Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-21 / 299. szám

Szerda, 1955. december 21. Ujabb üzemek teljesítették évi tervüket 203 MMMUMM Az 1955-ös év befejezésének közeledtével egyre több szegedi üzemből érkezik a jelentés, hogy eleget tettek évi tervüknek, adósság-mentesen kezdik második ötéves tervünket. A SZEGEDI TEXTILMŰVEK dolgozói tegnap, hajnali 3 órakor fejezték be 1955-ös tervüket. Az üzem dolgozói közül elsőnek Tóth Gézáné teljesítette évi tervét december 1-ón, az üzemrészek közül pedig a tisztító A- és B-műszakja december 13-án. Az üzemben most azért dolgoznak, hogy minél több fonalat adjanak terven felül a szövőgyáraknak. A DÉLMAGYAROUSZAGI ROSTKIKESZlTO újszegedi telepének dolgozói is felajánlották, hogy határidő előtt eleget tesznek 1955-ös évi tervüknek. Jó munkájuk eredménnyel járt, és december 15-én befejezték évi tervüket. Azon vannak most, hogy még jobbminőségű nyersanyaggal lássák el a fonógyárakat. UMMÁJEM mm, m #mi mnmm Gyártási eljárás a sütáiparban Az űj ember felelőtlen kovácsai AVAGY Hogyan fegyelmeznek egyes pedagógusok? A szegedi sütőipari termelés technikai színvonal tekintetében elmaradott. Ebből következik, hogy a Szegedi Sütőipari Vállalat műszaki és fizikai dolgozóira komoly feladat hárul a technológiai fegyelem megtartásában is. Üzemeink városszerte szétszórtak és így a központi irányítás is nehézségekbe ütközik. A pékipar anyaga a tészta. Az alapanyagok időnként minőségükben különbözők, így a pékipari termékek állandó minőségének biztosítása fontos, nagy tennivaló. Igen fontos az alapanyagokkal, különösképpen a liszttel való helyes és takarékos gazdálkodás, természetesen nem a minőség rovására. Ez a vállalati munkaverseny legfőbb alapja, Az üzemek vetélkednek. Elmondhatjuk, hogy eddig a legjobb eredményt novemberben tudtuk elérni, amikor az egy-műszakos kenyértermelő üzemeink liszt- és tüzelőfelhasználás tekintetében az anyagnorma alatt dolgoztak. Hasonló sikert értek el a fehér-sütő, péksüteményt készítő üzemeink is. A két-műszakos kenyértermelő üzemek azonban még mindig anyagnorma felett dolgoznak. Reméljük azonban, hogy hamarosan itt is javulást érünk el. A helyes gyártási eljárásnál igen fontos a termékek minőségének állandósítása, illetve annak fokozása. A műszaki vezetők, a minőségi ellenőrzés és minden pékipari dolgozó az MDP Központi Vezetőségének határozatai után azon van, hogy a minőséget a termelés legapróbb részleteiben, annak menetében ellenőrizze. Ennek eredménye, úgy érezzük, hogy városszerte is tapasztalható, mert az utóbbi hónapokban egyre kevesebb volt a minőségi kifogás. A minőség a kenyér ízében javult legjelentősebben. Termékeink külalakja még nem tökéletes és itt sürgős javulásnak kell következnie. A munkában a 7-es számú Moszkvai körúti üzemben igen szép siker született, ahol a dolgozók összmunkáCuUUes UiuU A CSEHSZLOVÁKIAI Presovo (Eperjes) színházában bemutalták az első cigányszerző „Cigán i/tábor" című darabját. A darab szereplői valamennyien cigányok voltak. A „Cigánytábor'-nak. amely múltbeli és jelenlegi életüket mutatja be, nagy sikere, van. * .4 TELEVÍZIÓS ADÁSOK távolsága nagymértékben függ az adóantenna magasságától. Ezért ezeket az antennákat minél magasabbra építik. Ai USA-beli Iklahama Cityben 520 méter magas antennát építettek, amely magasságát tekintve túlszárnyal minden eddigi építményt, beleértve a legmagasabb ncwyorki felhőkarcolót (380 m), a párizsi Eiffel-tornyot (300 m) stb. jukkái helyesen alkalmazzák a legjobb gyártási eljárást. Ebben jól segített a pártszervezet. Az üzemek mind több segítséget kapnak a nemrégiben létesített üzemi laboratóriumtól. Most kezdjük megvalósítani, hogy a tudományos és elemző munka közvetlen módon segíti a műszaki vezetést, a termelést. Technikai minimum tanfolyam kezdődött novemberben. Ennek keretében tájékozódást kapnak a dolgozók a felhasználandó anyagok fizikai és kémiai tulajdonságairól is. Ez elősegíti a szakmunkások elméleti tudásának növelését. A termelés menetében fennálló akadályok közül meg kell említeni, hogy péksüteményt készítő üzemeinkiben jelenleg két darab zsemlyeformázó gép használaton kívül áll. Ennek oka, hogy a gépeket szállító élelmiszeripari gépgyár konstrukciós hibát vétett, amelyet többszöri értesítésünkre sem volt hajlandó helyrehozni. A következő évi beruházási tervünkben egy 160 mázsa kapacitású nagyüzem létesítése szerepel, mint ahogy ezt már közölte is a *Délmagyarország". Ez az űj üzem hatalmas lendületet ad majd a pékipari termelésnek. Ha az átlagtermelés egyharmadát az űj üzemben biztosítani tudjuk, akkor a technikai módszerek további kidolgozására nyílik lehetőség, mert a termelő üzemek így nem lesznek túlterhelve. Rovó Ferenc, a Szegedi Sütőipari Vállalat gyártásvezetője Sok SZÓ esik mostanában az iskolai nevelésről, az iskola és a szülők kapcsolatáról. A pedagógusok legtöbbje nemcsak értelmével, hanem szívével is megértette korunk emberformáló követelményét, azt a nevelési módszert, amely szerint úgy kell nevelnünk, hogy soha többé ne legyen hazánkban hétrét görnyedő, alázatos ember, hogy n félelem és bizonytalanság helyét a bátorság, az egyenes jellem, az élet iránti határtalan szeretet foglalja el. És e magasztos feladat végzésében nincsenek magukra hagyatva nevelőink, mert a nép állama gondos rendelkezései mellett ott állanak a pedagégusok legfőbb segítői is: a szülők, akik nélkül elképzelhetetlen ma már a gyermekek nevelése. F.zt az elvet szinte kivétel nélkül elismerik a pedagógusok is, a szülők is. Sajnos ma még előfordul, hogy ezt az elvet nem mindig követi a gyakorlat. Még sok az ütközési felület szülők és nevelők közt, nemegyszer ellentétes a nevelési módszer. A mi társadalmunk sok rossz örökséi get görget a múltból maga előtt. A gazdasági rendből könnyebb kilökni a rosszat, mint az emberek tudatából. De egyikről sem szabad lemondanunk egy percre sem. Kimélelten harcot kell vívnunk a maradiság megnyilvánulásai ellen az élet szeb bé, jobbá tételéért. És ez vonatkozik a nevelés kérdéseire is. A nevelők és a szülők cgynémelyike megelégszik sokszor a „könnyebb", a „látványosabb" és „hatásosabb" nevelési eszközökkel, fegyelmezési, nevelési módszerekkel, az értelmetlen büntetéssel: a veréssel, amely ott leselkedik a gyermekre az elkövetett csínyek után, az apró jellemtelenségck megtorlásaként. Különösen az élet eldugottabb helyein, a zárt intézetek iskoláiban és a falusi, tanyai iskolák nevelőinek módszer-szótárában ismeretes a veréssel való fegyelmezés, ott, ahol a szülők ki vannak kapcsolva a gyermeknevelésből, mert elhaltak, vagy megtagadták életrevaló magzatukat, mint a szegedi Londoni-körúti Gyermekotthon sok kis lakójának esetében: vagy a szegedi járás Zákányi-iskolájában, ahol a gyermekek szüleinek legtöbbje a „nekem jó volt, neki is jó" (mármint, hogy a nevelő verje csak meg a gyermeket, ha meg' Érdemli) elve alapján áll. Ezt a „hatásos", de rövid ideig tartó nevelési eredményeket hozó eszközt szívcsen alkalmazza egykét pedagógus, különösen ott, I Fémipari és Finommechanikai Vállalat egyre tübb alumíniumot használ gyártmányaihoz A Szegedi Fémipari és Finommechanikai Vállalat évről évre nagyobb mennyiségben használja fel gyártmányaihoz hazai alapanyagunkat: az alumíniumot. Ebben az évben a múlt évinél mintegy 10 tonnával többet dolgoztak fel belőle, elsősorban háztartási cikkek készítéséhez. Tavaly még csak merőkanalat gyártottak alumíniumból, az idén pedig 200 ezer merőkanál mellett mintegy 70 ezer tea-tojás főző és egyéb alumínium cikk került ki az üzemből. Nem is olyan régen kezdték meg az Egyiptom számára készülő vasúti kocsikhoz az ablakkeretek gyártását, ugyancsak alumíniumból. Ebben az évben 1200 darab ablakkeretet készítenek és hozzá mintegy öt tonna alumíniumot használnak fel. A következő évben, már január első felében a Szovjetunió részére újtípusú alumínium ablakkeretek készí; lését kezdik meg. Ezekhez az ablakokhoz körülbelül félszáz alkatrészből álló felhúzó szerkezetet is készítenek. Ezzel a gyártmánnyal együtt — ha a kereskedelemtől megkapják a rendelést, — legalább egymillió forint értékű-, vei több alumíniumot használnak fel jövőre, mint az idén. Kiállítás a minőségről a Textilművekben Kiállítás nyílt a Szegedi Textilművekben a legjobb minőségi eredményt elért dolgozók termékeiből. A kiállítást az üzemi bizottság irányításával a termelési bizottság rendezte. Az üzem előcsarnokában kiállított minőségi termékek; Apjök Mihályné, Demeter Zoltánné, Rutai Jánosné, Gazdik Valéria, Berta Anna és mások készítményei serkentik minőségi munkára a dolgozókat. Egyben bizonyságát adják; annak is, hogy a jó minőség mellett magas százalék is elérhető Hiszen akiknek a munkáját kiállították. azok. mind 100, 110, sőt 120 százalékon felüli teljesítményeket éttek el. ahol még szabadkezet is adnak nekik. Nagyon elharapódzott sok iskolában az úgynevezett „körmös", a rosszul felelő, vagy csintalan gyerek tenyerére vagy körmére kétszer-háromszor rácsap a vonalzóval a nevelő, hogy tekintélyét megőrizze a gyerekek előtt. A Londoni-körúti Gyermekotthon 6—10 éves növendékei előtt szinte az a szokatlan, ha veréstclcn, „szűz" marad kicsi életük egyetlen napja, amikor az iskolából hazavitt „feketepont"ról (magatartás jegye) megfeledkezik Fülöp Mihály tanító, aki bottal és szíjjal nevel és fegyelmez, mint Mészáros Pistike esetében, aki most is őrzi a közkórház fertőző osztályán sovány, beteg kis testén a véraláfutásos, kék-zöld nyomokat. Ebben a „Gyermekotthon"-ban szinte egyetlen nevelő sem kivétel. Sütő Péter „nevelési módszere" azonos Fülöp Mihályival — vallják a gyerekek — Kádár Pisti, Hargitai Misi, Kaufmann Pisti, Zalai Kálmán ás Vcrscnyi Pisti. Aki nem bottal és szíjjal „nevel", az a tenyerét hívja segítségül, ahogy Király Lászlóné és Dudás László nevelők teszik. Láttuk a „hivatását" teljesítő botot is, amit Vcrsényi Pisti hozott elő a tanteremből. Az intézet igazgatója, Kiss Sándor térképmutatónak nevezi a rojtosvégü botocskát, mi pedig, a gyermekek nyelvén, csak botnak, amely félelmetesen lecsap a kezekre és az ülepekre, vagy a fiatal derekak lágy tájaira. Az igazgató arra hivatkozik, hogy ezek a 6—10 éves gyerekek alapvető tulajdonságokban különböznek azoktól a gyermekektől, akiknek megadatott a szerető családi, szülői környezet. Arra hivatkozik, hogy az intézet neveltjeinek zöme notórius csavargásért és az ebből következő magatartásért került gondozásuk és nevelésük alá, tehát „romlott" egyéniség a kiesi emberek többsége. Vajon elfogadható-e még e körülmények figyelembevételével a durva nevelési eszköz? Nem fogadható el semmiképpen sem, mert az ilyen eszközzel való neveléssel nem lesznek becsületesebbek, igazabb jellemek ezek a még csak 6—10 éves fiúk. akik valóban masabbak, mint a szülőktől dédelgetett gyermekek, de alapvető tulajdonságuk mégsem a rossz felé való igyekezet. Ne a rossz tulajdonságaikkal dicsekedjünk, hanem a jóval, melyet táplálnia kell a pedagógusnak a gyermekekben. A rossz vonásokat pedig ki kell nevelni belőlük, de nem veréssel, hanem valóban nevelési eszközökkel. Ezt a nevelési eszközt sürgősen meg kell találnia az intézet valamennyi tímárának, mert ezeknek az árva; vagy a szüleiktől sok keserű hányattatás után elkerült emberpalántáknak a szemében nagy riadalmak és félelmek ülnek. A símogatásra kinyújtott kezünktől elszaladt az egyik kis vadóc, mert elszokott a simogatástól, a szerető szivektől. A ini társadalmunk adott otthont ezeknek a riadtszemű emberkéknek, adjon hát melléjük emberszívü tanárokat és neves löket is, s adjon a Zákányi-iskola pirosarcú gyermekeinek is, ahol Veres Antal tanító uralkodik a kicsi lelkéken. Mert Veres Antalnak nem szabadna beverni Dóczi Szilveszter, Császár Jancsi és Papp Feri fejét, mert Vers Antal nemcsak tanító, hanem tanácstag is. Nem szabadna rugdosódnia sem, mint ahogy Kispéter Pistit megrugdosta, s a keményfából készült bottal sem szabadna a gyermekek fejét és kezét verni; mert a fejek és kezek nem megverni valók, mert a fejek* kel gondolkoznak, a kezekkel pedig hasznosan cselekszenek a mi társadalmunkban. És Selymes Ilonka is vágyik a tanítói szép szavakra, mégha leejti is a kenyérmorzsát a tan* terem padlójára, vagy ha gyen* gébben tanul, mint a többi tár* sn. Ezeket a hibákat nem az* zal lehet jóvátenni, hogy a „vendégek" előtt „kedves elv* társ"-nak szólítja Veres Antal tanító a 10—11 éves gyermekeket. Szólítsa csak őket pajtásoknak és neveljen úgy, ahogy Veres Antal felesége teszi ugyanabban az iskolában. ö nem rugdosódik és a fejeket sem veri bottal. A szivével nevel, ahogy Makarenko cselekedte, s akit példaképül tekintenek nevelőink* Akad azonban olyan ne* velő is, aki Makarcnkó módszerét vizsgálva másra emlékszik, arra, hogy Makarenkó is alkalmazott keményebb eszközöket a döntő pillanatban. Nem ártana, ha ezek a pedagógusok mégegyszer elolvasnák Az új ember kovácsát. De figyelmesebben olvassák, hogy meglássák a makarenkói „kemény" eszközöket és a „döntő" pillanatokat a maguk valóságában, hogy kevesebb „döntő pillanatokat'' teremtsenek a maguk portáján; helyesebben: hagyjanak föl azok megteremtésével! Helyette legyenek gondos kertészei a fiatal lelkeknek. akik. jól tudjuk: nem angyalok, hanem a jövő egészséges felnőttjei, akik azokká lesznek, lia emberséges módon, emberhez illő eszközökkel neveljük őket, mert ez hivatásunk és kötelességünk. Lődi Ferenc— Sümjén Péter Czeged. Fecske utca 10. öreg épület, szuvasadnak a gerendái. Itt lakik az alagsorban Börcsök János bácsi és családja. Nagyon szerény az itteni berendezés; egyszerűek, cikornyamentesek a bútorok. Az öreg Börcsök meg a felesége munkásember volt világéletében. A három gyerekük is az. Zoltán a Gázműben, Gizella a Konzervgyárban dolgozik, Piroska most indul majd a munkába. Börcsök néni beteges »szszony, szívasztmája van; meggyötörte kegyetlenül az a korábbi mostoha élet. Börcsök bácsi jóval túl van a hatvan éven. de ő mát- nem dolgozik. Nyugdíjas. S talán bevezetőnek elég ennyi a Börcsök-családról. Inkább kanyarodjunk vissza egy novembervégi napra. Ez történt akkor, ahogy mondani szokás, olyan dióhéjba fogva: A jó öreg Börcsök bácsi ott ül az asztal mellett, előtte levélpapír, tinta. Gondolkodik. Mégegyszer elolvassa a Délmagyarország november 27-i, vasárnapi számából azt a cikket, amely a második ötéves tervre való felkészüléssel kapcsolatban Pongrácz elvtárssal, az Üjszegedi Kender-Lenszövő igazgatójával való beszélgetésről szólt. A gyár igazgatója a hozzá intézett kérdésre a többi között elmondotta azt Egy nyugdíjas munkás közbeszól is: „Feltétlenül megjavítjuk a ponyvaimpregnálási technológiát és így jobb. tetszetősebb ponyvákat gyártunk*. Ez ragadta meg a jó öreg figyelmét, ebben az ügyben fogott tollat, hogy leírja azt az impregnálási eljárást, annak a masszának az összetételét, amelyet ő gondol. Mert Börcsök bácsi jórégen öt évig dolgozott az újszegedi gyárban, mint masszacsináló. I TWehezen ment a betűvetés. de mégis elkészült a levél. Volt benne helyesírási hiba, de hát mit számít az, s egészen más a dologban a lényeg. Ez: a tiszta, becsületes szándék, segíteniakarás a gyár dolgaiban, a második ötéves tervre való felkészülésben. Ez csendült ki a sorokból, amelyeket csakhamar megkapott az újszegedi gyár igazgatója. Pongrácz István elvtárs figyelmesen olvasta Börcsök bácsi levelét. Tanulmányozta a masszacsinálás receptjét. S belekerült Börcsök bácsi neve az újítási naplóba is. Jó-e a massza, vagy sem? — majd eldől. Mindenesetre új és nagyszerű az is, hogy egy volt és öreg munkás ilyenformán közbeszól, javaslatot tesz. Az igazgató szívélyes, meleghangú levelet írt Börcsók bácsinak oda a Fecske utca 10. szám alatti egyszerű házba. Köszönte a sorokat. S az idős masszacsináló megint levelet küldött a gyár igazgatójának. Arról is írt, szeretne kimenni az üzembe, hogy sajátkezűleg keverje meg és állítsa össze a maszszát. Sor keiül erre is, s meghívják az üzembe. A minap ellátogattunk Börcsök Jánosékhoz. A családfő nem volt odahaza, csak beteges felesége, meg az egyik fiú, aki egy megvakult festésű ágyon pihent munkábaindulás előtt. Megmondták azonban, hol található a jó öreg és sikerült is nyomára akadni. 1/ ónnyen indult a beszélgetés az alacsony termetű, barázdált arcú emberrel. Tudta — mert hát elöljáróban megmondtuk —, hogy a ponyvaimpregnáiás ügyében keressük. Ez eddig rendjén is volt. Aztán Börcsök bácsi kérdezett, végigsimítva egy gyors mozdulattal a szája felett kétfelé folyó, ezüstös, nyírt bajszát. — Aztán honnan? ..Mert ugye csak szeretném tudni. Becsülettel megkapta az igaz választ. Volt is erre aztán nagy szabadkozás: — Ejnye na — hangoskodott —. nem azért írtam én azt a levelet, hogy az újságba kerüljék. Nem én. Meg nem is azért, hogy tudomis én, miilyen jutalmat kapok. A fenét... — Hát akikor miért? Pillanatokig gondolkodott az öreg, aztán gyors szavakkal, megint jó hangosan elkezdte sorolni: — Az ország javára akarom ezt a receptet adni. Szerintem igen jó az. Láttam az autókon a ponyvát, meg is néztem, az csak nem olyan jó, mint azzal a masszával, amit én tudok. Legalábbis úgy vélem ... Szóval azért írtam, hogy használjak vele. Mondtam is ezt már. Kis csend. Elnézzük ezt az egyszerű munkásembert, aki elsősorban — bár, hogy szavaival éljünk: szegény ember — az ország javára gondol. Mert valahogyan úgy érzi, neki is van szava, ő is közsbe szólhat. Sajátjának vallja a hazát. Van gondjuk és bajuk. De az öreg mondja, hogy a múltban, amikor a tőke volt az úr, egyik napról a másikra az utcára perdílették őt az újszegedi gyárból. „1929 novemberében — emlékezik vissza — csak egy napon 20 férfit és 80 nőt bocsátottak. el». Pillanatokig tanakodik az öreg magában, majd befejezi gondolatát: *Most van munka, lehet dolgozni. Az én gyermekeim is munkába járnak. Ez nem kis dolog ... Meg aztán olyan jólesett nekem, hogy az igazgató válaszolt és hát levelezünk mi. Már az igazgatók is mások-. Beszél arról is, hogy a gondtól-bajtól szabadulni szeretnének. Természetes, emberi dolog ez is. Majd erőteljesen kijelenti, régen nem jutott volna eszébe, hogy az igazgatóval levelezzen. *Most megteszem, mert csak más a világ-. Valami eszébe jut és azt nem is takargatja. Mivel nem veti meg a tréfát 6em. megállapítja: — Megmondom, hogy miért beszélek olyan hangosan. Tizenegynéhány évvel ezelőtt abbahagytam a cigarettázási, kímélem a hangszálamat; erős a hangom — s jóízűt nevet hozzá. A búcsúzásnál odafordítja a szót, hogy szeretne eljutni az üzembe, a festődébe. Kívánsága bizonyára teljesül. így hát majd a kedves Börcsök bécsi nemcsak levél útján, hanem személyesen is közbe szólhat. Miért ne, hisz' így van ez rendjén. Morvay Sándor