Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-04 / 285. szám

flfUHGYRRORSZRG Vasárnap, 1955. december 4. A y r I c/\ \/AnÁC7 AT »Danáin György, rogy /í megcsúfolt férj« ,4 napot még nem tolták fel az égre, de már tal­pon van a család. Az ember pantallójával bíbelődik. Nap­keltére beszélték meg a talál­kozót a hantházi dülóvégcn. Vadászni mennek. Most »iár Z is köztük van, Málnási Pé­ter, méghozzá új puskával, amit a zárszámadái után a máit lietMen vett a város­ban. Szép kétcsövű puska. Talán a sövényházi grófnak sem volt ilyen akkoriban. A tusája cifra faragású. Ott lóg ra ilyen gyilkos most is az Iső helyen az ajtó kezében. Igaz, melletti szegen. Kimenet, vagy bejövet, simogatja is a tekintetével. Régen készül a nagy napra. Talán ez az oka étvágytalan­ságának is. Pedig máskor már az első kakasszókor be­vágott egy jó karéj kenyeret. n nyórnyi szalonnával. Most mag csak forog a szájában a sült szalonna. A forralt bor azonban ízlik. Megissza egy cseppig. A jó cimeles. borsos bor melegít majd a hidegben. A füles poharat alig koccint­ja le az asztalra, amikor ko­pogtat valaki az ablakon. egyedüli vadászatot választ­ja. Nem akar szégyenkezni a többiek előtt, ha netalán ba­kot lőne. A gyerek elvégre a saját fia, úgy sem dicsekszik el senkinek vele, ha balul si­kerül a lövés. fy iával bandukol most már tovább. Leakasztja válláról a puskát, s úgy érzi, a ssive felugrott a torkába. Izgatott nagyon. Azt sem tudja, hogyan hord a puska. A háború idején volt utolja­szerszám a akkor nem nyúlra, hanem emberre ment a vadászat. Ezért a levegőbe pujjogtatott, akarva rosszul cél­zott, hisz embert ölni ször­nyű bűn. El is felejtette ta­lán már a célzást, pedig meg­tanították rá újonc korában. Hogy is kell csak? — Idesapám, ah un megy a'.... — f/un te?i — Ahun a... — mutat a gyerek a baktató nyúl után. — Pszt! Maradi csendben, elijeszted — súgja halkan a gyereknek, óvatosan nekiké­szülődik, — Már a fenekit mutatja Fenn vagy mar szóm- msapám! — suttogja a gye­rek mosolyogva. A gyerek mosolya láttán dütibe gurul Málnást. — Meghagy a fenekét mu­tatja?! — vállához kapja a puskát, céloz. — Ahun gyün még egy be húzza, majd leakasztja a idösapám — ráza meg kabát­széd? Illő volna indulni, hisz rögtön kibukik a nap. — Megyek már szomszéd — szól vissza Málnási Máté Jóskánaík és gyorsan bele­huppant ja lábát a gumicsiz­mába. A kucsmát jól a fejé­puskát, s megindul ajtót nyitni a szomszédnak. Az csak topog és az indulást sürgeti. — A Pista gyerököt mér nem híjod? Hajtó is kell ám... — Persze, persze — mo­tyogja Málnási, egy kicsit szégyenli, hogy vadász létére még erről is megfeledkezett. — No, öltözz fiam gyorsan — mordul rá a gyerekre, hogy ezzel is könnyítsen iz­gatottságán. A gyerek gyorsan kapkod- 0 ja magára a ruhát. Olyan ('s_ hirtelen ugrik bele a csizmá­ba, hogy az apja levetteti vele. — Hamar munka sose jó fiam. A gyűrött kapca há­lyogot tör.., Vendbe szedi magát a gyerek, kilépnek az ud­varra. A szomszéd már jó­elöre jár. Mennek utána, elől az öreg, utána a fia, nekifek­szenek a csípős szélnek. A megbeszélt idő előtt ér­keznék a dűlővégre, a Dózsa szövetkezet zöldellő vetésé­hez. A gyülekező után innen indulnak majd a káposztás fele, ahová szívesen járnak ilyenkor a nyulak torzsázni. A szövetkezet elnöke, aki kettős tisztséget visel, hisz a vadásztársaságban is