Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

Szerda, 1956. február 1. | ^ A DAV dolgozói a hálózati-veszteség csökkentéséért n OtWYftRORSZaG „A hálózati villamosénet gta-veszteséget Jelentősen csökkenteni kell. Biztosítani kell szervezeti intézkedésekkel is a termelt energia gazdaságosabb felhasználását". (A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1955. novemberi határozatából.) A villanyáramból vándor- teljesítménye, ott természeteÚtján itt is csurran, tett is sen ki kell cserélni, kisebbre, csöppen, s valójában kevesebb kerül tényleges felhasz- ** helyes tervezés haszna nálásra, mint amennyit az áramfejesztők adnak. Mindig csak annyi áramot termelnek á hatalmas erőművek, ámennyit a különböző lámpák és villamosberendezésé'k abban az időpontban fogyasztanak, — meg amennyi a hálűzátban fogyasztó nójkül kárbavész. Így nemcsak azt az árammennyiséget kell minden pillanatban újratermelni, amit elhasználunk, hanem azt is, aminek a hoszszú úton lába kel. Ennek a hálózati veszteségnek egy réEgyes áüami gazdaságok ban, gépállomásokon és termelőszövetkezetekben a beépített áramiközvetítő viliamosberendezés teijesítmér.yének kihasználása olyan csekély, hogy a nagyteljesítményű transzformátor működtetése esetenként jóval több áramot igényel, mint amennyit az egész gazdaság, gépállomás fogyaszt. Egy évi rendszeres megfigyelés alapján kiderült, hogv például az Ásotthalmi Sásze természetes okokra vezet- tón-tanyai Állami Gazdasághető vissza. Az áram közvetítéséhez komoly berendezéseket kell működtetni. A transzformátorok helytelen tervezés esetén több áramot elhasználnak, mint amennyit közvetítenek. Az áramnak egy másik része hővé alakul át a vezetékeken. S végül szabad megfeledkezaz nem nünk sem. ban a hozzájuk tartozó transzformátor állandó működtetése majdnem három és félszer annyi áramba került, mint amennyit a gazdaság elhasznált. Ez abból adódott, hogy a gazdaságnak nagyteljesítményű viilamosberendezése van, amihez nagyteljeáramtolvajokról sítményű transzformátor kell, s a gép csak keveset jár naponta. Ilyen esetekben az lenne a DAV kívánsága, hogy a mezőgazdasági üzemek inkább kisebb gépeket, szereltessenek fel és azokat rendszeresein járassák. Az ebben a gazdaságban mutatkozó 342 százalékos veszteA „bekeríteti" óramiolvaj A DÁV műszaki gárdája a közelmúltban készült el a hálózati veszteség csökkentésének tervével. Óriási munkát igényel ennek a feladat- mintegy ötezer kilowattnak a megoldasa. A meglevő g* á^lak feiei meg. Ugyanez vonatkozik a mivonalakról pontos rajzokat készítettek. Csak ezután kezdődik majd annak a kutatása, hogy hol tűnik el az áram: melyik szakaszon nagyobb a normálisnál a hálózati veszteség s az egyes szakaszokon belül melyik községben, utcarészen? Ez a módszer — bár elsősorban a halytelek—bodomi Állami Gazdaságra, ahol 266, a Deszki Gépállomásra, ahol 80 és a szegedi Alkotmány Tsz-re, ahol 106 százalékos az ebből eredő veszteség. A DÁV nemzetgazdasági szempontból igen fontos erőben tehát egymagában nem elegendő. Az állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek támogatására is szükség ván. S mindez tanulságot tartalmaz a jövőre a mezőgazdasági- üzemek ne vaktában vásároljanak villamosgépeket, hanem előbb beszéljenek a DÁVval. Az aránytalanságokat jó együttműködéssel meg lehet előani. Az eddigi gyakorlat szerint a termelőszövetkezetek vásároltak egy bizonyos lóerejű motort s bejelentették az igényt egy ehhez megfelelő transzformátorra, jóllehet a motor napi egy-két óra üzemeltetéssel az egész napi szükségletet ellátta. A jövőben úgy kell tervezni, hogy inkább kisebb teljesítményű, de rendszeresen üzemeltetett