Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

Szerda, 1956. február 1. 5 nELMüGY'PGRSZSG Pártélet A pártoktafés módszertani kérdései Irta: dr Szabó Tibor AHHOZ, HOGY A PART­OKTATÁSBAN részesülök elsajátítsák a marxista—le­ninista elmélet lényegét, megtanulják gyakorlati al­kalmazását, a foglalkozások levezetéséihez megfelelő mód­szertan szükséges. A szeminá­riumi foglalkozások legfonto­sabb módszertani formái: megbeszélés (vita), mint a foglalkozás alapformája; a propagandista előadása és a hallgatók önálló munkájával kapcsolatos egyéni és csopor­tom-"konzultációk. ) A politikai oktatás szerve­zési, tartalmi és módszertani kérdései összefüggenek, egy­másra hatnak, így nehéz kü­lön váltan tárgyalni, kiragadni egyetlen kérdést. Így nyilván­való, hogy az oktatás tartal­mi része (anyaga) mellett fon. tosak a szervezési problémák: az oktatás helyének, idejének jó megválasztása, útmutatók beszerzése és terjesztése, váz­lat kifüggesztése, szemléltető eszköz (például térkép) be­szerzése. példák, gyakorlati vonatkozások gyűjtése, ta­nulópárok és csoportok szer­vezése, elméleti tanácsadás, irodalomkutatás, stb. Az is nyilvánvaló, hogy nincs olyan „egyetlen" mód­szer, amely valamennyi okta­tási formában, üzemi és hi­vatali pártszervezetben folyó szeminárium vezetésére al­kalmas lenne. Nincs olyan módszer, amelyet változaliá­nul jó eredménnyel lehetne alkalmazni a különböző téma­körökből tartott szemináriu­mokon. Mégis, a szeminá­riumvezetésre való felkészü­lésnek vannak általános, alapvető szabályai. Mégis minden szemináriumvezető­nek figyelembe kell vennie a saját csoportjával kapcsola­tos nevelési és elméleti prob­lémákat. EZÉRT SZÜKSÉGES min­den propagandistának — még a legjobb elméleti felké­szültség és gyakorlat mellett is — állandóan foglalkozni a módszer kérdésével, ösztönös gyakorlat helyett a módsze­reket tudatosan alkalmazni. Beszéljünk mindenekelőtt magáról a propagandistáról, hiszen az oktatás eredménye nagymértékben a személyén múlik. Ha a pártszervezet egy párttagot propagandista munkával bíz meg, ez a bi­zalom jele. Csak az a propa­gandista végezhet jó oktató­I. nevelómunkát, aki példát mutat a termelésben, a tanu­lásban. magánéletében és kö­zösségi életében egyaránt. A vezető emberi magatartásá­ból, tudásából fakadó igazi tekintély adja munkája ered­ményességének alapját az ok­tatás-nevelés területén. Poli­tikai felkészültsége és általá­nos műveltsége az a forrás, melyből a hallgatóság való­ban meríthet. Természetesen, felállítva azt a követelményt, hogy a kommunista, de kivált a propagandista állandóan tovább képezi magát, ez nem jelenti azt. hogy ez a követel­mény jelen körülmények kö­zött abszolút érvényű. A kö­vetelmény a szemináriumi csoport viszonylatában merül fel. A propagandistának po­litikailag feltétlenül a legfej­lettebbnek kell lennie, az ál­talános műveltség viszonyla­tában a szemináriumi átlag fölé kell emelkednie. Igen fontos a propagandista gyakorlata is. Ez adja meg biztos irányítását, a hallgatók aktivitásának biztosítását, a gátlások feloldásának készsé­gét, elkalar.dozás esetén a ki­induló kérdésre való helyes visszavezetést, helytelen poli­tikai vélemények kiinduló­pontjának megállapítását ós helyes megmagyarázását, le­szerelését. Egyénisége legyen harcos, lelkes, ugyanakkor megfon­tolt. így elkerülhetők a sze­mináriumok felmerülő hibát: az indokolatlan sértések, le­dorongolások, a lendület foly­tán keletkező bőbeszédűség. a tárgytól messze elkalandozó?, dogmatizmus, pletykázós, szóiamiság. Modorába emel­lett derű, hangulat (nem „is­kolás" kikérdezés), ügyszere­tetből folyó valódi és kiható lelkesedés, bátorító vagy el­néző mosoly, esetenkint hu­mor is vegyülhet. Ugyanak­kor hibásan cselekszik az a propagandista, aki úgy akar­ja a látogatottságot fokozni, hogy ott az elvtelen „csalá­diasság". a minden iránti ..megértés" és a kölcsönös ud­varlás szellemét honosítja meg. Ez az öntudatosabb elv­társakat nem fogja megnyer­ni. a fejletlenebbek magatar­tására pedig rombolóan hat; az ilyen iskola a pártnak nem hasznos, hatiem káros, Sztálin elvtárs arra tanít, hogy nem dédelgetni kell a kádereket és hibáikat takar­gatni. hanem bátran feltárni előttük, mert ez megóvja őket későbbi, még nagyobb hibák elkövetésétől. A SZEMINÁRIUMOK má­sik fontos tényezője a hall­gatók összetétele: politikai tájékozottsága, általános mű­veltsége, előkészületi módja. Az oktatás módszere mind­ezektől függ. Így az elméleti kérdések elmélyítése függ a hallgatók meglévő ismeretei­től, a példák és a szemlélte­tés eszközei függnek általá­nos műveltségétől, a vita élénksége és az összefoglalá­sok, kiselőadások színvonala függ beszédkészségüktől. Igen fontos kérdés jegyzetelési készségük is, mely befolyá­solja az előadás ütemét. Fon­tos figyelembe vennünk írás­tempójukat, rövidítési és tö­mörítési készségüket, sőt ezekre tudatosan neveljük is a hallgatókat. Természetesen legdöntőbb tényező a hallga­tók előkészületi módja és mértéke. A párloklatás módszertani tényezői közül a következők­kel foglalkozom: 1. egyéni ta­nulás. 2. vázlatkészítés, 8. előadás. 4. szemináriumi megbeszélés, 5. konzultáció, kiselőadás, munkaértekezlet, 6 helyi anyag, szemléltetés. (A cikk II. részében az egyéni tanulás kérdései­vel foglalkozik a szerző. A szerk.) (Folytatjuk.) A XX. pártko -gresszus előtt A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának előestéjén Az SZKP XX, kongresszu­sára készül, amelynek összehívását 1956. február 14­re tűzték ki. A pártkongresz­szus összehívásának híre mind politikai és terme­lési téren nagy fellendülést idézett elő a szovjet ország­ban. A kongresszus tisztele­tére országszerte nagyarányú szocialista verseny bontako­zott ki. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának az lesz a feladata, hogv ösz­szegezze a szovjet nép hatal­mas alkotó tevékenységének eredményeit, amelyeket a XIX. kongresszus óta eltelt időszakban ért el. irányelve­ket adjon a hatodik ötéves tervhez, kitűzze a további harci programot a Szovjet­unió munkásosztálya, kolhoz­parasztsága. dolgozó értelmi­sége elé, hogy új sikereket érjen el a kommunizmus épí­tésében. 1.1*14)1 A Kommunista Párt, szo­rosan tömörülve Központi Bizottsága köré, az egész nép támogatásától és szeretetétől övezve, egységbe forrva ké­szül fel kongresszusára. A pártkongresszus előkészületei a párt és a nép egységének nagy erejéről tanúskodnak, bizonyságot tesznek arról, hogy a pártot egyre erősebb kapcsolatok íüzik a dolgozó tömegekhez. A szovjet ország győze­lemről győzelemre halad. A szovjet emberek kiemelkedő eredményeket érlek el a szo­cialista gazdaság, kultúra és tudomány fejlesztésében. Az ötödik ötéves tervet határidő előtt, négy év és négy hónap alatt teljesítették. A Szögei­unióban az ipari termelés A marxizmus—leniirzmus egyetemi oktatóinak országos értekezlete Kedden megkezdődött az Oktatásügyi Minisztériumban a marxizmus—leninizmus egyetemi oktatóinak kétnapos országos értekezlete. Az érte­kezleten megtárgyalják a marxizmus—leninizmus egye­temi oktatásának kérdéseit, pártunk Központi Vezetősé­gének az egyetemek tanulmá­nyi és politikai helyzetéről, továbbá az ifjúság közötti munkáról szóló határozatai végrehajtásának kérdését. Az értekezlet első napján a párttörténészoktatoknak Mó­zes Tibor, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egye­tem marxizmus—leninizmus tanszékének vezetője, a poli­tikai gazdaságtanszakos okta­tóknak Nagy Lajos, a Szege­ti- Tudományegyetem politi­kai gazdaságtan tanszékének vezetője, a filozófiaszakos al­kotóknak Szecsődi László, a Lenin Intézet filozófiai tan­székének tanszékvezető do­cense tartott referátumot. Az értekezletet szerdán folytatják. (MTI) 1955-ben