Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

OE LMIlGTflR ORSZBG Vasárnap, 1955. augusztus 7. Hová lettek a Radnáti gimnázium munkás- és parasztszármazású tanulói ? Nemrégiben felülvizsgálták a szegedi középiskolák tanulóinak létszámalakulását, hogy megállapítsák, hány munkás- és parasztszármazású tanuló „morzsolódott le", hagyta abba tanulmányait az elmúlt négy évben. A vizsgálat eredménye különösen a Radnóti gimnáziumban volt megdöbbentő. Kiderült, hogy ebben az iskolában, a város legnagyobb gimnáziumában a négy évvel ezelőtti beiratkozott munkás- és' parasztszármazású tanulók 60 százaléka hagyta abba a tanulást, lépett kl az iskolából. Államunk a munkások és a parasztok állama. Országépítö munkánk egyik fontos feladata annak biztosítása, hogy az értelmiség a munkások és a parasztok fiaiból álla<ndóan új és úi erőkkel frissüljön fel, hogy a munkások és a parasztok iiai tanuljanak tovább, végezzék el ban az első két évben hagyták abba a tanulást, távoztak el ai iskolából. Pedig a tananyag legnehezebb része a harmadik és a negyedik évben kerül sorra- Az következne ebből, hogy a lemorzsolódás ebben az időszakban nő. Csakhogy a munkás-parasztfiatalok az első két évben szorulnak nagyobb támogatásra. Ebben a két évben kell hozzászokniok a középiskola magasabb színvonalához, a fejlettebb tanulási módszerekhez stb. Ha az első két évben sikerül ez, a harmadik és negyedik év már viszonylag könnyebb. Mit jelent ez? Azt. hogy a Radnóti gimnáziumban évekig, — 1953 júliusa előtt sem — folyt eléggé eredményes nevelő-, segítőmunka a munkásparasztszármazású fiatalok között. Ezért nem „birták" olyan sokan közülük az első két év az általános iskola után a kó-! nehézségeit és ezért távoztak el zépiskolát, aztán az egyetemet, iskotábol. főiskolát. Népi demokráciánkI ...... mindent elkövet, hogy ez meg| Hogyan történhetett ez meg, is valósuljon. Mi az oka hát, hogyan történhetett, hogy Szehegy Szeged legnagyobb gim náziuma nem teljesítette ezzel kapcsolatos feladatait? Mert nem teljesítette. A munkás- és parasztszármazásű tanulók 60 százalékának lemorzsolódása! ugyanis ezt jelenti. Aa okok kéUéakfrU bonyolultak. Szerepe van benne az 1953 júliusa után elterjedt jobboldali nézeteknek is. Ebben az időszakban ugyanis sok iskolában olyan légkör alakult ki, mely kizárólagosan csak szakmai szempontokat, a tanulást vette figyelembe. Ezzel azután azok a munkás- és parasztszármazású fiatalok, akik a tanulmányi anyag elsajátításában — különböző okok miatt — nehézségekkel küzdöttek, háttérbe szorultak. Nem egy iskolában szinte teljesen megszűntek 1953 júliusa után a korrepetálások, s azok a régebben bevált és hasznosnak bizonyult módszerek, melyek a munkáséi parasztfiatalokat is segítették abban, hogy a tanulmányi anyagot jobban, tökéletesebben megismerjék és megtanulják. Nemigen, vagy egyáltalán nem valósították meg azt a követelményt, mely a munkásés parasztszármazású tanulók fokozott segítését jelentette, sok iskolában, a Radnóti gimnáziumban sem. Ebben a helyzetben a munkás- és parasztszármazású tanulók (okozott segítésének feladata tehát háttérbe szorult, fokozódott a lemorzsolódás és sok munkás-, parasztfiatal abbahagyta a megkezdett iskolai munkát. Az anny! kárt okozott jobboldali elhajlás azonban ebben az esetben nem magyaráz meg mindent. A lemorzsolódás adatai ugyanis azt is elárulják, hogy a munkás-, parasztfiatalok legnagyobb arányú kimaradása a Radnóti gimnáziumból 1953 júliusa előtt történt. Az 1951—52-es tanévre az első osztályba 39 munkásés 34 parasztszármazású tanuló iratkozott be. Közülük 30 munkás- és 27 parasztfiú végezte el az osztályt. A második osztálytu beiratkozott 28 munkás- és 33 parasztfiú. Az év végén 22 munkás- és 18 parasztfiú eredményeit osztályozták. Az 1953/54-es tanévre 18 munkás- és 15 parasztfiú iratkozott be ebből az évfolyamból. Végzett 17 és 14. 'A negyedik osztályba az 1954/55ös tanévben beiratkozott: munkás 20 (végzett 18), paraszt 13 (ségzett, illetve érettségizett 12). MII mulat mindez? Azt, hogy a munkás- és parasztfiataíok legnagyobb számMa mesedélalőitölc Szeged kultúiházaiban A nagy érdeklődésre való tekintettel most már nem csak egyes, hanem ma már valamennyi kultúrházban mesedélelőtt lesz 10 és 11 órai kezdettel. Szeretettel várnak minden gyermeket és szülőt, i. ged egyik legnagyobb középiskolájának nevelői nem figyeltek fel ezekre a jelenségekre? A szemük előtt maradtak kl sorra a munkás-parasztfiatalok az Iskolából bukás miatt, vagy „eltanácsolás" következtében. s még sem történt semmi, ami komolyan gátolta, vagy megszűntette volna ennek a folyamatnak az elhatalmasodását. S az iskolai pártszervezet? Az sem tehetett semmit, — a Radnóti gimnáziumban ugyanis nincs pártszervezet. A negyvennél több tagot számláló tantestületben mindössze egy párttag van! Komoly felelőszég terheli ezért az Iskola felsőbb szerveit is. Az elmúlt években ugyanis a felsőbb szervek más beosztásba helyezték, „kiemelték" az iskola légjobb nevelőit, a párttagokat. A nagyarányú lemorzsolódással kapcsolatban az iskolai pártszervezet hiánya sok mindent, — de mégsem mindent magyaráz meg. Semmiképpen sem csökkenti Gallé László igazgatónak a felelősségét. Ezért a helyzetért ugyanis elsősorban ö, az iskola állami vezetője a felelős. Neki kellett volna először felfigyelnie a munkás-parasztfiatalok nagyarányú lemorzsolódására és megfelelő intézkedésekkel biztosítania kellett volna, hogy a nevelőtestület minden tagja megértse a helyzet komolyságát. és együttes munkával keltett volna harcolniok a munkás-parasztfiatailok nagyarányú lemorzsolódásának megakadályozásáért. Gallé László igazgató felelősségét fokozza, hogy tanácstag, által választott tagja Szeged képzőművészetének helyzete gyobb tömegszervezetünknek, sőt a városi tanács végrehajtó bizottságának is tagja. A1 súlyos hiba azonban indokolttá teszi annak megvizsgálását, hogy méltó módon járt-e el, mint tanácstag, mint vb.-tag, megfelelt-e annak a bizalomnak, amellyel Szeged dolgozói annakidején megválasztották. Mindemellett a 60 százalékos lemorzsolódásnak fontos tanulsága, hogy • munkáiét parautazfilőkneli is jóval többet kell törődniők az iskolák munkájával. Állandó figyelemmel kell kísérniok gyerekük iskolai munkáját, szorosabb kapcsolatot kell tartaniok az iskolával, ha a jövőben el akarjuk kerülni a hasonló eseteket, — márpedig el akarjuk kerülni. A Radnóti gimnáziumban olyan helyzetet kell teremteni, még az új Iskolai évnek az elejére, hogy a pártszervezet megalakulhasson. A pártszervezet a jó iskolai munka motorja, s ha az elmúlt években is ott dolgozott volna ez a szervezet a gimnáziumban, — nyilván nem kerül sor ennek a cikknek a megírására. A pártszervezet létrehozása természetesen nem könnyű dolog, hiszen áthelyezéseket is szükségessé tesz, de létre kell hozni, mert az iskola továbbfejlődése, a hibák kijavítása, a pártszervezet állandó ellenőrző és segítő munkája nélkül lehetetlen. Pénteken délután 5 órai kezdettel ankét volt az Ismeretterjesztő Társulat klubjában a szegedi képzőművészet helyzetéről. Az ankétot Vtnkler László festőművész, főiskolai tanár nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket. Majd Szelesi Zoltán muzeológus tartott beszámolót. Beszámolója elején Szelesi Zoltán a Központi Vezetőség márciusi határozatáról beszélt, amely szükségessé tette, hogy a helyi képzőművészet helyzetét és feladatait megvizsgálják. A beszámoló vázlatosan nyomon követte azt , az útat, amelyet a szegedi a : képzőművészet a felszabadunk1"' lás óta megtett. Kitért Ankét az tsmeretterjasztö Társulat klubjában — jellegzetesebb, a szülőföld szeretetére és a nép iránti hűségre buzditó festészetnek kell kibontakoznia." Ezek az 1950 tavaszán Szegeden is bemutatott szovjet grafikai kiállításra, kijelentve, hogy