Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-11 / 265. szám

DELMOGTORORSZflG Péntek, 1955. november 11. Mi történt q külpolitikában ? A négy hatalom külügyminisztere tegnap megkezdte a leszerelés kérdésének megvitatását /^enfben csütörtökön délután 16 óra­kor a külügyminiszteri értekezlet 10. ülése megkezdte a napirend második pontjának, a leszerelés kérdésének vitáját. Az ülésen Macmillan angol külügyminisz­ter elnökölt. A külügyminiszterek szgrdai ülése — mint arról kommentárunkat követően be­számolunk — sem ért el semmiféle hala­dást az európai biztonság és a német kér­dés tárgyalása során, A nyugati külügymi­niszterek — új javaslatok előterjesztése helyett — annak bebizonyítására töreked­tek, hogy az első napirendi pontban elér­hető megegyezés elmaradása a szovjet kül­döttség hajthatatlan magatartásának kö­vetkezményeként állt elő. Molotcw szovjet külügyminiszter ezzel szemben rámutatott a nyugati javaslatokban rejlő ellentmondá­sokra, majd újabb javaslatokat terjesztett elő. bizonyságául annak, hogy a szovjet küldöttség — hiven a kormányfők irányel­veihez — Európa biztonságának megszilár­dításán és Németország kérdésének meg­oldásán fáradozik. A nyugati sajtó számottevő része — éppen a nyugati külügyminiszterek felszó­lalásainak hatása alatt — a külügyminisz­teri értekezlet várható kilátóstalanságáról igyekszik meggyőzni olvasóit. A legtöbb szerdai angol lap például arra törekszik, hogy elhitesse: veszélyben forog a genfi ér­tekezlet sikere és a genfi szellem is s ezért a Szovjetunióra igyekszik hárítani a fele­lősséget. Több angol lap — így a Daily Express is — azonban tárgyilagosan fog­lalkozik a genfi értekezlet eseményeivel. A nyugati hatalmak — írja vezércikkében az említett Daily Express — azt mondják, hogy az egyesített Németország beléphet a NATO-ba, ha akar. A Szovjetunió nagyon jól tudja: ez hemarosan azt jelentené, hogy a Jelfegyverzett Németország Len­gyelország határán, azaz a Szovjetunió ka­pujának küszöbén állna." Az angol lap a továbbiakban felveti a kérdést: vajon a másik lehetőséget. Német­ország kettéosztva tartását, vagyis a német egység hiányát a Szovjetunió és a Nyugat közötti barátság akadályának kell-e tekin­teni? — „Kétségkívül nem — adja meg a választ saját kérdésére a lap. — Alig tíz évvel ezelőtt az angol közvélemény a lehető legerősebben követelte Németország felda­rabolását, sőt Bevin volt munkáspárti kül­ügyminiszter végleg meg akarta fosztani Németországot bárminő fegyvergyártási ké­pességétől. A kettéosztott Németország bí­rálat tárgya lehet ugyan, de ez még min­dig hasonlíthatatlanul jobb lenne, mint az egyesített, felfegyverzett, harcias Német­ország, amely tetszése szerint a Kelet, vagy a Nyugat ellen használhatná hatalmát." A News Cronicle című angol lap megál­lapítja: a helyzet nem kevésbé robbané­kony lesz, ha a keletnémet állam megszű­nése vitán a német nacionalisták az Oderá­nál állnak majd, Lengyelországtól egy kő­hajításnyira. „Az értekezletnek — írja a Jap — most a következő kérdést kell eldön­tenie: Vajon szükséges-e, hogy a német egység délibábja terelje el a figyelmet az európai biztonság elérhető látomásáról? Vajon Németország további kettéosztott­sága — bármilyen nehéz legyen is a német nép számára —, túl magas ár lenne-e hosz­szú fegyverszünetért a hidegháborúban és a fegyverkezési terhek általános csökken­téséért mindenki javára?" A francia nemzetgyűlés szerdáról csütörtökre virradóra tovább foly­tatta a választással kapcsolatos tervek megvitatását A rendkívül zavaros vita so­rán, amikoris a javaslatok egész lavináját vetették el. Faure miniszterelnök hajnali öt órakor allcotmányos formában ismét felve­tette a bizalmi kérdést. A nemzetgyűlésnek a bizalmi szavazás során — amelyre szom­baton délután kerül sor — arról kell dön­tenie. hogy elveti-e a további választási terveket és magáévá teszi-e a választási bi­zottság javaslatát az 1951. évi választási törvény alkalmazásáról a listakapcsolások nélkül Pá rtélet Egy rosszul sikerült népnevelő-értekezlet története Hl az ideje, hogy a neme! kérdés további megtárgyalását magúm a németekre bízzuk —. mondotta szerdai felszólalásában V. M. Molotov Genf (MTI). Szerdán, a kül­ügyminiszteri értekezlet 9. ülésén, amely 16 óra 05 perc­kor kezdődött és 19 óra 35 perckor ért véget, Pinay fran­cia külügyminiszter elnökölt. (Az ülésen az első napirendi pont, az európai biztonsági „őszintén meg kell mondanom — mondotta ezután Dulles —, hogy ami az Egyesült Allamo kat illeti, a külügyminiszteri értekezlet eddigi lefolyása meg­rendítette bennünk azt a bizal mat, amely a kormányfők ta­lálkozója során és utána hatott kérdés és a német probléma át bennünket. Nem akarunk o n<*~a- vjSSzatémi a kormányfői érte­kezlet előtti időket jellemző vi­szonyokhoz, s továbbra is igénybe akarunk venni minden rendelkezésre álló eszközt az időszerű világpolitikai kérdések békés és ésszerű megoldása ér­dekében". Beszéde befejezésekor Dulles kifejezte azt a reményét, hogy a szovjet kormány fel fogja is­merni annak szükségességét, hogy Németországot szabad vá­lasztások útján egyesíteni kell. Pinay francia külügyminisz­ter szólalt fel ezután. Azt állí­totta, hogy a szovjet kormány az egész Németországra ki akarja terjeszteni a „kommu­nizmust". Megismételte, hogy a nyugati javaslatok figyelem­be veszik a Szovjetunió bizton­ságát és arról beszélt, hogy bár a Szovjetunió nem hajlandó tárgyalni az európai biztonság­ról és Németország egyesíté­séről a nyugati javaslat alap­ján, mégsem tett reális javas­latokat a további tárgyalás folytatására. A kővetkező felszólaló Molo­megvitatása szerepelt. Először Macmillan angol külügymi­niszter szólalt fel. Mint mon­dotta, Molotov külügyminisz­ter keddi beszédének gondos tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a Moszkvából visszatért külügy­miniszternek ez a felszólalása nem hozta közelebb a megol­dáshoz, hanem még jobban megnehezítette a német kér­dés rendezését. Véleménye sze­rint a szovjet kormány jelenleg nem hajlandó beleegyezni össz­német választások végrehajtá­sába. Ezzel igen komollyá vált a helyzet. Mint mondotta, nem tudja, hogy ilyen körülmények között mint lehetne hasznos1 módon folytatni az első napi­rendi pont megtárgyalását. A továbbiak során az. angol külügyminiszter kijelentette: az eddigi tárgyalások során je­lentős közeledés történt az el­ső napirendi pontban foglalt kérdésekben és ha a Szovjet­unió hajlandó volna elfogadni a német kérdésben tett nyugati javaslatokat, meg lehetne va lósítaní az európai biztonsági.'(ov ~szovjet külügyminiszter szerződést. Másrészről azonban voK Megállapította: nem felel — mondotta — meg kell álla­pítani, hogy a külügyminiszte­rek eddigi tárgyalásai során megingott a tárgyalófelek kö­zötti bizalom. Hangsúlyozta: a nyugati hatalmak nem monda­nak le az Eszakallantl Szövet­ségről ét a Nyugateurópai Unióról, mert meg vannak győződve arról, hogy ezek a szervezetek biztonsági rend­szerük alapját alkotják. A szov­jet javaslatok — Macmillan szerint — egész Németország szövjetlzálásíra Irányulnak. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere, a kővetkező felszólaló hangoztatta: kor­mányának véleménye azerlnt az eddig előterjesztett szov­jet javaslatok egyrészt tartóssá meg a kormányfők irányelvei­nek az a nyugatiak részéről ta­pasztalható törekvés, hogy az európai biztonság és Németor­szág kérdését az össznémet vá­lasztások kérdésire szűkítsék le. Molotov ezután kifejtette, hogy az elfogadott Irányelvek érielmében nem a német kér­dés és az össznémet választá­sok, hanem az európai bizton­ság kérdése áll az első helyen. Arról sincs szó az irányelvek­ben, hogy Nyugat-Németország kebelezze be Kelet-Németor­szágot — mondotta. Pinay fran­cia külügyminiszter zzerint — jegyezte meg ezután Molotov — n nyugati javaslatok kellő biztonsági garanciát nyújtanak HU. n Szovletunlónak és más euró­'tánnék a? európai biztonságot pal államoknak, ugyanakkor íenveffet'i körülményeket, más-[Pinay kijelentette, hogy Fran­részt Mr*lW.|»n«áget szülne eíaor»zág száméra ezek a ga-, a Nyugat és a Szovjetunió kö- randák nem elégségesek: Fran­Jclaországnak szüksége van még a NATO-ra is. Ez minden­esetre különös logika — állapí­totta meg Molotov —, hogy a Franciaország részére elégte­len garanciákat a Szovjetunió részére megfelelőnek tartja. Beszéde további részében Molotov kifejtette, hogy a né­met kérdés megoldása döntő­en a németek egymás közötti tárgyalásaitól függ. ezért elő kell segíteni az NDK és a Né­met Szövetségi Köztársaság kö­zeledését. •Á „genfi szellem"-röl szólva Molotov megállapította, meny­nyire helytelen a nyugati kül­döttségek álláspontja ebben a kérdésben, — „Egyesek sze­rint — mondotta Molotov —' csak akkor tennénk eleget a genfi szellem követelményei­nek, ha készségesen elfogad­nánk minden elénk tárt javas­latot, tekintet nélkül arra, hogy helyeseljük azt, vagy sem. Ez a módszer nem helyes és nem meggyőző". Hasonlóan helyte­lenítette Molotov a „bizalom" szóval űzött játékot. — „Ml — mondotta — nagyon komolyan vesszük az államok közötti bi­zalom jelentőségét." Megállapította: a külügymi­niszteri értekezlet résztvevői több fontos kérdésben haladást értek el. „A genfi szellem és a négy kormányfő irányelvei azt követelik a külügyminiszterek­től, hogy Európa biztonságának megszilárdításán és Németor­szág kérdésének rendezésén fá­radozzanak". Beszéde végén Molotov két javaslatot terjesztett elő. Az elsőben javasolta, hogy Német­országból három hónapon be­lül vonják ki a külföldi csapa­tokat. Miután a nyugati kül­ügyminiszterek nem foglaltak állást ezzel kapcsolatban, a szovjet küldöttség olyan érte­lemben módosította javaslatát, hogy a négy nagyhatalom né­metországi csapatainak létszá­mát csökkentsék a jelenlegi ál­lomány 50 százalékára. A második szovjet javaslat az Európában fennálló állam­caoportok közötti egyezményre vonatkozik. A négy külügyminiszter vé­gül abban állapodott meg, hogy az ellő napirend tárgyalását egyelőre elhalasztják és csü­törtökön a második napirendi pont, a leszerelés kérdésének megvitatásához kezdenek hozzá. Már a szervezés is elég fe­lületes volt. A ruhagyári pártbizottságon azt mondot­ták, hogy az l-es alapszerve­zet november 9-én délben, de legkésőbb fél 1-kor tartja a rendes félhavi népnevelő­értekezletet vagy a tanácste­remben, vagy a porta melletti DlSZ-teremben. A valóság­ban pedig az történt, hogy még egy órakor is Dávid Já­nos párttitkár elvtársat ke­resték az l-es alapszervezet népnevelői, hogy melyik he­lyiségben gyülekezzenek. Mert bizony ekkor sült ki, hogy a tanácsteremben ép­pen szakmai tanfolyamot tar­tanak, a DISZ-teremben pe­dig a kultúresoport tagjai gyülekeznek énekpróbára. Végül megérkezett Dávid elvtárs (a népnevelők a gyár­kapun belül vártak rá) és miután a fiatalokat eltaná­csolták máshová, a DlSZ-te­remben körülbelül negyed kettőkor megkezdődött a népnevelő-értekezlet. De .mi­lyen értekezlet volt ez? A párttitkár azzal kezdte a tájékoztatót, hogy egész röviden kívánja ismertetni a feladatokat, mivel ez rend­kívüli értekezlet csupán, és különben is, kávés már az Idö. Háromnegyed 2-re be kell ugyanis fejezni, mert kezdő­dik a műszak. Igen, ez megint a jobb kéz és a bal kéz bosszantó prob­lémája. önkéntelenül is fel­merül a kérdés: Az üzemi pártbizottság megbeszélte-e az alapszervezet vezetőségé­vel a népnevelő-értekezlet időpontját? Továbbá homály fedi azt is, miért beszéltek a pártbizottságon a rendes fél­havi népnevelő-értekezletről, amikor az alapiszervezet tit­kára egy rendkívüli és rövid összejövetelt emlegetett be­vezető szavaiban. Súlyos hiba történt tehát a szervezésbein, és előrelátható volt, hogy az alig félórába beleszorított ér­tekezlet nem éri el a célját, nem ad megfelelő segítséget a népnevelőknek. Dávid János elvtárs beszélt a népnevelőknek arról, hogy élüzem lett a Ruhagyár és mindenki büszke lehet arra, hogy munkájával hozzájárult a szép győzelemhez. (Kérdés, mindenki hozzájárult-e, mert még a varjak is károgják az üzemiben, hogy az igazolatla­nul hiányzók száma csúful megszaporodott az utóbbi időben.) A párttitkár elvtárs­nak értékelnie kellett volna a népnevelők munkáját sze­mély szerint. Meg kellett volna dicsérni azokat, akik a legjobb módszerekkel agitál­tak és kiemelkedő eredményt értek el a dolgozók mozgósí­tásában. Ugyanakkor bírál­nia kellett volna azokat a népnevelőket, akik hanyag­ságból nem teljesítették fon­tos pártrnegbizatásukat. Vagy nincsenek jól és rosszul dol­gozó népnevelők? Ezt ' nem lehet tudni, hiszen a pártve­zetőség sem tudja. Ha tudná, nem mondott volna olyan ál­talános igazságokat a párt­titkár, amelyeket nem any­nyira a többé-kevésbé jól tá­jékozott népnevelőknek, ha­nem inkább a dolgozók egé­szének kellett volna elmon­dani. Például: «Az a feladat, hogy megtartsuk a büszke él­üzem címet", vagy: •Köves­sünk el mindent, hogy meg­szilárduljon a munkafegye­lem". Kétségtelen. Dávid elvtárs tájékoztatójában a rö­vid idő ellenére is voltak hasznos útmutatások. Hang­súlyozta többek között: a népnevelők érjék el, hogy a kiváló munkások átadják munkamódszereiket, mert a 7-es szalag rövidesen meg­kezdi az export-cikkek gyár­tását. Rámutatott ezzel kap­csolatban, hogy a minőségre is nagy gondot kell fordítani, mert csak így lehet hírnevet szerezni külföldön is a Ru­hagyár készítményeinek. De mégis kevés volt a tájékoz­tatóban a konkrét segítség, a használható és jól bevált agi­tációs érv, nem mutatóit rá eléggé a „hogyan"-ra, a «miként"-re. Egy népnevelő-értekezlet akkor mondható jóinak, ha az előadás tele van jobbnál jobb agitációs élvekkel, módszerekkel, ha világosan megmutatja, hogy az alap­szervezet termelési területén hol, mit kell cselekedni az éves terv maradéktalan *el­jesítéséért. Nyilvánvaló: az egyik dolgozónál a minőség­gel van baj, a másik keve­set törődik az újítással, a harmadik gyakran elkésik a munkából, a negyedik nem takarékoskodik az anyaggal, az ötödik nem teljesíti a ter­vét és így tovább. Tehát az egyik ember ilyen, a másik amolyan. A népnevelőknek ismerniök kell minden dol­gozót külön-külön, hogy kéz­zelfogható segítséget tudja­nak nekik nyújtani az agitá­ció folyamán. A népnevelő­értekezlet akkor hasznos, ha a jelenlévők beszámolnak a munkájuk közben felmerült tapasztalatokról, átadják egy­másnak eredményes agitációs módszereiket. Természetesen erre nem elegendő egy fél­órás megbeszélés, teljesen igazuk van az í. alapszerve­zet népnevelőinek. Murányi Gyula elvtárs hasznos javas­latokat tett felszólalásában a munkafegyelem megszilárdí­táséra (ha valaki három al­kalommal elkésik, büntetés­ből helyezzék át egy másik szalagba), továbbá Kopasz Györgyné és Jernei Mihály­né elvtársnő is vállalta, hogy helytállnak a munkában. Ar­ról azonban nem szóltak, hogy a pártonkívüli munkásokat milyen módon akarják magukkal ragadni. De, ha lettek volna is erre vonatkozólag hasznos javas­lataik, az idő rövidsége miatt nem mondhatták el. Bármilyen furcsán hangzflc is, olyannak tűnt ez a népne­velő-értekezlet, mintha az elv­társak tűltették volna magukat egy szükséges rosszon és utá­na megkönnyebbülnek. Erre vall az is, hogy sem a vállalatveze­tőségtől, sem az üzemi pártbi­zottságtól nem volt senki az j értekezleten. A vezető elvtár­sak, mintha lebecsülnék a nép­nevelők munkáját és nem lát­nák elég világosan, hogy a tervek mindenoldalú teljesíté­séhez felmérhetetlen segítség®! tudnak nyújtani a népnevelők, ha megfelelően irányítják és segítik őket. Véleményünk sze­rint az is hiba, hogy Dávid e!v« társ olyan javaslatot kapott a pártbizottság egyik tagjától, hogy „csak röviden jelentse be az export-cikkek gyártásának megkezdését". Ha a pártbizott­ságon csak ennyiben látják fontosnak a népnevelők tájé­koztatását, aktlor előbb-utóbb elgyengül a ma még elég jónak mondható egyéni agitáció. Egy kicsit több felelősségre, nagyobb lelkesedésre van szük­ség a népnevelő-értekezletek előkészítésében és megtartásá­ban is. Tagadhatatlan, a Ruha­gyár I. alapszervezetének ve­zetőségi tagjai sokat álmatlan­kodnak, fáradnak a pártszerve­zet munkájának tökéletesítésé­ért és ezért tisztelet, megbe­csülés jár nekik. De a népne­velök is elvárják, hogy megbe­csüljék és jobban támogassák őket munkájuk közben, hiszen egyazon célért küzdenek: az éves terv határidő előtti telje­sítéséért, az élüzem cím megvé­déséért. A pártfolifafás hírei Zákányszéken Takács Jó­zsef propagandista a •Mar­xizmus—leninizmus alapjai" hallgatóinak két és félóra­hosszás előadást tartott. Hoz­zátesszük, hogy nem volt beszédvázlata, felkészületlen volt. Ezért meglehetősen el­tért a tematikától. Sokmin­denről beszélt, alaposan ösz­szekavarta a hallgatókban a tananyagot. Nem egyszer volt elvi és tárgyi tévedése. Egy ízben azt mondotta: »a rabszolgatartó társadalom­nak azért kellett megszűnnie, mert nem volt jó*. Ez pon­tatlan értelmezése a tények­nek. A rabszolga-társadalom nemcsak egyszerűen meg­szűnt, hanem annak alapjait a rabszolgalázadások teljesen aláásták. A rabszolga terme­lési mód túlélte magát. A rabszolga egyáltalán nem volt érdekelve a munkában, ezért törvényszerű volt az, hogy a rabszolga termelési módot felváltsa a feudaliz­mus, amely már fejlettebb termelési mód volt a rab* szolga termelési módnál. Te­hát úgy megfogalmazni ezt a tételt, hogy azért kellett megszűnnie a rabszolga­rendszernek, mert nem volt jó, elvileg nem helyes. Az ilyen kérdéseket alaposan, elvileg pontosabban kell megmagyarázni a hallgatók­nak. Nem kell valami új dol­got kitalálni, mert a tan­könyvben ez mind megtalál­ható. A tanulság az, hogy a pro­pagandista ne tartson 30—10 percnél hosszabb előadást, néhány kérdést magyarázzon meg csupán a hallgatóknak, de arra alaposan készüljön fel és akkor többre megy, mintha egyszerre akarja a hallgatók fejét teletömni kü­lönböző komplikált politikai­gazdaságtani alapfogalmak­kal, amelyeket néhány óra alatt lehetetlen kifejteni. Áramol" ad a gorkiji vízierőmű November 2-án nagy nap virradt a gorkiji vízierőimű építőire. Az ünnepélyesen fel­díszített gépterem bejáratá­nál sok építő- és szerelőmun­kás gyűlt össze. Eljöttek a területi szervezetek vezetői is. Jurinov, a vízierőmű épít­kezésének vezetője 12 óra 5 perckor hivatalosan bejelen­tette, hogy a vízierőmű első egysége elkészült. Ignatov, a területi pártbi­zottság titkára dübörgő taps­vihar közepette vágta el a vízierőmű központi épülete előtt kifeszített szalagot. Lezsnyev ügyeletes munka­vezető egyet fordított a se­bességszabályozó fogantyún és a turbina működni kez­dett. A gorkiji vízierőmű elő­ször adott áramot. Megkezdődött az építőit gyűlése. A szószékre Brencev ismert exkavátorkezolő lé­pett fel. — Nagy a ml örömünk — mondta —. A gorkiji vfzlerő­mű első egysége megkezdte az ország iparvállalatainak árammal való ellátását. Büsz.­ke vagyok arra, hogy én is hozzájárulhattam e nagy vol­gai erőtelep építéséhez. Most még nagyobb lendülettel fo­gunk dolgozni és határidő előtt üzembe helyezzük a többi egységet is. A párt nevében Ignatov, a Gorkij-területi pártbizottság első titkára üdvözölte az erő­mű építő-kollektíváját. Kife­jezte meggyőződését, hogy az építő- és szerelőmunkák üte­me a jövőben sem csökken, arra szólftotta fel az építőket, fokozzák a XX. pártkong­resszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyt, a kongresszus megnyitásáig még öt egységet helyezzenek üzembe. Az ünnepség végén Tyiho­mlrov, a területi végrehajtó bizottság elnökhelyettese fel­olvasta a Gorkij-területi szovjet végrehajtó bizottsá­gának határozatát 8 vízierő­mű legjobb építőinek dísz­oklevéllel való kitüntetéséről,

Next

/
Oldalképek
Tartalom