Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1956. január 1. 3 DELMBlYBRORSZRG A párt nélkül nem élhetünk jVT i előtt belefognánk újabb zel az nagy munkánkba, hogy mennyire a második ötéves tervet is valósággá tegyük önmagunk hasznára, lehetetlen nem visszanézni az ó-esztendőre, amelyben annyi buktatót át­hágtunk, amelyben annyi baj fölött úrrá lettünk. Tegnap lemostuk magunkról egy év fáradalmait és vidám szil­veszteri mulatságot csap­tunk, ahogy a szép győzel­mek után S30fctuk. Ma is pi­henünk még és becsülgetjük azt amit elvégeztünk a gyár­ban, a földön, a laboratóri­umban. Amikor Ifözös dolgainkat rendezzük, mérlegeljük, hogy a továbbiakban elkerüljünk minden rosszat, ami vissza­felé húz, — legelőször a párt jut az eszünkbe. A párt, amely nélkül semmire sem tudtunk volna menni. Ami­kor a jobboldali politika bá­torítására a kulákok, naplo­pók és egyéb rák-emberek kezdtek a fejünkre nőni, csak tétováztunk, tanakod­tunk, hogy mi lesz velün>. Azok, akik nem akarták to­vább előre menni a párt­mutatta úton, jólétről és ma­gas életszínvonalról magya­rázgattak a fülünkbe, hogy csak mondjunk le a terme­lőeszközöket gyártó ipar el­sődleges fejlesztéséről, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről. Olyanok vol­tunk itt Szegeden legtöbben, akik nem ültünk fel ennek ez alattomos hízelgésnek, azonban arra nem voltunk képeseik, hogy önmagunktól, egy akarattal fellépjünk a ve­szedelmes népbolondítás el­len. A Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem egyik párt­szervezetének vezetőségvá­lasztó taggyűlésén elmond­ták az elvtársak, hogy a bi­zonytalanság légköre egyre jobban megkötötte a tudo­mányos kutatómunkát is. Egyre többen azt kérdezték a dolgozók mindenütt akko­riban: miért tűri a párt a népellenes mesterkedése­ket? D edig a párt nem tűrte, dehogyis tűrte a reak­ieiós spekulációt. Amikor nyilvánvalóvá vált a párt előtt, hogy miben mesterked­nek a jobboldali nézetek hí­vei, egy pillanatig sem késle­kedett lecsapni rájuk. A Központi Vezetőség márciusi határozata mindennél éke­sebb bizonyítéka ennek, És micsoda örömet, mekkora boldogságot jelentett minden szegedi üzemben a párt hatá­rozott intézkedése, iránymu­tatása. Mint a zsilipek alól a víz, megeredt az egyszerű párttagok és pártonkívüliek szava. Gyűlésről gyűlésre felszabadult érzéssel éltették őszinte szóval egyetértettek a munkások Szegeden is, bizo­nyítják 1955. év második fe­lében az előző évekhez ké­pest kimagasló termelési eredmények. A párt márciu­si határozata újra kibonta­koztatta a tömegek alkotó kezdeményezését és felelős­ségérzetét a termelés műsza­melékenységének növekedé­se iránt. Á z új esztendő küszöbén tehát csak hálával, és mély szeretettel tudunk a mi nagy pártunkra gondolni. Nem tudott rajtunk erőt venni semmiféle cselszövés és hazug politika, mert van egy olyan szervezet, egységes for­radalmi erő, épülő szép sza­ALEX4NDRL TOMii Ha égre torlódnak is, mind a gátak, minket, elvtársak, n^m verhet le bánat: erős a vállunk, szól szavunk: a Párt — utat vágunk omló vas-hegyen ét. Nem kell bűvös fű, sem mesés varázs: törvényed, Pártom, szilárd akarás. Marx, Lenin, Sztálin szava teljesül, valóra válik győzhetetlenül. Te értünk győzöl általunk s ezért oltod ki régi poklok vad tüzét — kalapács villan, sarló éle. és egy esame éled, harcos és merész! Erőddel ezrek erejét viszed: száraz sziklából fakasszon vizet, hogy minden tetted dús sikerré érjen, te legelső, túl minden versengésen. Míg úrrá teszel mindenek felett, tüdőnkbe lángként isszuk hitedet, szerelmünk, büszkeségünk egyre tágul, szabad, szép munkánk örök dallamául. Vezess tovább bennünket, bölcs vezérünk — napról napra újabb csodákhoz érünk, ámulva követünk, friss fergeteggel, testvéribb rendért küzdő új sereggel. De jaj az osztályellenségnek! vesszen, ki vár, hogy házainkra csóvát vessen! Nem alkuszunk, pusztuljon, aki árt, tűzpallosod emeld az égre, Párt! Mert többé nem csupán bőségre vágyunk, röpítő szélvihar vagy, tiszta szárnyunk — miénk a föld, a széles láthatói', mert szárnyunk nőtt és száll, magasra száll (SZABÖ EDE fordítása) ki színvonalának fejlesztésé­ért. A Ruhagyárban csupán augusztus 1-től 18-ig 64 újí­tási javaslatot adtak be a munkások, hogy tökéletesít­sék a technikát, olcsóbbá te­gyék a termelést. A párt fel­hívására még olyan emberek is ésszerűsíteni kezdtek, akik régebben közömbösnek mu­tatták magukat a munka ter­bad hazánkban, mint a párt, amely mindenkor őrt áll bé­kés, alkotómunkánk felett. Tudjuk, nagyon jól látjuk, hogy még ma is elhangzik itt-ott rosszindulatú buta be­széd és találkozunk értetlen­séggel, nagyképűséggel is sokszor. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy pár­tunk a tömegek felvilágosí­tásával, ezeket fokozatosan meg tudja szüntetni. Irodal­mi életünkbe befészkelődtek a káros, jobboldali felfogá­sok, amelyeknek hatására egyesek manapság is arról vinnyognak, hogy ők a né­pet féltik a párt határozott, céltudatos politikájától. Nos, az ilyen íróknak csattanós választ adtak a szegedi mun­kások is. A Textilművekben az egyik gyűlésen félreért­hetetlenül megmondták a dolgozók, hogy őket nem kell félteni, ők a pártot követik minden körülmények között, mert a pártnak köszönhetnek mindent, ami szép és jó az életükben. Azt javasolták az elefántcsonttoronyba húzó­dott íróknak is: ha a néppel tűzön-vízen" át akarnak elő­rehaladni, akikor a párt po­litikáját publikálják müve­ikben és hagyják abba a fül­sértő, értelmetlen siránko­zást. O átran, jókedvvel fogunk holnap munkához, hogy a párt novemberi határozata alapján győzelemre vigyük a második ötéves tervet, vagyis lerakjuk a szocializ­mus alapjait. Mielőtt azon­ban kezünkbe vesszük a szerszámot, fogadjuk meg kommunisták és pártonkí­vüliek együttesen: a terme­lés közben is szakadatlanul erősítjük a Magyar Dolgo­zók Pártját, győzelmeink szervezőjét, boldogulásunk éber védelmezőjét. Holnap­tól kezdve adódik az első al­kalom a pártszervezetek to­vábbi erősítésére is, mivel­hogy megkezdődnek a beszá­moló és vezetőségválasztó taggyűlések. Mától kezdve nagyobb odaadással kell ki­venni részünket a pórtmun­kából, még önzetlenebbül kell felvilágosítanunk azokat, akik még nem látnak tisztán minden kérdésben, nagyobb türelemmel kell nevelnünk a munkás-, paraszt- és értel­miségi fiatalokat, hogy közü­lük a legjobbakat felvegyük a párt soraiba. Ügy éljünk, úgy dolgozzunk 1956-ban, hogy valóra váltsuk a párt jó és igaz politikáját. Ügyel­jünk arra a párttal együtt, hogy senki ne zavarhassa meg, önmagunkért végzett munkánkat. BOLDOG ÚJÉVET! A Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi Bizottsága eredményekben gazdag, boldog új évet kíván Szeged kom­munistáinak, a város minden becsületes dolgozójának. Kí­vánjuk, hogy az ó-esztendőben elért eredményeik, sikereik tudatában derűlátóan és az új győzelmekbe vetett hittel kezdjék az új évet. Segítsék jó munkával pártunk útmuta­tásai alapján második ötéves tervünk, az 1956-os év célki­tűzéseinek megvalósítását, amelyek nyomán tovább javul, gazdagabb, vidámabb, kulturáltabb lesz életünk. Kívánunk a szegedi dolgozóknak: munkásoknak, parasz­toknak, értelmiségieknek boldog új évet, jó munkát! A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SZEGEDI VÁROSI BIZOTTSÁGA A Szegedi Járási Pári VB eredményekben és sike­rekben gazdag újesztendő! kíván i a járás dolgozói­nak és a párt valamennyi tagjának. MDP SZEGED JARASI BIZOTTSAGA Szeged Megyei Jogú Város Tanácsának végrehajtó bizott­sága és a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai sikerekben eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánnak Szeged dolgozóinak. Kívánunk sok erőt, egészséget azoknak a szcp felada­toknak a megvalósításához, melyeket második ötéves tervünk első esztendeje állított elénk. Kívánjuk, hogy terveink meg­valósítását az új esztendőben még több harcos bírálattal, ba­ráti segítséggel mozdítsák elő. Szeged Megyei Jogú Város és a kerületi tanács végrehajtó bizottságai 1956. január 1: második ötéves tervünk megindulását jelenti, amelynek eredmé­nyes 'megvalósítása pártunk és kormányunk irányítása mellett további felemelkedé­sünk záloga. Üdvözöljük második ötéves tervünket és felhívjuk Sze­ged valamennyi becsületes gyár hazafi őszinte vágya. Biztosak vagyunk: Szeged munkásai, szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjai, értelmiségei, kisiparosai, kis­kereskedői, nyugdíjasai, há­ziasszonyai és tanuló ifjúsága saját munkaterületükön tár­sadalmi tevékenységükkel és legjobb tudásuk szerint elő­I dolgozóját, hogy teljes erejé- segítik, hogy Szeged megfe­lelően tegyen eleget a tervből ránkháruló feladatoknak. Mindezek megvalósításához eredményekben gazdag, bol­dog új esztendőt és jó egészsé­get kívánunk Szeged vala­mennyi dolgozójának. Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága vei és képességének megfe­lelően segítse elő népgazda­sági tervünk maradéktalan végrehajtását. Ez képezi egye­düli alapját dolgozó népünk életszínvonala további eme­lésének, békénk és jólétünk további megszilárdulásának, amely minden becsületes ma­A Délmagyarország szer­kesztősége sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván la­punk valamennyi olvasójá­nak, tudósító.; inaik, harcos le­velezőinek, fáradtságot nem ismerő lapkézbesítőinek Kí­vánjuk, hogy olvasóink még gozó parasztsága és értelmi­sége második ötéves tervünk első esztendejét hozzájuk métó eredményekkel fejezzék be. Legyen az 1956-os év békés, szocialista építő munkánknak, népünk jóléte további emel­jobban'szeressék és segítsék kedésének boldog új eszten­lapunkat, hogy közös erővel deje­A Délmagyarország szerkesztősége ebben az évben még harco­sabbá, tartalmában gazda­gabbá tudjuk tenni a Délma-' gyarországot. Kívánjuk, hogy olvasóink: Szeged város harcokban és .