a kiállítás tanulmányozása „döntő módon segített abban, hogy képzőművészeink megértsék a művészet igazi jelentőségét a társadalmi életben, hogy felismerjék az ábrázolóművészet ernberalakitó, nevelő szerepét, azt, hogy hogyan kell és lehet az új megragadásával dolgozóink lelkesítőivé lenni". Majd a párt segitségéröI beszélt, mely a szovjet képzőművészet tanulságainak felihasználásával egyidejűleg a legnagyobb segítséget jelentette a képzőművészet elvi kérdéseinek tisztázásában. „Mindazokat a történelmi jelentőségű eredményeket — mondotta Szelesi Zoltán — melyeket Szeged dolgozói a szocializmus építése terén a felszabadulás óta elértek, feltétlenül ki kell hangsúlyozni. A kispolgári jellegű veszélyes jobboldali nézetek ugyanis elsősorban a felszabadulás óta elért eredményeink lebecsülésében mutatkoztak meg... sikereink azonban nem feledtethetik el velünk azokat a — gazdaságpolitikánkban is jelentkező — hibákat, melyek képzőművészetünk előretörő fejlődésének ellenére is kimutathatók." Ezután tért rá a képzőművészet mai helyzetére, a hibák feltárásánál a közelmúltban megrendezett Tavaszi Az oktatásügyi miniszter utasítása az 1955156. tanév feladatairól Az 1955/56. tanév föfeladatairól az oktatásügyi miniszter utasítást adott ki az általánosés középiskolák, valamint a nevelő intézmények pedagógusai számára. Az elkövetkező tanév főfeladatait továbbra is a párt III. kongresszusa, az oktatásügy helyzetéről és feladatairól szóló Központi Vezetőségi határozat, valamint a Központi Vezetőség márciusi, továbbá az ifjúság közötti munka megjavításáról szóló határozat és a DISZ II. kongresszusának határozatai szabják meg — hangsúlyozza az utasítás. Az új tanévben még eredményesebbé kell tenni az úfjúság világnézeti-politikai nevelését. Az oktatás-nevelés középpontjába továbbra is a hazafias nevelést kell állítani. Ifjúságunkban erősíteni kell a proletárinternacionalizmus érzését, a Szovjetunió. a béketábor országainak népei iránti szeretetet. A fő feladatok megoldásának egyik feltétele, hogy minden községben az előírásnak megfelelő időben és módon írják össze a tanköteleseket. Égési évben nagy gonddal kell foglalkozni a VIII. osztályos tanulók továbbtanulásának kérdésével. Szeptember elsején ünnepélyes külsőségek között nyitják meg kapuikat az iskolák. Az általános iskola összes önálló alsótagozati osztályában — heti egy-egy órában — az oktatás első napjától kézimunkát kell tanítani. Az általános iskola felső tagozatának tantárgyainál újabb tananyagcsökkentést. tananyag átrendezést hajtanak végre. Az általános gimnáziumban ugyancsak tananyagcsökkentés révén kevesebb lesz a heti óraszám. A gimnáziumi reálíagozat I—IV. osztályainak óratervében biológiából, kémiából és fizikából .gyakorlati órákat vezetnek be. hogy ezzel is emeljék a természettudományi tárgyak tanítási színvonalát. Az utasítás intézkedik az úttörő- és DISZ-szervezetek megerősítéséről, hangsúlyozza, hogy tartalmában és módszeréiben javítani kell az osztályfőnöki órákon, s tovább kell erősíteni a szülőkkel a kapcsolatot, rendszeresen és pontosan tájékoztatni kell őket gyermekeik tanulmányi előmeneteléről. A szülői munkaközősségek új vezetőségét szeptember 11. és 19. között minden általánosés középiskolában meg kell választani. Holnap esfe az Üjszegedi Szabadiéri Színpadon a csehszlovák Karel Vlach tánczenekara szerepel Holnap, hétfőn este fél 9kor az Üjszegedi Szabadtéri Színpadon Karel Vlach világhírű tánczenekara és VDkál együttese mutatkozik be Szeged közönsége előtt. A csehszlovák tánczenekar műsora igen változatos, színvonalas. Az előadás iránt nagy az érdeklődés. Rossz idő esetén a Szabadság Moziban tartják meg az előadást. Ma délig lehet jelentkezni a hastyphus elleni védőoltásokra Minden bizonnyal örvendetes hír a szegediek számára az, hogy a hasmenéses megbetegedések nagymértékben csökkentek: pénteken már csak 52 megbetegedést jelentettek az egészségügyi osztálynak. Ugyanakkor a szegedi dolgozók megértették a hastyphus elleni védőoltások jelentőségét és pénteken már a harminc ezret meghaladta a hastyphus ellen beoltottak száma. A védőoltásra a kijelölt helyeken ma délelőtt 8— 12-ig még lehet jelentkezni. A hasmenéses megbetegedésekről és a víz fogyasztha- | tóságáról még a következő napokban is hírt adunk. Tárlat anyagából indulva ki. A Tavaszi Tárlat — állapította meg Szelesi elvtárs — plasztikusan tükrözte azokat a jobboldali opportunista nézeteket, melyek az utóbbi időben megyei képzőművészetünkben is elterjedtek. „Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy olyan igényű alkotás nem volt egy sem a kiállításon, mely a mai élet ábrázolását méltó módon megoldotta volna." Ezután az egyes művészek szereplésével foglalkozott. „Úgy gondoljak — mondta —, hogy Vinkler László mostanában készült művei közül a Tavaszi Tárlaton szereplő „Huszka bácsi" című tanulmánya és az elmúlt őszi kiállításon látott „A tápéi gyermekkórus Szép Ilonát tanulja" című képei a legsikerültebbek... Vinkler elvtársnak törekednie kell a nép nyelvének megfelelő tartalommal teljes egyszerűségre, a kamplikálatlan, egészséges látásmódra." Balázs Árpádnak — aki eddig a legtöbbet grafikáiban, illusztrációiban alkotta — továbbra is ezúton kell haladnia. A minden jelenség után érdeklődő riporter szemével figyelje életünket. Jánoska Tivadar eddig legfigyelemre méltóbb munkája „József Attila felolvassa verseit a munkások között* című képe. A művésznek több időt és energiát kell fordítania egy-egy alkotása teljes kiérlelésére. „Képzőművészeink általában túl sokat markolnak és sajnos, keveset fognak a mai életből — állapította meg a beszámoló. — Munkáik még nem a hoszszú évtizedekre, hanem a soronlévő kiállításokra készülnek... A Tavaszi Tárlat hibái bizonyítják, hogy művészeink és a dolgozók közti kapcsolat az utóbbi időben nagyon meggyengült." Majd kitért arra, hogy az utóbbi időben művészeink, T ápai Antal kivételével nem kaptak megbízást, ugyanakkor elmaradtak az üzemekkel kötött ssociatlsta szerződének is. Ezzel kapcsolatban megjegyezte. hogy a megyei tanács ez évben mintegy 30 ezer forint értékben szándékozik vásárolni a helyi művészektől és az üzemekkel, intézményekkel kötendő szocialista szerződések ügyében is segítséget kíván nyújtani képzőművészeinknek. Ugyanakkor kialakulóban van egy kezdeményezés. hogy a Szegedi j után kitért a munkacsoport belső életére is, a hibák kifejlődésének körülményeit keresve. Majd a fővárosi képzőművészet és a vidéki művészek viszonyával foglalkozott. A beszámoló után a képzőművészek és a vita részvevői közül többen hozzászóltak. Dinnyés Ferenc a képzőművészek és a sajtó viszonyával foglalkozott. Sebestyén Endre javasolta, hogy a német grafikai kldllitdzt hozzák le Szegedre is. Dorogi Imre kérte, hogy foglalkoztassák a művészeket, támasszanak velük szemben igényeket. Tápai Antal hozzászólásában a szobrászat vonalán egészítette kl a beszámolót. Elmondotta, hogy húsz év óta most kapja az első komoly támogatást mindenünnen, és hogy ma már egészen máskép dolgozik, mint régen, Péter János, a Szegedi Ruhagyár Pártbizottságának titkára javaslatot tett a képzőművészeknek. „Többszór foglalkoztunk a gyárban az írók és a képzőművészek munkájával — mondotta. —1 Ügy érezzük, nem elég szoros a művészek és a dolgozók kapcsolata. A vállalat veze* tősége és dolgozói, valamint pártbizottsága nevében meg* hívok egy fiatal művészt az üzembe. Van nálunk egy kis műteremhelyiség, dolgozzon ott közöttünk. Így szorosabb lesz a kapcsolat a művészek és a dolgozók között. Bízom abban, hogy ezt a kezdeményezést a többi üzemek is átveszik." Jánoska Tivadar festőművész arról beszélt, hogy nagyon jó lenne, ha munkájukat nemcsak a kiállításon ismernék meg, hanem már munka közben is látnák; majd örörhmel üdvözölte a Ruhagyár kezdemény esését, Telkes György elvtárs, a váj rosi pártbizottság kulturális osztályának vezetője elmondotta, hogy a pártbizottság tudatában van a képzőművészeti munka nagy jelentőségének a dolgozók nevelésében. és meg is becsüli ezt a munkát. „Olyan művészekre van szükség — mondotta —t akik a dolgozók igazi igényeit elégítik kl." Majd Tápai Antal munkásságával foglalkozva kijelentette, hogy a művész eddigi munkája joi got ad a bizalomra, épjjen Egyetém Kossuth-díjas tudósainak arcképét helyi művészeink megfestenék. „Ezzel nagyot lendítenénk az eddig elhanyagolt, de igen fontos műfaj: a portréfestészet kibontakozásában." Nagy jelentőségű segítség lenne az is, ha Nyilasy Sándor volt tápéi házában a városi tanács támogatásával helyi művésztelep létesülhetne. Ugyanakkor jó volna, ha a város Nyilasy Sándor-díjat alapítana. Majd a szocialista képzőművészet társadalmi jelentőségével foglalkozva megállapította: „Képzőművészetünknek sokkal nagyobb szerepet kell. juttatni népünk nevelésében, mint az utóbbi időben." £s itt kitért a művészet és a nép kapcsolata Ma Tábornap az újszeged! úttörőtáborban Ma a Városi Úttörő Üdülőtábor vezetősége és az úttörő pajtások Tábornapot rendeznek. A Tábornap ünnepélyes megnyitása reggel 9 órakor kezdődik zászlófelvonással. 10 órakor az üjszegedi -November 7- Kultúrotthonban filmvetítés lesz. Délután a Bástya és a Vörös Lobogó pályákon atlétikai és tréfás versenyek, labdarugó és kézilabda mérkőzések lesznek. A versenyeken minden úttörő pajtás résztvehet. NevezéSftk p ]tiP1y"iT'f'Ei történnek, kérdésére. Ezen a téren viszszaesés tapasztalható. Megállapította, hogy a Tavaszi Tárlat bőséges tájképanyagában „távolról sem láttuk tükI rözni... a Tiszatáj jellegze. < tes, átalakulóban lévő arculatát." Dorogi Imre tiszaparii képein erőteljességben és szenvedélyben nem volt ugyan hiány, de a művésztől biztosabb szerkezetet, választékosabb felépítést és a részletek tartalmat kifejező gazdagabb kidolgozást kért. Erdélyi Mihály tájképeiről elmondotta, hogy még mindig szívósan tartja magát rajtuk a formalista örökség. Majd megállapította, hogy: „helyi haladó hagyományaink | arra figyelmeztetnek bennüntől ezúton is meghívják a 1 fcet, hogy a Tisza partján a város fiataljait, _ 1mostaninál nagyvonalúbb, Este 8 órakor tábortűz lesz a Tisza partján, a tábor előtti területen. A szegedi kultúrotthonokban ma táncestéket rondeznek Ma este Szeged valamenynyi kultúrházában az ifjúság részére táncestéket rendeznek. A kultúrotthonok vezeezért mindenképpen támogatják. Ugyanakkor kérte Tópai Antalt, hogy gondoskodjon a szobrász-utánpótlásról is4 mert ez nagyon komoly feladat. A továbbiakban kijelentette, hogy Péter elvtára félajánlását a pártbizottság felkarolja, hogy elterjedjen a többi szegedi nagyüzemben is. Korek József, a népművelési osztály vezetője p>ozitívan értékelte a beszámolót, de hiányolta a beszámolóban megkritizált művészek állásfoglalását. Több javaslat elhangzott a képzőművészeti körrel és a művészi utánpótlás kérdésével kapcsolatban is. Vinkler László Korek elvtárs hozzászólására válaszolva saját működésével foglalkozott. Elmondotta, hogy túl sokat vállalt magára és kevés ideje jutott a festészetre. Nagyobb szabású, mai életünket teljes jelentőségében ábrázoló műhöz szeretne fogni, mert erre nagyobb szükség van, mint az intimitások ábrázolására. A vitán felszólalt még Szőke GyőzS. Vlasics Károly, Tápai Lajos, Kopasz Márta, Szidlovits Kálmán és Hemmert János is. Majd Szelest Zoltán válaszolt a hozzászólásokra. Hiányolta, hogy a Képzőművészeti Szövetség nem küldte le képviselőjét. „Ügy látszik — mondotta —, hogy a szövetség még mindig nem törődik eléggé a vidéki művészekkel." örömmel üdvözölte Péter elvtárs felhívását, majd befejezésül Telkes elvtárs hozzászólásának azt a részletét emelte ki, hogy: „A művészek a mai életből meritsék a témát, akkor lesz sin imW't. . .. -i