Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

Szerda, 1956. február 1. 5 nELMüGY'PGRSZSG Pártélet A pártoktafés módszertani kérdései Irta: dr Szabó Tibor AHHOZ, HOGY A PARTOKTATÁSBAN részesülök elsajátítsák a marxista—leninista elmélet lényegét, megtanulják gyakorlati alkalmazását, a foglalkozások levezetéséihez megfelelő módszertan szükséges. A szemináriumi foglalkozások legfontosabb módszertani formái: megbeszélés (vita), mint a foglalkozás alapformája; a propagandista előadása és a hallgatók önálló munkájával kapcsolatos egyéni és csoportom-"konzultációk. ) A politikai oktatás szervezési, tartalmi és módszertani kérdései összefüggenek, egymásra hatnak, így nehéz külön váltan tárgyalni, kiragadni egyetlen kérdést. Így nyilvánvaló, hogy az oktatás tartalmi része (anyaga) mellett fon. tosak a szervezési problémák: az oktatás helyének, idejének jó megválasztása, útmutatók beszerzése és terjesztése, vázlat kifüggesztése, szemléltető eszköz (például térkép) beszerzése. példák, gyakorlati vonatkozások gyűjtése, tanulópárok és csoportok szervezése, elméleti tanácsadás, irodalomkutatás, stb. Az is nyilvánvaló, hogy nincs olyan „egyetlen" módszer, amely valamennyi oktatási formában, üzemi és hivatali pártszervezetben folyó szeminárium vezetésére alkalmas lenne. Nincs olyan módszer, amelyet változaliánul jó eredménnyel lehetne alkalmazni a különböző témakörökből tartott szemináriumokon. Mégis, a szemináriumvezetésre való felkészülésnek vannak általános, alapvető szabályai. Mégis minden szemináriumvezetőnek figyelembe kell vennie a saját csoportjával kapcsolatos nevelési és elméleti problémákat. EZÉRT SZÜKSÉGES minden propagandistának — még a legjobb elméleti felkészültség és gyakorlat mellett is — állandóan foglalkozni a módszer kérdésével, ösztönös gyakorlat helyett a módszereket tudatosan alkalmazni. Beszéljünk mindenekelőtt magáról a propagandistáról, hiszen az oktatás eredménye nagymértékben a személyén múlik. Ha a pártszervezet egy párttagot propagandista munkával bíz meg, ez a bizalom jele. Csak az a propagandista végezhet jó oktatóI. nevelómunkát, aki példát mutat a termelésben, a tanulásban. magánéletében és közösségi életében egyaránt. A vezető emberi magatartásából, tudásából fakadó igazi tekintély adja munkája eredményességének alapját az oktatás-nevelés területén. Politikai felkészültsége és általános műveltsége az a forrás, melyből a hallgatóság valóban meríthet. Természetesen, felállítva azt a követelményt, hogy a kommunista, de kivált a propagandista állandóan tovább képezi magát, ez nem jelenti azt. hogy ez a követelmény jelen körülmények között abszolút érvényű. A követelmény a szemináriumi csoport viszonylatában merül fel. A propagandistának politikailag feltétlenül a legfejlettebbnek kell lennie, az általános műveltség viszonylatában a szemináriumi átlag fölé kell emelkednie. Igen fontos a propagandista gyakorlata is. Ez adja meg biztos irányítását, a hallgatók aktivitásának biztosítását, a gátlások feloldásának készségét, elkalar.dozás esetén a kiinduló kérdésre való helyes visszavezetést, helytelen politikai vélemények kiindulópontjának megállapítását ós helyes megmagyarázását, leszerelését. Egyénisége legyen harcos, lelkes, ugyanakkor megfontolt. így elkerülhetők a szemináriumok felmerülő hibát: az indokolatlan sértések, ledorongolások, a lendület folytán keletkező bőbeszédűség. a tárgytól messze elkalandozó?, dogmatizmus, pletykázós, szóiamiság. Modorába emellett derű, hangulat (nem „iskolás" kikérdezés), ügyszeretetből folyó valódi és kiható lelkesedés, bátorító vagy elnéző mosoly, esetenkint humor is vegyülhet. Ugyanakkor hibásan cselekszik az a propagandista, aki úgy akarja a látogatottságot fokozni, hogy ott az elvtelen „családiasság". a minden iránti ..megértés" és a kölcsönös udvarlás szellemét honosítja meg. Ez az öntudatosabb elvtársakat nem fogja megnyerni. a fejletlenebbek magatartására pedig rombolóan hat; az ilyen iskola a pártnak nem hasznos, hatiem káros, Sztálin elvtárs arra tanít, hogy nem dédelgetni kell a kádereket és hibáikat takargatni. hanem bátran feltárni előttük, mert ez megóvja őket későbbi, még nagyobb hibák elkövetésétől. A SZEMINÁRIUMOK másik fontos tényezője a hallgatók összetétele: politikai tájékozottsága, általános műveltsége, előkészületi módja. Az oktatás módszere mindezektől függ. Így az elméleti kérdések elmélyítése függ a hallgatók meglévő ismereteitől, a példák és a szemléltetés eszközei függnek általános műveltségétől, a vita élénksége és az összefoglalások, kiselőadások színvonala függ beszédkészségüktől. Igen fontos kérdés jegyzetelési készségük is, mely befolyásolja az előadás ütemét. Fontos figyelembe vennünk írástempójukat, rövidítési és tömörítési készségüket, sőt ezekre tudatosan neveljük is a hallgatókat. Természetesen legdöntőbb tényező a hallgatók előkészületi módja és mértéke. A párloklatás módszertani tényezői közül a következőkkel foglalkozom: 1. egyéni tanulás. 2. vázlatkészítés, 8. előadás. 4. szemináriumi megbeszélés, 5. konzultáció, kiselőadás, munkaértekezlet, 6 helyi anyag, szemléltetés. (A cikk II. részében az egyéni tanulás kérdéseivel foglalkozik a szerző. A szerk.) (Folytatjuk.) A XX. pártko -gresszus előtt A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának előestéjén Az SZKP XX, kongresszusára készül, amelynek összehívását 1956. február 14re tűzték ki. A pártkongreszszus összehívásának híre mind politikai és termelési téren nagy fellendülést idézett elő a szovjet országban. A kongresszus tiszteletére országszerte nagyarányú szocialista verseny bontakozott ki. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának az lesz a feladata, hogv öszszegezze a szovjet nép hatalmas alkotó tevékenységének eredményeit, amelyeket a XIX. kongresszus óta eltelt időszakban ért el. irányelveket adjon a hatodik ötéves tervhez, kitűzze a további harci programot a Szovjetunió munkásosztálya, kolhozparasztsága. dolgozó értelmisége elé, hogy új sikereket érjen el a kommunizmus építésében. 1.1*14)1 A Kommunista Párt, szorosan tömörülve Központi Bizottsága köré, az egész nép támogatásától és szeretetétől övezve, egységbe forrva készül fel kongresszusára. A pártkongresszus előkészületei a párt és a nép egységének nagy erejéről tanúskodnak, bizonyságot tesznek arról, hogy a pártot egyre erősebb kapcsolatok íüzik a dolgozó tömegekhez. A szovjet ország győzelemről győzelemre halad. A szovjet emberek kiemelkedő eredményeket érlek el a szocialista gazdaság, kultúra és tudomány fejlesztésében. Az ötödik ötéves tervet határidő előtt, négy év és négy hónap alatt teljesítették. A Szögeiunióban az ipari termelés A marxizmus—leniirzmus egyetemi oktatóinak országos értekezlete Kedden megkezdődött az Oktatásügyi Minisztériumban a marxizmus—leninizmus egyetemi oktatóinak kétnapos országos értekezlete. Az értekezleten megtárgyalják a marxizmus—leninizmus egyetemi oktatásának kérdéseit, pártunk Központi Vezetőségének az egyetemek tanulmányi és politikai helyzetéről, továbbá az ifjúság közötti munkáról szóló határozatai végrehajtásának kérdését. Az értekezlet első napján a párttörténészoktatoknak Mózes Tibor, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem marxizmus—leninizmus tanszékének vezetője, a politikai gazdaságtanszakos oktatóknak Nagy Lajos, a Szegeti- Tudományegyetem politikai gazdaságtan tanszékének vezetője, a filozófiaszakos alkotóknak Szecsődi László, a Lenin Intézet filozófiai tanszékének tanszékvezető docense tartott referátumot. Az értekezletet szerdán folytatják. (MTI) 1955-ben több mint háromszorosa volt az 1940. évinek. A szovjet nép, felfegyverkezve Marx—Engels—Lenin —Sztálin mindenen győzedelmeskedő tanításával, sikeresen valósítja meg a kommunizmus felépítésének tervét. ^ szovjet emberek jogos büszkeséggel fogadják a kujbisevi, kahovkai. a gorkiji és a többi erőmű — a hidroenergetika gigantikus alkotásai dolgozóinak eredményeiről szóló közleményeket. A szovjet hatalom éveiben az országban felépítettek és üzembehelyeztek több mint 300 nagy és közepes kapacitású villanyerőművet, köztük 90 vizierőmű vet. Csupán az ötödik ötéves tervben 84 százalékkal emelkedett a villamosenergiatermelés. Már áramot ad a gorkiji, a kahovkai, a ku jbisevi új vízierőmű. Hatalmas erőmű épül az Angarán, Irkutszk mellett, Bratszk. az ősi szibériai váras közelében, az Angarán megkezdték egy második nagyteljesítőképességű erőmű építését. A villamosenergiatermelés tekintetében a Szovjetunió a második helyen áll a világon. És vajon kevésbé jelentős sikereket ér el a szovjet nép az ipar egyéb területein, a mezőgazdaságban, a tudományban, a kultúra fejlesztésében? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmaiból mondott beszédében Kaganovics elvtárs rámutatott arra, hogyan hajtják végre a szovjet emberek a párt vezetésével u lenini célkitűzéseket. Az előadásben felhozott számok az ország gazdaságában, a nép életében végbement hatalmas változásokról beszélnek. 1933ben villamosenergiából — egy nap alatt, nyersvasból — másfél nap alatt, szénből — nyolc nap alatt, olajból — 20 nap alatt, cukoiból — hét nap alatt állítják össze azt a menyiséget, amennyit 1920ban egy év alatt termeltek. 1955-ben az ipari termelés színvonala 1950-hez képest 184 százalék, 1940-hez képest 318 százalék volt. A munka termelékenysége az iparba.i 1955-ben a kétszeresére emelkedett 1940-hez viszonyítva. JJármily nagyok legyenek is azonban a sikerek, a párt arra tanítja a szovjet NAGY CSALÁDUNK EMLÉKEI... Kiállítás nyílt a napokban a Tudományegyetemen. Rendezője a Marxizmus—Leninizmus Tanszék. Anyaga a magyar munkásmozgalom története. A látogatók általános véleménye szerint a kiállítás igen érdekes és tanulságos. Az alábbi sorőkban a kiállításon szerzett néhány benyomásomat igyekszem papírravetni. * 1895 márciusában a vásárhelyi szegény nép híres vezetője. Szántó Kovács János arra a kérdésre, hogy mi nyújtott neki reményt a dolgozók jobb életéért vívott harcában, a Szegedi Királyi Törvényszéknek ezt válaszolta: „Ha egy öreg ember kimegy a szőlőbe és az úton talál egy diót, felveszi és valahol elülteti. Jól tudja, hogy ő annak a gyümölcsét nem fogja élvezni, hanem a jövő nemzedék. Ügy vagyok én is. Tudom, hogy azt, amiért küzdök, én nem fogom elérni, de egy fát akarok ültetni, amely a jövőnek hajtja a gyümölcsét." Szántó Kovács szavai híressé váltak az egész országban. Emlékszem, nekem a Nagyanyám még kisgyermekkoromban mesélte. Mikor később megkérdeztem tőle, honnan ismeri, azt felelte, hogy már nagyon régen hallotta valakitől. A nép csak azt jegyzi meg, azt adja tovább, amit szépnek, jónak tart, amivel együtt érez. A diófáról szóló példa is azért terjedt el rövid idő alatt szerte az országban, mert minden szegény embernek az volt a reménye, ami Szántó Kovácsnak. Abban reménykedett, hogy ha ő nem is, de legalább a fia, az unokája élvezni fogja majd az elültetett fa termését, a nehéz küzdelmes harcok gyümölcsét •— a szabad életet. Ha végignézünk a kiállításon, szinte csodálkozunk, mennyire valóra váltak Szántó Kovács — a néj> szarai. Az első képe'k a magvetőket mutatják. Frankéi Leó, Farkas Károly és a többiek után ott látjuk a vásárhelyi városházát ostromló agrárproletárok hadseregét. A további dokumentumok a nemzetközi forradalmi mozgalom friss magyarországi hajtásának erősödését bizonyítják. Sztrájkok, tüntetések. A „vörös péntekf, a „vérvörös csütörtök" képei, az 1911as forradalmi .események, és 1919. március 21, a magyar munkásmozgalom fiatal fája először borul virágba. Hosszú gyötrelmes tél következik. 1945-ben újra beköszönt a tavasz. S e második tavasz után a „diófa" meghozza végre az első termést, A gyümölcsöt élvező jövő nemzedék képviselői mély tisztelettel állnak meg az első magvetők kissé már homályos, kezdetleges technikával készült fényképei előtt. * Gyakran találkozhatunk olyan véleménnyel még a forradalom híveinek körében is, hogy a forradalom nem épít, csak rombol. Azt gondolják, először jön a forradalom, mely elpusztítja a régit, és az új gazdagság, az új társadalom építése azután 'kezdődik, amikor már vége a forradalomnak. Nem veszi cszre. hogy a régi pusztulásával, eltűnésével egyidőben azonnal megkezdődik az új születése, erősödése. Nem látják, hogy minden igazi forradalom létrejöttének első pillanatától kezdve épít is, sőt elsősorban épít. Nagy érdeme a kiállításnak, hogy a magyar Tanácsköztársaság történetét bemutató része igen. meggyőzően és szemléletesen mutatja ezt az igazságot. A forradalmi háború dicső erilékeivel egysorban a békés alkotómunka számos dokumentuma is látható: A Tanácsköztársaság alkotmánya, szocializálást, munkásvédelmi és egyéb rendeletek, plakát, amely a termelésre buzdít, fényképfelvételek életük első nyaralásra utazó proletárgyermekekről. a marxizmus klaszszikusainak fordításai, és sorolhatnánk még toi:ább. Az első magyar kommün rövid 133 napjával foglalkozó néhány 'kiállítási tábla is híven tükrözi tehát az első magyar proletárforradalom építő jellegét. * 1935 tavaszán egy ismert szociáldemokrata vezér parlamenti felszólalásában többek között azt bizonygatta, hogy az „úgynevezett kommunista összeesküvések leleplezése végén rendszerint kiderül, hogy nem volt másról szó, minthogy egy-két fiatalember szerzett valahol egy sokszorosító készüléket, és azon egypár olvashatatlan röpiratot gyártott... s így a kommunizmus — nemlétező veszedelem". Akaratlanul is eszembe jutott ez a kijelentés, amikor végignéztem a kiállítást. A magyar munkásmozgalom erejét bizonyítja, hogy ez az aránylag rövid kiállítás is teljesen meggyőzően cáfolja a fenti idézetet. Az egyik kiállítási tábla például az 1930 szeptember elsejei többezres tüntetés képeit mutatja be. Felborított, égő teherautó. Hatalmas tüntető tömeg. Az 1930 szeptember elsejei megmozdulásokat (térkép mutatja a helységeket, ahol ezen a napon megmozdult a dolgozó nép) országszerte a kommunisták vezették. Máshelyült térkép mulatja azt a több mint száz várost, illetve községet, ahol a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak szervezetei, vagy megbízottai dolgoztak. Az MSZMP a Kommunisták Magyarországi Pártjának legális szervezete volt. Legtöbb vezetője az illegális kommunista párt tagjai közül került ki. Tudták ezt a szociáldemokrata vezérek is. Ezért követelték horthyéktól a párt betiltását, amint erről egy 'kiállított rendőrségi jelentés is tanúskodik. A kommunistáik erejét, befolyásolását persze a kiállításon is még számos dokumentum igazolja. Mindezekből kitűnik, hogy a 'kommunisták munkáját néhány éretlen fiatalember eredménytelen röpiratgyártási kísérletének feltüntetni nem egyszerűen tudatlanság, hanem tudatos rcícralmazás a kommunista párt ellen. * A kiállítás utolsó része má r uj életünkről ad számot, Megfigyeltem néhány látogatót. A felszabadulás előtti dokumentumokat mindnyájan komoly, sőt komor arccal nézték. Az 1945 utániakat mosolyogva. A földosztásra, az első szabad választás-ikra, az első felejthetetlen hangulatú tömeggyűlésekre emlékeztetnek a képek. A 'kiállított dokumentumok között felfedezünk egy-egy jólismert plakátot, fényképet, q^ismerős hidak, gyárak, házak újjáépítéséről. Meghitt, emberi szokás, hogy megőrizzük, összegyűjtjük emlékeiket. Az emlékek nem egyformáit. Egyesekre jól esik gondolni, kellemesek, mások fájdalmasak. Mégis kell az emlékezés. Ha végiglavozgatunk egy-egy családi albumon, lehet, hogy megkönnyezzük elhunyt szeretteink képét, de mindenképpen érezzük a családhoztartozás, a családi közösség felemelő érzését. Ezért nemcsak szép, de rendkívül hasznos is végigtekinteni a mi nagy családunknalk, a magyar dolgozók harcos családjának emlékein, a magyar munkásmozgalom néhány történetének dokumentumán. Szebenyi Péter 'anárseaéd embereket, hogy sohasem álljanak meg az elért eredményeknél, mindig tekintsenek előre. Erről beszélnek a párt Központi Bizottsága júliusi teljes ülésének anyagai; A teljes ülésnek Bulganyin elvtárs beszámolója alapján elfogadott határozata mélyrehatóan elemezte a szovjet ipar helyzetét, feltárta azokat a hibákat, amelyek gátoljak előrehaladásában, komoly intézkedéseket dolgoztak ki az ipar munkájának megjavítására. A szovjet ipar fejlődésében a legfontosabb a műszaki haladás biztosítása, a termelés és a munka jobb megszervezése. A szovjet emberek csak akkor érhetik el a munkának a kapitalizmushoz viszonyított magasabb termelékenységét —• amely a kommunizmus györ zelméhez elengedhetetlenül szükséges —, ha minél gyorsabban és minél szélesebb körben honosítják meg a Szovjetunió és a világ tudományának és technikájának legújabb eredményeit. A munka termelékenysége szakadatlan növekedésének óriási jelentősége van a szocialista ipar további fejlesztésében. A XX. kongresszus tiszteletére indított szocialista verseny nagy lendüleie azt bizonyítja, hogy a dolgozók igyekeznek minél gyorsabban megvalósítani a júJiusi teljes ülés határozatait.A mezőgazdaság dolgozói szintén új sikerekkel fogadják a XX. pártkongresszusi. A párt az utóbbi évek során többízben behatóan megvitatta a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseit. A Központi Bizottság teljes ülésein Hruscsov elvtárs beszámolói alapján megbírálták a mezőgazdaságban mutatkozó hibákat és intézkedéseket tettek a mezőgazdaság fellendítése érdekében. A Szovjetunió vetésterülete 1950-hez viszonyítva 27 százalékkal emelkedett. Csupán szűzföidekböl több mint 30 millió hektárt vettek művelés alá. Egy év alatt többszörösére növekedett például egy olyan bő termést hozó növény." mint a kukorica vetésterülete. Az idén — több keleti vidék kedvezőtlen éghajlati viszonyai ellenére — az egész országban jóval magasabb termést értek el, mint tavaly. ^ Kommunista Párt belpolitikai téren abban látja főfeladatát, hogy biztosítsa a szocialista haza iparának, mezőgazdaságának, kultúrájának és tudományának további felvirágzását, fokozza a dolgozók jólétét. A párt erősiti és fejleszti a szovjet államot — a kommunizmus felépítésének és a szocializmus vívmányai megvédésének legfőbb fegyverét, még jobban megszilárdítja a szovjet társadalom alapját a munkásosztály és a parasztság szövetségét, a szovjet ország népei közötti testvéri barátságot, arra törekszik, hogv mind jobban kibontakoztassa a nép alkotó kezdeményezését. A nemzetközi kapcsolatok terén a párt a béke megőrzésének és megszilárdításának, a nemzetközi feszültség eloszlatásának. a világ valamennyi országával való békés együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének tántoríthatatlan politikáját folytatja. A szovjet emberek forrón szeretik és tisztelik Kommunista Pártjukat, mindenben követik szavát. A szovjet emberek történelmi tapasztalataikon győződtek meg a párt nagy és nemes céljainak helyességéről és elszakíthatatlanul összekapcsolták a sorsukat a párttal, mert az az út, amelyen a párt halad — a nép boldogságáért, az egész emberiség jobb jövőjéért vállalt példátlan munka és harc útia,