Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-20 / 298. szám

Kedd, 1955. december 20. QELMIDYARORSZIG gépek, jobb szervezés segíti 1956-ban a Gőzfűrész dolgozóit a termelékenyebb munkában (Tudósítónktól) A Szegedi Falemezgyár gőofűrész üzemének dolgozói, miután december 9-re éves tervüket teljesítették, most az 1856. évi tennivalókat beszélik meg. A műszaki dolgozók a munkásokkal karöltve azon gondolkodnak, hogyan lehetne az ipari színvonlai emelését célzó pártés kormányhatározatot az adott körülmények között a legeredményesebben végrehajtani, A már megtartott termelési értekezleteken a dolgozók. nagy érdeklődéssel hallgatták Lakó Ferenc telepvezető és Jódal Jánosné tervfelelős beszámolóját az 1936. évi feladatokról. Lakó Ferenc elvtárs elmondotta, hogy a? üzem miiszaki gárdájából munkabizottság alakult, melynek feladata a dolgozók javaslatainak kidolgozása, továbbá az, hogy gondoskodjék a dolgozók szakmai továbbképzéséről. Munkája nyomán a jövő héten tíz előadásból álló szabadegyetem indul a faipari dolgozók részére, ahol egyetemi tanárok és a szakma legjobbjai tartanak előadásokat a legfontosabb szakmai kérdésekről. A tervbeszámolóból azt is megtudták a dolgozók, hogy a termelékenyebb munka érdekében új szalagfűrészt szerelnek fel, a külső rönktéli munka megkönnyítésére pedig darut szereznek be, és három más üzemből használaton kívüli jó állapotban lévő keretfürészeket hoznak üzemükbe. A tervismertető termelési értekezleteken harminchármán szólaltak fel, tettek javaslatokat a munka termelékenységének emelésére. Sörös Ferenc keretfűrészes elmondotta, hogy nagyon örül az új keretfűrésznek, mert biztosnak tartja, hogy az új gépekkel a termelékenységet emelni tudja. A jó gazda gondosságára vall Kovács Antal rönktéri dolgozó javaslata, hogy a megérkező keretfűrészelcet azonnal tegyék fedél alá, nehogy meg: rongálódjanak, megázzanak a szabad ég alatt" Körmöczi Ferenc körfűrészes, aki tapasztalatcserén volt a Hárosi Falemezműveknél, elmondotta, hogy látta: a körfürészesek egész munkaidejüket a gép mellett töltik és nem aprózzák szét a hulladék elhordásával, mint ahogy a mi üzemünkben történik. — A körfűrészt a mi eddigi munkaszervezésünk mellett csak 60 százalékig lehetett kihasználni — mondotta Körmöczi elvtárs —, ezért nagyon helyeslem, hogy az új esztendőben nálunk is külön hulladék-elhordók lesznek a körfűrészeknél. Hladek Ferenc azt kérte, hogy a doaigagyártó színbe egészségvédelmi szempontból porelszívást vezessenek be. Egyúttal azt is bejelentette, hogy erre újítást fog beadni. Galambos József a dolgozók nagy érdeklődése közben arról számolt be, hogy megtekintette az üzembe szállítandó keretfűrészeket és megállapította, hogy azok jobb állapotban vannak, mint az üzemben lévő termelőgépek. — Az első negyedév végéig mindhárom keretfűrészen mór dolgozni is fogunk — állapította meg. Résztvett az értekezleten Cziráki József erdőmérnök, az Országos Erdészeti Főigazgatóság megbízottja is és megköszönte az üzem dolgozóinak a terv határidő előtti teljesítését. Cziráki elvtárs ígéretet tett arra, hogy a Főigazgatóság minden segítséget megad a termelésnek a párt- és kormányhatározat szellemében az üzemi tartalékok feltárásával való fejlesztésére és az 1956. évi terv teljesítésére. — Biztosak vagyunk benne — mondotta —, hogy a Szegedi Falemezgyár gőzfű- [ rész üzemének dolgozói a j második ötéves tervben is i — az első ötéves tervhez hasonlóan — becsülettel eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek. Miért nincsenek golyóscsapágyak a Mórahalmi Gépállomáson? Pártunk és kormányunk le- tük a gépállomás autóját, osztályához, ahol hetővé tette, hogy most, a téli Az önköltségcsökkentés érde- meglepve vette gépjavítások idejére minden kében szóltak a Szegedi 42. gépállomás kapjon — a mó- Autóközlekedési Vállalatnak, rahalmi is — elegendő meny- hogy biztosítsanak fuvart a nyiségű, jóminőségű alkat- kocsi számóra Budapestre. A részt, s köztük golyóscsap ágyakat is. A Mórahalmi Gépállomás vezetősége jó időben el is küldte az igénylését a golyós csat ágyakra vonatkozóan a Földművelésügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalatéhoz. Az igénylést annak rendje-módja szerint fogadták, s írásban viszsza is igazolták. Dc a csapágyak leszállítására még két hónappal később sem került sor. A traktoristók, szerelők türelmetlenkedni kezdtek, hiszen az alkatrészek késése miatt nem tudják teljesíteni versenyvállalásaikat, nem tudnak most gépeket adni az őszi mélyszántás befejezéséhez, A budapesti anyagellátó vállalat bürokráciája miatt a Mórahalmi Gépállomás dolgozói már_ a múlt havi javívállalat intézkedett is. Azt mondták: a gépállomás autója másnap reggel legyen a Szegedi Vágóhídon. A gépkocsi ott is volt időben, csakhogy nem fogadták el a vágóhídiak. Szerintük ilyen kocsival nem lehet élelmiszert szállítani. A kocsi útja innen a Teherfuvarozási Vállalathoz vesetett, ahol az illetékesek megállapították, hogy teljesen alkalmas mindenféle élelmiszer fuvarozósára, de mivel elmulasztották figyelmeztetni a gépállomást, hogyan készítsék elő a gépkocsit, azt mondták: az autóval a vezetőn kívül még két kocsikísérő és két anyagbeszerző is van. ennyi embert nem utaztathatunk a fuvarral. A gépkocsit egyszerűen viszszaküldték a gépállomásra ahelyett, hogy a négy ember tási tervüket — amely négjt közül egyet leszállítottak voldarab cséplőgép és nyolc da- na. rab traktor volt — sem tudták teljesíteni. A megyei igazgatóság utasítására a gépállomás vezetősége úgy döntött, hogy nem várják • tovább a csapágyakat, elküldik érNem sikerült tehát gépkocsival sem lehozni a várvavárt golyóscsapágyakat. Ezután a gépállomás vezetői vonaton küldték el anyagbeszerzőjüket a budapesti anyagellátó vállalat csapágyAktqfoloqatás helyett cselekvést] Bonyodalmak irodahelyiségek lakássá alakifása körül Új műfaj: az ismeretierjesztő színmű avagy elírás a műsorlapon Szegeden 1955-ben kétmillió-ötvenezer forintot költöttek a lakásokban lévő irodahelyiségek, kultúrtermek és raktárak újbóli lakássá alakítására. 53 lakást készítettek el volt irodahelyiségekből, egymillió 800 ezer forintos költséggel.és 12 lakást alakítottak át volt raktárakból, kultúrhelyiségektaöl. 1956-ban mintegy 3 millió forintot költ a tanács lakásvisszaalakitásokra. Ez azt Jelenti, ismét egy lépést teszünk előre a lakásproblémák megoldásában. Mindehhez — a lakásvisszaalakításokhoz — az is szükséges, hogy a vállalatok és intézmények segítsék, ne gátolják a munkát. A sok tárgyalás, egyes vállalatok görcsös ragaszkodásaki nem használt helyiségeikhez, mind-mind hátráltatja az átalakítási munkák megkezdését. A Hűtőipari Vállalat például mindent megmozgat, hogy a Bocskai utca 5. szóm alatti helyiségeket megtartsa. Felsőbb szerveihez, a mi- i nisztériumhoz fordult, ahol — annak ellenére, hogy ezek- | nek a helyiségeiknek lakássá történő visszaalakítása tervét már el is készítették — felülvizsgálat nélkül nélkülözhetetlennek mondták a lakásnak visszaalakítandó helyiségeket. Igy van ez legtöbbször. A minisztériumok sokszor megvétózzák a városi tanács igazgatási osztályának ilyen rendelkezéseit. A tárgyaiésok ideje alatt azután intézkedik a vállalat, úgy rendezi be a helyiségeket, hogy azok bizonyítsák: szüksége van a vállalatnak rájuk. Igen érdekes huza-vona kezdődött meg a Valéria tér 10. szám alatt lévő minőségvizsgáló intézet ügyében is. A városi tanács illetékes osztáilyai megállapították, hogy a Paprikaminősítő Intézet — melyet még a háfború idején Üjszegedről költöztetlek a Valéria tér 10. száin alatt lévő kétszer 4 szobás lakásba — két olyan ki nem hasznólt . .. cíggel rendelkezik, jinely lakássá átalakítható.. Megállapították, hogy 12-en dolgoznak csupán az intézet. nél és az alkalmazottak nagy része állandóan vidéken tartózkodik. A Paprikaminősítő Intézet tiltakozott a két helyiség igénybevétele miatt, mondván, hogy itt laboratóriumok varinak, s a Jó munkához szükséges ennyi helyiség. Egy emelettel feljebb a Városi Tanács Minőségvizsgáló Intézete van, ahol mindössze 8-an dolgoznak; Itt is laboratóriumok vannak. Űgylátszik a városi tanács illetékes osztályai ezért nem vették számításba az ottani helyiségeket — vagy talán azért, mert a városi tanácshoz tartozik az intézet. Pedig szeriintünk igon egyszerű lenne a megoldás: a két intézetet össze lehetne költöztetni. Igaz, ekkor egy laboratóriumban két, illetőleg három személy Is doLgcxzma, de ugyanakkor jobban felszereltek lennének a laiboratóign helyiségben a paprikamúzeum és a minőségminták. Ez a kettő egyben is megférne. A két adminisztrátor sem veszne össze egy szobában. S a vezetők ... Igen, itt van a legnagyobb probléma. Egyik a Földművelésügyi Minisztériumhoz, a másik az Élelmiszeripari Minisztériumhoz tartozik. Mindegyik reprezentál, külön szobát, titkárnőt igényel... Talán ezt is meg lehetne oldani egy kis jóakarattal, s akkor nem kettő, hanem hat, talán móg nyolc szoba Is lehetne ismételten lakás. Attól nem kell félni, hogy igen sokba kerül a lakássá való visszaalakítása. Megértésre és jóakaratra van csupán szükség s akkor Szegeden 1956-ban sokkal több olyan lakást tudunk visszaalakítani, amelyekben jelenleg . irodahelyiségek, avagy mintatárolók és múriumok ls. Nem lenne kü- zeumek vannak. í zgatottan várja Szeged közönsége a Postás Kultúrotthon ma esti előadását. Nagyszerű szereplőgárdával teljesen új műfajú mű kerül műsorra, s hozzá olyan témával, tartalommal, amely nemcsak közérdekű, de egyenesen legszemélyesebb magánügye is az emberek többségének. „Van vita a házasságban" — ez a cini a „Mit nyújt a Postás Kultúrotthon?" feliratú műsorlapbn. Már a cím is felcsigázza az érdeklődést, hát még a folytatás! „Ismeretterjesztő színmű" — olvashatjuk. Tud jük, mi volt valaha az iskoladráma, ismerjük a mai drámai műfajokat, de ilyet még nem láttunk, nem hallottunk. Nem csoda, ha irodalommal hivatásosan foglalkozók és színházkedvelő laikusok véra egyaránt felpezsdül ilyen csemege ígéretére. Kár, hogy a szerző, középkorba illő szerénységgel a háttérben marad, eltitkolja nevét, pedig számíthatna rá, hogy minden szerénysége ellenére meg kell jelennie a függöny előtt. Mert ha esetleg lesznek is gyengéi a darabnak, az előadók előre megjósolható óriási sikere eltünteti azokat. Az előadógárda ugyanis nem más, mint a szegedi TTIT. „Előadja a Természettudományi Ismeretterjesztő Társaság" — igéri a Postás Kultúrotthon műsorlapja. Nincs rajta, hogy a szegedi, dehát valószínűleg az egész országból, most karácsony előtt, mégsem jöhetnek össze a társaság tagjai. Sokak szerint a színházban kellett volna megrendezni ezt a bemutatót, mert a postások színpadán kevés lesz a hely. Sok a találgatás a városban a szereposztást illetően is. A szegedi TTIT-nek igen sók jeles férfitagja van, de kevés benne a nő. Egyesek szerint a női szerepek egy részét is férfiak alakítják. Persze, lehet, hogy mindez csak pletyka. Az érdeklődést mindenesetre fokozza. Azok kedvéért, akik netán még maguk szemével nem látták volna a Postás Kultúrotthon decemberre kiadott és szorgalmasan terjesztett műsorlapját, mégegyszer idézzük annak a mai napra vonatkozó teljes és hiteles szövegét: „December 20. Kedd este 7 óra. Van vita a házasságban c. ismeretterjesztő színmű. Előadja a Természettudományi Ismeretterjesztő Társaság". A színmű részletes ismertetésére még visszatérünk. Csontos Magda a beszerző tudomásul, hogy gépállomása csak 16 darab csapágyat kap, a többi csapágyat a vállalat már régen elküldte a hódmezővásárhelyi FÖMÁV-hoz. A beszerző tiltakozott, mert tudta, hogy a FÖMAV-hoz » Mórahalmi Gépállomás részére semmilyen szállítmány nem érkezett eddig. A beszerző azonban mondhatott amit akart, míg az Állami Ellenőrző Központ egyik jelenlevő munkatársa közbe nem szólt. Meghallgatta a beszerzőt, s aztán keresgélni kezdett a kiutalások között. Rövid keresés után meg is találta az igénylést, amely másfél mázsányi golyóscsapágyra szólt, s ebből az is kiderült, hogy még agy darabot sem szállítottak le. Az ÁEK megbízottja intézkedett, hogy a gépállomás végre megkapja a hiányzó alkatrészeket. A históriának azonban ezzel még nincsen vége. öt nap telt el azóta, hogy ez történt. A golyóscsapágyakat még mindig nem kaptuk meg. Emiatt nyolc darab traktor áll félig kijavítva a Mórahalmi Gépállomáson, pedig ezeknek a gépeknek már régen a makói határban, a hagymaföldeken kellene szántaniok, s a jövő hónapra tolódik annak a négy cséplőgépnek a kijavítása is, melyeknek már szintén a múlt hónapban készen kellett volna lenniök. Nemcsak a gépállomás, ha* nem a dolgozók is egyenkint súlyosan károsodtak a bürokrácia miatt. Amikor egyéni felajánlásokat tettek a gépek határidő előtt való kija vitására, úgy gondolták: jó munkájuk után prémiumot is kapnak. Ettől a számításuktól most elestek — s nem a saját hibájukból. Intézkedjenek az illetékesek, hogy végre megérkezzenek a csapágyak a Mórahalmi Gépállomásra. Elvégrw jobb későn, mint soha. Várnai Marian főgépész — „A genfi szellem" címmel tart előadást Buza László akadémikus december 20án, kedden délután a Juhász Gyula Kultúrházban, a kultúrház vezetősége és a városi békebizottság rendezésében. Az előadás után a Harag napja című magyar filmet mutatják be. Minden érdeklődőt szívesen lát az előadáson és a filmvetítésen a rendezőség. — Finnországba exportálnak téli almát Szatymazról. A Jonathán-almát ládákban fagyapot közé csomagolják, mint a narancsot, hogy a hosszú úton ne szenvedjen sérülést. Két naponként egy vagon almát indít útra a községből a MEZÖKER, s Finnországból értékes valutát kapunk a gyümölcsért. 34. Nagy csend lett a szobában. Pista torz vigyorral babrálta nyakkendőjét és nem tudta, most mit tegyen. Egy hang hallatszott. — Veszélyes nő ez a Mari. Mindannyian dolgoztak tovább és csak magukban színezték, mit tesz Mari Naggyal. Olyan volt ez a szoba, mint a megfenyített birkaól. Hiába, az állásféltés még nagyobb volt náluk a bátorságnál. Senkisem vállalkozott arra, hogy igazságot tegyen. Igy van ez, ha az ember csak jó hivatalnok. semmi egyéb. Mari bevádolta Nagy Pistát és többek között sűrűn emlegette a csavargó, meg a reakciós szavakat. Délben a személyügyi előadó magához hívatta Pistát. Kedvesarcú, nyugodt ember volt Szabó Jolán s minden cselekedetét megfontolta. Most is elmondatta Pistával, mi történt. mintha semmit sem tudott volna. Pista kicsit toldott a dolgon, mikor ellenségének nevezte Marit. De hát ez szubjektív dolog. Szabó Jolán elkérte a nyakkendőt s megnézte. — Hát ez tényleg nyegle holmi, komoly dolgozó ilyet nem köt a nyakára. . — Bocsanat elvtársnő, de ezt a nyakkendőt nem én gyártottam. — Az igaz, sajnos, hogy gyártanak ilyent is, de magán múlott, hogy éppen ezt választotta. Űgylátszik ez az ízlése. Ki milyen, úgy öltözik. — Nézze kedves Jolánka, ne mérgesítsen. Régen nem hordom már, tévedésből akadt a kezembe, siettem, valószínűleg. Azért nem kell az embert torkon ragadni. — Kecskés elvtársnő kicsit szókimondó, de igazi kommunista. — Jelentette ki a személyügyi előadó. S azt a tanácsot adta. hogy ügyeljen magára. Pista elgondolkozva ment vissza szobájába és napközben többször kinézett az ablakon, a szokásosnál többször. Mintha neim lett volna elég levegő a helyiségben. — Ügyeljen magára. Hm. J3 jelentéktelen eseménynek meg lettek a következményei. Napról napra jobban utálták egymást. Odáig fajultak a dolgok, hogy nyíltan veszekedtek. Mari csúfondárosan emlegette a mai fiatalokat, akiknek érettségijük van. de a munkájuk nem sokat ér. Amiben nem volt igaza, mert Pista jól ellátta a munkáját. — Pista meg a durva nők ellen kelt ki, akik mind«n hivatalba befúrják magukat. Amiben nem volt igaza, mert Máriát nehezen tudták rávenni, hogy a városba jöjjön, de bátyja itt volt alkalmazásban, hát követte. S amellett hangossága soha nem volt durvaság. Kivéve Pista elleni kirohanásait. De hát már mind a ketten utálták egymást, nem nagyon válogatták a szavakat. Bérmennyire is titkon folytak ezek az összecsapások, a folyóson, az irattárban, vagy egyszerűen ebédszünetben, az igazgatónő mégis csak mindenről értesült és egyszerre hivatta magához őket. Károlyné kellemesen teltidoniú, csinosarcú, harmincéves nő volt. Egy nagy vidéki textilgyárból került ide a Tisza mellé, férje is követte hamarosan. Mozdonyvezető volt. Két fiacskája fényképét mindennap kitette maga elé s napközben olykor egy pillantást vetett rájuk. Itt laktak hát ebben a nagy városban s Károlyné úgy találta, hogy rengeteg tennivalója van. Sokszor érezte, hogy egy jelentésnél, a szavalt és számok rejtelmeiben az összefüggés eltűnik. Erőlködve, hallatlan kitartással ismerte meg a könyvelés, a beszerzés, az egész vállalat minden jelentős és kevésbé jelentős tennivalóit. Sokszor találta férje hajnalban égő lámpa mellett, ahogy nagy halom papírba bújva üldögélt a kis kerek asztal mellett s a meleg, árnyékos sarokban halkan szuszogott a két lurkó. Károlyné mindent akart tudni, de ezt valahogy senki sem látta meg rajta. Nem szimatolt, turkált senki életében és fiókjában. Egyszerűen tudta, hogy helyzetében nincs más megoldás, mint megérteni keresztül kasul a vállalat ügyeit, tennivalóit és megismerni az embereit. Nem volt hangos, tapintatlan és kissé követelőző. Azon igyekezett, hogy minden embert a neki legjobban megfelelő munkaposztra állítsa. Ha ez nem ment, akkor csüggedés fogta el. Hol van a hiba? S mikor eljutott a csüggedés után e kérdésig, máris kereste a választ. Rendszerint benne volt a hiba, nem volt jó megfigyelő, vagy egyszerűen felületesen intézkedett. Ilyenkor rendszerint megbeszélte a dolgot a párttagokkal s nem egy esetben kiderült, hogy a „tö'ib szem többet lát" népigazságnak most is igaza van.