alel­nök, számbaveszi az embere­ket. — Amelyiküknek nincs puskája, a gyarökökkel erre balra csináljon egy kört. Menjetek el egész amoda a szántásig. Ott megkerülitek a bokrokat, aztán visszafordul­tok. A puskások közül né­gyen elmegyünk ide a kis­erdő széléhez, és várunk, öten amoda a káposztáson a bokrokhoz menjetek. A többi maga próbáljon szeren­csét. En itt maradok a négy közt. Ki marad? Ki megy? Rövid vitatkozás után még hárman kiállnak az időseb­bek közül. Se többen, se ke­vesebben. Aztán megindul ki-ki a maga helyére. Málnási a gyerekkel a nagyerdő melletti káposztás­hoz tart. A fasorig egysor'oan mennek, egymás mellett, szótlanul, csak a frissen fa­gyott föld kopog a léptük, alatt. A nyulak ját a gyerek. Málnási se Iát, se hall, csak a remegő puska végét és a nyulat nézi. — Lűjjék már idösapám! — Hallgass, az anyád-.i — mordul rá a gyerekre, majd meghúzza a ravaszt. — Hű, mekkorát szólt! — ez az első szava és nyomban megtörli a kucsma alatt a. verítékező homlokát. — El­hibáztam, az anyja keservit — fordul hátra a gyerekhez. Az meg mintha csak őt is puskából lőtték volna ki, sza­lad. — Eltaláltam volna még­Jr elébred benne a régi haj• tóvér, mert hit legény­korában azért, ha orozva is, tört vetettek néha a nyúlnak. Szalad a gyerek után. Fel­csap mellette egy fácán. Rá sem hederít. — Lűjjék mán, ott megy megint egy! — Mutat a gye­rek a káposztás felé. Nem ér­dekli Málnásit sem a fácán, sem a nyúl. Fut, hogy meg­lássa, hogyan hord a puska. Ez aztán igen, — emeli fel büszíkén a gyerek a nyulat. — Pont a ' iibe talált. Málnási csak nézi. Ezt ő lőtte. Az első törvényes nyúl. Körülötte ropognak a pus­kák, 6 azonban csak áll, földre szegezett tekintettel — Mi az idesapám? Talán vállon rúgta a szerszám?.., A gyerekre néz. Elmosolyo­dilc. — Nem csikó ez fiam..; A nagy durrogatás felveri a mélyen alvó csendet. A nyulak mint az őrültek sza­ladgálnak. A fácánkaikasok éktelen rikoltással az erdő felé menekülnek. Málnási új­ra lő. Rádupláz mindig, hogy biztos legyen. Délfelé újra béke honol a határon. A néma csendben csak a hajtók nyögnek. Mál­nási fia is izzad, alig bírja a terhet. Az apa ránéz a fiára. Nézi, nézi, de azért nem se­gít neki, hadd edződjön a munkához. — Ugye még máma meg­csináljuk paprikásnak? —» áll meg pihenni a gyerek. jíf eg fiam. Mánia meg­" l M- gyúzzuk, éjszakára kiakasztjuk a fagyra, s hol­nap édesanyád megfőzi pap­rikásnak. Tesz bele egy kis tavalyi avasszalonnát. Olyat eszünk, hogy... Add már ide, mert beleszakadsz! — s ezzel a puskát a gyerék nya­kába akasztja. Az meg nagy örömmel szalad előre, megy elmondani a nagy eseményt: Idesapám igazi vadász, egyet se hibázott. Förgeteg Szilveszter Gondolatok egy új magyar film bemutalója után — Látogassuk szorgalmasan a jogi előadásokat A városi tanács a tanácsta­gok munkájának megjavítá­sa. ismereteik bővítése érde­kében tizenhat előadásból ál­ló jogi előadássorozatot szer­vezett Ezek az előadások olyan problémákról szólnak, ame­lyekkel a tanácstagok a vá­lasztóik körében végzett munkájuk során szinte na­ponta is találkoznak. Heten­ként a városi tanács nagyter­mében egyetemi és főiskolai sokon a kerületi és a városi tanácstag és aki jól akarja végezni a munkáját, becsület­tel. hogy választói meglegye­nek vele elégedve, akkor eze­ken az előadásokon feltétle­nül meg kell jelennie. Meg kell mondanom őszin­tén, a