Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

OELMIGYQRORSZIG 4 Szerda, 1956. február 1. TISZTA SZÍVVEL Válasz bírálóimnak A Délmagyarország hasábjain a múlt év augusztus 26, 31, szeptember 6. 18, 29, október 18. és november 20-i számában vita zajlott Péter László „József Attila Szegeden" clmií tanulmányával kapcsolatban. Lődi Ferenc vitaindító cikke után lapunk közölte Márta Mlliá ly inakól általános Iskolai tanár. Nacsády József egyetemi ad junktus, Gaál Ludre egyetemi tanársegéd, Szabolcsi Miklós kritikus. Erdödl József kandidátus és Dcr Endre író hozzászólásait. Olvasóink körében a nagy érdeklődést keltő vitára az alábbiakban válaszol a megbírált tanulmány írója, Péter László. A JÓZSEF ATTILA-TANULMÁ.VYQM küriil folyt vitában szüksége mutatkozott, liogy magam is állást foglaljak. Két ponton kell elismernem o tanulmányomat ért bírálatok bizonyos mértékű igazát: a liberális, polgári-ellenzéki politika értékelésének kérdésében és a llorgeriigyben. Az elsőben kétségkívül megtévesztett, hogy a 20-as évek elejének szegedi közéletében éppen ézek a rétegharcok voltak a legszembetűnőbbek, leghevesebbek: a sajtó ezzel volt teli, s így érthető, ba a liberális burzsoáziának uz az igen viszonylagos haladó szerepe, amelyet neki a Ilorthy-fasizmussal való szembenállás juttatott, számomra többnek látszott, s történetiedénfil a későbbi népfront-mozgalom analógiáját láttam a liberális ellenzék és a szociáldemokraták kurzusellenes szövetségében. A rétrgharcok bő ismertetése mellett nem fordítottam elég gondot ennek az osztályharctól való határozott elkülönítésére. De ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy Gaál Endre felfogása az ellentétes végletbe esik: az a megállapítása, hogy a liberális-demokrata ellenzékiek és a fehérterror urai „csak arról vitatkoztak, hogy melyik módszer jobb a munkásság elnyomására", erősen vulgarizáló, s méltatlnnul szűkkeblű például olyan antifasiszta •erőkkel szemben is. amelyekhez többek közölt Móra Ferenc vagy Juhász Gyula is tartozott. Márpedig őket aligha lehet ilyesmivel vádolni., A liberális ellenzék viszonylagosan progresszív jellegét azért is helytelen tagadni, mert akkor nehezen válik érthetővé József Attila útja, fejlődése is. pedig ő nem csupán pályája elején, de később, a párttól való elszakadása után is köztük talált értőkre és pártfogókra, s noha a költő világnézetében és költői hivatástudatában föléjük magasodott, a Horthy-korszak sivár ellenforradalmi légkörében mégsem lebecsülhető környezetet jelentetlek n költő számára. Hogy ez egyben gátja is volt — kivált későid), a Szép Szó idején — a költő szélesebb látókörének, az is igaz. De nz egyiknhlalú elfogultság nem jogosít fel másikoldalúra. A HORGER-ÜGYBEN szándákom nz volt, hogy néhány egyéni motívum felvázolásával megmutassam, hogy realizálódik a rendszer általános törvényszerűsége nz egyedi esetben. Elismerem, ez nem sikerült, 8 kétségtelenül az a látszat támadt, mintha Ilorgert mentegetném, egyéni bajaira, természetőrük durvaságára vezetném csupán vissza a történteket, nem pedig a szükségképpeni társadalmi-politikai konfliktusra. Ennek, úgy hiszem, az az oka. hogy tanulmányomban, (amely nz Irodalomtörténet című szakfolyóiratnak készült, tehát nem népszerűsítő célzattal íródott) ez előzményeket, nz eddigi életrajzi irodalmat (József Jolán, 1 eltér Ede idevágó írásait) már tudottnak tekintettem, helykímélés céljából nem ismeteltem meg. csupán az általam kiegészítésül hozott új adatokat közöltem. Ai ismert tényeit mellőzése megbillentette a helyes arányt, s félreértésre adott alkalmat. Do volt abban a részbeit néhány olyan megállapításom is, amely inulutja, hogy távol áll tőlem llorgcr mentegeiése. Például hangsúlyóztam, hogy Horger jogtalanul tüntette fel a dolgot úgy, mintha az ő véleménye a bölcsészeti karé is lenne. Ez pedig súlyosbító körülmény Horgerrc nézve, hiszen nemeink hazugság, de a hatalommal való visszaélés fogalmát is kimeríti. A kettejük közti szembenállás ,jelképes" voltát én nem érleltem lefokozó értelműnek, elvoiltnok: a „szimbólum" nézetem szerint nem valami kisebbre ndű dolog. Az Aurórn cirkáló ágyúinak dörgése, mint a törté; nelem legnagyobb forradalmának jelképe — nem jelenti-e — pnrsc pro toto — az egész történelmi eseményt? Ekként József Attila szembenállása Horgerrel, nem ,,jelképezi-e" a két osztály szembenállását? Készülő nagyobb dolgozatom^ bnn, amelyben „A fiatal József Attila" címmel összefoglalom a költő makói és szegcdi korszakát (1920-1925) és az eddig általam feltárt tényanyagon megkísérlem a költő világnézeti és esztétikai, költői fejlődését is megrajzolni, ügyelek majd arra, hogy n Horgcr-ügyre vonatkozó rész tárgyi adataiban teljesen pontos, arányaiban teljes és értékelésében hibátlan legyen. A VITÁBAN FELMERÜLT többi kérdésben nem tudom elfogadni bírálóim álláspontját, sőt meg kell vallanom, hogy nem csupán méltatlan hangnemükben, de módszerükben is elfogultságot, erőszakoltságot kell látnom. A Dugonics Társaság szerepének olyan terjedelmű elemzése, mint Nacsády József cikke tette, nem volt feladata tanulmányomnak. Az a két mondat, umi dolgozatomban erre vonatkozik, helytáUó; nem szándékszom viszont • vitába szállni Nacsádyval (éppen, mert igazat adok neki, • nyitott kapukat dönget) a Társaság egész történetének, vagy akár ekkori szereplésének általános értékeléséről. Legfeljebb itt is óvnék a másik szélsőségtől, attól, hogy a Társaság egy-egy retrográd tettét, megalkuvását általánosítsuk. Az a ténv; hogy a Nacsády által idézett Dugonics Társasági irattár úgyszólván valamennyi irata Móra Ferenc Írásával, s fogalmazásában maradt ránk, már egymagában is intő jel, hogy árnyaltabban, körültekintőbben, kevésbé mereven kell megítélnünk Móra és a Társaság cselekedeteit. Nem arra bíztatok ezzel, hogy kritikálntlnnul nézzük őket, csupán arra, hogy szűkkeblűség ne legyen módszerünk. Például a Társaság — s benne Móra és Juhász Gyula — irredentizmusa, rcvizionizmusa, a Fáklyalnrtókknl való ideiglenes együttműködése sokkalta differenciáltabb, mélyebb magyarázatot igényel, semmint azt Nacsády elvtárs cikkc tette. Lényegében oz. vonatkozik az igazoltatási eljárásra is. Az illegális kommunista párt szerepére vonatkozóan csak azt tudom megismételni, amit Szabolcsi Miklós, tanulmányom lektora már elmondott: történészcink publikációitól várjuk a kor alaposabb feltárását, a munkásmozgalom hiteles rajzát. Túlzott követelésnek vélem, ha olyat várnak tőlem a történészek, amit ők maguk mulasztottak el. E tekintetben éles különbséget kell tenni a hiba és a hiányosság között: nz illegális pártmunkúról való beszámolás hiánya a dolgozatomnak, de hibájává csak akkor válhat, ba tudományosan már feltárt, tudni illő dolgokat mellőz. Egyébként a párt vezetőszerepenek merev értelmezéso az, amely minden időben és minden helyen: minden városban és faluban kötelezőnek tartja a kommunisták jelenlétét. A kommunisták akkor is a fasizmus elleni harc legkövetkezetesebb harcosai, nz antifasiszta küzdelem élén állók %'tiltah, ha történetesen Szegeden ezekben az években még nem tudták volna újraszervezni a fehérterror, idején szétvert soraikat. Jelenlétükre egyébként, bár konkrét adatok birtokában még nem voltam, utaltam tanulmányomban. Nem kfvánok foglalkozni tanulmányom állítólagos „pozitivizmusával", „objeklivizmusával", mert messzire vezetne. Aki elfogulatlanul olvasta írásom, bizonyára érezte, hogy a történeti háttér megrajzolásában, a tények csoportosításában, s nem valamiféle frázisosságbun megmutatkozik pártosságom: a szegedi történelmi, társadalmi, szellemi légkör megrajzolása, a nyomor, a terror, a munkanélküliség, a kultúrálallansúg, a sajtópörök, öngyilkosságok rajza tanulmányomban, igenis lázít a fehérterror, a Horthy-rendszer ellen. Lázit, felháborít, tehát — pártos! AMI SZEGED ES AZ EL** LENFORRADALOM viszonyát illeti, a kifogásolt mondatomban egy hibát látok: a pongyolaságot. Nem a „véletlen", hanem a történelmi, földrajzi-stratégiai okok tették Szegedet az ellenforradalom „kiindulópontjává", vagy képletesen szólva „szülővárosává". Hogy e két szó között nincs lényegbevágó értelmi különbség, csupán stiláris, példa rá, hogy Székely Lajos elvtársnak a vitában többször idézett tanulmánya is a „szülés" szimbólumával fejezi ki az ellenforradalom létrejöttét. Mindenben egyetértek ezzzel az idézettel: „A történelmi események bizonyítják, hogy nz úgynevezett ,szegedi gondolat' nem szükségszerűen születeti ebben a városban. Szeged társadalma nem hordozta eleve magában ennek feltételeit, hanem u külső intervenciós csapatok bajonetljci bábáskodtak éppen itt a világra". Végül el kell ismernem, hogy a vita — a már említett kellemetlen mellék zöugcit nem tekintve — kétségkívül hasznos volt: számos újabb szempont és adat feltárására nyújtott alkalmat, előbbrevitle a szegedi helytörténeti kutatás és a József Attila-kutatás ügyét egyaránt, s az olvasó tömegek történeti, irodalomtörténeti érdeklődésének szokatlan megnyilvánulását hozta. Az említett két ponton számomra is tanulságos volt. s arra int, hogy körültekintőbben, fokozottabb elvi tisztánlátással fogalmazzam meg irodalomtörténeti mondanivalóimat. De amit legfőképpen leszűrnék belőle történészek ég irodalomtörténészek számára egyaránt: sokkal többet kell tennünk városunk történelmi és irodalmi múltjának feltárása és megismertetése terén, mint eddig. Az én munkám is megkönnyítette volna, ha történészeink számos régóta ígért dolgozata felmentett volna a történelmi háttér kényszerű megrajzolásától, s elegendő lett volna számomra az ő munkáira való hivatkozás. Sokat várok a jövőben attól is, bogv irodalomtörténészek és történészek közös előzetes vitái kölcsönösen javára válnak mindkét tudományág kutatóinak, s így elkerülhető lesz, hogy fontos mozzanatokat figyelmen kívül hagyjnnnk. Sajnálatosnak tarlom, hogy mfg más vidéki városokban egyre-másra születnek igényes helytörténeti müvek (például Eger története, Debreeen története; előkészületben két kötet Debreeen munkásmozgalmának történetéről), helytörténeti folyóiratok indultak (Soproni Szemle. Jászkunság, Kiskunság, stb.), általában igen megélénkült a helyismereti, szülőföldismereti munka, a helyi baladó hagyományok kritikai feldolgozása, kutatása és ápolása, addig nálunk, Szegeden, ahol mély tradícióivoltak a várostörténeti kutatómunkának, publikációknak, eddig kevés történt. (Értesülésem szerint az egyetemi történeti Intézet közeljövőben ad ki tanulmánykötetet Szeged 1918/19-es történetéről). Pedig sok tanulmány, monográfia lenne szükséges, megannyi tégla, amelyből Szeged története, irodalmi öröksége, a magyar kultórábun betöltött múltbeli és jelenlegi szerepe, jó és rossz, követendő és elvetendő hagyománya, mint nagy épület elkészülhet. J7BR0L A MUNKÁBÓL akartam és akarom a jövőben is kivenni részem, ebhez nz építő, elvtársias bírálatot mindig örömmel veszem. Csak, aki semmit sem csinál, nem hibázik. Tanulmányom hibáit, fogyatékosságait — olyat is, amelyet bírálóim észre sem vettek — magam tudom legjobban. Egyet azonban szerelnék kérni minden mostani és jövőbeli bírálómtól: minden hibát a maga jelentőségének megfelelő mértékkel mérjen. A vita arányai bizony ezt mutatják, hiszen kritikusaimnak kevés szavuk volt tanulmányom néhány elvitat*1 hatatlan érdeméről, úttörő, számos új adatot hozó jellegéről, lg)- a vita — akár akarták, akár nem — bizony nem nagyon munkára serkentő. S én mégis azt vonom le legfőbb tanulságul, hogy az elismert hibákat kijavítva még többet kell tennem a magyar irodalom és közműveltség szolgálatában, a 20. századi magyar irodalom, s benne elsősorban a szegcdi irodalmi örökség — főként Juhász Gyula és József Attila életművének — kutatására. Péter László — HIREk== — Vakmerő betörés történt Szegeden keddre virradóra. A betörő a Vörös Csillag-mozival szembeni fűszer-és csemege üzletbe hatolt be az éjszaka úgy, hogy az Anna-kút felőli kirakatüveg felső részét kivágta. A tolvaj közel nyolcezer forint készpénzt vitt magával, árukat nem. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a tettes, vagy tettesek kézrekerítésére. — Orosz, francia, német, angol kezdő és haladó nyelvtanfolyamok kezdődnek a Pedagógus Szakszervezetben. Jelentkezni szerdán, csütörtökön. pénteken este 7-től 8 óráig a Pedagógus Szakszervezet irodájában (Április 4 útja 1, I. emelet) lehet. — Az első kerületi általános iskolák igazgatói megbeszélték a Szillérl sugárúti Általános Leányiskola felhívását, melyet nemrég közöltünk lapunkban. Elhatározták, hogy az első kerületi iskolák munkás- és parasztszármazású tanulóit sokoldalú és alapos egyéni foglalkozással is előkészítik a középiskolai továbbtanulásra. Az üzemekben tartott előadásokkat és a családlátogatásokat pedig felhasználják arra is, hogy megismertessék a szülőket a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeivel. Ifjúsági Színpad Szegeden A dráma fejlődését bemutató előadássorozatot indít a Móra Ferenc Kultúrotthon és a TTIT a szegedi iskolák, üzemek, kultúrotthonok színjátszóinak közreműködésévé'. Az Ifjúsági Színpad hat bérleti előadást hirdet, ahol kiváló irodalomtörténészek értékes előadásban ismertetik a világ drámairodalománaK egy-egy fejezetét és különböző színjátszó csoportok részleteket adnak elő az odatartozó drámákból. Az első előadás február 25én és 26-án este fél 8 órakor lesz a Móra Ferenc Kultúrotthonban „Hetvenkedő katona" címmel. Az előadást Pósa Péter főiskolai tanszékvezető docens tartja. Színjátszó csoportok részieteket adnak elő Aristophanes: Béke, Sophokles: Antigoné, Plautus: A hetvenkedő katona és Teretius: Androsi lány című drámákból. Az értékes dráma részletekot az Erdészeti Technikum, a Vasútépítő Technikum és a Tömörkénv Munkásszínjátszó Stúdió színjátszói adják elő. A további előadásokban Lope de Vega, Cervantes, Shakespeare, Moliére, Rostand, Schiller, Goethe, Ib9en, Hauptmann, Sartre. Osztrovszkij, Gorkij, Rachmanov és magyar klasszikus, valamint élő szerzők drámái szerepelnek. A Móra Ferenc Kultúrotthon és a TTIT kezdeményezése nagyon jelentős, s minden bizonnyal Szegeden nagyon népszerű is lesz. Idősebbek és fiatalok előtt egyaránt a hat bérleti előadás során jónéhány olyan világhírű dráma lesz majd közismertté, amelyet Szegeden ezidáig egyáltalán, vagy csak nagyon régen játszottak. Az Ifjúsági Színpad előadásaira bérletek válthatók a TTIT titkárságán (Horváth Mihály u. 3) és a Móra Ferenc Kultúrotthonban. Az újságíró—fróbál hirei Mindenki örömmel vette tudomásul, hogy az újságíró— író bél műsorában a szegedi Nemzeti Színház kiváló es közkedvelt művészei szerepelnek. Sö'aan kérdezgetik, hogy a műsorban meghirdetett színészek milyen számokkal lépnek a báli közönség elé. Ezekből a "kulisszatitkokból* árulunk el most néhányat. Karácsonyi Magda népszerű Strauss-dalokat, Moldován Stefi Lehár operettjeiből énekel. Komlóssy Erzsi a -Denevér- című vígoperából Orlovszky belépőjét éneikül. Mucsi Sándor Huszka-egyveleggel, Papp Teri népszerű táncdalokkal, Kovács Gyula chansonokkal lép a közönség elé. * A meghívókon és a plakátokon a műsor szereplői között olvashatjuk még Berdal Valéria és Szabady István neveit is. Ök azonban sajnos nem léphetnek fel a műsorban, mert a szegedi Nemzeti Színház a bál utáni napon, február 5-én mutatja be Verdi: Álarcosbál című operáját, s abban mindketten jelentős szerepet alalkiítanak. A bál műsora azonban mégsem fogyatkozott meg, mivel a bál rendezősége felkérte Ivón Margitot és Varga Róbertet, a szegedi Nemzeti Színház művészeit, hogy lépjenek fel az újságíró—író bál műsorában. Kérésünknek mindketten örömmel tettek eleget. Iván Margit KáiLmánopere-ttekből, Varga Róbert a Rigolettóból énekel részleteket. A fellépésükért járó honoráriumot ök is felajánlották az ifjúsági üdülő- és vízisporttelep felépítésére. • A rendkívüLi nagy érdeklődésre való tekintettel az újságíró—író bál rendezősége a jegyigénylést meghosszabbította február 3-án, péntek délig. Tehát mindazok, akik meghívóval rendelkeznek, a Délmagyarország szerkesztősége, az Írószövetség szegedi csoportja titkárságánál, illetve az üzemi és egyetemi lapok szerkesztőségeinél péntek délig megválthatják, a bálra belépő-jegyeiket. Eddig az időpontig ugyanezeken a helyeken meghívó is igényelhető. Báli előkészületek A legtöbb ruhaszalonban akkor is tudnák, hogy újságíró—író bál lesz február 4-én, ha ncm olvasnának újságot A friss rendelések közül ugyanis igen sok így indult el: „Kérem, legyen készen február elsejére, mert bálba megyek. Több fodrászüzletben már teljesen foglalt a szombati nap, azokban is a bálba készülők jegyeztették elő magukat, hogy estére frissek és szépek legyenek. Nem csoda ez a nagy készülődés, hiszen ilyen nagyszabású bál, mint ez lesz, hosszú évek óta nem volt Szegeden. Az öröm mellett, amelyet jelent, meghúzódik azért egy kis üröm is. Mindenki, aki elmegy, szép és elegáns akar lenni és ez nem zavartalanul megoldható kérdés jelenleg Szegeden. Többen, hn már bál, legyen bál jelszóval, bosszú, nagyestélyi ruhát szerettek volna készíttetni a bálra. Igen ám. de milyen anyagból? A szegedi méteráru boltok dicsőségét nem nagyon fokozza ez a tény, de lény. hogy n taft-anvagon kívül szinte semmi báli ruhának alkalmas anyag nlnes náluk. Pedig léteznek ilyen anyagok, ez kiderüli a női varró-szö vetkezetek kirakataiból, inog az. állami szabóságéból, amelyekben megcsodálhattunk egy-egy szép selyemruhát. Matt és fényes csikókból s/.