gépeket vásároljanak, mert ezáltal ki lehet küszöbölni a transzformátorok drága üresjáratát. Új árammérők célszerű beépítése A feszültség növelése is elősegíti a hálózati veszteség csökkentését, éppen ezért az ebben az évben beépítendő árammérőltot is ennek a célnak a szolgálatába állítják. Egyes körzetekben az eddigi 110 Volt feszültséget az új órák beszerelése után 220 Voltra emelik. Több helyen a vezetékek keresztmetszetének növelése mutatkozik célszerűnek. Mint emiitettük is, már megkezdődött ez a munka. Minden a legjobb úton van ahhoz, hogy a DÁV dolgozói ebben az esztendőben óriási összegeket takarítsanak meg a hálózati veszteségek csökkentésével népgazdaságunknak. Meggyőződéssel hívok minden alsóvárosi parasztembert a termelőszövetkezetbe Bózsó János meg volt eddig egymagában is. Egyszer már belekóstolt a közös gazdaságba, de . akkor még nem ízlelt neki. Visszakapta a földjét: mind a tizennégy holdat. Lelkébe könynyű volt visszapalánlálni azt a gondolatot, hogy az egyéni gazdaság az ő kis paradicsoma. Nem is fordult kölcsön kenyérért soha senkihez, s az utóbbi időben kamrájában egyszer sem ürültek ki a zsákok. Volt olyan esztendő is, liogy száz mázsa kukorica nyomta a mestergerendát. A ólban testes disznók gömbölyödtek, s ilyenkor télen mindig csordultig szűrték zsírral a bödönöket. Akkor úgy gondoltu, hogv örökre lemond arról, hogy valaha is kimozduljon kis gazdaságából. Az állammal is rendben volt a szénája, önmagával is, s mivel már úgyis az ötvenkilencedik tél havát tapossa, úgy volt vele, hogy megmarad abban, amibe beleszületett. De közben az Alsóvároson újra mozgolódni kezdett a föld, s noha Bózsó Jánosnak kényelmes, nyugodt volt kis egyéni gazdasága, eszébe ötlött annak a neheze is. Évtizedeken kereszted sem érezte úgy a magángazdaság súlyát, mint most. Nem azért, mintha nehezebb lett volna, mint a múltban volt. összehasonlíthatatlanul könynyebb lett a sora, de látott ma* ga körül embereket, akik a közös fslé hajolva könnyebben boldogultak nála. Ferencszállés buszonbárom kilométer. Bajos oda naponta a földre kiknrikázni. Jóformán csak egyet fordulhat a kukoricásban, aztán már szerszúmoz! hat is hazafelé. Nyáridőben még csak hagyján, de ősszel, mikor sík latyak a dűlő, meg a természeti és technikai okok- feszítése ezekben az esetekből eredő veszteség felméré- • sét szolgálja — elvezeti a DÁV dolgozóit az áram tolvaj házához is. Ez sem' kis dolog, mert az áramtolvajok a műszerek tanulsága szerint csupán októberben 20 ezer forint értékű áramot használtak el ellenszolgáltatás nélkül. A veszteségnek ez azoniban csak a kisebb része. A DÁV műszaki vezetői szerint elsősorban a transzformációs veszteségeket kell csökkenteni. Ehhez pedig szintén nagy és hasznos munkát kell elvégezni: meg kell határozni az egyes nagyüzemek, körzetek, községek és termelőszövetkezetek állandó átlagos fogyasztását s rrnután ez megtörtént, a transzformátorokat ennek I négy traktorát javítják ki. alapján kell elosztani. Ahol' _ .... „ , a fogyasztás jóval kisebb, j Fz az elvtársi segítségnyújtás szép példáját mint a transzformátor leadott ja ... A Sándorfalvi Gépállomás elsőnek teljesítette a megyében téli gépjavitási tervét A Gépállomások Csongrád megyei Igazgatósága értesítette lapunk szerkesztőségét, hogy a Sándorfalvi Gépállomás dolgozói a február 25-i vállalásuk helyett már január 21-én teljesítették téli gépjavítási tervüket. Ezáltal megyeileg az első helyre kerültek. v A Sándorfalvi Gépállomás dolgozói jelenleg a Makói Gépállomásnak segítenek a téli gépjavításban. A makóiak bizonyítTIGRISLESEN A mélyedésben a cédfusliget fölött kékes füst gomolygott. A domboldalról látható volt, hogy a völgy teknő eléggé szélvédett, s valószínűleg tapasztalt erdei emhrr választotta ki táborhelyül. A vadászok elindultak arra/elé és rövidesen egy befagyott folyócska partjára érlelt, ott lobogott a tábortűz. Mellette egy udcgej nemzetiségű férfi üldögélt cs pipázott. Csupán fejbólintással üdvözölne az érkezüket, megvárta, amíg kényelmesen elhelyezkednek azok is a tűz körül és cselt aztán szólalt meg: — Ne mertjenek tovább a tajgába. A szél rosszat ígér, nagy havat hoz magával. A vadászok hallgattak szavára és úgy döntöttek, hogy a tábortűznél éjszakáznak. Négyen voltak, a vidék ismert tigrisvadászai. Az udegejl Alekszandr Kaijangzjugának hívták, cobolyra vadászva került el erre a tájra. Kaljangzjuga, amikor megtudta, hogy új ismerősei már második hónapja járják az őserdőt és nem tudnak tigrisnyomra bukkanni, ezt a felvilágosítást adta: — Nem kell messze menni, ilt van a tigris egészen közel. — Es ezzel a jolyv mentén fölfelé mutatott. A vadászok egymásra pillantottak. — Akkor igyekezni kellene — állapitolta meg Cserepanov, a kis brigád vezetője. — -4 hóvihar elsöpri a nyomokat és akkor hiába kutatjuk. Ügylátszik mégsem maradhatunk ilt éjszakára. Ezzel a tigrisvadászok fölszedelözködtek cs elindultak a Hor folyó mentén fölfelé. s; , A tigrisnyomok a part mentén sűrű cserjésbe vezetlek be. Megállapítható volt, hogy egy nőstény három kölykével járt errefelé körülbelül két nappal ezelőtt. A vadászok nehezen törtek utat maguknál: az alacsony tűlevelű fák között, végre aztán egy tisztásra értek. Ekkorra már alkonyodni kezdett, nz eget sűrű jellegek takartál:. A metsző szél a domboldalakon hójergetegeket kavart [öl. Nem tudtál: tovább követni a nyomot, ezért megjegyezték maguknak az irányt és tábort ütöttek. A vadászok csak két nap múlva találták meg újból a tigrisek nyomát. Az egyik domb gerincén szétmarcangolt szarvasok, majd pedig egy vaddisznó teljesen lerágott csontjaira bukkantak. Mivel azonban körülötte a hó nagyon le volt taposva, nem tudtál: megállapítani, merre távozlak a ragadozók. Másnap mégis sikerült egész friss nyomra akadni, a frissen hullott hó még nem tudta betemetni. A vadászok óvatosan mentek tovább a csapás mentén, mikor egy nemrégiben leütött szarvasra akadtak, amelyet a tigrisei: nem értek rá megenni. Innen a nyomqlc egy kis fenyőliget felé vezetlek. A vadászok elindultak arrafelé, néhány ijesztő lövést adtak le. l'ár lépés után megtalálták a vadállatok fekvőhelyét. A nöslénytigris a lövések hallatára nagy szökelésekkel iramodott tovább, a kicsik elmaradtak tőle. A vadászok elengedték a kutyákat, amelyek szélsebesen iramodlak a tigriskölykök után, miközben vadul föld — az már nem neki való. Mennyit keli bajlódni a szántással, vetéssel, behordással. Es az itthoni nyolc hold? Az is' nagy teher egy vállra. Számtalan lehető és lehetetlen gondolattal számot vétett, míg megtalálta a dolog maga számára praktikus oldalát. — Mi történik, ha bemegyek az l-es típusú tszcs-be? — adta fel magának a leckét és aztán sorra rá a feléletet. — Adókedvezmény, beadási kedvezmény. Ez nem jön rosszul. A gépállomás segítsége is biztosabb lesz. Kényelmesebb, nyugodtabb és biztonságosabb munka, így csak többet kivetofefc a földből. Amit az állam elvár tőlem, az könnyebbségemre esik, mint eddig. Amelyik bukszában több van, abból könnyebb fizetni. Meg az idő szele is erre fúj. Aki sodrásiban van, maga is gyorsabban halad. Már kész is volt a számítás. Ami jó, az t hamar számba lehet venni. Föl is állt Bózsó János az alsóvárosi parasztgyűlésen és (kerekperec kijelentette, hogy ő ped'g belép az új terme I c sz öve4 kezet í csoportba, mert úgy látja, hogy azt éppen testére szabták. Senki sem kényszeritette, aki lát, tudja, hogy nem is a szükség hajtotta. Csakhát belép, mert ami jó, az neki is jó. Senki se szorította rá, az igaz. De valami belső kényszer szólította erre az elhatározásra. A sok töprengésből leszűrt tapasztalatok szinte parancsolóan diktálták nejti ezt a lépést, mert ha idős és makacs is, nagyon helyén vonnak a gondolatai. Szépen elboldogult Ő egymagában is, de itt aníiál könnyeoo élet ígérkezik. Bózsó János őszinte ember. Nem tagadja, hogy ha a szivéhez nőtt is ez a szó: enyém — kezd megbarátkozni ezzel is: a miénk. Ebbe belefér az ő kis gazdasága, meg a szomszédja kedves hó'djai is. Mér nem különkülön, hanem együtt. Szóval jobb ezen a lovon ülni, mint a régin. Még most azt mondja: ennél nem megy tovább. Azaz hogy egyelőre! Kis szünet után azonban hamisan megtoldja. — De azért majd meglátjuk. Söse voltam maradi ember, úgylehet megbarátkoznék vele. Mi magunk rendezzük az életünk sorját és mindenkinél magénál van az értelem. Ha jobbnak tapasztaljúk, hát biztosan tovább megyünk. De most még csak ennél maradok, mert minden viselve válik, mint a csizma. Ebbe az első típusúba meggyőződéssel, nyugodtan hívok minden alsóvárosi parasztembert, mert ami nekem, családomnak, meg a tizennégy holdamnak jó, az másnak se lehet rossz. Hát így barátkozott meg Bozsó János az újjal: okosan, gondolkozva, saját érdekeit mérlegelve. Nagyon sokáig fontolgatta a dolgot, végüljs arra az oldalra állt, amelyre a mérleg billent, — a szövetkezés oldalára. Kitüntettek 166 többszörös véradót Szegeden Vasárnap délután a szegedi Egyetem Aulájában a Magyar Vöröskereszt városi titkársága találkozót rendezett. Sok száz ismerős találkozott itt, — akik a véradóállomáson rendszeresen adnak vért, s azok a dolgozó asszonyok, fiatal lányok, idős férfiak és fiatalok, akik életüket, gyógyulásukat köszönhetik a véradóknak. Az ünnepségen részt vett az MDP Városi Végrehajtóbizoltságáuak képviseletében Külüs Sándor elvtárs, Bánhidai Péterné clvlúrsnő, a Vöröskereszt központ kiküldötte, valamint a tömegszervezetek képviselői. Dr. Lantos György elvtárs, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője nyitotta meg az ünnepséget. Dr. Gál György a véradóállomás vezetője ünnepi beszédében a szegedi véradómozgalom fejlődéséről, jelentőségéről beszélt. Krekuskn Istvánné elvtársnő, a Vöröskereszt Szeged városi titkára hozzászólásában elmondotta: Szegeden is sok olyan dolgozó van, aki már eddig is kitűnt a beteg emberek segítésében, a véradásban. Pintér István ötvenszer, Keménvvári Imre negyvenszer, Böröcz Árpádné tizenhétszer, Csejtci IIlésné huszonötször, Vőneki Albert tizenháromszor, Nagy Erzsébet tizenkétszer adott vert. Krekuska elvtársnő hozzászólása után az úttörők, az MNDSZ, az MSZT, a Hazafias Népfront, a városi tanáes, a Városi Békel/izottság küldöttei virággal köszöntölték az ünnepség résztvevőit. Majd dr. Bódis Lajos, a II. sz. Küzkórliáz főorvosa a nőgyógyászaiban nélkülözhetetlen vér segítségéről beszélt. Bánhidai Péterné elvtársnő, a Vöröskereszt központ nevében üdvözölte a megjelenteket, a Szeged véradóit Ezután a véradók és a vérát* ömlesztés által meggyógyult be* tegek ismerkedtek egymással. A meggyógyult betegek virággal üdvözölték véradóikat. Petkóczi József, Arany Antalnét, Márta Erzsébet. Király Jánost, SzíkVres Ferenc Lővinger Sándort, Ihar József Papp Takács Gyulánál, Pálfi Ferenc Gábor Imrénél. Hikk Ferencné Fenyvesi Józsefet ajándékozta meg virággal. Dr. Lantos György elvtárs ezután átadta Pintér István elvtársnak, a Vágóhíd dolgozójának a „Kiváló véradó"-jelvénvt és oklevelet. Majd 166 véradó kapta meg a többszörös véradói oklevelet és jelvényt. A meleghangú ünnepség a Jutaárugyár kuhúresoportjának és a Balettiskola növendékeinek kultúrműsorával fejeződött be. ugattak. .4 négy férji futás közben egy kis tisztáshoz ért, ahol az egyik jeldühödölt fia tal tigris szembefordult az őt üldöző kutyákkal. Ai embereket megpillantva rávetette magút a közeledő Miron I'opovra. A vadász nem vesztette el lélekjelenlétét, puskájának tusát dugta az állat fenyegetően hitátolt szájábay s a fogak acélos szorítással arra csapódtak . rá. Kihasználva ezt a pillanatot, a vadászok rávetették magukat a tigrisre, egyikül: a fülénél fogva clltapla és lenyomta a földre, közben a többiek összekötözték lábait. A "közelharc néhány perc alatt végetért. A szájkosárral ,.feldíszített" tigris mozdulatlanul hevert a hóban és tehetetlenül morgott. A vadászok egyik társukat őrzésre visszahagyva, indultak a többi tigris után. A területi vadásztársaság brigádja, amelyet Cserepanov vezeteti, • szerencsésen visszaérkc- ! zelt Habarovszkba. Az élő tigriseken kívül négy elejtett vaddisznót és három medvét hoztak i magukkal A baráti országok életéből BULGÁRIA ÖTEVES A BULGÁRIÁI ASZBESZT-CEMENT GYAR Bulgária legfiatalabb városában, Dimitrovgrádban öt esztendővel ezelőtt adták át rendeltetésének az aszbeszt-cernent gyárat, amely az első ilyennemű üzem volt Bulgáriában. Ez idő alatt a gyér dolgozói sok ezer méter csövet készítettek el Dobrudzsa vízellátásának elősegítésére, valamint sok ezer négyzetméter tűzállótéglát az egyie fejlődő bolgár kohászat számára. A gyár fennállása ötödik évfordulója alkalmából az üzem dolgozói komoly munkasikereket értek el. Az 1955. évi tervük előirányzatát 38 nappal a határidő előtt teljesítették. Csupán az 1955. évi tervtúlteljesitésből 65 000 méter csövet és 90 000 négyzetméternyi téglát adtak a népgazdaságnak. A 98.06 százalékos elsőrendű minőségű áru gyártása mellett a munka termelékenységének tervét 110.5 százalékra túlteljesítették. BULGÁRIA ÁSVÁNYKINCSEI Bulgária nagyon gazdag színesfémekben. A legújabb kutatások eredményeképpen gazdag réz-lelőhelyeket fedeztek fel a Szredna-Góra-hegységben, Panagjuriste megyében a Sztrandzsa-hegység északi részén, Burgasz és Szozopol városok közelében, valamint a Balkán-hegység nyugati részén, Vnaca megyében. A rézérc nagyrészét az új flotációs gyárban kiváló minőségű rézkan centrummá dolgozzák fel. A legújabb geológiai kutatások bebizonyították, hogy Bulgáriában igen sok ólomés cink-érc van. Ezek az ércek főképp a Rodopc-hegység keleti részében található, gaieít formájában. A rodopei ércmedence a népi kormányzat évei alatt szovjet segítséggel óriási fejlődésnek indult. Üj bányákat nyitottak, az érc-termelés elszállítására új utakat, kötélpályákat, ipari vasutakat, az érc-dúsításra pedig új flotációs üzemeket építettek. A kicsiny falvak, mint Madan, Rudoze, stb. néhány év alatt modern városokká fejlődtek. A BULGÁRIAI PENICILLIN-GYAB UJABB TERMEKEI Az elmúlt év folyamán a bulgáriai penicillingyár csupán injekció formájában állított elő penicillint. Néhány nappal ezelőtt azonban a gyár dolgozói, a szovjet technológia segítségével megkezdték a penicillinnek tabletta formájában történő előállítását, s nemsokára újabb értékes antibioticumot — aureomycint is gyártani fognak. Az 1956. évi termelési terv kétszer magasabb, mint a múlt évi előirányzat. Az injekció formájában gyártott penicillinen kívül az üzem rendszeresen fogja előállítani a penicillin tablettákat és az aureomycint is. A gyár dolgozói felkészülten várják az új ev feladatait. 1956 folyamán a gyár több uj gépet és felszerelést kap. amelyekkel tovább javíthatják a penicillin gyártásának technológiáját,