legutóbbi előadáson igen kevesen jelentünk meg és ez adott arra ösztönzést, hogy a párt sajtójában fel­hívjam tanácstagtársaim fi­gyelmét arra, hogy rosszul tanárok tartanak igen érde- teszik azok. akik elmaradnak kes előadásokat különböző az előadásokról. Legyünk ott jogi kérdésekről. A min- valamennyien, — hasznunkra dennapi élet kérdéseire válnak az ott tanultak, kap választ ezeken az előadá- Bartucz József ja: „Haj, furcsa egy história, Mindig büszke örömmel ol­vassuk egy-egy utcai hirdet­ményen, hogy új magyar film kerül bemutatásra. Evek hosszú sora alatt megszeret­tük fejiődő filmgyártásunk alkotásait. Az elmúlt napokban a fő­városban, s a nagyobb vidé­ki városokban — így Szege­den is — bemutatták a „Dan­din György, vagy A megcsú­folt férj" című új színes ma­gyar filmet. A film sikerült, jó alkotás. S mégis megkér­dezzük — hazai filmjeink iránti őszinte szeretetünk jo­gán, — hogy szükség volt-e erre a filmre? A világon ez­idáig egyetlen ország sem vitte még filmre Moliére hal­hatatlan műveit Szükség volt-e arra, hogy éppen mi, éppen most — kultúrpoliti­kánk jelenlegi stádiumában — elhódítsuk ezt a pálmát, tegyük fel, Moliére szülőha­zájától. a nagyon is fejlett filmgyártással bíró Francia­országtól. Feltett kérdésünk re őszintén csak egyet tu­dunk válaszolni: pillanatnyi­l'.ag erre nem volt szükség. S ha már mindenáron szín­darabot — pontosabban a múlt századaiban játszódó színdarabot — akartunk megfilmesíteni, még bőven van mit söpörni a saját por­tánk előtt, s nem kell témá­ért idegenbe menni. Csoko­nai Dorottyájától és Karnyó­néjától Kisfaludy a Kérők és Csalódások című vígjátékáig még bőven van mit a magyar irodalomtörténet haladó víg­játék-hagyományaiból meg­filmesíteni. A „Dandin György" mint film-produkció egészében jól sikerült alkotás. Várkonyi Zoltán rendező nagyon ügye* sen, ötletesen helyezte át Mo­liére vígjátékát a film sok­oldalú korlátai közé. Különö­sen az egyes jelenetek áthi­dalása az, ami a film javára elüt a színpadi megoldástól. A megcsúfolt férj háromszori felsülését így sokkal szemlé­letesebbé tudja tenni. Külö­nösen jól sikerült a vásári kép tömegjeleneteinek beállí­tása és a szerelmesek éjjeli kalandjának sziporkázóan szellemes képsora. Dandin György alakját nagyszerűen telíti meg élet­tel és formál belőle hús-vér figw-át Pécsi Sándor. Élete első Moliére szerepét játssza — tegyük hozzá, hogy tökéle­tesen. Beszédében, mozdula­taiban, arcvonásaiban híven tükröződik az uborkafára felkapaszkodó, nemesség után hajbókoló gazdag-pa­raszt esetlensége, felszarva­znttsága és a helyenként elő­törő egyszerű paraszti észjá­rás természetessége, józansá­ga. őszinte emberi közelség­be kerül Dandin György alakjóval, s mikor azt mond­A fecske és a kígyó LETT NEPMESE A vízözön idején az ember egy nagy-nagy teknőbe me­nekült a háziállatokkal és a vadállatokkal. Hajókáztak, hajókáztak, de egyszercsak egy kicsi léket kapott a tek­nő. Törte ám ember, állat a fejét, hogy lehetne eltömni a léket. Egy sarokból egy­szercsak elsősiklott a kígyó, és így beszélt: — Én a tulajdon testem­mel tapasztom be a léket, ha a vízözön után megkapom azt a húst, amelyiknek vére a legédesebb. Mindenki beleegyezett. A ugylatszik vizözörl ut4n a szúnyog in­De a fecske megsajnálta az embert, és lecsípte a szúnyog nyelvét, hogy ne tudja el­mondani, kinek a vére a leg­édesebb. Hiába erőlködött aztán a szúnyog; beszélt volna, de csak annyit tudott kinyögni: — Zzzz! Zzzz! Csak bámulták, miféle be­széd ez. De hirtelen előke­rült a fecske és így szólt: — Én értem, mit akar mondani. — No mit? — kíváncsis­kodott a kígyó. — Azt, hogy a kígyó vére a legédesebb! őrjöngött a kígyó dühé­ben, amikor ezt hallotta; le­csapott a fecskére, de elvé­tette; csak a fecske farká­nak középső tollait tudta ki­tépni. Azóta szereti az ember a fecskét, azóta látja szívesen az eresz alatt; a kígyóval pe­dig azóta él haragban. Hlit aiándéicOTzunU ? ártatlan járókelőknek nézik | dult útnak, hogy kiderítse, őket, mert ágy ficánkolnak a, „^y^ éló állat vére a ieg. vetésben, mintha mitől sem félnének. Az ördög nem hagyja nyugodni Málnáéit sem. Egyre csak a p us/ca agyát markolássza. Az aka­rat azonban nyugalmat pa­rancsol. Itt még nem szabad lőni. A fasornál szétszélednék. öten a nagy erdőhöz indul­nak, a többiek pedig nekivág­nak a földeknek, egyedül, szerencsét próbálni. édesebb. Reggeltől estig szi­matolt, végül úgy találta, hogy az ember vére a leg­édesebb. Már éppen vissza­felé repült, amikor összeta­lálkozott a fecskével. — Melyik vér ízlett a leg­jobban? Melyik a legéde­sebb? — kérdezte a fecske. — Nincs édesebb az em­berénél. ! — Meg is mondod ezt min­| denkinek? A szomszéd hiába invitálja1 — Meg én! — felelt a szú­maguk közé Málnásit, 0 az i nyog és repült volna tovább. Kislányok tűpárnát készít­hetnek ajándékba Anyuká­nak. Így kell elkészíteni: pa­pírra szívformát rajzoltok, de szép, egyenletes legyen óm mindkét oldala. Kivágjá­tok a papírformát és piros bársony vagy posztómara­dékból aszerint két szívet szabtok. A forma kicsit na­gyobb legyen, mint amek­komak a szívet akarjátok, mert az összevarrás elvesz belőle. A két egyforma szí­vet összeillesztitek és apró, szoros öltésekkel összevarr­játok. Csak a szív alsó, he­gyes csücske marad nyitva. Kifordítjátok az összevarrt szívet, hogy a varrás belülre kerüljön, s ezután a nyílá­son keresztül vattával egyen­letesen jó keményre tömi­tek. Utána kell bevarrni az alsó nyílást is, az anyag szé­leit befelé hajtva. Ezután a varrás mentén az egész szí­vet kispólcika-szemekkel kö­rülhorgoijátok, ez díszíti, meg el is tünteti a rosszul sikerült öltéseket. Aiki hí­mezni is tud, az összevarrás előtt az egyik oldalra hímez­het is, száröltéssel belevarr­hatja: Anyukának. Anyuka biztosan nagyon fog örülni ügyes munkájának, Mészáros Agi mint Angyalka a film egyik érdekes ncté ben. ha az ember nemes kisasz­szonyt vesz feleségül! Jó lecke az én házasságom min­den parasztnak aki a maga­szőrűek közül felfelé kíván­kozik, úri famíliába akar ke­veredni ... Gyuri, Gyuri, Dandin Gyuri, ökör voltál, címeres!" öngúny és komé­diázó készség, tanulásra ne­velés és szerepének őszinte szeretete, ez jellemző a cím­szereplő alakítására. Így lesz a filmben Dandin György és Pécsi Sándor egy ember, a tehetséges művész alkotó munkája nyomán. (sömjén) met. Miért nincs a sándorfalvi autóbuszmegállónál váróhelyiség? Sándorfalván szeptemberben lyiséget. Majd arról Is beszél­és októberben megtartott ta- tek, hogy Sándorfalvára a dél­nácsüléseken a tanácstagok előtt folyamán is indítanak tolmácsolták a lakosság kéré- autóbuszjáratot, sét: az autóbusz megállónál a t6bb községben építsenek varoter- ^ eg«yd'ónap « Jt ^ de az . ix ixi „ „u ezi autóbusz vállalgt sem a váró­rx,A tanáca vezető' megbeszél- dd, öt j. t. HJ " afbLSLsVUl S sS ra vonatkozóan semmit nem tőjével a teljesítésé „ d tanáccsal; dLStftT--VmS Pf»* + fnté' egyezieic meg, ,.upy »' <> z6set a|iand0an sürgeti a busz vallalat anyagot ad a köz- Siindorfalv, utazóközönség. ség lakói pedig társadalmi * ° munkával építik fel a váróhe- Tokody Béla Szegedi vosuiasoV jó munkát végez ek a szabadban tárol) kukoricák elszállításánál A szegedi MAV Igazgatóság sában jó munkát végzett igaz­terii)etén> 17 helyről, 554 kgcsi gatóságunk részéről megbí­szabadon tárolt tengerit szál- zott Horváth József főintéző a ütöttünk el hat nap alatt és III. osztály és Nagy István ezen túl még külön szervezési Jenő, a VI. osztály dolgozója, munkát végeztünk azokon a Az elvtársak jó szervező és területeken, aliol nem vasúti irányító munkájának volt ez kocsikban, hanem autóval az eredménye, hogy a szállí­tóként a kukorica elszállítása, tásban fennakadás nem volt. A szállítási munkák irányítá- Sziládi Sándor Nagy sikerrel rendezték meg Szegeden a csehszlovák kulturális estet Nagy érdeklődés kísérte a és Dvofák műveiből tolmá" cscjiszlovák kulturális estet, csojt a nagyszámú hallgató­melyet az írószövetség szege- eágnak. Madácsy Lászlóné di csoportja és a városi béke- zongorakíséretével. A műsoros bizottság rendezett a Zene- esten fellépett Szendrei Imre konzervatórium nagytermében, kétszeres Liszt-djjas és kétsze­A műsoros esten megjelent res Nemzetközi Schopin-nagy­Vladimir Huszka elvtárs, a díjas zongoraművész, aki esehszlovék nagykövetség kul- Smetana műyeiből olyan mély túl attaséja, Zádoj- Endre elv- művészettel és átéléssel ját­társ, a „Cshszlovák Kultúra" szőtt, hogy a közönség szűn­vezetője Krajcsik Mihály elv- ni nem akaró tapssal többször társ, a Magyarországi Szlovák visszahívta a zongorához. Demokratikus Szövetség fő- Komlóssy Erzsi, a szegedi titkára, valamint a szegedi Nemzeti Színház tagja Sme­kulturális élet számos képvise- tana Eladott menyasszony cí­lője, mű művéből Mafenko áriáját Madácsy László, az lyószö- énekeire, majd szlovák népda­vetség szegedi csoportjának ej- lókkal kedveskedett a közőn­nöke megnyitó beszéde után ségnek. Sziklai László főiskolai tanár Az esten sjkerrel szerepelt a rövid áttekintést tartott a ha- , ,. , ... .... , . ladó csehszlovák irodalomról. 5ZCSed' Pedagrógia. Foiskola Ezután Inke László, Mik- Énekkara dr. Faludi Béla főis­lóssy György és Kormos La- kolai tanár vezényletével. A jos, a szegedi Nemzeti Színház műsoros-est befejeztével a művészei csehszlovák költők csehszlovák vendégeket baráti müveiből szavaltak. Várnagy beszélgetésre hívta meg az Lajos hegedűművész Smetana írószövetség. VörösmariY-esi Moszkvában Moszkvában december 2-án Vörösmarty Mihály ha­lálának századik évfordulója alkalmából a Szovjet Írók Szövetsége és az Állami Kül­földi Irodalmi Könyvtár ün­nepi estet rendezett. Vörösmarty művészetéről Jelena Malihina szerkesztő, kisleánya '. a magyar irodalom szakér­tője tartott előadást, A megjelentek melegen fo­gadták Illyés Gyula Kossuth­díjas író felszólalását, aki Király István Kossuth-díjas irodalomtörténésszel együtt jelen volt az esten. — Loo­nid Marttnov, Dávid Szanvol­jov és Nyikolaj Csukovszkij moszkvai költők Vörösmarty fordításaikat olvasták fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom