Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-03 / 259. szám

VlLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKJ AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSAGANAK LAPJA XI. évfolyam, 25!). szám Ara: 50 fillér MAI SZ A MŰNKBŐL: A szovjet kormány javaslata az össznémet tanács megalakítására (2. oldal) Jelentések a termelőszövetkezetekből (5. oldal) A párt szerepe a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban (2. oldal) Csütörtök, 1955. november 3. Ne dobjuk el a forintokat A nyersanyagok, amelyekből a szegedi üzemek ter­mékeiket előállítják, nagy értékek. Az ipari üzemek egy része nemcsak hazai, hanem külföldi nyersanyago­kat is használ a különféle áruk előállításához. A pony­va, a szövet, a ruha, a cipő és valamennyi ipari termék értékének nagyobbik és döntő része az anyagköltség. Ez a tény is világosan megmutatja, hogy a gazdaságos ter­melésben milyen nagyfontosságú szerepe van az anyag­takarékosságnak. Szeged üzemeiben is folyik a munka azért, hogy takarékosabban, termelékenyebben termeljenek. A szocialista kötelezettség vállalásokban is fontos helyet kapott a gazdaságosabb, termelékenyebb munka. Min­dennap teendője, hogy kutassuk, keressük az önköltség csökkentés és termelékenység növelés, s ami ezzel szo­rosan összefügg, az új technika alkalmazásának útjait. Az önköltségcsökkentés legcélravezetőbb módja az anyaggal való takarékosság, az anyagköltségek „leszo­rítása". Ezzel együtt természetesen figyelemmel kell kísérni a béralap és a többi, az önköltségre befolyás­sal lévő tényezők alakulásiát is. Nem könnyű, bonyolult feladat, de valamennyi üzemben megoldható az önköltség csökkentése, az anyagtakarékosság. Mindig vizsgálni kell, hogy melyik termelési folyamatban, hol lehet anyagot megtakarí­tani. Ahol eltűrik a selejtgyártást. a hulladék növeke­dését az egyes termelési folyamatokban, ott forinto­kat dobnak el és nem előre, hanem visszafelé mennek. Ez pedig egyáltalában nem segíti, ellenkezőleg, nagy­ban fékezi a fokozottabb anyagi- és kulturális igények kielégítését. Ahhoz, hogy növekedjék az életszínvonal, s még szebbé tegyük életünket, elengedhetetlen felté­tel a termelékenység emelésével együtt az önköltség csökkentése. Az üzem minden uolgozója — bármilyen poszton is álljon — közreműködhet és közre is kell működni abban, hogy a hazai és külföldi nyersanyag­gal takarékosan bánjanak. Egyes helyeken úgy vélik, hogy az anyagtakarékosság és a minőség nem igen fér össze. Ennek a hamis érvelésnek az az alapja, hogy meg akarják védeni nemtörődömségüket, amely az önköltség-csökkentésénél megnyilvánul. Az anyag­takarékosság és a minőség nem külön valami, hanem egy úton halad. Adjuk az egyes termékek előállításá­hoz mindazt az anyagot, ami szükséges, de egy deká­val sem többet. S mennyi új lehetőség mutatkozik még arra, hogy jobb eljárással, kevesebb anyaggal jobb minőségű árut készítsünk?! A Szegedi Jutaáru­gyárban például helyesebb technológiával és ennek nyomán kevesebb anyaggal minőségileg jobb árut ké­szítenek. Az anyagtakarékosságnak döntő szerepe van abban, hogy a Jutaárugyár a harmadik negyedévben a tervezetten felül 1.5 százalékkal csökkentette az ön­költséget. Az első osztályú áruk részarányának megnövelése, a selejt, a hulladék lehető legkisebbre való leszorítása, a gyártási eljárás következetes megtartása is mind ré­sze az anyagtakarékosságnak. A Szegedi Kéziszer­számárugyárban — bár van javulás a munkában — még mindig bajok vannak a technológiai eljáráson megtartásánál. Ennek nagyon káros és komoly követ­kezményei vannak. Nemrégiben 2322 darab zöldséges kés került a selejtbe, vált használhatatlanná, mert a kések edzésére előírt eljárást megszegték. Korábban nagy hiba volt a Kéziszerszámárugyárban, hogy a technológiai eljárások semmibevevőit nem vonták megfelelően felelősségre. Tűrték a gyártási eljárás megszegését, a drága anyag pazarlását. Szükséges a Ke­ziszerszámárugyárban is, hogy minden termék előál­lítására meglegyen időiben a leghelyesebb eljárás. En­nek párosulni kell a következetes ellenőrzéssel. Akármelyik üzemben és azok üzemrészeiben, bár­melyik termelési folyamatban kínálkozik lehetőség az anyaggal való takarókosságra, az önköltség csökken­tésére, , a termelékenység megnövelésére. Mindezt döntő módon segíti elő az üzemi korszerűsítés, helye­sebb gyártási eljárások létrehozása és gyakrrlati al­kalmazása. Az üzemek párt-, szakszervezeti és gazda­sági vezetőinek napról napra törődni kell az anyagta­karékossággai, a minőség javításával, az új technika alkalmazásával. Erre kell a gyár egész kollektívájának figyelmét összpontosítani, a terv minden mutatójának teljesítésével együtt. A Szegedi Kenderfonógyárban Szép Lajos és Lacsán István újításával jelentős meny­nyiségű olasz kendert takarítanak meg, illetve helyet­tesítenek hazai nyersanyaggal. Ez egy hónap alatt 44 ezer forint megtakarítást hoz a minőség romlása nél­kül. A műszakiak járjanak mindenütt legelői a helye­sebb eljárások útjainak keresésében és megtalálásá­ban. Nekik kell az anyagtakarékosság úttörőinek lenni, s ehhez kell segíteni a fizikai munkát végzőket. Álta­lában követelmény mindezek eléréséért, hogy a sze­gedi üzemek műszaki értelmisége tovább növelje — és szüntelenül növelje — szakmai képzettségét. Mert itt sincs minden rendjén. Szégyen egy gyár kollektívájára, ha pazarolják az anyagot, selejtet gyártanak és gyenge minőségű árut adnak, szaporítják a hulladékot. Ne is tűrjék az üze­mek kommunistái, öntudatos dolgozói az anyag fele­lőtlen pocsékolását. Takarékoskodjanak minden üzem­ben, csökkentsék az anyagköltségeket és így teljesítsék mennyiségileg a tervet. Nem feledhetjük el. hogy az ipari termékek értékének legszámottevőbb része az anyagköltség, s ebből következik: az önköltségcsök­kentés legjobban célravezető módja, az anyagköltsé­gek „leszorítása". Tegyünk ezért mindennap, s a további előrehala­dásunkért takarítsunk meg forintokat. Á forradalmi műszak eseményeiből A fonoda az élre tört a Jutaárugyárban Az ifjúsági brigád nem vall szégyen?­Két üzemrész, a fonoda és a szövődé művezetői régóta versenytársak a Szegedi Ju­taárugyárban. Váltakozó eredmény kísérte eddig a versengést. Az utóbbi fél év alatt a szövöde szerzett ma­gának előnyt és nem is ad­ta át az elsőséget egészen a forradalmi műszakig. Ekkor azután megváltozott a hely­zet. Kaukál Károly elvtárs, a fonoda művezetője a műszak előtti napokban az anyagke­veréssel foglalatoskodott. A nyersanyagadottság meg­változott az üzemben és a keverésnél erre keresett he­lyes megoldást. Foglalkoztat­ta az is, hogy a forradalmi műszakban meg kell előzni a versenytársat. Néhány napon át csak a kísérletezés kötötte le. Az üzemrész tervteljesítésén is meglátszott ez, mert csak 102.4 százalékot értek el. Egyszerre nem tudta megta­lálni a helyes utat s emiatt több szálszakadás volt az üzemrészben. De megtalálta s erről büszkén beszélt az üzem vezetői előtt. A forra­dalmi műszak tervteljesítése is megmutatta, hogy a né­hány napi kísérletezés mi­lyen nagyszerűen sikerült. Fáradságos munka volt, de megérte. Az értékelésnél a versenytáblára kikerült a 111.1 százalékos napi ered­mény. A szövődében persze ha­mar megtudták ezt. Rákap­csoltak ők is, mert nem hagyják magukat, azért ver­seny — a verseny. Náluk is — mint továbbfeldolgozó üzemrésznél — jelentkeztek nehézségek. Ennek áthidalá­sa az összes szövőnőkre há­rult. akik figyelmes munká­jukkal iparkodnak a napi tervet teljesíteni. Már mu­tatkozik eredmény náluk is, de változatlanul a fonodáé az elsőség, ahol a dolgozók is szépen teljesítik vállalá­sukat. Takács Jenőné 115, Kardos Ilona pedig 108 szá­zalékot teljesít. A vetülék­csévélőben Magyar Mihályné 123 százalékot ért el a for­radalmi műszakban. Fodor Anna előfonós 127 és Gábor Ferencné keresztorsózó 125 százalékot ért el, jól teljesí­tette a vállalását. A Seprűgyár teljesítette évi tervét A Szegedi Seprűgyárban ok­tóber első tíz napjában alig haladta meg a tervteljesítés a 80 százalékot. Az üzemben fo­lyó átalakítások is hátráltatták a termelést. Miután ezzel vé­geztek, teljes lendülettel kez­dett dolgozni mindenki, de nem tudták pótolni a három nap kiesést, csak a második dekád­ban. Ekkor már egyenletesen, naponta emelkedett a termelés és az október 20-i értékelésnél 137 százalék lett az eredmény. Ezzel az elmaradás is meg­szűnt. A forradalmi műszakot jól előkészítették az üzemben, hogy az évi terv határidő előtti teljesítéséhez ebben a verseny­szakaszban előnyre tegyenek szert, ügy tervezték, hogy egy vagon azaz hétezer darab sep­rűt küldenek exportra terven felül. A műszak első napján próbát tettek a műszakiak, sa­ját tájékoztatásukra, hogy lás­sák milyen tennivaló vár még rájuk. Értékelték az egész évi munkát, a terv teljesítését. Meglepő eredme'nyre jutottak. A forradalmi műszak első nap­jának eredménye hiányzott az évi terv befejezéséhez. Most már ez is megvan, de a ver­seny nem állt meg, tovább tart „ki ad legjobb minőségű árut" — jelszóval. A Szegedi Ecsetgyárban a díszesek ifjúsági brigádot alakítottak. A „Braun Éva" ifjúsági brigád tagjai — Domon­kos Józsefné, Tckó Sándomé, Zödi Ilona és Korom Kata — vállalták, hogy november 7. tiszteletére elözö havi átla­gúkra 3—3 százalékot „rádolgoznak". Vállalásukat teljesí­tették. Kiérdemelte az élűzem címet az Újszegedi Kender-Lenszövő Az Cjszcgedi Kender-Len­szövő kollektívája szép ered­ményeket ért el a harmadik negyedévben. Nagy lépést tettek előre évi szocialista kötelezettségük, vállalásuk teljesítésében. A harmadik negyedévben végzett odaadó, jó munka jutalma nem is maradt el — kiérdemelték az éliizem címet. Az önköltséget a tervezetten felül 0.17 szá­zalékkal csökkentették. Az előírton felül 1.3 százalékkal készítettek több első osztá­lyú árut. A szövődében nö­velték a vetésszámokat, több áru került le a gépekről. A gyár dolgozói élüzem­avató ünnepségüket novem­ber 5-én, szombaton este 7 órakor tartják üzemük kul­túrtermében. Most, a forradalmi műszak napjaiban újabb sikerekkel büszkélkedhetnek. A kritikai realizmus kérdéseit tárgyalták az irodalomtörténeti kongresszus második napján Szerdán délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében folytatta tanácskozá­st az irodalomtörténeti kon­gresszus. Az ülést az elnöklő Sötér István egyetemi tanár 'levelező tag nyitotta meg, majd ÍV. R. Scserbina egyetemi tanár, a nyelvtudományok doktora ! emelkedett szólásra. Tolmá­csolta a Szovjetunió Tudomá­jnyos Akadémiája és a kon­gresszuson részvevő többi kül­földi küldött névében — a len­gyel, a cseh és a szlovák, a román és a német tudományos akadémia üdvözletét. Ezután Barta János egyete­mi tanár, az irodalomtudo­mány kandidátusa mondotta el referátumát „a kritikai rea­lizmus a magyar irodalomban" cimmel. A referátumhoz három korre­ferátum hangzott el. flz Egyesült Királyság új magyarországi kovele átadta megüízóleveiéi Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szerdán, november má­sodikán fogadta Leslie Al­fréd Charles Fry rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság új magyarországi követét, aki átadta megbízó­levelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Sik Endre, a kül­ügyminiszter első helyettese. Darabos Iván, az Elnöki Ta­nács titkára és Marjai József rendkívüli követ és megha­talmazott miniszter, a Kül­ügyminisztérium protokoll­osztályának vezetője. L. A. C. Fry követ megbí­zólevele átadásakor a követ­kező beszédet mondotta: „Excellenciás Uram! Van szerencsém átadni azt a levelet, amellyel felséges uralkodóm, a királynő meg­bízott engem, hogy rendkí­vüli követként és meghatal­mazott miniszterként képvi­seljem a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsánál. Egyidejűleg tisztelettel át­nyújtom elődöm, sir George Labouchere visszahívó leve­lét. Mélyen tudatában vagyok annak a kitüntető megtisztel­tetésnek, amelyben őfelsége e megbízatással engem része­sített, A legteljesebb mérték­ben biztosítom Excellenciá­dat: Feladatom ellátásában minden tőlem telhetőt meg­teszek. hogy hű tolmácsa le­gyek egyrészt őfelsége kor­mánya és népe, másrészt a magyar kormány és a ma­gyar nép között. ÁUandó célom lesz, hogy ápoljam a barátság és kölcsö­nös megértés kapcsolatait, amelyek örvendetes módon fennálnak a két ország kö­zött, szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy ennek megvalósítása érdekében tel­jes mértékben biztosítani fogják számomra az Ön kor­mányának és államigazgatá­sának tagjaival való találko­zások és tanácskozások lehe­tőségét. Végül tisztelettel kéren Excellenciád és a népköztár­saság kormányának támoga­tását és közreműködését ma­gas küldetésem teljesítése so­rán." Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke Fry követ beszé­dére a következőkben vála­szolt: „Követ Úr! Átveszem megbízólevelét, amellyel Önt felséges ural­kodója, a királynő a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa mellé mint őfelsége rendkívüli követét és megha­talmazott miniszterét akkre­ditálja, valamint elődjéne.k visszahívó levelét. Jól esett hallanom követ Úr azon szavait, hogy megbí­zatásának egész ideje ala't tevékenysége legfőbb céljá­nak egyrészről őfelsége kor­mánya és népe. másrészről a magyar kormány és magyar nép közötti kapcsolatok el­mélyítését kívánja tekinteni. Meggyőződésem, hogy az országaink közötti kapcsola­tok további fejlesztése mind­két ország érdekeinek meg­felel és egyben elősegíti a mindkét nép által annyira óhajtott egyetemes béke megszilárdításának ügyét is. A magyar nép és kormá­nya szívből üdvözli azokat az eredményeket, amelyek a két nép viszonyának rendezésé­ben eddig mutatkoznak es őszinte vágya, hogy ezen eredmények alapján tovább fejlessze a két ország közti kapcsolatokat. Biztosítom önt. hogy fele­lősségteljes megbízatásának teljesítésében a legmesszebí>­rr.enő és legőszintébb támo­gatásra számíthat, mind az Elnöki Tanács és a magyar kormány, mir.d magam ré­széről és üdvözlöm Önt kö­rünkben." A megbízólevél átadása után a követ a kíséretében megjelent Christopher Lee Silverwood Cope követségi első titkárt. John Alexander Ralph Milman ezredes kato­nai attasét, Wilford Hug'n Ma itland-Walker ezredes, légügyi attasét, Clive Car­ruthers Clemens követségi első titkárt, miss Joan Helen Fis/i követségi másodtitkárt és miss Georgina Mavy Galbraith követségi harmad­titkárt bemutatta Dobi Ist. vánnak, az Elnöki Tanács el­nökének,

Next

/
Oldalképek
Tartalom