Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-21 / 299. szám

OElMAGYBRORSZflG 4 Szerda, 1955. december 202. Több segítséget a vasutas zenekarnak 1 Közel hétesztendős múltra tekint vissza a MAV Petőfi Sándor Kultúrotthomának fú­vós- és vonószenekara. Egy­szerű vasutas emberek e két zenekar tagjai, váltókezelök, vonatkísérők és más szolgá­latban dolgozók, akik sokszor •gyenesen a szolgálatból ér­keznek a zenekari próbákra, A hét esztendő alatt elért sikerek és a nehézségek összetartották ezt a kis kollektívát. A zenekari tagok nem szé­ledtek szét, a volt karmester, Siroki Gyula rossz munkája és leltei Ismeretlensége kö­vetkeztében sem, de rossza­lósukat fejezték kl. amikor Siroki Gyula a próbák he­lyett a verebeket csúzllzta a Mátyás téren. Nem vette el az egyszerű emberek kedvét a MÁV sok vezetőjének részvétlensége, közömbössé­ge, mert olyan emberek áll­tak a vasutas zenekar mellé, mint Lahó Károly főintéző, Engi József kereskedelmi főnök ós mások, akik meg­értették beosztottjaik mun­. kajának jelentőségét. A főnökség a kezdeti évek­ben komoly figyelmet fordí­tott a zenekarra, büszkélke­dett elért sikerével. Időközben azonlian meg­szokta már a kis közösség Sikereit, s meg is feledke­zett róla. Az utóbbi időben már szinte harcolnia kellett a zenekari tagoknak a szolgálati veze­tőig egynémelyikével azért, hogy a próbákra és a ren­dezvényekre is el tudjanak Jutni. Az ilyen vezetők közé tartozik Cseko Gyula teríö­nök is, aki a zenekar dobo­sát, Dobó Károlyt nem szí­vesen engedi el a közös sze­replésekre. Kétségtelen, hogy első a szolgálati munka pon­tos elvégzése. De van lehetőség a szolgálatté­tel olyan beosztására is, antely lehetővé teszi a kulturális munkában való részvételt. Hiba és pedig komoly hiba akad a zenekar tagjainál is. Sokszor szívesebben kijárják vezetőiknél a megfelelő szol­gálati beosztást a lakodal­makban való szereplésért, mint a zenekar nyilvános rendezvényein való fellépés­kor. Olyan is előfordult már, mint Szalma Baksi Ferenc esetében, hogy időközben a magasabb beosztásba kerülő zenészek nem tartjók állá­sukhoz méltónak a zenekar­hoz való tartozást. Szégyen­lik a "kicsik közt* való mu­zsikálást. Az pedig az együttes és knütúrotthon-igazgató közös hibája, hogy Chaplin filmjei és kora Sado»t Sadoul, a nagy francia filmkritikus és fibnesztéte a 'film történetének egyik leg­kiválóbb, életében már klasz­szikusnak ható alakjáról irt könyvet. Ennek az érdékes találkozásnak csak jó ered­ménye lehet, gondolja az em­ber, míg kezébe veszi ezt a. frappánsul szép kiállítású •könyvet. Es valóban: ez a rö­vid életút-összefoglalás érde­kes, mint egy regény, érté­kes, mint egy kor-dokumen­tum, és megható, mint min­den írás, amely az igazság és a művészet közös harcáról szól Chaplinnek, ennek a nagy­szerű embernek valóban küzdelmes volt mind a mai napig az élete. Küzdelmes volt, mikor London szegény­negyedáben lakott, nyomor­gott kisemberként, és küz­delmes volt akkor is, ami­kor művészetével bemutatta a világnak ezt a mindenki ál­tal ismert nyomorgó, elesett­ségében szánalmas kisembert, aki nem csoda folytán, ha­nem a társadalom, a kapita­lista társadalom bűnei miatt az, ami. Sadoul könyve hűen kíséri végig 1952-ig, a Rivaldafény elkészüléséig Chaplin éleiét, művészetének, műveinek fej­lődését. Mert Chaplin nagy művész, és nem. csak azért az, mert ő írja filmjei forga­hönree főkönyvét, zenéjét, 6 rendezi filmjét és 6 játssza benne a főszerepet, hanem azért is nagy művész, mert az emberi méltósá{icrt, szabadságért, a szépségért és boldogságért küzd. Ezért kellett a szó leg­szorosabb értelmében elme­nekülnie Amerikából, és ezért támadják őt évtizedek óta acsargóan és állhatatosan az amerikai bulvár-lapok és akik mögötte vannak: a ka­pitalisták, a fasiszták, az em­beri élet megnyomorítói. Sadoul könyve nem lírizál, nem siklik mcllékösvények­re, nem fecseg, — tényeket sorqjtaztat egymásután, néha kissé túl szűkszavúan, túl tartózodóan is. Az ember ol­vasás közben lapról lapra várja, hogy mikor szólal meg a szavak zenekara, dicséretét zengeni a lángésznek. Es az olvasó lapról lapra hiába vár. Csak amikor a könyv utolsó sorait olvassa, és utána vé­giggondolja öntudatlanul is, hogy mit olvasott, akkor szó­lal meg benne ez a zenekar, míg a törékeny-testű „kis­embert" látja maga előtt. Az író nem dicsőit de az olvasó­nak, ha akarja, ha nem — dicsőítenie kell Chaplint, meg kell szeretnie őt. Es hogy si­került ilyen könyvet írnia Sadoulnak, "azért a legna­gyobb elismerés illeti meg. (andrés) Továbbképző tanfolyamok kezdődnek kertészeti szakemberek számára a kultúrotthon vezetőségé­ben eddig senki sem kép­viselte a zenekart. Ilyenformán nem is lehet csodálkozni azon, ha a ze­nekar hasznos tevékenysége visszhangtalan marad az őket pártoló szívekben. Nem he­lyes az sem, hogy az úgyne­vezett próbapénzek kifizeté­se körül sok a pontatlanság, a felelőtlen ígérgetés a kifize­tés idejére vonatkozóan. Főleg emiatt maradt el a zenekar­tól Csonka János zeneisko­lai tanuló •—, de megígérte, hogy ezután aktív tagja lesz a zenekarnak. Érdemes foglalkoztatni és segíteni ezt a kis együt­test, mert nagy terveket ko­vácsolnak máris az új kanmesterrel, Boldizsár Kálmánnal. Jelen­leg operett-estre készülnek, s talán ez lesz az újjászüle­tett zenekar igazi bemutat­kozása is. Tervbe vettél;, hogy a télt időszakban felke­resik hangversenyükkel a szegedkörnyéki termelőszö­vetkezeteket. Több önálló hangversenyt terveznek a klasszikus művekből is. A szándék komolysága és nagy­sága megérdemli a sokol­dalú figyelmet, hogy tervei­ket valóra válthassák a vas­utasok fúvósai, muzsikusai. (l-f) Több mini 100 ezer kilogramm vasat gyüüfi lek a szegedi Iskolák tanulói A november 1 és decem­ber 15-e között megrendezett vasgyüjtő hónap alatt a sze­gedi általános- és középisko­lák tanulói több mint 100 ezer kilogramm vasat gyűj­töttek. A Csongrád megyei MÉH Vállalat kimutatása szerint a középiskolák közül első a szegedi Építőipari Techni­kum 12.484 kilogramm vás­sal; egy tanuló átlag 44 5 ki­logramm. Második helyezést a Vasútforgalmi Technikum tanulói érték el, akik 23.608 kilogramm vasat gyűjtöttek. Harmadik a Tanítónőképző, amelynek hallgatói 16.089 ki­logramm vasat adtak be. Négy középiskola, a Textil­ipari Technikum, a Tanító­képző, a Gépipari Techni­kum és a Közgazdasági Tech­nikum diákjainak átlagered­ménye több mint 10 kilo­gramm vas. Az általános' iskolák kö­zül első a Mérey utcai Le­ányiskola, második az Ár­pád téri Fiúiskola, harmadik a Csongrádi sugárúti Altalá­nos Iskola. Felaraiiák a Bölcsészkar DISZ zászlaját A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán 1956. január 3-tól 10-ig tíz napos zöídséghajta­tási, borkezelési, szőlőtő la j­művelési é« trágyázási. va­lamint gyümölcstermesztési továbbképző tanfolyam indul. A tanfolyamon részt vehet­nek a felsőfokú képesítéssel (egyetem, főiskola, akadé­mia) rendelkező és kisebb számban ilyen képesítéssel még nem rendelkező, de ve­zető állású szakemberek. A tanfolyam résztvevőinek tel­jes fizetését, az utazás költsé­gét és az élelmezési díjat munkahelyük megtéríti. A főiskola a részvevőknek szál­lást biztosít. A felvételi kérelmet a Ker­tészeti és Szőlészeti Főiskola (Budapest, XI. Ménesi út 41) igazgatójához legkésőbb 1955. évi december 25-'g kell l.«­küldeni A felvételi kérelem­ben fel kell tüntetni: a kívánt tanfolyamot, a legmagasabb szakmai képesítést, a beosz­tást, a munkahely vezetőjé­nek javaslatát, valamint azt, hogy.szódásra igényt tart-e. Akiket a tanfolyamra vesznek, a főiskola távirat­ban értesíti. Rég nem látott, meleg, ba­ráti ünnepség színhelye volt szombaton délután a Bölcsé­szettudományi Kar Auditó­rium Maximuma. Itt gyűltek össze a kar hallgatói, előadói, hogy felavassák a Bölcsész­kar DISZ-zászlaját. Az egye­tem bejáratánál DlSZ-fiata­lok fogadták s kisérték fel a pompásan feldíszített nagy előadóterembe a meghívott vendégeket. A megjelenteket Sipos Ist­ván elvtárs, a Bölcsészkar DISZ-bizottságának titkára üdvözölte, majd a Himnusz éneklésével egyidőben belé­pett a terembe Cs. Tóth Im­re IV. éves magyarszakos hallgató, kezében a hatalmas piros-fehér-zöld színű zász­lóval. Egyik oldalán alkotmá­nyunk jelvénye, másik ol­,dalon egy vörös ötágú csil­lag. Felette felírás: „Hűség a néphez, hűség a párthoz." Hatalmas taps, lelkes éljen­zés fogadta a zászló megjele­nését. Sipos István elvtárs né­hány szóval ismertette a zászló megszületésének 'kö­rülményeit. Megtudtuk, hogy a kar hallgatóinak jó­része. Gencsháton, az Állami Gazdaságban dolgozott egy­egy napot, s keresetének egyrészét felajánlotta a zász­ló elkészítésére. Ezután Székely Sándor elv­társ, az egyetemi DISZ VB titkára mondott ünnepi be­szédet. Az ünnepi beszédet 'kultúr­műsor követte. Elsőnek a szegedi MÁV „Szocialista kultúráért" jelvénnyel ki­tüntetett „Hazánk" énekkara szerepelt Waldmann József vezetésével. Az ünnepségen részt vett a szegedi Nemzeti Színház három művésze is: Sinkó György, Moldován Ste­fánia és Bíró Attila. A műsor után Gulya Ká­roly elvtárs, az Egyetemi Pártbizottság nevében, Feny­vesi István elvtárs a Bölcsé­szettudományi Kar pártszer­vezete nevében, Nyírt Antal elvtárs a Tudományegyetem nevében, Faragó elvtárs a Városi DISZ-bizottság nevé­ben és Székely Sándor elv társ. az egyetemi DISZ-bi­zottság nevében helyezett el szalagot a DISZ-zászlóra. . (bj) DVOPTXATÚÓ Telefonálási akadályok §enki, akinek sürgős telefonálnivalója akad, n* szá­mítson arra, hogy ez Újszegeden, a déli és esti órák­ban, nyilvános állomásról sikerül neki. Valamikor régen, amikor még nem a mai helyén lako­zott az újszegedi posta-hivatal, 15 méteres körön belül hi­rom nyilvános telefon volt. Egy a postán, egy a Liget-ven­déglo előtt, egy benn a vendéglőben. A posta azóta máshová került, különben is délben 12—2 között es délután hattól zárva van. az utcai fülkét útépítés miatt eltávolították, s erre ráadásul a Liget-vendéglőben ki­tálaltak, hogy onnan pedig „maszek" nem telefonálhat Beteg vagy és értesíteni kell erről kora reggel a munka­helyedet? Küldess táviratot, azt is csak akkor, ha kinyit a posta! Megbeszélésed van, de késni fogsz és értesíteni kaU lene azokat, akik várnak? Ülj taxiba! Bocsánat rossz a ta­nács! Erre sincs módod, hisz azt is telefonon kell megren­delni! Sorolhatnánk tovább, de minők? Ennyiből is érthet, aki akar, és aki jóindulatú. Remél­jük, a kellemetlenkedő rendelkezést visszavonják. Hisz senki nem ker szívességet, minden hívásért 50 fillért fizettek ed­dig is a telefonálók. Tíz fillérrel többet, mint hasonló he­lyekről benn a városban. Miért félnek a ráfizetéstől? Meg nem szökhet senki aki hasznalta a készüléket, nem is akar. És talán csak akad dolgozo a Liget-vendéglőben, akire a telefonpénz 'kezelését rábízhatják? Á városi tanács és az írócsoport irodalmi pályázatának eredménye PEKINGBEN úi színházat avattak, amely kínai is német szakemberek közös alkotása. A színháznak 16 méter átmérőjű forgósztnpada van. Egy közve­títőberendezés lehetővé teszi, hogy az előadást az épület min­den részében hallgatni lehet. A nagyothallóknak hallgatók áll­nak rendelkezésére. ANGLIÁBAN plakátok jelen­tek meg a következő felírással „Kétszer is gondold meg, mi előtt vásárolsz valamit". Ezzel kapcsolatkan az alábbi vicc ter­jedt el: Két háziasszony beszél­get: — Olvastad a plakátot? — Igen, s mialatt kétszer meggon­doltam, ismét felszöktek az árak. i; A városi tanács népműve­lési osztálya és az írócsoport tagjaiból alakult bírálóbi­zottság december 20-án ér­tékelte a városi tanács és az írócsoport által az 1930. évi szeptember 1-i mumkástünte­tés és sztrájk 25. évfordulója emlékére hirdetett irodalmi pályázatot. A bírálóbizottság örömmel állapította meg, hogy több idősebb, munkásmozgalom­ban résztvett elvtárs vett részt a pályázaton munkás­mozgalmi élményeinek a fel­dolgozásával, vagy visszaem­lékezésekkel. örvendetes az a tény ls, hogy két fiatal, Fenákel Judit és Bárdos Pál most jelentkező első elbeszé­léseivel díjat nyert. A beérkezett művek egy részének jellege szükségessé tette, hogy a bírálóbizottság módosítsa a pályadíjakat. A bírálóbizottság a követ­kező műveket díjazta: Szabolcsi Gábor: Gátszaka­dás című drámáját 2000 fo­rintos, Petrovácz István: Pi­henőn című versciklusát 1000 forintos első díjjal jutal­mazta, Vincze András: A karó cí­mű elbeszélését 600 forintos, Dér Endre: Kulich Gyula édesanyja című riportját 500 forintos második díjba ré­szesítette, Dér Endre: Lángbanálló évek című regényének beve­zető részét 500 forintos, Fe­nákel Judit: A sztrájktörő című elbeszélését, Bárdos Pál: Október hatodikán című elbeszélését és Agócsi János: Emlékezések a Szegedi Ken­dergyár életéből című mun­kásmozgalmi visszaemlékezé­seit 400—400 forintos har­madik díjba részesítette. A bírálóbizottság megdi­csérte Sugár Lenke: Tolvaj­ipari KFT című regényél, özv. Tóth Lászlóné: Két csil­lag című drámáját, Mária Béla: Hazatalélás című elbe­szélését. Kérjük a 69514 jeligés mű szerzőjét, jelenjen meg az írószövetség szegedi csoport­jában. A pályadíjakat iaz írócso­port december 23-i közgyűlé­sén osztja kl a bírálóbizott­A MÁV Vezérigazgatósága közli, hogy az év végén Várható fo­kozottabb utasforgalom za­vartalan lebonyolítása érdeké­ben dec. 23-án, 24-én, 26-án, 30-án, 31-én, valamint 1956. január 2-án egyes vonalakon a menetrendszerű vonatokon kívül szü'kség szerint mente­sítő vonatok is közlekednek A mentesítő vonatok a menetrendben előírt idő előtt indulnak. Az indulást idejéről a pályaudvari han­gosbemondók fogjáik tájé­koztatni az utazóközönsé­get. December 25-én a várható gyengébb utasforgalom miatt egyes vonalakon kevesebb vonat közlekedik. mentesí­tő, illetve az elmaradó vona­tokról részletes felvilágosí­tást adnak az állomások. A MÁV Vezérigazgatósága felhívja az utazóközönség fi­gyelmét, hogy — tekintettel a karácsonyi és az újévi vár­ható nagy utasforgalomra —< a torlódások elkerülése vé­gett menetjegyét ne közvet­lenül az indulás előtt, hanem előre váltsa meg. 35. Szerette a tréfát, a hangos neve­tést, a nagymintájú blúzokat és ha­ját fiúsan viselte. A műszaki egye­tem harmadéves levelező hallgatója volt. Ezt a Nagy Pistát kezdettől fogva alaposan megfigyelte, mert Bikáesi részletesen elmondta fatelepi dolgait. Károlyné úgy vélte, hogy nem lesz könnyű feladat helyes vágányra te­relni. — Sokszor elgondolkozott azon, vajon ml lehet az oka annak, hogy vannak egyáltalán jampecek. S pont a munkásgyerekek közül akad a többségük. Oka lehet ennek a bete­ges társadalmi jelenségnek az is, hogy a szülők szabadjára engedik őket. Egyszerűen nincsenek otthon. A gyerek felnő, mint a dudva. S megy a rossz után, ami mindég csá­bító éa könnyű. Vagy oka az, hogy igyekeznek kitűnni. Ruhában, mo­dorban, mindenben és mindenütt. De cka a sok szirupos, vacak sláger, a szabados életforma, a rossz D1SZ­rzervezetek, a még rosszabb és főleg unalmas kultúrműsorok, amivel egyes papírpolitikusok igyekeznek a fiatalokat „lekötni". Van persze más oka is a jampeccélevésnek. Túlzott önbizalom, a mindent kritizálás, fel- 1 mindent aiábecsülés hajlama. A pil­lanatnyi életnehézségek. Százféle okot is talált Károlyné, de mégis leg­fontosabb oknak azt találta hogy a fiatalok forradalmi készségét a párt még eddig nem használta ki kellőleg. Mennyi energia, hit, lelkesedés vész kárba a hasszúhajak, tolvajnyelv és bárok pultjai révén! Elgondolkozva ült székében és várta, hogy Mari és Pista bejöjjenek — Két ellentét. — Gondolta s szin­te nevethetnéke támadt. De biztosra vette, hogy a két ellentét egy napon simára csiszolja egymást. — Kopog­tak. Nyílt az ajtó és a két ember ha­ragos arccal lépett be. Leültek és várták, mi lesz. Károlyné nyugodtan megnézte mind a kettőt. Mari nyug­talanul fészkelődött helyén, de biztos tekintettel meredt Károlynéra. — Egy kis baráti beszélgetésre kérettem az Elvtársakat. — Kezdte a beszélgetést Károlyné, — Az össz­munka rovására megy, ha egyes munkaterületek nem férnek össze. Többen panaszkodnak a könyvelő­ségről, hogy a kettejük viszonya egé­szen rossz s már zavarokat okoz irtá­soknak is... Hát mi is a baj, Nagy Pista? — Fordult szokása szerint vá­ratlanul a kérdezett felé. Pista méltányolta a mosolyt, amit a széparcú igazgatónő repített feléje és egyszerre felengedett hangulat­ban adta elő panaszait. — Az, hogy az Elvtársnő durva, beleköt minden szavába, minden gombjába, lépése­be. — Azon is rajtakapta, hogy a ne­ki címzett leveleket felbontja. — fi­gyeli és gyanakszik Egyszóval mind­ez kibírhatatlan. Mari többször közbe akart kiálta­ni, de az igazgatói szemekre csak egyre jobban elvörösödve és nagyon izgatottan, csendben ült székén. — Miért nyitotta fel Elvtársnő a levelet? —. Kérdezte előszöris Pis­ta szavai után Károlyné. — Csak egész nyugodtan mondd meg. ma­gunk közt vagyunk. — Tette hozzá barátságosan. — Hát azért, mert gyanú,s volt! l?gy ilyen kivel levelezhet a pécsi bányából? Hát nem határváros ez? Lehet ez itt kém is! — Kiáltotta Ma­ris, most már kitörve belőle a harag. — Na. kém. — Horkant fel Pista gúnyosan és mérgében haját bor­zolta. — Ki írta azt a levelet, Pista? Nem kell megmondani, csak én ér­deklődöm. De ha nincs benne sem­mi különösebb magánügy, ny ugod­tan megmondhatja. — Rendben van, megmondom. — Benvűlt a zsebébe és kivette a leve­let. — Tessék. A nagybátyám írta, ha ebben is kételkedik akárki, hát akassza fel magát. — Azzal letette a levelet az asztalra és vadul bámult Marira. Az felugrott és rákiáltott. — Kikérem magamnak, akassza fel maga magát. Vagy különben, megtesz: majd azt a bíróság. — Mi van itt? Viselkedjenek rendesen! — Kiáltotta Károlyné cs most már belátta, hogy ezt az ügyet nem lehet ogy kis „bánáti" beszélge­téssel elsimítani. (Folytatása következikJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom