Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-27 / 201. szám

OtLMRGYRRORSZflG 2 Szombat. 1955. augusztus 21. Mi történt q külpolitikában ? A. I. Malik nyilatkozott a szovjet—japán tárgyalásokró1 Aix-les-Bains-ben tegnap továbbfolytak a tanácskozások a francia kormány tagjai is a marokkói politikai személyiségek között. A tegnapi napon a francia kormánybizottság a marokkói franciák képviselőit hallgatta meg. Mint Faura miniszterelnök kijelentette, a tárgyalások „sikeres befejezésükhöz" közelednek. Jóllehet még semmiféle hivatalos nyilatkozat nem hangzott el az értekezlet kimeneteléről, a péntek esti párizsi sajtó véleménye szerint két dolgot biztosra lehet venni; az egyik Ben Arafa szultán távozása, akinek helyére ideiglenesen kormányzótanácsot állítanának. a másik Giíbert Grandval jelenlegé jöhelytartö távozása, aki hivatalosan már kedd óta lemondásban van. Faure francia miniszterelnök csütörtök esti nyilatkozatában viszont cáfolta a Grandval lemondásáról elterjedt hírekaé Kétségtelen viszont, hogy a Faure-kormányban helyet foglaló jobboldali és középpártok mindent elkövetnek Grandval lemondatása és a jelenlegi marokkói szultán további trónontartása érdekében. Az iraki kormány csütörtökön hozzájárult, hogy 250 ezer angol font segélyt adjanaa a ntarokkói arabok megsegítésére. A segély célja — mint az iraki kormány közlemenye rámutat, — az, hogy „segítse a marokkóiakat szabadságuk biztosításában is az imperializmus elleni harcukban". • * # AAalik, a Szovjetunió nagy-britanniai nagykövete nyilatkozott a Jomiuri Hmű lap munkatársának a szovjet—japán tárgyalásokkal kapcsolatban. „'A londoni szovjet—japán tárgyalások sikeres kimenetele — Pá rtéIet mondotta többek között Malik — valamint a békeszerződés megkötése a Szovjetunió és Japán viszonyát a béke tartós alapjára állítaná. ami teljes mértékben összhangban van mindkét állam érdekeivel, valamint a világbéke megszilárdításának és a nemzetközi feszültség csökkentésének érdekeivel. A szovjet fél — mondotta befejezésül Malik — a jelenlegi szovjet—japán tárgyalásokon olyan álláspontra helyezkedik, amely a két ország népeinek érdekében elősegíti e tárgyalások sikeres kimenetelét". Sigemieu japán külügyminiszter — mint a United Press hírügynökség tudósítója közli, — San Franciscóba érkezett. — Japán és az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatának egész területe — mondotta megérkezésekor a sajtónak adott nyilatkozatában Sigemtcu — „bizonyos felülvizsgálatra" szorul. Kijelentette továbbá, hogy a japán kormány várja azt a napot, amikor az amerikai csapatok elhagyják Japánt. A csapatok kivonása elkerülhetetlen annak érdekében, hogy Japán teljes mértékben megszerezze függetlenségét. Sigemieu végül rámutatott, hogy a Kínai Népköztársasággal folytatott meghatározott mértékű kereskedelem nagyjelentőségű lenne Japán számára. • * » A bonni külügyminisztérium szóvivője ^ közölte, hogy Adenauer körülbelül,' száz főnyi kíséretének zöme szeptember 4-én vonaton utazik Moszkvába, ahol szeptember 9-én megkezdődnek a szovjet—nyugatnémet tárgyalások. Adenauer és közvetlen külpolitikai munkatársai szeptember 8-án repülőgépen utaznak a szovjet fővárosba. Egy pártcsoport9 amely erős pillére ax alapsxervexetnek Eisenhower elnök beszéde az Amerikai Ügyvédek Szövetségében New-York (TASZSZ). Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke augusztus 24-én, John Marshall Ismert amerikai jogász születésének 200. évfordulója alkalmából beszédet mondott az Amerikai Ügyvédek Szövetségében. Eisenhower bizonyos elgondolásokat hangoztatott annak a két társadalmi rendszernek filozófiai alapjára vonatkozólag, amelyek — mint mondotta — moat azért harcolnak egymással, hogy melyikük nyeri meg a világ népeinek támogatásét. — E rendszerek fölött a végleges ítélet — mondotta Eisenhower — „nemcsak a más országokkal való békés kapcsolatoktól függően, hanem ugyanolyan mértékben ez országok belső haladásától és attól függően hangzik majd el, menynyire képesek elősegíteni a többiek haladását". Eisenhower kijelentette, az amerikalaknak az a feladatuk, hogy „meggyőzően védelmezzék meg ügyünket a világ szemében". »A békét és a biztonságot — jelentette ki Eisenhower — biztosítani lehet mindenki számára: a megfélemlítettek. az elnyomottak, a gyengék és az erősek számára egyaránt. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha megvédjük alapelveinket, a nagy ügyeket, anélkül, hogy kompromisszumokba bocsátkoznánk." Eisenhower elismerte, hogy a világban nagy történelmi változások mennek végbe. „Nekünk nem úgy kell gondolnunk a békére, mint valamilyen statikus helyzetre a világ ügyeiben. Ez nem lenne igazi béke és tulajdonképpen semmiféle békét nem lehet fenntartani ilymódon. A változás az élet törvénye és ha a változás nem történik békés ütőn, akkor erőszakos ütőn megy végbe". Eisenhower elnök a változásra példaként az Egyesült Államokat hozta fel, megállapította, hogy ennek az országnak a változása „békés úton ment végbe és mindig az országunk alapját alkotó elvi dokumentumoknak megfelelően". Az egyetlen kivétel — mondotta Eisenhower — „az az eset volt, amikor hiábavaló ellenállást tanúsítottak azzal a változással szemben, amelyet annak szükségessége idézett fel, hogy elfogadjuk az emberiség új esaméit". (Az 1861—1865. évi amerikai polgárháborúról van szó, ameIvet az okozott, hogy a Déli Államok Szövetsége nem volt hajlandó felszabadítani a négereket, jóllehet az Egyesült A Hámok kongresszusa ennek megfelelő alkotmánymódosító határozatot hozott. — TASZSZ szerk.) „Programunknak — mondotta Eisenhower —• ugyanolyan dinamikusnak, ugyanolyan progresszívnek, korunk nemzetközi problémáira ugyanúgy alkalmazhatónak kell lennie, mint az Egyesült Államok alkotmánya". Eisenhower értésére adta hallgatóságának, hogy az Egyesült Államok nem gondol a nemzetközi problémáknak a „status quo", vagyis a jelenleg fennálló helyzet alapján való rendezésére. „Ebben a szellemben utazott az amerikai küldöttség Genfbe. Mi akkor kijelentettük, és továbbra is kijelentjük. hogy nem lehet igazi béke, ha ez a béke a status quo elfogadását jelenti, mert a status quo véleményünk 6zerint igazságtalanságot rejt magában sok nemzetre nézve, az emberek hatalmas méretekben való elnyomását és arra vezet, hogy a konstruktív erőfeszítések a félelem következtében sok vonatkozásban megbénulnak. Ahhoz, hogy Genf szelleme egészséges légkört teremthessen a béke keresésében, ahhoz, hogy a béke igazi, nem pedig hamis béke legyen, ennek a szellemnek mindenkit arra kell buzdítania, hogy jóvátegye az igazságtalanságot, tisztelje az ember jogait és végetvessen a világméretekben megszervezett felforgató tevékenységnek. A jövő mutatja majd meg, virágzik-e majd ez a szellem az emberek egyesűit józan belátása és értelme alapján, vagy pedig egyesek kapzsiságának és könyörtelen ségének hatására szertefoszlik. Egy dolog azonban vitathatatlan. Ezt a szellemet és azokat a célokat, amelyekre mi törekszünk, sohasem lehet elérni erőszakkal, vagy akkor, ha emberek és országok félelemtől és gyűlölettől áthatva állnak egymással szemben. Genfben arra törekedtünk, hogy elősegítsük a fentemlített szellem kialakulását. Ilyenformán Genf — Amerika véleménye szerint — nem veszteglést jelent, hanem kedvező lehetőséget, lehetőséget népünk és minden más nép számára, hogy elérje igazságos vágyainak megvalósulását. Eisenhower ezután kifejtette az Egyesült Államok külpolitikájának feladatalt. A következőket mondotta: „Szilárdnak kell lennünk, de barátságosnak. Türelmesnek kell lennünk, de nem szabad közönyt tanúsítanunk. Késznek kell lennünk mások álláspontjának megértésére, ha becsületesen foglalják el ezt az álláspontot. Ezzel szemben sohasem szabad beleegyeznünk a gyengébekkel, s szerencsétlenekkel, kisemmizettekkei szemben elkövetett igazságtalanságba. világosan meg kell értenünk, hogy ha beleegyezünk, hogy megsemmisítsék a mindenkit megillető igazságosság elvét, nem tarthatunk igényt igazságosságra, mint elidegeníthetetlen jogunkra saját magunkkal szemben sem. A béke, amelyet mi óhajtunk, az országok kölcsönös megértésének egyetértésének és a viszonyukban fennálló törvényszerűségnek a gyümölcse. olyan szilárd nemzetközi helyzet, amely igazságosságon és biztonságon alapul. Ez a helyzet a felvilágosult egoizmus visszatükröződése. Ez a helyzet elősegíti majd az ember erőinek összpontosítását — egyénileg és szervezetten — az életszínvonal emeléséért folytatott küzdelemben az anyagi, az intellektuális és a szellemi élet minden területén". Eisenhower kijelentette, hogy véleménye szerint az Egyesült Államok kivívhat ilyen békét. ' Példaként felhozta "az Egyesült Államok létezését, utalt arra, hogy annakidején, az Amerikai Egyesült Államok megalakulása után sokan pusztulást jósoltak ennek az államnak. Beszámoló nagygyűlés a varsói Vir-röl A DISZ Központi Vezetősége és budapesti bizottsága pénteken délután a Sportcsarnokban nagygyűlést rendezett, amelyen a varsói VIT-en járt magyar küldöttség számolt be tapasztalatairól. A gyűlés részvevői meleg szeretettel köszöntötték a megjelent Bruno Beininit, a DÍVSZ elnökét. A nagygyűlést Fülöp Arpádné, a DÍSZ Budapesti Bizottságának titkára nyitotta meg, ,majd Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára tartott beszámolót. A Magyar Népköztársaság washingtoni követe levelet intézett az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez, amelyben tolmácsolta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és a magyar népnek őszinte együttérzését az Egyesült Államokat sújtó árvízkatasztrófa alkalmából Déli tizenkettőkor kezdődött az Üjszegedi Kender-Lenszövő VáLlalat szövő alapszervezetének párttaggyűlése. A tágas kultúrteremben valósággal elvész az a 26 kommunista, aki hallgatja a vezetőség beszámolóját. Két órára be kell fejezni a tanácskozást, mert kezdődik a műszak, de még az utolsó percekben is szállingóznak az elkésett elvtársak. A taggyűlés határozatképtelen, hiszen csak tíz százaléka jött el a párttagságnak. Egy fiatal elvtárs, a szövőüzem DISZ alapszervezetének titkára kér szót. A hangja heves és türelmetlen. Azt kifogásolja, hogy nem volt jó a szervezés és tarthatatlannak minősíti, hogy sokan nem tesznek eleget a párttagsággal járó legelemibb kötelességüknek sem. Majd kérdéseket tesz fel: 1. Tartott-e mindegyik pártcsoport megbeszélést a taggyűlés előtt? 2. Ha igen, miért nem számol be a pártbizalmi itt a taggyűlésen arról, hogy csoportjából kik hiányoznak és milyen ok miatt? 3. A kommunisták hogyan várják el a DlSZ-tagoktól a fegyelmezett szervezeti életet, ha ilyen rossz példát mutatnak nekik? Nehéz felelni ezekre a kérdésekre. A bírálat mindenesetre jogos — a jelenlévők mindegyike elismeri. A párttitkár rögtön le is vonja a tanulságot: a pártcsoportok munkáját kell gyökeresen megjavítani, mert a pártcsoportok az alapszervezet tartópillérei. Valóban ez az igazság. De azért hadd bizonyítsuk be azzal, hogy bemutatjuk az üzem másik, a III. alapszervezet egyik pártcsoportjának munkáját. Daróczi Lajosné pártbizalmival az élen, éppen együtt van a pórtcsoport, hogy a soron lévő tennivalók megvitatásán kívül számot vessen ez évi munkájával. Kilenc kommunista jött össsze erre a megbeszélésre, csupán Kónyóné hiányzik — igazoltan. Kivétel nélkül tevékeny pártmunkások, harcos kommunisták, akikre minden körülmények között biztosan számíthat a párt. Ahogy értékelik, mérlegelik egymás munkáját, látszik, hogy nem szavakban, hanem tettekben vallják magukénak a pórt célkitűzéseit. Bár a legtöbbjük családanya, — a gyár termelési és politikai problémáin kívül az otthoni gondok is nyomják a vállukat — mégis van pérlmegbízatásuk kivétel nélkül. Berta Sándorné szakszervezeti bizalmi és a termeléssel foglalkozik; Gránicz Sándorné a szülői munkaközösségben dolgozik; Combos Istvánné kerületi népnevelő; Papp Lászlóné tagja az üzemi pártbizottságnak és a fegyelmi bizottságnak, Bárányi Lajosné faliújság felelős; Márton Istvánné üzemi népnevelő; Török Ferenc dekorációs felelős; Dunainé MSZT-titkár; Kónyáné pedig a DlSZ-fiatalokat szervezi. Munkájukról minden hónap első és harmadik hetében — a pártbizalmi értekezlet után megtartott csoportos megbeszélésen — beszámolnak Daróczi Lajosné pórtbizalminak. Ha valaki közülük elhanyagolja a rábízott munkát, megbírálják elvtársi módon, de segítenek is neki, ha nem tud megbirkózni a nehézségekkel. A pártbizalmi gondoskodik arról, hogy azokat, akik pértmegbízatásuknak kiválóan eleget tettek, taggyűlésen is megdicsérjék és a felsőbb pártszervek is megbecsüljék. így alakult ki ebben a pártcsoportbem olyan légkör, hogy szégyen elhanyagolni a pártmunkát. A III-as alapszervezetnek — a szövő alapszervezettől eltérően — nem okoz nagy gondot, hogy a taggyűlés határozatképes legyen. Daróczlné pártcsoportjából az idén mindössze három elvtárs hiányzott egy-egy alkalommal a taggyűlésről. Persze az előfordul néha, hogy alig-alig szólnak hozzá a beszámolóhoz, de ez Is csak olyan esetben történik meg, amikor a beszámoló nem elég konkrét és személyekhez szóló. (Megjegyezzük, hogy általában a III-as alapszervezet többi pártcsoportja is elég fegyelmezett.) A pártcsoport minden tagja pontosan fizeti a tagdíjat — ezt legelső és legelemibb kötelességüknek tartják. Nem becsülik le az elméleti tudási sem: az elmúlt oktatási évben egy kivétellel a pártcsoport minden tagfa v'zsgát telt abból a tananyagból, amelynek tanulásába belefogott. Egy-két újságot valameny! nyien járatnak és előfizetői a Pártépítés című folyóiratnak. Hiba azonban, hogy az újságokat nem olvassák aJég rendszeresen és egy-egy fontos bel- és külpolitikai esemény néha elkerüli a figyelmüket. Kétségtelen: nem könnyű dolog munka után, otthon a családban is helytállni és emellett behatóan törődni mindennel, ami az országban és a világban történik. De a kommunistáknak mégsem szabad lemondaniok arról, hogy jól tájékozottak legyenek, mert ez is fontos feltétele annak, hogy nevelni, tanítani tudják a pártonkivülieket, és meg tudják őrizni a kommunisták tekintélyét. Egyszerű, szerény, de harcos kommunisták Daróczi Lajosné pártcsoportjának tagjai. A zajló élet hevében, a mindennapi épitőmunWa közben néha még elfelejtik, vagyis nem jut eszükbe mindegyik párthatározat. Ezt a fogyatékosságot azonban bőségesen pótolják azzal hogy mindenkor szilárdan kiállnak a párt mellett, hogy nem tűrik meg sehol az ellenség aknamunkáját é» a szemét is kiszednék annak, aki bántaná, rágalmazná a pártot. Szavuknak, tanácsaiknak azért van mindenkor súlyuk és hitelük, mert az egész pártcsoport átlagosan 120 százalékra teljesíti termelési tervét és a lemaradó pártonkivülieket is önzetlenül segítik. Panaszkodtak a szövő alapszervezet vezetői, hogy nem sikerülnek a taggyűlések, gyenge a pártmunka, nehézkes a pártélet. De most, amikor felismerték, hogy minden a pártcsoportok munkájától függ, ne késlekedjenek. egy percig se. A pártbizalmiakat küldjék el látni, tapasztalni a III. alapszervezethez. Vegyenek részt időnkint Daróczi Lajosné pártcsoportjónak megbeszélésein, kérjék az ott dolgozó aktív pórttagokat, hogy mondják el, milyen módszerrel dolgoznak. Ha nem sajnálják erre az időt és a fáradságot és komolyan munkához látnak, az eredmény nem késhet sokáig. N. I. Jó munkáról számol be a Szegedi Sertéstenyésztő Vállalat híradója Már harmadik esztendeje, hogy hónapról hónapra megjelenik a Szegedi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat sokszorosított híradója, amely beszámol a termelési eredményekről, az újításokról, valamint szakmai tanácsokat ad a vállalat dolgozóinak. Legutóbbi száma közli, hogy a három nagy hizlalda — a szegedi, a nagytétényi és a polgári — közötti versenyt az első félévben a Szegedi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat nyerte meg. A jó eredmények jutalmául a vállalat kiérdemelte az élüzem címet. A tenyésztési üzemág a júliusi tervet 118.6, a nevelési üzemág 112 százalékra teljesítette. A vállalat gazdaságában már augusztus 6-án befejezték a cséplést és takarmányborsóból holdanként 7.11, tavaszi árpából 11.36, őszi búzából 15.18 mázsás átlagtermést takarítottak be. Túlteljesítette a vállalat gazdasága másodvetési, tejtermelési, tejbeadási és gyümölcstermelési tervét is. Azonban a versenybizottság megállapította- "fíízlalási üzemógunk eddigi éves tervét 103.8 százalékra teljesítette ugyan, de július havi tervteljesítésben lemaradásuk mutatkozik. Nevelési üzemágunk mind a július havi, mind az éves tervét túlteljesítette globálisan, de a takarmányértékesítés éves tervteljesítésében még van pótolni való*. A „Fényszóró* rovatban arról számol be a híradó, hogy a szegedi üzemegységben az Űj Élet- és a Kossuth-brigád végez kiváló munkát. A kiszombori üzemegység dolgozói közül Szokola Juliannát, Makra Istvánt, Szabó Jánost, Horváth Jánost, Jani Istvánt, Sókl Pált és másokat dicsér meg, majd ifj. Szabó Lukácsról ezeket írja: *Apja nyomdokában haladva lelkiismeretes munkát végzett az első elletésnél fiatal gyermek létére. Az ellő kocáknál éjjel-nappal jelen volt. Elhullás nem fordult elő és a legnagyobb rend és tisztaság volt szálláskörletében". A balesetelhárítási rovatI ban a telepek fokozott rend| jére és tisztaságára hivja fel a híradó a figyelmet. Meg1 említi, hogy a szegedi üzemegységben Ilia Károly etető sem lépett volna rozsdás szögbe, ha a hulladékokat öszszegyűjtik, majd így ír: *A szállások rendjére és tisztaságára is gondosan kell ügyelni. A sertéshízlaló és sertéstelepeken dolgozók egy része az ország távoli részéről került ezekre a telepekre, nem áll módjukban otthonukba naponta visszatérni. Így szabad idejüket is a telepen töltik. A telepvezetőknek feladata és egyben érdeke is, hogy lakályossá és otthonossá tegyék a dolgozók szállásait. Azonban emellett szükséges az is, hogy maguk a dolgozók is rendet és tisztaságot tartsanak-. Helyes lenne azonban, ha nemcsak termelési anyagokat tartalmazna a híradó, hanem beszámolna — ha csak röviden is — a vállalat dolgozóinak tanulásáról, szórakozásáról, a vállalatnál történt kedves epizódokról. A híradó szerkesztői a dolgozók leveleinek közlésével is színesebbé, érdekesebbé és célravezetőbbé tehetnék az üzemi lapot* „