őlt selymet, színjátszó, fekete-bordó csíkozáséi taftot, jó tartású fehér sefymet. Ezek iiagyrésze azonban „hozott anyag" volt, azoké a szerencséseké, akiknek lehetőségük volt Pesten bevásárolni. Mert Pestpn van báli ruhának alkalmas anyag. Kapható moaré, csipke, bársony, arannyal, ezüsttel átszőtt fekete selyem. Szegeden miért nincsen? A szegedi nők kíváncsian várják erre a választ! Kíváncsiak arra is, bogv miért nincs könnyű fekete szandál- és körőnteipő? Pesten ezüstre, aranyra feslett báli cipők is kaphatók, Szegedén még mutatóban sincs ezekből, bélnek attól, hogy elfekvő áru lenne. Amíg nines kfluílot, választék, bemutató, addig persze nem is kcreshelik! »KISESTÉLYI« Arra adurík néhány jótanácsot, hogyan varázsoljunk meglevő fekete ruhánkból ,/kisestélyit". Nem is olyan nehéz feladat. Először is a fehér vagy egyéb színes díszftést szedjük le róla. E helyett ezüsttel vagy arannyal díszítsük. Ez lehet gomb, vagy apró, csillogó strassz. Nagy választékban vehetünk ezüstcsillogású, mutatós tűket az ékszerboltokban. teklagyönggyel kombináltakat Is, ami szintén íól hat fekete ruhán. A szövetkezeti szabóságokban vásárolhatunk különleges ezüstös vagy aranyszínű gombokat. Elegáns kiegészítője lehet ruhánknak a stóla Több divatlapban láthatjuk ezt a díszítési formát. Készülhet a ruha anyagából, de fehér selyemmel béleljük alá, a két végére selyem roj tokát tegyünk. Készülhet fekete-fethér selyemből Is. Ezüstszállal menogrammot hímezhetünk bele. Ha mód van rá, a ruhára is tehetünk kevés ezüst hímzést. ha a szabása megengedi. Este szép a flitter és apró gyön—-díszítés is. Ha csak a gallérra és az övre teszünk, könyen elkészíthetjük magunk is otthon, Egyszerű esti kozmetika Esti világításhoz másként kell kikészítenünk az arcunkat. mint nappalra. Az első alapelv nem változik, ugyanaz, mint nappal: A legjobb kozmetika az alvás. Ha nem aludtunk eleget, akármit csinálhatunk arcbőrünkkel, nem lesz sima, rugalmas, friss. Ezért feltétlenül pótoljuk az éjszakai alvást, ha szükséges, legalább egy órás délutáni alvással. Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább feküdjünk öltözés előtt fél óra hosszat melegvizes ruhával az arcunkon. Utána tenyerünkbe öntött babi-olajjal jól masszírozzuk meg az arcbői í, mindig alulról felfelé mozgatva a bőrt. A felesleges olajat hideg vízzel leöblítve az arcot puha kendővel itassuk fel. A hideg víz összehúzó hatású, frissít, az olajjal való masszírozás pedig megadja a kellő alapot a puderczéshez. Ha előzőleg nem íestettüK. kozmetikusnál tartósan feketére :— ami pár forintba kerül — a szemöldököt és a szempillái, feltétlenül fessük be otthon. Ha nincs szemöldök-kihúzó ceruzánk, megteszi egv kormosra égetett gyufaszál is. A szemöldök szép, jól látható vonala az egész arc Jellegére hatással lehet. Szempillánkat otthon is csak illatszerbolt'ban vásárolt festékkel kenjük be, minden mást könnyen elmaszatolunk. Ha a púder alá alapozókrémet teszünk, előzőleg keverjük azt össze egy kis megolvasztott rúzzsal, hogy rózsaszín árnyalatot kapjon és ne legyünk kísértetiesen sápadtak.