Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

oímQmo«sz»G Vasárnap, X956. január 1. A BAGOLYHUHOGÁS Mog egyzóse's az ,.Uj Hang" aeeemaer! számához (és a csölakók ( • •• 4m idei Sxileeamter előtti Anyus kezet töröl, összekapja nélkül is. — képzeld csak, pár A IORRDI T»AI I fi ii A i j • .1 1 {napot Pesten töltöttem, ügyes- magát és igyekszik a postaépü- hónapos házasok voltunk, ez az I,AST(ir ^ „ „ . aag irodalmi anyagot. Az egyik rin, a híres vagány" című el- bajos dolgokban futkároztam, s let felé. Karcsi, a kis unoka is öreg meg a szombat-vasárnapot Halmi í?" címe: „Terhünk, a föld", beszélése fiatalokat választ :mikor már végkép kifulladtam, utána nyargal. nem velem töltötte, hanem a Utóbbi idffiTindNzvX.hí cím^ min- hőseiül Főszereplője Manda- a rokonokhoz tértem kifújni Vagv három perc múlva visz- kocsmában üldögélt egyre síi, banjelentek meg eszmeüee m i e ff"1.fjének mon- nn a híres vagány - cső-1 am. No az-Tt ; hoJ sza *fllt Karcsi, majdnem be- rűbben a jópipákkal ittak, zav aros kétértTlmüen ^é 1 oz- damvalójáról de az a pesszi- lakó. A szennyvízcsatornák . könK„ven.k > társaságiban reccscnti az ajtót úgv dúródik mint a kefeköíő, s az ördög bib­zavaros, kétértelmuen céloz m zmus, amelyet ez a kö te- bűze érződik rajta oly erősen, ;idej.,;en ráha* olódjak a\old befelé: liáját forgatták bolondul. No mény araszt, talán a címet is hogy le sem lehet mosni. Az ... ' ,„„i- w . , T i- i • „„„ i„n„™ fplíilmiilin „mhorot nm,ut fint^ai,!, ujeszlendore. - Nagyapám! Joli, meg Laci gondoltam, mikor Szilveszter cs­gató, vagy mindjárt nyiltan támadó jellegű írói alkotások. A párűhoz és a néphez hű írók és olvasóközönség egyöntetű helyeslésével találkozott a felülmúlja „...egyre ritku- emberek orrukat fintorítják, lünk, hűséges Atlaszok", ha látják őt, ezért aztán „in­mondja Illyés, de hordoznunk kább nem beszél az emberek­..... . kell a földet, ezt a súlyos ter- kel". Ma, amikor szárnyát párt Központi Vezetőségének het. „Tartani kell, bár könny egyre szélesebbre bontó ifjú­határozata, amely leleplezte és s kudarc erőt, reményt le- ságunk az élet minden terű­elítélte az irodalmi életünk- győz...", jelenti ki a költő létén hatalmas léptekkel ha­bén elburjánzott jobboldali- félreérthetetlen „optimizmus- lad előre, az „Üj Hang" el­ságot és útat mutatott íróink- sal" majd hozzáteszi: „De vin- beszélésében a múlt árnyéká­nak annak leküzdésére. ni kell, haladni, bár egyedül ként egy szennyvízcsatorna­Jogos várakozás előzte CIPel«d; mert ha belebuksz: szagú csőlakó, Mandarin, a meg épp ezért a párthatáro- belehalsz, veled is nehezebb!" nagy vagány képviseli az if­zat nyilvánosságra hozatala De akar a „Levél a vízgyűj- júságot. Olyan szomorú tény után elsőnek megjelenő folyó- tőrö1 és a fenyőről" című vers ez, annyira magáért beszél, iratot — az „Üj Hang" de- ködös szimbolikájára, akár hogy nem is kell hozzá kom­eemberi számát. Mindenki azt 32 ..Óceánok" elkeseredett mentár . várta, hogy ez a folyóirat, hangulatára, akár a „Füge- NEM MEHETÜNK EL szó Mindjárt az ajtóban láttam, beszél Moszkvából! — lelken- tején is magamrahagyott, nem hogy ezúttal a szokott ízes lian- dezi. fogok én otthon pityeregni ezen­gulatnak híre-nyoma sincs. Az Felugrunk mindketten, s szó túl, leszoktatom a lumpolásrói öcsém feleségének édesanyja, nélkül, dohogó szívvel futunk a ezt az embert mindörökre. .. „Anyus" — hájas rucát koppasz- gyerek után. Hallottam, hogy a sörtől lehet tott Szilveszterre, s ezt olyan legcsúnyábban berúgni. Meg­arccal tette, mintha legalábbis mégme mwK ml állj csak, gondoltam, ha te is rissz-rossz csicsókával kellene abbon a '"essze városban a fia- ;szok én is. Csinálok én ma­megtraktálnia a társaságot az lal ösztöndíjas házaspár! Kicsit gamból olyan részeg asszonyt, ünnepen, s nem rucával. bakafántoskodnak ugyan a lég- hogy dalolok, ordítozok, min­- Mi baj, Apus? - súgom köri viszonyok, dc Ixici hangját dení összetörök, mikor haza alkalmas pillanatban a ház urá- mindnyájan tisztán hallhatjuk: kcrüJ ez az embcr. Vettem is nak, aki elmaradt ezen a napon ~ Boldog újévet mindenki- „ kocsm4ban két nagy flaska a vúgóhidról, a rcumás vállát nek- sört Mindig a fejembe szokott kezelgeti, s épp balkarjával fű- Mindhárman a kagylóra szágni az ital, de akkor hiába . „„„ xwnn. r.ij Szo t5i minőségben sürög a sparheld nyomakodunk füllel. jKam mcg mind a két flaskúval, amely a DISZ nevét is ott bokrok- megfoghatatlan ön- nélkül Juhász Ferenc A vi. körül. - Mi történt Anyussal? .-.HoK>r vnK>'tok> k,sí,nm ~ éreztem, hogy egyszerűen nem hordja címlapján, a párthatá- céluságára gondolunk, az az rágok hatalma" c hosszabb­rozat szellemének megfelelően érzésünk támad, hogy az „Űj lélegzetű költeménye mellett hI^i i Hang" szerkesztősége súlyos *em. Ez a vers a szó szoros friss, valóban „uj hangot" ut , " 6 J értelmében vett halandzsa" majd meg és nyíltan állást- hibát követett eb amikor s™er^gyVef «,' foglal a párthatarozat irány- Illyés Gyulának épp ezeket kihámozza az értelmét. Egy elvei mellett. a verseit és épp most adta rövidebb mondat a versből: Csodálkozással tapasztal- fiatal olvasóközönségének ke- ..Virágok, ti időtlenek, s még­tuk azonban, hogy az „Üj éb » maevar (fiúsán nem is oly könnyen megtörhetők, Hang" tizenkettedik száma fA kocsonyás-csípőjűek, levelük­— amely hetekkel a pártha- halálhangulatot, kétesértéku kel vállban keskenyedők, mi­tározat megjelenése után lá- szimbólikát kér nagy költő- rígy-homlokúak, gégérenőtt­tott napvilágot — egyetlen inktől, hanem egyenes, előre- ajkúak, gyengéd tüskéjűek, szo említést sem tesz a hatá- m.]tató alkotóinkat! Fc külo. virágaim, törékeny álmok, rozatról. „No majd a művek, mutato alkotasokaU Es küloa gyenge bordájúaki Jándzsás — gondoltuk — azok tesznek nősen Illyés Gyulától, aki ieVelűek, virágaim, fekete­hitet a párt útmutatása mel- már ilyen művekkel számta- nyelvűek, tej-vérkörűek, lett". Olvasás közben azon- ianszor bebizonyította kivéte- arany-gallérúak, virágaim, ban csalódásunk egyre nőtt, . hónaljbanőtt kopasz-tüdejűek, s az utolsó oldal elolvasása les zsiradék-koponyájúak, virá­után nemcsak csalódottan, de 1ALAIN MK" kakusabb gaim, zsírhajú-laposfejűek, I haragosan tettük le ezt a ío- az a három költemeny, amely érkagylós-ádámcsutkájúak iyóiratpéldányt. Csanádi Imre nevevei látott nyílt-sebű gégéből harang­1BBEN AZ „ÜJ HANG"- "f^*0,1 A "égy evszazad ütőkként kilógó iisztes-hang­SZAMBAN ugyanis talán ^vlatából Vtetemrehlvn1l ,'fiT s^lúak, virágaim, vizenyős­nagyobb az eszmei zűrzavar, dalműnk olyan nagy alakját húsúak, tejtől-lucsogós dere­mint bármelyik megelőzőben. Bornemissza Peter, s az kúak> az ember mit tegyelli A benne található művek ° ?sz?jáb* f?™ ilyen monda- ha áImodik ^ m ára ma. tokát: „Mitévő legyen, nyel- rad?i vén, akinek szavak dagadoz­nak? fojtja torkába: oldalán Ezek a kiragadott példák is ki sebbel fakadoznak, — csupán a legkirívóbbak, az feltátja száját s félvén is hő- -Uj Hang" decemberi számá­sen.támad a Gonosznak!", — ban megjelent művek közül, éppen a párthatározat megje- Sorolhatnánk tovább is, hi­vasva szinte el sem hisszük lenése után- súlyos hiba r,ég SZOn EÖrSÍ István' Szécsi Mar" vasva szinte el sem hisszük akkQr ,g ^ nincg ,jpnne git_ András Sándor és a töb­szóndékosság. Az ellenség hiek versei között is nagyon ugyanis, aki, minden nehéz- sok az elgondolkoztató írás: ségünk felett sátáni örömet mj történt az „Üj Hang" szer­Táu nem vált be a kövön nevelt kiabja Apus, — van-e mit enni fog rajtam. Józan maradtam, ruca? "i évre? Kár, hogy ebből a ka- D)tcm elkeseredetten, s vártam Anyus tudvalévően a Dob ut- csából, amit anyátok vágott, nz öregct. Az elő is került nagy­cai bérház köves udvarán ne- ncm hajíthatunk nektek egy-egy késöre. Mikor meglátta a két velte fel a kézenforgó szárnyast, combt,t. üres üveget, mintha orrbavág­— Csak egyék meg apusék — ták voina. Odanyúlt, próbálta nevet Laci — majd süt nekem megkotyogtatni őket. üresek Joli. Ügy belejött, hogy ... voltak, hiába. Én meg felálltam; — O főz? — csóválja fejét hogy majd duhajkodok egy na­Apus. gyot, de egy szó ki nem jött — 0 hát, a szamon, csak visszarogytam a — Eddig még nincs gy omor- szókre és sírtam, mint a szopós, bajod? ^ Az öregem meg ácsorgott egy — Nincs. ideig, aztán odajött és megcsó­— Majd lesz - nyugtatja kolta a hajam... Azóta egy meg Apus nagykomolyan. korty jtait le nem nyeit Apus. — De nagvra becsülöd a lá- .. , , , ,, , _... . — Nem én — erosgeti Apus uvod! — esíposkodik Anyus. , . , ... . , °. ' , r , . is, s kacsintva fuzi hozza: — Ismerem. Anvia lánya — , , .t..,, nevettem el magam, rophkázik az öreg. ~ Fdek 3 sodroíató1 • •; joggal gondoltam hát, hogy ruca kondíciója körül van a baj. — Hadd el fiam, hisz a 4 ki­lón is felül volt — legyint Apus, s sziszegve kapdos vállához. — Csak hát a gyerekek ... Ha­szontalanok, az mar igaz, engem is kezdenek dühbeguritani. — Tán rég nem írtak? — Törődnek is azok velünk. — Mennyi ideje hallgatnak? — Három hete. — A, többsége pesszimista, nyíl­tabb vagy burkoltabb „ellen­zékieskedését" kétértelmű, vagy félreérthetetlen szim­bolizmus mögé rejti. IUyés Gyula, Csanádi Imre. Szabó Lőrinc és mások verseit ol első pillanatra, hogy ez a •szám 1955. decemberében je­lent meg. Juhász Ferenc hosszabb költeménye, a „Vi­rágok hatalma", szinte az értelmetlenségig zavaros, ön­célú jelző-szaporítással kó­lintja fejbe az olvasót. Ha­sonló a helyzet a szám pró­erez, az ilyen versek megje- . ,„ - , lenését nem tartja vcict'en- kesztölvel? Talan csak nem nek és messzemenő kövel'rez- akarják azt mondani, hogy tetéseket von Ití belőle A má- a .decemberi számban össze­sik két Csanádi-vers — a püfölt pesszimista, öncélú, ^ arWöS%olyDóífaZ '^VleS^ ^zt ^Imetlen ^halmazok a tábá a ma^g i'fflgot mizmus férgét lehelt magá- "atal magyar irodalom leg­„Mandarin, a nagy vagány" b<M- jellemzőbb alkotásai 1955­képviseli. Bagolyhuhogás hat- Szabó Lőrinc hat szonettje ben? ja át a folyóiratot, , ennek L^asl^tl^gtí AZ 0J HANG"-NAK, a légkörében csőlakók elvisel- ja az olvasót, de aztán nem DISZ és az írószövetség fo­hetetlen bűze és megbicská- marad belőlük semmi. Olyan lyóiratána.k felelőssége iro­zott kutya vinnyogása vegyül. >§azi „elefántcsonttorony" da]mi életünkben óriási. Üj, Így jellemezhetnénk talán a '^^ntón nemvŐf má fiatal tehetségek feltárásával, leghűbben ezt a számot. El- — és éppen ma létjogo- szilárd eszmei alapon álló rettentő például tekintsünk sultságuk az „Üj Hang" ha- művek publikálásával kell at néhány verset és elbeszé- sábjain. Talán éppen az egyik jóvátennie azt a súlyos hibát, , • . szonettbol vett idézettel lehet , . , , . , ,est legjobban jellemezni őket: amelyet decEmben számaval Illyés Gyula versei nyitják „valami, ami nem is valami", elkövetett! meg a meglepetésekben gaz- Moldova György „Manda­— az nem veszélyes, azt hit- g kacag a társaság, most már — Szép, szép, — mondom, -• tem, három hónapja legalább. szívből, felszabadultan. de ma ideje lenne egy picit túl­Messze van Moszkva, idő kell a Az idő viszont sürget gazda- lépni ezt a törvényt. Nem igaz; levélnek. ságosan kell felhasználni a ren- Anyus? Az ö egészségükre, a delkezésre áUó tízpercet. Nagy gyerekekére csak ihat egy po­fit . . . .„ a hideg arrafelé, gyakori a mí­* n,,CT V,..,„;„„ fr.tr n „vpn'trli a bárkával? Apus a feleségére néz. Anyus mosolyt rejtegetve fordul el. — No, nem bánom — üti fel a fejét Apus, — tölts nekem is, fiam. Gurszky István az akar valamit. — Emelőit hetente Joli de most épp újév eiou, Quu harminc fofe „ kck , eszük be se j utunk. Igazan nem csizmájukat> hócipőjüket kére­vartuk tőlük. De majd megbán- tjk E^ébként Moszkva tündér. jak amikor mink már nem le- j J(}U _ zuz. szunk. Akkor majd írnának, ha ma;ától Jczil5tlő m ruhájában. lenne kmek - mondja sírósan hadonászik ha- „ Anyus, s a könny is elfutja ^^ a%cumiis karjával, s Örömmel töltöm a vörösen szemet- boldogan bugyog a nevetés csillogó nedűt, s egyszerre emel­Apus jónak látja tréfásra for- Anyus szájából. iük Apussal poharunkat, dítani a szót: Otthon a boros-fiaskót is elö- ~ Az ő jövőjükre - mondja — Alig tudtam már visszatar- emeli Apus a konylia sarkából, csendesen. tani Anyást, hogy ne azt esi- — Erre inni kell — hunyorít, Meg a smillelkére nálja bánatában, amit akkor de csak egy pohárkával tölt, azt egészitcm k; S akkorát találnak csinált, amikor engem leszokta- is elém tolja. ..., . , , , tott az ivásról - Hát Apus? cscndu,ni 8 Poharak' h°gy Ugy — Hát az hogyan volt? — Mondtam, már fiam, engem érzem: elhallatszik az meg a fordulok Anyushoz, egyrészt sí- egy életre leszoktatott Anyus az Világ Szívébe is, ahol moít ezüs-1 rást elterelő ravaszkodással, ivásról. tös pompában csillognak a másrészt, mivel Anyus kitűnő i-„ , . . • mesélő, s öröm hallgatni. ~ Hát hogyne, - szapo- Kreml falai. Ám Anyus melyen eltemette ra"a Anyus most mar b'zlatas a mesélő kedvét, hallgatagon és szipogva kezd a krumplihámo­záshoz. Még jó, hogy a halottas han­gulatba hamarosan bclekopog a szomszéd-asszony. Ncm nyit aj­tót, rsak az üvegen át koppint- A Szegedi Falemezgyár 1955- Tersünk időelőtti teljesítése va kiáltja: ds tervét december 9-én teljesí- után időnk volt az 1956. évi — Nagyné. szaladjon a pos- tette. Nagyobb mennyiségű tervünkkel behatóan foglalkoz­tára hamar, telefonon keresik, nyersanyagot takarítottunk meg ni. Felettes hatóságunktól meg­— A csákváriak lesznek — és ez lehetővé tette, hogy az cvi kaptuk a tervet. Ezt a hozott dörmög Apus. Az öccse a csák- terv befejezése után december műszaki intézkedések által tel­vári postán dolgozik, biztosan 31-ig megtakarított anyagból jesílhetönck láttuk és ellenter­Dér Endre A Falemezqyárban készen ál'nak második ötéves tervünk megkezdésére dolgozott az üzem. resztett benne, valami új volt. — Az, hogy észrevette a köz dolgait. Odajutott, hogy már mások hibáin háborodott fel. Felnézett a toronyra, háromne­gyed hat. Elindult Majdániékhoz. 45. Melléje most leült két fiatalem­ber, s rögtön elkezdték szidni az egyik professzort, aki úgy vizsgázta., hogy ha nem a szájaízeszerint beszel­nek, hát akkor „elvágja". Az egyik részletesen elmagyarázta, hogy mi­lyen a „prof". Ha klasszikus példát kell felhozni, hát mindig szerepel ab­ban Isten, meg a szentegyház, miért látott és hallott és gondolatokat éh­nem hoz klasszikus példának prole­tár írót? Hogy ez a „prof." nem tesz különbséget senkivel. Vannak kispol­gári, meg értelmiségi csemeték, akik utálják a prolit, de van eszük s nz ideológiát tantárgyként megtanulják s kitűnőre mennek. De a szegény munkásgyerek, aki keserves erővel átverekedte magát az egyetemig s most nem tudja szÓ62erint Marxot, de vérében lobog annak minden igazsága s majd vérével is megpe­csételi ezt a vizsgát akárhol az élet­ben, ha úgy adódik, azt elbuktatja. Aztán egy lányról beszélt, aki össze­állt egy fiúval s a barátnőség révén tudott tanulni, a fiú rendesen kitar­totta és segített neki a tanulásban. Elbukott szegény Piroska, mi lesz ebből az em/berböl? De a szorgalmas osztályidegen. kitűnően vizsgázott. így beszélgetett a két szomszéd egyetemista. Pista felkelt, elég volt. Majdániné végig dolgozott az em­ber mellett. Nagycsontú, szélesarcu, hallgatag asszony volt, aki konokon és megátalkodottan tört előre valami felé. Ezt egy otthon jelentette s a mindennap rendesen terített asztal s lányának a könnyebb élet. De mind­vet készítettünk minél jobb végrehajtásáért. A terveket a dolgozókkal ter­mes volt élni. Azóta sok minden tör- molési értekezleten ismertettük; tént. sokat gondolkodott ő. Ma már Mmden dolgozó ismeri a maga szereti olvasni az újságot és öntuda- tervét, minden szükséges anyag tos munkássá lett. Az alapja nagyon biztosítva van. A vállalatokkal is megvolt ehhez és most beleöntötte megkötöttük a szerződéseket és t- ezt a mélységes tüzet és hitet a ugyanakkor kéthavi készlettel >2 lányába. Büszkén nézte el olykor rendelkezünk. A munkagépek­okos fejét, ahogy komolyan hajol a nél a tervszerű karbantartás tankönyv fölé. De szép az életünk, biztosítja, hogy a lehető legke­sóhajtotta ilyenkor. Sóhajtott, mert vesebb gépállás legyen 1956­Majdánit nem tudta elfeledni. Hi- ban. További lépéseket tettünk, szen ő volt az. aki őket erre az útra hogy az 1955-ben jól csökkenő elindította. gépállásnál további eredmények Majdániné szerette a falut most Egyenek. Is. Babot, zöldséget, hagymát, s más . A technika fejlesztésének ér­Ezek csak mégjobban bőszítették. így megy ez mindenütt, gondolta s ncm vittek akkor valahová, vette észre, hogy mindaz, amit most emeletre Majdániné otthon volt. babot sze- ez homályosan élt benne. Vakon és szükséges ennivalót nem az üzletben dek"hf'n a Szegedi Falcmezgyár dühhel mosott, kapált, még fát is vette, hanem a piacon. Nemcsak vá- har™ac <l"l?"™Ja vesz reszt a vágott, ha kellett. Felvállalt az ura sárolni járt az övéi közé, hanem min- szabadegyetemi előadásokon, mellett mindent s egyike volt azok- dég szerét eitette. hogy ismeretséget Tovabba 35 fmkal dolgozó veg­kössön. — Hogy vannak otthon? Mi 71 maid el « közeljövőben meg­újság falun? Ez volt az izgalmas, nem ,<™,"<15 kilenchónapos gépve­a retek ára, meg a kolbász íze. Ag- zrl<"' tanfolyamot. A minőség gódva figyelte a válaszokat és sok- megjavításában 1955 második szor elkeseredve, vagy mérgelődve Mében már igen jó eredménye­jött haza. kot értünk cl. Ezt mlsznki in­» , ,, ... . tézkedésekkel is tovább akarjuk — O, a tokeletlenek, hat nem lat- ,„-,vélni ják. hogy mi van? Mennének vissza Biztosítjuk második ötéves summasnak, kapásnak semminek' tervünk c,8- év-nck sikrrcs v­O. a bolondok. Kiáltott obikor es óhajtását és ezen keresztül já­hosszan magyarázta lanyanak hogy rnlllnk hozzá dol . n,, ftJnk a parasz ok rrulyen konokok, lassan életszínvonala további emelése mozognak Kotozottek. haszonlesok, feltételeinek megteremtéséhez, gyanakvók. Hej jol ismeri ezt az al- //,. Dora J(hsef> lapotot. kozuluk indult. a Sz(.'grd; F«!cn»4ár (Folytatása 'következik.) pártutkára melgetett. Mindig volt valami falura emlékeztető foglalatossága. Minthogy annakidején Majdani, aki a községet tartó uradalomban volt segédgépész, a faluból házasodott. Majdániné ké­sőbb várasba került, egyenesen Pest­re. Itt átment néhány külvárosi bér­ház örömein, átélte a munkanélküli­séget. majd a sztrájkokat. járt a rendőrségen is néhányszor. Nem volt kiemelkedő ember sem ő, sem az ura. Üjságok nem írtak róluk, ők nak a félproliknak, akiket ezelőtt tíz esztendővel annyit lelhetett látni az utcákon. Vitték batyuban mások szennyesét és siettek mert drága az idő. Vitték a babot, tolták a draga­csot. Szürke, kopott feikendőjükből előlógott a szennyes haj és szemük­ben borongott a kopár napok homá­lya. Majdániné kibirta mindezt és mindég a tömegben mozogtak. Maj- mikor a felszabadulás után rájött. dáni halála sem volt említésre méltó, egyszerűen elkopott s 42-ben meg­halt, tüdővérzésben. Akkor már Sze­geden laktak s a priuszos gépész ko­csis volt egy speditőrnél. Zongorát a másodU hogy eddigi munkaadóit itt is. ott is rendre megcibálják, s a munkások ülnek be a hivatalokba, a rendőrség­re, a tisztek is közülük kerülnek ki s a várost régi harcos kommunisták vezetik, nem a gőgös és gazdag urak, akkor Majdániné úgy érezte, érdé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom