MŰANYAG FELHASZ- ték. Az üzem vezetői a mun* N'ALASBAN az elmúlt év ka előtt általános ismertetést fordulópont volt a Szegedi adtak a perionról, tulajdon* Hálógyár életében. Megkezd- ságairól. ték a perionnal való kísérle- A műszaki intézkedési tet, hogy halászhálót és kü- tervbe foglalt feladatokat m lönféle kötelet állítsanak elő elmúlt év negyedik negyedébelőle. Az 1955-ös év utolsó ben sikerrel elvégezték. S negyedére műszaki feladat- hazánk egyetlen hálógyárá* ként határozták meg a perion tért hódított a műanyag, cérnázásának technikai meg- Bebizonyosodott a gyakorlatoldását, a perion-hálók készítésének gyártási eljárása pamut-kötélé, könnyen kiszá- megállapítását is. Ezeket a mítható tehát, hogy milyen feladatokat termelési értekezmegtakarítást jelent. leten is többször megbeszélGépesítés a Vasöntődében A Szegedi Vasöntödében a műszaki konferencián több javaslatot elfogadtak. Ezek közül 1955-re kilencet iktattak a műszaki intézkedési tervbe. Egy kivételével meg is valósították ezetket a javaslatokat. De ezt az egyet sem hanyagságból halasztották el, hanem egyrészt anyagiak híján, másrészt pedig — amint a főmérnök mondja — •"tervezési hibát- követtek el. Miről van ugyanis szó? A kúpolókemence adagolását gépesíteni akarták több különböző — egyebek között egészségügyi — szempontból. Az volt a cél, hogy Ikiét ember munkaerejét szabadítsák fel. A terv, majd a berendezés el is készült, ki is próbálták, de csak részben érte el a célját: csupán egy embert tett szabaddá. A pillanatnyi kudarc nem- zökkentette ki őket elgondolásukból. Ez év első negyedévére újra tervbevették az adagoló gépesítését, illetve a megkezdett gépesítés tökéletesítését, ban, hogy a műanyag jóval időtállóbb, mint például a kenderből készült háló. A munka közben természetesen a dolgozók kisebb-nagyobb javaslatokat tettek a helyes gyártás kialakításához. Így oldották meg a perion-hálóknál a szálvégek tökéletes elmunkálását is. Az üzem vezetői a perionnal - u i l. i - kapcsolatos munkáról, a kí* maromban ahol hasonlc>ge- séPetek eredményeir'őli át. pesitett adagolo működik, s fogó összes{tést adnaík a s a vállalatfejlesztési alapból irányoztak elő bizonyos összeget erre a munkára. Tapasztalatcserén voltak Koremélik, hogy március közepén üzem/be állíthatják a Szegedi Vasöntödében is a gépet. Még ebben a negyedévben szeretnének megvalósítani egy másik javaslatot is, amely technológiai módosítást jelent a kúpolókemencém. Ezáltal az előzetes számítások szerint 0.3 százaiéikos kokszmegtakarítást érhetnek el és — ami a jelentősebb eredmény — ez eddigi 3—3.5 órás előkészületi idő félórára csökken. Ezeknek az átalakításoknak a tervét az üzemben készítik el s a megvalósítását is: a TMK-részleg végzi a kivitelezést. Az idén egyébként összesen 9 javaslatot valósítanak meg, közülük öt kisgépesítési javaslat 69 ezer forint évi megtakarítást jelent. Mérnökök tízezrei a műszaki feilesztésért A Műszaki és Természettu- 17 ipari tudományos egyesüugyanolyan jó minőségű fo- d°mányi Egyesületek Szövet- létünkben néhány hét alatt segenek szekhazaban szerdán ..... ,-nn ,-,H a kibővített választmányi tobb mmt 1500 szakember ult ülés megvitatta a Műszaki és össze és dolgozta ki javaslaTermészettudományi Egyesü- tait, melyeket két vastag köletek Szövetségébe tömörült tetbe gyűjtve megfelelő szertagegyesületek múlt évben végzett munkáját és az egyesület tagjai előtt álló idei feladatokat. Valkó Endre, az egyesület főtitkára ismertette a szövetség előtt álló feladatokat. nallá lehessen feldolgozni, mint a jobb — vagyis hoszszabb elemi szálakkal rendelkező — anyagot. Ezzel a technikai módosítással — amely valószínűleg még a napokban elkészül — olcsóbb nyeisanyogből ugyanolyan jó minőségű fonalat készíthetnek, mint a vekhez juttattunk el. Az MTESZ főtitkára a továbbiakban részletesen szól az egyes tudományos egyesületek múlt évben végzett munkájáról, majd az 1956. évi A márciusi határozatok után feladatokról beszélt. Könnyűipari Minisztérium* nak is. MOST UJABB kísérletek előtt állnak a Hálógyárban. Nem is olyan sokára olasz szintétikus műanyaggal: ny* Ionnal kell dolgozniok. A perion és a nylon között sok az azonos tulajdonság, hiszen mindkettő szintétikus mű* anyag. A perion azonban sod* rott, a nylon viszont sodrat nélküli szalag lesz. Azt jelenti ez tehát, hogy más módon kell végezni * nylonnal a termelési folyamatot, mint a perionnal. Éppen ezért alaposan készülnek erre és megszerezték a nylon fel* dolgozásával kapcsolatos szakmai irodalmat. Ha a nylonnal megkezdik a kísérletet, természetesen ál* talános műszaki ismertetést adnak róla a dolgozóknak. A termelés folyamataiban aztán sok apróbb-nagyobb tapaszta* lstra tesznek szert a munká* sok, amelyeknek alapján a műszakiak kimunkálhatják a feldolgozás helyes módszerét. A munkások javaslataival —• mint korábban a perionnál —• meghatározzák a szükséges műszaki intézkedéseket, mind a cérnázásra, mind a hálókö* tésre. A HALOGYARIAK nem félnek az újtól, a műanyagtól. Eddigi sikereik bizonyítják ezt és semmi kétség abban, hogy odaadó munkával megtalálják a nylon feldolgozásának leghelyesebb módját is. Koczka Sándor bácsi több mint 30 éve a Szegedi Kenderfonógyárban dolgozik. 61 éves elmúlt már, de úgy érzi, nem hagyhatja abba a munkát, van még tennivalója. Hiába mondják neki, hogy ma már más az élet sora, mint régen, ö csalk bólogat, s végtére mindig oda lyukad ki, hogy Károly fiából azért soha nem lett volna „nagy ember" a felszabadulás előtt. Valahogy úgy fogalmazza meg: könnyű ma iskoláztatni a gyereket. De akkoriban, még 44 előtt a gyomor sínylette meg az egészet. Tandíj, ruha, könyv ... Károly ruháját is folt csúfította, s télvíz idején kitaposott bakancs lyukas talpa késztette őt sokszor sietésre. Egy iskolába jártunk. Ö két paddal előbb ült. Reggelenkint mindig a kályhát babusgatta, hisz vékony lcabátján könynyen utat talált a szél. Ritkán futott végig arcán a mosoly, csak akkor csillant fel a szeme, amikor megkapta az évvégi bizonyítványt, beleírva: felsőbb osztályba léphet. A nyarat mindig a kendergyárban töltötte, könyvre, ruhára valót keresett. S Ha megkezdődött az iskola, újra ott ült nagy komolyan a negyedik padban. Mások tervezgették a jövőt, sokan légvárakat ostromoltak. Ö sosem beszélt arról, hogy mi lesz. A kebelbarátoknak is csak anynyit mondott: csak még ezt a két évet A kémiai tudományok kandidátusa kijárhassam, aztán pénzt keresek. Segítem szüleim... Nem váltotta be szavát, s ma örülünk is neki. A felszabadulás után csak nyaranként lehetett látni a kendergyárban, az év többi részét az egyetem padjaiban töltötte. Koczlca Sándor bácsi már ekkor büszkélkedett: „Károly fiam égyetemre jár". Károly ezt. csak másoktól hallotta, néki mindig azt mondta az apja: „Tanulj, most tanulhatsz!" Károly tanult. Ösztöndijat kapott az államtól, nem kellett most már tandíjra, könyvre, sőt még ruhára sem pénz. 1955. míms 12-én rövid hírt közölt a Délmagyarország: „Ma déli 12 órakor Koczka Károly aspiráns védi meg kandidátusi disszertációját. Címe: Aminoalkoholok sztereospecifikus reakciói. Ez a vfta különösen azért jelentős, mert a szegedi egyetemen most vitatnák meg először kandidátusi disszertációt." A kendergyárban Koczka Sándor nagyon várta már ezt a napot. A legszebb álmában sem merte álmodni, hogy az ő fia a kémiai tudományok kandidátusa lesz. És az lett, fiatalon! 29 éves korában. Most itt ülünk egymással szembiru A vizsgák szünetében beszélgetünk. Tizenkét év alatt nem sokat változott. Most is szótlan és néha egy kicsit komor. Hallani sem akar arról, hogy ró'a írjanak. Amikor azonban a vizsgáztatásról beszél, felcsillan a szeme. — Nehéz munka. Nem is tudod milyen felelősséggel jár ez. Gyógyszerész hallgatók vizsgáznak. Az egyik bizony hadilábon állt a tanulással, keveset tudott. Képzeld, amikor megmondtam neki, hogy gyenge, szinte kérkedöen a szemembe mondta: „Én munkás származású vagyok". Fájt nagyon, hogy ezt mondta. Azt válaszoltam, hogy akkor még inkább kellene tudnia. A gyógyszerésznek tévedni nem lehet. Az ő tévedése emberéletbe kerülhet. Tanuljon jobban ... mondtam néki s magamban elhatároztam, évközben jobban figyelek majd rá és egy kicsit segítem. Az első vizsgáztatást tartotta Koczka Károly adjunktus, a kémiai tudományok kandidátusa. Sokan az egyetemistáik közül nem is tudják, hogy édesapja ma is a kendergyár dolgozója. Koczka Károly persze nem kérkedik munkásszármazásával. Szerényen, csendben dolgozik. Az új népi értelmiség egyik tehetséges tagja. (f)