„„,„_„ munkasikerekben megedző- es az OlSZOg /avara dött hős munkásosztálya, dol­,A magam A mi házunk kí­vül, belül olyan, mint a többi apró falusi házacska. a pártot, amely lóm nem Kispad előtte az ut­mondott le a szocializmus C(jn, a fai aija bordó építéséről, a tömegekért foly- firnájszos festékkel tátott harcról. A Szegedi Ju- elhúzva és akácok taárugyárban olvastuk ak- sorakoznak a járda kortájt az egyik faliújságon: szélén katonásan. -A párt ugyanazt akarja, Nyáron haragoszöld amit mi akarunk tehát a lombsapkájuk van párt és a nép elválaszthatat- ezeknek a fáiknak, lan egymástól. A párt nél- hogy hűvöst csinálja­kül nem élhetünk, mert a nck a kispadon ülők­párt őrzi a munkásosztály nek, meg a járó-ke­batalmát, a párt vigyáz min- löknek. A megszokott tíen dolgozó szép jövőjére-, külső kép csak annyi­É s 1955. márciusa óta ví- «<»! lett másabb 1952 gabban, nagyobb len- ota, hogy pontosan a d ülettel ment a munka min- mi ablakunk előtt denütt A dolgozó emberek agasikodík kevelyen isméteiten arról győződtek e0V nyurga, katra­meg, hogy a párt bölcsen és nyos villanyoszlop határozottan tud vezetni; a Porcellanjairól ket párt nem alkuszik meg soha a nép ellenségeivel és azok­kal sem, akiík visszafelé akarnak menni. Pedig a párt nem hízelgett sem a mun­kásosztálynak, sem a dolgo­zó parasztságnak. Hangoz­tatta hogy a felszabadulás óta elért nagyszerű eredmé- bútorok mint az elso. a . , . v. vagy a hátulsó szom­nyemk is a fegyelmezett ke- J™ mény munka nyomán szülét- < £ tek meg egytol-^gyig tehát a ^ ­ezután sem szabad lanyhab- ^ ^ q ^ ban dolgoznunk. A part nem oídaif ggy_egy beszélt felelőtlenül es egyol- hátrább az egyik ol­dalúan csak az életszínvo- dalon a sifon terpesz­nél emelkedéséről, mint a kedik a kemencéig, a megalkuvó politikusok. A másik oldalon a sub­párt nyíltan megmondotta: az ajtó mögött gazdaságos, magasnívójú ter- meg egy dívány féle, melés nélkül üres fecsegés, amelyre le lehet dől­naív legenda minden ni napközben. (Az­életszínvonalról elhangzott előtt vacok állt itt nyilatkozat, És hógy ez- szalmával kibélelve.) Qf jévi ajándék szál drót kúszik be a szelemen alá és ezzel a változással vala­hogy előkelőbbnek tű­nik a mi szégyenlős kis házunk. Bent a szobában állnak a Az ablakok, mellett kétoldalt anyám szentjei lógnák a fa­lon, lehetetlen szinű szúrágta fenyőrámák­ban. Üveg nincs egyi­ken sem, de nem is fontos azt mondja anyám, fő, hogy le­gyen ott valami, ne virítson olyan csupa­szon a fal. Az egyik kép egy dúshajú jóképű férfit ábrázol, a má­sik meg egy finomva­nású, ívelt szemöldö­kű szépasszonyt. Szűz Mária fejéről már lerágta a moly a dicsfényt, Jézus Krisztusnak meg a köntöse van több he­lyen bicskával át­lyuggatva. Télen a sok fűtéstől vargát rántanak ezek a pa­pírra mázolt képek, a szentéknek furcsán kidülled a hasuk, hogy a por nyugod­tan megülhessen az ölükben. Anyám becs­ben tartotta ezt a lim­lomot, mert nászaján­dékba kapta 45 esz­tendővel ezelőtt, bár sokszor elmondta, hogy jobb lett volna, ha két cseréptányért adnak helyette. Hozzátartozik a tör­ténethez, hogy anyám kommunista. Azt nem lehet mondani, hogy tudományos alapon, de tizenegy éve bent van a pártban, és hű­ségesen eljár a gyű­lésekre. Sőt, amióta apám meghalt, párt­munlkája is állandóan van neki. Állítólag apám a végső órában kérte meg arra, hogy ne hagyja soha a pár­tot és dolgozzék he­lyette is. Mindeneset­re nagyon szerethette apámat, meg a pártot is nagyon szeretheti, mert jaj a mi utcánk­ban annak, aki a kommunisták becsü­letébe tapos. Két álló esztendő óta azért nincs beszélő vi­szonyban az átalsó szomszédasszonnyal, mert azt találta kiej­teni a száján , hogy csak a huncutjai van­nak a pártban. Akkor letépte neki anyám a 'kontyát és nem áll vele szóba többet. Mondták már neki az elvtársaik, hogy ez nem jól van így se­hogy se, a kommunis­ták nem lehetnek ha­ragtartók, de hát anyám engesztelhetet­len. Az a szavajárása: — Én nem tudom az ideológiát, de a pártot ne bántsa ne­kem senki. Számtalanszor meg­próbáltam már meg­magyarázni neki, mi­kor haza mentem, hogy sehogyse illik össze az ő harcossága a szoba avas szentjei­vel, de valahogy min­dig elütötte a dolgot. — Nincs amit a he­lyükbe tegyek fiam, és különben sem kér enni egyik sem — mondta, és széttárta szikkadt, eres kezét. — Dugja be őket reggel a kemencébe, ha fűt — ellenkeztem. — Ne avatkozz te az én dolgomba! — ripakodott rám szigo­rúságot mutatva és kiment a jószágot etetni. A minap megint hazamentem és egy néprádiót vittem anyámnak újévi aján­dékba. S csudára megörült neki, mikor megszólalt egy szal zsinóron a sublót sár­kán. Rögtön elkezdte a mondókáját. — Milyen jó volna, ha apád élne, most hallgathatná itthon ü\ a politikát. Azután meg villanynál olvas­hatna, nem rontaná a szemét. Sókáig beszélget­tünk, hogy mennyivel jobban megy most a szegény ember sora és mégis vannak, akik nem becsülik a pártot. Egyszer csak hirtelen másra for­dítja anyám a szót. — Nem veszel ész­re idebent semmi vál­tozást ? 1/ örülnéztem a fe­hérfahí szűk szobában, aztán ösz­sze-vissza csókoltam a legdrágább öreg­asszonyt, aki moso­lyogva, kicsit szé­gyenlősen állt a ke­mence mellett, kezét a köténye alá búj­tatva. Kétoldalt az ablak melletti falon Lenin, meg Sztálin arcképe függött üveg alatt, fényesre politúrozott rámában. — Lám mennyivel szebb így — mond­tam örvendezve. — Honnan vette ezt a két szép képet? Anyám csak mo­solygott, kezét simo­gatta kicsit félszegen s a földet nézte. — Tudod, akkor is megvoltak már, mi­kor legutóbb itthon voltál, dehát.,. meg­lepetésnek szántam. Újévi meglepetésnek. Láttam, hogy na­En 1945-ben kerültem a gyárba, a szövődébe, s ott is dolgozom. Jóformán semmim nem volt, amikor az üzembe kerültem. Igyekeztem jó munkát végezni, hogy nekem és a társadalom számára mi­nél többet termeljek. 1950­bent mentem férjhez. Azóta egy szoba-konyhás vizes la­kásunkat felcseréltük a Fa­ragó utcai bérházban két szoba-komfortos lakással. La­kásunk már ezidáig is szépen berendezett. Jövőre azonban szeretnék egy szép kombinált szobabútort. Az anyagot meg is vettük, 12 ezer forintba került. A bútor elkészítése 8 ezer forintba kerül, s ezt a pénzt 1956-ban fogjuk össze­rakni. Férjem a Szalámigyárban dolgozik, mint hűtőgépész. K"tten minden hónapban kö­rülbelül 2000 forintot viszünk haza, s ebből a pénzből tisz­tességesen megélünk. N-—' és féléves kislányom van. Neki mindene megvan, ez ne­künk férjemmel együtt, nem jutott osztályrészül. Fizetésünk egy részét rt*­házkodásra is szeretnénk for­dítani. Férjemmel együtt elé­gedett emberek vagyunk, s nagyon más természetűek a gondjaink, — mert azok is vannak — mint a múltban. Sokat köszönhetünk a demo­kráciának. Én 1953-ban lettem sztahá­na- novista. A termelésben a leg­gyon boldog, mert jobbak között vagyok. Igyek­őnéki mindig az volt fz!m ,1?5f"ban is minőségileg kifogástalan arut keszíteni a saját magam és az ország hasznára. Huszta, Sándorné. az Üjszegedi Kende. ­a legnagyobb boldog­sága, ha örömet sze­rezhetett valamelyik fiának. Nagy István Lenszövő szövőnője

Next

/
Oldalképek
Tartalom