több mint három­szorosa volt az 1940. évinek. A szovjet nép, felfegyver­kezve Marx—Engels—Lenin —Sztálin mindenen győze­delmeskedő tanításával, sike­resen valósítja meg a kom­munizmus felépítésének ter­vét. ^ szovjet emberek jogos büszkeséggel fogadják a kujbisevi, kahovkai. a gor­kiji és a többi erőmű — a hidroenergetika gigantikus alkotásai dolgozóinak ered­ményeiről szóló közlemé­nyeket. A szovjet hatalom éveiben az országban felépí­tettek és üzembehelyeztek több mint 300 nagy és köze­pes kapacitású villanyerőmű­vet, köztük 90 vizierőmű vet. Csupán az ötödik ötéves tervben 84 százalékkal emel­kedett a villamosenergiater­melés. Már áramot ad a gor­kiji, a kahovkai, a ku jbisevi új vízierőmű. Hatalmas erő­mű épül az Angarán, Ir­kutszk mellett, Bratszk. az ősi szibériai váras közelében, az Angarán megkezdték egy második nagyteljesítőképes­ségű erőmű építését. A villa­mosenergiatermelés tekinte­tében a Szovjetunió a máso­dik helyen áll a világon. És vajon kevésbé jelentős sikereket ér el a szovjet nép az ipar egyéb területein, a mezőgazdaságban, a tudo­mányban, a kultúra fejlesz­tésében? A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 38. évfor­dulója alkalmaiból mondott beszédében Kaganovics elv­társ rámutatott arra, hogyan hajtják végre a szovjet em­berek a párt vezetésével u lenini célkitűzéseket. Az elő­adásben felhozott számok az ország gazdaságában, a nép életében végbement hatalmas változásokról beszélnek. 1933­ben villamosenergiából — egy nap alatt, nyersvasból — másfél nap alatt, szénből — nyolc nap alatt, olajból — 20 nap alatt, cukoiból — hét nap alatt állítják össze azt a menyiséget, amennyit 1920­ban egy év alatt termeltek. 1955-ben az ipari termelés színvonala 1950-hez képest 184 százalék, 1940-hez képest 318 százalék volt. A munka termelékenysége az iparba.i 1955-ben a kétszeresére emel­kedett 1940-hez viszonyítva. JJármily nagyok legyenek is azonban a sikerek, a párt arra tanítja a szovjet NAGY CSALÁDUNK EMLÉKEI... Kiállítás nyílt a napokban a Tu­dományegyetemen. Rendezője a Marxizmus—Leninizmus Tanszék. Anyaga a magyar munkásmozgalom története. A látogatók általános véleménye szerint a kiállítás igen érdekes és ta­nulságos. Az alábbi sorőkban a kiállí­táson szerzett néhány benyomásomat igyekszem papírravetni. * 1895 márciusában a vásárhelyi szegény nép híres vezetője. Szántó Kovács János arra a kérdésre, hogy mi nyújtott neki reményt a dolgozók jobb életéért vívott harcában, a Sze­gedi Királyi Törvényszéknek ezt vá­laszolta: „Ha egy öreg ember kimegy a szőlőbe és az úton talál egy diót, felveszi és valahol elülteti. Jól tudja, hogy ő annak a gyümölcsét nem fog­ja élvezni, hanem a jövő nemzedék. Ügy vagyok én is. Tudom, hogy azt, amiért küzdök, én nem fogom elérni, de egy fát akarok ültetni, amely a jö­vőnek hajtja a gyümölcsét." Szántó Kovács szavai híressé vál­tak az egész országban. Emlékszem, nekem a Nagyanyám még kisgyer­mekkoromban mesélte. Mikor később megkérdeztem tőle, honnan ismeri, azt felelte, hogy már nagyon régen hallotta valakitől. A nép csak azt jegyzi meg, azt adja tovább, amit szépnek, jónak tart, amivel együtt érez. A diófáról szóló példa is azért terjedt el rövid idő alatt szerte az országban, mert minden szegény embernek az volt a reménye, ami Szántó Kovácsnak. Abban reménykedett, hogy ha ő nem is, de legalább a fia, az unokája élvezni fogja majd az elültetett fa termését, a nehéz küzdelmes harcok gyümölcsét •— a szabad életet. Ha végignézünk a kiállításon, szinte csodálkozunk, mennyire valóra váltak Szántó Kovács — a néj> sza­rai. Az első képe'k a magvetőket mu­tatják. Frankéi Leó, Farkas Károly és a többiek után ott látjuk a vásár­helyi városházát ostromló agrárpro­letárok hadseregét. A további doku­mentumok a nemzetközi forradalmi mozgalom friss magyarországi hajtá­sának erősödését bizonyítják. Sztráj­kok, tüntetések. A „vörös péntekf, a „vérvörös csütörtök" képei, az 1911­as forradalmi .események, és 1919. március 21, a magyar munkásmozga­lom fiatal fája először borul virágba. Hosszú gyötrelmes tél következik. 1945-ben újra beköszönt a tavasz. S e második tavasz után a „diófa" meghozza végre az első termést, A gyümölcsöt élvező jövő nemze­dék képviselői mély tisztelettel állnak meg az első magvetők kissé már ho­mályos, kezdetleges technikával ké­szült fényképei előtt. * Gyakran találkozhatunk olyan vé­leménnyel még a forradalom hívei­nek körében is, hogy a forradalom nem épít, csak rombol. Azt gondol­ják, először jön a forradalom, mely elpusztítja a régit, és az új gazdag­ság, az új társadalom építése azután 'kezdődik, amikor már vége a forra­dalomnak. Nem veszi cszre. hogy a régi pusztulásával, eltűnésével egy­időben azonnal megkezdődik az új születése, erősödése. Nem látják, hogy minden igazi forradalom létre­jöttének első pillanatától kezdve épít is, sőt elsősorban épít. Nagy érdeme a kiállításnak, hogy a magyar Tanácsköztársaság történe­tét bemutató része igen. meggyőzően és szemléletesen mutatja ezt az igaz­ságot. A forradalmi háború dicső eri­lékeivel egysorban a békés alkotó­munka számos dokumentuma is lát­ható: A Tanácsköztársaság alkotmá­nya, szocializálást, munkásvédelmi és egyéb rendeletek, plakát, amely a termelésre buzdít, fényképfelvételek életük első nyaralásra utazó prole­tárgyermekekről. a marxizmus klasz­szikusainak fordításai, és sorolhat­nánk még toi:ább. Az első magyar kommün rövid 133 napjával foglal­kozó néhány 'kiállítási tábla is híven tükrözi tehát az első magyar prole­tárforradalom építő jellegét. * 1935 tavaszán egy ismert szociál­demokrata vezér parlamenti felszóla­lásában többek között azt bizony­gatta, hogy az „úgynevezett kommu­nista összeesküvések leleplezése vé­gén rendszerint kiderül, hogy nem volt másról szó, minthogy egy-két fiatalember szerzett valahol egy sok­szorosító készüléket, és azon egypár olvashatatlan röpiratot gyártott... s így a kommunizmus — nemlétező ve­szedelem". Akaratlanul is eszembe jutott ez a kijelentés, amikor végignéztem a kiállítást. A magyar munkásmozga­lom erejét bizonyítja, hogy ez az aránylag rövid kiállítás is teljesen meggyőzően cáfolja a fenti idézetet. Az egyik kiállítási tábla például az 1930 szeptember elsejei többezres tüntetés képeit mutatja be. Felborí­tott, égő teherautó. Hatalmas tüntető tömeg. Az 1930 szeptember elsejei megmozdulásokat (térkép mutatja a helységeket, ahol ezen a napon meg­mozdult a dolgozó nép) országszerte a kommunisták vezették. Máshelyült térkép mulatja azt a több mint száz várost, illetve községet, ahol a Ma­gyarországi Szocialista Munkáspárt­nak szervezetei, vagy megbízottai dolgoztak. Az MSZMP a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának legális szervezete volt. Legtöbb vezetője az illegális kommunista párt tagjai kö­zül került ki. Tudták ezt a szociálde­mokrata vezérek is. Ezért követelték horthyéktól a párt betiltását, amint erről egy 'kiállított rendőrségi jelen­tés is tanúskodik. A kommunistáik erejét, befolyásolá­sát persze a kiállításon is még szá­mos dokumentum igazolja. Mindezek­ből kitűnik, hogy a 'kommunisták munkáját néhány éretlen fiatalember eredménytelen röpiratgyártási kísér­letének feltüntetni nem egyszerűen tudatlanság, hanem tudatos rcícral­mazás a kommunista párt ellen. * A kiállítás utolsó része má r uj életünkről ad számot, Megfigyeltem néhány látogatót. A felszabadulás előtti dokumentumokat mindnyájan komoly, sőt komor arccal nézték. Az 1945 utániakat mosolyogva. A föld­osztásra, az első szabad választás-ik­ra, az első felejthetetlen hangulatú tömeggyűlésekre emlékeztetnek a ké­pek. A 'kiállított dokumentumok kö­zött felfedezünk egy-egy jólismert plakátot, fényképet, q^ismerős hi­dak, gyárak, házak újjáépítéséről. Meghitt, emberi szokás, hogy megőrizzük, összegyűjtjük emlékei­ket. Az emlékek nem egyformáit. Egyesekre jól esik gondolni, kelleme­sek, mások fájdalmasak. Mégis kell az emlékezés. Ha végiglavozgatunk egy-egy családi albumon, lehet, hogy megkönnyezzük elhunyt szeretteink képét, de mindenképpen érezzük a családhoztartozás, a családi közösség felemelő érzését. Ezért nemcsak szép, de rendkívül hasznos is végigtekinteni a mi nagy családunknalk, a magyar dolgozók harcos családjának emlékein, a ma­gyar munkásmozgalom néhány törté­netének dokumentumán. Szebenyi Péter 'anárseaéd embereket, hogy sohasem álljanak meg az elért ered­ményeknél, mindig tekintse­nek előre. Erről beszélnek a párt Központi Bizottsága jú­liusi teljes ülésének anyagai; A teljes ülésnek Bulganyin elvtárs beszámolója alapján elfogadott határozata mélyre­hatóan elemezte a szovjet ipar helyzetét, feltárta azo­kat a hibákat, amelyek gá­toljak előrehaladásában, ko­moly intézkedéseket dolgoz­tak ki az ipar munkájának megjavítására. A szovjet ipar fejlődésé­ben a legfontosabb a mű­szaki haladás biztosítása, a termelés és a munka jobb megszervezése. A szovjet emberek csak akkor érhetik el a munkának a kapitaliz­mushoz viszonyított maga­sabb termelékenységét —• amely a kommunizmus györ zelméhez elengedhetetlenül szükséges —, ha minél gyor­sabban és minél szélesebb körben honosítják meg a Szovjetunió és a világ tudo­mányának és technikájának legújabb eredményeit. A munka termelékenysége szakadatlan növekedésének óriási jelentősége van a szo­cialista ipar további fejlesz­tésében. A XX. kongresszus tiszteletére indított szocia­lista verseny nagy lendüleie azt bizonyítja, hogy a dolgo­zók igyekeznek minél gyor­sabban megvalósítani a jú­Jiusi teljes ülés határozatait.­A mezőgazdaság dolgozói szintén új sikerekkel fogad­ják a XX. pártkongresszusi. A párt az utóbbi évek során többízben behatóan megvi­tatta a mezőgazdaság fejlesz­tésének kérdéseit. A Köz­ponti Bizottság teljes ülésein Hruscsov elvtárs beszámolói alapján megbírálták a mező­gazdaságban mutatkozó hibá­kat és intézkedéseket tettek a mezőgazdaság fellendítése érdekében. A Szovjetunió ve­tésterülete 1950-hez viszo­nyítva 27 százalékkal emel­kedett. Csupán szűzföidekböl több mint 30 millió hektárt vettek művelés alá. Egy év alatt többszörösére növeke­dett például egy olyan bő ter­mést hozó növény." mint a kukorica vetésterülete. Az idén — több keleti vidék kedvezőtlen éghajlati viszo­nyai ellenére — az egész or­szágban jóval magasabb ter­mést értek el, mint tavaly. ^ Kommunista Párt bel­politikai téren abban látja főfeladatát, hogy bizto­sítsa a szocialista haza ipa­rának, mezőgazdaságának, kultúrájának és tudományá­nak további felvirágzását, fo­kozza a dolgozók jólétét. A párt erősiti és fejleszti a szovjet államot — a kommu­nizmus felépítésének és a szocializmus vívmányai meg­védésének legfőbb fegyverét, még jobban megszilárdítja a szovjet társadalom alapját a munkásosztály és a pa­rasztság szövetségét, a szov­jet ország népei közötti test­véri barátságot, arra törek­szik, hogv mind jobban ki­bontakoztassa a nép alkotó kezdeményezését. A nemzetközi kapcsolatok terén a párt a béke megőrzé­sének és megszilárdításának, a nemzetközi feszültség el­oszlatásának. a világ vala­mennyi országával való bé­kés együttműködés és a ke­reskedelmi kapcsolatok fej­lesztésének tántoríthatatlan politikáját folytatja. A szovjet emberek forrón szeretik és tisztelik Kommu­nista Pártjukat, mindenben követik szavát. A szovjet em­berek történelmi tapasztala­taikon győződtek meg a párt nagy és nemes céljainak he­lyességéről és elszakíthatatla­nul összekapcsolták a sorsu­kat a párttal, mert az az út, amelyen a párt halad — a nép boldogságáért, az egész emberiség jobb jövőjéért vál­lalt példátlan munka és harc útia,

Next

/
Oldalképek
Tartalom