Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

PROLETÁRJAI AZ MDF CSONGBADMEGYE1 BIZOTTSÁGAINAK LAPJA XI. évfolyam, 238. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1955. október 9. MAI SZAMUNKBÓL: HETVENEGY MILLIÓ FORINT NYEREMÉNYT SORSOLNAK KI AZ OKTÓBERI HÚZÁSON (5. oldai) A KÍNAI ÉS A MAGYAR TEXTILIPAR KAPCSOLATÁRÓL (3. oldai) MI TÖRTÉNT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. oldal) A tudomány segítsége az üzemek korszerűsítésében Az új technika alkalmazása, a termelés műszaki színvonalának emelése nem időszaki tennivaló, hanem iparunk legfontosabb mindennapi problémája. A mű­szaki kultúra alkalmazásának, a technika korszerűsí­tésének legjárhatóbb, leghamarabb eredményre vezelő útja az üzemek adottságainak, lehetőségeinek az eddi­ginél sokkal jobb kihasználása. Ezért tevékenykednek — és tevékenykedni is kell — napról napra a szegedi üzemekben a műszaki és fizikai dolgozók. Az űj tech­nika, az új eljárások megvalósításához azonban kell a tudomány, a kutatóintézetek dolgozóinak gyakorlati segítsége is. Sokat tehetnek — és kell is tenniök —, hogy előre haladjon az üzemekben a korszerűsítés munkája; a termelékenység növelése, az olcsóbb, jobb termékek előállítása. A tudósok és az üzemi dolgozók egyre szorosabb, mindjobban kibontakozó alkotó együttműködése igen fontos feltétele iparunk fejlődé­sének. Szegeden kitűnő adottságok vannak arra, hogy a tudomány segítse a gyakorlatot, az üzemek munkáját. Az egyetemek intézeteinek professzorai, tanárai, az MTESZ kötelékébe tartozó tudományos egyesületek szegedi csoportjai az utóbbi időben nagyra értékelt se­gítséget adtak ahhoz, hogy tovább javuljon az üze­mek munkája. Dr. Greguss Pál, az egyetem Növény­tant Intézetének professzora a Falemezgyár rostlemez előállításával kapcsolatos munkájához nyújtott gyü­mölcsöző támogatást. Salkovits Endre és dr. Horvai Rezső, mindketten a Kísérleti Fizikai Intézet adjunk­tusai, a Szalámigyár távhőmérőjének megteremtéséhez adtak elismerésre méltó segítséget. A távhőmérő ha­marosan megkezdi működését. Előnye az, hogy az üzemrészek hőmérsékletét — amely lényeges a szalámi készítésénél — egy szobából tudják ellenőrizni. Széli Tamás, a Szervetlenkémiai Intézet tanársegéde és Sí­pos György, .az intézet adjunktusa az Üjszegedi Ken­der-Lenszövőgyárban elősegítette, hogy létrejöjjön az eddiginél tökéletesebb, jobb ponyva-iittpregnálás. Az MTESZ kötelékébe tartozó tudományos egye­sületek különböző szegedi szakcsoportjai, azok munka­bizottságai is több kérdésben sikerrel tevékenykedtek. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület mun­kabizottsága sikerrel oldotta meg a Szegedi Kender­fonógyárban a megnagyobbított keresztcsévék előállí­tását és azok felhasználását az Üjszegedi Kender-Len­szövőben. A megnagyobbított keresztcsévék a két üzem­ben a termelés, a termelékenység növekedését hozzák. Különben szép, eredményes és példamutató munkát végez a technika korszerűsítéséért a Textilipari Mű­szaki és Tudományos Egyesület. Nagyon komoly hiba azonban, hogy a Faipari és az Építőipari Műszaki és Tudományos Egyesület jóformán csak papíron létezik s működése nem mutatkozik a gyakorlatban. Pedig mind a faipar, mind az építőipar előtt nagy feladatok állnak, s ezek minél jobb elvégzéséhez elengedhetetle­nül szükséges az űj technika meghonosítása. Például a téli építkezéseknél is jónéhány korszerű, haladóbb el­járást lehetne alkalmazni, csak gondosan foglalkozni kellene a kérdéssel. A Tervező Irodában és az Építő­ipari Vállalatnál jónéhány mérnök dolgozik. Helyes és szükséges is lenne, hogy tevékenységet fejtsenek ki az Építőipari Műszaki és Tudományos Egyesületben, meg­vitatva a tervezés és a kivitelezés számos problémáját. Ezt elő kell segítenie a Tervező Iroda és az Építőipari Vállalat pártszervezeteinek. Számos, az élet által felvetett probléma, a mű­szaki fejlesztés kérdése vér megoldásra Szeged üze­meiben. Világosan áll sok üzemben, hogy hol a hiba. Látják, tudják, hol kellene javítani a munkán. Ezek- . nek a megoldása, a fogyatékosságok megszüntetése azonban még hátra van. Éppen ezért méginkább, az eddiginél sokkal jobban szorosabbá kell tenni a tudo­mány és az üzemek dolgozóinak alkotó együttműködé­sét. Irányítsák a figyelmet az egyetemek intézetei, az MTESZ kötelékébe tartozó tudományos egyesületek szegedi csoportjai az üzemekben megoldásra váró kér­désekre, hogy sikeresebben, gyorsabban haladjon előre a technika fejlesztése. Kétségtelen, hogy a technika fejlesztéséinek egyes problémáit nem lehet egyik napról a másikra megol­dani. Kutatni, keresni kell ennek legcélravezetőbb módjait. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy olyan vé­lemény alakuljon ki: -"ráérünk, van időnk*. Követke­zetesen, folyamatosan, "kihagyás* nélkül folytassuk az új technika megteremtésének szép és nagyrabecsült munkáját. Az üzemek kérjék a tudományos intézetek, az MTESZ különböző szakcsoportjainak támogatását a műszaki kultúra jobb megteremtéséhez. Tartsuk állandóan napirenden az üzemi korszerű­sítés problémáit. Hozzon nagyobb, gazdagabb eredmé­nyeket a tudomány és az üzemek dolgozóinak alkotó együttműködése az űj technika alkalmazásában. e g létéből A VERSENYTÁRS A Ruhagyár vágószabászának: nagy elhatározása A Szegedi Ruhagyár nagy kezdeményezése úgy hatot!, mint az élesztő. Felrázta a szegedi üzemek dolgozóit és új tartalommal gazdagította a versenymozgalmat. Pedig csak ott kezdődött, hogy a Ruhagyár dolgozói egy jól át­gondolt, alapos felhívást in­téztek a város üzemeihez. Azt sem tagadták, hogy az országos érdek mellett a ma­guk jóhírét is növelni akar­ják: meg akarják szerezni a Csongrád megyei Párt-vég­rehajtóblzottság vándorzász­lajét és az "Élüzem* címet. Csöndben is nekirugaszkod­hattak volna — de ők a nagy nyilvános versenyben akarnak győzni. Vonatkozik ez az üzem dol­gozóinak egészére, így a fia­tal vágószabászra, Hegedűs Mihályra is. Amikor a bátor visszhang, Zsulán József versenykihívá­sa a Cipőgyárból eljutott a Ruhagyárba, Hegedűs Mihály meglengette az újságot, tol­lat, tintát ragadott és meg­írta a választ. Azóta már át­jöttek a Cipőgyárból és a verseny pont okat rögzítették. A két szabász munkájában megtalálták azokat a közös vonásokat, melyek alapján el lehet majd bírálni a ver­seny eredményét. Hegedűs Mihály örömmel vállaita a versenyt, hiszen üzemében hosszú idő óta már csak önmagával vetél­kedett. A Ruhagyár vágósza­bászai között kivívta magá­nak az első helyet és tar­totta is szilárdan. Az idős Zsulán József kezdeménye­zése feltárta előtte, hogy nemcsak az Üzemen belül van értelme és jogosultsága a versenymozgalomnak, ha­nem az egész városban, az egész országban bőven akadnak lehetőségek a nemes vetélkedésre. S ez a gondolat akkor érlelődött meg Hegedűs Mihályban, amikor a Cipőgyár idős dol­gozójának bátor párosver­senykihívását elfogadta. Né­IIáronként 2.5 tonnával több kender A Szegedi Kenderfonó­gvárban az elmúlt negyed­évben az üzem dolgozói 124 újítási javaslatot nyújtottak be. Ezek egyharmadát már alkalmazzák ls a termelés­ben. Az elmúlt negyedév egyik legjelentősebb újítása La­csán István elvtárs, műveze­tő nevéhez fűződik. Az ő javaslatára megkétszerezték a gerebengépek tűboritását. Ezzel elérték, hogy a gépek ma már havonta két és fél tonnával több kendert fésül­nek ki, s készítenek elő fo­násra. A sűrűbben elhelye­zett tűk a kenderből csak­nem minden kis csomót el­távolítanak. s így most mát sokkal finomabb szálú anyag is kerül le a gépek­ről, mint régen. A kommunista művezető újításával a negyedik ne­gyedévben mintegy 8 ton­nával többet tudnak kifé­sülni a gerebengépek, mint az előző negyedévben. Az zegette a versenypontokat, s úgy érezte, hogy ezek a pon­tok nem foglalják magukban az ő munkájának minden ol­dalét — ami természetes ls, mert versenytársa nem ugyanabban a szakmában dolgozik. De vannak őneki szaktársai, ott mellette és kö­rülötte is akad dolgozo, akt újra felveszi vele a versenyt és az orszagban; Zalaeger­szegen, Budapesten, Debre­cenben és Békéscsabán is ke­rülnek versenytársak! Nincs lezárt, örökre eldöntött ver­seny! Lehet, hogy éppen sa­ját üzemében szökik nyomá­ba valaki, előfordulhat, hogy egy békéscsabai ruhagyári szabász előzi meg. Mindezzel számot vetett. Azt is átgon­dolta, hogy ereje és képessé­gei alapján nem méltatlan arra, hogy az ország vala­mennyi ruhagyárának vágó­szabászait versenyre szólítsa. Így is történt. Már visai a posta az üzenetet: »Novem­ber 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója tiszteletére ver­senyre hívom az ország ru­hagyárainak vágószabászait. Versenyfelhívásommal azt kí­vánom elősegíteni, hogy a húsz budapesti nagyüzem ál­tal kezdeményezett verseny­ben éves tervünket december 20-ra befejezzük és megala­pozottan kezdjük el a máso­dik ötéves tervünket*. Válaszok fognak érkezni az ország minden részéből, sőt a szegedi vágószabászoktól is, mert a Ruhagyár szép törek­véseinek sok lelkes követője van. Hegedűs Mihály a fel­hívás megvalósításának élvo­nalában állt, de bizonyos, hogy nagyon sokan hamaro­san mellésorakoznak. Hogy kl lesz a győztes; még ne kutassuk. Hegedűs elvtárs azt mondja: első akar lenni. mert tudja, hogy országos viszonylatban is megállja a helyét és olyan munkalendü­lettel fog dolgozni, mintha egyedül tőle függene az egész üzem vállalása, öt éve dol­gozik ebben a szakmában és négyszer szerezte meg a szta­hánovlsta oklevelet. A "Szakma kiváló dolgozója* cfmet is elnyerte és teljesít­ményében eddig 180 százalék volt az alsó határ. Bizonyos, hogy Hegedűs elvtárs számontartja cipőgyá­ri versenytársát is és mun­kájában nem feledkezik meg azokról a versenypontokról sem, melyek teljesítésében Zsulán Józseffel vetélkedik. így nő, terebélyesedik na­ponta a Ruhagyár kezdemé­nyezése. Egyes dolgozók ne­mes versenye, üzemrészek és szalagok vetélkedése visz bennünket egyre közelebb a nagyszerű vállalások mara­déktalan teljesítéséhez. (—n. —n.) • Ünnepi tanácsülés Szeged felszabadulásának 11. évfordulóján Október 11-én ünnepli Sze­ged város dolgozó népe fel­szabadulásának 11. évforduló­ját. Tizenegy évvel ezelőtt szabadította fel Szegedet a Vörös Hadsereg a fasiszta elnyomás alól. A felszabadu­lás napján a Szeged Városi Tanács végrehajtó bizottsá­ga délelőtt 10 órakor a ta­nácsháza dísztermében ün­nepi ülést tart. ünnepi be­szédet Nagygyörgy Mária elvtársnő, a Szegedi Kender­fonógyár igazgatónője, városi tanácstag mondja. Az ünnepi tanácsülés után a városi tanács végrehajtó bizottsága, a párt- és a tö­megszerveaetck képviselői megkoszorúzzák a szovjet hő­sök emlékműveit. A felszabadulás 11. évfor­dulójának tiszteletére a Mó­ra Ferenc Múzeumban októ­ber 12-én, szerdán este 6 órakor két kiállítást nyit meg Dénes Leó elvtárs, a vá­rosi tanács, végrehajtó bi­zottságának elnöke. A mú­zeum képtárának első emele­tén és földszintjén a bolgár grafikai kiállítást és *A sze­gedi viselet utolsó száz éve­című viseleti kiállítást. Mind­két kiállítást Tápal Szabó Gabriella, a Történelmi Mú­zeum dezte. osztályvezetője ren­„Új Világ" ankét Szegeden Pénteken este 6 órai kez­dettel a2 Üj Világ szerkesz­tősége az MSZT Horváth Mi­hály utca 3. szám alatti nagytermében ankétot tar­tott. Az ankét előtti rövid műsorban Gencsy Sári, a Ma­gyar Állami Operaház ma­gánénekese, Szabó Miklós operaénekes, Dankó Aladár zongorakíséretével énekszá­mokat adott elő. Az éneke­sek mellett Horváth Ferenc, a Madách Színház tagja is fellépett. A műsor után kezdődött meg az ankét. Kállai Magda, az Üj Világ főszerkesztője bevezető szavai után az an­kétra szép számmal össze­gyűlt olvasók szólaltak fel, tettek javaslatokat, s tolmá­csolták az olvasók kéréseit és kívánalmait. A 28 felszólalás három problémát érintett. Csiszár Mihály, az Egyetemi Könyvtár dolgozója az Üj Vi­lág rossz terjesztését kifogá­solta, amely miatt az előfize­tők száma természetesen apad. A másik problémát Pintér Pál, a Ruházati Bolt dolgozója vetette fel: — Első számától olvasom az Üj Világot, de szegedi tárgyú cikkekre nemigen akadtam benne. Az újság foglalkozik a vidéki városok­kal, azok termelési, művé­szeti problémáival, Szegedet azonban valahogy kifelejtik. Pedig nálunk is vannak, tör­ténnek olyan dolgok, amiről érdekes írni. Biztos vagyok benne, hogy a szegedi tárgyú cikkeik növelnék az Üj Vi­lág szegedi előfizetőinek szá­mát. A hozzászólók hosszű sora, mint például Horváth József a Szegedi Gázművektől, Mol­nár Ernő, a Szegedi Fürdők és Hőforrások Vállalattól szakmájukhoz kapcsolódó cikkeket várnak az Üj Vi­lágtól, olyan cikkeket, ame­lyek a hasonló munkakörben dolgozó szovjet emberek munkájáról szólnak. Befejezésül Kállai Magda válaszolt az ankét részvevői­nek. — A szerkesztőség — mon­dotta — nem igér, de igyek­szik mindent megtenni, hogy olvasóik kívánságát kielé­gítse. így például Kovács Béla, az Üj Világ szerkesztő­ségének tagja kedvet kapott a szegedi halászokról szóló riport megírására. Végül ar­ra kérte az ankét részvevőit, az olvasóikat, hogy a jövőben ls figyelmeztessék a szer­kesztőséget, keressék fel ja­vaslataikkal, kívánságaikkal s ők igyekezni fognak ezek­nek eleget tenni. Alalohsuk meg újból a Szabad Ifjúság Művészegyuttesl"! 1950 tavaszán az akkor még a külön­böző Ifjúsági szerve­zetekben dolgozó sze­gedi fiatalok a Ma­gyar—Szovjet Barát­sági Hónap alkalmá­ból ünnepi matinét rendeztek a színház­ban. A közel 1000 sze­replő között ott volt az alig pár hónapos múltra visszatekintő Szabad Ifjúság ifjú­munkás énekkar szürke ingben, vörös nyakkendőben. A lel­kes 16—18 éves fia­talok kipirult arccal, fegyelmezetten vára­koztak az egyik pró­helyüket. Majd éne­keltek a fiatalok, — indulókat, népdalo­kat. Az őket köszöntő taps nem akart szűn­ni, a függöny azon­ban összegördült, — még több műsorszám volt soron. Az ének­kar tagjai visszamen­tek a próbaterembe, az előadás folyt to­vább, de a közönség visszakövetelte az If­júmunkás énekkart. Az ifjúmunkás énekkar és később a tánccsoport tagjai ha falura kellett menni, ha kivonulás volt va­lamely ünnepen, ott fiatal énekkar szere­pelt. Ezután a rádió­ban is felhangzott az ifjúmunkások ajkán a dal nem ís egyszer. A 'következő esz­den, akik tagjai vol­tak a Szabad Ifjúság énekkarnak, a tánc­csoportnak. A diákok­ból álló kis zenekar is, amelynek több tendöben azonban fel- résztvevője ma is bomlott az énekkar Szegeden tartózkodik, és a tánccsoport, tag- Jöjjenek el vala­jai szétszéledtek, — de nem felejtették el a Szabad Ifjúság együttesben eltöltött harcos és örömteli életet. Többen közülük az elmúlt napokban a városi DISZ-bizottság mennyien a Szabad Ifjúság Művész­együttes régi tagjai pénteken délután 5 óraikor a DlSZ-bizott­réöí székházába (a Hungária Szállóval szemben) és alakít­suk meg ismét az új. padra. Amikor az előző műsorszám után ösz­űjítás előreláthatóan éven- 'szegördült a függöny, ként mintegy húszezer forint. rájuk került a sor, önköltségcsökkentést ered- {pillanatok alatt elfog­ményez. [lalták a színpadon a bateremben: először voltak, énekeltek, lépteik nagy szín- táncoltak, lelkesítet­ték az embereket. A DISZ alakuló kong­resszusa alkalmából a Gellért-hegyen rende­zett nagyszabású mű­soros esten vidékről egyedül ez a szegedi és a tanács népmüve- még lelkesebb, mara lésl osztályának ja- dandó együttest. A vaslatára elhatároz- régi tagok hozzanak ták, hogy újjáalakit- új tagokat magukkal, ják a Szabad Ifjúság Jelentkezzenek minél Művészegyüttest. többen az üzemek, is­Helyes az elhatáro- kólák, egyetemek' dí­zas és minden bi­zonnyal nagy tet­szésre talál ez váro­sunkban. Hisz sokan vannak még Szege­szesei közül az újjá­alakítandó művész­együttesbe. Markovits Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom