Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-27 / 201. szám

OtLMRGYRRORSZflG 2 Szombat. 1955. augusztus 21. Mi történt q külpolitikában ? A. I. Malik nyilatkozott a szovjet—japán tárgyalásokró1 Aix-les-Bains-ben tegnap továbbfolytak a tanácskozások a francia kormány tag­jai is a marokkói politikai személyiségek kö­zött. A tegnapi napon a francia kormánybizott­ság a marokkói franciák képviselőit hallgatta meg. Mint Faura miniszterelnök kijelentette, a tárgyalások „sikeres befejezésükhöz" köze­lednek. Jóllehet még semmiféle hivatalos nyilat­kozat nem hangzott el az értekezlet kimene­teléről, a péntek esti párizsi sajtó véleménye szerint két dolgot biztosra lehet venni; az egyik Ben Arafa szultán távozása, akinek helyére ideiglenesen kormányzótanácsot állí­tanának. a másik Giíbert Grandval jelenlegé jöhelytartö távozása, aki hivatalosan már kedd óta lemondásban van. Faure francia mi­niszterelnök csütörtök esti nyilatkozatában viszont cáfolta a Grandval lemondásáról el­terjedt hírekaé Kétségtelen viszont, hogy a Faure-kormányban helyet foglaló jobboldali és középpártok mindent elkövetnek Grandval lemondatása és a jelenlegi marokkói szultán további trónontartása érdekében. Az iraki kormány csütörtökön hozzájárult, hogy 250 ezer angol font segélyt adjanaa a ntarokkói arabok megsegítésére. A segély célja — mint az iraki kormány közlemenye rámutat, — az, hogy „segítse a marokkóiakat szabadságuk biztosításában is az imperializ­mus elleni harcukban". • * # AAalik, a Szovjetunió nagy-britanniai nagykövete nyilatkozott a Jomiuri Hmű lap munkatársának a szovjet—japán tárgyalásokkal kapcsolatban. „'A londoni szov­jet—japán tárgyalások sikeres kimenetele — Pá rtéIet mondotta többek között Malik — valamint a békeszerződés megkötése a Szovjetunió és Japán viszonyát a béke tartós alapjára állí­taná. ami teljes mértékben összhangban van mindkét állam érdekeivel, valamint a világ­béke megszilárdításának és a nemzetközi fe­szültség csökkentésének érdekeivel. A szovjet fél — mondotta befejezésül Malik — a jelen­legi szovjet—japán tárgyalásokon olyan ál­láspontra helyezkedik, amely a két ország né­peinek érdekében elősegíti e tárgyalások si­keres kimenetelét". Sigemieu japán külügyminiszter — mint a United Press hírügynökség tudósítója közli, — San Franciscóba érkezett. — Japán és az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatának egész területe — mondotta megérkezésekor a sajtónak adott nyilatkozatában Sigemtcu — „bizonyos felülvizsgálatra" szorul. Kijelen­tette továbbá, hogy a japán kormány várja azt a napot, amikor az amerikai csapatok elhagy­ják Japánt. A csapatok kivonása elkerülhetet­len annak érdekében, hogy Japán teljes mér­tékben megszerezze függetlenségét. Sigemieu végül rámutatott, hogy a Kínai Népköztársasággal folytatott meghatározott mértékű kereskedelem nagyjelentőségű lenne Japán számára. • * » A bonni külügyminisztérium szóvivője ^ közölte, hogy Adenauer körülbelül,' száz főnyi kíséretének zöme szeptember 4-én vonaton utazik Moszkvába, ahol szeptember 9-én megkezdődnek a szovjet—nyugatnémet tárgyalások. Adenauer és közvetlen külpoli­tikai munkatársai szeptember 8-án repülő­gépen utaznak a szovjet fővárosba. Egy pártcsoport9 amely erős pillére ax alapsxervexetnek Eisenhower elnök beszéde az Amerikai Ügyvédek Szövetségében New-York (TASZSZ). Eisen­hower, az Egyesült Államok el­nöke augusztus 24-én, John Marshall Ismert amerikai jo­gász születésének 200. évfordu­lója alkalmából beszédet mon­dott az Amerikai Ügyvédek Szövetségében. Eisenhower bizonyos elgon­dolásokat hangoztatott annak a két társadalmi rendszernek filozófiai alapjára vonatkozó­lag, amelyek — mint mondotta — moat azért harcolnak egy­mással, hogy melyikük nyeri meg a világ népeinek támoga­tásét. — E rendszerek fölött a vég­leges ítélet — mondotta Eisen­hower — „nemcsak a más or­szágokkal való békés kapcsola­toktól függően, hanem ugyan­olyan mértékben ez országok belső haladásától és attól füg­gően hangzik majd el, meny­nyire képesek elősegíteni a többiek haladását". Eisenhower kijelentette, az amerikalaknak az a feladatuk, hogy „meggyőzően védelmez­zék meg ügyünket a világ sze­mében". »A békét és a biztonságot — jelentette ki Eisenho­wer — biztosítani lehet mindenki számára: a meg­félemlítettek. az elnyomot­tak, a gyengék és az erő­sek számára egyaránt. Ez azonban csak akkor lehet­séges, ha megvédjük alapelve­inket, a nagy ügyeket, anélkül, hogy kompromisszumokba bo­csátkoznánk." Eisenhower elismerte, hogy a világban nagy történelmi változások mennek végbe. „Nekünk nem úgy kell gon­dolnunk a békére, mint vala­milyen statikus helyzetre a világ ügyeiben. Ez nem lenne igazi béke és tulajdonképpen semmiféle békét nem lehet fenntartani ilymódon. A vál­tozás az élet törvénye és ha a változás nem történik bé­kés ütőn, akkor erőszakos ütőn megy végbe". Eisenhower elnök a válto­zásra példaként az Egyesült Államokat hozta fel, megálla­pította, hogy ennek az ország­nak a változása „békés úton ment végbe és mindig az or­szágunk alapját alkotó elvi dokumentumoknak megfele­lően". Az egyetlen kivétel — mondotta Eisenhower — „az az eset volt, amikor hiába­való ellenállást tanúsítottak azzal a változással szemben, amelyet annak szükségessége idézett fel, hogy elfogadjuk az emberiség új esaméit". (Az 1861—1865. évi amerikai pol­gárháborúról van szó, ame­Ivet az okozott, hogy a Déli Államok Szövetsége nem volt hajlandó felszabadítani a né­gereket, jóllehet az Egyesült A Hámok kongresszusa ennek megfelelő alkotmánymódosító határozatot hozott. — TASZSZ szerk.) „Programunknak — mon­dotta Eisenhower —• ugyan­olyan dinamikusnak, ugyan­olyan progresszívnek, korunk nemzetközi problémáira ugyanúgy alkalmazhatónak kell lennie, mint az Egyesült Államok alkotmánya". Eisenhower értésére adta hallgatóságának, hogy az Egyesült Államok nem gon­dol a nemzetközi problémák­nak a „status quo", vagyis a jelenleg fennálló helyzet alapján való rendezésére. „Ebben a szellemben uta­zott az amerikai küldöttség Genfbe. Mi akkor kijelentet­tük, és továbbra is kijelent­jük. hogy nem lehet igazi bé­ke, ha ez a béke a status quo elfogadását jelenti, mert a status quo véleményünk 6zerint igazságtalanságot rejt magában sok nemzetre nézve, az emberek hatalmas mére­tekben való elnyomását és arra vezet, hogy a konstruk­tív erőfeszítések a félelem következtében sok vonatko­zásban megbénulnak. Ahhoz, hogy Genf szelleme egészséges légkört teremt­hessen a béke keresésében, ahhoz, hogy a béke igazi, nem pedig hamis béke le­gyen, ennek a szellemnek mindenkit arra kell buz­dítania, hogy jóvátegye az igazságtalanságot, tisztelje az ember jogait és véget­vessen a világméretekben megszervezett felforgató tevékenységnek. A jövő mutatja majd meg, virágzik-e majd ez a szellem az emberek egyesűit józan belátá­sa és értelme alapján, vagy pedig egyesek kapzsiságának és könyörtelen ségének hatására szertefoszlik. Egy dolog azon­ban vitathatatlan. Ezt a szel­lemet és azokat a célokat, amelyekre mi törekszünk, so­hasem lehet elérni erőszakkal, vagy akkor, ha emberek és or­szágok félelemtől és gyűlölet­től áthatva állnak egymással szemben. Genfben arra törekedtünk, hogy elősegítsük a fentemlített szellem kialakulását. Ilyenfor­mán Genf — Amerika vélemé­nye szerint — nem veszteglést jelent, hanem kedvező lehető­séget, lehetőséget népünk és minden más nép számára, hogy elérje igazságos vágyainak megvalósulását. Eisenhower ezután kifejtette az Egyesült Államok külpoliti­kájának feladatalt. A követke­zőket mondotta: „Szilárdnak kell lennünk, de barátságosnak. Türelmesnek kell lennünk, de nem szabad közönyt tanúsítanunk. Késznek kell lennünk má­sok álláspontjának megér­tésére, ha becsületesen fog­lalják el ezt az álláspontot. Ezzel szemben sohasem szabad beleegyeznünk a gyengébek­kel, s szerencsétlenekkel, ki­semmizettekkei szemben elkö­vetett igazságtalanságba. vi­lágosan meg kell értenünk, hogy ha beleegyezünk, hogy megsemmisítsék a mindenkit megillető igazságosság elvét, nem tarthatunk igényt igaz­ságosságra, mint elidegeníthe­tetlen jogunkra saját magunk­kal szemben sem. A béke, ame­lyet mi óhajtunk, az országok kölcsönös megértésének egyetér­tésének és a viszonyukban fenn­álló törvényszerűségnek a gyü­mölcse. olyan szilárd nemzet­közi helyzet, amely igazságos­ságon és biztonságon alapul. Ez a helyzet a felvilágosult egoizmus visszatükröződése. Ez a helyzet elősegíti majd az em­ber erőinek összpontosítását — egyénileg és szervezetten — az életszínvonal emeléséért folytatott küzdelemben az anyagi, az intellektuális és a szellemi élet minden területén". Eisenhower kijelentette, hogy véleménye szerint az Egyesült Államok kivívhat ilyen békét. ' Példaként felhozta "az Egye­sült Államok létezését, utalt arra, hogy annakidején, az Amerikai Egyesült Államok megalakulása után sokan pusz­tulást jósoltak ennek az állam­nak. Beszámoló nagygyűlés a varsói Vir-röl A DISZ Központi Vezetősé­ge és budapesti bizottsága pén­teken délután a Sportcsarnok­ban nagygyűlést rendezett, amelyen a varsói VIT-en járt magyar küldöttség számolt be tapasztalatairól. A gyűlés rész­vevői meleg szeretettel kö­szöntötték a megjelent Bruno Beininit, a DÍVSZ elnökét. A nagygyűlést Fülöp Arpád­né, a DÍSZ Budapesti Bizott­ságának titkára nyitotta meg, ,majd Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára tartott beszámolót. A Magyar Népköztársaság washingtoni követe levelet in­tézett az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez, amelyben tolmácsolta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és a magyar népnek őszinte együtt­érzését az Egyesült Államokat sújtó árvízkatasztrófa alkalmá­ból Déli tizenkettőkor kezdődött az Üjszegedi Kender-Len­szövő VáLlalat szövő alap­szervezetének párttaggyűlé­se. A tágas kultúrteremben valósággal elvész az a 26 kommunista, aki hallgatja a vezetőség beszámolóját. Két órára be kell fejezni a ta­nácskozást, mert kezdődik a műszak, de még az utolsó percekben is szállingóznak az elkésett elvtársak. A taggyű­lés határozatképtelen, hiszen csak tíz százaléka jött el a párttagságnak. Egy fiatal elvtárs, a szövő­üzem DISZ alapszervezetének titkára kér szót. A hangja heves és türelmetlen. Azt ki­fogásolja, hogy nem volt jó a szervezés és tarthatatlannak minősíti, hogy sokan nem tesznek ele­get a párttagsággal járó leg­elemibb kötelességüknek sem. Majd kérdéseket tesz fel: 1. Tartott-e mindegyik pártcsoport megbeszélést a taggyűlés előtt? 2. Ha igen, miért nem számol be a párt­bizalmi itt a taggyűlésen ar­ról, hogy csoportjából kik hiányoznak és milyen ok miatt? 3. A kommunisták ho­gyan várják el a DlSZ-ta­goktól a fegyelmezett szer­vezeti életet, ha ilyen rossz példát mutatnak nekik? Nehéz felelni ezekre a kér­désekre. A bírálat minden­esetre jogos — a jelenlévők mindegyike elismeri. A párt­titkár rögtön le is vonja a tanulságot: a pártcsoportok munkáját kell gyökeresen megjavítani, mert a párt­csoportok az alapszervezet tartópillérei. Valóban ez az igazság. De azért hadd bizonyítsuk be azzal, hogy bemutatjuk az üzem másik, a III. alapszer­vezet egyik pártcsoportjának munkáját. Daróczi Lajosné pártbizal­mival az élen, éppen együtt van a pórtcsoport, hogy a soron lévő tennivalók meg­vitatásán kívül számot ves­sen ez évi munkájával. Ki­lenc kommunista jött össsze erre a megbeszélésre, csupán Kónyóné hiányzik — igazol­tan. Kivétel nélkül tevékeny pártmunkások, harcos kom­munisták, akikre minden kö­rülmények között biztosan számíthat a párt. Ahogy ér­tékelik, mérlegelik egymás munkáját, látszik, hogy nem szavakban, hanem tettekben vallják magukénak a pórt célkitűzéseit. Bár a legtöbb­jük családanya, — a gyár termelési és politikai problé­máin kívül az otthoni gon­dok is nyomják a vállukat — mégis van pérlmegbízatásuk kivétel nélkül. Berta Sándor­né szakszervezeti bizalmi és a termeléssel foglalkozik; Gránicz Sándorné a szülői munkaközösségben dolgo­zik; Combos Istvánné kerü­leti népnevelő; Papp László­né tagja az üzemi pártbizott­ságnak és a fegyelmi bizott­ságnak, Bárányi Lajosné fa­liújság felelős; Márton Ist­vánné üzemi népnevelő; Tö­rök Ferenc dekorációs fele­lős; Dunainé MSZT-titkár; Kónyáné pedig a DlSZ-fia­talokat szervezi. Munkájuk­ról minden hónap első és harmadik hetében — a párt­bizalmi értekezlet után meg­tartott csoportos megbeszé­lésen — beszámolnak Daró­czi Lajosné pórtbizalminak. Ha valaki közülük elhanya­golja a rábízott munkát, megbírálják elvtársi módon, de segítenek is neki, ha nem tud megbirkózni a nehéz­ségekkel. A pártbizalmi gon­doskodik arról, hogy azokat, akik pértmegbízatásuknak kiválóan eleget tettek, tag­gyűlésen is megdicsérjék és a felsőbb pártszervek is meg­becsüljék. így alakult ki eb­ben a pártcsoportbem olyan légkör, hogy szégyen elhanyagolni a pártmunkát. A III-as alapszervezetnek — a szövő alapszervezettől eltérően — nem okoz nagy gondot, hogy a taggyűlés ha­tározatképes legyen. Daró­czlné pártcsoportjából az idén mindössze három elv­társ hiányzott egy-egy alka­lommal a taggyűlésről. Per­sze az előfordul néha, hogy alig-alig szólnak hozzá a be­számolóhoz, de ez Is csak olyan esetben történik meg, amikor a beszámoló nem elég konkrét és személyekhez szóló. (Megjegyezzük, hogy általában a III-as alapszer­vezet többi pártcsoportja is elég fegyelmezett.) A párt­csoport minden tagja ponto­san fizeti a tagdíjat — ezt legelső és legelemibb köte­lességüknek tartják. Nem be­csülik le az elméleti tudási sem: az elmúlt oktatási év­ben egy kivétellel a pártcso­port minden tagfa v'zsgát telt abból a tananyagból, amely­nek tanulásába belefogott. Egy-két újságot valameny­! nyien járatnak és előfizetői a Pártépítés című folyóirat­nak. Hiba azonban, hogy az újságokat nem olvassák aJég rendszeresen és egy-egy fon­tos bel- és külpolitikai ese­mény néha elkerüli a figyel­müket. Kétségtelen: nem könnyű dolog munka után, otthon a családban is helyt­állni és emellett behatóan törődni mindennel, ami az országban és a világban tör­ténik. De a kommunisták­nak mégsem szabad lemon­daniok arról, hogy jól tájé­kozottak legyenek, mert ez is fontos feltétele annak, hogy nevelni, tanítani tudják a pártonkivülieket, és meg tudják őrizni a kommunis­ták tekintélyét. Egyszerű, szerény, de har­cos kommunisták Daróczi Lajosné pártcsoportjának tagjai. A zajló élet hevében, a mindennapi épitőmunWa közben néha még elfelejtik, vagyis nem jut eszükbe mindegyik párthatározat. Ezt a fogyatékosságot azonban bőségesen pótolják azzal hogy mindenkor szilárdan kiállnak a párt mellett, hogy nem tűrik meg sehol az ellenség aknamunkáját é» a szemét is kiszednék annak, aki bántaná, rágalmazná a pártot. Szavuknak, tanácsa­iknak azért van mindenkor súlyuk és hitelük, mert az egész pártcsoport átlagosan 120 százalékra teljesíti ter­melési tervét és a lemaradó pártonkivülieket is önzetle­nül segítik. Panaszkodtak a szövő alapszervezet vezetői, hogy nem sikerülnek a taggyűlé­sek, gyenge a pártmunka, ne­hézkes a pártélet. De most, amikor felismerték, hogy minden a pártcsoportok munkájától függ, ne késle­kedjenek. egy percig se. A pártbizalmiakat küldjék el látni, tapasztalni a III. alap­szervezethez. Vegyenek részt időnkint Daróczi Lajosné pártcsoportjónak megbeszé­lésein, kérjék az ott dolgozó aktív pórttagokat, hogy mondják el, milyen módszer­rel dolgoznak. Ha nem saj­nálják erre az időt és a fá­radságot és komolyan mun­kához látnak, az eredmény nem késhet sokáig. N. I. Jó munkáról számol be a Szegedi Sertéstenyésztő Vállalat híradója Már harmadik esztendeje, hogy hónapról hónapra meg­jelenik a Szegedi Sertéste­nyésztő és Hizlaló Vállalat sokszorosított híradója, amely beszámol a termelési ered­ményekről, az újításokról, valamint szakmai tanácso­kat ad a vállalat dolgozói­nak. Legutóbbi száma közli, hogy a három nagy hizlalda — a szegedi, a nagytétényi és a polgári — közötti ver­senyt az első félévben a Sze­gedi Sertéstenyésztő és Hiz­laló Vállalat nyerte meg. A jó eredmények jutalmául a vállalat kiérdemelte az élüzem címet. A tenyésztési üzemág a jú­liusi tervet 118.6, a nevelési üzemág 112 százalékra telje­sítette. A vállalat gazdasá­gában már augusztus 6-án befejezték a cséplést és ta­karmányborsóból holdanként 7.11, tavaszi árpából 11.36, őszi búzából 15.18 mázsás át­lagtermést takarítottak be. Túlteljesítette a vállalat gaz­dasága másodvetési, tejter­melési, tejbeadási és gyü­mölcstermelési tervét is. Azonban a versenybizottság megállapította- "fíízlalási üzemógunk eddigi éves ter­vét 103.8 százalékra teljesí­tette ugyan, de július havi tervteljesítésben lemaradá­suk mutatkozik. Nevelési üzemágunk mind a július havi, mind az éves tervét túlteljesítette globálisan, de a takarmányértékesítés éves tervteljesítésében még van pótolni való*. A „Fényszóró* rovatban arról számol be a híradó, hogy a szegedi üzemegység­ben az Űj Élet- és a Kos­suth-brigád végez kiváló munkát. A kiszombori üzem­egység dolgozói közül Szo­kola Juliannát, Makra Ist­vánt, Szabó Jánost, Horváth Jánost, Jani Istvánt, Sókl Pált és másokat dicsér meg, majd ifj. Szabó Lukácsról ezeket írja: *Apja nyomdo­kában haladva lelkiismeretes munkát végzett az első elle­tésnél fiatal gyermek létére. Az ellő kocáknál éjjel-nap­pal jelen volt. Elhullás nem fordult elő és a legnagyobb rend és tisztaság volt szál­láskörletében". A balesetelhárítási rovat­I ban a telepek fokozott rend­| jére és tisztaságára hivja fel a híradó a figyelmet. Meg­1 említi, hogy a szegedi üzem­egységben Ilia Károly etető sem lépett volna rozsdás szögbe, ha a hulladékokat ösz­szegyűjtik, majd így ír: *A szállások rendjére és tiszta­ságára is gondosan kell ügyelni. A sertéshízlaló és sertéstelepeken dolgozók egy része az ország távoli részé­ről került ezekre a telepek­re, nem áll módjukban ott­honukba naponta visszatérni. Így szabad idejüket is a tele­pen töltik. A telepvezetők­nek feladata és egyben ér­deke is, hogy lakályossá és otthonossá tegyék a dolgozók szállásait. Azonban emellett szükséges az is, hogy maguk a dolgozók is rendet és tisztaságot tartsanak-. Helyes lenne azonban, ha nemcsak termelési anyago­kat tartalmazna a híradó, hanem beszámolna — ha csak röviden is — a vállalat dolgozóinak tanulásáról, szó­rakozásáról, a vállalatnál történt kedves epizódokról. A híradó szerkesztői a dol­gozók leveleinek közlésével is színesebbé, érdekesebbé és célravezetőbbé tehetnék az üzemi lapot* „

Next

/
Oldalképek
Tartalom