Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Vasárnap. 1956. január 1. nnmwfunm A SZEGEDI RUHAGYÁR DOLGOZÓI A másodiK ötéves ervjns első éve fehdaiainaii jó elvégzéséért versenyre hívtak Csongrád megye ipari üzemeit PÉNTEKEN DÉLBEN a Szegedi Ruhagyár dolgozói munkásgyűlésre jöttek ösz­sze, hogy megbeszéljék, mi­képpen kezdhetik a legered­ményesebben második ötéves tervünk első esztendejét. A gyár egész kollektívája — vezetők és munkások össze­fogva — kiváló sikereket ér­tek el 1955-ben. Évi szocia­lista kötelezettségvállalásuk minden pántját túlteljesítet­ték. A többi között tea-ven fe­lül 1955-ben It miliő forint­tal több terméket készítet­tek. Az önköltséget az előír­ton felül 2 százalékkal csök­kentették. A termelékenység az idén az elmúlt évhez vi­szonyítva 15 százalékkal nőtt s jelentősen megjavult az áruk minősége is. Még nem kezdődött, meg a gyűlés, amikor a Földműves utcai Általános Iskola Jó­zsef Attila úttörőcsapatának tagjai a kultürtorew'v ••'•­nultak, köszöntve a gyária­kat. A munkásgy űtest — amelyen résztvett Kiss elv­társ, a Csongrád megyei Párt-végrehajtöbizottság ipa­-—.téiyánatk megbízott ve­zetője is — Péter János elv­'"hagyár üzemi párt­bizottságának titkára nyitot­ta meg. Utána Nagy Ernő elvtárs, a gyár igazgatója az idei eredményekről, a jövő év tennivalóiról szólott. Nagy taps közben terjesztet­te elő a javaslatot, hogy a Ruhagyár dolgozói hívják szocial ista munkaversenyre Szeged és egész Csongrád megye valamennyi ipari üze­mét. A GYAR DOLGOZÓI — műszakiak, fizikaiak — szá­mosan szóltak hozzá. Meg­tették egyéni vállalásaikat azért, hogy jól elősegítsék a második ötéves tervünk első éve fontos feladatainak vég­rehajtását. Ilia Józsefné pél­dául megígérte, hogy 120 százalékot teljesít, 99.8 szá­zalékban gyárt I. osztályú árut. Versenyre hívta Fodor Annát, aki el is fogadta ezt a kihívást. Huszka Sándor, a 6-os te­rem főművezetője a B-mű­szak nevében az A-műszak tagjait hívta versenyre. Han­goztatta, terveiket mindig teljesítik, növelik a terme­lékenységet, megteremtik a jó műszaki feltételeit. Al­bert János főtechnikus ígér­te, hogy a technológiai osz­tály mindenben elősegíti a fizikai dolgozók munkáját. Kocsimár elvtárs, a kanban­tartók nevében a javítások pontos elvégzését, az anyag­gal való takarékosságot vál­lalta. Csanádi Sándorné, a 2-es párt-alapszervezet tag­jai nevében tökéletes minő­ségi munkát, tervteljesftést vállalt. Külüs Sándorné, az üzem DISZ-bizottságánaik titkára hangoztatta, hogy az élenjáró ifjúmunkások fog­lalkoznak a termelésiben el­maradottakkal. -Ügy aka­runk dolgozni — mondotta —, hogy pártunk mindig büszike legyen ránke. Ber­zsenyi elvtárs, a gyártáselő­készítő dolgozói nevében vál­lalta, hegy 5 százalékkal nö­velik az anyagtakarékossá • got. Szabó Sándor főmérnök arra is rámutatott, hogy a jövő évi feladatok nem köny­nyűek, de megvalósíthatók, s az elért sikerek nem tehe­tik elbizakodottakká a ru­hagyáriakat. Kiss elvtárs, a Csongrád megyei Párt-végre­hajtóbizottság nevében kö­szöntötte a Ruhagyár dolgo­zóit és jó munkát, sok sikert kívánt. Nagy lelkesedéssel, a jövő­be vetett rendíthetetlen bi­zalommal határozott a mun­kásgyűlés. Versenykihívásu­kat pontokba foglalták, s ki­fejezésre juttatták, hogy jó munkával, a pártmutatta úton megvalósítják a felada­tokat. II versenykihívás Mi, a Szegedi Ruhagyár dolgozói tudatában vagyunk a ránk váró feladatoknak. Igyekeztük is megtenni a megfelelő előkészületeket, hogy végrehajtsuk pártunk novemberi határozatában megjelölteket. Második öt­éves tervünk első negyed­évének sikeres teljesítése és április 4-e, hazánk felszaba­dulásának ünnepe méltó kö­szöntésére az alábbi vállalá­sokat tesszük és versenyre hívjuk Szeged, Csongrád megye valamennyi ipari üze­mét. 1 Üzemünk az első ne­• gyedévben 50 száza­lékban új cikkek gyártására tér át. Olyan előkészítő mun­kát végeztünk, hogy a sok cikkváltozás ellenére is biz­tosítjuk az ütemes tervtel­jesítést. Vállaljuk, hogy 1958 első negyedévnek tervét 100.5 százalékra teljesítjük. A túlteljesítést megtakarí­tott anyagból érjük el. 2 A termelékenységet • 1955-höz viszonyít­va 2 százalékkal növeljük. 3 A feszített önköltsé­• gi tervünket 0.1 szá­zalékkal túlteljesítjük. Ennek elősegítésére is 75 műszaki intézkedést valósítunk meg. Ebben szerepel a belső hul­ladék minél kevesebbre való leszorítása, a közvetett anya­gokkal való gondosabb gaz­dálkodás. Továbbá külföld­ről behozott alkatrészek he­lyettesítése hazánkban gyár­tottakkal, s újítások beveze­tése. 4 Az első osztályú • áruk termelési ará­nyát 99.6 százalékra növel­jük. Több minőségjavító in­tézkedést vezettünk be: a PVC kabátok vízhatlanításá­ra, a munkaruhák minősé­gének .javítására. Módosít­juk az eltisztázásokat, az esőkabátok előállításánál pe­dig új gyártási eljárást al­kalmazunk. 5 Vállaljuk hogy tnű­• szaki intézkedése­inkkel 350.000 forint értékű anyagot és munkabért taka­rítunk meg. Ebből anyag­megtakarítás 328 ezer forint. 6 Vállaljuk. hogy a a munka közben meg­kapott export-tervünket ha­táridő előtt, száz százalékos minőségben fogjuk teljesíte­ni. Felhívjuk Szeged és Csong­rád megye valamennyi üze­mét, hogy csatlakozzanak vállalásunkhoz. A párt út­mutatásával vigyük közösen sikerre második ötéves ter­vünk első negyedévi felada­tait. A felihívást és a vállalást a Ruhagyár dolgozói nevé­ben Péter János, az üzemi pártbizotság titkára, Nagy Ernő igazgató, Andó József­né ÜB-elnök, Külüs Sándor­né DlSZ-titkár, Szabó Sán­dor főmérnök, Dékány Lajos többszörös újító, Kozma Ist­vánné, a szakma kiváló dol­gozója és Huszka Sándor, a könnyűipar kiváló dolgozója írta alá. min délután adják át az ifjúsági üdülő ás vizitefep ierüie ét Holnap, hétfőn délután fél 3­kor a második ötéves tervünk megkezdésének első napján ad-, ja át a Városi Tanács végrehajtó bizottsága Szeged dolgozóinak 1 és ifjúságának azt a területet, ahol az ifjúsági üdülőt és vizi­| sporttelepet építjük fel. Az ün­; nepélyes átadás a Petőfitclepi villamos végállomásánál a Tisza partján lesz. Az ifjúsági üdülő- és vizi­sporttelep felépítése iránt vá­rosszerte nagy az érdeklődés. A Városi Párt-végrehajtóbizottság, a Városi Tanács és a Városi DISZ-bizottság felhívása nyomán már többen jelentkeztek a Dél­raagyarorszig szerkesztőségében, hogy anyagi eszközökkel is tá­mogatni akarják a vízi telep fel­építését. A Szegedi Kenderfonó­gyár pártszervezete, üzemi bi­zottsága, kultúrbizottsága elha­tározta, hogy a szilveszteri mu­latság bevételének 50 százalékát az ifjúsági üdülő megvalósításá­ra ajánlja fel. Újévre Clépek csapágyán, traktorok talpán fordul minálunk a naptári év, számok pillérén emelve magasba grafikonjaik karcsú híd-ívét. Földjeinken minden új évben több gyár épül, kombájn zakatol, míg a nagy zajtól írásainkból az ember néha kimarad valahol. Fedig millió gép sem varázsol ember nélkül új kort mikörénk. Ember nélkül a mindenséggel költő még sosem vívta meg pőrét. Több ruha, szén, alumínium őérte kell, aki termeli; nem számokkal női a szocializmus, de az emberrel, ki vele van teli. /nlnélkül hiába fogyna a papír, minek koptatni úgy a ceruzát, ha nem róla ír, érte és rwüri. aki az életünk olajos gépekkel ós a testében elégő erőkkel évről évre az eszményi világhoz közelebb emeli? flert általa és érette fordult gépek csapágyán, traktorok talpán új vágyak felé az ötvenötös év. S hogy az új év zárja megcsikordult, csak vele együtt léphetünk be most a képzelet földjéhez közelítő új ötéves tervünk küszöbén. Németh Ferenc FELKÉSZÜLTÜNK második ötéves tervünk „1956-ban egymillió-százezer forintot akarunk megtakarítani" Az 1956-os tervév zökkenő­mentes lebonyolításáért fel kell használnunk azokat az anyagi és műszaki tartaléko­kat, továbbá tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt év során szereztünk. A népgazdasági tervfeladat vállalatunk, a Szegedi Kenderfonógyár elé is igen komoly exportkötele­zettségeket tűz. Az exportálás tekintetében 1955-ben igen nagymértékben felfejlődtünk és mennyiségben annyit ex­portáltunk, mint a háború előtti időszakban. Minden ne­gyedév exportkötelezettségét — vállalásunk értelmében — tizenöt nappal előbb teljesí­tettük. Évi tervünknek de­cember 21-ig eleget tettünk. Az 1956-os tervév egyik fő­feladata: exportunk állandó mennyiségi és minőségi növe­lése, továbbá a fokozatos tö­rekvés a vékony fonalszámok felé. Ugyanis mind a külföldi, mind a belföldi igények ki­elégítése, a választék bővíté­se megköveteli, hogy minél több vékony fonalat bocsás­sunk a szövödék rendelkezé­sére. Az 1956-os év első ne­gyede terveinek birtokában első lépésként műszaki kon­ferenciát hívtunk össze. En­nek munkájában részt vettek üzemrészeink művezetői, pártalapszervezeteink politi­kai vezetői, párttitkárai, szakszervezeti vezetői. A mű­szaki konferencián megtár­gyaltuk az elmúlt időben végzett gazdasági- és politi­kai munkánk eredményeit, hiányosságait. Továbbá azo­kat a sorankövetkező tenni­valókat, melyeket az első negyedévi terv előír, szá­munkra. Az 1956-os terv megkezdé­séhez az egyes osztályoknak különböző félkész termékekre van szüksége. Ezt sikerült biztosítanunk. A félkész ter­mékekkel kell osztályaink ütemességét biztosítani; —• biztosítjuk is. Fontos felada­tunk az importanyag mind nagyobb arányú csökkentése. Műszaki vezetőinknek ezen a területen is komoly munkát kell végezni. Műszaki intézkedési ter­veinkkel 1956-ban egymillió százezer forintra akarjuk emelni megtakarításainkat. A műszaki intézkedések kö­zül például a következőket is megvalósítjuk: műanyaggal kívánjuk helyettesíteni a vi­zesfonóhoz használatos facsé­véket a gazdaságosabb mun­káért. Gépi berendezéseink­nél, vizesfonó gépeinknél a nyűjtótávolságok munkaköz­beni átállítását valósítjuk meg. A várható megtakarítás mintegy 80 ezer forint. A 3-as előkártoló gépre Zengei elv­társ, művezető, újítónk által bevezetett rekuperátort fel­szereljük. Anyagmegtakarítá­saink között legjelentősebb a tilolt kóc fokozatos felhasz­nálása, — finomítással — gerebenkóc helyett, a legtöb­bet használt 3.50 T. fonalnál. Az itt várható megtakarítás körülbelül 400 ezer forint. Feladataink megoldásában támaszkodjunk fokozottabban a párt útmutatására, segítsé­gére, mozgósító erejére. Nagygyörgy Mária a Szegedi Kenderfonógyár igazgatója A betyár megállt a major előtt s föllőtt a pisztolyából. Nem jött ki senki. Megkerülte a tanyát s újra elsütötte a fegyvert. Akkor se jelentkeztek. Ismét megkerülte hát a majorságot, de azt már nem várták meg. hogy harmadszor is lőj jön. A grófné maga jött elejbe; — Isten hozta Sándor bácsi! S aztán odaszólt a cselédeknek: — Jó bort a gazdának, zabot a lo­vának! Azt tartja Röszkén a szájhagyo­mány, hogy a mihályteleki urada­lomban így fogadták Rózsa Sán­dort. S ez így lehet igaz, mert akiktől a monda származik — a dédnagyapók — maguk is látták a kertek alatt lovát ugratni a „gaz­dát". Olyan ember volt ő, hogy a szegényt nem bolygatta, csak egy vacsorára állított be hozzá. De már azt, hogy a Rózsa Sándor öccse itt kovácskodott volna — amit Móricz Zsigmond ír —. nem tartják valószínűnek; hanem in­kább a szeretője élt itt a betyár­nak. Sőt. talán neki is volt tanyája —• no de hol nem volt? — a mai Szabadkai műút mentén. De mikor volt ez? Olyan régen, hogy a röszkeiak nem is tártját illetékesnek magukat benne. Mert ezt az időt csupán a paprika előzte meg, amelyről azt tartják: azóta terem, mióta áll a falu. Az pedig rég lehetett, hiszen a szegedi mú­zeum népvándorláskori leleteket is számon tart erről a vidékről, a jazygoktól. Igaz akkor még csak a föltalálatlan Amerikában virí­tott a paprika. De már Révai nagy lexikonja azt írja a paprikárM, hogy a „legnagyobb aranyokban és a legtöbb eredménnyel azonban Szeged vidékén termesztik", to­vábbá „termesztése nálunk .. . már 1585-ben nagy mértékű volt". A zóta itt nagyon elterjedt a növény. A tanácsnál Márki Vincé­KÖZSÉGRŐL KÖZSEGRE RÖSZKE, A PAPRIKATERMELÖ FALU né elnökhelyettes azt is megmond­ja, hogy a község 4850 hold szán­tóterületéből 985 hold a paprika. Legalábbis az idén ennyi volt, a rengeteg eső és talajvíz miatt. Egyébként még ennél is több. A paprika termeléséről még többet mond Barna János egyénileg dol­gozó gazda, a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke, kinek — saját bevallása szerint — idén inkább jó, mint közepes volt a paprikatermése. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy másfél holdon több mint 96 mázsa paprikája ter­mett, amelynek háromnegyed ré­sze elsőrendű volt. Már mind be­vitte a paprikabegyűjtőbe, s ka­pott is érte több mint huszonegy­ezer forintot, s még vár vagy öt­ezer forint prémiumot. Igaz, rengeteg vesződsége is volt ezzel a terméssel. — A paprikatermelés sok mun­kával jár — mondja - Április 10 tá­ján vetjük a kertbe a palántama­got, jól megtrágyázott földbe. Ezt hat vagy hét hétig naponta kétszer is kell öntözni. S mielőtt kiültet­nénk, a földet is alaposan meg kell trágyázni, mert úgy kívánja a paprika. Az ültetés megint nagyon nehéz dió. Június elejéig be kell fejezni. Arról nem is beszélek, hogy legalább három szántással kell megelőzni. Ha elég nedves a föld, egy holdat nyolc személy be tud ültetni egy nap. Bezzeg száraz időben, mikor 18—20 ezer liter víz kell a kiültetett palánták alá. ak­kor még tizennégy főre is szükség van. — Ezután következik a — leg­alább háromszori — kapálás. Ma már ezt máskép nem is képzeljük ei, csak ekekapa után. Így is elkel négy személy egy hold egy napi bekapálására. De sokszor még ez­után is ki kell gazolni a paprika­földet. Majd aztán jön a szedés. Közepes termésnél négy fő meg­szed naponta egy holdat. De ötször is kell szedni, ahogy újra érik. Utána a fűzés következik —• ha jó száraz idő van, úgy négy nappal a szedés után. Eleinte 35—36 fona­lat — egy fonál átlagosan 12 kiló — fűz naponta egy személy. Külön története van annak, hogy miért terjedt el Röszkén ennyire a paprika. — Azért — beszélik —, mert itt régebben is kevés föld volt egy­egy embernek. Ha csak búzát s kukoricát termeltek volna, a nép fele .máshol nézhetett volna mun­ka után. De a paprika sok munkát igényel, s elég jól fizet. C z évben nem sikerült a pap­L ríkatermés. Sok volt az eső, a köd, kevés a nap, a meleg. Jég­verés is volt egyes részeken El­verte a jég a Lenin Termelőszövet­kezet 30 hold paprikáját is. 20—25 százalékra becslik a jégkárt. A víz­állás is sok paprikát kiölt. Mégis 41 forint 83 fillér értéket adott a szövetkezet tagjainak munkaegy­ségenként, pedig kifizettek tizen­négyezer forint tartozást is. Miből jött be a legtöbb pénz? A cukor­lépából. 25 holdon termeltek cu­korrépát, s ez 176 ezer forintot és 109 mázsa cukrot hozott a „közös konyhára", a száznyolcvan tagit szövetkezetnek. Emellett a szőlő­hői s a gyümölcsből is származott jövedelem. Jövőre nagy terveket sző a szö­vetkezet. Tanács Vince elnók mondja, hogy öt hold kertészetet szeretnének csinálni. — Egy jó bolgárkertészre lenne szükségünk. Nem tudnának az elvtársak? Sajnos nem. De közhírré tesz­szük a kívánságot; jelentkezzenek a kertészek. Végül elújságolják azt is, hogy legutóbb tizenöt taggal szaporo­dott a szövetkezet. De a tagok is gyarapodtak és építeni szeretné­nek. — Szóljanak az érdekünkben — kérik —. hogy kapjunk kölcsönt kislakásépítésre. A szövetkezetnél már 6zó esett " a szőlőről és a gyümölcsről. Ez a község harmadik jövedelmi forrása. Csakhogy — panaszkod­nak a gazdák — az alma ára esett. Mert itt sok az alma, főleg a téli­alma. Űgy mondják, húsz eszten­dővel ezelőtt egy véka télialmaért annyit fizettek, mint egy szekér nyári almáért. Azóta mindenki csak télialmát telepített, most az­tán a télialmával sem keresnek többet, mint a nyárialmával. — Pedig — magyarázza Vér József, tapasztalt szőlő- és gyü­mölcstermelő — az itteni magas­fekvésű homok jobban megérleli a korai almát. Ez a homok nem tá­rol annyi nedvességet, amennvire a télialmánák szüksége van. Milyen gyümölcsfajtákat ter­melnek ezen a vidéken? Piros po­gácsa almát, amely márciusra étik, aztán daru-sóvárit, erdei ba­turt, korai almából meg barack­pirosat. S a holttiszamenti bodo­mi részeken sok cseresznye is *e­rem. Ugyanitt szőlők közül a kö­vidinka. a szlorxka és a magyar­ka „fut", másutt a kadarka is. De az idén inkább tömegbor ter­mett, a minőség alatta maradt a tavalyinak. A borok most a sző­lő rothadása miatt erősen hajla­nak a barnatörésre. Ehhez a helyi gyümölcs és sző­lőtermelési ismerethez a nagy ta­pasztalat mellett szakismeretre is szükség van. Vér József nem csak vallja ezt, folyóiratot, szaklapot is járat — a Kertészet és szőlésze­tet —. továbbá könyveket vásárol. — Ügy tud az ember lépést tar­tani ha olvas — mondja. Ez a tudásvágy egyre inkább terjed. Nemcsak a férfiak közt; átterjed az asszonyokra is, akik gazdaasszonykörre járnak a Pe­tőfi Kultűrotthonba, varrást, sza­bást. kézimunkát tanulni. Terjed a fiatalok közt is, akik a kultúr­ház ezer kötetes népkönyvtárát is egyre népesebben látogatják, ahoi a falra függesztett „Új könyveink" című tábla Dickens könyven* vagy Szabó Pál „Üj föld" című regényét hirdeti. |yj ert odakint, r új földön a ja­-zygok csontjai mellé Sze- • ged, „a Város" urainak nagjbir­rfcMt is eltemette a por. amely Rózsa Sándor kertek alatt átug­rató lovának lába nyomán, min­den idegen s űri iga elleni láza­dásképpen kavarodott. NÉMETH FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom