Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-25 / 21. szám

Szerda, 1956. január 25. 8 OtlMSíYSRORSZW Sok ezer szegedi dolgozó kísérle utolsó útjára Komóesin Illés elvtársat A szegedi dolgozók mély részvéte mellett temették el tegnap Komócsin Illés elv­. társat, a munkásmozgalom régi harcosát, a párt hűséges katonáját. Már a délelőtti zetői és Komócsin Illés elv­társ régi harcostársai álltak díszőrséget. A Széchenyi téren össze­gyűlt dolgozók mégegyszer látni akarták Komócsin Illés ' órákban gyülekeztek a dolgo- elvtársat. Üzemi munkások, zók tömegei a városi tanács­háza előtt, ahol — az épület előcsarnokában — felravata­lozták Szeged nagy halottját. A koporsó mellett az MDP Szegedi Bizottságának tagjai, a Szegedi Városi Tanács ve­dolgozó parasztok, alkalma­zottak, háziasszonyaié, fekete fejkendős öreg nénikék jöt­téié el a koporsójához, hogy végső búcsút vegyenek tőle. Délután 2 órára már sok ezren gyűitek egybe a városi tanácsháza előtt. Mindenki hallani akarta, hogyan bú­csúzik a párt a dolgozók ne­vében Komócsin Illés elvtárs­tól. A gyászbeszédet Ladányi Benedek elvtárs, az MDP — mint a munkásosztály, a párt hú fiát — magas közéleti pozícióba emelte. Az egykori tetőfedő munkásból rendőr­az Alföldi Mezőgazdasági In­tézet már a háború előtt alezredes lett és számos ki- *** nlar a háború előtt te­tünetés tulajdonosa. És vele vekenyen resztvett a muKo­együtt sok-sok ezerre megy dési területét kepezo delai­azoknak a valamikor elnyo-! földi táj szántóföldi noveny­Már hosszú hónapok óta el voltunk készülve a legrosz­szabbra, mégis mély fájda­lommal vettük a hírt: meg­halt Komócsin Illés rendőr­alezredes elvtárs. Hosszú időn keresztül nagy fizikai erejével és hallatlan nagy élniakarássEil állt ellent a súlyos, nehéz, gyötrelmes betegségnek. Élni akart, hogy dolgozhasson tovább. Erejét azonban felemésztette a hosz­szú betegség. Elvált tőlünk. Most itt állunk ravatala előtt, hogy a szegedi pártbi­zottság, Szeged kommunistái és dolgozói nevében búcsút vegyünk tőle, lerójuk végső tiszteletünket és elkísérjük utolsó útjára. Szívből jövő fájdalmunk, a harcos kommunistát megille­tő tiszteletünk és megbecsü­lésünk késztet bennünket, ar­ra, hogy koporsójánál meg­emlékezzünk Komócsin Illés elvtársról, a párt, a munkás­osztály hű harcosáról, a fe­ledhetetlen barátról. Eltávo­zásával nagy veszteség ért bennünket szegedieket, de az egész magyar kommunista munkásmozgalmat is. Egy munkában, harcban, szenvedésekben és győzel­mekben gazdag kommunista életútját látjuk magunk előtt — ha róla emlékezünk. Még egészen i fiatal munkás, ami­kor — is.- első világháború alatt — bekapcsolódik a dol­gozó népet elnyomó, kizsák­mányoló, esztelen imperialis­ta háborút folytató hatalom elleni harcba. Már akkor a felnevelkedett és a kapitalis­ta társadalom megdöntésére, a proletár forradalom meg­teremtésére megérett, öntu­datra ébredt magyar mun­kásosztály együk harcos kép­viselője. Kora ifjúságától kezdve bátor, önfeláldozó, lelkes kommunista, aki a mozgalomban megtett első lépésétől ereje végső fogytáig a munkásosztályért, a pártért küzdött. 1918-ban reszt vesz a Földközi-tengeri matrózlázadásban. A fellá­zadt hajók matrózait megti­zedelték. Hogy ő megmaradt és nem esett áldozatul a vér­szomjas ellenforradalomnak, csupán annak köszönheti, hogy a sorban nem ő volt a tizedik, s a bosszú talán % mellette álló elvtársát ragad­ta el. Öt azonban ez nem ret­tentette meg. Ifjú életét a munkásosztály felszabadítása, a kapitalizmus megdöntése nagy ügyének szentelte és kész volt bármikor kockára tenni vagy feláldozni magát érte. Teljes erejével részt vett a dicsőséges Tanácsköztár­saság megteremtésében, a prolctárlietalom kivívásá­ban és védclmezésében. 1919-ben Nagykanizsán vá­rosparancsnok-helyettes volt. Fáradhatatlanul küzdött a tanácshatalomért és kérlel­hetetlen volt az ellenforrada­lommal szemben. A Tanács­köztársaság bukása után in­ternálták. Az embertelen kín­zások következményét egész életén át szenvedte, és idő előtt bekövetkezett halálához ezek a kínzások is hozzájá­rultak. Többet nem is szabadult meg az üldöztetéstől, csak a felszabaduláskor. A két vi­lágháború közötti 25 éves Horthy-reakció korszaka szá­méra is a megpróbáltatás, az üldöztetés harcaiban bővel­kedő időszaka volt. Csalódja köréből, otthonából kiüldöz­ték. Szegeden nem dolgozha­tott, de máshol sem hagy­ták megtelepedni tartósan, mindenütt veszélyesnek tar-. Szegedi Bizottságának első - j . .. . , . . ... . titkára mondotta Komócsin mott. megalázott proletárok- termesztésének iranyitasa­TII, , .. . , nak a száma, akik ma hason­elvtars ravatalánál. A 16 társadalmi ál!ásban szol­hatalmas tömeg mély megil- gálják a nép ügyét ojyan letődéssel hallgatta Ladányi lelkesedéssel és önfeláldozás­elvtárs búcsúszavait. sal- amellyel ő szolgálta és amilyen áldozatkészséget semmiféle más osztály felmu­tatni nem tud. tották a népnyúzó horthysta- ra a területére vonzotta, ahol Költő kellene ahhoz, hogy j rendszer szempontjából És legközvetlenebbül kellett har- Komocsin IUesnek és a hozza | jól ítélték meg colni az ellenséggel. Egész- hasonlo kommunista fórra-] Az egyszerű, de öntudatos sége teljes megromlásáig dalmaroknak hős eletét, a' Ladányi Benedek elvtárs gyászbeszéde u, ue ouLUUtu UÍ> ~ —» , , ,,, .. .. i ü.vwiauxiuíA t-a a UCU^VZAJ -IIAT JLA— építőmunkás állandóan ve- folytatta ezt a harcot. Lelkes munkiwosztaiy ugye iránti i pel a2 eddiginél szorosabb szélyeztette a kizsákmányo- szervező- és nevelőmunkájá- önfeláldozását meltokeppen lós zavartalanságát. val és személyes példájával meg tudják énekelni, mert Ahol megjelent, mindenütt állandóan gyarapította a maradandó az. amit ok mozgalom, a part harcosai- tettek es jelentősege az idő nak sorát. teltével csak nőni fog. Sokan állnak itt — végső Most, átokor utolsó bú­búcsút venni — azok, akiket csút ves/.üi .: Komócsin Illés­az ő példája lelkesített. És tői, az elvtárstól, a feledhetet­köztük sok fiatal van, akik len baráttól, mindannyiunk az ő példáján lelkesülve áll- által annyira szeretett Illés tak be a harcosok sorába, bácsitól, ígérhetjük, hogy em­akik hozzá hasonlóak akar- lékét kegyelettel megőrizzük ,ak lenni. és harcos életét mindig pél­Aldozatkész munkássága őt daként tekintjük. várakozás nélkül hozzáfo­gott a munkások szervezé­séhez. felvilágosításához. Terjeszti a Szovjetunióból szerzett értesüléseit. Nagy munkát fejt ki a 30-as évek­ben a nagy sztrájkok szer­vezése érdekében. A nyomor­gó, éhező munkások hallgat­nak ró és követik. Állandó rendőri felügyelet alatt tart­ják. Minden fenyegetés és büntetés hiábavaló. Már megvesztegetéssel is kísérle­teznek. Komócsin Illés azon­Á tudományos kutatók segítsége a termelőszövetkezeteknek Irta: SOMORJAI FERENC, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója A Délalföldi Mezőgazdasá- meg ugyanis a tsz évi mun­gi Kísérleti Intézet jogelődje, kaerő-gazdálkodását, üzerwt arányait, növény- és állat­tenyésztésének fejlődését és a jövedelmezőségét. A termelőszövet/kezetek ilyen irányú patronálása ket­tős célt szolgál. Egyrészt ja­vítja a termelőszövetkezet gazdálkodását, másrészt a patronálók megismerik a termelőszövetkezetek felada­tait, és azok megvalósításá­nál felmerülő nehézségeket. Az utóbbiak gyakran új gya­korlati irányt szabnak egyes kérdéseknek a tudományos kivizsgálására. A kutatók így a gyakorlati életből veszik a témájukat és azokat a gya­korlati élet követelményei­nek megfelelően oldják meg. A termelőszöveékezetekea kívül egyes növények ter­mesztésénél vagy agrotechni­kai eljárás alkalmazásánál az intézet tanácsaival támogatja az érdeklődő szakköröket és ban, de a dolgozó nép széles rétegével akkor még nem tu­dott szoros kapcsolatot ki­alakítani. A felszabadulás után a szo­cialista nagyüzemi gazdálko­dásra helyeződött át a súly­pont. Ez új irányt szabott az inté­zet kutatómunkájának, a gyakorlati élettel való kap­csolatának és a dolgozó nép­együttműködést eredménye­zett. Szakmai támogatás szem­pontjából a mezőgazdasági szocialista szektorok közül a termelőszövetkezetek jöttek elsősorban figyelembe. Az in­tézet kezdetben csak 1—1 taggal patronálta a szegedi a Mezőgazdasági Tcchniku­termelőszövetkezeteket. A rnckat. Búcsúztatás a temetőben A gyászbeszéd után egy fá- — köszönöm az önfeláldozó, tyolial bevont katonai gépko- áldozatos, lelkiismeretes csira helyezték a koporsót és munkát, amely példaképül ban kommunista volt, meg- megjndult a gyászmenet a te- szolgál nekünk és a bennün­mgathatatlan. A jobboldali metőbe. Legelői két teher- ket követő ifjúságnak, szociáldemokraták epp ugy gépkocsi vitte a koszorúk so- A Belügyminisztérium gyűlölték, mint a horthysták kaságét, amelyet a szegedi Csongrád megyei Főosztálya és ő viszont gyűlölte őket, üzemek, intézmények, hivata- nevében Gesztey Mihály bú­mert sokszor látta, hogyan lek dolgozói hoztak Komócsin csúzott Komócsin Illés alezre­árulták el a munkásosztályt, elvtárs sírjára, majd a hon- des elvtárstól: A hosszú — sokak számá- véd-zenekar következett és a — Kegyelettel fogjuk őriz­ra — reménytelennek látszó Belügyminisztérium Csöng- ni harcos életedet — mondot­harcban nem veszíti el hitét rád megyei Főosztályának ta — és mint követendő péj­és bizalmát, a jövő iránt, díszszakasza. Ezután család- dát állítjuk mind magunk, Harcostársai mindig csodálat- jai, rokonai, a szegedi párt-és mind az ifjúságunk elé. Fo­tal néztek rá. Az üldöztetés állami élet vezetői és képvi- gadjuk, hogy harcodat győze­nem töri meg, hanem meg- selői, továbbá Komócsin elv- lemre visszük és edzi A szocializmus építésé- lárs egykori harcostársai kí- ez a föld. amelybe pihenni nek' sikerei a Szovjetunió- sértek a koporsót. A Lenin terez, örökre a szabadság ban, s a munkásosztály győ- "tea hazain gyaszlobogot földje marad, zelmébe vetett hite lelkesíti lengetett az enyhe, tavaszias Tombácz Imre elvtars, a múlt évben a szegedi "Fel­szabadulás* és "Táncsics*, to­vábbá a szatymazi "Szabad­ság* Tsznkel szocialista szer­ződést kötött és 4 tagból álló komplex-brigádra bízta a patronálást. Célja ennek az volt, hogy a szakmai támoga­tást eredményesebbé tegye és a patronáló brigád minden felmerülő kérdésre határo­zott választ és tanácsot ad­hasson. A komplex-brigádok mű­ködéseinek eredményei vol­tak a "Táncsics* Tsz-nél a A közvetlen szakmai támo­gatáson és tanácsadáson kí­vül az intézet dolgozó né­pünk művelődését is segíti szakcikkek közlésével, elő­adások tartásával és ta­pasztalatcserék megrende­zésével. Az előadások témája túlnyo­mórészben az időszerű kér­dések, fejlett agrotechnikai módszerek, a gyakorlat ré­szére átadható kísérleti ered­mények és a helyes vetés­forgó rendszer ismertetése és alkalmazási módja volt. Ki­vetésforgó rendszer kidolgo- sebb^részben foglalkoztak az újabb és újabb harcokra. Különösen nehéz idők jöt­tek a második világháború alatt. A fasisztáknak a kom­munisták elleni gyűlöletét a fronton elszenvedett veszte­ségük csak fokozta. Az utolsó időkben is a bosszúra gon­szellő, a Tolbuchin sugárúton városi tanács elnökhelyettese véges-végig, az élők tömött sorfala között haladt el a gyászmenet a Belvárosi Te­metőbe. a régi harcostársak nevében vett végső búcsút Komócsin Illés elvtárstól. Fogadalmat tett, hogy a munkásmozga­lom, a párt régi harcosai ,„,-., - -i ugyanolyan odaadással, örí­es ezrek alltak mar amikor a Z€tlenséggcl nevelik lov;.;ob A díszsírhely körül is ezrek gyászmenet megérkezett. A doltak. 1944. áprilisában az temetőben elsőnek Dénes Leó egész országból, Szegedről is összeszedték a mozgalom harcosait és Ricsére szállítot­ták őket, köztük Komócsin Illést is. A fiatalokon kívül alig maradt valaki itthon. Ebben a helyzetben nem lehetett kiszámítani, hogy a elvtárs, a városi tanács nevé­ben búcsúzott a drága halot­tól az ifjúságot a párt szereteté re, ahogyan azt Komócsin Illés elvtárs tette. A díszszakasz sortüze köz­aki egyike vo t azoknak b a munkás gyászindulo az elvtársaknak, akik a fel- az internacionálé fenséges szabadulas utam első orak- hsngjaitól ,kísírve helyezték ban ehnditották a varos uj- sírjába Szeged város nagy ha­jaszuleto eletet. ,cttját akinek em]éke tovább __ — Városunk nevében — él a dolgozó emberek szívé­Szovjet Hadsereg által üídö- mondotta Dénes Leó elvtárs ben. zött fenevad mikor szánja rá magát a legfőbb ellenségével való leszámolásra. Minden­kinek kész kellett lennie bár­mely pillanatban a legrosz­szabbra. Komócsin Illés nem félt, hanem bátorította a csüg­gedőket. Tudta, hogy nem hiába küz­dött, tudta már, hogy amiért küzdött, zása és bevezetése, a rizstele pek talajvizsgálatának elvég­zése és a "Felszabadulás* Tsz-ben a majorfejlesztési terv elkészítésében a segít­ség. A szaktanácsadás a hely­színi szemlék alapján történt. Az intézet és a kísérleti gazdaság patronáló tagjai résztvettek azokban a bizott­ságokban, amelyek felmérték a tsz-ek gazdasági helyzetét, adottságait és javaslatokat dolgoztak ki a jövedelem emelésére. Itt mutattak rá az eddigi kihasználatlan na­gyobb öntözési lehetőség hasznosítására, vagy a fejlet­tebb növénytermesztési és állattenyésztési módszerek alkalmazására is. A leghathatósabb segítséget azonban a patronálók a tsz-ek évi üzemtervének el­készítésével nyújtják. Ez az üzemterv határozza Jelentés Szőregről Mi a begyűjtési sikerek titka ? Szőregen még nagyon sok vemben 350—360 hátralékos­hátralékos volt a begyűjtés- bői mindössze csak 9 maradt, ben múlt év november 11 tá- akik nem voltak képeseK ján, amikor új vezető érke- teljesíteni a beadást elemi rövidesen betelje- í zett a községi begyűjtési hi- kár vagy egyéb ok miatt. sül. A Szovjet Hadsereg j vatalhoz Kovács Antal sze- (Egy ötezer lakosú községben gyors előretörése megzavarta mélyében. S azután a begyiij- nem sok ez a .kilenc fö, mc­a fasisztákat, tudták, hogy a számonkérés sem marad el. Komócsin Illés és számos többi elvtárs megszabadult az tési tervet egészében 123 szá- gis azt szeretnék, ha egy se zalékra teljesítették. s a lenne.) Kovács elvtárs el­,,tiszta lap" mozgalomban el- mondja azt is. hogy mikor ö ért eredményükért 8000 fo- átvette a begyűjtést, minde­internálásból. Majdnem egy- rint pénzjutalmat kaptak a nekelőtt Gazda Istvánnét, a időben érkeznek Szegedre a I járási tanácstól, mivel a já- párttitkárt kereste fel. aki . ~ . , tt -i _ . „i,-,;: t„u „ -F^l,, A-7>'-'o í>7r»to ic hbQyámnlfaftr, ráf iH<"i_ felszabadító Szovjet Hadse­reggel. rásban első lett a falu. Azóta pzóta is beszámoltatja őt idei már mégis szavazták a ta- közönként. S a párt úgy sc­Beteljesedett élete legfőbb ' nácsülés részvevői, hogy ezt gített neki a begyűjtésben. 'a 8000 forintot a sporttelepre hogy a népnevelök felkeres­fordítják. ték ebben az időszakban a Mégis, ha arról kérdezőt- hátralékosokat, elbeszélgettek ködünk Kovács Antaltól, ho- velük, kifejtették, milyen gvan érték el ezt az ered- fentos népgazdaságunk szem­ményt. katonás kimértséggel pontjából az, hogv mindenki hárítja el magától az érdemet teljesítse terménybeadási kö­— holott nyilvánvalóan nem telezettségét. Begyűjtési he­kis része van a sikerben —, lpt is rendeztek, s ekkor a s másokra hivatkozik. tanácstagokat is bevonták a Hogyan jutottak el hát eze- meggyőzés munkájába, akik nés kig az eredményekig a sző- közül bizony jópáran vona­regiek november 11 óta? kodtak eleinte ettől a fárad­Mindenekelőtt föltérképez- ságtól. ték a helyzetet, megtárgyal- Az eredmény másik titka ták a begyűjtési előadóval a teendőket. Azután hozzálál­tak az elszámoltatásokhoz, végül transzferáltak. De erre a „végül"-re nem is igeij ke­rült sor, igazán csak a leg­végső esetekben, például az célja: a magyar munkásosz­tály egyszer és mindenkorra megszabadult a gyűlölt Hor­thy-rendszertől. Hallatlan lelkesedéssel fogott a munká­hoz. A Szovjet Hadsereg még a Tisza túloldalán volt, ami­kor megkezdi a fegyveres őr­ség szervezését, a rend fenn­tartására. a szétszórt fasisz­ták féikentartására és az al­kotó munka mielőbbi meg­kezdése érdekében. Ez volt abban az időben a legfonto­sabb tennivaló. S hogy váro­sunkban a normális élet oly gyorsan helyreállt, a Szovjet Hadsereg és a vérosparancs­nokság nagylelkű és jóaka­ratú segítsége mellett nagymértékben az ő fárad­hatatlan munkájának volt köszönhető. A munkásosztály ügye iránti lelkesedése, az séggel szembeni gyűlölete a részlegnek a munkáját köny­nyítette, a dolgozó parasztok is megértették a szándékot, s értékelték. Ügy lehetne tehát összefog­lalni, hogy a begyűjtés sike­re a párt és a tanács közötti jó kapcsalatnak és a terme­lők közölt végzett jó meg­győző mnukának köszönhető, tehát annak, hogy a begyűj­tési munkát nem csak "hiva­talból* irányították a tanács­nál, s összefogtak az egyes vállalatokkal is. No meg an­nak is, hogy a dolgozó pa­rasztok között sok példamutató az, hogy a begyűjtési hivatal azáltal is kívánt javítani munkáján, hogy szoros kapcsolatot tartott a tej, baromfi, állat és egyik kuláknál. Álíalában pe- terményforgalmi dolgozóival, dig majd mindenkinel ered- Legtöbbet közülük a tejbe­gyűjtő és az áilatforgalmi föl­meggyőző sző. vásárlója segített, s ez a se­ellen- ' rnényre vezetett a volt, s különösen a hármas típusú termelőszövetkezetek tettek példásan eleget álla­munk iránti kötelezettségeik­nek. Munka után édes a pihe­tartja a közmondás. A szőregiek mégsem pihen­nek babéraikon, mert tudják, hogy az új év jó munkáját alaposan elő kell készíteni, másként nem születnek szép eredmények. Ezért a tanács begyűjtői már előre elbe­szélgetnek a termelőkkel, megbeszélik: mit, mennyit és hogyan adnának majd be úgy, hogy az az államnak is, emellett a termelőknek is a hatalomért folyó harcnak ar-: Ezt mutatja a szám is: a no- gítség nem csak a begyűjtési legelőnyösebb legyen, előadások növénvnemesítés­sel, üzemszervezési és trá­gyázást kérdésekkel. Az utób­bi két évben az intézet dol­gozói több mint 125 előadást tartottak a rádióban, szabad­egyetemeken, intézmények­ben. egyesületekben és ter­melőszövetkezetekben. Álta­lában az előadások látogatot­tak voltak és az érdeklődést bizonyítja, hogy élénk eszme­cseréket váltottak ki. Évente 20—25 szakcikk je­lenik meg az intézet dolgo­zóinak tollából, tudományos folyóiratokban, gazdasági és egyéb szaklapokban, továbbá a napi sajtó hasábjain. A szakcikkek legtöbbje az inté­zet kísérleti eredményekkel alátámasztott állásfoglalását, termesztési módszerét és ja­vaslatait tartalmazza, míg a napi sajtóban megjelent cik­kek az időszerű feladatokkal foglalkoznak. Igen eredményeseknek bi­zonyultak a megrendezett ta­pasztalatcserék, ahol a hoz­zászólók észleléseik, termesz­tési eljárásaik és az esetleges nehézségek közlésével nagy­ban elősegítik az elérendő cél megvalósítását. Eze'.: közül a tapasztalatcserék közül kü­lön meg kell említeni a 40 mázsás kenderkóró és a 4, illetve 6 mázsás kendermag­termésért indított mozgal­mat, a helyrevett fűszerpap­rika, homokon a szálastakar­mány- és burgonya-termesz­tési, továbbá a Duna—Tisza közi rizstermelési tapasz­talatcseréket, amelyek iránt már a tárgyuknál fogva is igen nagv volt az érdeklődés. Az intézetnek a gyakorlat­tal való kapcsolatát még jobban kiszélesíti az újonnan létesített üzem­szervezési csoport, amely tájunkon 100 mezőgaz­dasági termelőszövetkezet üzemi adatait veszi fel első­fokon és ebööl 10—15 terme­lőszövetkezetét részletesen feldolgozza. Már az elsőfokon felvett adatok értékelése és összehasonlítása is rávilágít az egyes termelőszövetkeze­tek gazdasági helyzetérc, üzemszervezési arányaira, esetleges h:ányosságokra és így megkönnyíti és meggyor­sítja a szakmai tanácsadást. I Mindezek bizonyítják hogy az intézőt a múlthoz hason­lóan a jövőben is eleget óhajt tenni ráháruló feladatának és tőle telhetően tevékenyen részt kíván venni a mező­gazdaság fejlesztésében és dolgozó népünk mezőgazdasá­gi kultúrájának emelésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom