Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

DELMFLGYFLRORSZflG Vasárnap, 1955. október 9. A marxista filozófia létrejötte forradalmi változás a filozófiában (A marx S'a—lenmisia esti egyetem első konferencájának anyagához) A szeged marxista— I a marxista filozófia volt a leninista esti egyetem hall­gatói október 10-én, az első konferenciákon vitatják meg a Marx előtti filozófia fő'ob szakaszait, továbbá azt, hogy a marxista filozófia létrejöt­te miért jelentett forradalmi változást a filozófiában. A hallgatók közül többen — különösen azok, akik eddig keveset foglalkoztak filozó­fiával — panaszkodtak: nem látják világosan a marxista filozófia gyökeres különbsé­gét a korábbi filozófiai rend­szerektől. Kitűnt, hogy több elvtárs hozzáfogott ugyan a megadott klasszikus iroda­lom tanulmányozásálhoz és jegyzeteléséhez, átlapozgatta a Filozófiai Lexikont is, még­sem jutott sokkal előbbre, a lényeg megragadását illető­en. Ezért az alábbi néhány gondolattal segítséget kívá­nunk nyújtani a filozófia története megértéséhez. A filozófia több mint há­romezer éves története nem más, mint a materializmus és az idealizmus harcának története. Ez azt jelenti, hogy a materializmust mint filo­zófiát, mint világnézetet, nem a marxizmus hozta lét­re. hanem előtte sokszáz év­vel már ismeretes volt. A marxista filozófia tehát nem abban adott újat, hogy ma­terialista világnézet jött lét­re, hanem abban is, hogy feltárta a filozófia osztály­tartalmát. A marxizmus ke­letkezése nem egyszerű elő­relépés a filozófiai eszmék fejlődésében, hanem forra­dalmi, minőségi változás, mi­vel gyökeresen különbözik minden megelőző filozófiai rendszertől, . , A marxista filozófia keletkezésének történelmi feltételei a következők vol­tak. A múlt század negyve­nes éveinek közepén kiéle­ződtek a kapitalizmus gazda­sági és politikai ellentmon­dásai. Ez abban nyilvánult meg az 1830-as és 40-es évek­ben, Ihogy a proletáriátus ki­lép az önálló, nyílt politikai harc színterére. Jóllehet első fellépése (korlátozott és szer­vezetlen formában) már ko­rábban. az angol és a francia polgári forradalom idején ta­pasztalható. Az 1831-től 1844­ig lezajlott munkásmozgal­mak, mint a lyoni szövő­munkások felkelése, az angol chartista-mozgalom és a szi­léziai takácsok felkelése azonban azt mutatja, hogy a XIX. század közepére meg­szerveződik egy új társadal­mi osztáily, amelynek feltét­lenül ki kell dolgoznia saját ideológiáját, forradalmi vi­lágnézetét. Ebben az időben a világ forradalmi mozgal­mainak központja Németor' szág volt, ezért törvényszerű, hogy a német forradalmi munkásmozgalom vezérei, Marx és Engels a munkás­osztály ideológusaivó lettek és több ország munkásmoz­galmainak tapasztalatán ki­dolgozták a proletáriátus forradadalmi, tudományos világnézetét. Szükséges megemlítenünk a marxista filozófia ismeret­elméleti gyökereit is. A mar­xizmus továbbfejlesztette és átdolgozta mindazt, ami nz emberi gondolkodás történe­tében a legjobb volt. A leg­értékesebbet használta fel abból, amit az angol politi­kai gazdaságtanban, a francia utópista szocializmus elméle­tében, tovább a német filozó­fia és a XVIII. századbeli francia materializmus törté­netében talált. Felhasználta, de gyökeresen átdolgozta ezeket a gondolatokat, tá­maszkodva kora nagy termé­szettudományos felfedezé­seire. Miben áll a marxista filo­zófia különbsége' minden más filozófiai rendszertől an­nak ellenére, hogy a mate­rialista eszmék már az ógö­rög filozófiában is megvol­tak? Legalább négy alapvető vonás jellemzi ezt a különb­séget. Először A filozófiai gondolat történetében először munkástömegek tudományos, forradaiimi világnézete. Éle­sen megmutatkozik ez a sa­játossága a marxista filozó­fiának, ha osztálytartalma szempontjából összehasonlít­juk más haladó filozófiai rendszerekkel. A francia ma­terializmus például a francia forradalmi burzsoázia haladó világnézete volt. amely tevé­kenyen lépett fel a feudaliz nyos módszere, már régeb­ben létrejött, különösen He­gel filozófiájában. A dialek­tikát tehát nem a marxista filozófia hozta létre, de a tudományos és a forradalmi dialektikát igenis egyedül a marxista filozófia alkotta meg, először egyesítette a materializmust a dialektiká­val. Hegel filozófiája igen bonyolult és ellentmondásos, amelyet röviden jellemezni mus ellen. De a francia ma- ] igen nehéz. Hogy elvileg terializmus mégis a burzsoá­ziának, mint kizsákmányoló osztálynak az érdekeit fejez­te ki, nem pedig a proleta­riátusét. Nem fejezte ki az elnyomott osztályok érdekeit Feuerbach filozófiája sem, noha több helyes materia­lista eszmét hirdetett. 0 is a burzsoá filozófia tipikus kép­viselője volt. aki teljesen el volt szakadva korának tár­sadalmi és politikai harcai­tól. Az orosz klasszikus filo­zófia — azzal, hogy a forra­dalmi parasztság világnézete volt — felette állt a nyugat­európai materialista tanok­nak. Mégsem fejezhetne ki a forradalmi proletáriátus ér­dekeit, mert a XIX. század közepén Oroszországban még nem volit fejlett munkásosz­tály. Lenin. Herzen emléke­zete című művében azt írta: „Herzen (ez vonatkozik az orosz filozófia összes képvi­selőire. A szerk.) megközelí­tette a dialektikus materia­lizmust ..: de megtorpant a történelmi materializmus e4őtt. Látható tehát, hogy a marxista filozófia a történe­lemben először a proletár tö­megek világnézetét jelenti, szemben az összes többi filo­zófiai tanításokkal. Másodszor, A marxista filozófia először adott tudo­mányos felfogást a társada­lom fejlődéstörvénveiről. mert minden megelőző ma­terializmus csupán a termé­szettel foglalkozott, nem pe­dig a társadalmi élettel. Me­gint össze kell hasonlítanunk a marxista filozófiát a ko­rábbi leghaladóbb materia­lista tanításokkal, hogy jól láthassuk a különbséget. A francia materialisták csak a természet területén voltak materialisták. Mihelyt áttér­tek a társadalmi viszonyok vizsgálatára, rögtön idealis­tákká lettek, ök a társadal­mi törvények felfogásában abból indultak ki. hogy a vé­lemények kormányozzák a világot, vagyis más szóval a társadalmi tudat az elsődle­ges, a meghatározó. A filo­zófia alapkérdésére tehát idealista választ adtak. Feuer­bach szintén az idealizmus talaján találta magát, mi­helyt áttért a történelem és a társadalom törvényeinek magyarázatára, mert szerin­te három eszményi tényező — a vallásos éraelem. a sze­retet és az erkölcs — az, amelytől az egész társadalmi élet függ. Színtiszta idealiz­mus ez is. A klasszikus orosz filozófusok már egész sor he­lyes materialista nézetet hangoztattak a társadalomra vonatkozólag. Helyesen nyi­latkoztak például a néptö­megek szerepéről a történe­lemben. Helyesen értelmez­ték az egyes gazdasági té­nyezők és a nép anyagi szük­ségleteinek szerepét. Helyes materialista magyarázatot adtak az esztétika számos kérdésére. Egészében véve azonban megtorpantak a tör­ténelmi materializmus előtt. Szerintük a főszerepet a tör­ténelemben az értelem, a rá­ció, a tudomány, a művészet, az irodalom, vagyis a társa­dalmi tudat formái játszák. Csak a marxista filozófia adott materialista értelme­zést a társadalom fejlődés­törvényeinek és ez gyökere­sen megkülönbözteti minden előző filozófiai rendszertől. Harmadszor, A filozófia történetében először a mar­xista filozófia hozta létre — kora tudományos felfedezé­seire támaszkodva — a meg­ismerés tudományos módsze­rét, a materialista dialekti­kát. A dialektika mint a tu­dományos megismerés bizo­megértsük a hegeli dialekti ka osztálytartalmát, rá kell mutatni három alapvető el­lentétre, amely szembeállítja a marxista dialektikával. 1. Hegel dialektikája idealis­ta dialektika. Őnála az „ab­lektikája a múlt felé fordul. Elismerte a társadallom fej­lődését, de csak a történelem múlt korszakaiban. Hegel a történelmet három szakaszra osztotta: görög világra, ró­mai világra és német világra. A fejlődés csak a két előbbi korszakban ment végbe, a német világban megszűnik minden fejlődés. Miért? Azért, mert Hegel a XIX. század porosz feudális mo­narchiáját a fejlődés csúcs­pontjának tekinti. Szerinte ez a legeszményibb társada- . .. ,, lom, amely örök és változat- r,um cafolta lan. Itt válik Hegel az ural­kodó osztályok ideológusává, filozófiáját ezért tette meg a földbirtokos osztály és a re­akciós burzsoázia kicstári fi­lozófiájának. A materialista dialektika ezzel szemben el­ismeri a fejlődést a múltban, a jelenben és a jövőben is. Ez elsőrendű érdeke a mun­kásosztálynak. 3. Hegel elis­meri, hogy a fejlődés ellent­mondásokon keresztül való­sul meg, azonban azt állítja, hogy az ellentmondások vé­gül kibékíthetők. Nézete szerint — mint azt hirhedt Triádjában lefektette — a fejlődésnek két ellentétes ol­dala van: tézis és antitézis. Ezek kibékülnek a triád har­madik részében, a szintézis­ben. Ez tipikus burzsoá né­zet, mivel a társadalmi osz­tályellentétek kibókíthetősé­gét hirdeti. Ezzel szemben a marxista dialektika azt ta­nítja. hogy az ellentétes ér­dekű osztályok kibékíthetet­lenül szembenállnak egy­mással és csak forradalom segítségével fejlődhet tovább a társadalom. Negyedsier. A filozófia történetében a marxizmus vezette be először a filozófia pártosságának az elvé?, az összes filozófiai rendszerek osztályalapon való értéltelé­sének elvét. Ez azt jelenti, hogy a filozófiai tanítások mindig meghatározott társa­dalmi osztályok érdekeit fe­jezték és fejezik ki. A mar­xista filozófia élesen rámu­tatott erre, mivel a történel­mi materializmus alapián le­hetségessé vált. A burzs >á ideológiának állandó törek­vése volt. hogy elködösítse a filozófia, a közgazdaság; és egyéb nézetek pártos jelle­gét, mivel a burzsoázia osz­tálycéljait, a kizsákmányo­lást el akarja rejteni. A mar­xizmus viszont nyíltan hir­deti a munkásosztály harcá­nak célját, világnézetének osztályjellegét, hiszen ez ter­mészetéből következik. A burzsoázia — hogy elrejtse aljas osztályérdekeit — azt hirdetteti a tömegek számára érthetetlen nyelvű ideológu­saival, hogy a filozófia álta­lános emberi, objektív filo­zófia, amelynek semmilyen osztálycéljai nincsenek. Ez az úgynevezett burzsoá ob­jektivizmus nem más, mint kísérlet arra, hogy bekössék a munkásosztály szemét. Csak marxista filozófia lét­rejöttével vált a filozófia tar­talmában, nyelvezetében a néptömegek, a Mi történt q külpolitikában ? A francia hadsereg fele már Észak-Afrikában van — írja egy írancia újság altér Lippman' az ismert amerikai ™ szemleíró „Visszatekintés Genfre" című cikkében, amely a New York Herald Tribüné című amerikai lapban jelent meg, elemezVe az Egyesült Államok politikáját a genfi kormányfői értekezlet eredményei­nek világánál, beismeri, hogy az új viszo­nyok között teljes csődöt mondott az a po­litika, amely azon alapult, hogy a Szovjet­uniót ,.agresszor"-nak tüntesse fel és „szov­jet agresszióval" ijesztgessen más országo­kat. — „Genfben — írja Lippman — a Kreml lenyűgözően demonstrálni akarta és valóban demonstrálta is, hogy többé semmi szükség nincs a szovjet katonai ag­ressziótól való félelemre. E rettegés meg­szűnése oda vezetett, hogy a demokratikus országok parlamentjeit nehezen lehet arra késztetni, hogy továbbra is megszavazzák a katonai kiutalásokat. Ugyanez késztette a nyugati parlamenteket külpolitikájuk áfc értékelésére. Most — folytatja cikke további részé­ben Lippman — mikor a szovjet katonai hódítástól való rettegés jelentős mértékben szétoszlott, sok országban — hogy úgy mondjuk — új elsőbbségi sorrend alakult ki. A németek számára például az újra­egyesítés feladata fontosabb lesz, mint « Nyugattal való katonai szövetség. Görögor­szág és Törökország megengedte magának a hajbakapást Ciprus miatt, jóllehet soha nem következett volna ez be, ha még min­dig tartottak volna a szovjet hódítás kilá­tásától. Egyiptom — és lehet, hogy Szíria is — azon a véleményen van, hogy szaba­don manőverezhetnek, tekintélyes előnyök­höz jutva ilymódon." tjtacmillan angol külügyminiszter pén­teken az angol konzervatív párt Bornemouthban tartott értekezletén beszé­det mondott. Kijelentette: „Anglia külpo­litikájának fő célja, hogy elérje a tartós békét". Hozátette azonban, hogy ez nem jelent valamely konkrét országcsoport po­litikájába való belenyugvást. A távolkeleti helyzetről szólva a külügyminiszter meg­jegyezte, hogy ott „két nagy esemény tör­tént: megszűntek a harcok Koreában és Indokínában". Macmillan véleménye sze­rint azonban „az indokínai és délkelet­ázsiai problémák végleges rendezése huza­mos időt vesz igénybe". Béntek délután avfrancia nemzetgyű­• lés folytatta a marokkói kérdés vi­táját. A felszólaló képviselők közül többen hevesen támadták a kormányt. André Pierre független szélső jobboldali képviselő szerint a kormány gyengének mutatkozik Észak-Afrikában és így „elveszti egész Észak-Afrikát". E gyengeség példájaként a kormány tagjai felé fordulva hangoztatta: „Önök még egyetlen halálra ítéltet sem végeztek ki". i July, a marokkói és tuniszi ügyek mi­nisztere közbevágott, hogy a kormány je­lentős erősítéseket küldött Marokkóba, megerősítette a rendőri hatalmat és 35 ha­lálraítélt közül 18-at már kivégeztek. — I „Addig azonban — mondott July —, amíg a terroristák cinkosságban vannak a ma­rokkói néppel, nem lehet a terrorizmust leküzdeni." j. I Francois Billoux kommunista képvi­szolut eszme fejlődik dia- seIŐ a Francia Kommunista Párt titkára — lektikusan, nem pedig az akinek felszólalásával befejeződött a nem­anyagi valosag. A nwxiz- zetgyűlés péntek estl ülése _ nagy beszéd­musnak ezt a fejetetejére ál- ^n vázoUa a párt politikáját az északafri­htott dialektikát a talpara kai kérdésben. Beszédét híreink között rész­kellett állítania, hogy hasz- ietesen ismertetjük. náliható legyen. 2. Hegel dia- ^arokkóban - mint a péntek esti ' • francia sajtó arról beszámol — vál­tozatlanul „rendkívül feszült" a helyzet. A kormány nagyarányú erősítéseket küldött a helyszínre az utak ellenőrzésére. Több francia helyőrség még mindig be van kerítve. Ezeknek az alakulatoknak élelemmel és fegyverekkel történő ellátása repülőgépről történik. Boyer de la Tour tá­bornok, marokkói francia főkormányzó saj­tóértekezletén azzal vádolta a spanyol ha­tóságokat, hogy lehetővé teszik a Riff hegy­ségben lévő és működő marokkóiak fel­fegyverezését. A madridi külügyminiszté­hírt. Politikai megfigyelők szerint lehetséges, hogy ennek az ügynek további fejleményei lesznek. E megfigyelők szerint a francóisták világos célja az, hogy kiterjesszék befolyásukat Marokkóban. A Paris Presse péntek este közölt cikke szerint a francia hadsereg fele már Észak­Afrikában van, Rövid külpolitikai hírek Moszkva (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov és A. I. Mikojan fo­gadta Garst Rat, a „Garst and Thomas" hibrid kukori­cavetőmagot termelő cég ve­zetőjét és beszélgetést folyta­tott vele. A fogadáson jelen volt A. A. Benyegyiktov, a Szovjet­unió szovhozügyi minisztere és V. V. Mackevics, a Szov­jetunió mezőgazdasági mi­niszterének első helyettese. Berlin (MTI). Az Emnid­intézet újabb közvélemény­kutatást végzett a Saar-vidé­ken. A megkérdezettek 72 szá­zaléka kijelentette, hogy az október 23-i népszavazáson elutasítja a párizsi szerződé­sek egyik lényeges pontját alkotó Saar-statutumot. * Helsinki (TASZSZ). J. K. Paasikivi finn köztársasági elnök október 7-én ratifikál­ta a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és Finnország között 1948. ápri­lis 6-én megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ér­vényességének meghosszab­bításáról szóló jegyzőköny­vet, valamint a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége és Finnország között 1955. szeptember 19-én Moszkvában aláírt egyez­ményt, amelynek értelmében a Szovjetunió lemond Pork­kala-Udd területének támasz­pontként való felhasználási jogáról és kivonja a szovjet fegyveres erőket erről a te­rületről. Az új marokkói kormánynak képviselnie kell a közvélemény minden irányzatát Francois Billoux beszéde a francia nemzetgyűlés péntek esti ülésén Francois Billoux kommu­nista képviselő, a Francia Kommunista Párt titkára pén­teken este a nemzetgyűlési vita során nagy beszédet mon­dott. Vázolva a párt politiká­ját az észak-afrikai kérdésben, kijelentette, hogy ez a politika Franciaország nagyságának igazi politikája, s öt pontban' lehet összefoglalni: 1. Abba kell hagyni a há­borús és megtorló politikát Marokkóban. Ez azt jelenti, hogy véget kell vetni a meg­torló műveleteknek, a rendőri terrornak, a gyarmatosító gengszterek terrorjának, sza­badon kell bocsátani a politikai foglyokat és meg kell engedni, hogy visszatérjenek hazájukba a száműzött marokkói hazafiak, így Ali Jata, a Marokkói Kom­munista Párt titkára. Nem szabad végrehajtani a halálra­ítélt marokkói hazafiakon az ítéletet. Meg kell szüntetni az ostrom­állapotot, biztosítani kell a szabadságjogokat, a sajtó és a sokat, a rendőri karhatalom erősítését és vissza kell hívni a legutóbbi időben odakiildöl­teket. 2. Tárgyalni kell a marokkói] nép hívatott képviselőivel. Ben Arafa távozásával eltűnt az egyik akadály. Létre keli hozni a kormányzótanácsot. 3. Olyan marokkói kormányt kell alakítani, amely képviseli a marokkói közvélemény min­den irányzatát. 4. Meg kell engedni a ma­rokkói népnek, hogy alkotmá­nyozó nemzetgyűlés választása útján maga döntsön a sorsá­ról. 5. Politikai, gazdasági és kulturális megállapodásokat kell kötni, amelyek a két or­szág teljes egyenjogúsága alapján lehetővé teszik újabb kapcsolatok létesítését Fran­ciaország és Marokkó között és így tartós és erős francia— marokkói barátság kifejlődé­sét. — Ez Franciaország és a Francia Unió legfontosabb ér­gyülekezés szabadságát. Abba deke — hangsúlyozta Fran­kell hagyni a fegyverszállító-1 cois Billoux. A Karamanlisz-kormány kevés támogatásra számíthat a görög pártok részéről Athén (TASZSZ) A görög parlamenti ellenzék pártjai nyilatkozatokat tettek közzé, amelyekben meghatározták álláspontjukat Karamanlisz kormányával szemben. A Ll­világnézetévé. A dialektikus és történelmi materializmus kifejezi a munkásosztály ér­dekeit az eeész világon. A marxizmus—leninizmusban legfontosabb a proletáriátus diktatúrájáról szóló tanítás. Csak az marxista, aki az osztályharc elismerését kiter­jeszti egészen a proletárdik­tatúra elismeréséig, mert ez adja a tudományos szocializ­mus magvát. A marxista dialektika — a metafizikával ellentétben — azt tanítja, hogy az osztályok is. az ál­lam is meghatározott törté­proletáriátus nelmi korszakban keletkez­tek és egy meghatározott idő utón elkerülhetetlenül fel­számolódnak. Tehát a bur­zsoá kizsákmányolás és a burzsoá állam egyáltalán nem örök, mert az élet nor­mális rendje az állandó fej­lődés, a forradalmi változás. Csak főbb vonalakban tud­tunk itt rámutatni, miért je­lentett a marxista filozófia megjelenése forradalmi vál­tozást a filozófiában. Mégis úgy gondoljuk: ha a marxis­ta—leninista esti egyetem hallgatói emellett alaposan és elmélyülten tanulmányoz­zák a megadott irodalmat, megértik a lényeget és az ok­tóber 10-i konferenciákon élénk viták születnek; _ berális Párt (Venizelosz párt­ja) rámutat arra, hogy a gö­rög tömörülés képviselőjének elnökletével történő kor­mányalakítás -ellentétben áll a görögök érzéseivel és a nemzeti szükségletekkel-. A középpártok nemzeti ha­ladó szövetségének (EPEK) vezető bizottsága és parla­menti csoportja ugyancsak nyilatkozatot tett közzé; amelyben rámutat, hogy olyan kormányra van szük­ség, amely -hozzá tud fogni a nemzeti kérdések megoldá­sához, a haladás útjára ve­zeti az országot és megvédi az ország becsületét-. Szvolosz és Kartalisz, a dolgozó nép demokratikus pártjának vezetői szintén be­jelentették, hogy nem támo­gatják Karamanlisz körmi* nyát, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom