Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-20 / 298. szám

DELMfiGYflRORSZflG Kedd, 1935. december 26. Mi történt a külpolitikában ? /4 németbarát pártok győztek a Saar-vidéki tartomány gyűlési választásokon A nemzetközi közvélemény nagy ér­M deklődéssel kísérte N. A. Bulga­nyin és N. Sz. Hruscsov több napos afga­nisztáni látogatásait és tárgyalásait. A szovjet és az afganisztáni államférfiak ta­nácskozásaik befejezése után közös nyilat­kozatot adtak ki, és megállapodásokat ír­tak alá. Mindezekről kommentárunkat kö­vetően számolunk be. E nyilatkozat, és megállapodások híven tükrözik a Szovjet­unió és Afganisztán jószomszédi és gazda­sági kapcsolatainak további elmélyülését és nagyban elősegítik Dél-Ázsia békéjé­nek megszilárdítását és Afganisztán gaz­dasági fejlődését. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov tegnap — afganisztáni időszámítás szerint délelőtt 10 orakor — Kabulból hazauta­zott Moszkvába. W a sárnap tartomány gyűlési választáso­kat tartottak a Saar-vidéken, nyolc héttel azután, hogy e terület lakosságá­nak döntő többsége elutasította a Saar­vidőknek a Nyugateurópai Unió fennha­tósága alá való helyezését. 50 képviselői mundátumért folyt a harc az úgynevezett Heimatbundba tömörült németbarát pár­tok, a Saar-vidéki Keresztény-Demokrata Unió, a Demokrata Párt és a Német Szo­ciáldemokrata Párt Saar-vidéki tartomá­nyi szervezete, valamint a -szeparistók", i agy is a franciabarát pártok között. A Heimatbund pártja közül a Keresztény­Demokrata Unió 14, a Demokrata Párt 12, a Német Szociáldemokrata Párt Saar-vi­déki tartományi szervezete pedig 7, ösz­fzesen tehát 33 mandátumot, szerzett. A • szeparistáík* közül Hotfmann vok, Saar­vidéki miniszterelnök pártja, a Keresztény Néppárt 13, a Saar-vidéki Szociáldemok­rata Párt pedig 2 mandátumot szerzett. A Heimatbund pártjainak erőfeszítései, hogy megszerezzék a mandátumok háromne­gyedes többségét, sikertelen maradt. Eh­hez még 5 mandátum lett volna szültsé­ges, ami lehetővé tette volna, hogy a Heimatbund pártjai alkotmánymódosítást hajtsanak végre a Saar-vidék Nyugat-Né­metországhoz történő csatolásának előké­szítése érdekében. / A Saar-vidéki Kommunista Párt — jól­lehet a reakció terrorja és az antidemok­ratikus választójogi törvény miatt csu­pán két mandátumot szerzett —, megerő­sítette áHasait, mivel az 1952. évi válasz­tások eredményeihez képest a legtöbb he­lyen növelni tudta szavazatainak számát: a szavazatok 6.6 százalékát szerezte meg. A Kommunista Párt nyilatkozata hang­súlyozza; -Most az a legfontosabb fel­adatunk, hogy megakadályozzuk a fran­cia és a német monopoltőkéseknek a Saar-vidékkel kapcsolatban tervezett er­kölcstelen és munkáscl-lcnes alkuját, meg­akadályozzuk a Saar-vidék beépítését a NATO-ba». |J aurice Thorez. a Francia Kommu­" nista Párt főtitkára és Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt tit­kára vasárnap beszédet mondott a Cham­pigny-i választók előtt. Maurice Thorez beszédében többek között rámutatott, hogy az Edgár Faure és Mendes-France közötti, látszólag igon éles formát öltött civakodások voltaképpen csak családi per­patvarok, mivel mind,ketten arra törek­szenek, hogy Franciaországban ne kerül­jön sor a szükséges változásokra. A fran­cia nepnek azonban — mondotta Thorez — eltökélt szándéka, hogy megváltoztatja a dolgok menetét­Thorez a továbbiakban rámutatott: ha a szocialisták és a kommunisták választási szövetséget kötöttek volna, úgy 20 me­gyében minden mandátumot elnyerhettek volna, további 20 megyében pedig a leg­komolyabb eséllyel indulhattak volna a mandátumok többségéért. A szocialisták azonban a reakció malmára hajtják a vi­zet és a munkásosztály megosztóiként jár­nak e! A nép ítélete azonban nem kétsé­ges. -Csak egy mód van arra, hogy előrevi­gyük az egység ügyét, hogy biztosítsuk a változást: a kommunista párt jelöltjelre kell szavazni* — fejessbe be beszédét Maurice Thorez. Pártélet Aki a pártot becsüli, önmagát és hazáját becsüli N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov befejezték afganisztáni látogatásukat Kabul (TASZSZ). N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja és; Muhammed Davud, Afganisztán minisz­terelnöke közös nyilatkozatot írtak alá, amely többek kö­zött megállapítja: a szovjet államférfiak e látogatása a s/.omszédos és baráti Afga­nisztánban lehetővé tette, hogy mindkét fél őszintén és a kölcsönös bizalom légköré­ben kifejtse békeszerető és jószomszédi politikáját és ta­nulmányozza a két ország po­litikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatai további kibő­vítésének lehetőségeit, Afga­nisztán semlegességi politi­kájának tiszteletben tartása alap jón. Mint ismeretes a Szovjet­unió és Afganisztán között 1931. Június 24-én semleges­ségi és kölcsönös megnemtá­madási szerződés jött létre, amelyet Kabulban írtak alá. A szerződő felek most megát­lapodték e szerződés érvé­nyének meghosszabbításában. Frről 1955. december 18-án Kabulban jegyzőkönyvet ír­tak alá. A jegyzőkönyv első cikke­lye leszögezi: a két ország közötti semlegességi és a köl­csönös megnemtámadási szerződés a jegyzőkönyv élet­beléptetésétől számított to­vábbi 10 évig marad érvény­ben. A szerződés e határidő lejárta után automatikusan továbbra is érvről évre ér­vényben marad a szerződő felek azon jogával, hogy hat hónappal előbbi figyelmezte­tés esetén megszüntethetik a szerződés hatályét. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és N. Sz. Hrus­cscwnak, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége tag­jának katouli látogatása ide­jén megvizsgálták a Szovjet­unió és Afganisztán kereske­delmi és gazdasági kapcsola­tainak kérdését. A két ország kormánya megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió és Afganisztán kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai a köl­csönös előnyök alapján egyre jobban fejlődnek. Ugyanakkor arra az egy­hangú véleményre jutottak, hogy a két ország érdekében tovább kell fejleszteni és bő­víteni e kapcsolataikat. A megfelelő előkészítő munkálatok befejezésével a két kormány meghatalma­zott képviselői találkozni fog­nak és megvizsgálják a gaz­dasági és technikai együtt­működés további kölcsönösen előnyös formáit, hogy meg­felelő egyezményeket kösse­nek. Megállapodtak abban, hogy a megbízottak a többi között megvizsgálják az afganisztáni mezőgazdaság fejlesztése, ví­zierőművek, öntözönvűvek és autójavító műhelyek építése, valamint a kabuli repülőtér átépítése terén való együtt­működés kérdéseit. A Szovjetunió kormánya közölte elvi hozzájárulását ahhoz, hogy műszaki téren, továbbá — hitel formájában — pénzügyi segítséget nyújt Afganisztánnak, azoknak a munkálatoknak elvégzésékez, amelyeket a jövőbeni rűeg­egyezésen alapuló program keretében hajtanak majd végre Afganisztán gazdaságú­nak az említett területeken való fejlesztése céljából. A Szovjetunió által ezzel kapcsolatban nyújtandó hi­tel összegét 100 millió ameri­kai dollárban állapítják meg; a hitel hosszúlejáratú lesz. Feltételeiről a felek a későbbi tárgyalások során egyeznek majd meg, Afganisztán kormánya mély köszönetét fejezi ki a Szovjetunió kormányának a szovjet kormány által Afga­nisztánnak nyújtandó segít­ségért. Damaszkusz (TASZSZ). Ammani jelentés szerint de­cember 16-án egész Jordá­niában tüntetések zajlottak le, amelyeknek résztvevői til­takoztak az ellen, hogy Jor­dánia csatlakozzék a bag­dadi katonai szerződéshez. A tüntetések résztvevői és a rendőrség, valamint az arab légió csapatai között összetűzésekre került sor, amelyeknek sok halálos és sebesült áldozata van. A rendőrség tömeges letartózta­tásokat hajtott végre. Jordá­nia egész területén kimenőti­lalmat vezettek be, Baráti államok Jókívánságai EHSZ­tagságuiik alkalmából J. V. Andropov, a Szovjet­unió magyarországi rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe kormánya és a saját nevében 6zerencsekívánatait fe-jezile ki BoldocZki János külügyminiszternek, a Ma­gyar Népköztársaságnak az ENSZ-be történt felvétele al­kalmából. • A Magyar Népköztársaság­nak az ENSZ-be történt fel­vétele alkalmából kormá­nyuk nevében szerencsekívá­nataikat fejezjték ki Bol­doczki János külügyminisz­ternek a Kínai Népköztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Csehszlovák Köztársa­ság. a Román Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Bolgár Nép­köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, az Albán Néjfköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Néjr köztársaság magyarországi külképviseleteinek vezetői. • HEGEDŰS ANDRÁS őex­cellenciája, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Budapest. Boldogan értesültem arról, hogy Magyarországot felvet­ték az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és szerencsekí­vdnataimat küldöm önnek ebből az alkalomból, öröm­mel tefkintek az ENSZ mun­kájában az ön kormányával való együttműködés elé. Szívélyes üdvözlettel Dzsavaharlal Nehru • Vaclav Dávid, a- Csehszlo­vák Köztársaság külügymi­nisztere táviratban fejezte ki jókívánságait Boldoczki Já­nos külügyminiszternek, a Magyar Népköztársaságnak az ENSZ-be történt felvétele alkalmából. A csehszlovák külügyminiszter táviratában megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság a tartós béke és a nemzetek közötti együtt­működés érdekében kifejtett erőfeszítései megfelelnek az ENSZ alapokmánya céljai­nak és Magyarország közvet­len részvétele az ENSZ mun­kájában hozzá fog járulni a népek közötti békés együtt­működés ügyéhez, SOHA EGYETLEN PART nem tett még annyit a dol­gozó magyar nép felemelke déséért, mint pártunk, a Ma­gyar Dolgozók Pártja. Nem véletlen, hogy amikor élüze­met avatnak a szegedi mun­kások, vagy egyéb munka­győzelmet ünnepelnek, min­denekelőtt a pártol kö­szöntik. A vidám eszem­iszom közepette egyszercsak feláll egy munkás borral telt kupával a kezében, és ön­kéntelenül is a költő szavait kiált,jg: -Ezt meg a pártra, nőj jön, éljen ...« A szegedi ZÖLDSZÖV pártszervezete szemléltető ki­állítást rendezett a napok­ban „Pártunk a felszabadult magyar nép élén" címmel. Csak meg kell nézni ezt a ki­állítást. hogy tisztelettel fe­jet hajtson mindenki a mi nagy pártunk előtt. Fényké­pek. festmények, plakátok és egyéb dokumentumok fordít­ják emlékezetünket a mögöt­tünk lévő dicsőséges 11 esz­tendőre és a felszabadulás pillanatától (kezdve szinte hó­napról hónapra látjuk a párt bátor küzdelmeit a dologzó | emberek boldogságáért. A ki­állítás színes, változatos ;anyaga emlékezetünkbe vési: gyárosok, bankárok, földes­urak, spekulánsok és egyéb ingyenélő népség ellen kellett pártunknak harcolnia, hogy hazánk minden földje és kincse a dolgozó nép jogos tulajdonába kerüljön. Pár­tunk a marxizmus—leniniz­mus iránytűje segítségével biztos kézzel és előrelátóan vezette a tétovázó, az önma­guk erejében is alig-alig bí­zó embereket, hitet, remény­kedést öntve beléjük az or­szág újjáépítése, a szocializ­mus alapjainak lerakása iránt. A pártnak köszönhet­jük, hogy nem tudott erőt venni rajtunk semmiféle el­lenforradalmi összeesküvés, egyetlen reakciós kísérlet sem. A pártnak köszönhet­jük, hogy szabadon, kizsák­mányolók nélkül élünk, ma­gunknak dolgozunk és épí­tünk. A párt vigyázott min­dig éberen alkotó munkánk fölött, és úgyszólván mindig népünk ütőerén tartotta hű MIBEN REJLIK pártunk ereje, legyőzhetetlensége és tekintélye? Mindenekelőtt eszmei, politikai és szervezeti egységében, a tömegekkel való széttéphetetlen kapcso­latában. A párt tagjai — a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és a haladó értelmi­ség legjobbjai — bármikor készek voltak és készek ma is erőfeszítéseket tenni a párt célkitűzéseinek meg­valósításáért. A párt tagjai azok, akik évről évre fokoz­zák harckészségüket és nem alkudnak meg a munkásosz­tálytól idegein, ellenséges né­zetekkel. A párt tagjai har­colnak ma is épp úgy, mint tegnap a termelés élvonalá­ban, ők az egyszerű emberek nevelői, tanítói, lelkesítői. A Szegedi Jutaárugyárban hal­lottuk az, egyik munkásasz­szony szájából: azért szeret­jük a kommunistákat, mert mindig itt vannak közöttünk és rendszerint a legnehezeb­bet vállalják a munkából. Az 1953—54-es években a jobboldali elhajlók kísérletet tettek, hogy megbontsák pár­tunk egységét. Hizelgő mó­don népellenes politikát akartak csinálni, ami végül­is visszasüllyesztette volna népünket a régi kizsákmá­nyoló világba. A párt azon­ban határozottan megálljt ki­áltott és megmutatta, hogy a szocialista jóléthez csak egyetlen út vezet: a gazdasá­gos, magasszínvonalú és ál­landóan fokozódó termelés, amelynek a nehézipar elsőd­leges fejlesztésén kell alapul­nia. Pártunk tehát a Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározatában szétzúzta az op­portunizmus bázisát és ezzel minden eddiginél jobban megnövelte a tekintélyét. Ezért vallják ma Szegeden a pártonkívüliek közül is egy­re többen: „A párt a mi ügyünk halhatatlansága". A PART EGYSEGE olyan drága nekünk, mint a sze­münk fénye. A kommunis­ták azért dolgoznak nap nap után, azért választják most is újjá a pártszervezetek ve­zetőségét, hogy fokozzák cse­lekvő- és harckészségüket a Központi Vezetőség márciusi határozatának maradéktalan megvalósításáért. Most arra törekszünk, hogy párttagsá­gunk még nagyobb szorga­lommal tanulmányozza a marxizmus—leninizmust és kész legyen n jobboldali né­zetek káros maradványainak felszámolására mozgósítani a pártonkívüliek széles töme­geit. A Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem pártszerveze­tei is megtették már az első lépést. A legjobb kommu­nistákat választották be a ve­zetőségbe, akik fáradságot nem ismerve, tántoríthatat­lanul végrehajtják a párt cél­kitűzéseit, a Központi Veze­tőség határozatait és nem tű­rik meg az egyetemen az el­lenséges nézetek terjesztését. Az orvosegyetemi pártszerve­zetek feladatul kapták a ve­zetőséget újjáválasztó tag­gyűlésen: magyarázzák meg az egyetemi fiataloknak, hogy a párt harca, gondosko­dása tette lehetővé az ösztön­díjat, a szociális segélyt, ami megkönnyíti, nyugodtabbá teszi számukra a tanulást. Minél erősebb, minél egy­ségesebb a párt, annál bizto­sabban tudjuk legyőzni ax akadályokat. Ezért egész párttagságunknak fel kell ké­szülnie az 1956-os év bonyo­lult feladataira. Erre a felké­szülésre jó alkalom a párt­vezetőségek újjáválasztása. A Délmugyarországi Áram­szolgáltató Vállalatnál a ve­zetőségválasztás előkészületei közepette már befejezték az éves tervet a dolgozók és most újabb felajánlásaikat teljesítik. Elismerik mind­annyian, hogy a párt irányí­tása, segítsége, előremutató határozatai nélkül nem tud­tak volna ilyen eredményt el­érni. A PART EROSITESE, cél­kitűzéseinek maradéktalan végrehajtása tehát közös ügy, szocialista előrehaladásunk és jólétünk legfőbb biztosíté­ka. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk Gyuris István elvtárs, konzervgyári kazán-' fűtő szavaival: „Csak az be­csüli igazán önmagát, család­ját, hazáját, aki a pártot be­csüli, aki bátran követi a párt politikáját, mert a párt nélkül ma nem volnánk iga­zán emberek". Tanfolyamok i téli szünidőben A szegedi DISZ-bizottság a helybeli középiskolai osz­tálytitkárok és meghívott ve­zetőségi tagok részére a téli szünidőben három napos tan­folyamot szervez. A tanfo­lyam pontos idejéről és a résztvevők számáról a DISZ­bizottség közvetlenül tájé­koztatja az iskolákat. Az iskolai DlSZ-vezetfita­nérok részére ugyancsak ren­deznek a téli szünidő alkal­mával tanfolyamot. A hat napig tartó tanfolyam Eger­ben és Budapesten lesz. MÁSODIK ötéves tervünk első évében az algyői Üj Elet TSZ még 12 holddal bővíti rizstelepét. Így most már 24 hold rizsterületen gazdálko­dik. A DECEMBER 22-re terve­zett Csongrád megyei szarvas­marhatenyésztési tanácsko­zás elmarad. A moszkvai általános sztrájk és felkelés 50. évfordulójára MA 50 EVE, hogy kezdetét vette a moszkvai munkások általános sztrájkja és fegy­veres felkelése, amely Lenin szavaival élve, a cárizmus­ellenes munkásforradalom tetőpontja volt. A bolsevikok moszkvai vá­rosi konferenciája 1905. de­cember 18-án történelmi je­lentőségű határozatot hozott: december 20-ára meghirdet­te az általános politikai sztrájkot és felkelést. A fel­kelés vezetésére politikai központot állítottak fel. December 20-án déli 12 órakor valamennyi moszkvai nagyüzemben beszüntették a munkát. A sztrájkhoz több mint 100.000 munkás csatla­kozott. A Presznya-kerület­ben katonai tanácsot állítot­tak fe! Számos más kerület­ben is megkezdték tevékeny­ségüket a forradalmi fegyve­res munkáscsapatok katonai tanácsai. A moszkvai szovjet utasítására, Moszkva utcáin munkásőrségek cirkálnak, sokhelyütt fegyveres össze­ütközésekre kerül sor és a munkások lefegyverzik a rendőröket. December 21-én már több mint 150.000 ember sztrájkolt. Elkeseredett harc indul a katonaság megnyeré­séért. A moszkvai helyőrség habozott. A munkások nem tudták a maguk oldalára ál­lítani, mert a cári kormány könnyen elbánt a szervezet­len katonai lázadókkal I A CARI KORMÁNY fegy­verrel támad a felkelőkre, ezek fegyverrel válaszolnak. Moszkva több kerületéből vé­res fegyveres összeütközések­ről érkeznek hírek. A mun­kásokat mindjárt a felkelés elején komoly csapás éri: a 21-ére virradó éjjel letartóz­tatják a bolsevikok moszkvai bizottságának tagjait. A bi­zottság és a moszkvai szovjet sebtében újjászervezett harci vezérkara nem tudja elég gyorsan támadásba lendíteni a felikelőket. Nem tudták el­foglalni az ellenség támasz­pontjait: a nyikolajevszki pá­lyaudvart, a kormányzósági palotát, a katonai körzet tör­zsét. Moszkva minden részén barrikádokat állítottak fel, de a forradalmi fegyveres mun­káscsapatok kizárólag védel­mi harcokra rendezkedtek be. A mensevikek és az esze­rek, akik mindent elkövet­tek, hogy meghiúsítsák a fel­kelést, már 22-én követel­ték a sztrájk beszüntetését, sőt a moszkvai szovjet végre­hajtóbizottságának december 28-i plénuma is kénytelen volt ismételten foglalkozni a mensevikeknek és az esze­reknek a felkelés beszünte­tésére vonatkozó javaslatá­val. A moszkvai proletariátus a környező kerületekből arány­lag 'kevés segítséget kapott. Nem jött segítségül Péter­vár munkássága sem. Ezzel szemben a nyikolajevszki vasútvonal birtokában a cári kormánynak módjában volt a pétervári gárdaezredeket, a tveri és a nyugati területi helyőrségek egy részét Moszkvába juttatni. A de­cember 29-én érkezett friss katonai erők nyomban táma­dásra indultak, s a város köz­pontjából hamarosan kiszo­rítottak a felkelőket, akik a Presznya-kerületben össz­pontosították erejüket. A ka­tonaság 30-án megkezdte Presznya ostromát. A hősie­sen harcoló munkások a moszkvai pártbizottság és szovjet utasítására a decem­ber 31-éről január 1-ére vir­radó éjjel beszüntették a ki­látástalan harcot. A forradalmi fegyveres munkáscsapatok többsége el­menekült Krasznaja Presz­nyából. Egy részüket Usz­tomszkij mozdonyvezető szöktette meg vonatján. A Rimán ezredes és Min tábor­nok vezette katonák kegyet­len módon számoltak le Krasznaja Presznya lakosai­val. A helyszínen ezrével lőtték agyon az embereket. EZ A DECEMBERI fegy­veres felkelés az Októberi Forradalom főpróbája volt. „December után — írta Le­nin 1920. december 20-án Krasznaja Presznya munká­sainak — Oroszország népe már nem ugyanaz a nép volt. Újjászületett. Átment a tűz­keresztségen. Megedződött a felkelésben. Létrehozta azo­kat a harcos osztagokat, ame­lyek győztek 1917-ben".

Next

/
Oldalképek
Tartalom