Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1956. január 1. 3 DELMBlYBRORSZRG A párt nélkül nem élhetünk jVT i előtt belefognánk újabb zel az nagy munkánkba, hogy mennyire a második ötéves tervet is valósággá tegyük önmagunk hasznára, lehetetlen nem visszanézni az ó-esztendőre, amelyben annyi buktatót áthágtunk, amelyben annyi baj fölött úrrá lettünk. Tegnap lemostuk magunkról egy év fáradalmait és vidám szilveszteri mulatságot csaptunk, ahogy a szép győzelmek után S30fctuk. Ma is pihenünk még és becsülgetjük azt amit elvégeztünk a gyárban, a földön, a laboratóriumban. Amikor Ifözös dolgainkat rendezzük, mérlegeljük, hogy a továbbiakban elkerüljünk minden rosszat, ami visszafelé húz, — legelőször a párt jut az eszünkbe. A párt, amely nélkül semmire sem tudtunk volna menni. Amikor a jobboldali politika bátorítására a kulákok, naplopók és egyéb rák-emberek kezdtek a fejünkre nőni, csak tétováztunk, tanakodtunk, hogy mi lesz velün>. Azok, akik nem akarták tovább előre menni a pártmutatta úton, jólétről és magas életszínvonalról magyarázgattak a fülünkbe, hogy csak mondjunk le a termelőeszközöket gyártó ipar elsődleges fejlesztéséről, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről. Olyanok voltunk itt Szegeden legtöbben, akik nem ültünk fel ennek ez alattomos hízelgésnek, azonban arra nem voltunk képeseik, hogy önmagunktól, egy akarattal fellépjünk a veszedelmes népbolondítás ellen. A Szegedi Orvostudományi Egyetem egyik pártszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésén elmondták az elvtársak, hogy a bizonytalanság légköre egyre jobban megkötötte a tudományos kutatómunkát is. Egyre többen azt kérdezték a dolgozók mindenütt akkoriban: miért tűri a párt a népellenes mesterkedéseket? D edig a párt nem tűrte, dehogyis tűrte a reakieiós spekulációt. Amikor nyilvánvalóvá vált a párt előtt, hogy miben mesterkednek a jobboldali nézetek hívei, egy pillanatig sem késlekedett lecsapni rájuk. A Központi Vezetőség márciusi határozata mindennél ékesebb bizonyítéka ennek, És micsoda örömet, mekkora boldogságot jelentett minden szegedi üzemben a párt határozott intézkedése, iránymutatása. Mint a zsilipek alól a víz, megeredt az egyszerű párttagok és pártonkívüliek szava. Gyűlésről gyűlésre felszabadult érzéssel éltették őszinte szóval egyetértettek a munkások Szegeden is, bizonyítják 1955. év második felében az előző évekhez képest kimagasló termelési eredmények. A párt márciusi határozata újra kibontakoztatta a tömegek alkotó kezdeményezését és felelősségérzetét a termelés műszamelékenységének növekedése iránt. Á z új esztendő küszöbén tehát csak hálával, és mély szeretettel tudunk a mi nagy pártunkra gondolni. Nem tudott rajtunk erőt venni semmiféle cselszövés és hazug politika, mert van egy olyan szervezet, egységes forradalmi erő, épülő szép szaALEX4NDRL TOMii Ha égre torlódnak is, mind a gátak, minket, elvtársak, n^m verhet le bánat: erős a vállunk, szól szavunk: a Párt — utat vágunk omló vas-hegyen ét. Nem kell bűvös fű, sem mesés varázs: törvényed, Pártom, szilárd akarás. Marx, Lenin, Sztálin szava teljesül, valóra válik győzhetetlenül. Te értünk győzöl általunk s ezért oltod ki régi poklok vad tüzét — kalapács villan, sarló éle. és egy esame éled, harcos és merész! Erőddel ezrek erejét viszed: száraz sziklából fakasszon vizet, hogy minden tetted dús sikerré érjen, te legelső, túl minden versengésen. Míg úrrá teszel mindenek felett, tüdőnkbe lángként isszuk hitedet, szerelmünk, büszkeségünk egyre tágul, szabad, szép munkánk örök dallamául. Vezess tovább bennünket, bölcs vezérünk — napról napra újabb csodákhoz érünk, ámulva követünk, friss fergeteggel, testvéribb rendért küzdő új sereggel. De jaj az osztályellenségnek! vesszen, ki vár, hogy házainkra csóvát vessen! Nem alkuszunk, pusztuljon, aki árt, tűzpallosod emeld az égre, Párt! Mert többé nem csupán bőségre vágyunk, röpítő szélvihar vagy, tiszta szárnyunk — miénk a föld, a széles láthatói', mert szárnyunk nőtt és száll, magasra száll (SZABÖ EDE fordítása) ki színvonalának fejlesztéséért. A Ruhagyárban csupán augusztus 1-től 18-ig 64 újítási javaslatot adtak be a munkások, hogy tökéletesítsék a technikát, olcsóbbá tegyék a termelést. A párt felhívására még olyan emberek is ésszerűsíteni kezdtek, akik régebben közömbösnek mutatták magukat a munka terbad hazánkban, mint a párt, amely mindenkor őrt áll békés, alkotómunkánk felett. Tudjuk, nagyon jól látjuk, hogy még ma is elhangzik itt-ott rosszindulatú buta beszéd és találkozunk értetlenséggel, nagyképűséggel is sokszor. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy pártunk a tömegek felvilágosításával, ezeket fokozatosan meg tudja szüntetni. Irodalmi életünkbe befészkelődtek a káros, jobboldali felfogások, amelyeknek hatására egyesek manapság is arról vinnyognak, hogy ők a népet féltik a párt határozott, céltudatos politikájától. Nos, az ilyen íróknak csattanós választ adtak a szegedi munkások is. A Textilművekben az egyik gyűlésen félreérthetetlenül megmondták a dolgozók, hogy őket nem kell félteni, ők a pártot követik minden körülmények között, mert a pártnak köszönhetnek mindent, ami szép és jó az életükben. Azt javasolták az elefántcsonttoronyba húzódott íróknak is: ha a néppel tűzön-vízen" át akarnak előrehaladni, akikor a párt politikáját publikálják müveikben és hagyják abba a fülsértő, értelmetlen siránkozást. O átran, jókedvvel fogunk holnap munkához, hogy a párt novemberi határozata alapján győzelemre vigyük a második ötéves tervet, vagyis lerakjuk a szocializmus alapjait. Mielőtt azonban kezünkbe vesszük a szerszámot, fogadjuk meg kommunisták és pártonkívüliek együttesen: a termelés közben is szakadatlanul erősítjük a Magyar Dolgozók Pártját, győzelmeink szervezőjét, boldogulásunk éber védelmezőjét. Holnaptól kezdve adódik az első alkalom a pártszervezetek további erősítésére is, mivelhogy megkezdődnek a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések. Mától kezdve nagyobb odaadással kell kivenni részünket a pórtmunkából, még önzetlenebbül kell felvilágosítanunk azokat, akik még nem látnak tisztán minden kérdésben, nagyobb türelemmel kell nevelnünk a munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalokat, hogy közülük a legjobbakat felvegyük a párt soraiba. Ügy éljünk, úgy dolgozzunk 1956-ban, hogy valóra váltsuk a párt jó és igaz politikáját. Ügyeljünk arra a párttal együtt, hogy senki ne zavarhassa meg, önmagunkért végzett munkánkat. BOLDOG ÚJÉVET! A Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi Bizottsága eredményekben gazdag, boldog új évet kíván Szeged kommunistáinak, a város minden becsületes dolgozójának. Kívánjuk, hogy az ó-esztendőben elért eredményeik, sikereik tudatában derűlátóan és az új győzelmekbe vetett hittel kezdjék az új évet. Segítsék jó munkával pártunk útmutatásai alapján második ötéves tervünk, az 1956-os év célkitűzéseinek megvalósítását, amelyek nyomán tovább javul, gazdagabb, vidámabb, kulturáltabb lesz életünk. Kívánunk a szegedi dolgozóknak: munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek boldog új évet, jó munkát! A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SZEGEDI VÁROSI BIZOTTSÁGA A Szegedi Járási Pári VB eredményekben és sikerekben gazdag újesztendő! kíván i a járás dolgozóinak és a párt valamennyi tagjának. MDP SZEGED JARASI BIZOTTSAGA Szeged Megyei Jogú Város Tanácsának végrehajtó bizottsága és a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai sikerekben eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánnak Szeged dolgozóinak. Kívánunk sok erőt, egészséget azoknak a szcp feladatoknak a megvalósításához, melyeket második ötéves tervünk első esztendeje állított elénk. Kívánjuk, hogy terveink megvalósítását az új esztendőben még több harcos bírálattal, baráti segítséggel mozdítsák elő. Szeged Megyei Jogú Város és a kerületi tanács végrehajtó bizottságai 1956. január 1: második ötéves tervünk megindulását jelenti, amelynek eredményes 'megvalósítása pártunk és kormányunk irányítása mellett további felemelkedésünk záloga. Üdvözöljük második ötéves tervünket és felhívjuk Szeged valamennyi becsületes gyár hazafi őszinte vágya. Biztosak vagyunk: Szeged munkásai, szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjai, értelmiségei, kisiparosai, kiskereskedői, nyugdíjasai, háziasszonyai és tanuló ifjúsága saját munkaterületükön társadalmi tevékenységükkel és legjobb tudásuk szerint előI dolgozóját, hogy teljes erejé- segítik, hogy Szeged megfelelően tegyen eleget a tervből ránkháruló feladatoknak. Mindezek megvalósításához eredményekben gazdag, boldog új esztendőt és jó egészséget kívánunk Szeged valamennyi dolgozójának. Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága vei és képességének megfelelően segítse elő népgazdasági tervünk maradéktalan végrehajtását. Ez képezi egyedüli alapját dolgozó népünk életszínvonala további emelésének, békénk és jólétünk további megszilárdulásának, amely minden becsületes maA Délmagyarország szerkesztősége sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván lapunk valamennyi olvasójának, tudósító.; inaik, harcos levelezőinek, fáradtságot nem ismerő lapkézbesítőinek Kívánjuk, hogy olvasóink még gozó parasztsága és értelmisége második ötéves tervünk első esztendejét hozzájuk métó eredményekkel fejezzék be. Legyen az 1956-os év békés, szocialista építő munkánknak, népünk jóléte további emeljobban'szeressék és segítsék kedésének boldog új esztenlapunkat, hogy közös erővel dejeA Délmagyarország szerkesztősége ebben az évben még harcosabbá, tartalmában gazdagabbá tudjuk tenni a Délma-' gyarországot. Kívánjuk, hogy olvasóink: Szeged város harcokban és .„„,„_„ munkasikerekben megedző- es az OlSZOg /avara dött hős munkásosztálya, dol,A magam A mi házunk kívül, belül olyan, mint a többi apró falusi házacska. a pártot, amely lóm nem Kispad előtte az utmondott le a szocializmus C(jn, a fai aija bordó építéséről, a tömegekért foly- firnájszos festékkel tátott harcról. A Szegedi Ju- elhúzva és akácok taárugyárban olvastuk ak- sorakoznak a járda kortájt az egyik faliújságon: szélén katonásan. -A párt ugyanazt akarja, Nyáron haragoszöld amit mi akarunk tehát a lombsapkájuk van párt és a nép elválaszthatat- ezeknek a fáiknak, lan egymástól. A párt nél- hogy hűvöst csináljakül nem élhetünk, mert a nck a kispadon ülőkpárt őrzi a munkásosztály nek, meg a járó-kebatalmát, a párt vigyáz min- löknek. A megszokott tíen dolgozó szép jövőjére-, külső kép csak annyiÉ

s 1955. márciusa óta ví- «<»! lett másabb 1952 gabban, nagyobb len- ota, hogy pontosan a d ülettel ment a munka min- mi ablakunk előtt denütt A dolgozó emberek agasikodík kevelyen isméteiten arról győződtek e0V nyurga, katrameg, hogy a párt bölcsen és nyos villanyoszlop határozottan tud vezetni; a Porcellanjairól ket párt nem alkuszik meg soha a nép ellenségeivel és azokkal sem, akiík visszafelé akarnak menni. Pedig a párt nem hízelgett sem a munkásosztálynak, sem a dolgozó parasztságnak. Hangoztatta hogy a felszabadulás óta elért nagyszerű eredmé- bútorok mint az elso. a . , . v. vagy a hátulsó szomnyemk is a fegyelmezett ke- J™ mény munka nyomán szülét- < £ tek meg egytol-^gyig tehát a ^ ezután sem szabad lanyhab- ^ ^ q ^ ban dolgoznunk. A part nem oídaif ggy_egy beszélt felelőtlenül es egyol- hátrább az egyik oldalúan csak az életszínvo- dalon a sifon terpesznél emelkedéséről, mint a kedik a kemencéig, a megalkuvó politikusok. A másik oldalon a subpárt nyíltan megmondotta: az ajtó mögött gazdaságos, magasnívójú ter- meg egy dívány féle, melés nélkül üres fecsegés, amelyre le lehet dőlnaív legenda minden ni napközben. (Azéletszínvonalról elhangzott előtt vacok állt itt nyilatkozat, És hógy ez- szalmával kibélelve.) Qf jévi ajándék szál drót kúszik be a szelemen alá és ezzel a változással valahogy előkelőbbnek tűnik a mi szégyenlős kis házunk. Bent a szobában állnak a Az ablakok, mellett kétoldalt anyám szentjei lógnák a falon, lehetetlen szinű szúrágta fenyőrámákban. Üveg nincs egyiken sem, de nem is fontos azt mondja anyám, fő, hogy legyen ott valami, ne virítson olyan csupaszon a fal. Az egyik kép egy dúshajú jóképű férfit ábrázol, a másik meg egy finomvanású, ívelt szemöldökű szépasszonyt. Szűz Mária fejéről már lerágta a moly a dicsfényt, Jézus Krisztusnak meg a köntöse van több helyen bicskával átlyuggatva. Télen a sok fűtéstől vargát rántanak ezek a papírra mázolt képek, a szentéknek furcsán kidülled a hasuk, hogy a por nyugodtan megülhessen az ölükben. Anyám becsben tartotta ezt a limlomot, mert nászajándékba kapta 45 esztendővel ezelőtt, bár sokszor elmondta, hogy jobb lett volna, ha két cseréptányért adnak helyette. Hozzátartozik a történethez, hogy anyám kommunista. Azt nem lehet mondani, hogy tudományos alapon, de tizenegy éve bent van a pártban, és hűségesen eljár a gyűlésekre. Sőt, amióta apám meghalt, pártmunlkája is állandóan van neki. Állítólag apám a végső órában kérte meg arra, hogy ne hagyja soha a pártot és dolgozzék helyette is. Mindenesetre nagyon szerethette apámat, meg a pártot is nagyon szeretheti, mert jaj a mi utcánkban annak, aki a kommunisták becsületébe tapos. Két álló esztendő óta azért nincs beszélő viszonyban az átalsó szomszédasszonnyal, mert azt találta kiejteni a száján , hogy csak a huncutjai vannak a pártban. Akkor letépte neki anyám a 'kontyát és nem áll vele szóba többet. Mondták már neki az elvtársaik, hogy ez nem jól van így sehogy se, a kommunisták nem lehetnek haragtartók, de hát anyám engesztelhetetlen. Az a szavajárása: — Én nem tudom az ideológiát, de a pártot ne bántsa nekem senki. Számtalanszor megpróbáltam már megmagyarázni neki, mikor haza mentem, hogy sehogyse illik össze az ő harcossága a szoba avas szentjeivel, de valahogy mindig elütötte a dolgot. — Nincs amit a helyükbe tegyek fiam, és különben sem kér enni egyik sem — mondta, és széttárta szikkadt, eres kezét. — Dugja be őket reggel a kemencébe, ha fűt — ellenkeztem. — Ne avatkozz te az én dolgomba! — ripakodott rám szigorúságot mutatva és kiment a jószágot etetni. A minap megint hazamentem és egy néprádiót vittem anyámnak újévi ajándékba. S csudára megörült neki, mikor megszólalt egy szal zsinóron a sublót sárkán. Rögtön elkezdte a mondókáját. — Milyen jó volna, ha apád élne, most hallgathatná itthon ü\ a politikát. Azután meg villanynál olvashatna, nem rontaná a szemét. Sókáig beszélgettünk, hogy mennyivel jobban megy most a szegény ember sora és mégis vannak, akik nem becsülik a pártot. Egyszer csak hirtelen másra fordítja anyám a szót. — Nem veszel észre idebent semmi változást ? 1/ örülnéztem a fehérfahí szűk szobában, aztán öszsze-vissza csókoltam a legdrágább öregasszonyt, aki mosolyogva, kicsit szégyenlősen állt a kemence mellett, kezét a köténye alá bújtatva. Kétoldalt az ablak melletti falon Lenin, meg Sztálin arcképe függött üveg alatt, fényesre politúrozott rámában. — Lám mennyivel szebb így — mondtam örvendezve. — Honnan vette ezt a két szép képet? Anyám csak mosolygott, kezét simogatta kicsit félszegen s a földet nézte. — Tudod, akkor is megvoltak már, mikor legutóbb itthon voltál, dehát.,. meglepetésnek szántam. Újévi meglepetésnek. Láttam, hogy naEn 1945-ben kerültem a gyárba, a szövődébe, s ott is dolgozom. Jóformán semmim nem volt, amikor az üzembe kerültem. Igyekeztem jó munkát végezni, hogy nekem és a társadalom számára minél többet termeljek. 1950bent mentem férjhez. Azóta egy szoba-konyhás vizes lakásunkat felcseréltük a Faragó utcai bérházban két szoba-komfortos lakással. Lakásunk már ezidáig is szépen berendezett. Jövőre azonban szeretnék egy szép kombinált szobabútort. Az anyagot meg is vettük, 12 ezer forintba került. A bútor elkészítése 8 ezer forintba kerül, s ezt a pénzt 1956-ban fogjuk összerakni. Férjem a Szalámigyárban dolgozik, mint hűtőgépész. K"tten minden hónapban körülbelül 2000 forintot viszünk haza, s ebből a pénzből tisztességesen megélünk. N-—' és féléves kislányom van. Neki mindene megvan, ez nekünk férjemmel együtt, nem jutott osztályrészül. Fizetésünk egy részét rt*házkodásra is szeretnénk fordítani. Férjemmel együtt elégedett emberek vagyunk, s nagyon más természetűek a gondjaink, — mert azok is vannak — mint a múltban. Sokat köszönhetünk a demokráciának. Én 1953-ban lettem sztahána- novista. A termelésben a leggyon boldog, mert jobbak között vagyok. Igyekőnéki mindig az volt fz!m ,1?5f"ban is minőségileg kifogástalan arut keszíteni a saját magam és az ország hasznára. Huszta, Sándorné. az Üjszegedi Kende. a legnagyobb boldogsága, ha örömet szerezhetett valamelyik fiának. Nagy István Lenszövő szövőnője